The New York Times
Szorgosan
folyik a restaurálás a Grand Commun épületén, a fontainebleau-i palota
szomszédságában. A francia munkások általában szabadságra mennek
nyáron, ám idén egyfajta forradalom megy végbe a hajdani királyi
kastélyban. A turisták áradata olyan kőművesek, restaurálási szakértők
és különböző kézművesek között közelíti meg a látványosságot, akiket a
francia kormány 37 milliárd dollárnak megfelelő gazdaságösztönző
programjából fizetnek.
Feladatuk a legjobb állapotban tartani a 800 éves, több mint 1500 szobás kastélyt, ahol Napóleon elbai száműzetése előtt búcsút mondott a franciáknak és ahol Mária Antoinette-nek aranyozott budoára volt. Fontainebleau mellett még mintegy 50 francia kastélyt szépítenek, köztük Versailles-t is. 75 székesegyház komoly összegeket kap a karbantartásra, múzeumok és kulturális központok épülnek.
Párizs városa 100 millió eurót tett félre az ösztönző alapból a kulturális örökség karbantartására. Ez a francia módszer a globális gazdasági válságban: lelkesen költik a kölcsönzött pénzt az ország szépítésére, de a klasszikus keynesi módszerek tekintetében is az amerikaiak előtt járnak - rendbe hozzák az utakat, tökéletesítik a vasútvonalakat, más közmunkaprogramokat is elindítanak.
„Amerika hat hónappal maradt le hozzánk képest, sok időt vesztegetett el" - jelentette ki Patrick Devedjian, a francia gazdaságösztönző tervvel foglalkozó miniszter. „Mire az amerikaiak hozzájutnak a pénzhez, a válság akár el is múlhat".
Bár a nyilatkozat tükrözi a gall kakaskodást, Devedjian szavainak van alapja. Ő a francia ösztönző pénz 75 százalékát idén tervezi elkölteni, míg a Fehér Ház 2010 őszéig ad magának időt erre, és sok szakértő szerint ettől a céltól is el fog maradni.
Úgy látszik, Franciaország központosítottabb, állami irányítású gazdasága - amelyet jobb időkben oly sokan bíráltak azzal, hogy fékezi a vállalkozó szellemet és visszatartja a fejlődést - figyelemre méltóan hatékony az alapok gyors és hatékony mozgósítása terén a nehezebb időszakokban. Az OECD szerint a francia GDP a gazdasági ciklus csúcsértékéhez képest 4 százalékos csökkenést fog mutatni, ez jóval kisebb, mint a rivális Németország 7,4 százaléka.
A gazdasági visszaesés és a foglalkoztatottság csökkenése is lényegesen enyhébb lesz, mint Spanyolország, Belgium és Nagy-Britannia esetében. A francia statisztikai hivatal arra számít, hogy 2009 utolsó negyedévére stabilizálódik a gazdasági helyzet - sok közgazdász ekkorra várja azt, hogy újra meginduljon az amerikai gazdaság növekedése. A gyenge pont mindkét országban a munkanélküliség marad: Franciaországban jelenleg 8,9, az Egyesült Államokban 9,5 százalék az arányuk, 2010 végére pedig a franciáknál elérheti a 11,2 százalékot, ami magasabb a várt amerikai 10,1 százaléknál - és a francia szociális törvények bőkezű segélyt írnak elő, ami hosszú távon bénító következményekkel járhat.
Egyelőre azonban Fontainebleau-ban szorgosan folyik a munka, az özönvíz, amelyről a kastély leghíresebb lakója, XIV. Lajos, a Napkirály beszélt, a távoli jövő ködébe tűnik.
Feladatuk a legjobb állapotban tartani a 800 éves, több mint 1500 szobás kastélyt, ahol Napóleon elbai száműzetése előtt búcsút mondott a franciáknak és ahol Mária Antoinette-nek aranyozott budoára volt. Fontainebleau mellett még mintegy 50 francia kastélyt szépítenek, köztük Versailles-t is. 75 székesegyház komoly összegeket kap a karbantartásra, múzeumok és kulturális központok épülnek.
Párizs városa 100 millió eurót tett félre az ösztönző alapból a kulturális örökség karbantartására. Ez a francia módszer a globális gazdasági válságban: lelkesen költik a kölcsönzött pénzt az ország szépítésére, de a klasszikus keynesi módszerek tekintetében is az amerikaiak előtt járnak - rendbe hozzák az utakat, tökéletesítik a vasútvonalakat, más közmunkaprogramokat is elindítanak.
„Amerika hat hónappal maradt le hozzánk képest, sok időt vesztegetett el" - jelentette ki Patrick Devedjian, a francia gazdaságösztönző tervvel foglalkozó miniszter. „Mire az amerikaiak hozzájutnak a pénzhez, a válság akár el is múlhat".
Bár a nyilatkozat tükrözi a gall kakaskodást, Devedjian szavainak van alapja. Ő a francia ösztönző pénz 75 százalékát idén tervezi elkölteni, míg a Fehér Ház 2010 őszéig ad magának időt erre, és sok szakértő szerint ettől a céltól is el fog maradni.
Úgy látszik, Franciaország központosítottabb, állami irányítású gazdasága - amelyet jobb időkben oly sokan bíráltak azzal, hogy fékezi a vállalkozó szellemet és visszatartja a fejlődést - figyelemre méltóan hatékony az alapok gyors és hatékony mozgósítása terén a nehezebb időszakokban. Az OECD szerint a francia GDP a gazdasági ciklus csúcsértékéhez képest 4 százalékos csökkenést fog mutatni, ez jóval kisebb, mint a rivális Németország 7,4 százaléka.
A gazdasági visszaesés és a foglalkoztatottság csökkenése is lényegesen enyhébb lesz, mint Spanyolország, Belgium és Nagy-Britannia esetében. A francia statisztikai hivatal arra számít, hogy 2009 utolsó negyedévére stabilizálódik a gazdasági helyzet - sok közgazdász ekkorra várja azt, hogy újra meginduljon az amerikai gazdaság növekedése. A gyenge pont mindkét országban a munkanélküliség marad: Franciaországban jelenleg 8,9, az Egyesült Államokban 9,5 százalék az arányuk, 2010 végére pedig a franciáknál elérheti a 11,2 százalékot, ami magasabb a várt amerikai 10,1 százaléknál - és a francia szociális törvények bőkezű segélyt írnak elő, ami hosszú távon bénító következményekkel járhat.
Egyelőre azonban Fontainebleau-ban szorgosan folyik a munka, az özönvíz, amelyről a kastély leghíresebb lakója, XIV. Lajos, a Napkirály beszélt, a távoli jövő ködébe tűnik.
http://www.nytimes.com/2009/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése