A kínai kommunista elit és a középosztály kiegyezése
Sokan
azt gondolják, hogy a gazdasági szabadság szükségképp elhozza a
politikai szabadságot és a demokráciát. Kína a hetvenes évek végén
meghirdette a nyitás politikáját, és harminc év alatt a világgazdaság
egyik vezető nagyhatalmává vált. A gazdasági szabadság következtében
egyre inkább megerősödik a középosztály, demokratikus fordulatra
egyelőre azonban nem sok jel mutat. A The Economist annak próbál utánajárni, hogy a középosztály miért nem követel határozottabban politikai reformokat.
Az
elmúlt években sokan reménykedtek benne, hogy a gazdasági reformok
meghirdetése után három évtizeddel megkezdődhet a politikai átalakulás
is. Nem is teljesen alaptalanul, hiszen Kínában széles körben ismert és
népszerű volt számos, a demokratikus politikai fordulat
szükségességéről szóló tanulmány. A pártvezetés óvatos szavaiból is
arra lehetett következtetni, hogy van esély a politikai reformokra. Az
értelmiség nagy öregjei - akik közül többen hatvan éve párttagok - is
az átalakulás mellett érveltek, és a jogállami normák és a demokratikus
intézményrendszer bevezetését sürgették.
A gazdasági válság
hatására azonban mintha a lassú reformok is megtorpantak volna. Tavaly
decemberben nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, hogy a kínai
rendőrség őrizetbe vette a Charta '08 aláíróinak egy részét. A
Csehszlovák Charta '77 alapján az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatának 60. évfordulójára szövegezett ellenzéki kiáltvány az
emberi jogok nevében átfogó politikai reformokat sürgetett Kínában. Az
interneten terjesztett dokumentumot egy hét alatt több mint ötezren
írták alá. A kiáltvány egyebek között a magántulajdon nagyobb védelmét
és elismerését követelte, amely a középosztály egyik legfontosabb
törekvése.
Számos társadalomtudományi elmélet szerint a politikai reformfolyamatokat általában a középosztály indítja el - írja a The Economist.
A demokratizálódás és a középosztály szerepének összefüggéseit
legalaposabban talán Barrington Moore amerikai történész fejtette ki.
1966-ban megjelent A diktatúra és a demokrácia társadalmi gyökerei. Úr és szolga szerepe a modern világ létrejöttében
című könyvében a demokratikus berendezkedést a kommunista és a fasiszta
rezsimekkel összevetve arra a következtetésre jutott, hogy az
iparosodás és a decentralizáció mellett a középosztály hatalma és
szerepvállalása határozza meg a társadalmi változások irányát. „Ha
nincs polgárság, nincs demokrácia" - állítja Moore. A szállóigévé vált
mondattal Moore nem azt akarta mondani, hogy a középosztályok
hatalmából egyértelműen következtetni lehetne a társadalmi
berendezkedésre vagy a társadalmim változásokra. A polgárság
kialakulása és megerősödése szükséges, de nem elégséges feltétele a
demokratizálódásnak: ha a középosztályok az arisztokráciával
szövetkeznek, akkor valószínűbb, hogy fasiszta fordulat, és nem
demokratikus reformok következnek.
Vajon Kínában milyen
stratégiát követ majd a középosztály? - kérdezi a brit gazdasági
hetilap. Ahhoz kevés kétség fér, hogy az elmúlt években nagyon
megerősödött a középosztály: becslések szerint 800 millió kínait
tekinthetünk középosztálybelinek. De a számbeli növekedéssel nem járt
együtt a demokratikus reformok iránti elkötelezettség erősödése.
Csakúgy, mint Oroszországban, a vagyonosodó és egyre nagyobb társadalmi
és politikai befolyásra szert tevő réteg hallgatólagos szövetséget
kötött az engedményekre hajló autoritárius rezsimmel. „Minkét országban
jellemző, hogy a középosztály jobban fél a bizonytalanságtól, mint
amennyire demokratikus fordulatot szeretne." A kínai kommunista rezsim
már évekkel ezelőtt elismerte a magántulajdon korlátozott jogát, és
bizonyos keretek között lehetőséget teremt a gazdasági és társadalmi
kérdésekkel kapcsolatos véleménynyilvánításra. Önkormányzati szinten
egyes falvakban már lehetőség van a kvázi-demokratikus választásokra. A
kínai kommunista vezetés jól megfér a gazdasági növekedést biztosító
magánvállalkozásokkal.
Bár általában igaz, hogy a
középosztályok támogatják a szólásszabadságot és többpárti demokráciát,
Kínában mégsem törekszenek a kommunista pártvezetés megdöntésére. Ennek
hátterében elsősorban az áll, hogy a pártvezetés nyitott az apró
reformokra. A Kínai Kommunista Párt fiatalabb vezetői maguk is
középosztálybeliek. Már a múlté a hagyományos kommunista megközelítés,
amely a parasztok soraiban kereste a tehetséges vezetőket: a kínai elit
többsége diplomás, egy jelentős részük külföldön szerzett doktorátust.
A pártvezetés nem zárkózik el a középosztály elöl, sőt, törekszik rá,
hogy a feltörekvő ifjakat magába olvassza, és ezzel a rendszer részévé
tegye.
„A virágzó középosztály nem elégség a demokrácia
kialakulásához. Kínában van középosztály, de nincs demokrácia. Sőt, még
csak azt sem állíthatjuk, hogy feltétlenül szükség lenne középosztályra
a demokratizálódáshoz: Indiában már jóval azelőtt demokrácia volt, hogy
létezett volna középosztály."
http://www.economist.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése