Sokan szembesültek
már azzal, hogy a rokoni, baráti körükben van rákbeteg, régen viszont
csak elvétve találkoztak a kórral. A legtöbben úgy gondolják, hogy
civilizációs betegségről van szó, az amerikai halálozási statisztikák
azonban egy másik alapvető problémára világítanak rá.
Évente
a világban több mint 14 millió embernél diagnosztizálnak rákot, és a
WHO legfrissebb, február 4-én, a rák világnapján kiadott jelentése
szerint ez a szám az elkövetkező években tovább növekszik: az
előrejelzések szerint 2025-re eléri a 19 milliót, 2034-re pedig a 22
milliót.
A
jelentés szerint nő a daganatos betegségekben elhunytak száma is: míg
2008-ban 7,6 millióan, 2012-ben már 8,2 millión haltak meg világszerte
rákban. Két évtized múlva ez a szám már 13 millió lehet. A jelentés
készítői szigorúbb fellépést kérnek a kormányoktól a rák visszaszorítása
érdekében. Kérdés azonban, hogy visszaszorítható-e a rák egyáltalán?
A szívhalál zuhant, a rák tartja magát
A
közelmúltban igen érdekes grafikont közölt a The New York Times. Ezen
az látható, hogy 1958-ban messze a szív- és érrendszeri betegségek
vezették az összesített halálozási statisztikákat az USA-ban – háromszor
többen haltak meg ilyen betegségekben, mint rákban –, ma már a két
betegség szinte ugyanannyi áldozatot szed. A legmeglepőbb információ az,
hogy miközben az elmúlt 50 évben a szívbetegségek miatti halálozás
drasztikusan visszaesett (52 év alatt 68 százalékkal), a rákhalálozás
gyakorisága szinte ugyanott tart. Mi ennek az oka?
Ha
a rákhalálozási görbének csak a két végpontját nézzük, akkor azt a
következtetést is levonhatnánk, hogy alig haladunk a betegség
leküzdésével, igazából nincs is mit tenni ellene, és a rák nem
civilizációs betegség. Ám ha jobban odafigyelünk, láthatjuk, hogy
1990-ig az USA-ban is emelkedett a rákos halálozás. Ekkor érte el
csúcspontját a korábbi évtizedek során felhalmozódott káros tényezők,
főképp a dohányzás hatása. Sajnos a világ legnagyobb része még ebben a
fázisban tart, különösen a fejlődő országok, ahol a „dohányzásbomba” még
csak ezután fog robbanni.
Egyre többen érik meg a rákot
Érdekes
kérdés, hogy 1990 óta, az elmúlt közel 25 évben miért nem sikerült még
jobban leszorítani a rákhalálozási görbét az USA-ban (egy másik
grafikonon a halálozás mellett a rák előfordulását is láthatjuk). Hiszen
az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a gyermekkori daganatos
betegségek halálozási kockázata, a felnőtteknél pedig folyamatosan nő a
gyógyulási ráta, elsősorban az időben felfedezett, kiszűrt eseteknél.
Ezen
a ponton lép be a rák evolúciós aspektusa. Mióta az első többsejtű
állatok felbukkantak a Földön – körülbelül 600 millió éve –, a rák
időzített bombaként ketyeg minden állat, illetve ember testében.
Szervezetünk egyes sejttípusai ugyanis folyamatosan osztódnak, hogy
állandóan megújuljon például a vérünk, a bőrünk vagy a beleink. Amint
másolatok másolatai másolódnak újra, elkerülhetetlenül egyre több hiba
csúszik a gépezetbe, azaz egyre több kóros mutáció jöhet létre. Hasonló
ez a középkori kódexmásoláshoz, ahol sok helyen már nem vagyunk biztosak
egy-egy mondat eredeti jelentésében.
Világos
tehát, hogy a magasabb életkorral egyre nő a rák kockázata: ahogy
öregszünk, egyre több rákkockázatot növelő mutáció halmozódhat fel
bennünk. Azaz, ha valaki elég sokáig él, nagy eséllyel még akkor is
rákban fog meghalni, ha egyébként egészséges az életmódja, rákkeltő
anyagoktól mentes a környezete, valamint a legmodernebb orvosi technika
is rendelkezésére áll.
Míg
az USA-ban 100 éve a születéskor várható élettartam még alig haladta
meg az 50 évet, ma már ez 79 év, a legtöbb rák miatti elhalálozás pedig
72 éves korban történik. „Egyszerűen elég sokáig élünk ahhoz, hogy
rákosak legyünk” – jegyzi meg a The New York Times cikkének szerzője. A
születéskor várható hosszabb élettartammal magyarázható az is, hogy az
USA-ban olyan betegségek szednek egyre több áldozatot, mint például az
Alzheimer-kór, egyes alsó légúti betegségek, illetve a vesebetegségek.
Ám
nemcsak a rák előfordulása, hanem – az időben felállított diagnózisok
és a korszerű kezelések révén – a gyógyítási arány is növekszik. Sok
tumorfajta ma már egyáltalán nem számít halálos kórnak, ami azt jelenti,
hogy egyre több ember van, aki hosszú időn keresztül élhet együtt a
betegséggel – írja a Rákgyógyítás.hu.
Mindez
általában igaz a világ fejlettebb részére, bár például az Európai Unión
belül is nagy területi különbségek vannak. Magyarország több
rákbetegségben „dobogós” helyen áll, így például a vastag- és végbélrák
előfordulási gyakorisága és halálozási aránya nálunk a legnagyobb. (A
világon Magyarországon, Uruguayban, Örményországban és Mongóliában a
legmagasabb a rákhalálozás gyakorisága. Forrás: Worldcancer.com)
Magyarországon
2012-ben a férfiak születéskor várható élettartama 71, a nőké pedig 78
év volt. Nálunk még a szív- és érrendszeri betegségek számítanak a
vezető haláloknak (a halálesetek közel 50 százalékával). A daganatos
betegségek a halálozások 35 százalékát teszik ki itthon.
A korai rákos megbetegedések fele megelőzhető lenne
A
fentiekből azonban nem következik, hogy a rákkal szemben tehetetlenek
vagyunk. A WHO legújabb jelentése is hangsúlyozza, hogy jelenleg a rákos
esetek körülbelül fele megelőzhető lenne az életmód megváltoztatásával:
a dohányzás elhagyásával, az alkoholfogyasztás csökkentésével,
egészséges táplálkozással, rendszeres mozgással, szűrővizsgálatokkal és a
vírus okozta daganatos betegségek elleni oltások beadatásával. Ma a
világban az új rákesetek körülbelül 15-20 százaléka fertőzés eredménye.
(Ismert, hogy a Helicobacter pylori baktérium a gyomorrák, a Hepatitis B
és Hepatitis C vírusok a májrák, a HPV pedig a méhnyakrák kockázatát
növeli.) A megelőzés hatása leginkább a tüdőrákos esetek számának
visszaesésében érződne.
(origo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése