Proletárdiktatúra

95 évvel ezelőtt ezen a napon a magyar történelem egyik sötét időszaka kezdődött a proletárdiktatúrának nevezett galiciai-kazár zsidók hatalomátvételével. Előzmények: a belső judeóliberális rombolás miatt nyerő helyzetből elveszített háború és a politikai zavarban hatalomra került degenerált, szájpadlás nélküli gróf. A félfeudális állapotban levő Magyarország vezető rétege, a minden újítást elutasító magyar uralkodó osztály képtelen volt ezt a tragédiát megakadályozni. Ennek a tehetetlenségnek az egyik és legnyomósabb oka az volt, hogy ez az uralkodó réteg gyökeréig fertőzött volt a judeóliberális eszmeiséggel, melyhez egy nagyon leépült erkölcsiség társult. 

Kun Béla, a magyargyűlölő zsidó tipikus példaképe. Itt született, itt tanult, itt élt, mégis a befogadó nép írtásában jeleskedett. Bukása utána Lenin a Krím-félszigetre helyezte, ahol becslések szerint 60.000 tatárt írtatott ki két év alatt.

A vidék népe, különösen a szellemi vezetők és a magyar tisztikar teljesen tisztában volt ezzel a tragikus helyzettel, de a rendszer lényege nem tette lehetővé az önálló, a felső romlott vezetéstől független ellenállást. Egészen 1919. március 21-ig reménykedtek, hogy a legfelsőbb szinten megtörténnek a várt intézkedések. Ennek köszönhetően a forradalmi hazugságokat hangoztató zsidóság társulva a lumpen rétegekkel és a külvárosi kocsmák alkoholistáival ezen a napon kikiáltotta a proletárdiktatúrát. Minősíthetetlen csatornatöltelékek vették át az ország irányítását. Ezzel megakadályozták a szociális alapú, magyarérdekű keresztényszocialista rendszer kialakulását, mely a félfeudális rendszerhez képest szintén forradalmi változásokat valósított volna meg. Tipikus "szabálytalan előzés" volt a proletárdiktatúra kikiáltása.

A zsidó Lenin-fiúk, a tanácsköztársaság kimondottan magyarírtó osztaga. Specialitásuk volt kínzás és a nemi erőszak, kis- és nagykorúakon ugyanúgy.

Jeleskedtek továbbá a keresztény tetemek megbecstelenítésében is.

Rövid idő elteltével azonban a keresztényellenes, a történelmi hagyományokat sárba tipró, az ország védelmét megszervezni képtelen cionbolsevista rendszer ellen kialakult a népi ellenállás. A vidéki városokban a helyi kezdeményezéseket a zsidó halálbrigád páncélvonatán érkező hóhérok fojtották vérbe, a Ludovika tisztiiskola felkelését már csak nagy nehézségekkel tudták leverni. A román királyi hadsereg ellen hatásosan ellenállni nem tudtak és miután a román katonaság elfoglalta az országot, a hatalom összeomlott és július 31-én véget is ért a 133 napos rémálom. Ekkor már a helyi zsidóság pénzügyi támogatásával Szegeden szerveződött a nemzeti hadsereg, melynek vezetője kiegyezett a gazdasági erőt képviselő zsidósággal, ezzel tovább konzerválta a félfeudális (judeófeudális) hatalmi képletet.

A tanulsága ennek az időszaknak is ugyan az, mint sok ezt követő történésnek is (1945, 1956, 1989): ha nem cselekszik a magyarság akkor, amikor cselekednie kellene, mások fognak cselekedni. A magyarság kárára és a saját hasznukra.

Kassai Ferenc