Az Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Republican Army, IRA) az 1916-ban a
sziget feletti brit uralom ellen Patrick Pearse vezetésével kirobbant ír
nemzeti felkelés (Húsvéti Felkelés, Easter Rising) következményeként,
1917-ben, az Eamon de Valera által irányított Sinn Féin párt katonai
szárnyaként, három titkos szervezet egyesüléséből – az Ír Köztársasági
Testvériségből (Irish Republican Brotherhood), az Ír Önkéntesekből
(Irish Volunteers) és az Ír Polgári Hadseregből (Irish Citizen Army) –
jött létre. Az 1921-es fegyverszünet a szigetet két részre osztotta, 26
déli megyéből előbb Ír Szabadállam, majd 1949-ben Ír Köztársaság lett,
azonban 6 északi protestáns megye Ulster néven Nagy-Britannia része
maradt. Ezzel kezdetét vette az íreknek a sziget egyesítéséért
folytatott és azóta is tartó harca. Az IRA szállóigévé vált jelszava
Szabadságot először, utána békét (?Freedom first then peace). E jelszó
jegyében telt el az utóbbi pár évtized is. 1969. augusztus 12-én Derry
katolikus többségű Bogside kerületében a protestáns Orániai Rend (Orange
Apprentice Boys) megtartotta hagyományos felvonulását Orániai Vilmos
(William of Orange, 1650-1702) katolikusok felett aratott 1689-es
győzelme emlékére. A véres összecsapásoknak (Bogside-i Csata, Battle of
the Bogside) csak a brit katonaság bevetése vetett véget. Az ír
polgárháború legvéresebb összecsapása az 1972. január 30-ai Véres
Vasárnap (Bloody Sunday) volt, amikor is a brit katonaság tüzet nyitott
egy londonderry-i, az IRA aktivisták internálása ellen tiltakozó
polgárjogi felvonulásra, és megölt tizenhárom fegyvertelen katolikus
tüntetőt. A válasz sem váratott magára sokáig. Az IRA mint a katolikus
kisebbség védelmezője 1972. július 21-én, a Véres Pénteken (Bloody
Friday) 26 bombát robbantott Belfastban, megölve ezzel 9, megsebesítve
pedig 130 embert. Az IRA leghíresebb akcióját 1979. augusztus 27-én
követte el, amikor is egy ír bomba megölte az éppen a szabadságát a
county sligo-i kastélyában töltő Lord Mountbatten of Burma herceget, a
királynő unokatestvérét, és az unokáját, Nicholas-t. 1981. május 5-én,
66 nap éhezés után meghalt az időközben, április 9-én parlamenti
képviselőnek megválasztott Bobby Sands, egyike annak a tíz,
letartóztatott és a Maze Börtönben fogvatartott IRA-tagnak, akik
éhségsztrájkba kezdtek és halálukig éheztek azért, hogy politikai
fogolynak (Prisoner of War) ismerjék el őket. 1984. október 12-én az IRA
merényletet kísérelt meg Margaret Thatcher miniszterelnök ellen, a
Grand Hotelben, a Konzervatív Párt ott megrendezett konferenciája
idején. Két ember meghalt, harminc megsebesült, de a miniszterelnök épp
bőrrel megúszta a támadást. 1991. február 7-én az IRA a Downing Streeten
robbantott, akkor, amikor a kormány, John Major miniszterelnök
vezetésével éppen ülésezett, de szerencsére senki sem sérült meg. Még
1969-ben, a Bogside-i Csata hatására az IRA kettévált: a kiegyezést
kereső marxista Hivatalos IRA-ra (Official IRA, OIRA), illetve a
tárgyalásokat elutasító nacionalista Provizórikus IRA-ra (Provisional
IRA, the Provos, PIRA). Az OIRA 1972-ben fegyverszünetet kötött és
abbahagyta a harcot, ezért ma leegyszerűsítve a megkülönböztető jelzőjét
az 1916-os Provizórikus Kormányról elnevező PIRA-t nevezik IRA-nak. A
PIRA esernyőszervezete az 1905-ben alapított, 1974 óta legálisan működő,
az észak-ír parlamentben jelen lévő, a kettészakadáskor a nevét szintén
a Provizórikus előtaggal ellátó, majd azt az egyszerűség kedvéért
később elhagyó Mi Magunk (We Ourselves, Sinn Féin, SF), melynek
vezetője, Gerry Adams az unionisták szerint korábban magas is terrorista
volt. A PIRA-tól meg kell különböztetni az 1994-ben, a PIRA által 1994.
augusztus 31-én megkötött fegyverszünettel (amely a John Major angol és
Albert Reynolds ír miniszterelnök által 1993. december 15-én aláírt
Downing Street-i Nyilatkozaton (Downing Street Declaration) alapult)
szembeni tiltakozásként létrejött, nálánál jóval gyengébb Folytonos
IRA-t (Continuity IRA, CIRA) vagy más – általuk egyébként elutasított és
nem használt – néven Ír Nemzeti Köztársasági Hadsereget (Irish
National Republican Army, INRA), amelynek esernyőszervezete a Sinn
Féin-ből 1986-ban kiszakadt Köztársasági Sinn Féin (Republican Sinn
Féin, RSF), vezetője Ruairi O�Bradaigh, illetve az 1998-ban szintén a
PIRA-ból kivált, legveszélyesebbnek tartott erőszakos Valódi IRA-t (Real
IRA, Óglaigh na hÉireann, RIRA), amely szembehelyezkedett a PIRA által
1998. április 10-én megkötött fegyverszünettel (Belfasti, más néven
Nagypénteki Megállapodás, Belfast Agreement, Good Friday Agreement) és a
fegyveres harc folytatására szólított fel. A RIRA esernyőszervezete az
1997-ben létrejött 32 Grófság Szuverenitása Mozgalom (32-County
Sovereignty Movement), amely magát politikai nyomásgyakorló csoportként
definiálja, vezetője pedig Michael Mickey McKevitt. A többi észak-ír
katolikus terrorszervezet közül kiemelendő még a marxista OIRA-ból annak
legbaloldalibb szárnyaként 1974-ben kivált, a PIRA által 1998-ban
kötött fegyverszünetet szintén elutasító, a többi nacionalista ír
szervezettől eltérően azonban marxista és antikapitalista Ír Nemzeti
Felszabadítási Hadsereg (Irish National Liberation Army, INLA), amelynek
az esernyőszervezete az Ír Köztársasági Szocialista Párt (Irish
Republican Socialist Party, IRSP).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése