Az emberiség
átlagéletkora az utóbbi száz évben jelentős mértékben emelkedett. Nem
genetikailag lettünk életképesebbek, hanem a körülményeink javultak. Ma
már nagyon jó eséllyel éljük túl a gyermekkort, és nem pusztulunk bele
tömeges járványokba sem. Csatornázunk, tisztítjuk az ivóvizünket, és nem
utolsósorban vakcinázással védekezünk a halálos kórokozók ellen. A
védőoltások kifejlesztése az orvostudomány legnagyobb hatású vívmánya.
Manapság mégis sokan ódzkodnak tőle, különféle ideológiákat gyártva. Az
egyéni döntés felelőssége azonban nagy, hiszen a fertőzések esetében nem
mondható, hogy az egészségem az én magánügyem. A kórokozók ugyanis
pusztán terjesztő közegként használnak bennünket, ezért a nem kellő
alapossággal meghozott döntésünknek mások is megihatják a levét. Még
súlyosabb a morális felelősségünk, amikor a gyermekeink ügyében döntünk.
A vakcinázás eredete
A
modern kor előtti járványok egyik legpusztítóbbika a fekete himlő volt.
Edward Jenner angol orvos dolgozta ki e kór ellen a védőoltást. Jennert
elgondolkodtatta egy fejőnő okfejtése, mely szerint ő azért nem kapja
el a gyilkos kórt, mivel korábban már megfertőződött az enyhébb
tüneteket okozó tehénhimlővel. Jenner elhatározta, hogy teszteli e
hipotézist, és kísérletként 1796-ban kertészének szellemi fogyatékos
kisfiát a tehénvírussal fertőzte meg, majd később ugyanezt tette a
halálos rokonnal. A fiú túlélte a tesztet.
Növekvő életkor, emlékező sejtek
A
görögök és a rómaiak átlagosan 35 évig éltek, és a XIX-XX. század
fordulóján is csak negyvenre számíthattak az emberek. Ma a legfejlettebb
országokban a 80 évet is meghaladja az átlagéletkor. Az élethosszunk
jelenkori növekedésében számos tényező játszik szerepet a higiénikusabb
életkörülményektől a jobb táplálkozáson és közbiztonságon át a
háborúellenes elveken alapuló társadalmi berendezkedésig. A legfontosabb
azonban az orvostudomány szerepe, amely felfedezte az antibiotikumokat,
és kifejlesztette a védőoltásokat. Felbecsülhetetlen, hány százmillió
ember életét és egészségét mentették már meg idáig a védőoltások. Régen a
fertőzések okozta gyermekhalandóság és a nagy járványok voltak a
legfőbb népességszabályzók. E halálok a fejlett világban ma már csak a
lista végén kullog valahol.
Egy
kórokozó támadását követően aktiválódik az immunrendszer. A szerzett
immunrendszer esetében ez két fő folyamatot takar. Egyrészt, a már eleve
hatalmas változékonyságban rendelkezésre álló antitesteket képző B
limfociták és a T-sejt receptort kifejező T limfociták közül
kiválogatódnak és szelektíven elszaporodnak a kórokozót hatékonyan
felismerni képes változatok, és felveszik a harcot a betolakodókkal (a
limfocita egy fehérvérsejttípus). Közben az antitestek kórokozót
felismerő képessége tovább finomul az ún. hipermutációs mechanizmus
révén.
Másrészt,
az aktivált limfocitákból nem csupán antitesteket képző plazmasejtek,
valamint ún. effektor T sejtek keletkeznek, hanem memóriasejtek is,
amelyek hosszútávon elraktározódnak a szervezetben. A memóriasejteknek
köszönhetően a kórokozó ismételt támadása esetén az immunválasz jóval
gyorsabban jön létre. A védőoltással lényegében egy fertőzést imitálunk.
Ugyanúgy felpörög a védekező rendszer, és létrejön az immunológiai
memória. A kórokozók és az immunrendszer harca lényegében verseny az
idővel. A védőoltás – a memóriasejtek képzésével – ezt a szükséges időt
biztosítja egy leendő fertőzés esetén.
Érdemes
megemlíteni a nyájimmunitás fogalmát is: ez azt jelenti, hogy a
népesség egy bizonyos részének beoltása védettséget biztosít a
beoltatlanok számára is, hiszen nincs kitől elkapni a betegséget. E
jelenség komoly szerepet játszik a járványok kialakulásának
megakadályozásában is. Ha azonban az oltatlanok aránya egy kritikus
szint alá csökken, akkor e hatás megszűnik. A kanyaró esetében minimum
94 százalék, a mumpsznál pedig 86 százalék oltottsági szint szükséges az
oltatlan „potyautasok” védelméhez. Az oltásellenesség egyik veszélye
tehát az, hogy a helytelen döntéssel kisebb-nagyobb közösségek
egészségét kockáztatjuk.
Élő és „holt” vakcinák
A
Jenner által vakcinázásra alkalmazott tehénhimlő a halálos fekete himlő
vírusának a rokona volt. A manapság használatos élő vakcinák ugyanahhoz
a fajhoz tartoznak, mint a betegséget kiváltó kórokozó, de ezeket
legyengítik (attenuálják) például azáltal, hogy a vírust huzamosabb
ideig sejtkultúrán szaporítják. Így ugyanis a felhalmozódó mutációk
miatt a vírus elveszíti az élő szervezet megbetegítéséhez szükséges
képességét. Élő vírusokat használnak például az MMR vakcinában, amely
három betegség – a kanyaró, a mumpsz és a rózsahimlő - ellen nyújt
védelmet. Az attenuált vakcinák rendszerint rendkívül hatékonyak az
immunválasz kialakításában, de mivel élő kórokozóról van szó, a gyenge
immunrendszerrel rendelkezőkre némi veszélyt jelenthetnek, ezért ők nem
kaphatnak ilyen típusú oltóanyagot. Az inaktivált vakcinák készítésekor a
kórokozót elpusztítjuk hő- vagy kémiai kezeléssel. Ilyen vakcinákat
alkalmaznak például a járványos gyermekbénulás és az influenza ellen.
Az oltásellenes attitűdök pszichológiája
Sokan
ódzkodnak a védőoltásoktól, sőt egyesek még a kötelezően beadandókat is
megtagadják. Mi lehet ennek vajon az oka? Az egyik fő probléma az, hogy
a szakemberek nem győzik a médiaversenyt a különféle téveszmékkel,
ezért a közvélekedést az utóbbiak dominálják. A továbbiakban nézzük
először az oltásellenesség egyéb általános okait, majd ezt követően a
specifikus eseteket.
- Túlfűtött indulatok
A
társadalom egyes tagjai az átlagnál jóval érzékenyebben reagálnak a
globális problémákra. A tiltakozás alapja a résztvevő egyének hite
szerint a haladás elősegítése vagy a romboló folyamatok megakadályozása.
A valóság azonban gyakran komplexebb, mint ahogyan azt a leegyszerűsítő
ideológiák magyarázni próbálják.
A
modern biológiával, s ezzel egyben az orvostudománnyal szembeni
ellenségesség a ’70-es években vette kezdetét, de teljes körűen csak az
új évezredben bontakozott ki egy masszívan negatív hozzáállás. A
klónozás, az őssejtek, a géntechnológia, ez utóbbin belül a génterápia
és a genetikailag módosított szervezetek váltak a megtestesült
főgonosszá. A gyógyszerek és főként azok gyártói a társadalom egy
részében globális néputálatnak örvendenek. A védőoltások elleni
indulatok pedig most kezdenek éppen csúcsosodni. A modern tudomány és
gyógyítás kritikusai jellemzően laikusok, akik nem rendelkeznek
megfelelő szakmai ismeretekkel, ezért nem is képesek megítélni egy
tudományos kérdés helyességét, ebből következően, jó esetben is csak
ráhibázhatnak az igazságra. E tény miatt a pro és kontra érvek igazsága
erősen lejt a „pro” irányába. Sokan érzik e korlátokat, ezért
kompenzációként heves moralizálásba kezdenek az emberi jogok különféle
területeire terelve a csatát.
A
szavak és a fogalmak nem puszta nyelvtani absztrakcióként léteznek,
hanem különféle asszociációk, hangulati elemek és érzelmi viszonyulások
fűződnek hozzájuk, melyek gyakran felülírják az eredeti jelentést.
A
gyógyítás és a táplálkozás kapcsán az egyik leggyakoribb a
„természetesség”-gel való asszociáció. Egy gyógyfűhöz, egy biotermékhez,
vagy egy alternatív gyógyítási technikához gyakran ragad hozzá
kimondatlanul is ez a jelző, míg a nem biokertészetből származó, vagy
genetikailag módosított tápnövényhez, valamint a gyógyszerekhez és
globálisan a tudományos alapú orvosláshoz a „természetellenesség”
társul. Egy másik gyakori társítást a „mérgező” jelző képezi, ami undort
vált ki mindenből, amihez hozzáragad. Az oltásokkal kapcsolatban minden
itt felsorolt tényező megjelenik: nem természetes, mérgező, sőt
megvetendő is, mivel a vakcinalobbi érdekei miatt erőltetik ránk azokat.
- Mások követése
Ösztöneink
arra determinálják elménket, hogy autentikusnak vélt személyek
állításait, vagy a sok ember által osztott nézeteket igaznak véljük. Nem
érthetünk ugyanis mindenhez, ezért meg kell bíznunk mások ítéletében.
Gyakran egyéb motivációk késztetnek az azonosulásra, pl. egy közösséghez
való tartozni akarás, vagy anyagi érdekeltség.
- Anekdoták, szubjektivizmus, ok-okozat
A
puha és az áltudományokra jellemző, hogy érvelésük anekdotákra épül. A
velem, a családom egyik tagjával, vagy a barátom édesanyja barátnőjével
megtörtént egyedi eseményeket gyakran általánosnak véljük. Elképzelhető,
hogy a saját személyes tapasztalatom valóban az általam vélt igazságot
igazolja, más példák tömkelege viszont cáfolhatja azt, csak erről nem
tudok. Az ilyen problémák jó része ezért csak nagy mintaszám
alkalmazásával értékelhető. Továbbá, a szándékaink torzítják a
gondolkodásunkat. Az elképzeléseinket megerősítő eseményeket rögzíti a
memóriánk, az azt cáfolókat viszont észre sem vesszük, vagy hamar
elfelejtjük. Amit nem a saját szemünkkel tapasztalunk abban meg kell,
hogy bízzunk.
Ezenkívül
a szóbeszéd információtartalmának változását a terjedés során azonban
jól ismerjük: akár az eredeti jelentésének az ellenkezőjére is
fordulhat. Az ok és az okozat kapcsolata sem mindig egyértelmű, két
egymást követő esemény nem biztos, hogy oksági kapcsolatban is áll
egymással. Továbbá, ha egy olyan folyamatot vizsgálunk, amely hosszú idő
alatt alakul ki – ilyen például a betegségek zöme – nem lehetünk
biztosak abban, hogy számos jelölt közül mi lehet a valódi ok. Ezt csak
tudományos alapon végzett szívós munkával tudjuk kideríteni, nem pedig
egyedi megfigyelésekkel.
Modern vakcinák
A modern biológia termékei is ott toporognak már a piac környékén. A rekombináns vakcinák esetében egy ártalmatlan vírus genomjába egy komoly betegséget okozó patogén mikroba génjét ültetik. Olyan gént érdemes kifejeztetni, ami erős immunológiai választ vált ki a szervezetben. Rekombinánsvírus-alapú vakcinák vektoraként leggyakrabban kanárihimlő és tehénhimlő (vakcinia) vírusokat alkalmaznak. Egy különleges formát képvisel a veszettség elleni vakcina, mellyel nem közvetlenül az embert oltják be, hanem a vírust terjesztő gazdaállatot teszik immúnissá. A vakcinia vírus DNS-ébe ültették a veszettségvírus egyik génjét, és ezzel a rekombináns törzzsel fertőzött csalétket helyeztek el az erdőkben. A róka megette a kezelt csalétket, ezáltal ellenállóvá vált a veszettséggel szemben, emiatt a vírus kipusztult a környékről. E technológiával több országban, így hazánkban is, sikereket értek el e szörnyű betegség kiszorításában.A DNS vakcinák esetében magát a nukleinsavat, az alegység vakcináknál pedig rendszerint egy rövid peptidszakaszt használnak a vakcinázáshoz. Ez utóbbiak előnye, hogy az eredeti kórokozó nem kelhet életre, hiszen csak egy darabot oltanak be belőle, a hátrány viszont, hogy nem védenek maximális hatékonysággal. Vannak egészen eredeti megoldások is. Például a vakcina gyümölcsökben és zöldségekben való termeltetése. Az oltóanyag iparilag is kinyerhető a genetikailag módosított növényekből, de meg is lehet enni azokat a védettség kialakításához, mert túlélik a gyomorsavakat. Persze az evéshez a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos tilalmakat kellene átgondolnunk ismét.
Egy elmés technika a szúnyogok injekciós tűként való alkalmazásán alapul. Egy ilyen megoldást képvisel az a rekombináns szúnyog, amelynek nyálában fejeződik ki az Afrikában komoly betegséget okozó a leishmaniasis elleni vakcina. Előállították a maláriaellenes szúnyogot is. Ez a génmódosított rovar nem terjeszti a maláriát. Ráadásul, a természetben elvileg gyorsabban szaporodik, mint a vadtípus. Pontosabban, szaporodna, ha egyesek nem vizionálnának ökológiai katasztrófát a rekombináns szúnyog elszaporodása miatt. Félthetjük persze a „természetes” szúnyogfajt, csak közben vessük tekintetünket a mérleg másik serpenyőjére is, amelyben milliók pusztulnak el a ma még gyógyíthatatlan kór következtében.
Az oltásellenesség érvei és a valóság
- Összeesküvés-elméletek
A
konspirációs elméletek az emberi elme bizarr megnyilvánulásai. Az
alapszintű gyanakvás egy ésszerű magatartás, hiszen a naivakat mindig
átverik. Ha viszont már úgy tűnik, hogy mindenki ellenünk van, akkor
valószínűleg a saját világlátásunkkal van a baj.
Az
oltásellenesség tipikus konteója a vakcinagyártók és az orvosok
haszonalapú összeesküvése. A H1N1 influenza vakcinája esetében felmerült
a hazai politika és a gyártók összejátszásának gyanúja is. És persze a
rideg materializmus ellen is hadat kell üzenni a hitszerű gondolkodás
nevében. Nem meglepő az oltások elleni szkepticizmus összefonódása az
alternatív orvoslással sem: például egy brit felmérés szerint a
homeopaták és csontkovácsok többsége lebeszéli a pácienseit az amúgy
kötelező MMR oltásról. Sokszor abszurd oltásellenes érveket is
hallhatunk. Az egyik ilyen konteó szerint az oltóanyagok mikrocsipeket
tartalmaznak, hogy megfigyelhessenek bennünket. Egy nigériai tartomány
imámja amerikai ármánykodásnak vélte a polio-vakcinát, szerinte ugyanis a
Gonoszság Főtengelyének célja a védőoltással az afrikai emberek
terméketlenné tétele. A megtagadott oltások eredményeként Afrika-szerte,
sőt néhány ázsiai országban is újra felütötte fejét a járványos
gyermekbénulás. Európában is él az a tévhit, miszerint ezt a vakcinát a
túlnépesedett kontinens népességszabályozása végett hozták létre.
Ugyanerre létezik egy AIDS-es konteó is, amely szerint a gonosz
amerikaiak szándékosan szabadították a HIV vírust a fekete kontinensre. A
homoszexuálisoknak is van összeesküvés-elméletük a HIV-vel
kapcsolatban.
- A védőoltások járványt okozhatnak?
A
járványos gyermekbénulást a poliovírus okozza. A korabeli fényképek
szívszorító képei a vastüdőn tartott gyerekekről hűen mutatják a
kórokozó pusztító erejét. A védőoltás kifejlesztése előtt egy-egy
járvány nagyszámú áldozatot szedett elsősorban a gyermekek körében, a
túlélők pedig gyakran maradandó egészségkárosodást (pl. bénulás)
szenvedtek. A vakcinázási program ismét elsöprő sikert hozott, igaz a
poliovírust nem sikerült véglegesen kiirtani. Egy máig élő nézet szerint
az AIDS vírusa nem természetes úton fertőzte meg az embert, hanem a
polio-vakcina előállításához használt majomvese sejtvonalból került az
emberi szervezetbe.
Hiába
tudjuk ma már egyértelműen bizonyítani genetikai analízis segítségével,
hogy a HIV 1-es típusa a csimpánzból került az emberbe, és hogy a jóval
ritkább 2-es típus eredetileg a kormos mangábé nevű majom kórokozója
volt, a fenti vélekedés mégis masszívan él tovább a köztudatban. További
érdekesség, hogy bizonyos oltásellenes szervezetek szerint a
gyermekbénulást nem is vírus okozza, hanem a rovarirtó szerként
használt, de később a szervezetben való felhalmozódása miatt betiltott
DDT.
- Az MMR-sztori
Andrew
Wakefield brit sebész 1998-ban közölt egy cikket a Lancet című
tekintélyes orvosi lapban, amely félreérthetetlenül célzott arra, hogy
az MMR vakcina autizmust okoz. Egy későbbi, japán kutatókkal közösen
írt, cikkében pedig a PCR technika segítségével autista gyerekek
bélcsatornájában kanyaróvírust tudott kimutatni, a feltételezés szerint
azért, mert az oltóanyagban jelenlévő vírus megtartotta a patogenitását.
Az 1998-as írás tekinthető a védőoltások elleni valaha indított
legkomolyabb támadásnak. A brit média felkapta a témát, és majd egy
évtizedig tartotta címlapon.
Az
évek múlásával azonban számos probléma merült fel az állítás
hitelességével kapcsolatban. A legfontosabb az a tény volt, hogy más
kutatók nem tudták reprodukálni az oltás autizmussal való összefüggését,
ami megfelel a cáfolatnak. Az is kiderült, hogy Wakefield szép summákat
kapott autista szülőket képviselő ügyvédektől azon nyilvánvaló okból,
hogy az eredmények alapján a vakcinagyártók perelhetőek legyenek.
Ráadásul egy oknyomozó újságíró feltárta, hogy a sebészdoktor egy saját
fejlesztésű kanyaró elleni vakcinát próbált szabadalmaztatni, és így
teljesen más megvilágításba került az a korábban érthetetlen
álláspontja, hogy miért jó az egykomponensű vakcina, ha a
háromkomponensű MMR veszélyes.
A
sorozatos negatív visszajelzések miatt a cikk társszerzői egymás után
töröltették magukat a szerzői listáról. Később egyértelművé vált, hogy
Wakefield szisztematikusan meghamisította a kórlapokat és a jegyzőkönyvi
adatokat. Végül 2010-ben a Lancet visszavonta a publikációt. Sokak
szerint a médiának óriási felelőssége volt ebben az ügyben, hiszen a
Wakefield adatokat cáfoló publikációk hamar megjelentek, ezek azonban
nem kaptak nyilvánosságot. Azóta is számos olyan publikáció látott
napvilágot, ami cáfolja ezt. Szinte hihetetlen, de mindezek ellenére
máig szilárdan tartja magát ez a téveszme a köztudatban. A
félreinformált szülők miatt Angliában egymillió gyermeket nem oltattak
be MMR vakcinával. Az eredmény: a korábbi évi 10-20 kanyarófertőzés mára
2000/év feletti esetszámot ért el.
- A higany története
Egy
másik történet az oltóanyagok tartósítására szolgáló higanyvegyülettel
(thiomersal) kapcsolatos. Az elemi higany gőzének toxikus hatása
közismert. De mi a helyzet a higanyt tartalmazó szerves vegyülettel,
illetve annak bomlástermékével, az etil-higannyal? Kezdjük azzal, hogy
vegyület formában az elemek viselkedése megváltozik, a konyhasóról pl.
senkinek nem jut eszébe, hogy az maró klórgázt tartalmaz. A
feltételezések szerint az etil-higany felhalmozódik a szervezetben és
zavarokat okozhat az agyfejlődésben, aminek ismét csak autizmus lesz az
eredménye. Először is, ez a vegyület szinte maradéktalanul kiürül a
szervezetből. Másrészt, az összesen több százezer gyereken végzett
megfigyelések egyértelműen cáfolják a thiomersal/autizmus összefüggést. A
tiltakozások miatt a tartósítószert végül mégis kivonták a forgalomból,
ám ezt követően az autisták száma nemhogy csökkent volna, hanem tovább
nőtt.
- Hepatitis B
Hazánkban
1999-től kötelező a súlyos májgyulladást okozó Hepatitis B vírus elleni
védőoltás. Korábban több tanulmányban beszámoltak arról, hogy ez a
vakcina egy komoly betegség, a szklerózis multiplex (az idegsejtek
nyúlványait körülvevő mielinhüvely degenerációjával jellemzett kór)
okozója lehet. 1990-ben például hatalmas pánik tört ki emiatt
Franciaországban, aminek hatására sokan megtagadták a védőoltást. A
pániknak természetesen nem volt alapja. Friss hír, hogy Tajvanban a
hepatitis B vakcinázási program eredményeként mára a májrák és egyéb
májbetegségek általi elhalálozások számában jelentős csökkenés
következett be.
- Publikációk és matematika
A
védőoltások károsító hatásáról néha publikációk jelennek meg
rendszerint kétes szakmaiságú lapokban. A matematikai statisztika egy
egzakt tudományterület, ennek ellenére az epidemiológiai vizsgálatokat
gyakran pongyolán végzik. Minderről részletesen Ferenci Tamás blogjában olvashatunk kiváló kritikákat.
Számos
átfogó vizsgálat igazolta már a védőoltások ártalmatlanságát. Ezek
közül a legismertebb az ún. Cochrane bírálat, amelynek során
szisztematikusan elemzik az oltások hatásaival foglalkozó korábbi
publikációkat (metaanalízis). Ugyanezt a metodikát alkalmazzák a
gyógyszerek, a gyógymódok és az étrend egészségre való hatásának
vizsgálatához is. Az analízis során először azt állapítják meg, hogy az
adott publikációban leírt kísérletet a tudomány általánosan elfogadott
normái szerint végeztek-e el, azaz voltak-e megfelelő kontrollok,
elegendő volt-e a mintaszám, helyesek-e az adatokból levont
következtetések, stb. Egy előre megadott szempontrendszer alapján a nem
megfelelő cikkeket eltávolítják az elemzésből, a maradék adatait pedig
összegzik és kiértékelik.
Az
MMR oltás esetében az eredmény magáért beszélt: nincs szignifikáns
kapcsolat az autizmussal. Sőt, ugyanezt a negatív eredményt kapták az
MMR oltás egyéb betegségek feltételezett kapcsolatáról, melyek a
következők: asztma, leukémia, szénanátha, 1-es típusú cukorbetegség,
járászavarok, Chron betegség, demielinizációs betegségek, valamint a
bakteriális és virális fertőzések. Ugyanúgy, mint bármely más gyógyszer
esetében, mellékhatások természetesen a védőoltások alkalmazása során is
előfordulhatnak. Ezek jelentősége azonban elhanyagolható, mert vagy
ritkák, vagy nem súlyosak. Maga a kanyaró viszont valóban jelentős
kockázatot jelent.
- A kritikusok szerint a védőoltások nem hatékonyak
Egyes
vélekedések szerint a fertőző betegség visszaszorulását nem a tömeges
oltások eredményezik. A helyzet valójában az, hogy a védőoltások
bevezetését követően az adott betegség visszaszorul, gyakran igen rövid
időn belül. Az olyan országok esetében viszont, ahol nem kötelező az
adott oltás, vagy nem veszik azt szigorúan, jóval nagyobb a
megbetegedések száma. Egy másik állítás szerint a beoltott emberek is
megbetegszenek. Bizonyos gyakorisággal valóban ez a helyzet. Ez csupán
annyit jelent, hogy az adott oltóanyag nem tökéletes, az azonban, hogy a
nem oltottak is ugyanolyan eséllyel kerülik el a fertőzést, mint a
vakcináltak, nem igaz: a járványok idején az oltatlanok megbetegedése
jóval nagyobb arányú, mint az oltottaké. A fenti állítások gyakran
légből kapottak, más esetekben pedig kétes szakmaiságú publikációkon
alapulnak. A legutóbbi hazai influenzajárvány például közel tíz várandós
nőt ölt meg, akik közül egyikük sem kapott védőoltást. Ellenben a
vakcinált várandósok közül senki nem került súlyos szövődménnyel
kórházba.
Összegzés
Az
oltásellenesség fő állításai, hogy a védőoltások komoly betegségeket
okozhatnak, illetve, a nem oltott gyerekek egészségesebbek, mint a
beoltottak. Mint láttuk, mindkét állítás hamis. Az ismerethiány szülte
oltásmegtagadás sajnos súlyos problémákhoz vezethet, ha ennek szintje
elér egy bizonyos arányt a népességben. Sok veszélyes kórokozó várakozik
sötét zugokban türelmetlenül, hogy lecsapjon gyermekeinkre és a
felnőttekre egyaránt. Az elvégzett számos vizsgálat és megfigyelés
szerint a védőoltások kockázata rendkívül alacsony, szemben az általuk
biztosított védettséggel, ami viszont igen jelentős. Önmagában az a
tény, hogy egy protokoll bizonyos szintű rizikóval rendelkezik teljesen
természetes, hiszen minden másra is igaz. Az élet maga egy veszélyes
létezési forma.
Boldogkői Zsolt, (index)(A szerző egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Biológiai Intézetének intézetvezető igazgatója.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése