Ténytár és a Valóság

A Ténytárnál az elmúlt szűk négy évet azzal töltöttük, hogy politikusok ígéreteit, hazugságait és szélkakaskodásait rögzítettük. Mostanra kevesebb mint egy hónap van az országgyűlési választásokig, így eljött az idő, hogy ezeket összesítsük. Két karakteres kormányzati szereplő (Matolcsy György és Hoffmann Rózsa) legfontosabb megszólalásait már összegyűjtöttük, most Orbán Viktoron a sor.

Mivel a miniszterelnök a hazai politika legfajsúlyosabb szereplője, így nem véletlen, hogy a legtöbb vizsgált idézetünk tőle származik. Legelőször a legfontosabb teljesített ígéreteit nézzük meg, majd ezután az elbukott ígéreteket, majd legnagyobb hantáit és szélkakaskodásait. Mivel a bőség zavarával küzdünk mindegyik területen, a listáink természetesen nem lesznek teljesek, de megpróbáljuk a legfontosabbakat és a legérdekesebbeket egy csokorba gyűjteni.

A legjelentősebb teljesített bejelentések a Ténytár gyűjtésében: a végtörlesztés, a pálinka jövedéki adómentességének bevezetése, a hallgatói szerződés és a Diákhitel II. bevezetése, az önkormányzatok adósságának átvállalása és természetesen a rezsicsökkentés volt.

forrás: parameter.sk

Végtörlesztés

„Otthonvédelmi akciótervben rögzítsük a korábban már megállapított devizaárfolyamokat: 180 forint a svájci frankra, 250 az euróra és 2 forint a jenre, és most ezeken az árfolyamokon tegyük lehetővé a fennálló devizahitelek forintban történő egyösszegű visszafizetését. A bank semmilyen külön költséget ne számíthasson fel az átváltással és egyösszegű visszafizetéssel kapcsolatban”  (…)  – mondta Orbán Viktor 2011. szeptember 12-én az országgyűlésben.

Az adómentési folyamat első jelentős csapásiránya a végtörlesztés volt. A szociális szempontból igazságtalan intézkedés nagyrészt a jómódúakon segített, miközben egyébként az első mélyütést jelentette a bankszektornak. Végtörleszteni azok tudtak, akik vagy komoly pénzügyi tartalékkal rendelkeztek, vagy forint alapú kiváltó hitelt vettek fel. Az árfolyamkülönbségen pedig akár több millió forintot is nyerhettek azok a gazdag devizahitelesek, akiket az adófizetők pénzén támogatott meg a kormány annak ellenére, hogy a továbbiakban is tudták volna törleszteni hitelüket. Ehelyett közpénzen képesek voltak egyben törleszteni több tízmilliós adósságukat, átlag 20 százalékot kaszálva az ügyön.

A végtörlesztés emellett összességében 1.074 milliárd forinttal csökkentette a pénzintézetek hitelállományát. A GKI számításai alapján a bankok vesztesége a végtörlesztésen 330 milliárd forint, de a bankadóból való 30 százalékos veszteségleírás miatt ez nagyjából 100 milliárd forinttal kevesebb. 2011-ben a PSZÁF jelentése alapján – többek között a különadó és a végtörlesztés miatt -, a teljes hitelintézeti szektor vesztesége 74 milliárd forint volt. Az intézkedéssel pedig a vagyonosabbak - például a politikai elit – jártak jobban.

A végtörlesztés most már annak a fényében is visszatetsző, hogy Ócsán teljesen világos, hogy kudarcra ítélt adósmentő lakótelep épült, valamint az Eszközkezelő működésének elindulása is folyamatos csúszásban volt a ciklus alatt. Az árfolyamgát is csak egy ideig csökkenti a törlesztők számát, közben pedig a Fidesz kormányzása alatt többször bőven 300 forint felé emelkedett a forint árfolyama.

A pálinka-szabadságharc győzelme 

„Kilencedik intézkedésként javasoljuk, hogy adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot [...] ezzel egy 90 éves küzdelmet zárunk le. A vidéki magyar emberek, akik dolgoznak, gyümölcsfákat ültetnek, azokat gondozzák, nevelik, a termést összegyűjtik, 90 év óta hadakoznak a mindenkori magyar állammal, hogy a szabadságukat – amely a szomszédos államokban hasonló társaikat megilleti – a maguk számára megszerezhessék” – jelentette be Orbán Viktor 2010. június 8-án, az országgyűlésben, a 29 pontos gazdasági akcióterv ismertetésekor.

Az Orbán-kormány hivatalba lépését követő első és legfontosabb „hangulatjavító” intézkedések egyike volt a gyümölcstulajdonosok által saját fogyasztásra készített, 50 liter 86 fokos (vagy 100 liter 43 fokos, vagy 86 liter 50 fokos) pálinka jövedéki adómentességének bevezetése, azaz a „pálinka szabadságharc”.

A törvény a népszerű intézkedések közé tartozott, hiszen a házi pálinkafőzés, valamint a bérfőzés területén az adó megszüntetése olcsóbbá tette a szeszes italt, illetve legalizálta a korábban törvénysértő, ám virágzó szeszfőzést. A javaslat, népszerűsége mellett több problémát is felvetett, amelyek közül ki kell emelni, hogy az adót fizető magyar szesziparra jelentős csapást mért. Mivel ezek a vállalatok legálisan működtek, ezért termelésük visszaesése egyéb adóbevételeket is csökkentett, egyes becslések szerint akár 30-50 milliárd forinttal is.

A pálinka szabadságharc győzelme feletti felhők mégsem a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetési tervezésért felelős részlegei felett gyülekeztek. Az Európai Bizottság ugyanis a vonatkozó rendelet alapján kötelezettségszegési eljárást indított, hiszen a 2004-ben módosított szabály egyértelmű volt: maximum 50 százalékos adókedvezmény adható.

Felsőoktatás: röghöz kötés és kedvezményes hitel

„Aki az állam pénzén tanul, vállalnia kell, hogy itt marad. Akinek nem jut, vagy nem akar állami ösztöndíjat, annak két százalékos kamatozású, hosszú lejáratú hitelt kínálunk a tanuláshoz. Vagyis mindenki bejuthat egyetemre vagy főiskolára, ha megüti az elvárt szintet” –mondta Orbán Viktor 2012. február 7-én évértékelő beszédében.

A kormányfő szerint a kedvezményes diákhitel nem jelent egyet a tandíjjal. Az ilyen fideszes szómágiához hozzászokhattunk az elmúlt négy év során. Hiszen Matolcsy csomagjai sem voltak megszorító intézkedések.

Az önfenntartó felsőoktatás jegyében – az ellenzékben még az ingyenes felsőoktatásért népszavazást indító Fidesz – jelentősen szűkítette volna az állami finanszírozású helyek számát, de a diáktüntetések miatt visszakoztak az eredeti tervektől. Ennek ellenére lett hallgatói szerződés és Diákhitel II. is, amely csak a tandíj finanszírozására fordítható.

A hallgatói szerződés (új nevén hallgatói nyilatkozat) szerint az ösztöndíjas felsőoktatásban résztvevők a diploma megszerzése után húsz éven belül kötelesek annyi ideig itthon dolgozni, amennyi a képzési idejük volt. Aki aláírta a szerződést, de nem teljesíti a feltételeket, annak bizonyos esetekben vissza kell fizetnie az évi több százezer forintos támogatást.

Ráadásul a Diákhitel II.-vel más baj is van: a számítások alapján teljesen fenntarthatatlan és többe kerül, mint amennyit a felsőoktatáson spórolnak, mivel tömeges méretű elterjedése esetén évi több tízmilliárddal terheli a központi költségvetést. Ezzel  a kormány egyrészt eltántorította a fiatalokat a felsőoktatástól, másrészt kialakított egy nagyságrendileg akkora rendszert, mint az egészségügyi- vagy a nyugdíjkassza. Az államadósságot tehát növeli, miközben a felsőoktatás minősége nem nő (mitől is nőne, többletforrást nem biztosít a felsőoktatásnak, csupán amit eddig közvetlenül kapott meg a felsőoktatás, azt most a diákok adósságán és azt támogató állami adósságon keresztül finanszírozza a költségvetés).

A kormány kimenti az önkormányzatokat az adósságcsapdából

„Mindösszesen Magyarországon 1956 önkormányzattól veszünk át az adósságot. Az 1956 önkormányzattól mindösszesen 612 milliárd forintnyi adósságot vesz át a polgári, nemzeti kormány” - mondta Orbán Viktor az Önkormányzatok az adósság csapdájában című budapesti rendezvényen 2012. október 27-én.

A miniszterelnök szerint ezzel a kormány megnyitotta az adósságellenes harc harmadik frontját az önkormányzatoknál. A központi kormányzat 1956 önkormányzat 612,1 milliárd forintnyi adósságát vállalta át. A kormány a falvak adósságát teljesen, az 5000 fő feletti településekét pedig kénye-kedve szerint, az általa alkotott szabályoktól lényegesen eltérve vállalta át az állam. Budapest például negyven helyett hatvan százalékos adósságátvállalást nyert, ami 104 milliárd forintot jelent.

Orbán Viktor a szocialistákat hibáztatta a települések magas adósságállományáért, kegyesen megfeledkezve arról a tényről, hogy az önkormányzatok konszolidált adósságállománya a 2006-os önkormányzati választások óta – ahol a Fidesz tarolt – duplázódott meg. A legeladósodottabb városok listáján találunk olyan fideszes fellegvárakat, mint például Debrecen vagy Hódmezővásárhely.

Az önkormányzatok „megmentésére” pedig azért éppen most került sor, mert az új önkormányzati törvény és a stabilitási törvény is szigorúan korlátozza az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségeit. Ezek a szabályok pedig szinte lehetetlenné tették a lejáró középtávú önkormányzati hitelek megújítását, amellyel tömegesen kerülnének a csőd szélére az önkormányzatok.

Még nagyobb lesz a rezsicsökkentés

„A kormány nem fogadja el a kialakult helyzetet, harcolni fogunk, azonnal új javaslattal állunk elő. És amennyiben azt a parlament elfogadja (és miért ne tenné), akkor a rezsicsökkentés mértéke még nagyobb lesz, és ezért a cégek még kevesebbet fognak keresni” - mondta Orbán Viktor 2013. március 11-én az országgyűlésben.

Nem kérdés, hogy a rezsicsökkentéssel a magyar politika Szent Grálját találta fel a kormánypárt. A tavaly januártól több lépcsőben csökkentett közüzemi díjak rendületlenül növelték a kormánypárt népszerűségét és javították a választópolgárok közérzetét. Idén a rezsicsökkentés harmadik hulláma valósul meg.

A földgáz lakossági ára április elsejétől 6,5 százalékkal, az elektromos áramé szeptember elsejétől 5,7 százalékkal, a távhőé pedig 3,3 százalékkal mérséklődik. Ráadásul belengették az alapdíjak csökkentésének vagy eltörlésének lehetőségét is, amit egyelőre elhalasztottak.

A rezsicsökkentési törvények csak a lakossági rezsiárakat csökkentették, a nem lakossági felhasználók díjait nem. Erre figyelemmel a cégek a korábbi piaci alapon kiszámított áraikat nem voltak kénytelenek csökkenteni ezeken a területeken. Így a lakossági és az üzleti felhasználók díjai között megjelent egyfajta rés. 

Végső soron a magasabb üzleti vízdíjakat (de a gázzal és az árammal sincs ez másként) is a lakosság fizeti meg. Ugyanis ezek a magasabb díjak beépülnek a Magyarországon működő vállalkozások költségeibe, s az ezen szervezetek által előállított termékek és szolgáltatások árába. Így végső soron a magasabb üzleti felhasználói árakat is mi, azaz a termékeket és szolgáltatásokat megvásárló lakosság fizeti meg.