Irán
nem kapta meg a 2007-ben megrendelt S-300-as rendszereket
Oroszországtól, bár többször jelentette be, hogy már rendelkezik
ilyenekkel, valamint azt, hogy elkészítette annak klónját és gyártja is -
de ha így lenne, akkor nem kardoskodnának tovább a rakétarendszerekért,
hanem elfogadnák Moszkvától a felajánlott csere lehetőségek egyikét.
Hogy Irán miért nem rendelkezik ezekkel a védelmi fegyverekkel, magának
köszönheti, és ennek szálai elég távolba nyúlnak vissza.
A
kilencvenes években zajlottak le a Jugoszláviát feldaraboló háborúk,
melyeket az Egyesült Államok tervezett meg, és csatlósaival együtt
mindvégig támogatta a szerbek ellen megnyilvánuló szeparatizmust. Abban
az időben Moszkva egy tehetetlen, tetszhalott ország volt, élén az
alkoholista, atlantisták irányította Jelcinnel. Oroszország tehetetlenül
nézte, amit testvér országát, Szerbiát teljesen szétdarabolják. Ezt a
módszert mi magyarok is jól ismerjük, a 'tudjukik' így vetik el
évtizedekre a háború magjait, és gyűlöletet keltenek a népek között.
Sajnos olyan hülye minden országban akad bőven, aki bedől ennek az ócska
trükknek. Tehát erőteljesen folyt abban az időben a szerbek elleni
művelet, az USA és csatlósai hathatós támogatásával.
A
jelenlegi orosz elhárítás ezekből az időkből nagy adatkieséssel
dolgozik, mivel abban az időben mindent leépítettek. Putyin elnöknek
nagy erőfeszítésekbe került mindent a nulláról újjáépítenie. Hogy jön a
képbe az S-300? Teherán és Oroszország 2007-ben kötöttek egy szerződést,
mely szerint ezt a légvédelmi rendszert Oroszország leszállította volna
Iránnak. Pont abban az időben, mikor Moszkva legnagyobb problémája a
fellángoló kaukázusi iszlám szeparatizmus volt, a bosnyák vezetés
2008-ban nyilvánosságra hozta, hogy Irán milyen módokon
pénzelte Izetbegovics boszniai vezetőt, későbbi elnököt, és támogatta
fegyverekkel Szerbia ellen. Miközben az USA és Irán szemben álltak
egymással, mindkét fél a bosnyákokat és az albánokat pénzelte és
fegyverezte a szerbek ellen. Az oroszok számára fájó pontja ennek a
műveletnek, hogy Irán az Oroszországtól vásárolt fegyverekkel látta el a
szerbek ellenségeit. Ezt Moszkva egyértelműen árulásként értékelte.
Többen
úgy vélték, hogy Putyin akaratát áthúzta Medvegyev, aki akkor elnök
volt. Bolondság lenne azt hinni, hogy Putyin szándékai ellenére történt
mindez. Egy ilyen botrány után, hogyan számoltak volna el az orosz
közvélemény előtt? Mindenkiben elevenen élt még a moszkvai túsz-ügy,
ahol nagyon sokan haltak meg, vagy éppen a beszlani túszdráma, ahol még
többen haltak meg, főleg gyerekek. Mi lett volna az orosz közvélemény
álláspontja, ha az iszlám szeparatizmus ilyen bűnöket követ el,
nyilvánvalóan a CIA támogatásával, és ugyanakkor Irán ezeket támogatja a
szerbek ellen? Egyértelmű, hogy Putyin sem hagyhat ilyen támadási
felületeket magának, ezért lemondták az iráni fegyverszállításokat. A
2010-es ENSZ rendelkezés pedig éppen kapóra jött nekik, amellyel
hivatalossá is tehették mindezt.
Azt
is tudjuk, hogy Moszkva ennek ellenére támogatást nyújtott Iránnak,
főleg a védelem terén. Az elfogott amerikai drón esete az után történt
meg, hogy Moszkva korszerű rádióelektronikai rendszereket biztosított
Teherán számára. Tehát nem szakadtak meg a kapcsolatok, de érthető, hogy
Moszkva nem szívesen szállít ezek után Iránnak olyan eszközöket,
melyeket Irán továbbadva másoknak, az orosz érdekekkel szembe
kerülnének. Megjegyezzük, hogy Egyiptom is ebbe a kategóriába sorolódott
korábban – az arab-izraeli háborúk idején az akkori legkorszerűbb
légvédelmi rendszereket kapták meg a Szovjetuniótól (beleértve a
kezelőszemélyzetet is), majd amikor Egyiptom korrupt vezetése
kiszolgáltatta ezeket a rendszereket harmadik félnek, elveszítették a
legnagyobb kedvezmény elvét.
Mindazonáltal
a szíriai események következtében nagyfokú érdekazonosság alakult ki
Moszkva és Teherán között. Augusztusban Putyin elnök Teheránba látogat,
és az elnöki látogatás a legújabb kori orosz történelem során először
történik. Az utazásnak fontos politikai üzenete van: Teheránnak bizonyos
vonatkozásokban meg kell változtatnia álláspontját. Putyin egyértelműen
arra akarja ösztönözni Iránt, hogy magasabb fokon működjön együtt a NAÜ
vel, és a legfontosabb, hogy a radikális síita népességet fogja vissza,
és ne támogasson össze-vissza mindenkit, csak azért, mert iszlám állam,
vagy közösség, valamint pragmatikusabban álljon a világpolitikai
kérdésekhez. Szövetségesei érdekei ellen pedig ne tegyen átgondolatlan
lépéseket, mert könnyen lehetnek a bosnyákhoz hasonló baklövései, melyek
a szövetségesek elvesztésével, és Irán elszigetelődésével járhatnak. E
nélkül is elég hiéna lesi már árgus szemekkel, mikor ugorhat Teherán
nyakába.
Az
orosz külpolitika jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy megtanítsa
szövetségeseinek azt a fajta politizálást, amelyet most Oroszország
folytat. Ennek a lényege az, hogy lassan, de biztosan haladnak, és soha
egyetlen fogást sem hagynak, amelybe a nyugati ellenfeleik (az oroszok
szóhasználatával: partnereik) és a nemzetközi szervezetek
kapaszkodhatnának. Minden szorításból kicsúsznak, mint a vazelinnel
vastagon bekent kígyó. Csak ilyen módon lehet eredményeket elérni a XXI.
században. A fejjel menni a falnak módszernek vége, a politikai
színtéren, mert azzal csak korlátozott eredményeket lehet elérni. Az
oroszok azonban nem korlátozott eredményeket akarnak, hanem győzni. Ha
Irán ezt hajlandó elfogadni, és megfelelő garanciákat adni, hogy a
bosnyák eset még egyszer nem történik meg, akkor a két ország
együttműködésében jelentős fejlődés következik be.
Tálas András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése