2016. április 14., csütörtök

5 nagy rengés 24 óra leforgása alatt, Japánban pedig 3 nap alatt 388

Forrás
Forrás: Twitter

A múlthét közepén 48 óra leforgása 5 komolyabb földrengést észleltek a Föld különböző pontjain, Japánban pedig 3 nap alatt 388-at mértek, amelyek között voltak kimondottan nagy erejű, a Richter-skála szerint 7,3-as és 7,1-es erősségű földmozgások is.
Roger Bilham, a Colorado Egyetem szeizmológusa még azt is megkockáztatta, hogy ennél is komolyabb földrengésekre figyelmeztetett, kijelentve, hogy „a jelenlegi feltételek legalább négy, 8-asnál is erősebb rengést válthatnak ki”.
A 2016 elején Dél-Ázsiában tapasztalt szokatlanul nagyszámú rengés okát számos kutató keresi.
„A tudósok szerint az átlagosnál magasabb számú nagy erejű földrengés volt tapasztalható Ázsia déli részén és a Csendes-óceán térségében az év elején.
A megnövekedett aktivitás miatt a szakemberek aggódnak, hogy megismétlődhet a 2015-ös nepáli rengés, ami 8000 ember halálát okozta, de akár súlyosabb katasztrófa is bekövetkezhet.
Roger Bilham, a Colorado Egyetem szeizmológusa azt nyilatkozta, hogy ’a jelenlegi feltételek legalább négy, 8-asnál is erősebb rengést válthatnak ki.
Késleltetett időzítésű rengések esetén pedig az évszázadokon át felhalmozódott feszültség erősebb, súlyosabb kimenetelű rengéseket eredményez.’” (Express)
Laikusok, illetve azok számára, akik nem tapasztalták meg személyesen, hogy milyen is egy földrengés, felfogni is lehetetlen, hogy mire képes, illetve, hogy milyen komoly különbség van egy 7-as és egy 8-as erejű rengés között.
A napokban Japánt megrázó 388 földmozgásból a legerősebb, Japán idő szerint szombat hajnali, 7,3-as erősségű volt a Richter-skála szerint.
Japán szakértők szerint a földmozgások még legalább egy hétig folytatódhatnak, és nem zárható ki egy újabb, nagy erejű földrengés sem.
Kumamoto prefektúrában gyakorlatilag teljesen leállt a tömegközlekedés, lezárták az autópályákat is. A prefektúrában és a vele szomszédos Óitában 240 ezer embert szállásoltak el ideiglenesen befogadóközpontokban, iskolákban és kormányzati épületekben. Kumamotóban csaknem 80 ezer háztartásban teljesen szünetel az áramszolgáltatás, 380 ezer épületben pedig víz sincs.
Csütörtökön Vanuatu szigetén volt egy 6,4-es erősségű rengés, csupán 10 nappal egy másik, 7,2-es földrengést követően, a Fülöp-szigeteken egy 5,9-es, egy nappal korábban Mianmarban pedig egy 6,9-es erősségű rengést mértek.
Április 16-án (helyi idő szerint szombat este) pedig Ecuador partjait rázta meg egy nagy erejű, a Richter-skála szerint 7,8-as fokozatú földrengés, aminek legkevesebb 77 halottja van.
Az epicentrumhoz közeli 40 ezres lélekszámú Pedernales város polgármestere mentőalakulatokat kérve közölte, hogy az egész település összeomlott. A város sok lakója a romok alatt rekedt, mások fosztogatásba kezdtek a káoszt kihasználva.
© Geoffrey Kuchera | Dreamstime Stock Photos - Yellowstone National Park, Wyoming
© Geoffrey Kuchera | Dreamstime Stock Photos – Yellowstone National Park, Wyoming
A rengések mellett a vulkánok is erős aktivitást mutatnak. A Volcano Discovery szerint jelenleg 38 vulkánkitörés van folyamatban, ami szokatlanul magas aránynak számít. Ide tartozik például az Egyesült Államokban található Yellowstone szupervulkán is, ami amatőr megfigyelők szerint furcsa aktivitást mutat. Amerikai kutatók szerint ennek a vulkánnak a kitörése hamufelhőbe borítaná Észak-Amerikát és egész bolygónk klímájára is kihatna. A vulkán hozzávetőleg 90-szer 30 kilométer terjedelmű kamrája 300 km3 lávát tartalmaz.
Amikor tanítványai arról kérdezték Jézust, hogy milyen jele lesz eljövetelének, sok egyéb esemény mellett a földrengésekre is felhívta figyelmüket, amiről három evangéliumban is olvashatunk.1
„És minden felé nagy földindulások lesznek…”2 – olvashatjuk Jézus szavait Lukács leírásában.
Az azóta eltelt 2000 év során, azon túl, hogy Jézus második visszatérésének jelei sok hívőt és nem hívőt foglalkoztatnak, egy másik, talán még ennél is fontosabb kérdés is felmerül a jelenség kapcsán. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a földrengésekkel kapcsolatos statisztikákról, vajon miért tapasztal Földünk ennyi katasztrófát illetve ki vagy mi az okozójuk?
Forrás: az endoftheamericandream.com írása alapján
  • Lásd: Máté 24, Márk 13 és Lukács 21 [↩]
  • „És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.” – Lukács 21:11 [↩]
  • http://idokjelei.hu/2016/04/5-nagy-renges-24-ora-leforgasa-alatt-japanban-pedig-3-nap-alatt-388/

    2016. március 6., vasárnap

    Luxus bunkerbe bújtak a bankárok a Várban – Budapest ostroma alatt

    Budapest 1945
    Mialatt a városban dörögtek az ágyúk, addig a bankárok luxus bunkerbe húzódtak a Várban…

    …”A magyarok nem harcolnak, kivéve a nyilasokat… A polgári lakosok a pincében bujkálnak, nem látni eleven lelket közülük… A háztömb a miénk. A magyarok mosolyognak ránk, szeretettel fogadnak minket… Jól tudjuk, mennyi nélkülözést, szenvedést, bajt és bánatot kellett a polgári lakosságnak elviselnie. A magyarok nagy többsége nem részes Horthy és Szálasi bűnös üzelmeiben…” – írta Pavel Luknyickij a TASZSZ haditudósítója 1945. elején, egy Budapestről keltezett beszámolójában.

    Budapest: 1945. február 13. – március 4. – március 6.

    Mialatt dörögtek az ágyúk, ugattak a gépfegyverek, s vérzivatar öntötte el Pest és Buda utcáit, – mialatt a civil lakosság nyomorúságos fűtetlen pincékbe húzódva éhezett, – mialatt mind a város védői és ostromlói a fagyos utcákon gyilkolták egymást, (mert, hát ilyen a háború), – addig azok, akiknek mindig is jó dolguk volt az életben, békében és háborúban egyaránt; a bankárok, – luxus bunkerbe húzódtak a Várban, a magyar főváros ostroma alatt – és mindenük megvolt.
    “Historia est magistra vitae.” – A történelem az élet tanítómestere. De a nép nem tanul sosem. A bankárok, s elődeik az un. “Aranyművesek” régóta élősködnek az emberek nyakán, ám azok csak nagy ritkán ismerik föl ezt, s még ritkábban tesznek is ellene.
    bankers-wars
    “Historia est magistra vitae.” – Minden háborúból a bankárok húzzák az igazi hasznot…
    A Második Világháború kirobbantásában és lebonyolításában aktív vezénylőszerepet játszó Pénzügyi Háttérhatalom mindig is odafigyelt saját embereinek, a bankároknak a jólétére és egészségére, hiszen azt akarta, hogy azok mindig is híven szolgálják őt. Békében és háborúban egyaránt. Ezért mindig és mindenütt a különleges bánásmódot biztosította nekik azáltal, hogy minden kormányra nyomást gyakorolt, a bankárok jóléte érdekében. Békében, keleten és nyugaton, – háborúban úgyszintén, legyen az nyugati szövetséges, vagy tengelyhatalmi állam.
    Így volt ez a Horthy rendszerben is Magyarországon, a háború alatt. Bármekkora éhezés, jegyrendszer is volt, a bankárok jól éltek. Ez persze a magyar népben nem keltett megütközést, merthogy nem is nagyon vette észre ezt a kivételezést. Hogy vannak egyenlők, s még egyenlőbbek, no ezek a bankárok.
    Ám voltak, akik rögtön észrevették ezt, s szóvá is tették. Az oroszokban nemcsak a védők főparancsnokának; Pfeffer Wildenbruchnak gyávasága keltett megütközést, – hanem az is, ahogyan a bankárok kivételes eljárásban részesültek a háborúban, s a főváros egész ostroma alatt. Nem is halt meg közülük senki, sőt, még csak le sem fogyott.
    Pavel Luknyickij a TASZSZ haditudósítója elkísérte a Vörös Hadsereget Budapest ostromára, s furcsa megdöbbentő élményekről számol be, a “Magyar Napló – 1944. november / 1945. április” című riportkönyvében. Ezek egyike “A föld alatti Buda” című fejezet, mely a Várhegy labirintusaiban szerzett tapasztalatokat mondja el, már a harcok után.
    Az alábbiakban ebből a könyvből idézünk szemelvényeket:

    1945. február 13. – A harcok után

    …”Már sok budai lakónegyedet, utcát, házat ismertem meg, sok mindent megtudtam arról, ami itt történt, s egyre újabb részleteket hallok. Még a pusztulás nyomasztó látványa és a felszabadítók fájdalmas veszteségei sem takarhatják el szemem elől ennek a városnak a szépségét, amelyet csak sebzetten pillanthattam meg…
    Innen a budai királyi palota erkélyéről, a Dunára és a folyón túl elterülő Pestre nyíló panoráma valóban gyönyörű. Az óriási város, mely a harc viharai után most feltűnően csöndes, olyan messzire nyúlik, ameddig csak a szem ellát…
    A főváros békés élete még nem bontakozott ki teljesen, az élelmiszerhiányon (a tönkrement utak és vasútvonalak miatt) még nem lehetett sokat segíteni. A budapestiek még szűkölködnek. De napról napra javul az általános helyzet, éppen azért, mert a Vörös Hadsereg segíti a lakosságot, vasúti kocsikat és teherautókat ad a polgároknak az élelmiszerek és egyéb javak szállításához…
    A Vörös hadsereg parancsnoksága minden intézkedést megtesz, hogy megszüntesse a főváros lakosságát kínzó éhséget. Rengeteg ember kap enni, az utcákon sort állnak tábori konyháink előtt, ahol senkitől sem tagadják meg legalább a meleg levest. I.T. Zamercev ezredes, a szovjet városparancsnok gondoskodása folytán egyre több étkezde nyílik meg, s élelmiszer szállítás céljára a mieink külön gépkocsioszlopokat szerveztek…
    Hadseregünk minden rászorulónak nyújt orvosi segítséget is (persze ingyenesen), a magyar lakosság gyógykezelésben részesül, gyógyszereket kap…”
    SzRTI: A rendfenntartás pedig a következőféleképpen nézett ki a harcok után: A fosztogatásokat és a nőkkel történő erőszakoskodásokat nemcsak az ellenséges katonáknál büntették szigorúan az oroszok, hanem a saját katonáiknál is:
    …”Az utcákon vöröskatonák őrjáratai… éberen ügyelnek a nyugalomra meg a rendre magyar önkéntes osztagokkal együtt, s utasításuk van rá, hogy lehetőség szerint segítsék a helyi lakosokat. A legszigorúbb rendszabályokat foganatosítják a banditákkal szemben, a fasiszták diverziós tevékenysége és a fosztogatás, többek közt a békés polgárokkal, különösen a nőkkel való erőszakoskodás esetén…
    Most pedig egy súlyos és kellemetlen eset, valóban rendkívüli esemény: a 66. hadosztály politikai jelentésében olvasom: részeg vöröskatonák megerőszakoltak két nőt, akik a pincében húzódtak meg. A katonákat a haditörvényszék a helyszínen elítélte, majd nyilvánosan agyonlőtték őket azok előtt a helyi lakosok előtt, akik tanúi voltak ennek a visszataszító bűntettnek…”

    1945. március 4. –  A föld alatti Buda – A labirintusokban

    De most lássuk konkrétan; vajon mit talált az orosz haditudósító a budavári kazamatákban?
    …”Budán sokkal lassabban gyógyulnak a háború ütötte sebek… Csak nemrég sikerült megtisztítani főbb utcáit a torlaszoktól, a rengeteg kiégett, meggörbült autótól, ágyútól, a gigászi szeméthalmoktól. A sok kacat nagy rakásokban éktelenkedik a járdák mentén, főképp Buda központi negyedeiben pedig olyan keskeny a járható út, hogy a szembe jövő gépkocsik nem tudnak kitérni egymás elől.
    A királyi palota, meg a minisztériumok udvarai –  a hitleristák utolsó menedékhelyei – annyira tele vannak zsúfolva összetört gépkocsikkal, szekerekkel, szétszórt fegyverekkel, hogy a szó szoros értelmében át kell furakodni a roncsok között. Mindenütt, s kivált a Vár épületeiben – még a dísztermekben is, melyeket a németek istállóknak használtak – elpusztult lovak hevernek, s különleges városi osztagok dolgoznak reggeltől estig azon, hogy a lódögöket a bomba- és gránáttölcsérekbe temessék…
    Gyűlölettel és megvetéssel néznek a magyar járókelők a járműveken szállított németekre, akiket vöröskatonáink a központi hadifogolykórházba visznek.
    Érdeklődtem, honnan hozzák a hitleristákat, – akik egyszeriben annyira megszelídültek. Aztán egy kis szűk utcába tévedtem, az egykor divatos és előkelő Úri utcába. Az alacsony nemesi paloták sorában bomba rongált meg egy kis épületet, a 72. számú házat. Az udvarban néhány ajtót láttam, közönséges, egyforma ajtókat. De az egyik ajtó mögött villanylámpával megvilágított keskeny lépcsősor vezet a mélybe. Szűk, meredek föld alatti folyosóban folytatódik, fehér boltíves mennyezet alatt.
    Pavel Luknyickij 1945 március Budapest
    Pavel Luknyickij 1945. márciusában Budapesten
    Leszálltam ebbe a alanti világba kísérőmmel és tolmácsommal, Matyias hadnaggyal, a Vörös hadsereg tisztjével. Felülről, a bejárattól számított első lépcsőpihenő mögött vízszintes, kanyargós folyosó. A folyosó végén megint lépcső vezet lefelé, még mélyebbre. Mind mélyebbre jutunk a hosszanti tekervényes folyosókkal váltakozó lépcsőkön. Villanyszellőzők zúgnak, meleget árasztanak a vízfűtés csőkígyói.
    Ami ezután következett, kalandregénybe illene. Titkos föld alatti épületbe jutottunk, amely a technika legújabb vívmányai szerint épült és olyan kényelemmel van berendezve, mint a legelőkelőbb szállodák. Harmincöt méter mélységben van ez a titkos föld alatti ház. Négy emeletnyi mélységben tagozódik, termeit erős villanyfény világítja meg. A legmélyebb helységben található az áramfejlesztő, amely az óceánjáró hajók gépházához hasonló, a gépészek acélpallókon járkáltak, mindenütt csillogó, vadonatúj készülékek, kapcsolók, kapcsolótáblák. Külön részlegben őrizték az üzemanyagot és a fűtőanyagot.
    Tovább haladtunk a széles folyosón, amely egész hosszában tele van emberekkel, akiknek lakrészeit bútorok választják el egymástól. Férfiak civil házi ruhában, selyempizsamában. (Sic! – a szerk.) Sakkoznak, beszélgetnek, karosszékekben üldögélnek, szivaroznak. Villanyfőzőkön étel fő. Nők háziköntösben, kisgyermekeket ringatnak, könyvet olvasnak. Fürkész tekintettel kísérnek minket, a két jövevényt; mintha egy másik világból csöppentünk volna ide.
    A folyosón balra szobák sora, az ajtók mind nyitva, látni a szinte luxusszállodai kényelmet: a fényezett íróasztalokat, a szekrényeket; láttunk itt modern mosdókat is, fehér csempével kirakva, még kádakat is meleg- és hidegvizes csappal.
    Meleg és otthonos hely: itt nem volt háború. Semmilyen, még négytonnás légibomba sem zavarhatja meg e föld mélyébe rejtett helyiségek csöndjét és nyugalmát.
    – Mi ez itt voltaképpen? – kérdezzük a folyosón mellettünk elhaladó civil ruhás férfit.
    – Tudni akarják, hogy mi van itt?
    Udvariasan beinvitál, az igazgatói irodába. Az igazgató hórihorgas férfi selyempizsamában. Feláll, hellyel kínál, bemutatkozik,
    – Knirsch Gusztáv, bankigazgató.
    – Milyen banktól?
    – A Nemzeti Banktól.
    – S kik ezek az emberek itt?
    – Valamennyien a bank alkalmazottai és családtagjaik.
    A további magyarázatokból kiderült, hogy ezek az emberek azért nem mentek el innen, (a harcok befejezésekor – a szerk.) mert sokuknak a lakása “odafönt” elpusztult, “itt az élet komfortosabb”…
    – Hányan vannak itt összesen?
    – Kétezren voltak. Jelenleg – ötszázan.
    – És a többiek?
    Az igazgató hidegen és korrektül válaszol:
    – Egy részük kihasználta a légi közlekedés lehetőségeit.
    – Volt rá alkalom?
    – Hát nemigen.
    – És hol vannak most a többiek?
    – A többiek december 24. óta a barlangokban laknak.
    – Miért éppen december 24. óta? – kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy a 46. hadseregünk Budapest körülzárását 26-án fejezte be.
    Némileg gúnyos mosoly jelent meg az igazgató ajkán, első ízben enyhítve pengeéles merevségét.
    – Hát – karácsony este volt!
    Egyébként érthető: 24-én harckocsijaink, nehéztüzérségünk és lövészhadosztályaink Esztergomot rohammal bevették, majd Buda felé támadva északról teljesen bekerítették a várost. Az átköltözés a katkombákban valószínűleg abban a reményben történt, hogy a “bankosok” a katakomba járatain át talán még aznap tovább menekülhetnek valahová! De hallgattam erről és témát váltottam:
    – S hogyan jutnak ennivalóhoz itt az emberek?
    – A Bank 400 embernek ad enni. Az általunk előzőleg összegyűjtött készletekből.
    – S mit esznek?
    – Paradicsomot. Sárgabarackot. Babot.
    – S még mit?
    – A német parancsnokság által szerzett egyéb élelmiszert.
    – Kenyeret?
    – Civilek kenyeret nem kapnak…
    A bankigazgató szűkszavúan közli velünk, hogy ő már hat hónapja lakik itt, a többiek csak a budapesti harcok első napjaitól kezdve; s, hogy ennek a föld alatti palotának az építése 1936-ban kezdődött (“vagyis, amióta Hitler nyomást gyakorol Magyarországra!” – gondoltam), 1940-ben fejeződött be. Ezt az óvóhelyet háború esetére létesítették, mondta az igazgató, “a bankletétek megőrzése végett”; csakhogy a bank egész arany- és pénzkészletét a németek, meg a nyilasok elhurcolták Veszprémbe. Elmondja, hogy van egy másik kijárat is egy másik utcára, s hogy ezt a föld alatti épületet Budapest ostromának első napjaitól kezdve kórházzá alakították át, a német meg a nyilas sebesültek részére; erre a célra szolgál a két felső emelet…”
    SzRTI: S míg ebben a luxus bunkerben a bankárok ilyen jól éltek, – addig néhány emelettel feljebb a szenvedés, a fájdalom és a nyomorúság volt az úr. De olvassuk, mit tapasztalt a haditudósító:
    “Matyiassal együtt felmentem hát a felső emeletekre. A harmadikon tágas terembe léptünk, ahol a levegő nehéz volt a rothadás bűzétől. Rengeteg, gézzel bekötözött német katona feküdt szalmán, matracokon és priccseken, körülöttük magyar lányok – ápolónővérek – és német szanitécek ücsörögtek.
    Egy német őrnagy, egyenruhában, hozzám lépett és feszesen tisztelgett:
    – Engelhardt orvos-őrnagy, Münchenből! A kórház parancsnoka voltam az orosz hadsereg bevonulásáig. Jelenleg a kórház parancsnoka, Balog Mihály magyar civil orvos. Itt lesz – az órájára nézve folytatta – két óra múlva!
    A német kezet akart nyújtani nekem, de visszariadtam a kézfogás gondolatától, önuralomra és korrekségre is nehezen futotta erőmből…
    Igen, beszél franciául. Igen, hajlandó felelni minden kérdésemre. Hogy miért maradt itt?
    – Az orvosok parancsot kaptak a távozásra, de én önként maradtam. Én vagyok az egyetlen német orvos, aki önként maradt.
    – Mennyi sebesült lehet itt?
    – Összesen hétezer. De ezen a bunkerkórházon kívül van még egy hasonló. Föld alatti alagutak kötik össze ezzel. S még az udvar alatt, a katakombákban is van kettő, körülbelül tíz méter mélyen… Az oroszok szünet nélkül viszik a sebesülteket a kórházaikba, de sok fekszik még most is a katakombákban. Az én bunkeremben négyszáz sebesült volt, maradt száznyolcvan, ma elviszik más kórházakba a szállíthatóakat… De nálunk… – a teremre mutatott – a legtöbbnek nincs keze vagy lába, a kar- meg lábcsonkjuk átvérzett kötéseivel nálunk maradnak azok, akik nem szállíthatók… lent, a második emeleten is vannak sebesültek – ötszáz magyar.
    – Ki ad enni a sebesülteknek?
    – A kenyeret az orosz kórházból kapjuk. Más élelmiszert is az oroszok küldenek. Meleg étel háromszor naponta.
    – Gyógyszerek?
    – Szintén az oroszoktól.
    – Víz?
    – Nagyon jó vizet tárolunk három tartályban. Forrásvizet. A forrás a török idők óta ismeretes.
    – Mennyi az ápolószemélyzet létszáma?
    – Tizenkét nővér és két szakácsnő. Az oroszok érkezése előtt csak négy nővér volt. Az oroszok mindenkit fölvettek a kórházba, aki dolgozni tudott. A szakácsnők önként jöttek segíteni.
    – A barlangokon kívül milyen kórházzal van összeköttetésük a föld alatt?
    – A Lovas útival.
    – S még mivel?
    – Buda minden föld alatti járatával; a török idők katakombái meg a korszerű összekötő járatok valóságos útvesztőt alkotnak.
    – Kérem mutassa meg nekünk a kórházat!
    – Parancsoljanak!
    – Engelhardt nyomában Matyiassal végigmentünk a homályosan megvilágított helyiségeken. Alig lehetett lélegezni a bűztől. A ventilátorok működtek, de édeskevés eredménnyel.
    Engelhardthoz odaszaladt egy német nővérke. Elnézést kért tőlünk, valamit mormolva neki németül. Megértem: az egyik sebesültnek sürgős segítségre van szüksége. Engelhardt zavarában nem tudja, mit mondjon nekem, én intek Matyiasnak: “Mondd, hogy menjen csak a sebesülthöz, elvégre orvos. Nélküle is visszatalálunk.”
    A német összeüti bokáját, szalutál, csodálkozó és elismerő tekintettel néz ránk, majd sietve távozik. A nővér szótlanul elkísér minket a lépcsőig.
    Fölmegyünk a következő emeletre. Bejárat a többi katakombába, bemegyünk… A német őr vigyázzban áll. Elhaladunk mellette. Itt más a helyzet, a katakombák nedves, víztől csepegő, nyers falazatú alagútjaiban félhomály, két sorban egymás fölött szennyes priccsek, amelyeken nyilván “másodrendű” sebesült német katonák fekszenek, fejtáblájukon név és adatok… nem látunk ápolókat… A gyér és homályos villanylámpák a komor boltívek alatt mintha csak elmélyítenék a sötétséget. Eszembe jut a fényképezőgépem, s a kis lámpák fényében néhány felvételt készítek…
    Miután bementünk a barlang melletti többi helyiségbe is, amelyeket “polgári sebesültek” részére tartottak fenn, Matyiassal visszatértünk a főlépcsőhöz. Itt lift is van, de nem működik. A lépcsőfordulóban találkozunk az orvosi szolgálatot irányító szovjet őrnaggyal. Vakítóan fehér köpenyt viselt a zubbonya fölött… Őt bízták meg, hogy elszállíttassa innen a sebesült hadifoglyokat. Röviden beszélgettünk vele… aztán nagy sokára fölvergődtünk a napvilágra.
    Valóban fényesen sütött a nap. Fényképeztem a járművekre emelt sebesülteket…
    …Úri utca  20. A föld felszínéről mit sem lehet sejteni. De a föld alatt újra csak mély, titokzatos, szerteágazó katakombák. Megint sebesült hitleristák tanyája. Megint fantasztikum – priccsek két sorban, villanyvilágítás, fakó arcú német sebesültek, akik két hónapja nem láttak napvilágot, műtők tíz méter mélységben és még tíz méterrel mélyebben zubogó források és kutak, kijáratok más utcákra, hízelkedő és szolgalelkű német személyzet, konyhai üstök és a mi nagy türelmünk, amely arra késztet minket, hogy a nemzetközi egyezmények tiszteletben tartása érdekében naponta háromszor megtöltsük ezeket az üstöket jó minőségű élelemmel és etessük a mi kenyerünkkel a hadifoglyokat. (Hányan lehetnek köztük, akik lemészárolták feleségeinket, gyerekeinket?!) …”

    1945. március 6. – Trükkös csempészek, feketézők…

    …”Ma P.I. Gorohov altábornagy megbízásából meglátogattam a hadsereg egyik osztályparancsnokát, Pizsenkov mérnök-alezredest, aki Pesten, az Aréna úton lakik. Pizsenkov – az ablakból az élénk utcai forgalmat figyelve elmondta, hogy az ablakai alatt többször látott elhaladni temetési menetet a Kerepesi-temető irányában. A gyászolók komor arccal ballagtak a koporsó mögött. De aztán észrevette, hogy a menetben másodszor és harmadszor, újra meg újra mintha ugyanazt a koporsót vinnék. Elküldte embereit, hogy hogy járjanak utána az ügynek.
    Katonái azután kiderítették, hogy a menet útvonala, miután elhagyja az Aréna utat, mindig változik, kihalt mellékutcákon át távolodik, a koporsó azonban valóban egy és ugyanaz… Végül kitört a botrány; a koporsóban jó minőségű textilárut csempésztek.
    Felderítőink tisztázták, hogy a spekulánsok koporsókban szállították a textilárut egy elfalazott raktárból. Annyit szállítottak, hogy a feketézők zsákmányából kitelt volna négy háromtonnás teherautó rakománya…”
    ***
    Eddig az idézetek. Ezeket tapasztalta tehát az orosz haditudósító Budapesten 1945 tél végén és kora tavaszán. Leírása természetesen a saját szemszögéből történik, hiszen mindenki ebből indul ki, s ebből mozdul el az objektivitás felé, a későbbi olvasójával együtt.
    Legszívesebben bemásoltuk volna az egész könyvet, hiszen tele van eddig fel nem fedett történetekkel, információkkal, (lehet, még ez is megtörténik), – némi ellentételezéseként azoknak a siralmas kommunikációknak, amelyekben a mai fiatalokat tájékoztatják az akkori valós eseményekről…
    1945_Óra a Nemzetinél - Retronom.hu
    Óra a Nemzetinél 1945. – Romeltakarítás társadalmi munkában, – Budapest ébred… Kép: Retronom.hu
    Fort András / Szabad Riport
    Forrás: Pavel Luknyickij; Magyar Napló / 1944. november – 1945. április
    Kossuth Könyvkiadó / Zrínyi Katonai Kiadó – 1980.

    2016. február 4., csütörtök

    Lucifer a sármőr – Az új sorozatban Sátán a jó védelmezője

    Lucifer
    A Fox új sorozatának főszereplője maga Lucifer Hajnalcsillag, aki (a film bevezetője szerint) a poklot megunva Los Angelesbe, az „angyalok városába” költözik, ahol egy éjszakai szórakozóhelyet vezet. Amikor egyik pártfogoltját a szeme előtt megölik, csatlakozik a jó oldalhoz, hogy megtalálja és megbüntesse a tettest.

    Mintha az egész történet arra lenne kiélezve, hogy belássuk, Lucifer nem is olyan rossz, mint gondolnánk és az a kis csintalanság, amit magáénak tudhat, igazából Isten hibája, aki a pokolba száműzte őt. Egy okosan megírt propagandafilmmel állunk szemben, egy jóságos gonosz főszereplővel, akinek még humora is van, és aki tényleg megbünteti a rossz fiúkat, folyamatosan azt érzékeltetve velünk, hogy Isten ennek éppen az ellenkezőjét teszi.
    Ézsaiás arra figyelmeztetett, hogy „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik, akik a keserűt édessé, az édeset pedig keserűvé teszik!”1
    Pontosan ez a luciferianizmus lényege: megpróbálja az arkangyal bukása előtti tulajdonságaira fektetni a hangsúlyt, illetve a megvilágosodás forrásának állítani be Sátánt, aki megadja az őt szolgálóknak azt a tudást, amit szerintük Isten el akar rejteni.
    Az ellentmondást jól érzékeltetik az ilyen ideológiát vallók megnyilvánulásai. Az általam feliratozott Youtube videók hozzászólásai között több ilyen „csemegét” is találhatunk, amelyekben többen is megpróbálták megértetni szegény „megtévesztett” keresztény fejemmel Sátán mérhetetlen „jóságát”, majd többszörösen összetett mondatokban ecsetelték, hogy ez a „jóságos” entitás mit tesz majd velem és családommal, ha ez mégsem sikerül.

    Lucifer igazi története

    A sorozat első epizódja ezzel a bevezetővel indul:
    „A kezdetben… Lucifer angyalt levetették a mennyből és arra ítélték, hogy egy örökkévalóságon át uralkodjon a pokolban.”
    Az igazság azonban az, hogy Lucifert, mint minden angyalt, azért küldte Isten a földre (nem a pokolba), hogy az embereknek szolgáljon (Zsidók 1:14).
    Az Ószövetségben az Ézsaiás 14 és az Ezékiel 28 adja számunkra a legtöbb információt erről a Lucifernek nevezett angyalról, aki Sátánná lett. A próféta mindkét részben egy embert szólít meg (Ézsaiás Babilon, Ezékiel pedig Tírusz királyát), szavaikból azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a valódi címzett a fizikai személy mögött álló démoni erő.
    Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakővel borítva: rubinnal, topázzal és jáspissal, krizolittal, ónixszal és berillel, zafírral, karbunkulussal és smaragddal. Foglalataid és véseteid aranyból készültek azon a napon, amelyen megteremtettél. Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.”2
    Itt Luciferről olvasunk, még bűn nélküli állapotában, az Édenkertben, ahová Isten azért küldte fölkent kerubját, hogy az embert oltalmazza, szolgálja. Lucifer bűnesete Isten ellen már az Édenkertben történt. Az I. Mózes 3-ban olvashatjuk ennek történetét, amikor bement a kígyóba, hogy Évát megszólítsa és megkísértse, majd őt és Ádámot is rávegye, hogy egyenek a tiltott gyümölcsből. Lucifer ekkor vétkezett Isten ellen.
    Lucifer azzal az isteni megbízással érkezett a földre, hogy Ádámnak és Évának a szolgálatára legyen, azonban valami olyat pillantott meg bennük, ami neki nem volt. Angyalként az ereje és hatalma valószínűleg feltételekhez volt kötve, Ádám és Éva azonban feltétel nélküli erőt és hatalmat kapott a Föld felett. Ezt láthatjuk ugyanis teremtésük történetében.



    „Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.” (I. Mózes 1:26-28)
    Lucifer valószínűleg ezt a hatalmat akarta megszerezni az embertől. Lucifer saját erejéből hiába lázadt volna fel Isten ellen és a Mindenható Istennel szemben ebben az angyalok egyharmadának segítsége sem sokat számított volna, de gondolta, hogy ha az embernek adott hatalmat megszerezheti, talán labdába rúghat.
    Ézsaiás feltárja előttünk Lucifer gondolatmenetét:
    „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” (Ézsaiás 14:12-14)
    Lucifer irigyelni kezdte Istent. Nem volt megelégedve arkangyal státuszával. Féltékeny lett és Isten pozícióját akarta, de a neki eredetileg adatott hatalom kevés volt arra, hogy ezt megvalósítsa. Lucifer felismerte, hogy ha rá tudja venni Ádámot és Évát, hogy behódoljanak neki és ők is fellázadnak Isten ellen, akkor ő e világ új istenévé válhat (Lásd. II Korinthus 4:4).
    Mivel értette Isten Királyságának működését, Lucifer tudta, hogy ha be tudja csapni Ádámot és Évát, akkor a mesterükké válhat, elveheti tőlük és felhasználhatja a nekik adott hatalmat a Földön, hogy megszerezze az annyira áhított dicsőséget és imádatot. És pontosan így történt.
    „…olyanok lesztek, mint az Isten,”3 ígérte Ádámnak és Évának, akik éppen azzal veszítették el és ruházták át Isten adta hatalmukat, amikor Isten helyett Lucifernek hittek.

    Hol van most Sátán?

    Sátán nem a pokolban, hanem a Földön van. Péter arra figyelmeztet, hogy „az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”4, Jézus „e világ fejedelmének”5 hívta, Pál apostol szerint pedig ő „a levegő birodalmának fejedelme, amely most az engedetlenség fiaiban működik”6. Sátán tehát nem a pokolban, hanem a Földön és az azt körülvevő levegő birodalmában lakik.
    Sátán csak Jézus visszatérése után veszíti el hatalmát, de a Biblia szerint akkor sem a pokolba, hanem a Tűz tavába kerül, ahová a Jelenések 20:14 szerint a pokol is vettetik végül.
    A Fox csatorna a következő kérdést teszi fel a nézőknek:
    „Lehetséges-e megkísérteni a testben megjelent ördögöt, hogy átálljon a jó oldalára, vagy eredeti elhívása mindenképp a rossz oldalra helyezi?”
    Már a kérdés is hazugság, hiszen Lucifer eredeti elhívása, ahogy minden, amit Isten teremtett, jó volt.
    A filmet látva (és a Sorozat Junkie szerint a nyitó epizód csak pozitív reakciókat kapott) az ember elgondolkozik, hogy vajon mennyire lesz nehéz Sátánnak elérni a Jelenések könyvében prófétáltakat.
    „…és csodálván, az egész föld követé a fenevadat.”7
    A Biblia a „hazugság atyjának”8 nevezi az ördögöt, ugyanakkor a sorozat alapjául szolgáló képregény egyik alakja így jellemzi őt:
    ,,Mikor az ördög rá akar venni valamire, nem kezd el hazudozni. A színigazat fogod tőle hallani. Aztán hagyja, hogy magad találd meg az utadat a Pokolba.” (David Easterman, Sandman)
    Pál apostol szerint a „világosság fiait” nem fogja elhitetni9, így koncentráljunk arra, hogy „a világ világossága” legyünk10 és ezáltal mások is az igaz Világosság fiaivá válhassanak.

    2016. január 24., vasárnap

    Krím-félsziget egykor Szkíták által lakott vidéke

    10685419_916509918362213_7152508681308097477_n
    Krím-félsziget egykor Szkíták által lakott vidékén, az égbenyúló mészkőhegyek fennsíkjain barlangvárosok nyomait tárták fel a régészek, ahol a késő Szkíta-Alán művészet remekei kerültek elő. A helyi szkíta uralkodók a mai Szimferopol mellett fővárost alapítottak, Nea Polisz néven. Mészkő fennsík belsejében csodálatos városokat építettek.
    A régészek már feltárták és az egyik városban, a mai Csufut-káléban többek között olyan csodálatos turul fejfedődíszt találtak, melynek párja az Ordoszi Hun koronán díszeleg. De előkerültek olyan hun fibulák és sólymos övcsatok, melyet nálunk gepidáknak tulajdonítanak, de a hun ötvösművészet egyéb remekei is.
    A Szkíták terjesztették el egész Eurázsiában a finoman megmunkált aranyból készült használati tárgyakat. Arany volt bevarrva ruhájukba lemezek formájában, övekben. Aranyból voltak brossok, nyakláncok, kardok hüvelye, sisakok, fülbevalók, és dísztárgyak. A szkíták különös előszeretettel ábrázolták használati eszközeiken a kedvelt motívumaikat.: griffek, oroszlánok, farkasok, szarvasokat, leopárdok, sasok és növény-virágfüzérek.
    A történész, William Montgomery McGovern, azt állította, "Tömeges a bizonyíték előttünk, hogy ez a Scytho-szarmata állatstílus elterjedt minden részén az ókori világban, és fontos hatása volt nemcsak a európai művészetre, hanem az ókori kínai művészetre is."
    További képek, információk: kladoiskately.com/foto-galereya-goldskif

    2016. január 21., csütörtök

    Meotisi mocsarak

    11219377_982591131754091_6645680439363893606_n

    Az Azovi-tenger (orosz Азовское море [Azovszkoje morje], ukránul Азовське море, krími tatárul Azaq deñizi, régies nevén Meótisz, latinul Palus Maeotis) a Fekete-tenger északi öble.
    Kézai Simon: 4. §. Hunor és Magor a meotisi ingoványok közzé költöznek.

    2016. január 20., szerda

    Beszámolók a hunokról


    Orosius katalán szerzetes 417-ben: „Pannónia európai ország, amit nemrég a Hunok foglaltak el, ezt az országot a nép saját nyelvén Hungarianak nevezi.”
    Coccius Sabechius: „Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a Hunok vagy Magyarok Szkíták voltak.”
    Bonfini: „...Az összes történetírók megörökítik azt, hogy a Magyarok a Hunoktól eredtek.... akik a Szkítáktól származtak.”
    Isidorus Hispalensis: „A Hugnokat azelőtt Hunoknak hívták, végül azonban királyukról Avaroknak nevezték el őket.”



    http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/toertenelem/3741-beszamolok-a-hunokrol

    2015. december 30., szerda

    Kadarkúti Égi Üzenetek 289. Mennyei Atya: Tizedik parancs: Felebarátod tulajdonát ne kívánd!

    ÉGI ÜZENETEK     2015.12.29      
    Mennyei Atya: Tizedik parancs: Felebarátod tulajdonát ne kívánd!
    Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Én, Atyátok száltam le közétek. Fenség, hatalom és erély sugárzik tekintetemből, mikor parancsaimra gondolok. Eszembe jut a régi történet az Ószövetség idejéből, mikor felhőkbe burkolózva dicsőségem leereszkedett a Sínai hegyre és Mózesnek átadtam a kőtáblákat a tízparancsolattal. Már nem bírtam tovább nézni, hogy népem tévelyeg a bűn tengerében, a szeretetlenség óceánjában, a bálványimádásban és egyéb erkölcstelenségben. Támaszul adtam ezeket a parancsokat. Természetesen nemcsak nekik szóltak parancsaim, hanem az egész emberiségnek, amíg fennáll a világ.
    2009 nyarán szintén én tanítottam nektek az utolsó parancsot, a tizediket: „Felebarátod tulajdonát ne kívánd!” Ma más megvilágításban fogjátok hallani.
    A Katolikus Egyház Katekizmusa kifejti, hogy ez a tizedik parancsolat a kilencedikkel együtt összefoglalja a törvény összes parancsolatát. A tizedik úgy van összefüggésben a kilencedikkel, hogy mindkettőnek gyökere a bűnös vágy. Míg az egyik más házastársa iránti epekedést tiltja, addig a másik a felebarát tulajdona iránti sóvárgást. A nyolcadik paranccsal is összefügg ez az utolsó. Mert miért hazudik az ember? Gyűlöletből, szeretetlenségből, irigységből, mert a másikat meg akarja alázni. A hetedik parancs is, amely kimondja, hogy ne lopj, szorosan kapcsolódik a tizedikhez: mert mi ösztönzi az embert, hogy a másiktól elvigyen valamit? Az irigység. A hatodik parancs: a ne paráználkodj, rokonságot mutat a tizedikkel és kilencedikkel, mert mindegyiknél a bűnöket a rendetlen vágyak, a szemek kívánsága vezérli. Az ötödik parancs: a ne ölj, szintén az irigységhez, a féltékenységhez kapcsolható, mely ellen a tizedik parancs szól. A negyedik parancs sem kivétel, mert az ellene elkövetett vétségekben szerepet játszanak a rendetlen vágyak, melyek szembeállítják az embert szüleivel és feletteseivel. Az első három parancs is összefüggésben hozható a tizedikkel. Ha valaki nem Istent imádja, hanem sóvárog a világi dolgok iránt – vagyon, hatalom, pénz – az az első és a tizedik parancsot is megsérti. A káromkodó, aki a második parancsban vétkezik, azért szidja az Égieket, mert saját vágya nem teljesül azonnal, vagy azért, mert másnak szerinte könnyebb az élete – tehát irigységből. A tizedik parancs benne van az összes többi gyökerében.
    Most pedig közelebbről szeretném elemezni nektek, Gyermekeim a rendetlen vágyakat, melyeket tiltja a tizedik parancsolat.
    1.)Először az érzéki vágyakat említem, melyek gyakran arra ösztönöznek, hogy jogtalanul megkívánják a másét.
    Etelkáék két gyermekükkel kiegyensúlyozott anyagi körülmények között élnek: 3 szobás családi házban, mely szülői örökség. Kettőjük fizetéséből mindig ki tudják fizetni a számlákat és a maradék éppen, hogy elég élelmiszerre és ruházkodásra. A probléma akkor kezdődött, amikor a mellettük lévő telken felépült egy új „kacsalábon forgó ház” és tulajdonosai odaköltöztek. Etelka egyre elégedetlenebb és ingerültebb lett, és így szólt Zoltánhoz, férjéhez:
    -Kik ezek? Talán grófok? A kétszintes házukban még torony is van. Az asszony hencegett, hogy padlófűtést vezettek be, és hogy az milyen jó meleg. Elmondta nekem, hogy minden évben a tengerpartra mennek nyaralni. Milyen jó ezeknek! No hallod, Apa, mi nagyon le vagyunk maradva. A mi használtan vett autónk folyton szervízben van. Nézd, micsoda többmilliós kocsival száguldoznak. Ez igazságtalanság! Fogadjunk, hogy nem rendes úton gazdagodtak meg! Látod, mi rendesen, dolgozunk, és máról-hónapra élünk. Itt az ideje, hogy másodállást vállalj, hogy mi is tudjunk már valamit felmutatni.
    Zoltán szomorúan hallgatta felesége kitörését, és mint jó keresztény, próbálta nyugtatgatni és szerénységre tanítani. Ez viszont olaj volta a tűzre:
    -Zoli! Minden miattad van, mert lusta, kényelmes és igénytelen vagy.
    Sajnos a feleség újonnan keletkezett irigysége családi békétlenségre vezetett. A vágyak mások anyagi javai után támadják a tizedik parancsot, s közben rágalmazást és irigységet szülnek. Vigyázzatok, Gyermekeim, kerüljétek az ilyen gondolatokat és szavakat, hogy : „Jó neki! Könnyű neki!” Ti nem láthattok bele mások életébe, gondjaiba, problémáiba. Ti nem tudhatjátok, miért engedtem meg neki, hogy nagyobb vagyona és könnyebb sorsa legyen. Tehát sohasem szabad megkívánni más gazdagságát.
    2.)A tizedik parancs a mohóságot is tiltja, a földi javak megszerzésének mértéktelen vágyát. László autószerelő. Sok munkája van, szinte éjjel-nappal dolgozik. 45 éves és dereka kezd tönkremenni a nagy hajtástól. Felesége is eljár a munkahelyére, és mikor hazajön, minden rá vár: a három kisiskolás gyermekükkel való tanulás, a főzés, a mosogatás és minden házimunka. Egyedül fekszik le és éjjel férje alva találja, mikor bejön a műhelyből. A pénzük gyarapodik, de a házasságuk romokban van. A pénz utáni hajsza Lászlónak bűn, mert általa szeretetlenné válik, elhanyagolja a családját.
    3.)A kapzsiság is sérti ezt az utolsó parancsot.
    Bözsi egyedül él, falun. Nyugdíjas, de még jó erőben van. Férje meghalt és leánya külföldön alapított családot. Bözsinek tágas, komfortos lakása van és az udvaron egy kis nyári konyhája. Még ő maga se megy föl a házba, csak szellőztetni és takarítani, no meg fürödni. Egész életét a melléképületben tölti el. Kopott ruhákban jár, sajnálja a pénzt magától, pedig sok van neki. Hiszen sok a baromfi az udvarán, disznókat nevel, kertje és szőlője mindig gondozott, ápolt. Kistermelőként hetenként kétszer piacra jár és mindig tömött bukszával tér haza. 70 éves. Kinek és miért gyűjti a pénzt? Még zarándokolni se jár, mert sajnálja rá a pénzt. Egy szegény, beteg, templombajáró lelkitestvére egyszer pénzt kért tőle kölcsön, mert a villanyszámláját nem tudta kifizetni. Kérését különböző ürügyekkel megtagadta. Az ilyen zsugori asszony bizony hiába mondja a rózsafüzéreket. Mivel a pénz az istene, és nem gyakorolja az irgalmasság cselekedeteit, súlyosan megsérti a tizedik parancsolatot.
    Vannak bizonyos foglalkozású emberek, akinek nehezebb legyőzni magukban a kapzsiságot. Ilyenek például a kereskedők közül egyesek, akik örülnek a drágaságnak és éhínségnek, és dühösek másokra, akik elcsalják tőlük a vevőket, és a vásárlókra, akik nem az ő üzletükbe mennek be. Összevesznek és haragban lesznek a másik kereskedővel, aki hasonló cikkeket szerez be a boltjába, mint ő. Ugyanis, ha abban az utcában nem lenne riválisuk, drágábban és többet tudnának eladni. Az ilyen kereskedő nem kedves a szememben, mert kapzsi, nem a vevő érdekét nézi, hanem, hogy minél több pénzt kaszáljon be. Az orvosok közül is van, aki zsugoriságában nagy ellenszolgáltatásokat fogad el. Képes elkérni egy magánjellegű vizsgálatért 10-15000 Ft-ot, pedig néhány perc alatt elvégzi. Sőt előfordul olyan orvos is, aki betegségekre vágyik és olyan diagnózist állít fel, ami nem is igaz, csak hogy megtartsa sokáig a betegét.
    Kicsi, buzgó, imádságos Teremtményeim! Soha ne legyetek irigyek, mert az irigység a gonosztól ered. A Bölcsesség Könyve azt mondja: „A halál a Sátán irigysége révén jött a világra.” Nem volt hajlandó imádni a 2. Isteni Személyt, mert irigyelte hatalmát. Irigy volt az Én isteni mindenhatóságomra, az angyalok és az első emberpár feletti hatalmamra, és ellenem lázította őket. Ha nem sikerült volna Ádámot és Évát engedetlenségre buzdítania, még ma is ott élnétek a paradicsomban és nem halnátok meg.
    Drága Kincseim! Csukjátok be földi szemeiteket! Egy magas hegyet mutatok nektek, a Sinai hegyet. Én, Atyátok ott állok a csúcsán. Most nem takar el felhő, mint annak idején Mózes és népe előtt. Tündöklő fény vesz körül Engem és a dupla kőtáblát, amit kezemben tartok. Őrangyalaitokat megkérem, hogy repítsen fel titeket Hozzám. Most nektek nem tiltom meg, mint régi zsidó népemnek, hogy érintsétek a hegyet, hanem egyenesen arra kérlek benneteket, hogy jöjjetek fel. Ezt a hegyet csak az tudja megmászni, aki minden erejével törekszik betartani a tízparancsolatot. Mivel ti is gyarló emberek vagytok, ti is vissza-vissza csúsztok, de akaratotok erős, belekapaszkodtok a sziklákba. Ezek a sziklák a ti rózsafűzéreitek, böjtjeitek, zarándoklataitok, engeszteléseitek, lemondásaitok. Az őrangyalaitokat hátatok mögött jönnek, és kitárt karral vigyáznak rátok. Ó, Kicsinyeim! Már itt is álltok előttem. Rálehelek a kőtáblára és annyi kicsi fényes  kőtábla lesz belőle, ahányan vagytok. Mind a tíz parancs arany betűi csak úgy pulzálnak és villognak rajta. Most egyenként álljatok Elém! Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját, mert mindenkinek belehelyezem a táblát. Ezzel beleírtam szívetekbe az egész Tízparancsolatot. Ezután megsimogatom arcotokat és homlokotokra egy bátorító szeretetcsókot lehelek. Így erősítelek meg benneteket Törvényem betartásában. Ezután őranygyalotok ölbe vesz és visszarepül veletek az engesztelés helyére, ahol Mi, az egész Szentháromság és a Szűzanya várunk titeket. Mind a négyen felemeljük jobbkezünket és megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.