2008. október 8., szerda

Veszélyben a brit nyugdíjak


The Guardian
A tőzsdei árfolyamok zuhanása miatt az elmúlt évben húsz százalékkal csökkent a nyugdíjalapok vagyona - adja hírül a brit napilap. A veszteségek felét az elmúlt egy hónap tőzsdepánikja okozta.
Befektetési szakértők arra figyelmeztetnek, hogy mivel a magánnyugdíj-pénztárak részvényekbe fektetik a tagok által befizetett pénz 80 százalékát, a tőkepiaci válság következtében még tovább eshet a megtakarítások értéke.
A liberális lap által megkérdezett elemzők közül többen bírálták a kormány határozatlan fellépését. Ha az állam korábban segítséget nyújtott volna a bankoknak, akkor elkerülhető lett volna a tőzsdepánik, és a nyugdíjalapokba befizetett megtakarítások sem vesztettek volna ennyit értékükből.
A lap arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt évben sokan kiléptek a nyugdíjalapokból: a gazdaság lassulása és az alapok gyenge teljesítménye miatt több mint egymillió brit hagyott fel a nyugdíj-előtakarékossággal. Elemzők szerint a bizalomvesztés tovább folytatódhat, hiszen a brit kormány teljes garanciát vállalt a bankokban elhelyezett pénzekre, míg a nyugdíjalapokban tartott megtakarításoknak csak 90 százalékát téríti meg, ha az alap csődbe megy. Ezért félő, hogy a pénzüket teljes biztonságban tudni óhajtó britek az alapok helyett inkább a bankokat választják.

http://www.guardian.co.uk/money/2008/oct/08/pensions.banks

Ha drámaian csökken az export és a belső fogyasztás...

A kínai gazdaság a csőd szélén
Eastern Economic Review
Általános volt a vélekedés, hogy az Amerikán, Európán és Japánon átviharzó gazdasági sokkhatásokra a kínai gazdaság alapvetően immúnis, és a jelzálog, valamint hitelválságnak ott semmilyen következményei sem lesznek - írja az Eastern Economic Review hasábjain Brian Klein. A jelek azonban csalókák; ma már számosan látják - és a kínai hatóságok is nagyon jól tudják -, hogy alapvető problémák vannak a strukturális működéssel, és ennek hatásai sokkal hamarabb jelentkeznek, mint ahogy arra számítani lehetett.
Az olcsón megtermelt áruk iránti külföldi kereslet hanyatlik, főként azok kétes minősége - olykor az egészségre kifejezetten káros volta - miatt. Ráadásul a kínai vezetés tervgazdaságos természete a létfontosságú beruházásokat gyakorta helytelenül kezeli. Mindezek az elképzeltnél is jobban sújtják a kínai kis- és közép-vállalkozásokat, és mélyen érintik az egyébként is sérülékeny kapcsolatot a gazdasági növekedés folytonossága és a középosztályhoz tartozók bővülő száma között - állapítja meg a szerző.
Eddig általános volt a vélekedés, hogy a kínai gazdaság növekedésének fő motorja nem az export, hanem a belső kereslet bővülése, mely olyan tartalékokkal látja el a gazdaságot, melyek képesek megóvni azt a világgazdaság megbicsaklásaitól. Megnyugtatónak találták azt a feltételezést is, hogy a jelentős megtakarításokkal rendelkező középosztály továbbra is nagy tételben vásárolja majd a hazai gyártású drága luxuscikkeket, járműveket, plazmatévéket, mosógépeket, komputereket. A hazai bankok állapota is rendben levő, a központi vezetés pedig a gazdaság segítségére siet, ha kell egy megfelelően expanzív kincstári, illetve monetáris politikával.
Első ránézésre a kínai statisztikai adatok nem adnak okot aggodalomra. A vásárlói aktivitás 22 százalékkal nőtt, az infláció folyamatosan csökken, párhuzamosan az élelmiszerárak esésével. Ráadásul a külkereskedelemből származó bevételek sem szűntek meg bővülni; a júliusi adatok szerint ez 18 milliárd dollár volt. Akárcsak a tárgyi eszközberuházás, mely 27 százalékkal emelkedett 2008 első nyolc hónapjában. Javult az ország külföldi államadóság-besorolása is.
Ám közelebbről szemlélve, egészen más természetű folyamatokra lehetünk figyelmesek. 2007 végéig a kínai GDP növekedésének fele mégiscsak az exportból, illetve a kormányzati fogyasztásból tevődött össze, ami drámaian ellentétes a korábbi adatokkal. 2003-ban a növekedést még a beruházások és az egyéni fogyasztás dominálta, messze megelőzve az exportot és a kormányzati költekezést. Miközben a megtakarítási ráták hagyományosan magasak maradtak, csillagászati összegek vándoroltak át értékpapíokba, illetve az ingatlanpiacra. Azóta, hogy a sanghaji tőzsde történelmi csúcsot döntött 2007 októberében, egy év elégséges volt ahhoz, hogy elveszítse értékének kétharmadát. Még a Hang Seng (Hongkong) is 50 százalékkal esett.
Míg a tárgyi eszközberuházás tehát nőhet, a megtakarítások egyharmada viszont továbbra is az ingatlanpiacra zúdul folyamatosan, vagyis évente 29 százalékkal növekedve, annak dacára, hogy a már létező ingatlanok 6,1 százaléka így is üresen áll. Az elmúlt másfél évben az ingatlanárak lassan csökkenni kezdtek még a felkapott Kantonban vagy Sencsenben is. Ugyanez tapasztalható a járművásárlások terén.
Nem véletlen tehát, hogy a kínai statisztikai adatok tanúsága szerint a vásárlói bizalom csökken, a kínai kereskedelmi bankok nyugati besorolása pedig romlik, épp annak következtében, hogy nagyrészt ők birtokolják az üresen álló, profitot nem hajtó ingatlanok többségét. A jelentős megtakarítással bíró középosztály bővülése nem tudja megakadályozni, hogy a folyamatok elérjék a kis- és közép-vállalkozásokat, melyeknek közeli csődje megjósolható.
Kanton tartományban, mely hagyományosan mindig is az olcsón termelő kisvállalatok fellegvára volt, csak az idén 2200 cipőgyártással foglalkozó vállalkozás húzta le a rolót. Nem kétséges, ezeket nem csak az alacsony termelési költségek jellemezték, de szintúgy az alacsony minőség és szakértelem is. A kínai hatóságok kifejezték szándékukat, hogy ezek helyét valódi minőséget, tényleges értéket termelő, modern vállalkozások foglalják majd el. Szép szándék - állapítja meg Brian Klein elemzése -, de egy ilyen váltáshoz meg kell teremteni a szilárd gazdasági alapokat, melyeknek nyomait sem itt, sem másutt nem lehet felfedezni. Pedig a tárgyi estközberuházások fő célpontjai épp ezek az olcsón termelő kis és középvállalkozások voltak.
A várakozásokat ez év elején még az olimpia utáni korszak határozta meg, ennek megfelelően egymás után nyíltak meg Pekingben a különféle gazdasági képviseletek irodái, ám mindez még az általános recesszió előtt történt. De a daruktól és munkagépektől hemzsegő fővárosból alighanem kikergeti a korábban vidékről ideérkező vendégmunkásokat, illetve a kapuikat bezáró gyárak alkalmazottait a lassuló építőipar, visszatérnek majd eredeti otthonaikba - ugyanis nem tudnak máshova visszatérni -, ahol semmi sem változott azóta, hogy egy szebb jövő reményében eljöttek onnan. Semmi sem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy ez a - kis városok lerobbant állapotával szembesülő - tömeg demonstrálni kezdjen, ami aztán akár komoly zavargásokhoz is vezethet.
Ha a kínai vezetés gazdasági - vagyis költségvetési és monetáris - politikájának céljai nem változnak, ha nem állítja át azokat a magasabb értéket termelő fejlesztések felfuttatására, ha nem garantálja a szellemi tulajdonjogok dominanciáját, illetve ha továbbra sem helyez hangsúlyt a kutatásokra és fejlesztésekre, akkor Kína sem kerülheti el a gazdasági katasztrófát.

http://www.feer.com/economics/2008/october/The-Great-Crash-of-China