Korábban már többször említettük, hogy Oroszország nyersanyagexportja egy sajátos, kétoldalú függő viszonyt alakított ki. Nem csak Európa függ az orosz kőolaj- és földgázexporttól, hanem Oroszország függésbe került az európai felvásárló piactól. A felszínes diplomácia mögött a nyugati és az orosz gazdasági térség közt olyan pénzügyi háború zajlik, melyre csak nagyon keveseknek van tényeges rálátása. Ez a kölcsönös függés békeidőben mindkét fél számára előnyös, azonban az orosz vezetés nem biztos, hogy tudatába van annak, hogy a nyugati érdekeltségek nemsokára ezt a piaci kitettséget fogják felhasználni az ország destabilizálására.
Az európai gazdasági térségben fokozatosan háttérbe szorítják az orosz érdekeltségeket, miközben a nyugati vállalkozók egyre több és egyre jelentősebb befektetést intéznek Oroszország területén. Ez a folyamat a régóta fennálló kereskedelmi egyensúlyt szép lassan felborítja. Oroszország hatalmas bevételekhez jut a nyersanyagbázisa európai értékesítéséből, azonban az országban kiépülő nyugati befektetések magukban hordozzák azt a veszélyt, hogy ugyanennyi bevételt akármikor kivihetnek az országból. Jelenlétük egyelőre előnyös az orosz gazdaság számára, ezért az orosz vezetés több téren is támogatja a nyugati befektetéseket. A közeljövőben azonban számolni kell azzal, hogy a nyugati befektetések beindíthatnak egy olyan pénzszivattyút, ami ellensúlyozza Oroszország nyersanyagexportból származó bevételeit, ezeket az összegeket egyszerűen kivonják az országból és nyugatra viszik. Pénzügyi úton kiegyensúlyozzák a nyugati rendszer függőségét az orosz nyersanyagtól, miközben Oroszország továbbra is függésben van az európai felvevő piactól. Ezzel a nyugati gazdaság felé billen a mérleg, és az orosz gazdasági térség sakkhelyzetbe kerül. Egy olyan rejtett hadmozdulat kezdeti lépése ez, amely összefügg az Irán elleni háborús retorika elhúzódásával is.
Ugyanis abban a pillanatban, mikor a nyugati befektetések elkezdenek pénzszivattyúként működni az országban, a nyugati gazdasági gépezet egy akkora sokkot fog adni az orosz gazdaságnak, ami feje tetejére állíthatja a teljes költségvetést. Ezt az orosz vezetésnek kiemelt kockázatként kell kezelnie, mert a költségvetési egyensúly felborulása rögtönzésszerű ellensúlyozást kíván, és olyan társadalmi feszültségeket hozhat felszínre, ami alááshatja Putyin kormányzatát és az ellenzék megerősödéséhez, illetve egy újabb IMF partner politika megjelenéséhez vezethet.
Az Irán elleni háborús retorika egyre inkább elhúzódni látszik, melynek hatásai már kézzel foghatóak. Európában emelkednek a benzinárak, mivel a nyersolaj ára fokozatosan növekszik. Ez azonban nem csak az iráni olajembargónak tudható be, de az iráni olajexport csökkenésének sem. Megindult egy olyan folyamat, ami a nyugati gazdasági rendszer önvédelmi mechanizmusának is tekinthető, de egyben Oroszország gazdasági destabilizálására is irányul. Ennek a folyamatnak az a lényege, hogy a nyugati kapitalista rendszer a virtuális tőkével végrehajtott manőverekkel globális viszonylatban ellensúlyozni akarja a fizikai termelésben jelentkező hiányt. Maga a folyamat úgy épül fel, hogy a nyugati médiában egyre hangosabban jelenik meg az olaj árának közelgő robbanása. Mindennapos hírként jelenik meg a lehetséges iráni háború, ami az olaj árát az egekbe rántja. A háború mindeddig elmaradt, de a hírek maradnak. Ez a hírverés szerte a nyugati világban összpontosítja a magánbefektetőket és a nagyobb alapkezelőket egyaránt. A befektetőket a profit vágya mozgatja, és a közelgő háború képe hatalmas profittal kecsegtet. Az olaj árának emelkedéséből rengeteg befektető remél hatalmas bevételeket, ennek hatására a már nagyrészt virtuálisan működő tőzsdei rendszerben hatalmas mennyiségű spekulatív tőke összpontosult az olajkereskedelemre. A nagyobb alapkezelők vételi pozíciói már erősebb hajtóerőt jelentenek az olaj árának, mint maga a fizikai termelésben jelentkező hiány.
Abban a pillanatban, hogy vagy a feszültség további fokozása, vagy egy valós fegyveres konfliktus tovább hajtja a nyersolaj árát, a virtuális tőke nagy része ki fog vonulni ebből az üzletből. A nagyobb alapkezelők realizálják a nyereségeiket, ami - ha a média is rásegít - jóval alacsonyabbra fogja csökkenteni az olaj árát, mint az a valós termelési viszonyok alapján alakulna. A nyugati vezetés az alapkezelők és a médiagépezet segítségével az aranyárfolyam tavalyi összeomlásához hasonló bedőlést tudja előidézni az olaj árfolyamában is, abban a pillanatban, amikor a helyzet úgy kívánja.
Hogy élnek-e majd ezzel a lehetőséggel, az már egészen más kérdés, de ha ez megtörténik, és a média segítségével elveszik a befektetők kedvét az olajkereskedelemtől, az a főbb olajexportőröket rákényszeríti arra, hogy a készleteiket olcsóbban értékesítsék (persze kitermelési ár fölött) - mert azzal még mindig jobban járnak, mintha egyáltalán nincs bevétel. Ha ez megtörténik, az egyrészt sokkot okoz az iráni gazdaságnak, ami a lassan kialakuló élelmiszerválsággal együtt a nyugatiak számára jobb feltételeket jelent a háborúhoz, másrészt hatalmas sokkot okoz az orosz gazdaságnak, ugyanis az orosz állami költségvetés a jelenleginél magasabb olajárakkal számol, és az olajárak bedöntése akkora költségvetési kiigazításra kényszeríti az orosz kormányt, ami mellett nagyon nehezen tudják elkerülni - ha el tudják egyáltalán - a megszorításokat, de mindenféleképpen a fizetések csökkenéséhez, vállalkozások csődbe jutásához vezet (ha nem is túl magas arányban). Ez így összességében támogatói bázissal láthatja el a nyugatbarát belső ellenzéket, ami megint csak - jobb feltételeket teremt a háborúhoz.
A folyamatban fékként részt vesznek a nyugati államok arab szövetségesei. Szaúd-Arábia és más főbb olajexportőrök akkor is olcsó olajjal fogják ellátni a nyugati gazdaságot, ha Irán, Oroszország és szövetségeseik egységesen magasan akarják tartani az árakat. Nem véletlen, hogy Szaúd-Arábia a korábbi válságok során nem árusította ki olajtartalékát a nyugati államoknak. Ha a keleti blokk ki akarja védeni ezt az újabb gazdasági merényletet, akkor elsősorban a nyugatiakkal szövetséges arab tényezőket kell kezelésbe venniük. Azt láthatjuk, hogy akárcsak a világban zajló politikai változások esetében, a háttérben zajló gazdasági hadviselés során is a Közel-Kelet államai lépnek fel katalizátorként.
Végvári Ákos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése