Kuba a terrorizmus áldozatai előtt tisztelgett

Kuba tiszteletét fejezte ki a terrorizmus áldozatainak. Ez annak a terrortámadásnak a 37. évfordulóján, amelynek során egy 73 utast szállító polgári repülőgépet robbantottak fel Barbados partjainál. Az Államtanács megtartotta az Állami Terrorizmus Áldozatainak Napját, és felvonulással egybekötött megemlékezésre került sor a havannai Kolumbusz temetőnél, ahol a terrorista akciók során megölt kubaiak több mint háromezer hozzátartozója elítélte az Egyesült Államok bűnös háborúját Kuba ellen.

1976. október 6-án a Cubana de Aviación repülőgépe néhány perccel azután robbant fel, hogy felszállt a barbadosi Bridgetownból. A terrorista Posada Carriles és a CIA áldozatai - áll a megemlékezésen kifeszített feliraton. A fedélzeten utazó kubaiak többségét az ifjúsági vívó válogatott tagjai tették ki, akik az összes aranyérmet megnyerték a Caracasban tartott Közép-amerikai és Karibi Bajnokságon.

Az áldozatok között volt még tizenegy guyanai fiatal, akik orvosi tanulmányokat folytattak volna kubai egyetemeken, és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság öt tisztviselője is. Wilfredo Pérez, a repülőt vezető pilóta fia az összes áldozat nevében követelte, hogy az Egyesült Államok adja ki Posada Carrilest Venezuelának, ahol törvény előtt kell felelnie ezért és más bűncselekményekért.

„A CIA tudta, hogy támadást tervez a repülőgép ellen, és nem tettek semmit a megállítására” – mondta. Ebben az évben október 6-át a Terrorista Akciók Áldozatainak Emléknapjává nyilvánították, és a gyász jeleként félárbocra eresztették a kubai zászlót.

(latin-amerika.hu )

Az arany és az igazi változás

Az arany árfolyamának mozgása az elmúlt öt év során

Igazi bátorság kell ahhoz, hogy valaki ne a tömeget kövesse.

Legyen szó befektetésről vagy annak felismeréséről, hogy az ember hazája soha nem látott mélységű fiskális szakadék felé halad, nem könnyű kiállni meggyőződésünkért, ha ezzel egyedül vagy kisebbségben vagyunk, különösen, ha mindenki az ellenkezőjére fogadott.

Feltűnt már valakinek, hogy a legtöbb befektetőt csak olyan papírok vásárlása érdekli, amiknek emelkedik az árfolyama?

Mintha az árfolyam emelkedés valahogyan önmagában igazolná, hogy a szóban forgó papír mindenki szerint jó befektetés.

Az ilyen helyzetekből lesznek a legrosszabb befektetések. Akkor venni, amikor mindenki ugyanazért kapar, olyan mintha egy zsúfolt szobába próbálnánk bepréselődni pont a koncert vége előtt.

Ennek az ellenkezője is igaz. Amikor egy befektetés megroppan, senki sem akar venni belőle.

Pedig éppen fordítva lenne értelme és erre az arany egy nagyon jó példa.

A több mint egy évtizede tartó pozitív megtérülés után sok befektető feladta arany pozícióit. A konvencionális észjárás szerint az aranynak „vége”. Végtére is dollárban kifejezett ára zuhan, tehát biztos rossz befektetésnek számít.

Vannak, akik ezzel szemben megnézik, hogy hol áll most az arany, körülbelül hol lesz néhány év múlva, és arra gondolnak, hogy soha jobbkor nem dönthetnének az aranyvásárlás mellett.

Azerbajdzsán Állami Olajalapja (SOFAZ) is ebbe a csoportba tartozik. Az alap nemrég bejelentette, hogy a következő év során 33 százalékkal kívánja növelni aranytartalékaikat, ami igen komoly lépés a 35 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező alap számára és ezzel számos másik, például katari vagy kínai alapot és központi bankot követ (Törökország, Oroszország, Mongólia és Kazahsztán központi bankjait), akik szintén aranytartalékuk növelése mellett döntöttek.

A trend jelentősnek mondható.

Jelenleg az Egyesült Államok a dollár tartalékvaluta státuszának köszönhetően kiváltságos helyzetben van. Ben Bernanke sok ezermilliárd dollárt nyomtathat, mert az extra pénzt exportálják.

Kevés nemzet engedheti ezt meg magának. Az argentin kormány is hasonló monetáris inflációt indított el, csakhogy a pesot nem fogadják el mindenhol a világon. A pénz otthon marad, így az akció olyan bénító erejű inflációt idézett elő, ami már valutaválságnak mondható.

Az Egyesült Államok az egész világot beteríti dollárjaival, ráterhelve a negatív inflációs hatásokat más országokra. Ezek az országok eddig bíztak a dollár szilárd helyzetében, de az elmúlt évtizedek, és leginkább az utóbbi néhány év során az Egyesült Államok súlyosan visszaélt ezzel a bizalommal.

Éppen ezért a történet a végéhez közeledik. Miért is nézné tétlenül a világ többi része a végtelenségig, hogy az amerikaiak McVillákat, lapos tévéket és cirkálórakétákat halmoznak fel, miközben mindenki más szenved. (IJ: Például azért, mert ez van a forgatókönyvben és a helyzet a hatalmi elit kezére játssza, amit még lehet.)

Akárhová nézünk, láthatjuk ennek jeleit.

Oroszország például megállapodást kötött Kínával, hogy ezentúl renminbiben fizethetnek az orosz olajért. Számos Fortune 500 cég, köztük a McDonalds és a Morgan Stanley is, renminbiben címletezett kötvényeket adott ki. Már a Londoni tőzsdén is pezseg a renminbi kötvényüzletág.

Az azerbajdzsáni aranytörténet csak egy újabb darabja a kirakónak, de tökéletesen szemlélteti az amerikai dollár egyeduralmának végét jelentő folyamatot, ami a jelenlegi globális tendenciák egyik legkritikusabb eleme.
Forrás: zerohedge.com

Döbrögi második vasútja

Az első világháború óta alig épült vasút Magyarországon. A miniszterelnök szülőföldjén viszont nem sokára akár kettő is elkészülhet: egy rövidke, turisztikainak szánt, illetve egy gigantikus és drága projekt részeként egy nagy kapacitású, de alapvetően fölösleges tehervasút.

Már nem először kelt feltűnést a felcsúti-alcsúti turisztikai vasút. Ezúttal azzal, hogy a kormány úgy határozott, kiemelt projekt lesz a beruházás “600 millió forint elszámolható közkiadási keretösszeggel”. Az Orbán-kormány azonban egy másik vasútvonalat is tervez; a V0 kódnévvel jelölt, Budapestet délről elkerülő tehervasút sokkal hosszabb és sokkal drágább lenne. Nem több százmillióba, hanem több százmilliárdba kerülne – a Magyar Hírlap online kiadása szerint “mintegy négyszáz milliárdba”. Ennek a vasútnak csak a megvalósíthatósági tanulmánya (tehát nem a részletes megtervezése) másfélszer annyiba, 937 millióba került, mint a turistavasút most megítélt állami támogatása. A tanulmányt egy civil szervezet, a Magyarországi Logisztikai Szolgáltatóközpontok Szövetsége (MLSZKSZ) rendelte meg 2011. végén egy EU által támogatott közbeszerzés keretében egy konzorciumtól, amelyet a Főmterv vezetett. A két vasutat összekapcsolja, hogy ha a különböző nyomvonalváltozatok közül a jelenleg legjobbnak tartott valósul meg, a V0 egészen közel fog elhaladni a turisztikai vasúthoz. Szinte ugyanott, Bicskétől nyugatra válnának ki az 1-es számú, hegyeshalmi fővonalból, csak ellenkező irányból. A V0 ugyanúgy az Orbán Viktor szülőföldjének tekinthető Váli-völgyben indulna, ahogy a másik is. A tehervasút elhaladna Felcsút majd Alcsút mellett, aztán menne tovább délnyugati irányban, hogy Ercsi közelében a Dunát keresztezve, majd keletre tartva Cegléd előtt becsatlakozzon a 100-as, szolnoki vonalba.

A V0-hoz hasonló, a fővárost délről kerülő vasútvonal régóta szerepel a szakmai tervekben. Sokan túlzottan Budapest-központúnak tartják a magyar közlekedési hálózatot, és károsnak, hogy ha valaki például Szolnokról Székesfehérvárra akar utazni, csak a fővároson keresztül teheti meg. E logika szerint jó lenne, ha a lassan kiépülő M0-s gyorsforgalmi közúthoz hasonlóan megépülne egy vasúti elkerülő – innen a V0 elnevezés. A kormányzati támogatást kapott tervek azonban kizárólag teherszállítási célból számolnak a V0-lal, a megvalósíthatósági tanulmány szerint lehetséges lenne ugyan a személyszállítás is, de nem lenne értelme.
Az Orbán-kormány tagjai azzal érvelnek, hogy az ország számára jövedelmező kelet-nyugati vasúti tehertranzit gyors és biztonságos lebonyolításához szükséges a 113 kilométeres új vasút. Szijjártó Péter a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági ügyekért felelős államtitkára februárban, amikor bejelentette a beruházást (ő 360 milliárdos költségekről beszélt), azt állította, hogy ma 4-5 napig vánszorognak át az országon a tranzitvonatok.
Ez azonban egyszerűen nem igaz. Egy-egy extrém eset adódhat, de valójában több magánvasút is 6-10 óra alatt áthúzza a vonatokat a két legfontosabb irányban: Románia és Szerbia felől Hegyeshalomig, Ausztria felé. Jóindulatúan azt gondolhatnánk, hogy Szijjártó nem ért hozzá, de tudható, hogy édesapjának pont vasútépítő (történetesen éppen így is nevezett: Vasútépítők Kft.) cége van. Az itf.hu nevű szakportál nagyon alapos tanulmányában konkrét adatok alapján kiszámolta, hogy a román-osztrák tranzitban 9 óra 1 perc a konténervonatok áthaladási ideje, de ebben már az összesen 104 perces határprocedúrák is benne vannak.
A magyar vasút a 80-as évek közepén 20-25 milliárd árutonna-kilométeres teljesítményre is képes volt évente, így ma még akkor is megbirkózik a 10 milliárd alá csökkent igényekkel, ha közben több lett a személyszállító vonat éppen például a budapesti elővárosban. Az itf.hu már említett írása egészen konkrétan kimutatta, hogy a jelenlegi tehervonatszám többszörösének van még hely a legkritikusabb szakaszon, a fővárosi Összekötő vasúti hídon is. Továbbá azt is, hogy a V0 megépítése érdemben nem csökkentené a tehervonatok áthaladási idejét.
A V0-t támogató logisztikai szakemberek Szijjártónál komolyabban érvelnek. Nem a mostani, hanem a jövőben remélt vasúti tranzithoz tartják szükségesnek az új luxusvasutat. A teherfolyosó ugyanis több értelemben is a kormány keleti nyitási víziójának része. A Távol-Keletről Európába zúduló, ma elsősorban hajón utazó hatalmas árutömeg egy részét szeretnék Oroszországon és Záhonyon keresztül nyugatra eljuttatni. A vasúti szállítás drágább, bonyolultabb a kétszeri nyomtávváltás miatt szükséges átrakások következtében, de gyorsabb, így sok árunál megérné a váltás. Csakhogy ma is lehet vasúton szállítani, ha az érdekelt cégek ezt akarják, senki nem akadályozza őket, mégsem terelődik át sok áru a transzszibériai vasútra.
Másrészt a kínaiak a V0 építőiként is szerepelnek az Orbán-kormány elképzeléseiben. Eleinte a hivatalos tervek még arról szóltak, hogy vagy EU-s forrásból, vagy a kínai kormány által biztosított egymilliárd eurós hitelkeretből épülne a vasút. Az EU-s kívánalmak miatt tervezték a legkorszerűbbre, 160 kilométer/órával járhatóra, kétvágányúra, villamosítottra a pályát, mondván, Brüsszel csak ilyen vasútra ad pénzt. Később mégis a kínai finanszírozásra voksolt a kabinet, Dávid Ilona, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója és Jüan Li, a Kínai Vasútépítési Vállalat elnök-vezérigazgatója idén áprilisban szándéknyilatkozatot is aláírt az építésről. Ezek után különösen érthetetlen a nagy, kihasználhatatlan kapacitás létrehozása, különösen a 160-as sebesség (amellyel a személyvonatok által használt pályáknak is csak töredéke dicsekedhet Magyarországon), hiszen a leggyorsabb tehervonatok sem mennek 100-nál sebesebben. A kínai finanszírozás tehát azt jelenti, hogy a vissza nem térítendő uniós támogatás helyett visszafizetendő hitelből készülne a tehervasút. Ismerve a hasonló konstrukcióban lebonyolított külföldi építkezéseket, feltehető, hogy magyar cégek legfeljebb alvállalkozóként vennének részt az építésben, esetleg még a munkaerő egy része is Kínából jönne.
Az, hogy Kínának mi az üzlet a projektben, érthető, de hogy Magyarországnak mi, az kevésbé. Mint egy vasúti szakember megjegyezte, legalább annyit kikötöttek volna cserében, hogy néhány évtizedig valamekkora mennyiségű árut tényleg erre küldenek a kínaiak, hiszen végül is ezért épül a vasút.
Ki fizeti majd a működést?
A Bicske-Székesfehérvár vasútvonalat 1898-ban nyitották meg. Személyszállítás 1979-ig folyt rajta. A déli fele Lovasberényig ma is járható. Mégis az északi épül most részben újjá, ahol nagyrészt már a sínek sincsenek meg. A hatóságok Bicskétől az alcsútdobozi arborétumig adták meg az engedélyeket a vasútépítésre. A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (PFLA) már 2011-ben felújította az egykori Alcsút-Felcsút állomás épületét, a visszaépülő vonalon pedig nemcsak a szintén az akadémia által működtetett arborétumnál, hanem magánál a PFLA-nál, azaz az új stadionnál – vagyis Orbán Viktor családjának házainál – is létesül megálló.
Bár már többször szóba került, hogy néhány létéért küzdő vasútvonal megmentésében a turizmusnak kellene szerepet kapnia, a mostani az első kísérlet Magyarországon egy normál nyomtávú vasútvonal ilyen módon történő felélesztésére. Pedig lehetne máshol is kísérletezni, hiszen több érdekesebb vonalvezetésű, turisztikailag frekventáltabb helyen haladó és még létező, de már többször bezárásra ítélt vasútvonal is van; például a Bakonyban és a Bükkben. A probléma az, hogy a drágán építhető és fenntartható nagyvasutat nehezen tartja el extra állami támogatás nélkül az év néhány hétvégéjére korlátozódó turistaforgalom. (Népszava)

Nincs eredmény! MSZF a bankszövetség és a civilek tanácskozásáról

Nem hozott eredményt a Hitelkárosultak érdekeit felkaroló civil szervezetek és a bankszövetség csütörtöki tanácskozása. A devizahitel-probléma átfogó rendezése továbbra is várat magára – adott hangot véleményének a Magyar Szociális Fórum (MSZF) pénteken.

A devizahitelesek ügyét képviselő MSZF nem vett részt a tanácskozáson, mert nem akarta becsapni a Hitelkárosultakat azzal, hogy eredményre számíthatnak egy olyan tanácskozástól, amelyre a hitelesek megkárosítói azért tartottak igényt, hogy minél kisebb veszteséggel úszhassák meg károkozásukat. A bankszövetség által kiadott közlemény önmagáért beszél. Kitétele, miszerint „A konzultációs folyamat során sokszínű javaslatok érkeztek, amelyek alapos szakmai végiggondolása, egymással és a társadalmi-gazdasági elvárásokkal való elemző összehasonlítása az eddigi komoly szakmai munka bázisán folyik tovább. A megoldáskeresésben természetesen csak azokat a felvetéseket lehet hasznosítani, amelyek a kormányzati irányelvekkel is összhangban állnak” nem más, mint nesze semmi, fogd meg jól.

A társadalmi nélkülözhetetlenségüket oly gyakran hangoztató kereskedelmi bankok nem adtak választ arra, hogy milyen felelősség terheli őket a devizahitel-válságért, sem pedig arra, hogyan akarják jóvátenni a társadalommal szembeni felelőtlenségükből származó tényleges károkat.

A 10-15 százalékos könnyítés, amelyre a bankok – feltételekkel – hajlandóak volnának, pillanatok alatt semmivé válhatna egy árfolyam változás hatására. Ráadásul nem érintik a kártalanítás követelményét – írja az MSZF.

Ezért a Magyar Szociális Fórum Róna Péter és Surányi György tervét támogatja a devizahitelek forintosításáról, és a bankokra kivetett különadóról, a kártalanítással kiegészítve

Az MSZF nyilvánvalónak látja, hogy a bankok sem november 1-ig, sem utána nem fogják a Hitelkárosultak javára átírni a szerződéseket – mint azt a kormány szorgalmazta.

A kormány viszont nem fog tudni érvényt szerezni akaratának velük szemben, csak hatalmi szóval. A „hatalmi szónak” azonban korlátot szab a közös társadalmi rendszer, és a belőle fakadó érdekközösség. Gond csak az, hogy közelednek a választások, és szükség van a szavazók bizalmára is. Tehát valamit adni kell.

Itt tárul fel a szükséges kompromisszum lehetősége kormány és bankok között, melyre a Róna-Surányi terv módot nyújthat. De a megkárosítottak kártalanításáról akkor sem szabad lemondani, ha egy ilyen kompromisszum megszületnék – figyelmeztet az MSZF.

A bankszövetséggel folytatott tárgyalások helyett az MSZF továbbra is a kormánnyal folytatandó tárgyalásra helyezi a hangsúlyt. Ennek előkészítésére kezdeményezi a Szociális Kerekasztal mielőbbi összehívását a Hitelkárosultak érdekében. Erre a Kerekasztal-tanácskozásra a kormány képviselői is javasolja meghívni

Hány magyar nőt erőszakoltak meg a szovjetek?

A háborús nemi erőszakról, a szovjet katonák által a második világháborúban a magyar nők sérelmére elkövetett atrocitásokról forgatott filmet Skrabski Fruzsina. A Biszku-film rendezőjének legújabb, tabudöntögető dokumentumfilmje egy kibeszéletlen tragédiát dolgoz fel.

Mikor az oroszok bejöttek, Mária alig tízéves volt. Az idős asszony szomorú hangon idézi fel a családi tragédiát: apai nagyanyja egy távoli tanyán élt, hét szovjet katona erőszakolta meg. Az esetnek Mária nem, csak magatehetetlen nagybátyja volt a tanúja; az egyik katona pisztolyt szorított halántékához, mozdulni sem tudott. A nagymama – mondja Mária – mélyen eltemette magában a történteket.

Mária szívszorító története sajnos messze nem egyedi eset. A szovjet katonák által megerőszakolt magyar nők tragédiája élő, máig kibeszéletlen trauma, amelyről a rendszerváltás óta eltelt több mint két évtizedben szinte semmilyen társadalmi párbeszéd nem folyt, de alig van olyan ember, aki ne hallott volna a Máriáéhoz hasonló történetet. Ez Skrabski Fruzsina, a Novák Tamással közösen forgatott, a Biszku-ügyet tárgyaló, nagy port kavart Bűn és büntetlenség című 2010-es dokumentumfilm rendezője legújabb alkotásának témája.

Ettől a filmtől nem várható, hogy ugyanazt a hatást éri el, mint a Biszku-film – mondta el a Múlt-kor megkeresésére Skrabski Fruzsina az először október 3-án az M1 képernyőjén látható alkotásról. A rendezőnő ezt azzal indokolta, hogy egyrészt nem ő az első, aki a témával foglalkozott (Sára Sándor 1996-ban készítette el A vád című filmjét), másrészt nincs megnevezhető bűnös sem. „A szovjet katona nem jelenlevő, nincsenek konkrét nevek, amelyek alapján felelősségre lehetne vonni az elkövetőket” – fogalmazott Skrabski Fruzsina. A rendezőnőt régóta foglalkoztatta a téma feldolgozása, de csak a Biszku-film után gondolt arra, hogy ebből filmnek kell születnie. Skrabski Fruzsina rendkívüli nehézségekbe ütközött az interjúalanyok felkutatásakor: olyan megszólalót nem is talált, akit megerőszakoltak, viszont fellelt két olyan nőt, akinek megbecstelenítették az anyját, de csak az egyik nyilatkozott; a másik közvetlen áldozatnak, aki megszólalt, fejbe lőtték a nővérét, úgy hogy közben szorította a kezét.

Skrabskiék Oroszországban is forgattak, ahol az orosz veterán szövetségnél olyan második világháborús veteránokat kerestek, akiknek voltak tapasztalataik a polgári lakossággal kapcsolatos bánásmódról. Mivel Oroszországban a veteránok a legnagyobb nemzeti hősnek számítanak, úgy gondolták, hogy szentségtörésnek számít, ha egy olyan filmhez kérik fel őket, amelynek témája a Vörös Hadsereg tagjai által elkövetett súlyos atrocitások bemutatása. A rendezőnő kérdésünkre válaszolva azonban elmondta: egyikőjüket sem lepte meg, amikor ezekről kezdték el őket faggatni, s egyetlen egy interjúalany sem akadt, aki a félórás beszélgetések alkalmával felállt volna a székből.

Továbbra sem tudni, hogy hány nő eshetett áldozatul az erőszaknak, erről csak becslések vannak: a film 400-800 ezerre teszi a számukat. A rendezőnő szerint az itt harcoló egymillió katona közül minden tízedik követhetett el nemi erőszakot – ők azonban többször. Azonban mivel a moszkvai katonai levéltárak a magyar történészek előtt zárva vannak, a téma nehezen kutatható. Ezt Pető Andrea, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Társadalmi nemek tanszékének docense is megerősítette a Múlt-kornak, amikor arról beszélt, hogy az ő kutatási engedélyét kétszer utasították el Oroszországban. Pető Andrea egy 1999-es tanulmányában azt írja, hogy a nemibeteg-gondozók és a helyi tisztiorvosok által készített jelentés szerint 50 és 200 ezer között lehet az áldozatok száma. Skrabski Fruzsina azonban hangsúlyozta, hogy ez csak egy erős becslés, mivel nem mindenki erőszak miatt lett nemi beteg és nem minden megerőszakolt fordult orvoshoz.

(Múlt-kor)

“Kelet-európai rabszolgák brit élelmiszerüzemekben”.

Szinte rabszolgasorban tartanak kelet-európai munkavállalókat egyes nagy-britanniai élelmiszer-feldolgozó üzemekben, amelyek közül nem egy a legnagyobb brit szupermarket-hálózatokat látja el termékeivel – írta feltáró riportjában a The Sunday Times. A vezető vasárnapi konzervatív brit lap oknyomozó újságíróinak az áldozatok – főleg lengyelek, szlovákok és litvánok – elmondták, hogy gyakran napi 17 óra folyamatos munkára kényszerítik őket, és ha kifogást emelnek munkakörülményeik ellen, a munkaszervezők – valójában szintén kelet-európai embercsempészek – rendszerint fizikai erőszakot alkalmaznak velük szemben.
A lap szerint a rendőrség, illetve a munkaszervezők tevékenységének ellenőrzéséért felelős hatóság (GLA) már vizsgálatot folytat egy feltételezett embercsempész hálózat ellen, amely a hatósági gyanú szerint jó fizetés ígéretével Nagy-Britanniába csal kelet-európaiakat, akiket azután gyakorlatilag fogságban tart és kizsákmányol.

Egy húszas éveiben járó szlovák munkavállaló, aki megszökött egy brit húsfeldolgozó üzemből, arról számolt be, hogy három éven keresztül heti hét napon át dupla műszakok teljesítésére kényszerítették, és naponta mindössze 2,80 fontot (ezer forintot) fizettek neki. Nagy-Britanniában a törvényesen megszabott minimálbér óránként 6,31 font (2300 forint) a 21. életévüket betöltött munkavállalók számára. A szlovák fiatalember elmondta, hogy társaival együtt egy zsúfolt épületben tartották őket, amikor éppen nem dolgoztak, enni alig kaptak, bankszámlájukat pedig a munkaszervező tartotta ellenőrzése alatt.
Egy lengyel munkavállaló, aki egy gyümölcscsomagoló üzemben dolgozott, a The Sunday Times riportereinek elmondta, hogy őt nem egészen 2 fontos órabérért dolgoztatták. Az üzem az öt legnagyobb brit szupermarket-hálózat egyik beszállítója.
A vizsgálat nyomán négy országos áruházlánc – a Tesco, a Sainsbury’s, a Marks & Spencer és az Asda – közölte a brit lappal, hogy felmondta szerződését egy angliai munkaszervező céggel, amelyről kiderült, hogy zömmel litván alkalmazottait 17 órás műszakok teljesítésére kötelezte fizetés nélkül, és aki kifogást emelt, azt megverték, vagy azzal fenyegették, hogy harci kutyákat uszítanak rájuk.
A Kelet-Európából érkezőket gyakran minden ok nélkül, még munkába állásuk előtt agyba-főbe verik, csak azért, hogy “betörjék őket”, majd a munkaszervezőként fellépő embercsempészek közlik velük, hogy több ezer font “adósságot” kell törleszteniük munkabérükből, és ha ez megtagadják, otthonmaradt családtagjaiknak esik bántódásuk. Ez nem csak üres fenyegetés: a hatóságok megerőszakolt feleségekről, nyomtalanul eltűnt, valószínűleg meggyilkolt férjekről kapnak bejelentéseket – idézte forrásait a The Sunday Times.

Mire született? Rabszolgának vagy szabadnak?
(HVG)

5,5-ös földrengés rázta meg Romániát

Tegnap hajnalban földrengés volt Románia délkeleti részén. A Richter-skála szerint 5,5-ös rengést Bukarestben, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredán is lehetett érezni, de nem okozott nagyobb kárt.
Az elmúlt hetekben sokat foglalkozott a földrengésekkel a román sajtó, mert a mai rengés epicentruma, Vrancea megye környékén már két hete folyamatosan mozog a föld. Ráadásul azt mondják a lakók, hogy a mélységből robbanásszerű hangok hallatszódnak. Az elmúlt két hétben a földtani intézet több mint száz rezgést rögzített.
A mostani rengés 134 kilométeres mélységben keletkezett, és a Transindex.ro szerint 4 éve a legerősebb Romániában. Hajnali 4:37-kor történt, és reggel nyolc körül újabb, 2,7-es erősségű utórengés követte.
A Richter-skálán az 5,0 és 5,9 közötti érték leírása -közepes-. Az ilyen rengést mindenki megérzi az érintett területen, de csak a gyengén megépített épületekben okoz kárt.

Index