Az ifjabb
Henry Morgenthau 1891. május 11-én New York városában született
németországi zsidó emigránsok gyermekeként. Lánytestvérével, Josephine-nel
együtt előkelő magániskolákban tanultak. Henry Morgenthau Jr. építészetet és
mezőgazdasági ismereteket tanult a Cornell Egyetemen. 1913-ban vásárolt egy
tejtermékeket előállító és gyümölcstermesztéssel foglalkozó farmot a New York
államban fekvő East Fishkill-ben, amely Dutchess megyében van. Ez volt az a
hely, ahol Morgenthau találkozott és barátságot kötött Franklin Delano (FDR) és
Eleanor (ER) Roosevelttel, akik a közeli Hyde Park nevű birtokon éltek. Az első
világháborúban az ifjabb Henry Morgenthau együttműködött Herbert Hooverrel. Az
amerikai mezőgazdasági minisztériumban a nevéhez fűződik annak a tervnek a
kidolgozása, amelynek keretében traktorokat küldtek a háború által tönkretett
francia mezőgazdaságnak. 1922-ben Morgenthau megvásárolta az American
Agriculturist című lapot, amelyet egészen 1933-ig ő adott ki. 1928-tól 1930-ig
New York állam mezőgazdasági tanácsadó testületének volt az elnöke, majd
ugyancsak New York állam természetvédelmi bizottságánál fejtett ki tevékenységet.
1933-ban
Franklin Delano Roosevelt az Egyesült Államok elnökeként, kinevezte barátját,
Morgenthaut a Szövetségi Mezőgazdasági Testület kormányzójává. Még ebben az
évben William Woodin pénzügyminiszternek le kellett mondania egészségügyi
okokból. Ekkor Roosevelt Morgenthaut pénzügyminiszter-helyettessé léptette elő,
majd ő foglalta el pénzügyminiszterként Woodin hivatalát egy év múlva.
Morgenthau egészen 1945-ig az Egyesült Államok pénzügyminisztere volt, és arról
vált híressé, hogy ellenállt a John Maynard Keynes nevéhez fűződő
közgazdasági irányzatnak, és kibocsátott 200 milliárd dollár nagyságrendben
államkötvényt az állami kiadások finanszírozására.
Morgenthau
fontos szerepet játszott a háborús kiadások finanszírozásában, de ennél is
fontosabb volt az a szerep, amit Amerika menekültügyi politikájának a
kialakításában töltött be. Meggyőzte barátját és főnökét, Rooseveltet, hogy
hozzon létre egy független menekültügyi hivatalt, amely nem tartozna a
külügyminisztériumhoz. E szerint a War Refugee Board (Háborús
Menekültügyi Testület) intézné az Európából menekülő zsidók ügyeit, és így
hatékonyan elősegíthetné mintegy 200 000 európai zsidó megmentését. 1944-ben ő
terjesztette elő a háború utáni Németország jövőjét meghatározó tervet. E
szerint Németországban leszerelnék az ipari üzemeket és az egész országot
átállítanák mezőgazdasági művelésre. Ezt a tervet számos fórumon igen komolyan
mérlegelték és e bevezető után ebben az írásban is részletesen ismertetjük. Itt
csak annyit bocsátunk előre, hogy a tervet végülis a közbejött nemzetközi
fejlemények miatt nem hajtották végre. 1944 végén
Morgenthau meghatározó, kulcsfigurája a Bretton Woods-i tanácskozásoknak,
ahol kidolgozták a Bretton Woods-i Ikrek néven ismert két fontos világszintű
pénzintézet létrehozásának a tervét. Az egyik a Nemzetközi Valutaalap, a másik
pedig a Nemzetközi Beruházási és Újjáépítési Bank (Bank for Reconstruction and
Development), amely később Világbankká alakult át. Franklin Delano Roosevelt
halálát követően Morgenthau arra bíztatta özvegyét, Eleanor Rooseveltet, hogy
folytassa aktív politikai tevékenységét azoknak a hosszú távú stratégiáknak az
érvényesítésére, amelyeknek FDR is elkötelezte magát. Ifjabb Henry Morgenthau
1945. július 22-én távozott a pénzügyminisztérium éléről és élete végéig Izrael
vezető pénzügyi tanácsadójaként tevékenykedett. A New York-i Poughkeepsie-ben
halt meg 1967. február 6-án.
Várhegyi Kálmán
Morgenthau Naplófeljegyzései (The Morgenthau Diaries) 900 kötetet tesznek ki és a New York államban fekvő Hyde Parkban, az ottani Roosevelt könyvtárban kutathatóak. 1953-ban az amerikai Szenátus Belbiztonsági Albizottsága (Senate Internal Security Sub-Committee) elrendelte a Morgenthau-hagyaték átvizsgálását elsősorban a Németországgal kapcsolatos kérdésekben. Az Albizottságot a Morgenthau-terv néven ismertté vált dokumentumok érdekelték, amelyek Németország második világháború utáni elpusztítására vonatkoztak. Fényt akart deríteni a bizottság dr. Harry Dexter White tevékenységére is, aki a Morgenthau-terv kidolgozója volt.
Az előzőekben
már utaltunk rá, hogy Henry Morgenthau Jr. FDR pénzügyminisztere volt 1934-től
1945-ig. Morgenthau minisztersége idején a pénzügyminisztériumnak számos olyan
feladatköre volt, amely túlment az intézmény hagyományos hatáskörén. A
Naplófeljegyzésekből kiderül, hogy a pénzügyminisztérium időről időre a
külpolitikai aktív kialakítója volt. Cordell Hull külügyminiszter
emlékirataiban erről így ír: „Hitler hatalomra kerülésétől és a zsidók
üldözésétől emocionálisan kiborulva Morgenthau gyakran felkereste és rávette az
elnököt arra, hogy a külügyminisztériumot megelőzően vagy annak a hozzáértőbb
véleménye ellenére cselekedjék. Gyakran tapasztaltuk, hogy tárgyalásokat
folytat külföldi kormányokkal, amelyek a külügyminisztérium feladatkörébe
tartoztak. Szemléletesen példázza ezt az a munkája, hogy kidolgozott egy
katasztrofális tervet a háború utáni Németországgal való bánásmódra, és rávette
az elnököt, hogy fogadja azt el a külügyminisztériummal való előzetes
konzultáció nélkül.” Harry Dexter White volt az, aki a legfontosabb
tevékenységeket irányította a pénzügyminisztériumban. Morgenthau fő monetáris
tanácsadójaként és később pénzügyminiszter-helyettesként White rendkívül nagy
befolyást gyakorolt a második világháború teljes időszaka alatt. Már 1934-ben
gazdasági elemző volt Morgenthau mellett. 42 évesen White éppen doktorátusa
befejezése előtt állt a Harvard Egyetemen, ahol korábban instruktorként
működött. 1938-ban már ő a pénzügyminisztérium monetáris kutatórészlegének az
igazgatója, és 1941-ben már a miniszter közvetlen asszisztense. Az elegáns
megjelenésű White a nagyközönség számára egészen 1943-ig ismeretlen maradt.
Ebben az évben oknyomozó újságírók kiderítették, hogy Morgenthau háború utáni
időszakra vonatkozó pénzügyi javaslatait valójában ő dolgozta ki. A
Naplófeljegyzésekből kiderül, hogy White az által jutott domináns szerephez,
hogy javaslatait közvetlenül Morgenthau-nak terjesztette elő, aki viszont rövid
úton felkereste vele az elnököt. Különleges fontossággal bír az, hogy
Morgenthau-nak szabad bejárása volt FDR-hoz, nem úgy, mint a többi
kormánytagnak. A hierarchiában megelőzte őt a külügyminiszter, de Cordell Hull
gyakran panaszkodott, hogy átnyúlt felette és operatívan beleavatkozott a
külügyekbe. Évek során White számos közgazdasági szakértőt hozott a
pénzügyminisztériumba, akik neki dolgoztak. Ezek a szakértők oly nagymértékben
befolyásolták közvetlenül az Egyesült Államok külpolitikáját, ami korábban
példa nélkül állt. A legkülönfélébb módszerekkel segítették a Morgenthau-terv
gyakorlatba történő átültetését. Hozzáfértek minden fontos információhoz és
titkos adathoz, de az is eszköztárukba tartozott, hogy visszatartottak és
eltitkoltak lényeges információkat. Különösen fontossá teszi ennek a zárt
körnek a tevékenységét az, hogy döntő befolyást gyakoroltak ezekben az években
az Egyesült Államok politikájának az egészére. Később a washingtoni Kongresszus
által tartott vizsgálatok kiderítették, hogy valamennyien a Moszkva irányítása
alatt kommunista kémhálózathoz tartoztak, kettő közülük pedig a kínai
kommunisták számára dolgozott. A Morgenthau-terv célja az volt, hogy
felszámolja a német ipart és Németország lakosságának egészét mezőgazdasági
tevékenységre kényszerítse. Ha ezt végrehajtják, akkor a militaristának
minősített Németország soha nem tud úgy megerősödni, hogy fenyegesse a
világbékét. A tervezésnek volt egy másik rejtett motívuma is. Ezt a motívumot a
New York Herald Tribune 1946 szeptemberében leplezte le. Az igazi
cél az volt, hogy valamennyi németet „krumplidiétára” fogjanak, és a német
nemzet egészét kommunizálják, azaz köztulajdonba vegyék. Ezt így fogalmazták
meg: „A német nép Szovjetunió karjaiba való hajtására legjobb mód az, ha az
Egyesült Államok támogatja a válogatás nélküli és kíméletlen nyomort
Németországban.” A Morgenthau Naplófeljegyzések olvasásából kiderül, hogy
rendkívüli hatalom halmozódott fel White és zárt csoportja kezében.
Többségükről Edgar Hoover, az FBI igazgatója, 1953-ban megállapította,
hogy szovjet ügynök volt. White vállalta magára a felelősséget a
pénzügyminisztérium külügyeket érintő tevékenységének az egészéért. Ő az, aki
Morgenthau támogatásával megfogalmazta Németországnak, mint világhatalomnak, a
teljes megsemmisítését célzó elképzeléseket. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió
számára ezek a tervek felbecsülhetetlen értékűek voltak. Morgenthau még a
háború folyamán kézhez kapta a Németországi Katonai Kormányzat Kézikönyve
(Handbook for Military Government in Germany) c. dokumentumot. Ez azokat az
előírásokat tartalmazta, amelyekhez az amerikai és a brit hivatalos
személyeknek kell tartaniuk magukat a legyőzött Németországban. A kézikönyv
betekintést engedett egy egészen másfajta megszállásra, mint amilyenben a
pénzügyminiszter és White reménykedett. A kézikönyv nagyvonalú, hangneme
mérsékelt: Németország nemcsak gondoskodhat önmagáról, de meg is őrizheti
viszonylag magas életszínvonalát. Morgenthau nyomban Roosevelt elnökhöz ment,
aki azonnal elutasította a kézikönyv puhának minősített elképzeléseit. A White
által elkészített bíráló feljegyzés nyomán Roosevelt elvetette ezt a kézikönyvet
és csípős átiratot küldött Henry L. Stimson hadügyminiszternek, amelyből
Cordell Hull külügyminiszter is kapott egy másolatot. Roosevelt
elrendelte valamennyi példány visszavonását arra hivatkozva, hogy abból az
következne, hogy Németországot ugyanúgy helyre kell állítani, mint mondjuk
Hollandiát és Belgiumot, s hogy Németországban rövid idő alatt vissza kell
állítani a háború előtti helyzetet. Mindkét miniszter utasítást kapott, hogy
kíméletlenebb magatartást kell tanúsítaniuk Németországgal szemben, vagy pedig
e politika kialakítását nem ők fogják elvégezni. Lucius Clay tábornok
kijelentette, hogy a kézikönyv betiltása romboló hatást tett a Németország
lefegyverzéséért felelős amerikai tisztségviselők moráljára. A
külügyminisztérium és a vezérkari főnökök egyesített tanácsa már korábban
elkészítette saját irányelveit a háború utáni Németországot illetően. A
külügyminisztérium dokumentumában nem volt szó a német ipar végleges
felszámolásáról. A katonai iránymutatásokat is ennek a szellemében, ezzel
összhangban készítették el. A dokumentum tervezete nemcsak megtűrte, de
kifejezetten bátorította az amerikai katonákat, hogy barátságosan viselkedjenek
a német polgári lakossággal szemben. White, Morgenthau és főnökük, Roosevelt
elnök utasítására azonban teljesen átalakult a helyzet. Ez elsősorban Harry
Dexter White-nak köszönhető. A monetáris kérdésekben természetesen
illetékes volt a pénzügyminisztérium. Morgenthau azonban mélyen belemerült
olyan ügyek intézésébe, amelyeknek nem sok köze volt a közgazdaságtanhoz. Így
például Morgenthau közölte White-tal, hogy a németeknek pszichológiára van
szükségük, mert ő sokkal inkább érdekelt az emberi agy, mint az emberi test
kezelésében. Voltak tervei arra vonatkozóan is, hogy hogyan kell felnevelni a
következő nemzedéket. Morgenthau szerint bölcs dolog lenne eltávolítani az
egész náci SS csoportot Németországból és átszállítani őket a világ egy másik
részére. „Testileg kell elszállítani őket –mondta White-nak. „És nem fog
visszariadni attól, hogy visszavonja erre vonatkozó ajánlását még akkor is, ha
kegyetlen dolog végrehajtani egy ilyen lépést.” Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése