A vidini levél, egy vádaskodó, rosszindulatú levél

„Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom. Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.” (Kossuth Lajos: A vidini levél)

1849. augusztus 11-én Kossuth Lajos és a kormány tagjainak lemondtak az ország súlyos helyzetére való tekintettel. Kossuth diktátorrá nevezte ki Görgeit. Állítólag öngyilkos is akart lenni, de Görgei – a Magyar Honvédsereg legtehetségesebb tábornoka beszélte le róla. Kossuth leborotválta a szakállát majd elhagyta Aradot. Akkor még Kossuth is, és talán maga Görgei is abban reménykedtek, hogy Görgei, mint az utolsó harcképes hadtest vezére, még el tud érni valamit az oroszoknál. Az alkotmány biztosítását, vagy az általános amnesztiát. Kossuth ebben a hitben írta meg lemondását. Kossuth miután elhagyta Aradot, találkozott az orosz táborból visszaérkező követekkel. Tőlük tudta meg azt a hírt, hogy az oroszok csak a feltétel nélküli fegyverletételről hajlandók tárgyalni, másról nem.

Görgei augusztus 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert. Rendben, még akkor is fegyelmet tartva. Kossuth azonban már emigrációban visszavonta a lemondását, és kormányzóként kezdett viselkedni. Az 1849. szeptember 12-i dátummal közrebocsátott vidini levélben Kossuth azt a meggyőződését fejtette ki, hogy Magyarország két nagyhatalommal szemben is meg tudta volna védeni magát, ha Görgei nem hátráltatja a kormány tevékenységét. Nagyon igaztalan vád volt a szabadságharc legtehetségesebb és legeredményesebb tábornokával szemben. Kossuth a bukás egyszemélyi felelőseként Görgeit nevezi meg. Kossuth azt a látszatott kelti, hogy a nemzet ereje önmagában elegendő lett volna és a későbbiekben is elegendő lenne a küzdelem sikeres megvívásához, ha belső ellenség nem gyengítené. Nyílt levelével, az emigráns kormánnyal is hivatalosan megfogalmazta és ki is mondta Görgei Artúrral szemben az árulás vádját. A vidini levél egy Görgei ellen szóló vádirat, melyben Kossuth az „áruló” kifejezést gyakran ismételve sorolja fel a tábornok hibáit. Görgeit úgy tünteti fel, mint aki pénzért vagy egyéb előnyökért paktált volna le ez ellenséggel. Kossuth e levelének köszönhetően Görgei hosszú időre rajta maradt az árulás bélyege.

Kossuth Görgei szemére veti, hogy győzni tudott, de győzelmeit nem tudta kihasználni. Bécs megtámadása helyett Budát ostromolta, ahol három hetet elvesztegetett. (Kossuth erőltette Buda elfoglalását.) Azt is Görgei terhére rója fel, hogy hadügyminiszterré kinevezve is a főseregnél maradt, mind a két címet fenntartva magának. A délvidéki összpontosítási tervet figyelmen kívül hagyta és csak több hetes késéssel vonult el Komáromból. Aradig tartó útja során sem a kormánnyal, sem más seregvezérekkel nem tartotta a kapcsolatot, ellenben az oroszokkal tárgyalásokat folytatott, ajándékokat cserélt. (Ez nem igaz, Görgei briliáns hadmozdulatokkal vezette le a hadseregét, úgy hogy Komáromnál életveszélyes fejsebet szerzett.)

Saját tetteit és az országból való menekülését sajátos módon magyarázza Kossuth. A hatalomról is többek között Görgei kívánságára mondott le augusztus 11-én. ( Egy biztos, ha lett volna esély a harc folytatására Kossuth soha nem mond le a hatalomról, attól azt jobban szerette.) Lugosra, ahol a Temesvári vereséget követően gyülekeztek a szétvert csapatok maradványai, azért ment, hogy megnézze, mekkora erőt lehet összegyűjteni, ha Görgei a rábízott hatalommal visszaélne. Orsovára pedig azért, hogy biztosítsa az utat a hazájukból menekülőknek.

Mindössze azt az apró tényt felejtette el megemlíteni, hogy ekkor már ő maga sem látta a harc értelmét, és teljesen kilátástalannak ítélte a hadi helyzetet. A meneküléshez hamis iratokat használt, és női ruhába átöltözve menekült. Sajnos az emigrációban nem csak Kossuth, Szemere, Batthyány Kázmér, Vukovics Sebő, Horváth Mihály, Irányi Dániel, Czetz János, Kmety György, Dembinszky, Guyon Richárd, Perczel Mór, Thaly Zsigmond egyetértettek, hogy a vereség egyik fő oka Görgei árulása volt illetve, hogy nem folytatta a harcot. De ebben az hibázik, hogy Dembinszky, Perczel, és Guyon tábornokok voltak. Ha lett volna esély a harc folytatására, akkor miért hagyták el a csapattesteiket? Illetve ha Görgei tényleg az lett volna, mint aminek lefestik, miért nem tartóztatta le Kossuthot? Sokkal jobb alkupozíciója lehetett volna.

A szabadságharc tragikus befejezéséért, a veresség mértékéért a legnagyobb felelősség Dembinszky altábornagyot terheli, – aki négy nagy csatát vezetett és valamennyit elvesztette, és aki gyűlölte Görgeit- megakadályozta az Aradon tervezett Honvédsereg összpontosítását. Ugyanis volt egy olyan terv, hogy az oroszok beérkezése előtt megverik Haynau hadseregét. Helyette Temesvárra vonult (Kossuth tudtával), ugyanis onnan könnyebb volt átlépni a török határt.

Érdekes dolgokat ír Kossuthról 1852. május 6-án Marx Engelsnek. Tudom, hogy erre nem ildomos hivatkozni, de maga Marx veti papírra, és ő kívülálló e kérdésben. Marx a következőket írja: „az osztrák dinasztia trónfosztását, ami kihirdetésének pillanatában káros volt, Kossuth Lajos rendezte meg, hogy magának biztosítsa a kormányzói posztot, mivel attól tartott, hogy az előbb vagy utóbb a győztes Görgeié lesz. Azt a hibát, hogy Budát ostromolják Bécs helyett, szintén Kossuth okozta. Akinek arra fájt a foga, hogy családjával ünnepélyesen bevonuljon a fővárosba.”

Görgei nem válaszolt Kossuth vádjaira. Pontosabban csak egyszer, az 1867. évi kiegyezéskor. Ekkor Kossuth Deák Ferenchez írott nyílt levelében (a Kasszandra-levélben) bírálta a kiegyezést, bírálta Deákot. Görgeit is bírálta ismét, amikor azt írta, hogy Görgeinek „sikerült az árulásnak nemzetünk önbizalmát megrendíteni, s a megrendített önbizalommal karját elzsibbasztani”. Ekkor maga Görgei is írt egy nyílt levelet Kossuthnak, amelyben az árulási vádat Kossuth 1849. augusztus 11-i írt lemondó nyilatkozatával igyekszik cáfolni: „A szerencsétlen harcok után, amelyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta a nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével folytathassuk. A továbbiakban Görgei felszólított Kossuthot, hogy: „hagyjon fel végre amaz áltanok hirdetésével, melyekkel Ön a haza dolgát fel nem építhette és fel nem építheti; és a puszta negációnak azon felette kényelmes teréről, melyet újabban elfoglalt, szűnjön meg akadályozni, amikor nem építhet”.

Kossuth haláláig tartotta magát ahhoz, hogy Görgei árulása okozta a szabadságharc vereségét. Görgei jóval megértőbb volt Kossuth iránt. Erről tanúskodik Marczali Henrik írása: „Görgei gyakran mondta nekem hogy 1848-ban Kossuth a nagy ember, ki nélkül nem történt volna semmi. Ő maga csak buborék, kit fölvetett az események árja.”

A politika, azaz Kossuth méltánytalanul bánt Görgei Artúr tábornokkal. Nélküle nem lett volna 1849 dicső tavasza, nem szabadult volna fel országunk nagy része néhány hét alatt. Örök dicsőség a Magyar Honvédsereg minden ismert és ismeretlen a hazáját híven szolgáló tagjának.

Lőrincz Miklós - patacsipilvax.hu