2013. március 1., péntek

Oroszországiak Putyinról

Egy év telt el a 2012-es oroszországi elnökválasztások óta, melyek eredményeképpen Vlagyimir Putyin megkezdhette harmadik elnöki ciklusát a Kremlben. Ennek kapcsán a Levada közvéleménykutató Putyin megítéléséről kérdezte az oroszországi lakosokat. A felmérés során (2013. február 15-18.) 1600 személyt kérdeztek meg 45 régióból. A kutatás legfőbb eredménye, hogy a válaszadók többsége pozitívan értékeli Vlagyimir Putyin tevékenységét. 
A megkérdezettek 65 százaléka szerint Putyin elnöksége több jót, mint rosszat hozott Oroszország számára (18 százalék szerint viszont Putyin államfői tevékenysége inkább kedvezőtlen volt az országra). 
Konkrétan: a legtöbben (36 százalék) azt értékelik, hogy Putyin képes volt visszaszerezni Oroszország számára a nagyhatalmi státuszt. 28 százalék az életszínvonal (fizetések, nyugdíjak) emelkedése miatt hálás az orosz elnöknek, 24 százalék a szeparatista mozgalmak legyőzését emelte ki. Jelentős, 10 százalék fölötti arányban említették még a Putyinnak tulajdonított pozitív tettek közül: 
Oroszország tovább haladt a reformok útján (22 %) 
kilábalt a 2009-es válságból (19 %) 
stabilizálta az Észak-Kaukázus helyzetét (17 %) 
hozzájárult a FÁK államok közeledéséhez (16 %) 
legyűrte a gazdasági válságot (14 %) 
megerősítette a törvényt és a rendet (11 %) 
a reformokat a szociális szempontok figyelembevételével folytatta (10 %). 
(oroszvilag.hu )

Obama és Putyin megosztoznak a Közel-Keleten?

Obama és Putyin megosztoznak a Közel-Keleten?Egyes nem megalapozatlan vélemények szerint Obama változtatni fog nemzeti és nemzetközi stratégiáján. A tények egyszerűek. Az Egyesült Államok egyre inkább energia-független. Az olajos kátrányos homok és palagáz gyors kitermelése megkérdőjelezi az 1980-as Carter Tant, amely kijelentette, hogy biztonságos a hozzáférés a Mexikói-öböl kőolajához, és hogy ez nemzetbiztonsági érdekekből elengedhetetlen. Hasonló elrendezés a Quincy (1945), amikor Washington védelmét a szaudi-dinasztia vállalta. Ez garantálta az olajat az Arab-félszigetről. Eljött az idő, egy hatalmas visszavonuláshoz, másfelöl, hogy megakadályozza a kínai-orosz szövetséget, Oroszország feladatainak növelésével, katonai erejének megosztásával.

Január 26-án Oroszországból egy rendkívül érdekes cikket publikált Thierry Meyssan a Közel-Kelet új felosztásáról a Fehér Ház és a Kreml megállapodása szerint. A szerző feltárja a folyamatban lévő tárgyalások sérelme nélkül a legfontosabb adatokat. A cikk érdekes, mert lehetővé teszi megérteni Washington kétértelmű helyzetét az általa tolt szövetségeivel kapcsolatos új megállapodásokról, és azok kizárásáról. Állítása szerint Washington végül megfulladt a saját túl szoros kapcsolatától Izraellel. Ez a kapcsolat rendkívül költséges és felkavarja az egész muszlim lakosságot az Egyesült Államok ellen. Sőt, Tel-Aviv világossá tette, hogy hihetetlen módon beavatkozott az USA elnökválasztási kampányába. Mint tudjuk, ebben jelentős szerep jutott a Sandy-hurrikánnak is, de mindenféleképp összeáll a kép.

Három tényező vezette Barack Obamát és tanácsadóit a Putyin javasolta paktumhoz: Washington felismerte és hallgatólagosan el is ismerte, hogy nem sikerült a szíriai beavatkozás, és kész elhagyni a területet. Oroszország szabadon képes mozogni a Közel-Keleten és képes a kontroll átvételére. A genfi egyezmény szellemében 2012. június 30-án Kofi Annan közreműködésével próbáltak kiutat találni a szíriai helyzetből, de a megállapodást azonnal szabotálták az Obama-adminisztráció belső elemei. A titkos háború részletei kiszivárogtak az európai sajtóba, beleértve az elnöki végrehajtási rendelkezéseket, és felhívta a figyelmet a CIA és a zsoldosok tevékenységére. A dilemma miatt Kofi Annan visszalépett közvetítői beosztásából. A Fehér Ház már maga játszotta le az ügyet, hogy elrejtse a következetlenségeket Obama újraválasztása körül.

A genfi közlemény hátterében három csoport szerepelt. A titkos háború kórokozói, az Oroszország elleni katonai egységek, és az izraeli feszültségkeltés. Egy nappal Obama megválasztása után megkezdődött a nagy tisztogatás, amelyről már korábban is beszámoltunk. Az első "áldozat" David Patreus tábornok volt, titkos szervezőjeként a Szíria elleni háborúnak. A CIA igazgatója egy szexbotrány keretében kénytelen volt lemondani. Majd egy tucat magas rangú tiszt került korrupciós vizsgálat alá. Köztük a Supreme Commander, a NATO (James G. Stravidis admirális) és az azt követő (Gen. John R. Allen), valamint a Missile Defense Agency - azaz a "rakétapajzs" parancsnoka (General Patrick J. O'Reilly), Susan Rice és Hillary Clinton. Végül éles támadásokat fedtek fel, mert a Kongresszus kapcsolatos elemeket talált a halálra itélt Chris Stevens Benghaziban meggyilkolt nagykövet és egy iszlamista csoport között, amelyet valószínűleg Mossad támogatott. Eltávolításuk és a problémás személyek kiiktatása után megszűntek a belső ellenállások, és Barack Obama bejelentette alapvetően megújított csapatát.

- Elsőként John Kerry jelentette ki a State Department részéről, hogy szószólója a moszkvai együttműködésnek, és személyes barátjaként Bashir Al-Assadnak.
- Másodjára Chuck Hagel a Department of Deffense részéről, mint a NATO egyik pillére, aki mindig bírálta a megalomániás neokonzervatívok álmát, a globális imperializmust. Ő volt az, aki a hidegháború után Washington és Moszkva között erőfeszítéseket tett barátjával Kerry-vel, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen Izraellel 2008-ban a Golán-fensíkról Szíriában.
- Végül John Brennan, a CIA részéről, ez a hidegvérű gyilkos, aki megvan győződve arról, hogy az Egyesült Államok első gyengesége volt, amikor létrehozta és fokozta a nemzetközi dzsihadizmust. A megszállottság, hogy megszüntesse a szalafizmust Szaud-Arábiában, Oroszországot és az Észak-Kaukázus javát. Ugyanakkor a Fehér Ház folytatta a tárgyalásokat a Kremlben a legegyszerűbb szíriai megoldás keresésére, mivel egy sokkal nagyobb projekt is folyt a Közel-Kelet átszervezésével kapcsolatban.

Emlékeztetőül: 1916-ban 8 hónap tárgyalás után, az Egyesült Királyság és Franciaország titkos megállapodásban a Közel-Keletet (Sykes-Picot megállapodás) is megosztják. A megállapodás csaknem egy évszázada történt. Az Obama-adminisztráció azt fontolgatja, áttervezi a Közel-Keletet a 21. században, az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció égisze alatt, és azt, amiről korábban is írtam már, mert várható volt egy orosz-amerikai kiegyezés, megállapodás, és sajnos egy szövetség is (majdnem pontosan két éve: http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=1 ).


Nem lényegtelen az amerikai szenátus 2013. február 26-i döntése, amiben Chuck Hegel védelmi miniszter lett 58:41 szavazási eredménnyel. Hagel ismert bírálatairól a "zsidó lobbival" kapcsolatban, és azért is, hogy elhatárolta magát a kollégáitól azzal, hogy ő nem volt "izraeli szenátor". Az iraki háború, az anti-iráni szankciók, az iráni Forradalmi Gárda besorolása, mint terrorista szervezet megjelölés ellen szavazott. Ez a szavazás hét hét vita után ért véget a szervezett washingtoni-izraeli lobbiról, változásokat jelent az AIPAC-nál (Amerikai-Izraeli Nyilvános Ügyek Bizottsága) és a vadonatúj szükséghelyzeti bizottságban Izrael számára.
Sok éven át gyakorolta a pro-izraeli lobby kritikus hatását az Egyesült Államok politikai életére, és a politikusokra. Chuck Hagel megválasztása jelentős visszaesést okozott a AIPAC számára. A klub éves ülését márciusban tartja Washingtonban. Már számos felszólaló töröltette magát. Obama elnök nem vesz részt, és Joe Binden alelnök képviseli. Az izraeli oldalon, Benjamin Netanjahu és Ehud Barak bejelentette érkezését, de a miniszterelnök is úgy, hogy diszkréten előrejelezve, törli az utazást.


Az AIPAC kudarcát megjósolták, és létrehozták a szükséghelyzeti bizottságot (CIS). Véleményüket követve várható volt az AIPAC bukása, a cionista "keresztényeké", akik az AIPAC alapjait képezik. Az eredeti terv szerint, az ENSZ-erők, elsősorban a Kollektív Biztonsági Szerződés katonái tartanák fent a rendet (OKSV). Bashar Al-Assad elnök maradna hatalmon, tárgyalásokat folytatva egy nemzeti charta, Moszkva és Washington hozzájárulásával, és egy népszavazás keretében. A szíriai állam egységének fenntartásában partner az ellenzék kimagasló alakjaként ismert Manaf Tlass dandártábornok is, aki 2012. nyaráig a szíriai elit alakulatok parancsnoka volt, majd Franciaországba távozott.

A térség még sok további megoldandó problémát hordoz. Az izraeli-szíriai béketárgyalásokra még nincs sok kilátás, és egy független Kurdisztán létrehozásához is szükséges Törökország kurd régiójának autonómiája, ahogy Palesztina és Jordánia egyesülésére is csak akkor lehet számítani, ha Izrael az 1991-es madridi konferencia mintája szerint visszaállítja az 1967-es határokat. Az amerikai oldalon szeretnék kiterjeszteni az átalakítást Szaud-Arábiára is, amely véleményük szerint felesleges. Az országot három részre osztanák, egyes tartományokat a jordán-palesztin szövetséghez, másokat a síta irakihoz kapcsolva. Ugyanazt a viselkedést lehet megfigyelni az IMF esetében, mint Washington esetében is, aki beleegyezett, hogy növeljék a szavazati jogokat a BRICS-országokban. Egy korábbi Pentagon tervet figyelembe véve (2002. júlis 10. "Szaud out of Arabia"), lehetővé tenné Wahington és Moszkva befolyásának feláldozása nélkül létrehozni a saját befolyásolási övezeteket.

Ez a politikai-katonai megállapodás az energia-gazdasági megállapodásokat is szolgálja, hiszen a Szíria elleni háború valódi célja a gázkészletek megszerzése volt. A feltárt nagy tárolók ténylegesen Szíriánál, a Földközi-tenger déli részén találhatók. Moszkva nagyobb ellenőrzést gyakorol a gázpiacra az elkövetkező években. Az Obama-adminisztrció és Vagyimír Putyin ajándéka alapos számításokra terjed ki: nem csak elvonja a távol-keleti orosz erőket, de semlegesíti Izraelt. Egymillió izraeli kettős amerikai állampolgár és másik egymillió beszél oroszul. Az orosz csapatok megakadályozhatják Izrael arabok elleni támadását, és viszont. Az USA többé nem lenne kénytelen hihetetlen összegeket költeni a zsidó települések biztonságára. Mondhatni, "a mézesmadzag" elfogyott...

Az új helyzet arra kényszerítené végül az Egyesült Államokat, hogy elismerje Irán regionális szerepét, de Washington azt akarja, hogy a garanciája legyen arra, hogy Teherán és latin-amerika visszalép, ha sok kapcsolatot alakítanak ki, különösen Venezuelát illetően. Tudható, hogy az iráni reakció sem az, ami érintené a tervet ilyen szempontok alapján, de Mahmoud Ahmedinezsad már sietett biztosítani Barack Obamát, hogy ő mindent megtesz, ami a hatalmában áll, hogy segítsen, tartózkodva Tel Aviv-tól.
Ennek a projektnek vesztesei vannak. Először is Franciaország és az Egyesült Királyság, akiknek befolyása csökken. Izrael befolyása is csökkent az Egyesült Államokban, akiket kiraboltak, és végül, Irak, ami meg van osztva. És talán Szaúd-Arábia, amely már küzd, hogy elkerülje a sorsát, amelyet beígértek neki. A győztesek is megvannak. Először is, Bashar Al-Assad, akit tegnap még bűnözőként és az emberi jogok sárba tiprójaként elítélt a Nyugat, a győztes és megdicsőült holnap iszlamistái, és különösen Vlagyimir Putyin. Természetesen a "meccs" még nincs lejátszva. A rablók és tolvajok, de az elmaradt haszonra spekulálók sem adják fel soha, ahogy a fentebb felsorolt "vesztesek" sem...

Tulok  

Nő az izraeli forgalom Ferihegyen

Az El-Al izraeli légitársaság bejelentette, hogy növeli a Budapestre induló repülőgépek kapacitását úgy, hogy nagyobb gépeket közlekedtet majd a nyári időszakban. Bejelentették, hogy nyáron nyolc alkalommal indul gép Tel-Aviv-ba. Keddenként Jumbo, azaz Boeing-747-400-as géppel közlekedik, míg péntekenként Boeing-767-200-as bonyolítja le a forgalmat az EL-AL. Ezek nem kis gépek. Ez is jól mutatja a megszállók forgalmát, de nem szóltunk még a Wizzair fapados járatáról, vagy a számtalan Izraelből, menetrenden kívül érkező charter járatról, vagy más az Arkia, illetve az Israir egyéb járatairól. E mellett nem beszéltünk még a titokban katonai repterekre érkező izraeliekről. Hát ilyen a zsidó forgalom egy olyan országban, ahol minden zsidót elpusztított a gázkamrák világa… 
Hamarosan Judapest felett

Fazekas József

Bakócz Tamás, az 1513-as pápaválasztás esélyese

Világszerte megdöbbentette a katolikus híveket XVI. Benedek pápa lemondása. Az egyháztörténelemben utoljára a középkorban előfordult esetet egyre fokozódó izgalom követi, és mint ilyenkor történni szokott, megindulnak a találgatások a lehetséges utódról. Ennek kapcsán felidézzük az épp félezer éve zajlott konklávét, amelyen komoly esélyei voltak a pápaságra a magyar bíborosnak, Bakócz Tamásnak.
Bakócz Tamás címere
Bakócz Tamás, akinek államférfiúi tevékenységét Európa-szerte elismerték, alacsony sorból emelkedett fel. Származását sosem szégyellte és tagadta, inkább kérkedve vallotta, hogy „nem nemes szülők gyermeke, és szegény házból magasztalta föl a Gondviselés kegye.” A jobbágysorú kerékgyártómester, Bakócz Ferenc harmadik fiából lett bíborosnak nem ismerjük pontos születési dátumát, korabeli forrásokból következtethetjük ki, hogy 1442 körül látta meg a napvilágot a Szatmár vármegyei Erdődön. Környezetéből egyedüli felemelkedési lehetőségnek az egyházi pálya tűnt, melyben nagybátyja (Fraknói Vilmos szerint bátyja), Bakócz Bálint titeli prépost segítette. Mivel a prépost akkoriban már magasabb körökben forgolódott, nemesi címet kapott, és igyekezett Tamásra is kiterjeszteni, hogy a fiú minél jobb iskolákban tanulhasson. Tamás a szatmárnémeti domonkosok kolostori iskolájában kezdte tanulmányait, majd Bálint prépost támogatásával külföldi egyetemeken, Krakkóban, Ferrarában és Páduában folytatta.
1470 táján tért haza Magyarországra, ahol jó ajánlással Rangoni Gábor erdélyi püspök munkatársa lett. A püspök Mátyás király titkos kancellárja volt, Tamást is beavatta előkelő köreibe, ahol a tehetséges fiatal pap az uralkodó figyelmét is magára vonta. Püspöke nemsokára a Váradi Péter előléptetésével megüresedett kancelláriai titkári posztra emeltette Bakócz Tamást. 1480 őszén Bakócz Bálint lemondott titeli préposti címéről, amelyet unokaöccsének engedett át, aki 1486-ig, győri püspöki székfoglalásáig viselte ezt a méltóságot. Bakócz Tamás 1494-ig állt az egyházmegye élén, utolsó győri évében párhuzamosan egri választott püspöki címet is viselt. Egri székét 1498-ban cserélte el a Mátyás halála után hatalmából kiszorított esztergomi érsekkel, Estei Hippolittal.
Bakócz új hivatalában komoly nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. A velencei követ jelentése szerint Bakóczot „az ország második királyának” nevezték, aki „saját hazájában pápa is, király is, egyszóval minden, ami lenni akar.” Bíborosi kalapját 1500-ban kapta meg VI. Sándor pápától (Rodrigo Borgia), majd II. Gyula pápa konstantinápolyi pátriárkává tette. 1511-ben Bakócz képviselte Magyarországot az ötödik lateráni zsinaton.
II. Gyula váratlanul hunyt el 1513. február 20-án. A széküresedés idejére háromtagú bíborosi tanácsot választottak a Pápai Állam élére, melynek tagja lett Bakócz Tamás is, így komoly esélye volt arra, hogy II. Gyula utóda legyen. Magyarország és Lengyelország uralkodói Bakócz megválasztását óhajtották, komoly kampányt is folytattak érdekében. A velencei magyar követ például azzal a kéréssel fordult királya nevében a szenátushoz, hogy ha a velencei származású bíborosok közül egyiknek sem lenne kilátása a szavazatok többségének elnyerésére, akkor az esztergomi érseket támogassák. A signoria természetesen elutasította a kérést, mivel a velencei Grimani bíborost tekintette jelöltjének. Firenze urai, a Mediciek azon küzdöttek, hogy családtagjuk kerüljön a pápai trónra, azonban Giovanni Medici esélyeit rontotta, hogy csupán 37 éves volt. Eközben Rómában a lehető legváltozatosabb verziók keringtek a konklávé várható végeredményéről, vers is született a pápaságért versengő bíborosokról:
„Kiről van szó? Kit emlegetnek leginkább,
hogy csel és csalás nélkül pápává lesz?
Az esztergomit, Fliscót, Riariót és Grimanit.
Halántékukat erények koszorúja övezi.
Az első bátor, gazdag és hatalmas.
A második becsületesség ragyogó tüköre.
A harmadik éles és fennkölt elméjéről híres.
A negyedik a tudomány tündöklő napja.”
A bíborosi kollégium március 4-ére tűzte ki a pápaválasztás kezdetét. Huszonöt bíboros gyűlt össze, a konklávét megnyitó szentmisét Bakócz Tamás celebrálta a régi Szent Péter bazilika Szent András-oltáránál. Az előzetes tanácskozások öt napig tartottak, majd következett a szavazás. Az idősebb bíborosok nem tudtak megegyezni a következő pápa személyéről, ám a fiatalabbak megállapodtak, hogy Giovanni di Medicire adják voksukat. Az első szavazást március 10-én tartották, ahol Bakócz Tamás nyolc szavazattal a második helyen végzett. A kétharmados többség azonban hiányzott, így másnap újabb szavazást tartottak. Mivel az öreg bíborosok meggyőződtek arról, hogy a fiatalok döntését nem törhetik meg, maguk is Medici mögé álltak, aki így 1513. március 11-én fölényes győzelmet aratott Bakócz fölött.
Bakócz nem kívánt visszatérni hazájába. Tudta, hogy kudarca csalódást okozott honfitársainak, és a magyar politikai viszonyok miatt esztergomi széke is ingatag. Mivel a X. Leó néven trónra lépő riválisa gyakran betegeskedett, titkon bízott benne, hogy eljuthat még a csúcsra. X. Leónak azonban egyre kínosabbá vált Bakócz jelenléte, így kárpótlásként Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű apostoli legátusává nevezte ki, valamint megbízta egy török elleni keresztes hadjárat vezetésével – amely Magyarországon a Dózsa-féle parasztfelkelésbe torkollott. Megbízatásának kudarca nem vette el Bakócz kedvét attól, hogy részt vegyen a magyar politikai életben. Szoros barátságban és együttműködésben állt Werbőczi Istvánnal, és 1515-ben segített a Habsburg–Jagelló szerződés megkötésében is. II. Ulászló király halálát követően, főleg betegsége súlyosbodása miatt, egyre kevésbé tudott részt vállalni a magyar politikai életben, utolsó éveit visszavonultan töltötte Esztergomban 1521-ben bekövetkezett haláláig. Bakócz Tamás, bár nem állt az életszentség hírében, személyében mégis kivételes tehetségű főpapot veszített a magyar egyház.
Felhasznált irodalom:
Beke Margit (szerk.): Esztergomi érsekek. Bp., 2003.
Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás. Bp., 1889.
Amikor majdnem magyar ember lett a pápa. In: Magyar Nemzet, 1938. február 19.

Benkéné Jenőffy Zsuzsanna

A meggyilkolt magyarokról ki emlékezik meg?

A hétvégén emlékeztek meg a meggyilkolt cigányokról, akiket a cigánygyilkosságok néven elhíresült cselekménysorozat keretében öltek meg. A magyar sajtó ettől volt hangos, függetlenül attól, hogy milyen oldalt képviselt egy adott sajtóorgánum. Nem is lenne semmi gond a megemlékezéssel, mindenki gyászolja meg halottait, emlékezzen rájuk. 
Az egyetlen hiba, hogy a hatalom (és a szintén hatalmi szervként funkcionáló média) pont olyan részrehajló a kegyeletben, mint a gyilkosságok megítélésében. A polgárháború kapujában ezzel csak tovább sokkolják a dolgozó, szenvedő és évtizedek óta mérhetetlen cigányterrorban élő magyarságot, és csak mélyítik a bajt. 
Cigányok által elkövetett gyilkosságok napirendszerűek, amit a sajtó eltussol. Ki számolta már meg a magyar áldozatokat, akiket cigány kések, balták, lábak és öklök végeztek ki? Senki! Csak körülbelüli számok vannak, amelyek nem hitelesek, de árulkodóak. Akkor most mi minden nap gyászolhatunk. Minden egyes nap gyásznap! Ki kell mondani, hogy a hatalom által engedélyezett, magyarok elleni gyilkosságsorozat folyik a mai napig! 
Egy nap ezerszeresen fogunk megfizetni minden kioltott magyar életért! 
Fazekas József

Kártérítést fizetnek az átvert jelzáloghiteleseknek a bankok? Nem is keveset! Na persze nem itthon

Ismét több milliárd dollár kártérítést fizetnek a jelzáloghiteleseknek az amerikai bankok, amiért a gazdasági válság idején szabálytalanul foglalták le ingatlanjaikat. A kormányzat tavaly szólította fel a pénzintézeteket, hogy vizsgálják át: történtek-e szabálytalanságok a 2009-es és 2010-es árverezések során. Becslések szerint csaknem 4 millióan számíthatnak kártérítésre.
Négymillió jelzáloghitelesnek összesen 8 és fél milliárd dollár kártérítést fizetnek az amerikai bankok, mert szabálytalanul foglalták le ingatlanjukat még 2008-ban. A pénzügyi válság kezdetén ugyanis a pénzintézetek tömegével bocsátottak ki szabálytalan iratokat, amiket nem az illetékesek írták alá.
A kártérítés fizetésével a bankok elkerülték azt, hogy az összes ügyet egyenként vizsgálják ki. A csalásban olyan neves pénzintézetek is részt vettek, mint a Bank of America és a Citigroup. A visszaélésekre két évvel később derült fény, az ügyben az amerikai kormány vizsgálatot rendelt el. (folytatás a videó után!)
Februárban öt vezető bank rekordösszeget, 26 milliárd dollárt ajánlott fel a jelzálogkölcsön-visszaélések károsultjainak. Ennek majdnem felét azok kapták, akiknek a tőketartozásuk nagyobb volt, mint amennyit az ingatlanjuk ér. A mostani kártérítések összege néhány száz dollártól 125 ezer dollárig terjed.

Itthon: Magyarországon 2013. március elsejével véget ért a FIDESZ-KDNP által meg nem hosszabbított kilakoltatási moratórium, melynek „köszönhetően” az idei év első negyedében több mint tízezer ember kerül az utcára.
Mindez annak ellenére történik, hogy Magyarország miniszterelnöke és a jelenlegi Nemzetgazdasági Miniszter is több alkalommal kijelentette:  „A bankok egyszerű profitérdekből becsapták a magyar embereket…A moratórium lejártával sem lesz kilakoltatás…a kormány senkit sem hagy az út szélén”…stb.
Ezeket a kijelentéseket és a bank álnok, kétszínű, csaló szándékát nem csak közjogi méltóságaink, hanem immár számos pénzügyi szakember és a Fővárosi Törvényszék is megállapította.
Magyarország kormánya és vezető tisztségviselői a tények ismeretében és korábbi kijelentéseik ellenére, illetve a moratórium meghosszabbításával kapcsolatban hozzájuk írt levelek és petíció kapcsán mégis inkább süketnek és vaknak tettetik magukat. Ennek a magatartásnak a következményei beláthatatlanok…

A demokrácia arról szól, mikor 100 bolond szavaz 1 bölcs ellenében, hogy mit is kellene csinálni, hogy bölcsen cselekedjünk.

ATT00003

69646_494984647226511_911901758_n

579713_494984993893143_2040957401_n

6559_494985253893117_1241540318_n

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/2290-a-rozsadombi-paktum-megversesitve

Isten kardja, A HUNGARIZMUS!

Aki nem látja, vagy nem akarja tudomásul venni azt a fajta terelést, amit az isteni igazság feladatul ránk rótt az összes nehézségeivel együtt, az is lassan beismeri, hogy egy járatlan út van még, ami kivezethet a sötétség barlangrendszeréből a napfényes természetbe. Ez a hungarizmus.
Most már nagyon egyszerű lett a képlet, így megértheti az az ember is, akit munkája, családja gondjain kívül nem érdekelt más, itt, a puszta létünk a tét!
A magyarság fennmaradásának utolsó esélye, ezzel a lehetőséggel kötelességünk élni különben szörnyű büntetés vár ránk, amit nem más szab ki ránk, mint az igaz Isten. Aki egyértelmű feladatot kapott, annak a munkája megvan, és erőn felül kell teljesíteni. Aki úgy érzi, feladat nélkül maradt, annak is megvan a kötelessége, mégpedig az, hogy a segítség minden formáját meg kell adni az isteni terv végrehajtóinak, ki így, ki úgy.
De aki a feladatát vagy kötelességét nem végzi, mert élete óráit felcseréli holmi kényelem, kapzsiság reményében, arra a földi életben elkövetett hazaárulás bűntettével csapunk le, de akkor még aznap egyszer elszámolásra kerül az Úr színe előtt, ami nem lesz ilyen egyszerűen viselhető.
Ezért én arra figyelmeztetek minden Magyart, megkaptuk a jeleket, a feladat adott. Állj be a sorba, ne próbálj meg makacsságod miatt új sort alkotni, mert minden emberi büszkeségünk alacsonyabb rendű e nemes céltól.
Itt nem csak te veszhetsz, hanem minden, ami oly fontos számunkra, és magyarságunk! Nyugodt legyél, készülj a harcra, a közös cél összekovácsol bennünket az égi műhelyekben, új fegyver van készülőben, az ISTEN KARDJA!
Hidvégi Szabolcs