Gerilla-gyógyászat: A kaukázusi medvetalp lehet az Ellenállás fehér foszforja

Most egy kissé rendhagyóvá válik ez a cikksorozatunk, de adott helyzetben lehetnek "pozitív" tulajdonságai is ennek az elfajzott növénynek a számunkra, mivel a túlélő/harcos/ellenálló hazafiaknak a jó környezet és helyismeret lehet a segítségére, ha elszánt, ádáz harcokra kerülne sor hazánkban. Tehát ennek lehetőségével is számolni kell. Vagyis ismeretterjesztő írásunkat ebben a szellemben értékeljétek a realitás talaján. A hazai ellenállásnak viszonylag kevés használható biológiai/kémiai eszköz állhat csak rendelkezésére mind a gyógyítás területén, mind bevethető fegyverzet révén(kizárólag csak ha szükséges), ezért a természet segítségül hívása kiemelt szerepkör.

ELEMZÉSEK

A Nébih gyombiológiai mérnökszakértője, Novák Róbert elmondta, hogy az ernyős virágzatúak családjába tartozó medvetalpnak három faja fordul elő Magyarországon. A másik két fajnál jóval kisebb termetű, közönséges medvetalp elterjedt növény Magyarországon. Bár ez a faj is mérgező növény, megbetegedést ritkán okoz. Ugyanakkor a Felső-Tisza vidékén az 1980-as években megjelent a Sosnowsky-medvetalp, amely a kaukázusihoz nagyon hasonló, szintén veszélyes gyom. A Sosnowsky-medvetalp takarmánynövényként való hasznosításával próbálkoztak Kárpátalján, ahol elvadult, és  betelepült a Felső-Tisza vidékére is. Emiatt tavaly már a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei KH NTI növényvédelmi felügyelői végeztek felderítést. A kaukázusi medvetalp, valamint a Sosnowsky-medvetalp azért veszélyes, mert nagy mennyiségben tartalmaz furanokumarinokat. Ezek a vegyületek már a növény megérintése esetén is sérülést okoznak, az adott területen erősen fényérzékennyé válik a bőr. Ha az érintett bőrfelületet UV-sugárzás éri, a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 24–48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta. Szembe kerülve átmeneti vagy akár végleges vakságot okozhat.

Balogh Lajos botanikus azt mondta, ha valaki megsérül a növény miatt, célszerű orvosi segítséget kérnie. „A növény nedvének a bőrre kerülésével, vagy egyáltalán a növény érintésével okoz heves bőrgyulladást, hólyagosodást, égési sérüléseket, amelyeket ha megtapasztalunk, mindenképpen orvoshoz kell fordulnunk."
A növény nedve súlyosabb esetben vakságot, sőt akár bőrrákot is okozhat. A kaukázusi medvetalp azért is veszélyes, mert nagyon gyorsan szaporodik. Magyarországra valószínűleg Kárpátaljáról került, a Tisza sodorhatta idáig a magvait. Rendkívül igénytelen, igazi túlélő növény, ezért bárhol megtelepszik, viszont csak nehezen lehet kiirtani.

Ha a növény a bőrünkhöz ér, szappanos vízzel alaposan mossuk le az érintett területet, és forduljunk orvoshoz!

Gergelyiugornyán lakossági bejelentést követően szakemberek azonosították a kaukázusi medvetalpat, a hatóság pedig megtette az elsődleges intézkedést. A kaukázusi medvetalp érintése veszélyes, apró szőrei révén heveny bőrgyulladást, fényérzékenységet okozhat, melyek nyomán komoly égési sérülésszerű tünetek jelentkeznek a bőrünkön. Vas megyétől még messze van, de érdemes rá odafigyelni!

Kaukázusi medvetalp virágzáskor mérgező. Gyulladásos égési tüneteket okoz – ez tudható meg a növényről, ha fellapozzuk a lexikonokat.
Sipos Tibor a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság vezetője számára nem újdonság a szabolcsi “lelet”. A növényvédelmi szakemberek ugyanis már az elmúlt évtől végzik a veszélyes invazív növények, köztük is kiemelten a kaukázusi medvetalp felderítését. Ahol megtalálnak ilyen növényeket, azokat nyomban izolálják.

Virágzása idején veszélyes, viszont egész nyáron virágzik. Az orvosok azt tanácsolják, a növénnyel való érintkezés után a bőrfelületet azonnal mossuk le szappanos vízzel és óvjuk a fénytől. E túlélőművész növény kiirtását nehezíti, hogy rendkívül invazív faj, s ha kivágják, újra kihajt és regenerálódik. Bár a Tisza mellett eddig is találtak medvetalpat, Magyarországon– még Keszthely és környékét kivéve – kevésbé elterjedt, ezért is rossz jel, ha megjelenik valahol. 

A kaukázusi medvetalp (másképp óriás medvetalp) a zellerfélék családjába tartozó évelő növény. A Kaukázus vidékéről Európába a 19. században telepítették be dísznövényként. Figyelemreméltó szaporodóképességének és igénytelenségének köszönhetően gyorsan kiszabadult a kertekből, és mára szinte az egész kontinensen elterjedt. Hazánkat többé-kevésbé elkerülte, bár a Tisza egyes szakaszain, illetve Keszthely környékén már tömegesen előfordul. Általában 2–5 méter magasra nő meg, ritkán a 7 métert is elérheti. A liláspiros foltokkal tarkított, vaskos szár és a levélnyél üreges. A szár átmérője 3–10 cm, az 1-2 méter széles levelek páratlanul szárnyaltak mély bemetszésekkel osztottak. A nyár végéig nyíló sok kicsi, fehér virág csomókban helyezkedik el a 80 cm átmérőjű ernyős virágzaton. A termése 1 cm hosszú, ovális alakú, lapos. A magvak ősszel érnek meg, egy növény több százezer termést hozhat. Erősen invazív faj, az összes többi növényt kiszorítja az adott területről. A kaukázusi medvetalp igazi túlélőművész: ha kivágják, azonnal újrahajt, és 4–6 hét alatt gyakorlatilag teljesen regenerálódik. Ezt mélyre nyúló karógyökerei teszik lehetővé. A szabadon megvásárolható gyomirtók csak a hajtásokat pusztítják el, a gyökerek ellen hatástalanok. A gyökerek kiásásán kívül hatásos a bennük tárolt tápanyagkészlet rendszeres vágással történő kimerítése. A növény közelében csak teljesen zárt ruházatban és védőszemüvegben szabad dolgozni! Németország évente majdnem 13 millió eurót költ a veszélyes jövevény kordában tartására.

Nem is fűznénk hozzá egyebet, hiszen ez a három elemzés pontosan körülírja, miért veszélyes, mik a tünetek, hogyan hatástalanítható, hogyan védekezzünk ellene és vele, ha kell!!! Sajnos a tisztességes bajvívások kora lejárt, ezért minden eszköz bevethető...mint látható/hallható a világ különböző konfliktusövezeteiben - ezt nem mi mondtuk, hanem a világ legádázabb cionista vezérei és cselekedetei bizonyítják nap mint nap... Az ellenállás pedig jogunk és kötelességünk!

Bíró Dalma

Endrey Antall: A SZOVJET KOLOSSZUS HALÁLA

Mikor a bankárok megkezdték országunk és egész nemzeti vagyonunk fölötti zálogjoguk érvényesítését, hazánkban még jelen voltak az 1945 óta "ideiglenesen itt tartózkodó" szovjet megszálló csapatok. A Szovjetunió kelet-közép-európai birodalma azonban, mely valóra váltotta a cárok nagy álmát és egészen 1988 májusáig szilárdan állt ekkor már erősen bomlásnak indult. Hasztalan jelentették ki a nyugati hatalmak, az egyesült Államokkal az élen, hogy állják a jaltai alkut és nem szólnak bele a szovjet szféra "belső ügyeibe", ez az elvtelen taktika ez alkalommal már nem működött. Gorbacsov erőfeszítései, hogy a roskadozó szovjet rendszert megmentse, hiábavalónak bizonyultak. A Baltikumtól le a bolgár tengerpartig, mindenütt megmozdultak az elvesztett szabadságukat visszakövetelő népek. Hogy ezt a helyzetet, mely a Nyugat vezető köreit is (bár nem a bankárokat) teljesen váratlanul és felkészületlenül érte, megértsük, vissza kell mennünk jó pár évet, még a Gorbacsov-éra elé.

A döntő fordulat Kelet-Közép-Európa népeinek sorsában, mely 1989 derekától kezdve drámai gyorsasággal rendezte át egész kontinensünk politikai arculatát, Mikhail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár nevéhez fűződik. Gorbacsov hatalomra jutásának azonban volt egy, a későbbi reformfolyamattal kapcsolatban keveset emlegetett előzménye, és ez Ronald Reagan amerikai elnökké való választása volt 1980 novemberében. Reagan szilárd erkölcsi alapokon álló, konzervatív politikus volt, aki előzőleg már komoly sikereket ért el a legnagyobb amerikai tagállam, Kalifornia kormányzójaként. Ellentétben elődeivel, akik csupán arra törekedtek, hogy a világ hatalmi berendezésének stabilitását úgy-ahogy megőrizzék, és a Szovjetunióval szemben mind diplomáciailag, mind katonailag defenzív állást foglaltak el, Reagan elnöksége kezdetétől offenzívába lendült, és az 1945 óta szakadatlanul folytatott szovjet terjeszkedés visszaszorítására, sőt visszafordítására törekedett. Mi több: rákapcsolt a fegyverkezési versenyre, melyben a rossz felépítésű és számos alapvető fogyatékosságtól szenvedő szovjet nemzetgazdaság nem volt képes a sokkal erősebb és magasabbrendű amerikai gazdasági apparátussal lépést tartani, és így a Szovjetunió a szó szoros értelmében csődbe vitte. Reagannak az egész emberiség hálával tartozik azért, hogy zseniális meglátással, nem az általa kilátásba helyezett csillagháborúval, hanem az arra való felkészülés költségeivel tette tönkre a Szovjetuniót. Mikhail Gorbacsov már jóval pártfőtitkárrá emelkedése előtt felismerte ezt a helyzetet, és még Csernyenko alatt, egy moszkvai ideológiai konferencián 1984 december 10-én előadott jelentésében kifejezte aggodalmát a Szovjetunió gazdasági, technológiai, katonai és politikai hanyatlása fölött. Mikor azután 1985 márciusában hatalomra jutott, azonnal erőteljes lépéseket tett, hogy - mint korábban mondotta - "biztosítsa, hogy a Szovjetunió az új évezredbe egy nagyhatalomhoz méltó módon lép be." Gorbacsov alapvető, egész pártvezéri tevékenységét meghatározó célja tehát kezdettől fogva a Szovjetunió hatalmi pozíciójának helyreállítása volt; nem Nagy Felszabadítónak indult, hanem a roskadozó Szovjet rendszert akarta az összeomlástól megmenteni. A későbbi reformfolyamat is ennek a mentőakciónak a függvénye volt. Gorbacsov a szovjet állami és gazdasági apparátust rendkívül rossz állapotban vette át. A szovjet állam működése teljesen megmerevedett, a felső vezetés tele volt inkompetens, kiöregedett párthívekkel, a nemzetgazdaság nem volt képes a szovjet társadalmat a legszükségesebb árucikkekkel sem ellátni, az államháztartás súlyos deficitben volt hosszú évek óta, amit a közvélemény elől csak hamis költségvetési jelentésekkel lehetett eltitkolni, és a szovjet fegyveres erők felszerelése is komoly minőségi hátrányban volt az Egyesült Államokkal és a NATO-val szemben (bár a mennyiségi fölényt még sikerült a Szovjetuniónak nagy erőfeszítések árán megőriznie.) Gorbacsov mindezen gyökeresen változtatni akart, és két jelszót dobott be a szovjet közvéleménybe a tervezett reformok irányelveiként. Az egyik volt a glasznoszty (nyíltság), a másik peresztrojka (átszervezés). Az első a szovjet vezetés magatartásában való változást jelezte, a második a szovjet politikai és gazdasági rendszer teljes újjárendezését. Egyik sem jelzett azonban ideológiai reformot, a marxizmus-leninizmus útjáról való letérést, vagy a kommunista pártdiktatúra feladását.

Fontos kiemelnünk, hogy Gorbacsov az uralomra jutását követő hat és fél év alatt, egészen 1991 augusztusában bekövetkezett bukásáig, állandóan hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban szó sem lehet a többpártrendszer bevezetéséről és a tervezett reformokat a fennálló egypártrendszeren, tehát több, mint hetvenéves marxista-leninista hatalmi struktúrán belül kell megvalósítani. Mikor tehát a magyar napisajtó és televízió kommentátorai 1988 második felétől egy "szovjet-lengyel-magyar reformfolyamatról" kezdtek beszélni, vagy a hazánkban 1988 május 27.-e után történt döntő politikai fordulatokat a "peresztrojka sikerének" könyvelték el, vagy teljes naivitásról tanúskodtak, vagy egy propagandaszólamot szajkóztak, melyben (ha volt annyi intelligenciájuk) maguk sem hittek. Ami ugyanis a Szovjetunióban Gorbacsov alatt folyt, az egy kétségbeesett kísérlet volt egy végszükségbe jutott hatalmi rendszer megmentésére, ami viszont 1988-ban Magyarországon és Lengyelországban történt, és 1989 őszén már Kelet-Németországban, Cseh-Szlovákiában, sőt Bulgáriában is elindult, az ennek a hatalmi rendszernek a teljes felszámolására irányult. Kétségtelen azonban, hogy a magyar, lengyel és egyéb kelet-közép-európai reformfolyamatok megindulására Gorbacsov politikája adott lehetőséget. Ezért érdemes néhány oldalon kielemezni, hogy ez miként történt, és a Kelet-Közép-Európában 1988-tól 1991-ig lezajlott politikai folyamatokból mennyi volt az, amit Gorbacsov előre kitervelt, és mennyi volt egy félresikerült politikai sakkhúzás általa nem szándékolt és előre nem látott eredménye.
Miután jó három évig próbálkozott, hogy a Szovjetuniót belső reformokkal, a saját erejéből állítsa talpra, Gorbacsov arra a következtetésre jutott, hogy az előrelépéshez sürgősen szüksége van nyugati tőkére és technológiára, a fegyverkezési versenyt pedig a minimumra kell csökkenteni, különben a Szovjetunió beleroppan. Az is nyilvánvaló volt előtte, hogy mindezt csak úgy érheti el, ha megnyeri a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok bizalmát. Ez pedig kemény dió volt, mert a Reagan-i külpolitika alapját éppen a Szovjetunióval szembeni teljes bizalmatlanság jellemezte.

Gorbacsov ezért merész húzásra határozta el magát: ki fog engedni a szovjet kontroll alól egy kelet-európai csatlósországot, és választása Magyarországra esett.

Ez a választás logikusnak mutatkozott. Magyarország 56-os múltja és "gulyáskommunizmusa" folytán egy magyar felszabadulási folyamat - még ha felsőbb utasításra indul is meg - a Nyugat szemében plauzibilisnek fog látszani, és ha nem is sikerül azt előre meghatározott korlátok között tartani (amivel Gorbacsov számolt), akkor sem lesz túl nagy az áldozat. Magyarország egyik oldalról sem volt határos NATO országokkal (mint Kelet-Németország és Cseh-Szlovákia), fontos hadműveleti felvonulási terület sem létezett (mint Lengyelország), tehát katonai szempontból elhanyagolható volt. Ezért Gorbacsov számára nem volt túlságosan fontos, hogy a magyarok, akikkel amúgy is elég sok baj volt már, országuk belső ügyeit miként rendezik el.

Gorbacsov ezért utasítást adott a magyar kommunista vezetőségnek Kádár János leváltására és egy demokratikus jellegű reformfolyamat elindítására. Mindennek levezetésével pedig Grósz Károlyt bízta meg. Nem valószínű ugyanis, hogy a merev pártember Grósz keblében valami demokratikus eszméket rejtegetett volna. A gondosan eltervezett reformfolyamat fokozatos lépéseit az 1988 májusában tartott rendkívüli pártértekezlet előre lefektette, és azokat Grósz pontosan be is tartotta. Hangsúlyoznunk kell, hogy amikor ez az egész folyamat elindult, Magyarországon nem volt szervezett ellenzék, és a kommunista rezsim stabilitását nem veszélyeztette egy olyan hatalmas nemzeti mozgalom, mint a lengyel Szolidaritás. Gorbacsov természetesen bízott abban, hogy ez a mesterségesen indított reformfolyamat korlátok közt és kontroll alatt tartható, és a magyar kommunista párt, az MSZMP egyeduralma a demokratikus máz alatt is megmarad. Számolt azonban a magyarok "megbízhatatlan" természetével, és elvben már akkor elhatározta, hogy belügyeikbe akkor sem fog beavatkozni, ha nem várt politikai gátszakadás következik be, és Magyarországon nyugati stílű polgári demokrácia alakul ki. Szorult helyzetében Párizs megért egy misét. Gorbacsovnak ez utóbbi elhatározása abból a pragmatikus megfontolásból fakadt, hogy egy magyarországi katonai beavatkozás azonnal befagyasztaná a számára annyira szükséges nyugati hiteleket és technológiai segítséget. Nem valószínű azonban, hogy ezt Grósz Károllyal közölte; ezért is vált Grósz olyan tanácstalan figurává, mikor a hatalomból kiesett. Gorbacsov ezt a "szanálási szerepet" kizárólag Magyarországnak szánta, és egyáltalán nem volt szándékában azt egész Kelet-Közép-Európára kiterjeszteni. A lengyelekkel azonban kénytelen volt bizonyos kompromisszumra lépni, hogy a Szolidaritás vitorláiból kifogja a szelet, és megakadályozzon egy robbanást, amely a Nyugattal tervezett "bizalmi politikáját" teljesen felháboríthatta volna.

Ez a lengyel kompromisszum abban állt, hogy a lengyeleknek engedélyezett egy korlátozott demokratikus rendszert, melyben a lengyel kommunista párt 60 százalékos parlamenti többsége és Jaruzelski tábornok államelnöki pozíciója előre biztosítva volt. Lengyelországot tehát nem engedte ki a szovjet kontroll alól. Arra pedig nem is gondolt, hogy Cseh-Szlovákia, Kelet-Németország és a többi európai csatlósállamok a szovjet blokkból kiválhassanak. A több mint hetven évi diktatórikus kormányzáshoz hozzászokott és abban felnevelkedett Gorbacsov és a többi szovjet vezetők el sem tudták képzelni, hogy a szovjet birodalomban bármi is másként történhessék, mint ahogy azt ők elrendelik. De másként történt. A sakkhúzás félresikerült. Az első malőr Lengyelországban történt. Az 1989 júniusi lengyel választásokon a Szolidaritás elsöprő győzelmet aratott a lengyel kommunista párt fölött. A választási eredményekből nyilvánvaló volt, hogy a párttagok jelentős rése is a Szolidaritás jelöltjeire szavazott. Olyan katasztrofális volt a kommunisták veresége, hogy az addig hűséges csatlósaikat képező töredékpártok (melyek képviselői benne voltak az előre biztosított 60 százalékban) elpártoltak tőlük, és így a parlamenti többségüket elvesztették. Ezért kénytelenek voltak belemenni, hogy az új lengyel kormány egy Szolidaritás-miniszterelnök alatt alakuljon meg és abban a miniszterek többségét is a Szolidaritás jelöltjei képezték. Jaruzelski tábornok még boldog lehetett, hogy államfő maradhatott. Gorbacsov és a szovjet vezetés kénytelenek voltak ezt a helyzetet elfogadni, hasonló okokból, mint a magyarországi változásokat. Az igazi gátszakadás azonban még ezután következett. A magyarországi reformfolyamat nyugati elfogadhatóságához elkerülhetetlen volt a magyar műszaki határzár lebontása. Németh Miklós miniszterelnök ünnepélyesen át is nyújtotta a "vasfüggöny" egy darabját George Bush amerikai elnöknek, amikor az 1989 nyarán hazánkba ellátogatott. Ezzel azonban a dolog nem volt elintézve. Egy élelmes kelet-német rájött, hogy a magyar-osztrák határon most már át is lehetett menni. És egy szép napon átsétált rajta. A hír elterjedt, és a példa elszaporodott. Kelet-németek tízezrei jelentek meg Magyarországon, és az áradatot már nem lehetett visszatartani. Hatalmas menekülttáborok létesültek hazánkban egyik napról a másikra. Visszatoloncolni nem lehetett őket, mert ez a kialakulóban lévő demokratikus magyar állam nemzetközi kötelezettségeit sérthette volna. Így született meg a Németh-kormány "bátor lépése" (melyet egészen biztosan egyeztetett a szovjet vezetéssel): a kelet-német disszidenseket mind átengedték az osztrák határon. Sőt: még nyugat-német és osztrák vonatok és autóbuszok is jöhettek értük, hogy nyugatra szállítsák őket. Most már Cseh-Szlovákiába is áradtak a kelet-német "turisták". Erich Honecker kénytelen volt belemenni abba a számára szégyenteljes megoldásba, hogy ezeket a nyugat-német vonatok vigyék kelet-német felségterületen keresztül az áhított szabadságba. Így robbant ki a kelet-német felszabadulási mozgalom, melyet rövidesen követett a cseh-szlovák is. Bulgáriában is megingott a talaj a kommunisták lába alatt. Egész Kelet-Európában egymás után dőltek a dominók. Romániában már borzasztó vérontás volt 1989 Karácsonya előtt, de ott is megtörtént. A gondosan felépített és féltve őrzött kelet-európai szovjet birodalom összeomlott. Mindez nem volt Gorbacsov számításaiban. De mit tehetett ellene? Egy katonai rendcsináló akció teljesen kilátástalanná tette volna a várva-várt nyugati hitelek és technológia megszerzését, és a fegyverkezési versenyt is ismét felgyorsította volna. Igyekezett hát jó képet vágni az egészhez, és a kelet-európai fejleményeket úgy könyvelte el a nagy nyilvánosság előtt, mint a "peresztrojka sikerét".

A Szovjet birodalom bomlása azonban nem állt meg ezzel.

A Magyarországon 1988 májusában megindult és fokozatosan egész Kelet-Európára kiterjedő bomlási folyamattal egyidejűleg a Szovjetunióban is felütötték fejüket a reformmozgalmak. Elöl jártak ebben a balti államok, Litvánia, Lettország és Észtország, melyek 1989-ben sorra függetlenségi nyilatkozatokat tettek, és bevezették a többpárt-rendszert. Röviddel ezután Ukrajna is kikiáltotta függetlenségét. Elszakadt Belorusszia és Moldávia, majd Ázsiában is megindult a föld. Kezdték a mongolok, követte őket Kazahsztán és több más környékbeli tagköztársaság. Függetlenségi mozgalmak és fegyveres villongások törtek ki a Kaukázus vidékén. A Szovjetunió erőközpontjában, az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaságban, Gorbacsov fő politikai ellenfele, Borisz Jelcin vette át a hatalmat, és már nem lehetett megfékezni: az egykor mindenható pártfőtitkár kénytelen volt eltűrni a lehető legszégyenteljesebb, korábban teljességgel elképzelhetetlen arculcsapást, Jelcin függetlenségi nyilatkozatát, azzal a toldattal, hogy adott esetben Oroszország, mint független állam, ki is fog lépni a Szovjetunióból. Erre azonban nem volt szükség. Az egész szovjet felépítmény, a milliók vérére és kínhalálára alapozott rabszolga-birodalom(ez a BOLSEVIZMUS igazi lényege, ebből a hóhérvilágból épült újjá a mai elismerésre méltó Oroszország, kivetve magából tengő söpredékét - a szerk.), hónapok alatt összedőlt, mint a kártyavár.


http://jovonk.info/2014/06/25/endrey-antall-szovjet-kolosszus-halala-1

Quadrokopterek Erdély egén: Bemutatkozik egy egészséges észjárással megáldott tervező

Saját tervezésű multikopterrel döntene rekordot egy erdélyi diák – adta közre a Transindex.ro hírportálja egy székely fejlesztő/tervező mérnök fiatalemberről, aki sorra viszi el a pálmát a drónok/kopterek szakterületén. Hozzáállása, gondolatmenete példeértékű lehet a mai fiatalság számára.

Bustya Attilának annyira megtetszett egy quadrokopter, hogy épített magának egyet. Akkora sikere van, hogy drón-manufaktúrát indítana Székelyföldön, de előbb a csíki hideg segítségével rekordot döntene.

Miért nem építesz te is egy négymotoros helikoptert? Ez a véletlen felvetés nem hagyta nyugodni Bustya Attilát – annyira nem, hogy nemcsak megépítette a szerkezetet, de világrekord megdöntésére készül vele.

2013 nyarán, a Fekete-tengeren látott először quadrokoptert repülni Bustya Attila, a brassói Transilvania Egyetem Gépjárművek és Környezet szakának mesteris hallgatója. Teljesen lenyűgözte a látvány, és mivel állandóan forrasztott és tervezett, kézenfekvőnek tűnt valami hasonlót építeni. „Már aznap, míg a többiek fürdőztek, én már belemélyültem a többmotoros helikopterek világába. Igazából vásárolni szerettem volna egyet, de a borsos áruk megrémített, főleg amikor láttam, hogy csak néhány percig képesek a levegőben maradni” – meséli. Miután hazaért a tengerről, belevetette magát a témába. Éjt nappallá téve kutatott, míg rájött, hogy tudna építeni egyet. „Nekiálltam számolgatni. Egyre több és több dolog derült ki a számadatokból, és amikor elégedett voltam, lerendeltem Kínából egy rend elektronikát. Ki szerettem volna próbálni, működik-e a dolog. Tudtam, hogy papíron egy 2 literes fogyasztású autót is könnyű megtervezni. De amikor meg kell építeni, akkor mindig elcsúszik ez az adat 5 liter környékére.” Az első repülés idén február végén volt. Bustya rengeteg időt veszített el azzal, hogy meg kellett tanulnia sok, repülőgép-modellező berkekben egyszerűnek számító dolgot, mint például azt, hogy hogyan kell kezelni és programozni a távirányítót. Kért segítséget a helyi modellezőktől, azonban azok – mivel nem tőlük vásárolta az alkatrészeket – elutasították. „Az első teszt több mint sikeres volt. A kiszámolt «mesés» 30 perc helyett közel 40 percig sikerült a levegőben tartani a koptert, nagyon meglepődtem.” Édesanyja és barátnője unszolására benevezett az egyeteme által szervezett TDK-ra. “Igazán nagy értelmét nem láttam, mert nem éreztem esélyesnek magamat” – így Bustya. A konferencia napján ráadásul kiderült, hogy rengeteg jó dolgozat fognak bemutatni. “Le is járt a bemutató, teljesen biztos voltam benne, hogy a zsűri nem engem nevez meg győztesnek, de tévedtem: első helyezett lettem. Ez adott egy nagy lökést, hogy talán van értelme ennél komolyabban foglalkozni a dologgal.

A konferencia után a vezető tanárom, Ion Preda professzor úr rögtön odajött hozzám és megkért, hogy az AFCO konferenciára (ez a mérnöki szakokon tanuló diákokok körében az egyik legnívósabb konferencia) nevezzek, mert nagyon ígéretes a quadrokopterem.

Amint hazaértünk a barátnőmmel a konferenciáról, rögtön nekiálltam megtervezni egy «nagy» koptert. Olyan szerkezetet akartam, amely képes elbírni egy tükörreflexes fényképezőgép súlyát (El sem kezdődött, máris betiltják a drónos fényképészetet Romániában. A pilóta nélküli repülőgépek helyzetét rendezni hivatott rendeletbe egy abszurd kitétel is becsúszott. Egy értelmetlen szabályozás ellehetetlenítheti egy pár kísérletező kedvű romániai fotós és filmes munkáját: a Közlekedési Minisztérium új rendelete engedélyhez kötné a kisméretű, kamerát vagy fényképezőgépet hordozó drónok használatát. A január 13-án kelt kormányrendelet amúgy a drónok helyzetét kívánja rendezni Romániában. Ez azért időszerű, mert ezek az eszközök technikailag egyre kiforrottabbak, egyre népszerűbbek, és az áruk is egyre elérhetőbb. Ráadásul egyre több alkalmazási területet fedeznek fel számukra: a hírhedt amerikai „célzott likvidálások” mellett a pilóta nélküli repülőgépek remekül felhasználhatóak a mezőgazdaságban, árvizek vagy tűzvészek megfigyelésére, vagy akár olajvezetékek szivárgásának a felderítésére. Nagyon sok drónra fényképezőgépeket is szerelnek: a magasból készített fotók rendkívül látványosak. Amúgy drónnak nevezhető minden olyan repülő eszköz, amely pilóta nélkül, akár távirányítással, akár valamilyen automatikus irányító rendszer segítségével képes repülni. Így tehát az egyszerű kis repülőmodellek, boltokban megvásárolható játékrepülők és - helikopterek is drónoknak nevezhetőek. A skála másik végén, szaküzletekben azonban nagyméretű, akár több kilós felszálló tömegű, viszonylag erős motorokkal felszerelt drónok is kaphatóak. Mivel eddig ezen eszközök helyzetét Romániában semmilyen jogszabály nem rendezte, és az üzemben tartónak, a pilótának sem volt szüksége semmilyen képesítésre, jogos a félelem, hogy ezek az eszközök lakott területen balesetet okozhatnak. Nemzetközi szinten a drónok számára jelenleg nincsen egységes szabályozás. Az Európai Unió 2016-ra tervezi kialakítani a saját, pilóta nélküli repülőgépekre vonatkozó szabályozást – ez azonban csak a nagy, 150 kilónál nagyobb felszálló tömegű drónokra lesz érvényes. A kisméretű, 150 kilónál könnyebb drónok szabályozása) , a repülési ideje pedig meghaladja az 1 órát. Napi 18 órás, megfeszített tempójú munkával sikerült is a konferencia előtti éjszaka legyártani az utolsó alkatrészt. Reggel 6 órára össze is tudtam rakni a szerkezetet. Miután kész lett, rögtön indultam is Brassóba, ahol szintén első helyezett lettem.”
 
A konferencia után nekiállt tervezni két további változatot. Tervezés közben eszmélt rá, hogy karnyújtásnyira van, sőt megdönthető lehet a jelenlegi világrekord is. Attila, aki korábban gépészmérnöki diplomát szerzett a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen, és közgazdaságot is tanult a Dimitrie Cantemiren, mindenképpen teljes állásban szeretne kopterekkel foglalkozni. Létre szeretne hozni egy székely manufaktúrát, ahol gyártani lehet kisebb sorozatokban ezeket a szerkezeteket.

Bustya számára a világrekord nem cél, pusztán eszköz: így tudna olyan ismertségre szert tenni, hogy egy befektetőt be tudjon vonzani a projektbe. Egy teljesen „önellátó” gyáracska elindulásához szükség lenne körülbelül 10 ezer euróra. „Egyelőre nincs pénz semmire, marketingre viszont muszáj lenne áldozni. Egy sikeres világrekord-kísérletnél nagyobb marketing nincs.”


Forradalmi újítás helyett folyamatos optimalizálás

Egy világrekorder kopter megépítéséhez felhasznált anyagok ára 6300 euró, erre érdemes egy 20 százalékot rákalkulálni. Így Bustya 10 ezer euróval számol. A diák nem forradalmi újítással képzeli el a világrekord megdöntését: ehelyett sok kicsi optimalizálásban gondolkodik. „Mindenen javítok kicsit. Akárcsak a Formula 1-ben, én is ugyanazokat az anyagokat használom, és örülök az 1 százalékos javulásnak.” Fontos technológiai újítás, hogy bizonyos alkatrészeket 3D-nyomtatóval állít elő. Ezzel rengeteg súlyt lehet spórolni: alkatrészenként akár 1-2 grammot lehet „könnyíteni” a boltban kapható, legdrágább és legkönnyebb alkatrészekhez képest.


Itthon boldogulna

A rekordkísérletben továbbá segítségére lesz a csíki hideg. Ha decemberben száll fel a kopter, akkor a nagyobb légsűrűség előnyére válik. A jelenlegi világrekord 127 perc, ami nem látványosan sok. A hasonló kopterek viszonylag kis autonómiájának a magyarázata a gyenge akkumulátor technológia, nehéz motorok, valamint nem túl hatékony motorvezérlő elektronikák. „Rengeteg fejlesztés, új felhasználási lehetőség van a bakancs listán, de egyelőre minden a pénztől függ, ami jelenleg nincs még kilátásban. Nagyon szeretném megmutatni, hogy sok munkával és kitartással itthon is lehet a semmiből nagy dolgokat elérni, itthon is lehet boldogulni. Rengeteg meggondolatlan kivándorlásnak voltam a tanúja, a barátaim 70 százaléka külföldön dolgozik. Nem vagyok külföld ellenes, ki kell menni, szét kell nézni, ihletet kell meríteni, és itthon hasznosítani.”

Egy komoly kérdés lehet cask hátra:

Vajon Romániának fogja-e hozni a dicsőséget ez a nagyszerű fiatalember vagy a már Független(Autonóm) Erdélynek, neadj Isten (az egyesült) Magyarországnak?

Hírfigyelő Szolgálat

Jacenjuk: érkezik az IMF-hitel következő részlete

Arszenyij Jacenyuk illegitim ukrán kormányfő bejelentette, hogy az IMF küldöttsége kedd óta az ukrán fővárosban tárgyal, és nemsokára folyósítják a hitel következő részletét. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) végrehajtó tanácsa április végén hagyott jóvá egy két évre szóló, 17 milliárd dolláros hitelprogramot Ukrajnának. Az első, 3,2 milliárd dolláros részletet május 7-én elutalták, amiből hivatalosan is 2 milliárd dollár "az állami költségvetés tehermentesítése", vagyis durván kijelenthetjük, hogy az illegitim kormány az állami alkalmazottak fizetését nemzetközi hitelből oldja meg. A fennmaradó összeget devizatartalék képzésére fordítják, vagyis dollárt vesznek belőle. Így a Kijevnek nyújtott nemzetközi hitel kétharmada az illegitim kormány működését fedezi (működésben tartani az államgépezetet), egyharmada pedig az amerikai gazdaságon segít azzal, hogy dollárt vesznek belőle.

Kétharmad a hatalom fenntartására, egyharmad vissza Washingtonnak

Az IMF a helytartói kormány fenntartásáért cserébe az ország kiszolgáltatását várja, vagyis újból leegyszerűsítve a képet; azért fizetik a kijevi kormányt, hogy az IMF diktátumot végrehajtsa (az IMF hitel feltételeiről bővebben itt olvashat). Ha nincs a diktátum végrehajtva, nincs IMF-hitel, vagyis pár hónap múlva már nem tudják kifizetni az állami alkalmazottakat, és a helytartók csoportja önerőből nem tudna kormányként pozícióban maradni - hiszen nem működne alatta államgépezet.

Ukrajnának idén több mint 8 milliárd dollárnyi adósságot kell visszafizetnie, ebből 2,9 milliárd dollárt az IMF-nek, 0,9 milliárd dollárt pedig Washingtonnak és Brüsszelnek. A nyugati országok által Kijev visszafizetendő adósságairól készített összesítés nem tartalmazza a Gazprommal szemben fennálló tartozást, annak ellenére, hogy Kijev több mint 7 hónapon át nem fizetett a földgázért, amit Moszkva gyakorlatilag ingyen küldött az országba, és az előfizetéses rendszer bevezetése előtt mintegy fél éven át humanitárius indokból nem kapcsolták le a gázellátást. A nyugati országok összesítései rendre megfeledkeznek erről, mintha egyértelmű lenne; nyugaton senki nem várja el Kijevtől, hogy fizessen a már felhasznált földgázért. Talán ez volt a mézesmadzag Kijevben, amitől csábítóbbá vált a nyugathoz tartozás?

http://www.hidfo.net/2014/06/25/jacenjuk-erkezik-az-imf-hitel-kovetkezo-reszlete

Az ISIL kivégezte Szaddam Huszein egyik bíróját

Több arab nyelvű újságpapír is beszámolt a bíró haláláról, aki a Szaddam Huszein perében 2006-ban kimondta a halálos ítéletet. A bírót az ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant), egészen pontosan az ISIL azon részlege, ami túlnyomóan volt Baasz tagokból áll.

Raouf Abdel-Rahman, a kép Huszein tárgyalásán készült.

A Baasz volt Szaddam Huszein kormányzó pártja, Huszein Egyesült Államok általi megbuktatása (emlékszünk, ahol az állítólagos vegyi fegyvereket azóta se látta senki, viszont mindegy szem iraki arany és műkincs szőrén-szálán eltűnt) után sok volt Baasz tag szervezetten harcolt a megszállók ellen Irakban, az ISIL megjelenésekor a volt Baasz tagok közül sokan beléptek a terrorszervezetbe, és azóta az ISIL iraki szárnya mártírként tiszteli Szadam Husszeint.

http://www.hidfo.net/2014/06/25/irak-az-isil-kivegezte-szaddam-huszein-egyik-birojat

Kína igazi alternatívát akar a Világbanknak

Kína olyan alternatívát szeretne a Világbanknak teremteni, ami teljes egészében képes átvenni az ázsiai országok fejlesztésének a finanszírozását. Ennek érdekében a tegnapi nappal az Ázsia Fejlesztési Bank törzstőkéjét 100 milliárd dollárra növelték az eddigi 50 milliárdról. Kína azzal indolkolta a döntést, hogy a Világbank és az IMF gyakorlatilag az USA fennhatósága alatt áll, ami nem teszi lehetővé a politikai érdekérvényesítés nélküli gazdasági segítségnyújtást, ezzel hosszútávon a világ gazdasági és ipari fejlesztése az Egyesült Államok érdekeinek szolgálatába lett állítva.

Eddig 22 ázsiai és közel-keleti ország jelezte érdeklődését az Ázsiai Fejlesztési Bank iránt, többen jelezték, hogy esedékes lenne egy átnevezés Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank-ra (Asian Infrastructure Investment Bank, AIIB). Peking bejelentette, hogy ezzel egy modern "Selyemutat" akarnak létrehozni, és elképzelésük szerint az új bank még az év vége előtt megkezdi a működését.

http://www.hidfo.net/2014/06/25/kina-igazi-alternativat-akar-vilagbanknak

Elárulta Putyin a szakadár oroszokat - vagy mégsem?

Putyin és az orosz rendszer ellenségei egyre erőteljesebben hangoztatják a világ sajtóiban, hogy nem értik, miért erőltetik a függetlenséget az ukrajnai oroszok, mikor Putyin sem ismeri el őket, vagyis elárulta az ukrajnai oroszokat. Fontosabb számára az üzletelgetés, a Déli Áramlat gázvezeték, mint saját oroszai. Személyesen nem tárgyal a donbasziak képviselőivel, kéréseikre, bajaikra nem reagál közvetlenül, - persze a gázvezetékkel kapcsolatos problémákra azonnal tud reagálni. Ezeket a vádakat, hangokat igyekeznek sulykolni valamilyen oknál fogva. Hasonló vélemények itthon is feltűnnek; hogy Putyin miért nem lép, mért nem avatkozik közbe, miért nem vonulnak be.

Putyin valóban elárulta volna oroszait? Messze sem. Sokkal inkább kellene ilyenkor felrémleni annak a pillanatnak, mikor Ukrajna hátat fordított Oroszországnak, bejelentették az EU társulási szerződés aláírását, - az orosz elnök könnyeivel küszködve fejezte ki sajnálatát, mert pontosan tudta mi lesz ennek a következménye: az orosz területek fellázadása, a rengeteg fiatal és ártatlan orosz halott és menekült. Putyin megrögzött hazafi, és mint ilyen, előbb halna meg, mint hogy elárulja saját népét.

Mi az alapja a fenti vádaknak? Mit kezdhetünk ezzel a kérdéssel, ha valódi cáfolatok nincsenek a kezünkben? Moszkva valóban nem ismerte el a Donbaszi Népi Köztársaságot. Először is nézzük azt, hogy az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov folyamatosan foglalkozik az üggyel, az ő szava megközelítően annyi, mintha maga Putyin elnök szava lenne. Márpedig számára kiemelten fontos ügy az újorosz kérdés. Hatalmas mennyiségű humanitárius segítséget gyűjtöttek össze, és rengeteg menekült sorsáról gondoskodnak. Ezzel szemben Putyin egyet akar elkerülni mindenképpen, hogy az orosz hadsereg bármilyen formában is érintett legyen a kérdésben, és olyan helyzet alakuljon ki a nemzetközi politikában, mint a második világháborút megelőzően Németország körül. Ezért az orosz elnök kényesen ügyel arra, hogy a keze tiszta maradjon. A háttérben azonban hatalmas "játék" zajlik, jóval nagyobb, mint ami a felszínen látható.

Amíg Ukrajnában az atlantisták nyugati zsoldosokat fogadnak fel, hogy pénzükért civileket, ártatlanokat, gyerekeket öljenek, az orosz vezetés szemet huny afelett, hogy oroszországi milliárdosok pedig a donbasziakat segítik. Képek kerültek elő olyan orosz bázisról, amelyet a határ orosz oldalán hoztak létre a donyeszki területen megsérültek ellátására.

A képek tanulsága szerint a határ felől közelítő helikopter sérülteket hozott az ukránok által tüzérséggel lőtt területekről. Katonákat és civileket egyaránt. Az is tény, hogy mára nagyon komoly háborús tapasztalatokkal rendelkező önkéntesekből 3 ezredet állítottak fel eddig Új-Oroszországban. Ebben az esetben azonban szó nincs zsoldosokról. Önkéntesekről van szó, akik az orosz területért és orosz emberekért önkéntesen mennek harcolni. További képek kerültek fel az internetre a milícia kezére került T64 es harckocsikról. Ezek közül többről a fotók alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy az ukrán hadsereg tankjai voltak. Azonban mostanra több BTR és BMP van a milícia kezén, mint amennyit zsákmányolhatott volna.

Orosz gyártmányú rakétákat használnak, roncsokból visszamaradt feliratok alapján - ez persze lehet megrendezett is korábbi készletekből, de ilyen fotókból több is kering a világhálón. Ráadásul a milicisták nagyon jól tudják használni ezeket az eszközöket. Egy rövid, kamerával felvett összecsapáson végignézhetjük, hogyan számolnak fel egy ukrán különleges alakulatot, amely tőrbe akart csalni agy milicista konvojt. Harc közben kihasználnak minden előnyt, amit a járművek adnak, támadási pozíciófelvételben, távolság kihasználásában, kaliberek előnyeiben. Ezek az emberek mestereik saját fegyvereiknek. Percek alatt felszámolják az ukrán egységet, nagy részüket megölik, a többit fogságba ejtik.

Ellátás, orvosi segítség, humanitárius segítség, és ez még mind olyan dolog, ami miatt Putyint meg sem fedheti senki. Egy orosz elnöknek kötelessége az oroszokon segíteni. Milyen és mennyi fegyver jut ki? Bármennyi és bárhogyan, egy a lényeg; az orosz kormány keze tiszta marad. Kelet-Ukrajna, az-az Új-Oroszország mindenképpen leszakad Ukrajnáról. Ez vitán felüli kérdés. Mikor ismeri el Putyin? Majd ha eljön az ideje - az bírálja, aki többet tud felmutatni.

Kemény Gábor