John Tong Hon újonnan kinevezett kínai bíboros, Hong Kong érseke nyilatkozott a kínai egyház helyzetéről az olasz 30Giorni című lapnak. Az interjúban összefoglalta a konzisztóriumon elhangzott hozzászólását. A kínai egyház helyzete bonyolult, de reményteljes – derül ki szavaiból.
A kínai helyzet értékeléséhez három kulcsszót használt: csodálatos, nehéz, lehetséges.Csodálatos, hogy az utóbbi évtizedek során a kínai katolikus egyház a felé irányuló nyomás ellenére is hatalmas növekedést mutat. 1949-ben 3 millió katolikus élt az országban, ma legalább 12 millió. 1980-ban 1300 pap teljesített szolgálatot Kínában, ma már 3500. Rajtuk kívül 5 ezer szerzetesnővér tevékenykedik az országban, kétharmaduk a kormány által nyilvántartásba vett intézmények keretei között. Az 1400 szeminarista közül 1000 a kormány által finanszírozott szemináriumokban részesül képzésben. Tíz hivatalos papképző intézet létezik, a földalatti egyház pedig hat hasonló intézményt működtet. 1980-tól napjainkig 3000 papot szenteltek, és 4500 szerzetesnővér tett fogadalmat. A papok 90 százaléka 25 és 50 év közötti.
Nehéz a helyzet, mert az úgynevezett patrióta egyházon keresztül a kormány ellenőrzést gyakorol az egyház felett. A patrióta egyház a szocialista országok tipikus intézménye, néhány kormányhoz hű keresztény segítségével az egyháztól idegen szervezeteket hoz létre az egyház ellenőrzésére. A pápa 2007-ben levelet írt a kínai keresztényekhez, amelyben elmondta: ezek a szervezetek nem a katolikus doktrína szerint tevékenykednek. Ez látszik abból is, hogy 2010-2011-ben nagyon sok illegális püspökszentelés volt az országban.
Harmadikként a lehetséges szót használta a bíboros, az egyház előtt rejlő lehetőségeket hangsúlyozva. Egy olyan püspök szavait idézte, aki megélte az 1951 és 1979 közötti időszak erőszakos üldöztetését. Ez a püspök azt vallja, hogy a próbatételek során megtapasztalta: minden dolgunk Isten kezében van. Isten arra is képes, hogy javunkra fordítsa a nehézségeket. Tong Hon azt látja, hogy az egyház felett gyakorolt ellenőrzés nem csökkenti a hitet, éppen ellenkezőleg, növeli az egyház egységét. Reménykedik benne, hogy a problémák hamarosan megoldódnak, ha nem is azonnal.
Ő maga igyekszik türelmes lenni és mindig kész a párbeszédre: mindenkivel, a kommunistákkal is. Meg van győződve arról, hogy párbeszéd nélkül semmit nem lehet megoldani – ugyanakkor szilárdan ragaszkodni kell alapelveinkhez is. Konkrét esetben ez azt jelenti, hogy az új püspök csak akkor fogadhatja el a püspökké szentelést, ha a Vatikán is jóváhagyja. Ez hitvallásunk része, az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban hiszünk – vallja. Nem szabad lemondani a hit és az erkölcs igazságairól sem, így az élet védelméről, az ember elidegeníthetetlen jogairól, a házasság felbonthatatlanságáról.
Tong Hon elmesélt egy tanulságos esetet a kínai egyház történetéből. Jin Luxian (Csin Lu-hszian) 1985-ben részesült a Vatikán által nem elfogadott püspöki kinevezésben. Ő maga is jelen volt a szentelésen, mert a leendő sanghaji püspök – aki korábban be is börtönöztek Kínában – kérte a támogatását ebben a nehéz pillanatban. Elmondta neki, hogy meg akarja őrizni a hitét és az egyetemes egyházzal való közösséget, levelet fog írni a pápának, amelyben kéri a Szentszék fennhatóságát szolgálata felett. Mindent mérlegre tett, és úgy gondolta, hogy abban a történelmi pillanatban nincs más lehetősége, mint elfogadni a püspöki kinevezést. Ily módon vihette előre a sanghaji egyház ügyét, menthette meg a papi szemináriumot. A Szentszék hét évvel ezelőtt ismerte el őt Sanghaj legitim püspökének.
Hong Kong érseke végül megvallotta, mit gondol arról, hogyan lehet ma megélni az egyházi küldetést Kínában. Véleménye szerint nem helyes azt vizsgálni, hogy az egyházi emberek minden egyes lépése tökéletes-e, hiszen útjuk során ők is tévedhetnek és bocsánatot kérhetnek bűneikért. Hosszú távon látható igazán, hogy egy pap vagy püspök szívében a jó iránti vágy él-e. Hosszú távon válik láthatóvá, ha valóban Istenért, az egyházért és a népért munkálkodik, hűségesen kitart, a nehéz helyzetekben is a Jézus iránti szeretet vezeti.
Nehéz a helyzet, mert az úgynevezett patrióta egyházon keresztül a kormány ellenőrzést gyakorol az egyház felett. A patrióta egyház a szocialista országok tipikus intézménye, néhány kormányhoz hű keresztény segítségével az egyháztól idegen szervezeteket hoz létre az egyház ellenőrzésére. A pápa 2007-ben levelet írt a kínai keresztényekhez, amelyben elmondta: ezek a szervezetek nem a katolikus doktrína szerint tevékenykednek. Ez látszik abból is, hogy 2010-2011-ben nagyon sok illegális püspökszentelés volt az országban.
Harmadikként a lehetséges szót használta a bíboros, az egyház előtt rejlő lehetőségeket hangsúlyozva. Egy olyan püspök szavait idézte, aki megélte az 1951 és 1979 közötti időszak erőszakos üldöztetését. Ez a püspök azt vallja, hogy a próbatételek során megtapasztalta: minden dolgunk Isten kezében van. Isten arra is képes, hogy javunkra fordítsa a nehézségeket. Tong Hon azt látja, hogy az egyház felett gyakorolt ellenőrzés nem csökkenti a hitet, éppen ellenkezőleg, növeli az egyház egységét. Reménykedik benne, hogy a problémák hamarosan megoldódnak, ha nem is azonnal.
Ő maga igyekszik türelmes lenni és mindig kész a párbeszédre: mindenkivel, a kommunistákkal is. Meg van győződve arról, hogy párbeszéd nélkül semmit nem lehet megoldani – ugyanakkor szilárdan ragaszkodni kell alapelveinkhez is. Konkrét esetben ez azt jelenti, hogy az új püspök csak akkor fogadhatja el a püspökké szentelést, ha a Vatikán is jóváhagyja. Ez hitvallásunk része, az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban hiszünk – vallja. Nem szabad lemondani a hit és az erkölcs igazságairól sem, így az élet védelméről, az ember elidegeníthetetlen jogairól, a házasság felbonthatatlanságáról.
Tong Hon elmesélt egy tanulságos esetet a kínai egyház történetéből. Jin Luxian (Csin Lu-hszian) 1985-ben részesült a Vatikán által nem elfogadott püspöki kinevezésben. Ő maga is jelen volt a szentelésen, mert a leendő sanghaji püspök – aki korábban be is börtönöztek Kínában – kérte a támogatását ebben a nehéz pillanatban. Elmondta neki, hogy meg akarja őrizni a hitét és az egyetemes egyházzal való közösséget, levelet fog írni a pápának, amelyben kéri a Szentszék fennhatóságát szolgálata felett. Mindent mérlegre tett, és úgy gondolta, hogy abban a történelmi pillanatban nincs más lehetősége, mint elfogadni a püspöki kinevezést. Ily módon vihette előre a sanghaji egyház ügyét, menthette meg a papi szemináriumot. A Szentszék hét évvel ezelőtt ismerte el őt Sanghaj legitim püspökének.
Hong Kong érseke végül megvallotta, mit gondol arról, hogyan lehet ma megélni az egyházi küldetést Kínában. Véleménye szerint nem helyes azt vizsgálni, hogy az egyházi emberek minden egyes lépése tökéletes-e, hiszen útjuk során ők is tévedhetnek és bocsánatot kérhetnek bűneikért. Hosszú távon látható igazán, hogy egy pap vagy püspök szívében a jó iránti vágy él-e. Hosszú távon válik láthatóvá, ha valóban Istenért, az egyházért és a népért munkálkodik, hűségesen kitart, a nehéz helyzetekben is a Jézus iránti szeretet vezeti.
Forrás: Vatican Insider
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése