A Kazahsztán,
Belorusszia és Oroszország által alkotott vámunió rohamléptékben halad
afelé, hogy a majdani Eurázsiai Gazdasági Unió alapját jelenthesse.
Májusban a három ország megkezdte az egységes gazdasági térség
kialakítására vonatkozó konkrét tervek kidolgozását. Várhatóan egy éven
belül aláírják a megállapodásokat, 2015-re pedig a három posztszovjet
ország már az új gazdasági egység előnyeit élvezheti.
Az
unió motorját az orosz gazdaság fogja adni, mivel a szövetség teljes
vagyonának 57%-át az oroszok vagyona alkotja. Oroszországban jóval
magasabb az átlag életszínvonal, mint a csatlakozó posztszovjet
köztársaságokban, melyek két évtizeden át a Nyugat gazdasági
szemeteseként működtek.
Ahogyan
erre aggodalmaskodó amerikai szakértők is felhívták már a figyelmet,
az Eurázsiai Gazdasági Unió sokkal inkább geopolitikai, mint gazdasági
egység. Az alakulóban lévő szövetségről mélyen hallgató Nyugat
aggodalmainak ellenére pedig az új formáció vetélytársa nem az Európai
Unió, vagy a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet lesz. A hanyatlóban
lévő Nyugat már nem tényező egy ilyen gazdasági potenciálnak - a
tárgyalási folyamat résztvevői számára jóval fontosabb kérdés a
zsugorodó Európai Uniónál a ténylegesen növekedő szomszédok kérdése.
Már
az unió kiépítésének kezdetén meg kell határozniuk a Kínával történő
együttműködés kereteit. Ez irányba igen határozott lépések történnek,
mert a Kínával kötött széleskörű energetikai megállapodások már nem
Oroszország és Kína, hanem az Eurázsiai Unió és Kína gazdasági
együttműködésének alapjait fektették le. Az unió a világ kőolaj- és
földgázkészletének tekintélyes részével bír, és Kína mint szomszédos
ország erre a biztos forrásra alapozza majd energiafogyasztását, az
uniónak pedig stabil gazdasági alapot jelent a biztos kínai felvásárló
piac.
Ha
a Kínával történő együttműködés tisztázottá vált, a következő fontos
tényező még mindig nem az Európai Unió, hanem az iszlám szeparatizmus
kérdése, ami Közép-Ázsiában és az Észak-Kaukázusban állandó
destabilizáló tényezőt jelent, de a közeljövőben számolni lehet a
terjedésével. Az unió külön szervezetet állít fel a nyugatról fűtött
iszlám szeparatizmus megfékezésére, de a Sanghaj Együttműködési
Szervezet is kiemelten kezeli a kérdést. Ez egyben azt is jelenti, hogy a
Sanghaj Együttműködési Szervezet mint az unió katonai stabilitásának
alapja fog működni.
Csak
a fontosabb kérdéskörök tisztázását követően kerülhet szóba, hogy a
zsugorodó nyugati szövetségeseknek mennyi gáz kell ahhoz, hogy télen ne
fagyjanak meg.
Vlagyimir
Putyin egyben azt is kijelentette, hogy az FSB-nek a közeljövőben fel
kell számolja az Eurázsiai Unió későbbi, belső ellenzékét jelentő
extrémistákat. Hivatalos formában ez az iszlám szeparatizmus képében
megjelenő nyugati felforgatást jelenti, ami két évtizede fegyveres
harccal próbál geopolitikai éket verni Oroszország és a posztszovjet
térség közé. Nemhivatalos formában pedig ez a csatlakozó országokban és
a peremvidéken jelen lévő nyugati befolyás kitakarítását jelenti. Az
Eurázsiai Unió számára kockázati tényezőt jelent minden, az általános
erkölcsi normákat - mint a társadalom stabilitásának alapját -
veszélyeztető szervezet, vagyis a vallásellenes megnyilvánulásokat, a
családellenes szinglikultuszt és a homoszexuális propagandát támogató
formációk. Ezek a kockázati tényezők pedig felszámolásra kell
kerüljenek. Kezdetben az unió alapító tagállamaiban, majd a később
csatlakozó posztszovjet köztársaságokban.
Magyarország
egy ilyen, később csatlakozó posztszovjet köztársaság, ahol továbbra
is parlamenti szinten zajlik az extrémizmus; a kormány anyagi
támogatásával szervezett buzifelvonulás, a mindezt kevésnek tartó
ateista ellenzék, és az atlanti integráció mellett elkötelezett
cionista szeparatizmus formájában.
Az
unió felépülését követően pedig hazánkhoz is elér a változás hulláma. A
Fidesz végső kétségbeesésben megkezdett kétkulacsos poilitikája aligha
váltja be a hozzá fűzött reményeket. Vajon meddig tudnak majd működni
az ilyen, nyíltan szeparatista szervezetek, mint ami jelenleg is
kormánynak, demokratikus ellenzéknek mondja magát? Meddig működhetnek
az atlantizmus mellett elkötelezett érdekkörök, az unió részeként, vagy
annak szomszédságában? Ahogy mondani szokás, fel is út, le is út
(Felcsút?), mert a kockázati tényezők felszámolása egy épülő
birodalomnak aligha fog gondot okozni.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése