Svájcban a kenyérgabona 4/5-e
Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a
francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger
gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában fél centes
órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli
országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas
agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban
mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és
az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000
kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz
ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a
legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az
emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális
cég versengésének színtere?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése