2014. január 14., kedd

Szíriai helyzetjelentés

A hétvége során nagy számban adták meg magukat a kormány ellen harcoló banditák Szíria több térségében. Damaszkusz mellett, miután a terrorista bandák valamennyi vezetője távozott, a még harcoló bandák utóvéd harcokban teljesen kiszorultak a városból. 350-en adták meg magukat a hadseregnek, ők saját bevallásuk szerint az Al-Nusra tagjai.
A fővárosban gőzerővel dolgoznak az elektromos hálózat beüzemelésén a frissen felszabadult területeken. Aleppóban a terrorbandák teljesen kiszorultak a belvárosból. Nagyon kaotikus helyzet alakult ki, és súlyos harcok folynak az aleppói gyermekkorház épületében és környékén. Mint kiderült, a terroristák ide rendezték be az egyik főhadiszállásukat, lőszerraktárak és fogolytelepek vannak itt, több riportert és újságírót is fogva tartanak. Információk szerint több mint 200 terrorista van a kórházban és a körülötte elhelyezkedő épületekben. A foglyokat élő pajzsként használják. Ami rendkívül szomorú, és amelyet a világsajtó el akar hallgatni, hogy az általuk elfoglalt területekről kivonuló terrorbandák elképesztő vérengzéseket csapnak. Nőket, gyerekeket, öregeket és férfiakat lőnek halomra az utcákon a szaúdiak által támogatott vahabita fegyveresek. Minden ok vagy indok nélkül. Ezeket támogatja Szaúd-Arábia, és a nyugati 'kulturvilág'.
 
Ilyen kép fogadta a felszabadított területeken Aleppóban a hadsereget, civilek válogatás nélkül tucatjaival kivégezve 
Egy Madai nevű üdülőterületen a hadsereg és a fegyveres csoportok átmeneti tűzszünetet kötöttek, amelyet a hadsereg kihasznált arra, hogy egy parancsnokuk átment a fegyveresek vezetőjével tárgyalni. Közölte az ultimátumot, amely szerint a légierő bombázása kezdi meg a tűzszünet végét, vagy elfogadják a kormány által felajánlott teljes amnesztiát, ha leteszik a fegyvert. A tárgyalások után 350 fegyveres tette le a fegyvert, és adta át a teljes területet. Azóta már az áram és víz hálózat javításán dolgoznak.


http://www.hidfo.net/2014/01/14/sziriai-helyzetjelentes

Felhívás: Földreform!

„A hírek szerint nyomozást indított a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a területalapú támogatásokkal kapcsolatban, egy a december közepén érkezett feljelentés alapján. Konkrét gyanúsításokról azonban még nem lehet beszámolni - közölte a NAV bűnügyi sajtóirodája érdeklődésünkre. Több hétfői napilap szerint Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a Hír Televízió Soroló című, vasárnapi műsorában arról beszélt, hogy nyomozás indult a Világgazdaság című újság egykori felelős szerkesztője ellen. A tárcavezető tájékoztatása szerint a férfit azzal gyanúsítják, hogy jogosulatlanul akart területalapú támogatást igényelni. A NAV hétfőn megerősítette: a földalapú támogatásokkal kapcsolatban érkezett feljelentés december közepén a pénzügyi nyomozókhoz, a nyomozás egyelőre kezdeti stádiumban van, így gyanúsításokról sem lehet még beszélni. Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkára decemberi 11. sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy újabb visszaélésekre bukkant a földalapú támogatások igénylésénél. Tájékoztatása szerint az ügy érintettje a Világgazdaság felelős szerkesztője, aki a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) adatai alapján 2013-ban 232 hektár nagyságú területre jelentett be támogatási igényt, jogalap nélkül. (A támogatás hektáronként több mint 69 ezer forint.) Budai Gyula hozzátette: az üggyel kapcsolatos információkat a dokumentumokkal együtt átadta Sors Lászlónak, a NAV bűnügyi elnökhelyettesének. A VM korábbi bejelentése alapján már folyik egy büntetőeljárás a NAV-nál költségvetési csalás megalapozott gyanújával, hasonló tényállás miatt. A NAV már 4 gyanúsítottat és több mint 40 céget vizsgál - jelezte az államtitkár.”
Nos, egy-egy ilyen közösbe bedobott hír nem fedi le a teljes valóságot. Sőt elrejteni hívatott azt! Egy a témában laikus nem is tud különbséget tenni földalapú támogatás és földosztási elbírálás között. A támogatások (maradjunk annyiban, hogy ennek a helyes megnevezése a pénzdominancia miatti veszteségi-termelési együttható megélhetési kompenzációja) egytől-egyig EU-s forrásokból származnak, így ez még területkövetelési vitákat fog szülni a jövőben a kaparkodó mágnások és a tulajdonjogát észrevétlen átjátszó egyszerű kisemmizett paraszt között. Csak olvassátok és értelmezzétek a pályázatok apró betűs részeit! Az elbírált és megnyert pályázatokat szinte - mint eladási szerződés - értelmében ellen jegyzitek azok aláírásakor! Ebből kifolyólag előbb-utóbb előáll majd a követelés is. A pályázatok feltételei is már csillagászatiak, csak papíron teljesíthetőek. Csak várjátok ki a végét! Most még örültök minden egyes „guruló eurónak (a vádló egykori márkák helyett)”, de eljön a garasoskodás ideje is meglátjátok, ha nem álltok idejében (saját) talpra! És ez az idő most van, nem később! Ezért vegyétek fontolóra alábbi javaslatunkat és harcoljunk együtt az ÉLHETŐ és ÉLTETŐ VIDÉKÉRT!
Ex turpi causa non oritur actio vagyis „Törvénytelenség jogot nem alapít”

Honfitársaink!
Vidéki és városi bajtársaink!
Az állami területek földbérleti pályázatai, a nemzeti földvagyon alig pár százalékáról szóltak, mégis világosan megmutatták, hogy hova vezet, ha megtévesztve hisszük tovább, amit harsognak a kiváltságosok: „Civilek, ne politizáljatok!” A hónap végén lezárul a Földet a gazdáknak program, amelynek keretében 2013-ban 250 ezer hektár állami termőföld bérletére pályázhattak gazdálkodók. Hangsúlyozzuk, ez a nemzeti földvagyon alig pár százaléka!
Odavezetett, hogy Borsodban szinte egyetlen talpalatnyi területhez sem jutottak a helyiek, nem kevesebb, mint 20 évre. ELÉG! Most azok a kecsegtetett helyi gazdák, akik valós állatállománnyal rendelkeznek és az állatok létszámának arányában adták be az igénylésüket. Alig vagy egyáltalán nem kaptak pár hektárnyi területet, ami semmire sem elég, pláne fejlődésre/fejlesztésre nem. Pedig fennen hangoztatják a hazai állatállomány megtöbbszörözését. Viszont akik, egy macska nem sok, de annyival sem rendelkeznek, azok helyi karteleket létrehozva újabb jogtalan parcellákhoz jutottak. Hangsúlyozzuk ismét, állatállományhoz volt kötve a pályázati feltétel. A földvásárlási moratórium is csak egy nagy humbug. Csak azért tologatják a lejárat határidejét mert még nem omlott össze ez a toprongyos rendszerük és még nem jött el az idő az „új rendi” átmentésre. Ezek az adatok tanulmányunk révén kirajzolódnak országszerte, hiszen ugyanúgy folytatódott a vidéki gazdák földfosztása Borsod-Abaúj-Zemplén és az ország többi megyéjében is. A föld az élet. A föld a vidéknek értelmes, egészséges munkahelyeket és életfeltételeket terem és teremt. Ha a helyiek, az ott élők kezelése, felügyelete alatt művelik a földművesek. A földről csak azok rendelkezhetnek hitünk szerint, akik ott élnek, akik a földdel együtt élnek. A "föld" sorskérdése talán az egyetlen, amely megértetheti a városi és vidéki emberekkel, hogy ide tisztesség a tisztségbe, törvényesség a közéletbe, jogbiztonságban szabadság, erkölcsi-közéleti felügyelet, rend kell. A magyar társadalmat kell tetszhalott állapotából felrázni. A társadalmi közéletet kell igaz, erkölcsös alapokra visszahelyezni. A vidék parasztságát és városi értelmiségét kell összefogni, egyszerre képviselni.
A földkérdést a helyiek nélkül rendezni nem lehet! Mikor, ha nem most, akarnánk összefogni, miközben az országgyűlés egy teljesen elhibázott földtörvény tervezetet tárgyal, s miközben nyertes és vesztes egyaránt szenved a Nemzeti Földalapkezelő szervek nyilvánosságot és a helyi gazdákat kizáró pályázati rendszerétől, miközben ugrásra készen állnak a földdel kereskedők, hogy rátegyék kezeiket a magyar földre, s mindenre, amit az magában rejt? Tisztelt vidéki gazdák és a gazdákkal együttműködni szándékozó városi emberek! Alakítsanak településeiken földbizottságokat és szövetkezeteket, valamint olyan szakosztályokat melyek egyben önvédelmi szakszervezetként is megállja a helyét, amely kezelésbe veszi a törvénytelenül, vagy érdemtelenül bérelt földterületeket! Felderítik a szabálytalanságokat és felvállalják a nyilvánvaló és fojtogató korrupció felszámolását a földgazdálkodásban! A földbizottságok tagjai ne legyenek pártfunkcionáriusok! Legyenek mezőgazdászok, megbecsült gazdák és helyi termelők, feldolgozók, s legyen tagja egy-egy szakjogász, a vidék mellett elkötelezett köztiszteletben álló mérnök- vagy közgazdász személy! Csatlakozzatok felhívásunkhoz országosan! Segítünk!

Dr. Madarasi Pál - Drótos Tamás - Tóth János
Hernád Völgye Háztáji Közösség

Haldoklik az ukrán "forradalom"

A magát ellenzéknek tartó csoport továbbra is a kijevi főtéren sátorozik. Pár diák, akik szemmel láthatóan a kábítószer élvezete miatt tüntetnek az újjáalakuló erkölcsi rendszer ellen, valamint hajléktalanok illetve bűnözők alkotják a jelen lévő "tömeget". Hetek óta egyetlen megmozdulás nem volt, elmaradtak a napi szónoklatok, a már csak "majdan"-nak nevezett tüntetés haldoklik. Az ellenzéki vezetők - a fajtalankodó és a cionista - arra hivatkoznak, hogy valójában nem tudtak egy biztos vezért keríteni a lázadás élére, így elmaradt a siker. Voltaképpen egész másról van szó, mégpedig arról, hogy hazudtak a népnek, így a támogatás nagyon gyorsan elfordult tőlük. A tejjel mézzel folyó Kánaán ígérete, a minden olcsóbb szebb és jobb lesz hazugságairól nagyon hamar lehullt a lepel, és maradtak a tények, a kiszivárgott uniós elvárások, amelyek gyakorlatilag kivégeznék volna Ukrajna bajban lévő, de még működő iparát és mezőgazdaságát. A gigantikus összegekbe kerülő, csak hasonló nagyságú hitelekből (természetesen uniós forrásokból) finanszírozható elvárások, és a teljes politikai és katonai függőségbe kerülés, az ukrán hadsereg leépülése és nem utolsó sorban a nyugat európai emberi jogi értékek (az igazi értéktelenség) bevezetése.
Az ukrán új "forradalomból" nem maradt mára semmi. Ami maradt azt az ellenzék vezetői továbbra is megpróbálják kihasználni, és hivatkozási alapnak tekintik. Ukrajnában egy év múlva választások lesznek. Valamennyi szakértő vagy politikai elemző úgy véli, az ellenzéket támogató háttér pénzügyi erők tovább pénzelik a sátorozókat, mert innen akarják majd kiindítani az egy év múlva esedékes választások ellenzéki tevékenységeit. Addig pedig az EU bizonyos üzleti körei finanszírozzák a sátorozók tevékenységét. Pedig a legegyszerűbb ember is látja, hogy a szinte napi rendszerességgel elkövetett bűncselekmények otthonává vált téren semmi egyéb nem maradt, csak felfordulás, a rendetlenség, szemét és a hihetetlen bűz. Ezt hozta az EU új világa a kijevi főtérre.


http://www.hidfo.net/2014/01/14/haldoklik-az-ukran-forradalom

Az ipar arra törekszik, hogy a termékek mielőbb meghibásodjanak

A fogyasztás ösztönzése érdekében az ipar arra törekszik, hogy a termékek mielőbb meghibásodjanak, elkopjanak, divatjamúlttá és javíthatatlanná váljanak. A tartósság nem érdek többé – erről is szó volt a Napközben adásában.
 
Miért nem működnek a mai televíziók, mosógépek 30 évig, mint régebben? A magyarázat egy közgazdasági fogalom, a tervezett elavulás lehet. Ez azt jelenti, a gyártók tudatosan úgy készítik termékeiket, hogy csak az előzőleg megállapított ideig lehessen őket használni, ezután elromoljanak.
A kódolt hiba számtalan típusú terméket érint, előfordul ez a módszer egyszerű alkatrésznél, vagy teljes berendezésnél, összetettebb árunál is. Közismert eset, amikor egy fiatalember elromlott nyomtatóját szerette volna megjavíttatni, de azt mondták neki, vegyen inkább újat, akár már 39 euróért, mert a szerelés 120-ba is belekerülhet. A férfi végül rájött, hogy a printerébe gyárilag olyan chipet építettek, amely bizonyos számú lap kinyomtatása után blokkolja a készüléket.
Kiss Viktor, a Pécsi Tudományegyetem közgazdasági karának oktatója a Napközben adásban azt mondta, bár közgazdasági szempontból elsőre rosszul hangozhat a tervezett elavulás, vagyis a minőségrontás, ez a cégek részéről mégis teljesen racionális lépés. A gazdaságban ugyanis folyamatos a növekedési kényszer, és ha mondjuk, egy televízió huszonöt évig működik, nem biztos, hogy a fogyasztó ennél lényegesen rövidebb időn belül visszamegy újabb készüléket vásárolni, ahogy azt az eladó szeretné. A csökkenő fogyasztás pedig csökkenő termeléshez, illetve gazdasági teljesítményhez vezet.
Létezik az úgynevezett pszichológiai elavulás is, ami azt jelenti, hogy bár a megvett termék még teljesen jól működik, tulajdonosa a reklámok, illetve a gyorsan megjelenő friss fejlesztések hatására úgy érzi, az ő berendezése már elavult, ezért úgy érzi, újat kell vennie. A különböző készülékek viszonylag gyors cseréje tehát egyszerre a gyártók és a vevők felelőssége is – mondta az egyetemi oktató.
Kiss Viktor szerint a mai gazdasági berendezkedésnek ez egy kísérőjelensége, a növekedéshez társuló kellemetlen mellékfolyamat, ami sokkal mélyebb problémákra világít rá, mint a vevők esetleges bosszúsága. Kérdés ugyanis, hogy a folyamatos növekedés meddig lehetséges egy véges világban. Nagy probléma, hogy a folyamat nagy mennyiségű szeméttel jár. Részben a gazdasági növekedés externális, vagyis szándékolatlan hatása például, hogy a Csendes-óceánon létrejött egy az Egyesült Államok területével megegyező nagyságú szemétsziget – tette hozzá a pécsi egyetemi munkatárs.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/tudomany/2937-az-ipar-arra-toerekszik-hogy-a-termekek-mielbb-meghibasodjanak-

Kétszer ezerkétszáz megawatt,harminc évnyi hitelből.Lázár János szerint ez az elmúlt évtized legjobb üzlete

Aláírták. Igaznak bizonyult egy szombati lapértesülés, miszerint Orbán Viktor a paksi atomerőmű bővítéséről szóló kormányközi megállapodást aláírni utazik Moszkvába. A megbízást az orosz Roszatom kapja.
Az esemény hátteréről közvetlenül a moszkvai sajtótájékoztató után Budapesten Lázár János, az illetékes magyar munkabizottság vezetője beszél ezekben a percekben is.
Lázár ismert adatokat sorolt: a jelenlegi paksi blokkok 2037-ig működhetnek, de már 2032-től csökken a teljesítményük. Miközben folyamatosan nő a magyarországi energiaigény, az éves szükséglet harminc százalékát már most külföldről szerzi be hazánk. Paks a szükséglet negyven százalékát biztosítja. Nélküle – kormányzati számítás szerint – “20-30-40 százalékkal drágább lenne a villamos áram”.
Magyar marad az atom
A lényeg: tender nélkül, Brüsszel jóváhagyásával, harminc évre szóló orosz állami hitelből, úgy 10-12 milliárd euróból a jelenlegi 2000 megawatt mellé kétszer 1200 megawatt kapacitású blokk épül, s lép üzembe 2023-tól. Így Paks akár az ország energiaszükségletének 55 százalékát is bitosíthatja.
A hitelről Lázár János a következőképpen fogamazott: “Ilyen futamidővel, ilyen kondíciókkal ez az elmúlt évtized legjobb üzlete.”
A beruházás 80 százalékára fedezet az orosz hitel, a maradák 20 százalékot a magyar költségvetés állja. Utóbbira Lázár azt mondja: “Nekünk kell a végén betenni.”
Néhány egyéb külhoni atomerőmű-beruházással ellentétben a paksi atomerőmű a bővítés után is teljes egészében magyar tulajdonban marad.
A magyar kormány a GDP 1 százalékos növekedését és tízezer új munkahelyet remél a gigaberuházástól, valamint úgy véli, a 10-12 milliárd euró 40 százaléka idehaza teremt munkahelyet.

Az új blokkok tervezett élettartama 60 év. A fűtőelemeket az első 20 évben biztosan az oroszoktól vesszük, és a Roszatom kötelessége elszállítani azokat. A szerződés hosszabbítható, de csak abban az esetben, ha az orosz cég vállalja a kiégett elemek további elhelyezését is.
Az előkészítő munkát magyar részről Lázár János koordinálta. Ahogy ő maga fogalmazott: “A balhét nekem kell elvinnem.”
(hir24)

Az erőmű, ami 10 éve kész kellene legyen


Megkezdődött az Oroszországi Föderáció és hazánk közti hosszú távú energetikai együttműködés megalapozása, - kedden az Orbán-kormány aláírta a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodást. Az előzetesen közölt számokból is látható, ez a posztszovjet Magyarország messze legnagyobb beruházása, mely méretét és jelentőségét tekintve sem hasonlítható semmilyen európai uniós programhoz.
A paksi atomerőmű az ország áramfogyasztásának közel 40%-át fedezi a jelenlegi 2000 MW kapacitással. Az Oroszországi Föderációval kötött megállapodásnak köszönhetően Magyarország áramtermelése a jelenleginek sokszorosára növekedhet, ugyanis a két új, egyenként 1200 MW kapacitású erőmű blokkon kívül a Roszatom bejelentette, hogy az atomerőmű bővítése mellett a megújuló energiaforrások kiaknázásában is érdekeltek, várhatóan hőerőművek karbantartó projektjeiben, valamint kiterjedt szélenergia-hasznosítási projektekben is részt vennének.
A hazánk számára hosszú távon jelentős előrelépés elismerése mellett fel kell tennünk egy igencsak kínos kérdést. Miért csak most? Miért nem korábban? Ugyanis az Oroszországi Föderáció mindeddig érdekelt volt a paksi atomerőmű bővítésében, aminek útjában egyetlen akadály volt: hogy Magyarország összes demokratája politikai prostituáltként viselkedett és gondolkozás nélkül ellenezte a projektet pusztán azért, hogy Brüsszeltől, Washingtontól kapjon pár milliót a közelgő kampányra, cserébe az oroszellenes propagandáért.
A beruházás megvalósulásának útja mondhatni rögös volt. Annak ellenére, hogy ez hosszú távon jóval alacsonyabb villanyszámlákat jelent majd a hazai fogyasztóknak, a demokrata kormányok parlamenti ciklusokon át tartósan akadályozták a beruházás megvalósulását. Kezdődött azzal, hogy az elhazudott rendszerváltást követően Orbán Viktor bejelentette, egyáltalán nem vagyunk érdekeltek semmiféle atomerőmű megépítésében. Orosz technológiával épített erőmű építésében pedig végképp nem, - Orbán szerint ugyanis nekünk semmi keresnivalónk a Keleten, hazánk nem híd a Nyugat és Kelet közt, hanem a Nyugat szerves része kell legyünk. Ellenzékből ugyanez volt a véleménye a Gazprommal kötött megállapodásokról, - az akkori Orbán Viktor szerint a Déli Áramlat az ördögtől való és maga a megtestesült posztszovjet imperializmus.
Az igazság az, hogy a magyarországi demokraták orosz energetikai együttműködésekhez való hozzáállását egyetlen sablonban lehet összefoglalni. Ellenzékből valamennyien ellenezték a Roszatommal, Gazprommal kötött megállapodásokat, mert az oroszellenes mondókáért cserébe hatalmas nyugati támogatások folytak be a pártkasszákba. Igaz ez Orbánra is, Gyurcsányra is, meg az összes többi megélhetési politikusra. Miután kormányra jutottak, orosz részről zsebbe kapott pénzeknek köszönhetően mindannyian kacsingatni kezdtek a Kelet felé, - egészen addig, ameddig korábbi nyugati támogatóik lapátra nem tették őket. Gyurcsány amint egy zsebbe kapott 5 milliárdos összeg hatására eljutott oda, hogy aláírjon egy Déli Áramlat papírt, jött egy őszödi beszéd kiszivárogtatás, Gyurcsány repült, jött helyette másik Nabucco-s miniszterelnök. Érdekes, most, hogy nincsenek kormányban és csak a nyugati források elérhetőek, megint ellenzik a megállapodást.
Ez a tendencia volt jellemző az elmúlt két évtizedre. Azért van olyan villanyszámlánk, amilyen, mert az új erőmű blokkok nem tíz évvel ezelőtt készültek el, hanem a köpönyegforgató demokraták miatt még csak mostanra sikerült keresztülverekedni a papírokat. Nem, nem az együttműködést megvalósítani akaró bármelyik pártnak... hanem az együttműködést megvalósítani akaró orosz államnak. A Roszatommal kötött megállapodás az orosz állam érdeke, tíz évvel ezelőtt is az volt, most is az, a közeljövőben még nagyobb volumenű beruházások fognak erre ráépülni. Hogy ez a magyar nép érdeke is? Igen, az. Csakhogy ez mindeddig egyetlen demokrata kormányt sem érdekelt. Politikai okokból hozzá nem értő francia vállalatnak adták az atomerőművet, olcsó gáz helyett pedig drága gázt (Nabucco-t) akartak.
Most sem a Fidesz fordult az oroszokhoz, ez a megállapodás nem a magyar kormány által elért eredmény. Épp ellenkezőleg, ez egy kölcsönösen előnyös megállapodás, amit az orosz állam verekedett keresztül kormányokon átívelő erőfeszítésekkel, szemben a nyugati érdeket gátlástalanul kiszolgáló magyarországi kormányokkal.
A hazánk számára előnyös megállapodások két évtizede nem tudnak megvalósulni a Nyugat által tenyésztett hivatásos demokraták miatt, és magyar részről még most sincs semmi garancia arra vonatkozóan, hogy holnap nem fognak mást mondani, ha valaki besétál Orbán Viktorhoz és letesz az asztalra egy pénzzel tömött, vaskos bőröndöt. Ez a beruházás azért fog megvalósulni, mert orosz részről van rá garancia: az, hogy ha Orbán a választások után megváltoztatja az állásfoglalását és megint a franciáknak adná a projektet, nagyon hamar golyó lesz a fejében. Mert ezekkel csak így lehet bánni, csak ebből értenek.
Magyarország és Közép-Európa szégyene ez a politikai garnitúra, a legkevesebb, amit érdemelnek, hogy haláluk pillanatában azt se tudják, hogy a korábbi támogatóik, újdonsült támogatóik, vagy a nép vasökle sújtott le rájuk.
Molnár István


Rendőrimázs felett a béka

béka_alatt_a_rendörség
Pintér Sándornak már megint több hazug csacskaság hagyta el száját, mint kellett volna. Ugyanis egyebek közt azt találta mondani, hogy a Tárki felmérése szerint a rendőrség a Magyar Tudományos Akadémia után a második legelfogadottabb testület, ami óriási eredménynek számít, valamint, hogy a 2006-os események után a rendőrök kivetették maguk közül a törvénytelenségeket elkövető társaikat.

Ami azt illeti, amikor sintér azt állítja, hogy rendőrök kivetették maguk közül a törvénytelenségeket elkövető társaikat, az csak előjel váltással igaz. Vagyis ennek pont az ellenkezője történt.
Sok rendőr hagyta el, és nem feltétlenül jószántából a CÉG-et. Mint hírlik, főként olyanok, akik nem voltak hajlandóak tovább szó nélkül eltűrni, hogy a bűnpártoló, bűnöző feletteseiknek legyenek kiszolgáltatva, és hogy magukra hagyják őket, mikor az embereknek kell segítséget nyújtani. Sokan nem voltak hajlandóak tovább szemet hunyni a visszaélések és a vezetés szakmaiatlansága, a rendőri bűnözés legváltozatosabb fajtái, vagy épp a rendőri túlkapások, és korrupció fölött. Vagy épp elnézni az aktatologatásban és főként bírságolásban kimerülő áltevékenységeket. Az anyagi megbecstelenítésükről nem is beszélve.
Vagyis zömében maradtak a sintér-félék, akik jól bepasszolnak a bandába, és maradtak a gyávák, meg akiknek ez is jó.
Mindenki jól emlékszik még a 2006-os események kapcsán, hogy milyen “bátran” védték egymást a szadista és törvénytelenségeket elkövető, és hatalmukkal arrogánsan visszaélő rendőrök.
Úgy tűnik ez a helycsere nem a rendőrség tisztulását, inkább a ama társadalom tisztulását jelent, amely kivetette magából a bűnöző rendőröket, és befogadta a tisztességeseket. Bár ezen az alapon az állományba még bepasszolnak jó néhányan, a kint rekedtek közül. Nem baj, úgyis folyamatosan nő az állomány.
Sintér a fideszes demagógia szerint, és a maguk rendelte statisztikákkal takarózva próbálja elrejteni, hogy a rendőrség presztízsét sosem látott mélységbe taszította a tiszteletet nem éremlő elődeivel és a többi hasonló kaliberű etikátlan rendőri vezetővel egyetemben.
Mi más is lenne várható az ilyenektől, ahogy a mondás is tartja: fejétől bűzlik a hal. http://www.youtube.com/watch?v=5lwjgViZV4A
http://mno.hu/ahirtvhirei/gergenyi-memoriazavarban-szenved-1185110

Szabad Riport – Szász Gerda

És egy kis adalék…
Íme az Egyenlítő TV honlapján “Egy rendőr őrnagy levele Orbán Viktornak – Kommentár nélkül” 2011. áprilisában megjelent nyílt levél

Tisztelt” Miniszterelnök Úr!

Jó lenne ha felébredne és kicsit körbenézne, valamint abbahagyná a ködösítést!!! Pont olyan semmirekellő mint az elődei voltak, akiket annyit pocskondiázott! Mit papol itt közbiztonságról??? A sok birka meg beveszi, csak nekik nincs rálátásuk a dolgokra.

Még hogy kiemelt támogatás a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában! Valójában mindenkitől elvonás, csak a kedvenc terrorelhárítási legényeinek jut minden, ami szemnek szájnak ingere. Amennyiben az időm engedi, majd megválaszolom azt a kedves levelet, amit küldött a semmiségi törvénnyel kapcsolatban.

Bár tudom, hogy valamelyik segg-, avagy talpnyalója fogja elolvasni, és nem is meri átadni Önnek, de reménykedem, hogy valahogy eljutnak a soraim Önhöz. Ha esetleg nem mondták Önnek, a Rendőrség éppen a bányászbéka segge alól tekint fel a valóságra.

Sok rendőrt zavar, hogy az Orbánt és Schmittet is őrző TEK legalább 15 milliós luxuskocsikat kapott a “bűnözés ellen”, miközben a rendőr őrmesterek is alig havi 80-100 ezret keresnek.

Mint azt az egyetlen valamirevaló tábornok le merte írni, a végeken nincs pénz semmire (értsd: papír, WC papír, tolmács, szakértő) a maga által létrehozott TEK nevű semmirekellő társaság meg Q7-es Audikkal furikázik! VÉRLÁZÍTÓ amit művelnek!!

A helyi szerveknél az őrmesterek 80-100 ezer forintot keresnek (ebből éljen meg a sok megélhetési politikus mint a Lázár haverja) amiért elvárják, hogy friss, fitt, művelt, pihent és mindig hadra fogható legyen.

A TEK-nél pedig ugyanezen őrmester annyit keres, mint a helyi szervnél egy alezredes alosztályvezető. Közben pedig SEMMIT NEM CSINÁLNAK!!! Ne feledje, ezek az emberek közülünk mentek oda és elmesélik, hogy egész nap sportolás, uszoda, lézengés a program. Hiába akarják befogni a szájukat, hogy mennyire titkos a tevékenységük!!! VICC!

Na ez a magyar közbiztonság !

Bajusz Ferenc r. őrnagy


Érdekes miskolci rendőrségi jelentés

Az Érpataki Modell (amit amúgy sem jó szemmel néznek hatóságék) lyukói bázisvezetője miután a telkét rendszeresen "meglátogatják" arra illetéktelenek, - személyesen - feljelentéssel élt a Miskolci Rendőrkapitányságon, konkrét személyek ellen. Mivel látták a "komplett családot", mint szorgoskodnak össze a telken fellelt javakból. Mondanom sem kell vittek mindent. A sértett tehát feljelentette a szülőket bűncselekményre való felbujtásért és gyermekveszélyeztetésért. Várta a lefolytatandó  rendőrségi vizsgálatot, de nem történt semmi. Azaz mégis! Halljatok csodát a nyomozást arra hivatkozva megszüntette, hogy a gyerekek "valószínűleg nem tudták, hogy lopnak", így a szülők nem is veszélyeztették őket! Erre kössetek csomót!

A gyermekvédelmi (nem mintha mi azért kardoskodnánk most, hogy ezeket az érzékeny-lelkűeket olyan nagyon meg kívánjuk menteni, de ma a démon-kratikus rendszer ilyen jogi utakat biztosít csak - na nálunk ez nem így lesz!) törvény kimondja,

"...mely szerint a szülőknek kötelességük biztosítani gyermekük testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését."

Tehát a rendőrség vagy cinkos a környék ellehetetlenítésében, vagy a lopás és az arra való szisztematikus nevelés ma nem minősül bűnnek és a kihágás kategóriát sem éri el! Ezek mellett Miskolc városban a bűnözés egy év alatt 80 százalékkal nőtt a gyermekkorú bűnelkövetők között. Hol van akkor az ingerküszöb? Ilyen magason van már a léc? Akkor reszkessetek magyarok! Jön a sáskajárás! Gond nélkül özönlik majd lassan a cigány-horda!


Dr. Madarasi Pál

Nagy a pusztítás – Vége a bank legyőzhetetlenségi mítoszának



Nagy a pusztítás Vége a bank legyőzhetetlenségi mítoszának Fotó Lánglovagok hu
A tegnapi bankrobbantással kapcsolatban, (melyről mi is írtunk), – a fősodratú média már megkezdte a pacsmagolást, és terelést. A hatalom és a kormány nyomására próbálják kisebbíteni azt a hatalmas társadalmi válságot, melynek közvetlenül a küszöbére érkeztünk.
Mert nagyon úgy néz ki a dolog, hogy a devizahitelesek Otthonvédő háborúja új szakaszba lépett. Eddig csak a bank alkalmazott pénzügyi, jogi, és végül fizikai erőszakot a lakossággal szemben, – mikor a rendőrség segítségével kilakoltatták az embereket, – hogy megszerezzék a mesterségesen eladósított devizahitelesek otthonait.
Azt hitték mindent megtehetnek. Emberek ezreit vágták ki az utcára, a lassú pusztulásba. És szándékoznak így eljárni még több emberrel. – Tízezrekkel, százezrekkel, – a kilakoltatási moratórium lejárta után.
Csoda-e, hát hogy az átlagember hősként ünnepli ezt a robbantót? – Mert egyetlen csapással megszüntette a bank legyőzhetetlenségének mítoszát. 2013. január 13-tól kezdve, minden bankár és banki alkalmazott tudja már Magyarországon, – hogy ők is legyőzhetők. Ahogyan az megtörtént, mégpedig elég brutálisan. – Bár erről is lehet vitatkozni, mert személyi sérülés nem történt.
Hiszen a robbantó, – vagy merénylő, (mert a bankár burzsuj így hívja már), – hajnalban, vagyis olyan időben követte el tettét, amikor a lehető legkevesebben járnak az utcán, a bankfiókok pedig garantáltan üresek. Ráadásul a szerencsétlen csöveseket is elküldte a bank árkádjai alól, – hogy véletlenül se sebesüljön meg senki.
A hatalom viszont, a fősodratú médiával karöltve, ahogy az elején írtuk, megpróbálja kisebbíteni ennek a bank elleni támadásnak a jelentőségét, hogy elvegye az élét, – s ezzel kísérelje meg a szőnyeg alá söpörni azt a társadalmi válságot, – mely itt izzik már a küszöbön.
Azt érzékeltetik, hogy ez az egész bankrobbantás nem volt egyéb, mint egy hülye rabló félresikerült akciója, – aki semmi mást nem akart, mint megszerezni az ATM automatában lévő pénzt. Csak túlméretezte a robbanóanyagot. – Persze… Ágyúval verébre, s ezért fölrobbantja az egész bankot…
Ebben szerintem maga Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője már nem hitt akkor sem, amikor azt nyilatkozta, hogy: “A robbantás okairól egyelőre nem tudni, hiszen lehet, hogy egyszerűen egy “félresikerült bankrablásról” (pénzszerzési akcióról) van szó.”
És, hogy mennyire nem hitt, azt az alábbi szavai is bizonyítják, melyeket a fenti megállapítás előtt mondott: ” Ha valaki azt gondolja, hogy a devizahitelesek ügyét előre lehet mozdítani így, robbantással, az súlyosan téved, az ilyen politikai módszereket pedig a leghatározottabban vissza kell utasítani.”
Nos, valaki ennek ellenére ezt valóban így gondolja, – nem véletlenül követte el a robbantási akciót. – De vajon eszébe jutott-e bárkinek is, hogy mennyibe kerülhet ennyi robbanóanyag? És milyen speciális tudás kell az összeállításához?
A robbanás ereje akkora volt, hogy az utca túloldalára repült bejárati ajtó egy része Fotó Lánglovagok hu
Ám a Bankszövetség viszont nem olyan naiv, hogy úgy vélje, érdemes pacsmagolni, az egész ügyet egy csökkent értelmű rablóra kenni. Ők nyíltan megmondják az Indexhez eljuttatott közleményükben; – (az ezzel kapcsolatos kritikus megjegyzéseinket vastag betűvel szúrtuk közbe), -
“Megdöbbenve értesültünk, a ma hajnali robbantásról, amely lakóövezetben történt. Elítélendő az ilyen, a közbiztonságot is aláásó, a lakosságot veszélyeztető magatartás.”… – kezdi a Bankszövetség közleménye.
(Persze a lakosságnak az egyoldalú kamatemelésekkel, banki uzsorával, bizonyított árfolyam manipulációval, kartellezéssel történő teljes pénzügyi kifosztása, s az adósok otthonainak elrablása, – ugyan nem elítélendő magatartás? Az nem ütközik a jóerkölcsbe? Csak azért, mert azt a bank műveli? – A szerk. SzRTI).
Majd így folytatódik a közlemény: …”Szerencsés véletlen is, hogy személyi sérülés nem következett be, hiszen több környező épületben, irodában, sok lakásban is kárt okozott a bűncselekmény…”
(Egy fenét véletlen! Még a hajléktalanokat is elküldte a robbantó, a hajnali időpontban. Úgy hazudik a Bankszövetség, mintha könyvből olvasná. – a szerk. SzRTI).
…”A 13. kerületi, Béke téren lévő, bankok közül több bankfiók nem tudja ma és a napokban biztosítani az ügyfélszolgálatot. Az adott bank központi ügyfélszolgálata segíti az érintetteket a tájékozódásban. Ugyanakkor fontos, hogy a robbantás sem ügyféladatot, sem elhelyezett betétet, ügyfélvagyont nem érint – hiszen ezek nem az adott bankfiókban vannak tárolva.
A Magyar Bankszövetség ma délután összehívta bankbiztonsági szakértőit, hogy – a rendőrség munkáját segítve – vizsgálják meg részletesen a vandál robbantás körülményeit. A pénzintézetek kiemelt figyelmet fordítanak rá, hogy szoros együttműködésben a rendvédelmi szervekkel, és civil biztonsági erők fokozott bevonásával, a robbantásos bűncselekmény mindenképpen felderítésére kerüljön. A közös, határozott fellépés egyik elemeként a rendőrség megerősítette a pénzintézetek védelmét.”
(Csak még egy megjegyzés a közleményben leírt fölöttébb érdekes információk kapcsán: Azt írják: …”A pénzintézetek kiemelt figyelmet fordítanak rá, hogy szoros együttműködésben a rendvédelmi szervekkel, és civil biztonsági erők fokozott bevonásával, a robbantásos bűncselekmény mindenképpen felderítésére kerüljön…” – Ezek szerint a civil biztonsági erők is nyomozni fognak? – a szerk. SzRTI).
De megkérdezzük még egyszer: Mit fognak tenni a “civil biztonsági erők”, – azon kívül, hogy őrzik a bankot? – Talán intézkednek, nyomoznak, őrizetbe vesznek? – Kinek a felhatalmazásával akarnak intézkedni a magyar polgári személyekkel szemben?
De persze minden bank előtt rendőr is áll. – Védik a bankárokat, ahogyan eddig is tették. Mást nem is várhatunk már tőlük.
Nos befejezésük pedig nézzék csak a “Lánglovagok” fotóit arról, hogy mekkora pusztítást végzett a CIB bankban a robbanás. Teljes mértékben bizonyítván, hogy ez nem egy ostoba rablási kísérlet, – hanem figyelmeztető akció volt a bankoknak, – és mindenkinek, – akik arra spekulálnak, hogy kifosszák és otthontalanná tegyék a magyar embereket.
140113_lehelbank_07140113_lehelbank_08140113_lehelbank_10140113_lehelbank_03140113_lehelbank_04140113_lehelbank_05140113_lehelbank_09140113_lehelbank_02
Szabad Riport / Fort András
Források: Lánglovagok, MTI, Bal-Rad, Bankszövetség, HVG, Index


Az elmúlt időszakban egyre több tűzesetről hallani. Szinte bizonyos, hogy a raktárak, üzletek nem feltétlenül és nem csak maguktól égnek le. A bankrobbantást sem hirtelen felindulásból követték el. Mikor látja be végre a hatalom, a kormány, hogy az embereknek elegük van abból, amit velük csinálnak? A bankok átverik az embereket, és a kormány, az állam pofátlanul segédkezik. Az emberek egyre rosszabbul élnek, és senki sem segít rajtuk. Nem elég a robbantás tettesét elfogni, a mélyebb társadalmi elégedetlenséget kell meglátni és változatni. Ez így nem mehet tovább! Változást azt hozhat, ha a Munkáspárt a parlamentbe kerül.

Vonyitanak a hiénák a megrenovált kotorék miatt

A Bankszövetség elítéli a “vandál robbantást” és hangsúlyozza: ügyfélvagyonban nem esett kár. Együttműködnek a rendőrséggel, a bankfiókok pedig megerősített védelmet kapnak. A Bankszövetség megdöbbenve értesült a hétfő hajnali, Lehel úti “vandál” robbantásról – olvasható a szövetség közleményében, amelyet az Index hozott le.
Úgy fogalmaznak, “elítélendő az ilyen, a közbiztonságot is aláásó, a lakosságot veszélyeztető magatartás”, és szerencse, hogy senki nem sérült meg, hiszen több épületben is kárt okozott a robbantás.
Rendőrök, tűzszerészek, statikusok helyszínelnek a Lehel utcában. Fotó: Mihádák Zoltán/MTI Mint írják, az érintett bankfiókok a napokban nem fogják tudni biztosítani az ügyfélszolgálatot, de a bankok központi ügyfélszolgálatai segíti az ügyfeleket a tájékozódásban. A közlemény hangsúlyozza, hogy sem ügyfélvagyonban, sem adatokban nem esett kár.
A Bankszövetség hétfő délután összehívta bankbiztonsági szakértőit, akik a rendőrség munkáját segítve vizsgálják meg az eset körülményeit. A bankok készek együttműködni a bűncselekmény felderítésében. A közös fellépés elemeként a rendőrség megerősítette a pénzintézetek védelmét – írja a Bankszövetség.
(HVG)


Bal-Rad komm: A hiénaszövetség közleményét szinte szóról-szóra érdemes lenne végigelemezni, és összehasonlitani kifejezéseiket a cselekményeikkel.
Egyébiránt elég gyorsan összeröffentek megvitatni a tennivalókat, hogy biztonságukat fokozzák. Merthogy fenyegetve érzik magukat. (Teljesen joggal!)
A nyomozati szervek nyilatkozatai, miszerint lehet hogy csak egy eltúlzott ATM-ellemi akcióról van szó, szinte teljességgel kizárható a körülmények okán. (A robbantó odatette szerkezetét-és távozott!)

A hiénaszövetség nagyon is helyiértékén kezeli a tegnapi robbantást, ami majdhogynem teljes bizonyossággal kijelenthető: politikai indittatású, bank és kapitalistaellenes akció volt.
A hiénaszövetség és politikai kitartottjaik aggódnak a közbiztonság romlása miatt! Valószinűleg elhűlve figyelték tegnap, hogy a robbantásnak MILYEN ÓRIÁSI TÁRSADALMI TÁMOGATOTTSÁGA lett! Az internet szinte felrobbant. A robbantót hősként kezeli a háló-népe, ellentétben a világból innen-onnan érkező terrorista robbantásokkal.
Ez az, ami igazán aggasztja a hiénaszövetséget és a honi politikai elitet!
Mert lehetséges, hogy tényleg csak egy balul sikerült pénzszerzési akció volt-ám az egyszerű nép egyszerű-BANKOK ÁLTAL KIFOSZTOTT ÉS FENYEGETETT gyermeke-POLITIKAI ÜZENETET LÁT BENNE!
“ÜSD A TŐKÉ(S)T!-NE SIRÁNKOZZ!”
Ettől rettent meg valójában a bankárkaszt!
JOGGAL!

A Piros Cégér 13-15: KIÉPÜL AZ ADÓSSÁGHÁLÓ

A dollár fölötti egyeduralom megszerzésével egyidejűleg a Londoni Klub megkezdte az Egyesült Államoknak világhatalommá való emelését az I. világháborúba való beléptetésével és az európai politikába való, egyre fokozódó beavatkozásával. Mindez nem az Egyesült Államok népessége, még kevésbé az európai demokráciák "megmentése" érdekében történt: rövid távon a Wall Street-i pénzmágnások mesébe illő meggazdagodását, hosszú távon világhódító terveik megvalósítását szolgálta. Ezt a stratégiát a nemzetközi bankárok már Paul Warburg Amerikába való áttelepítése előtt kitervelték, és mikor missziójának első célkitűzése, a Federal Reserve Bank létrehozása, sikeresen megvalósult, azonnal hozzáláttak a második fázishoz: a mindenható Pénz segítségével az Egyesült Államok politikai és gazdasági szerkezete fölötti hegemónia megszerzéséhez.
Miután az I. világháborút évtizedekkel annak kirobbanása előtt gondosan előkészítették az egymással versengő európai hatalmak fegyverkezésének jól átgondolt és célirányosan adagolt finanszírozásával, a dollár fölötti egyeduralmukat - aminek megszerzését minden bizonnyal nem véletlenül időzítették a háború kitörésének időpontjára (ebben a tekintetben előre nem várt akadályok miatt kissé el is késtek; ezért volt Warburg és cinkosai részéről 1914 utolsó hónapjaiban a frenetikus nyomás az Egyesült Államok törvényhozására, hogy a tervezett amerikai jegybank létrehozásához szükséges törvényt még abban az évben tető alá hozzák) azonnal bevetették az amerikai politikusok és a közvélemény megdolgozására a világháborúba való beavatkozás érdekében. Mikor Woodrow Wilson elnököt, aki akkor már csaknem húsz éven át a Wall Street függvénye volt mind közéleti karrierje előmozdításában, mind magánvagyona növelésében, ravasz és többnyire becstelen módszerekkel belemanőverezték a központi hatalmak elleni hadüzenetbe, szinte magától értetődő volt, hogy a War Industries Board (Hadiipari Bizottság) elnöki tisztjét és ezzel az egész amerikai hadiipar fölötti rendelkezési jogot az egyik vezető Wall Street-i bankár, Bernard Baruch nyerte el. Baruch azután más Wall Street-i pénzembereknek juttatta a több milliárdos fegyverrendeléseket, míg az ezek finanszírozására felállított War Finance Corporation (Háborús Pénzügyi Testület) vezetésével az elnök Eugene Meyer Wall Street-i bankár, Baruch korábbi üzlettársát bízta meg, aki Baruchhal együtt a Rothschild-ház belső köreihez tartozott. Az amerikai jegybankot pedig, amely a mindezekhez szükséges pénztömegeket szolgáltatta, továbbra is Paul Warburg tartotta ellenőrzése alatt.
Az I. világháború így pénzügyi "terülj asztalkám" volt a Wall Streeten tömörült nemzetközi bankárok számára, de politikailag, társadalmilag katasztrofális következményekkel járt az amerikai nép létérdekeire nézve. Ettől fogva az Egyesült Államok a bankárok irányításával visszavonhatatlanul elkötelezte magát a földkerekség rendőrének és mentőangyalának szerepére, aminek árát ez a tehetetlen óriás egyre növekvő mértékben vérben és aranyban volt fizetni kénytelen. És a rövid győzelmi mámor után sokasodtak a belső gazdasági bajok is.
A háború és annak a Wall Street által biztosított kimenetele azonban még tragikusabbak voltak Európa nemzetei számára, mert miután a bankárok az antant hatalmakat győzelemre segítették, a zsoldjukban álló szabadkőműves angol és francia politikusokkal olyan békediktátumokat kényszerítettek a vesztesekre, melyek eleve magukban hordozták egy következő világégés csíráit. Egy őszinte pillanatában Winston Churchill meg is írta, hogy Európa valamennyi nemzete jobban járt volna, ha az Egyesült Államok nem ütötte volna az orrát a kontinens ügyeibe, mert "Németországgal békét kötöttünk volna; nem omlott volna össze Oroszország, ami a kommunizmushoz vezetett; nem vált volna kormányozhatatlanná Olaszország, amit a fasizmus követett; és a nácizmus soha nem emelkedett volna hatalomra Németországban." ("Social Justice" magazin, 1939. július 3, 4. oldal.)
Amit Churchill nem látott, vagy nem mert megírni, az, hogy mindez nem a véletlen, hanem a nemzetközi bankárok céltudatos aknamunkájának a műve volt.
A Londoni Klub nem csupán egy újabb világkatasztrófa melegágyát vetette meg, hanem az első világháború előtti évekhez hasonlóan, pénztömegeinek gondos bevetésével elő is készítette a másodikat: míg Paul Warburg az Egyesült Államok pénzügyeit irányította, Németországban maradt öccse, Max, zsidó létére Hitler pénzügyi tanácsadója és finanszírozója volt, éspedig a Wall Street-i zsidó pénzmágnások pénzével. Egyidejűleg a Wall Streetbe betársult Rockefeller-ház Jacob Schiffel vállvetve Lenin Nagy "Orosz" Forradalmának finanszírozója és az általa létrehozott Szovjetunió fő tőkés talpontartója szerepét töltötte be. (Schiff saját unokája elmondása szerint legalább 20 millió dollárral segítette Lenint hatalomra, ami abban az időben kolosszális összeg volt. Az 1920-as évek derekától azután - nyilván egy világmegosztási egyezség eredményeként - a Szovjetunió kizárólagos finanszírozását a Rockefeller birodalom vette át a család "vezérhajója", a Chase Manhattan Bank által.) Az egész bonyolult műveletet pedig a Rothschildok irányították és koordinálták, miközben Anglia, Franciaország és ezek kisebb szövetségesei, a Kisantant és Lengyelország fegyverkezését is finanszírozták.

A világuralmi hadjáratukat immár az Egyesült Államokból folytató bankárok tehát egyszerre kettős offenzívát indítottak az akkor még az egész világ szellemi és gazdasági erőközpontját képező Európa ellen: minden erejükkel folytatták a kontinens teljes szétrombolására irányuló, már a francia forradalom előtt megkezdett és azóta lankadatlanul folytatott aknamunkájukat, és ugyanakkor Oroszországban uralomra juttatták a bolsevista tömeggyilkosokat, hogy általuk Európa többé-kevésbé még kereszténynek maradt népeinek megadhassák a végső tőrdöfést, és egyben biztosítsák a Wall Street számára az orosz birodalom gigantikus természeti kincseit és energiaforrásait, mint egy későbbi időpontban maguktól ölükbe hulló érett gyümölcsöket.
Mielőtt azonban e kettős offenzíva csúcspontjaként a második világégést kirobbantották volna, az előre gondolkozó nemzetközi bankárok szükségesnek látták egy újabb mesterséges "pénzügyi válság" létrehozását, melyből "okulva", a leendő háború végén hálójukat még szélesebb körökre kiterjeszthetik. Ezúttal már egészen nagy vadra vadásztak: az egész emberiséget vették célba, ezért a válságnak is világméretűnek kellett lennie. A modell már megvolt a John Pierpont Morgan teremtette 1907-es válság képében, és a bankárok módszerei ezúttal is hasonlóak voltak. Tőzsdei összeomlást okozó hisztériát kellett létrehozni a befektetők soraiban, s mivel ekkor már a New York-i tőzsde volt a tőkés országok pénzvilágának "hőmérője", az összeomlásnak is ott kellett bekövetkeznie. Ezt igen gondosan meg kellett alapozni, hogy a válság valóban az egész földkerekségre kiterjedjen, és erre a bankárok három évet szántak. Az ugyancsak ellenőrzésük alatt tartott Bank of England elnöke, Montagu Norman 1927 elején titkos megbeszéléseket folytatott az amerikai Federal Reserve Bank igazgatóival Washingtonban, ahol kidolgozták az "olcsó hitel" politikáját, melyet Norman ezt követően a nagy európai központi bankokkal is egyeztetett. Ennek eredményeként a Wall Street valósággal megoldotta a pénzeszsákokat, és kis és nagy befektetőknek korlát nélkül ontotta az alacsony kamatú kölcsönöket a bankárok szolgálatában álló brókercégek által a New York-i tőzsdén hatalmas reklámmal propagált spekulatív részvények és kötvények vételére. A Federal Reserve Bank maga is beszállt a játszmába a bankárok oldalán, és a dollár megfelelő manipulálásával 62 százalékkal növelte az Egyesült Államok pénzmennyiségét, miközben hivatalos és félhivatalos nyilatkozatokkal a befektetőket a "kitűnő lehetőségek" kihasználására sarkallta. Mikor ez a spekulációs hullám tetőfokára ért, a Londoni Klub 1929 szeptemberében "lehúzta a függönyt": egyik napról a másikra minden előzetes figyelmeztetés nélkül azonnali hatállyal felmondta a felszólításra (at call) fizetendő kölcsönöket - és a legtöbb ilyen volt -, a további kölcsönöket leállította, a kamatlábat pedig 20%-ra emelte.
A bajbajutott spekulánsok százezrei ezt természetesen képtelenek voltak megfizetni, ezért tömegesen piacra dobták értékpapírjaikat, minek következtében ezek árfolyamai drámai zuhanásba kezdtek. 1929 októberében és novemberében az egyre fokozódó árfolyamesések folytán mintegy 160 milliárd dollárt kitevő értékveszteség jelentkezett a New York-i tőzsdén, amit természetesen nem a nagy bankárok, hanem amerikai kisemberek milliói veszítettek. Paul Warburg, Bernard Baruch és más Wall Street-i pénzmágnások ugyanis már 1929 márciusától kezdődően figyelmeztették a hozzájuk közel álló nagybefektetőket, hogy jó lesz a ringből kiszállni; így ezek időben, mikor az árfolyamok még magasak voltak, meg is szabadultak összes spekulatív befektetésüktől és millióikat a biztos államkötvényekbe tették, miközben a brókerek tovább hajszolták a mit sem sejtő amerikai kisembereket és kisvállalatokat a New York-i tőzsde pénzügyi vágóhídjára. Így kezdődött a New York-i tőzsde teljes összeomlása, minek következtében 1929 és 1933 közt az Egyesült Államokban működő 26.401 bankból 11.630 csődöt jelentett és bezárt. (Ezek túlnyomó többsége kis és közepes bank és takarékpénztár volt, mivel az Egyesült Államok banktörvényei rendkívül megnehezítik a nagy pénzintézetek kialakulását.) Ez természetszerűen kisemberek további millióinak tönkremenetelével járt, mivel a bankokban elhelyezett megtakarított pénzük nagyrésze menthetetlenül elveszett. A válság az Egyesült Államokból rohamosan átcsapódott mind az öt kontinensre, és a világ minden országában súlyos megrázkódtatásokkal járt. (Az 1929-es világválság okait és lefolyását illetően lásd Mullins, i.m., 143-150. oldalát.) A tanácstalanul tántorgó népek sokhelyütt diktátorok karjaiba menekültek, akik elkerülhetetlenül belevezették őket egy újabb világégésbe. A világ vezető közgazdászai mai napig nem találtak elfogadható magyarázatot ennek a gigantikus méretű gazdasági válságnak az okaira, de a következő tények cáfolhatatlanok:
1. Az 1929-es világválság a New York-i tőzsdéről indult ki.
2. A válság évekig tartott, és annak folyamán a Wall Streeten tömörült tőkeóriások még hatalmasabb vagyonra és gazdasági hatalomra tettek szert, míg kisebb vetélytársaik sorra tönkrementek.
3. Az Egyesült Államok a válságból csak a II. világháborúba való belépéssel volt képes kilábalni.
4. A II. világháború eredményeként az Egyesült Államok lett a világ vezető politikai, katonai és gazdasági szuperhatalma, miközben valamennyi jelentős gazdasági vetélytársa - Anglia, Németország, Franciaország és Japán - padlóra került.
A II. világháború végén már Amerika rendelkezett a Porban heverő Európa fölött, és miután azt szovjet szövetségesével a bankárok által gondosan előkészített és mindkét oldalon beépített "tanácsosaik" révén előre egyeztetett csúcskonferenciákon kettéosztotta, a kontinens nyugati, értékesebb felét saját politikai, katonai és gazdasági hegemóniája alá vette. A végcél azonban egy globális méretű, színleg az Egyesült Államok vezetése alatt működő, de valójában a bankárokkal egybefonódott nemzetközi szabadkőművesség által irányított és minden tevékenységében szigorúan ellenőrzött világbirodalom kiépítése volt. (Lásd többek közt Mónus Áron: "Összeesküvés: A Nietzschei birodalom", több kiadást ért meg.) Ennek a hatalmi politikának szerves része volt a Londoni Klub ellenőrzése alatt álló Wall Street-i tőkés központnak az egész világ pénzgazdálkodási irányítójává tétele és ezzel párhuzamosan az amerikai dollár központi valutává, vagyis minden nemzetközi pénztranzakció elszámolási alapjává emelése.

Ezt a bonyolult, de rendkívüli kitartással végrehajtott műveletsorozatot megkönnyítette a mindenható Pénznek már a reneszánsz végén megkezdődött és a 19. század végére beteljesedett fikcióvá válása, minek folytán a pénz urai tranzakcióikat aranyhegyek nehézkes mozgatása helyett papíron rögzített számok egyszerű megváltoztatásával voltak képesek végrehajtani, amit a mechanizált távközlési eszközök egyre fokozódó tökéletesítése hamarosan pillanatok művévé tett. A Londoni Klub pénzügyi hatalommá nőtt Wall Street-i nyúlványának kártékony ténykedése nem maradt megjegyzés nélkül egyes élesszemű és meg nem vesztegethető amerikai politikusok részéről, akik már a Federal Reserve Bank megalakulását követő években, majd a New York-i tőzsdéről 1929-ben kiindult gazdasági világválság kitörését követően nyilvános kongresszusi vizsgálatot követeltek a Bank és igazgatósága tevékenységét illetően.
Ezek bírálatait sommásan összegezte Louis McFadden, az amerikai törvényhozás képviselőháza bank- és valutaügyi bizottságának elnöke a Ház 1932. június 10.-i ülésén elmondott beszédében, melyben többek között a következőket mondta:
"Egyesek azt gondolják, hogy a Federal Reserve bankok amerikai kormányintézmények. Ezek nem kormányintézmények. Ezek privát hitelmonopóliumok, melyek az Egyesült Államok népén élősködnek saját maguk és külföldi ügyfeleik javára. A Federal Reserve bankok külföldi központi bankok ügynökei. Henry Ford mondta: 'Ezeknek a pénzembereknek egyetlen célja a világuralom megszerzése kifizethetetlen adósságok létrehozatala által.' " Természetesen, a javasolt vizsgálatra soha nem került sor, a bátor amerikai politikus ellen pedig suttogó kampány indult Washingtonban, hogy eszét vesztette, és a következő szövetségi választásokon kibukott. (Lásd Mullins, i.m., 153-4. oldal.) Ezt követően, nem akadt egyetlen jelentős amerikai személyiség, sem a kongresszusban, sem azon kívül, aki támadni merte volna a Wall Streeten tömörült pénzemberek tevékenységét és az általuk irányított gazdasági és politikai manővereket, Ezra Pound, a nagy amerikai költő kivételével, akit ezért a II. világháború végén minden teketória nélkül az őrültek házába zártak és tizennégy esztendeig ott is tartottak. Mivel a bankárok az amerikai napilapok és egyéb hírközlő eszközök túlnyomó többségét is a markukban tartották, tekintélyes ellenzék hiányában könnyű volt az Egyesült Államok közvéleményét oly mértékben agymosniuk, hogy az amerikai társadalom egy birkanyáj engedelmességével fogadta el a teljes hegemóniájukat pénze, nemzetgazdasága, bel- és külpolitikája, életformája és úgyszólván valamennyi élettevékenysége fölött. Amerika népének ez a szolgai megalázkodása 1945 után szinte automatikusan hatolt be a világ többi népeinek politikai és társadalmi szervezetébe a Marshall-terv és más "jóindulatúnak", sőt "karitatívnak" feltüntetett amerikai segélyakciók gazdasági vérátömlesztései segítségével, úgyhogy hamarosan az egész emberiség szeme a Wall Street uraira irányult, mint megváltóikra és boldogabb jövőjük biztosítóira. Az ellátás teljes hiánya és a nemzetközi bankárok összefonódásaiból létrejött félelmetes tőkés Leviatán minden képzeletet meghaladó pénztárcája ellenére, a Wall Street-i központ világuralmához elengedhetetlen nemzetközi pénzügyi szervezetek felállítása és az amerikai dollárnak New Yorkból való irányított felmagasztalása néhány évtizednyi kemény szervezést igényelt. Előzőleg ugyanis az angol fontsterling volt a nemzetközi pénzvilág központi valutája, és ezt korábbi privilegizált helyzetéből nem lehetett a nemzetközi pénzgazdálkodás jelentős sterilizálása nélkül azonnal elmozdítani.
Az első fontos lépés ebben az irányban közvetlenül a II. világháború végső kifejlete előtt, 1944 júliusában történt, mikor is a Wall Street kezdeményezésére az amerikai Bretton Woodsban az Egyesült Államok és szövetségesei, összesen 44 hadbalépett ország, közöttük a Szovjetunió részvételével összehívták az Egyesült Nemzetek Monetáris és Pénzügyi Konferenciáját. Ennek színleges célja az volt, hogy az egész világgazdaságra kiterjedő pénzügyi megoldásokat dolgozzon ki a háború utáni újrakezdés elősegítésére és rendezett lefolytatására, a Németország és Japán akkor már biztosra vett vereségét követő állapotok között. Mint várható volt, a nagy bankok szakértői nem szűntek hangoztatni az értekezlet folyamán, hogy egy újabb 1929-es méretű világgazdasági válságot nem szabad megengedni, és ennek elkerülése végett az egész világ pénzügyeit és monetáris politikáját szorosan össze kell hangolni és központi irányítás alá kell venni, természetesen a bankárok ellenőrzése alatt, mert - ez volt az érvelés - ők értettek igazán a pénz kezeléséhez. A bankárok arra is utaltak (elvileg helyesen), hogy a különböző nemzeti valuták árfolyamingadozásai káros hatással vannak a nemzetek közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokra, és ezért szükséges egy általánosan elfogadott központi mértékegység kialakítása, melyhez közös megegyezéssel a világ valamennyi valutáját viszonyítják. Ennek a szerepnek a betöltésére a bankárok az aranylapra helyezett dollárt javasolták, amint a Bretton Woods-i értekezleten képviselt országok gyanútlanul el is fogadtak. Abban a helyzetben és időben nem is igen tehették másként, hiszen mindnyájan a szövetségesek egész háborús erőfeszítését finanszírozó és a hadviselésben is domináns szerepre emelkedett Egyesült Államok zsebében ültek. Ilyen elvek alapján dolgozták ki Bretton Woodsban két nemzetközi ikerszervezet, a Világbank (World Bank), teljes nevén Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, és a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund) tervezetét, melyek valódi célja a Wall Streeten tömörült pénztőke uralmának az egész földkerekségre való kiterjesztése volt. Ennek hathatósabb megvalósítása és egyben világpolitikai mezbe öltöztetése végett a két szervezetet egyidejűleg szintén a Wall Street által sugalmazott és nagymérvű anyagi támogatásával sietve létrehozott Egyesült Nemzetek Szervezetébe ágyazták be, mint annak "szakosított intézményeit". A Wall Street legújabb, most már hivatalos nemzetközi hatáskörrel felruházott nyúlványainak a bankárok világuralmi törekvéseinek leleplezése és az emberiség megtévesztése végett természetesen szép emberbaráti célkitűzéseket adtak, melyek akkor az emberiség millióiban egy új, virágzó és örök békét ígérő korszak reményét keltették, de ma már épp olyan üresen konganak, mint az Atlanti Chartában hangoztatott "félelem nélküli élet" és más, utóbb csupán háborús propagandatrükknek bizonyult szólamok. A Világbank névleges célja az volt, hogy hosszútávú hitelekhez juttassa azokat az államokat, melyek a világégés rombolásai után sürgősen rászorulnak az ilyen segélyre. Alapokmánynak I. cikke értelmében a Bank belső és legsürgősebb rendeltetése a "háború által tönkretett vagy szétzilált gazdaságok helyreállítása, a termelőeszközök békegazdálkodásra való visszaállítása, valamint a termelő berendezések és egyéb eszközök fejlesztésének elősegítése a kevésbé fejlett országokban" volt, a továbbiakban pedig "a tagok termelőeszközeinek fejlesztése, a termelékenység fokozására, az életszínvonal emelésére és a munkakörülmények javítására" kellett irányulnia. A Bank által nyújtott kölcsönöknek és garanciáknak is ezeket a célokat kellett szolgálniuk. Ez a cikk egy általános záradékkal végződött, mely szerint "a Bank minden döntésében a fenti célok szem előtt tartásával jár el." A Nemzetközi Valutaalap a Nemzetközi fizetések rövid távú egyensúlyhiányait - más szóval: a tagok ideiglenes fizetési nehézségeit - volt hivatott finanszírozni, a különböző valutaárfolyamok stabilizálása érdekében. Alapokmánya I. cikke szerint azzal a céllal jött létre, hogy a nemzetközi monetáris együttműködést és az árfolyamok stabilitását előmozdítsa, a nemzetközi kereskedelem bővülését és kiegyensúlyozott növekedését megkönnyítse, és az Alap általános anyagi eszközeinek megfelelő biztosítékok ellenében való időleges rendelkezésre bocsátása (magyarul: rövidtávú kölcsönök) révén a csatlakozó országok számára lehetővé tegye, hogy fizetési mérlegzavaraikat olyan intézkedések foganatosítása nélkül küszöböljék ki, amelyek károsan hatnak a nemzeti vagy nemzetközi jólétre." Az I. cikk a következő záradékkal végződik: "Az Alap egész politikájában és minden döntésében maradéktalanul a jelen cikkben rögzített céloktól vezérelve jár el."
A két világszervezet alapokmányaik kormányzati ratifikációinak az Egyesült Államok kormányánál való letétbe helyezését követően, formailag 1945 végén, ill. 1946 elején alakult meg, de tényleges működésüket csupán 1948-ban kezdték meg. Ekkor vált teljessé világszinten az adósságháló, melybe a mindenható Pénz Wall Street-i urai az egész emberiséget be akarták fogni. Meyer Amschel Rothschild nagy álma most megvalósulhatott. Folytatjuk...


Endrey Antal