Alig
két hónappal ezelőtt a nyugati országok még fizettek a Jobboldali
Szektor és más jobboldali szervezetek tagjainak a rendőrök elleni
támadásokért Ukrajnában. Órabért fizettek az utcai harcokért, és az
egyszerű élelmiszerellátáson kívül még süteményekkel, sörrel is ellátták
a Majdant, hogy a rögtönzött forradalmáraik haza ne menjenek három nap
után. Most már nincs ételellátás, nincs sütemény, nincs sör, haza lehet
menni. Emellett Catherine Ashton bejelentette, hogy a Jobboldali Szektor
nyomásgyakorlása a belügyminiszter lemondására "nem demokratikus".
Nem
demokratikus? A Jobboldali Szektor nyomásgyakorlása pont annyira
demokratikus, mint amikor a nyugati vezetők lemondásra szólították fel a
törvényesen megválasztott Janukovics elnököt. Pont annyira
demokratikus, mint amikor a legitim ukrán kormányt civil ruhába öltözött
nyugati zsoldosokkal távolították el. Pont annyira demokratikus, mint
amikor Ahston megjelent Kijevben (felhergelni a tüntetőket) és
nemzetközi támogatást ígért, majd másnap ugyanaz a mesterlövész
felváltva kezdte lőni a rendőröket és a tüntetőket.
Valóban,
a belügyminisztert bosszúval fenyegetni "nem demokratikus". Csakhogy a
nyugati vezetők egy valamiről mélyen hallgatnak: az egész kijevi
kormánynak semmilyen demokratikus felhatalmazása nincs. Se választás, se
népszavazás, - semmi, amire az ehhez hasonlatos kritikákhoz Ashtonnak
szüksége lenne. Turcsinovot ki nevezte ki? Catherine Ashton? Vagy Obama?
A belügyminisztert pedig ugyanez az illegitim hatalom nevezte ki, arról
legfeljebb a NATO főtitkárát kérdezték meg, az ukrán népet nem.
A
nyugat ezzel ledöntötte azokat a korlátokat, miszerint a "fejlett
nyugati társadalomban" csak a demokratikusan megválasztott vezetőket
lehet demokratikusnak elismerni. A nyugati vezetők nyilatkozatai új
törvényt állítanak fel: az a demokratikus vezető, akinek elég katonai
potenciál van a háta mögött ahhoz, hogy a többi ne merjen fegyveres
lázadást kezdeni.
Onnantól,
hogy az első puccs megtörtént és ezzel a rend felborult, csak idő
kérdése, hogy egy újabb fegyveres hatalomátvétel történjen. Onnantól
nincs többet olyan, hogy demokrácia. Akinek elég ereje van, hogy
eltávolítsa a kormányt, az megteszi. Az atlantisták hatalomátvétele
Kijevben eltörölte a demokrácia illúzióját, így semmilyen erkölcsi
alapjuk nincs arra, hogy a "demokratikusságot" bárkin is számon kérjék.
Pontosan
Catherine Ashton tette lehetővé, hogy a nem-demokratikus szerveződések
is annak reményében kezdjenek fegyveres lázadást, hogy győzelem esetén
más országok elismerhetik őket legitim kormánynak. Ashton volt az, aki
háborút hirdetett annak kijelentésével, hogy a kormányt el kell
távolítani bármi áron. Ledöntötték a korábbi elvárásokat, ezzel Ashton
üzenetet küldött minden kormányellenes szerveződésnek: mostantól nem
kell a szavazás, elég a fegyver és a harc.
Van-e
bármi alapja Catherine Ashtonnak arra, hogy más, nem demokratikus
ellenzéki csoportokon számon kérje a demokráciát, miközben az ő
pártfogoltjainak sincs demokratikus felhatalmazása? Nincs semmi alapja.
Sőt, kijelenthetjük: Ashton volt az első, aki megteremtette egy katonai
diktatúra jogi alapjait Európában. A nyugat eltaszította magától azokat,
akiknek fegyveres segítségért cserébe hatalmat ígért. Innen már nincs
visszaút: azé a kormány, akinél több a lőszer, - és erről kizárólag a
demokrácia leple alatt gyarmatosító nyugati vezetők tehetnek.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése