Vissza az „őspragmatista” Kissingerhez!
Az
egyszer már háborús bűnökkel vádolt Henry Kissinger visszatért és
besegít az Obama-adminisztrációnak. Ez vajon az amerikai elszántság
jele vagy a Hillary Clinton-féle bölcs hatalom („smart power")
megnyilvánulása? - teszi fel a kérdést Sholto Byrnes a The New Statesman
egyik cikkében. Az „őspragmatista" Kissinger a 70-es években olyan
külpolitikát folytatott, mely jelentősen növelte a globális
biztonságot. A korábbi amerikai külügyminiszter javaslatait a Nyugatnak
az Obama-elnökség idején érdemes meghallgatnia és követnie.
Az
amerikai Nemzetbiztonsági Tanács a legutóbbi jelentésében igen sötét
képet festett a jövőről. Szerinte 2025-re az amerikai dominancia meg
fog szűnni, az Európai Unió pedig „sánta óriássá" fog válni, mely
gazdasági ereje ellenére képtelen lesz jelentős globális befolyást
gyakorolni. Miközben az egyetlen szuperhatalom „elsővé válik az
egyenlők között", keleten pedig új óriások emelkednek fel, az
„egypólusú világ" megszűnik. A jelentés figyelmeztet a nukleáris
proliferáció, a tömeges migráció, a környezeti katasztrófák
veszélyeire. Így fogalmaz: „A következő 20 év kockázatokkal teli." E
kockázatok és a bizonytalanság ellenére némely nyugati vezető még
mindig megpróbál „Istent játszani", amit pedig Kissinger mindig is
ellenzett.
A február 7-i müncheni Biztonsági Konferencián „a
világbékéért és a nemzetközi együttműködésért" folytatott tevékenysége
elismeréséül Kissinger megkapta az Ewald von Kleist-díjat, Obama elnök
pedig felkérte, hogy folytasson titkos tárgyalásokat az oroszokkal a
nukleáris fegyverek korlátozásáról Moszkvában. Münchenben Joe Biden
alelnök először beszélt az új adminisztráció külpolitikai elveiről és a
tárgyalási szándék mellett elhangzott az Oroszországnak és Iránnak
szóló figyelmeztetés, valamint a szövetségesek még nagyobb
erőfeszítésre való sarkallása a fegyveres konfliktusokban. Ez
egybevágott azzal, amit Clinton a szenátusi meghallgatásán mondott:
„Nem értek egyet azokkal, akik szerint a történelemben eljött az
amerikai pillanat vége." Támogatja az erő bölcs alkalmazását a „kemény
katonai és gazdasági, valamint a „lágy" kulturális és diplomáciai
eszközök kombinálása révén.
Byrnes szerint ezek veszélyes
kijelentések, mert napjaink bizonytalan világa teljesen más
megközelítést kíván. Új reálpolitikára van szükség. Egyfelől a
reálpolitika sohasem tűnt el. Legfőbb elve, a be nem avatkozás olyan
elv, amelyet elméletben az emberiség több mint fele támogat, hiszen az
el nem kötelezett országok erre épülő mozgalmának 118 állam a tagja.
Jelenleg Kuba az elnöke, Hugo Chávez pedig az egyik mozgatórugója, az
Egyesült Államok már csak ezért sem hagyhatja figyelmen kívül. Fontos
jel, hogy ezek az országok együtt szavaznak az ENSZ Közgyűlésében. 2008
végén Noam Chomsky kijelentette, szó sincs arról, hogy az el nem
kötelezettek a hidegháború relikviái lennének. „Azt gondolom, inkább a
jövőt jelentik."
Keveset hallunk a Sanghaji Együttműködési
Szervezetről is, pedig figyelnünk kéne rá. Oroszország, Kína és négy
volt szovjet közép-ázsiai köztársaság a szervezet alapelvévé tette az
egymás ügyeibe való be nem avatkozást ugyanúgy, ahogyan az ASEAN
(Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) 600 millió embert összefogó
tagállamai.
A reálpolitikát időnként arra használták, hogy
mindennek az ellenkezőjét jelképezze. Kissinger idején az amerikai
külpolitika túlzásai is idetartoznak. A nemzeti érdekek hideg védelme
(a „szabadság terjesztésének" maszkja mögött) miatt vádolták meg
Kissingert háborús bűnökkel. S ez elhomályosította reálpolitikájának
sikereit: a Szovjetunióval szembeni enyhülést, a Kínával való
kapcsolatok felvételét és a 4. arab-izraeli háború utáni
ingadiplomáciát, amely elvezetett az Egyiptom és Izrael közötti Camp
David-i egyezményekig.
A kissingeri külpolitikának ez a
pragmatikus aspektusa szolgálhat számunkra felvilágosítással az új
reálpolitikát illetően. Igaz, hogy ezekben az országokban az emberi
jogok helyzete komoly kételyeket hagyott maga után, az eredmény mégis a
béke és a stabilitás megszilárdulása lett. Az idősebb Bush
nemzetbiztonsági főtanácsadója, Kissinger tanítványa, Brent Scowcroft
mondta: „A realisták az idealizmus következményeitől tartanak igazán."
Őrült idealizmus volt a NATO keleti expanziója a szovjet blokk új
demokráciái felé. Egyetlen NATO-tag sem alszik nyugodtabban attól, hogy
tudja, Lettország és Litvánia erői a rendelkezésére állnak... Egy
realistának rá kell mutatnia arra, hogy ez Oroszország megalázása, a
balti enkláve, Kalinyingrád körbezárása pedig nem a legjobb módszer
arra, hogy baráti kapcsolatokat építsünk ki a világ legnagyobb
természetes földgázvagyonának birtokosával. Ugyanígy elhibázott ötlet
rakétavédelmi pajzsot telepíteni Lengyelországba és a Cseh
Köztársaságba. Oroszország reakciója Grúziában és a rakétavitában előre
látni lehetett. Medvegyev nem az utolsó olyan orosz elnök, aki megvédi
hazája „privilegizált érdekeit" a szomszédos államokban.
Az
idealizmus a nyugati-kínai kapcsolatokat is megfertőzi. A kínai
emberjogi politikát vagy Tibet kérdését feszegető amerikai kórus tavaly
még a pekingi olimpia bojkottjának lehetőségét is felvetette. Pedig ma
az Egyesült Államoknak a válság közepette minden korábbinál nagyobb
szüksége van Kína segítségére. Az idealisztikus liberális
internacionalisták azt képzelik, hogy a hasonló fogyasztási szokások
Rijádtól Szentpétervárig elvezetnek majd a közös politikai kultúrához.
A demokráciát nem a neokonok mintájára, hanem segítve, a hagyományos
úton kell bátorítani (kórház-, iskolaépítés stb.). Tudomásul kell
vennünk, hogy a vahhábita iszlám az elmúlt 30 évben sokkal sikeresebben
exportálta magát a muzulmán országokban, mint a liberális politikai
kultúra.
Nagyon is sok jel mutat arra, hogy a liberális
univerzalizmus elkerülhetetlen terjedése tévedés. Hamarosan Kína,
Oroszország és mások követelni fogják, hogy az ő nyelvükön tárgyaljunk
velük, ne pedig a miénken. A reálpolitika nem adja meg azt a kényelmet,
hogy a „helyes" dolgot cselekedjük. De addig, amíg meg nem egyezünk
abban, hogy mi a „helyes", együtt kell élnünk a morális
kényelmetlenséggel.
http://www.newstatesman.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése