Az ókori Egyiptomban, mikor a
forró nyári napsütés elolvasztotta a hegységek hósapkáit, a Nílus vize
óriási áradatként öntötte el az országot. Mégis a lezúduló
vízmennyiséget az egyiptomiak áldásnak tekintették, hiszen a kínzó
napsütésben, szárazságban felfrissülést jelentett mind a közlekedésnek,
mezőgazdaságnak, ezáltal életet és bőséget vitt a birodalomba. Ehhez
viszont elszántságra volt szükség, hiszen a víz ereje hatalmas, nehéz
bírni vele. Viszont öntözésre szükség volt, ezért csatornahálózatot
kellett kiépíteniük, eljuttatva a vizet, mint életet és infrastruktúrát a
folyótól távol eső területekre is hiszen a folyók, csatornák, tavak
kiváló közlekedési utak is. A vízen bármit elszállíthattak az egész
Birodalom területére.
Nos
a 21.századi "fejlett" Magyarországnak mégis elemi csapásként,
büntetésként hatott a nemrég lesújtó árvíz, illetve belvíz. Amikor majd a
perzselő nyári napsütés lesújt ránk, bégetni fogunk, hogy megint
elszárad, illetve megég a termés, kiszáradnak tavaink folyóink stb. Ám
ne gondoljuk, hogy egy-egy víztározó itt vagy ott megoldást jelent víz
problémákra. Azt se gondoljuk,hogy felelős politikusaink, döntéshozóink,
szakembereink nem tudják mit és hol kellene meg-illetve kiépíteni. A
kérdés az, miért bagatellizálták el ezt a témakört ennyi időn keresztül,
miért nem szabad nekünk is áldásként tekinteni az vízre?
Balatoni István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése