2011. december 25., vasárnap

Felgyógyult sebesült imája, mikor ismét harctérre megy

Seregek ura, Istene! Végetlen erődet csodálom, könyörületességedet magasztalom és szabadító irgalmasságodat hirdetem az emberek előtt. Ime, noha csak semmi vagyok s a féregnél is kisebb vagyok előtted, mégis nagy a te jóvoltod énhozzám. Megszabadítottál ellenségeimtől, midőn azok halálra kerestek engemet; megsebesülni engedtél, de nem azért, hogy megölj, hanem hogy megpróbálj és megtarts engemet.
Uram! Az én megtartott életem a tiéd: bánj vele úgy, amint neked tetszik. Ha ezt kívánod tőlem, hogy menjek ismét oda, hol egyszer már vérem omlott, parancsolatod szerint cselekszem, hiszen otthon levő szeretteim is csak szabad hazában lesznek boldogok.
Kérlek tégedet óh én Istenem! Légy velem a csaták tüzében, hogy minden félelem nélkül forgathassam fegyveremet, melyet a jogos önvédelem ad kezembe. S míg ottan messze távol idegen földön járok: parancsolj addig angyalaidnak, hogy őrizzék meg szeretteimet.
Apámat segítsd, anyámat vigasztald. Hitvesemet gyámolítsad, gyermekeimet tartsd el. Nekem pedig majd engedd meg a hosszú küzdelmek után, hogy láthassam meg újra Magyarország földjét a dicsőség sugarától bearanyozva. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztor:
Háborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése