"A
magyar törzsek 895-899 között megszállták a Kárpát-medence keleti
felét. A besenyők támadásai ellen a törzsfők vérszerződést kötöttek.
Álmosnak és ivadékainak fogadtak hűséget.”
Jelen
időnkben minden sikertelenségnek egyik fő oka, hogy szinte kihalt
belőlünk a hűség. Átvette helyét a csalás, az ügyeskedés, az egymás
elleni intrikák, gátlások nélküli előnyszerzés.
Ha
csak a deviza csalás társadalmat nézzük, – de nyugodtan idesorolhatjuk a
teljes kifosztott lakosságot, – akkor azt látjuk, hogy érdemi és
céltudatos irányvonal nélkül kóvályog ide-oda. Hol erre a pártra szavaz,
hol arra, mikor melyik politikus hazugságának hisz éppen, vagy talán
még inkább melyiknek nem hisz ezért a másikra szavaz. De így van a
„devizahitelesek” szószolóit illetően is, az emberek egy hálószerű
átfedéssel ide-oda vándorolnak a facebookon, hol ennek hisznek, hol
annak, de legfőképp senkinek, oly módon, hogy hűséggel kövessék azt és
ami a legnagyobb baj, hogy önmagukban sem hisznek, ezért teljesen ki
vannak szolgáltatva.
Ezt
hozta ez a nagy emancipáció, de sajnos ez kevésnek bizonyult ahhoz,
hogy a kifosztástól megvédje az embereket, talán ellenkezőleg, ennek
tudható be.
Az
elmúlt több mint fél évtizedes aktív hazafias tevékenységemnek
köszönhetően, jó néhány szervezet létrejötténél bábáskodtam, illetve
szervezetben kapcsolódtam be. Teljesen magabiztosan állítom, hogy hűség
nélkül minden kezdeményezés halára van ítélve. Nagyon jól és
demokratikusan hangzik, hogy alulról építkezni és mindenki azonos
döntésjoggal bír, csak ennek az a következménye, hogy az egészből nem
lesz semmi.
Számtalan
eset bizonyítja, hogy ha tíz szervezet összefog, egy-két hónapon belül
tízen száz fele szakadnak. Erről szólnak az elmúlt évtizedek,
kifosztásról és széthúzásról, ezen okból nem tudott olyan társadalmi
összefogás erőre kapni, amely az ország és az emberek kifosztásának és
kiszolgáltatottságának véget vethetett volna. A magukat nemzetinek valló
szervezetek vezetői képtelenek az együttműködésre.
Éppen
ezért én – minden bírálat ellenére, – nyíltan felvállalva azt vallom,
hogy az embereket egyesíteni kell, a szervezeteket pedig behódoltatni.
Ez így történt régen is, meg így fog történni mindaddig amíg az ember
ember marad. Azzal is tisztában vagyok, hogy a 2013-as év emberét ez a
szó valamiféle középkori módszerre emlékezteti, nem látván azt, hogy
valójában ő is behódolt a saját kifosztóinak, legyenek azok akár
személyek, vagy csak magának a kifosztás folyamatának.
Az
eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy mindaddig amíg egy irányítás alá
nem csoportosul kellő létszámú ember és szervezet – bár a magyar
szervezetek legtöbbjének nincs tagsága, csak nagy egóval rendelkező
vezetője, – addig érdemi változást itt elérni nem lehet, mert csak a
civakodás és széthúzás lesz. Márpedig egy civakodó és széthúzó
társadalmat nagyon könnyű leigázni, akár egy sokkal kisebb létszámú, de
összetartó csoportnak is.
Biztos
mindenki látott már olyan természetfilmet, ahol a csordavezér elefánt
vezeti a csordát a sivatagon keresztül az oázishoz. A csorda sohasem
kérdőjelezi meg, hogy jó-e az irány, még akkor sem ha néha előfordul,
hogy eltévednek, mert ha nem követnék vezérüket, széthúzás lenne, akkor
sokkal gyakrabban eltévednének és végül elpusztulnának.
Azok
az emberek, akik elfogadják eszmeiségünket és részesei akarnak lenni az
országos mozgalomnak, csatlakozzanak! Hűségükért hűséget kapnak cserébe
és az idetartozás érzését, azt, hogy nincsenek magukra hagyva.
Ami
a szervezeteket illeti, csakis a behódolás jöhet szóban és ők is
hűségükért cserébe hűséget kapnak, de követniük kell az irányvonalat,
amely irányvonal meghatározásánál természetesen ők is részt vehetnek, de
széthúzásnak a mozgalmon belül helye nincs.
Korábban
már hangot adtam ezen véleményemnek és érkeztek is rá kritikák, hogy
lehetőséget kellett volna biztosítanom az egymás mellé rendeltségnek.
Nos kérem erről ugyanaz a véleményem, – több éves tapasztalatra
támaszkodva, – hogy nagyon kellemesen hangzik a fülnek, olyan jó kis
emancipált fogalom, csak éppen eredménytelen lesz.
Csak
egy példát hadd említsek. Tavaly nyáron az összefogás jegyében
összehívtam több szervezetet egy Kecskeméti konferencia-teremben, többek
között a Bankcsapdát, Hiteles Mozgalmat, Hiteles Magyarok Fórumát stb.
Első
nagy közös egymás mellé rendeltségünkben írni akartunk egy levelet a
Kúriának, egy hét alatt sem sikerült ezt megírni, mert amit egyik
beleírt volna az nem tetszett a másiknak, amit kivett a másik azt
sérelmezte a harmadik. Halálra ítélt próbálkozás, egy vicc volt az
egész. Mondanom sem kell, hogy azóta már senki senkivel nem működik
együtt. Hát ennyit az emancipált egymás mellé rendeltségről.
Aki a Haza Nem Eladó Mozgalomhoz
akar tartózni, – jelenleg 15 megyében vagyunk jelen, – annak be kell
hódolni, ha tetszik ha nem, és elfogadni az irányt. Hűségéért cserébe
hűséget kap. Mindaddig amíg én vagyok a vezér itt így is fog maradni,
lehet ezt nem szeretni, lehet ezzel vitatkozni, de felesleges. Ez az
egyetlen járható út ahhoz, hogy érdemi erőt tudjunk felállítani a
kifosztóinkkal szemben.
Húszezer
felett mintha nagyon lelassult volna a számláló a honlapon, a „Kell egy
vezér” című cikk csatlakozásánál. Arra kérek mindenkit, hogy az álló
vizet kavarja meg és mozgósítson, mert nem szeretnék ősz fejjel állni a
csatatéren. Toborozzon mindenki. A csatlakozó szervezetek névsorát
közzéteszem! Lássuk ki lesz a legelső bölcs, aki megérti, hogy miről is
szól ez a cikk.
Kásler Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése