2012. március 24., szombat

David Lane: A fehér genocídium kiáltványa

Mi, a történelmileg és szorosabb értelmében árja (vagy fehér) fajnak nevezett emberi együttes tudatos tagjai kijelentjük az alábbiakat:
1. A valaha fehér államok jelenlegi kormányai ma megtagadják tőlünk a kulturális és biológiai entitásként való túlélésünkhöz szükséges hegemóniát és életteret.
2. Az integráció elkerülhetetlen eredménye a fehér faj kiirtása fajkeveredés útján. A fehér nők és színes bőrű férfiak közötti fajkeveredés reklámozása a hivatalos kommunikációs módszerek nyilvánvaló prioritása az összes jelenlegi politikai rendszerben.
3. A fajuk elleni szervezett népirtás programjának ellenálló fehér férfiakat gazdaságilag, politikailag és társadalmilag tönkreteszik, és ha ténylegesen továbbra is ellenállnak, akkor meggyilkolják vagy hamis ürügyekkel bebörtönözik őket.
4. Egy faj élete asszonyainak a hasában rejlik, és manapság a világ népességének alig 2 százalékát alkotják gyermekszülő korban lévő fehér nők, márpedig a túlélésünkhöz egyedül a demográfiai statisztika számít.
5. A vallási, politikai és gazdasági rendszerek megsemmisíthetők és újjáalkothatók, a fajunk halála azonban végleges lesz.
6. A fehér férfi ösztönös akaratát arra nézve, hogy megőrizze asszonyai szépségét és gyermekei jövőjét ezen a földön, a természet és a természet istene rendelte el.
7. Valamennyi nyugati nemzetet cionista konspiráció irányítja, amely elszánta magát arra, hogy meszticizálja, helyettesítse és megsemmisítse a fehér fajt.
8. Amerika a cionista világrendőrség. Az amerikai katonai és rendőri erők arra szolgálnak, hogy elpusztítsanak minden fehér államot vagy életteret a világon. Példa rá a 101. légideszant alakulat szuronyai hegyével kikényszerített integráció (a fehér és néger tanulók összekeverése - a ford.megj.) a déli államok iskoláiban, a szövetségi parancsra rendőrgumibotokkal véresre vert dél-bostoni fehér anyák, akik tiltakoztak az integráció és a környékbeli iskolák lerombolása ellen, vagy az európai őshazáink fehér államainak a megsemmisítése és színes csapatokkal való megszállása a második világháborúban, miután Németország megpróbálta gyakorolni - a mór és mongol inváziók ideje óta - hagyományos funkcióját a fehér faj védelmében.
9. Azzal, hogy az állítólagos pozitív diszkrimináció vagy más hasonlóan aljas eljárások nevében állásokat vesznek el a fehér férfiakról, azt akarják elérni, hogy csökkenjen a fehér családok száma és a népességünk.
10. A sokfajú sportoknak, sokfajú szórakoztató eseményeknek és általában az integrációnak az a célja, hogy lerombolja a fajunk túléléséhez szükséges egyediség és értékesség értelmét.
11. A történelmet átírják, hogy elrejtsék őseink művét és a színes bőrű fajoknak tulajdonítsák azt.
12. A zsidókereszténység elve a faji nivellálódás és az egységes emberiség, következésképpen a fehér faj kiirtása.
13. Az Amerikát és a többi nyugati nemzetet megszálló cionista kormányok a természetellenes homoszexualitást propagálják, jól tudván, hogy a nemi egyesülés erős férfiösztöne az ugyanolyan fajú nőkkel való gyereknemzésre irányul a faj túlélésének biztosítása érdekében.
14. Az Amerikát és a többi nyugati nemzetet megszálló cionista kormányok propagálják és védelmezik a fehér csecsemők manapság abortusznak nevezett meggyilkolását, népünk óriási veszteségére.
Mindennek a fényében és tekintettel a fehér faj ellen elkövetett számtalan bűncselekményre, valamint a jelenlegi nyilvánvalóan népirtó politikára, ezennel visszavonjuk támogatásunkat hóhéraink intézményeitől. Engedelmeskedve a természet törvényeinek, és elismerve, hogy a természet és a törvényei Isten műve, bármi is legyen az emberek elképzelése a Teremtőről, és hogy ezen törvények között a saját fajunk megőrzése az első, ismét kizárólag fehér területek létrehozását követeljük az észak-amerikai kontinensen és Európában. Ha erre nem hajlandóak, minden szükséges eszközzel jóvátételt fogunk szerezni.
Azok, akik árulásban vétkesek a cionista pusztító javára vagy csak karba tett kézzel ücsörögnek, jegyezzék meg az alábbiakat. Ha diadalt aratunk és elérjük a 14 szóval kifejezett célunkat ("Meg kell őriznünk népünk létezését és a fehér gyermekek jövőjét."), akkor a gyávaságotok el fogja nyerni a méltó jutalmát. Ha nem győzünk, és a fehér faj a dinoszauruszok sorsára jut, akkor a fehér gyermekek utolsó nemzedéke, a tieitekkel együtt kiszolgáltatva a világot megöröklő színes fajoknak, fizetni fog az aljas cinkosságotokért.

Gazdag István: „Amerikai álom”: destabilizálni Putyint bármi áron

Mivel a USraeli imperializmussal szembeni globális ellenállás gerincoszlopa jelenleg kétségtelenül a Kína-Oroszország tengely, magától értetődően a washingtoni politika legfőbb prioritásává Vlagyimir Putyin hatalmának az aláásása vált. Az amerikaiak ugyanis, noha tökéletesen tisztában vannak a hatalmuk meggyengülésével, változatlanul messianisztikus küldetésüknek tartják a Föld energiaforrásainak ellenőrzése révén megvalósuló világuralmat. Márpedig legfőképpen Putyin képes keresztülhúzni a számításaikat.
Nem titok, hogy az ellene szervezett oroszországi tüntetések helyszíni koordinálását és logisztikai támogatását az USA geostratégiai érdekeit - a demokrácia világméretű fejlesztésének cégére alatt - szolgáló „kormány közeli” alapítvány, a NED (National Endowment for Democracy) végezte. Saját tavalyi beszámolója szerint sajtóközpontot finanszírozott Moszkvában, orosz fiatalokat képzett ki politikai aktivizmusra (értsd: kormányellenes agitációra), „független” választási megfigyelőket fizetett és „objektív” választási tanulmányokat rendelt. 2011 szeptemberében meghívta Washingtonba az ugyancsak általa pénzelt Levada Elemző Központot, amely a társadalmi elégedetlenség legneuralgikusabb pontjait igyekszik kitapogatni a közvélemény mozgósítása végett. Ezen a konferencián az ellenzéki Szolidarnoszty mozgalom elnöke, Borisz Nyemcov is részt vett.
A NED, amely jelentős szerepet játszott az ukrajnai és grúziai narancsos forradalmakban éppúgy, mint az „arab tavasz” eseményeiben, mintegy ezer (!) ugyanilyen típusú projektet finanszíroz a Föld 90 országában. Eredetileg Bill Casey, a CIA igazgatója hozta létre azzal a céllal, hogy „privatizálják” az amerikai kémszolgálat egyes akcióit. Allen Weinstein névleges alapító 1991-ben nyíltan elárulta a Washington Postnak, hogy a NED sok olyan dolgot művel, ami korábban a CIA reszortja volt. Valójában az amerikai titkosszolgálatok fedőszerveként működik. Igazgatótanácsában számos „héjaként” elhíresült egykori kormánytisztviselő mellett helyet foglal Wesley Clark nyugalmazott tábornok is, aki Szerbia 1999-es NATO-bombázását vezényelte, és aki akkoriban kijelentette, hogy az etnikailag homogén államok ideje lejárt Európában és a fajkeveredést kell előmozdítani, akár tetszik az európaiaknak, akár nem.
Ha kellemetlenkedni lehet Putyinnak, akkor a NED-nek semmi sem drága. Erre a célra nem sajnálja a pénzt senkitől. Még egy olyan „kétes” figurától sem, mint Alekszej Navalnij ügyvéd, korrupcióellenes aktivista és nacionalista blogger, aki távolról sem az a politikailag korrekt zombi-demokrata, amilyenné az amerikaiak a Föld összes lakóját szeretnék átnevelni. Narod nevű mozgalma a politikai szélsőségek ötvözete, markánsan rasszista és muzulmánellenes felhanggal. Maga Navalnij évek óta résztvevője a nacionalisták által szervezett Orosz Menetnek, láthatóan nem idegenkedve a felvonuláson tömegesen megjelenő neonáciktól sem, sőt támogatja az „Elég a Kaukázus etetéséből!” kampányt is, amely azt követeli, hogy a hatóságok szüntessék meg a korrupt déli (és zömükben muszlim) régiók anyagi támogatását. Emiatt aztán a hatalom és a liberális ellenzék egyaránt „fasisztának” tekinti.
Vele ellentétben Borisz Nyemcov, aki ugyancsak a NED fizetési listáján szerepel, minden szempontból „kóser”. Most ugyan a korrupcióellenes harc bajnokaként tetszeleg, a Jelcin-érában azonban maga is nyakig belemerült a korszakot jellemző gyanús pénzügyi machinációkba. 1999-ben Hodorkovszkij megbízásából képviselőket vásárolt meg kilóra, öt évvel később pedig Berezovszkijjal szervezkedett Londonban. Az orosz igazságszolgáltatás elől Angliába szökött oligarcha minden Putyin-ellenes mozgalmat támogat, köztük Nyemcov pártját is. Szintén az orosz elnök ellenzékét erősíti Garri Kaszparov ex-sakkvilágbajnok, aki egy ideig az egyik neokon irányultságú amerikai biztonságpolitikai think tank (Center for Security Policy) vezetőségében is szerepet vállalt. Politikai karrierjét főleg a Jukosz-ügyben Hodorkovszkij cinkosaként elhíresült Leonyid Nevzlin menedzselte. Ő momentán Izraelben dekkol, mert Oroszországban azzal vádolják, hogy a Jukosz olajvállalat több üzleti konkurensét megölette. Kaszparov és Nyemcov 2009-ben személyesen Obamával egyeztetett Washingtonban az orosz ellenzék megszervezése tárgyában.
Teljesen nyilvánvalóan Obama fütyül arra, hogy Oroszország demokratikus állam vagy sem. Valójában arról van szó, hogy Putyin zavarja a USraeli világuralmi terveket. Orosz elnökként valószínűleg az eddiginél is határozottabb álláspontot fog képviselni kül- és katonapolitikai kérdésekben. Bizonyára növelni fogja a katonai költségvetést is, hogy elvegye az amerikai vezetés kedvét az olyasféle kalandorpolitikától, amilyennel legutóbb Grúziában próbálkozott. Ugyanakkor az amerikai stratégákat egyformán nyugtalanítja Európa Oroszországgal szembeni energetikai függősége és Putyin „eurázsiai” szövetségi politikája. Éppen ezért Washington mindenhol fokozza a nyomást, ahol Oroszországnak adui vannak: Kínában, Iránban, Szíriában, Németországban.
Miközben az USA feltartóztathatatlanul sodródik a totális csőd felé, foggal-körömmel ragaszkodik az 1944-es Bretton Woods-i egyezményben kizsarolt monetáris kiváltságaihoz. 2009 óta mindent megtesz az európai közös pénznem meggyöngítése érdekében, nehogy Kína a valutatartalékait dollár helyett euróban tartsa. Ez ugyanis katasztrofális lenne számára, hiszen égető szüksége van az államkötvény-vásárlásokon keresztül megvalósuló folyamatos kínai kölcsönökre, hogy finanszírozhassa krónikus költségvetési hiányát és orbitális hadi kiadásait. Mindenképpen semlegesítenie kell tehát Kínát és Oroszországot.
Ezt szolgálja az európai közvélemény Oroszország ellen hangolása a média által, legutóbb Putyin újraválasztása kapcsán. Az amerikaiak Carl Schmitt elveit alkalmazzák, és immáron nyíltan Putyint jelölték meg főellenségükként. Ők akarják újraindítani a hidegháborút, miközben az oroszokat vádolják ezzel. Putyinnak nem marad más választása, mint felvenni a kesztyűt.
MD 2012. II. 21.


Gazdag István: A Putyin


Ha van valaki, aki egyáltalán nem hiányzott az amerikaiaknak a nemzetközi porondról, akkor az kétségtelenül Vlagyimir Putyin, hiszen nemcsak feltámasztotta Oroszországot a „haló poraiból”, de megóvta a Brzezinski által eltervezett feldarabolástól, természeti kincseinek idegen csoportok általi kirablásától és a NATO általi bekerítéstől egyaránt. Noha Jelcin segítette hatalomra, radikálisan szakítani tudott elődje Amerika-barát orientációjával, miközben megszabadult az országot saját hitbizományuknak tekintő cionista oligarcháktól is.
Putyin immáron megmentette Oroszországot, és remélhetőleg megmenti egész Európát, példát mutatva számára elszántságból és határozottságból ahhoz, hogy végre felszabadítsa magát az amerikai katonai protektorárus alól. Amikor hatalomra került, az Orosz Föderáció új elnökeként mélyen felháborította az orosz energiahordozók exportára és fogyasztói ára közötti jelentős eltérés. Éppen ezért felülvizsgáltatta és - ha kellett, kíméletlen nyomást gyakorolva - újratárgyaltatta a Jelcin-érában megkötött kitermelési megállapodásokat. Ragaszkodott hozzá, hogy ismét állami kézbe kerüljön a nemzetgazdasági és stratégiai fontosságú orosz olaj- és gázvagyon, a szaúd-arábiai Aramco mintájára, amely tekintélyes geopolitikai befolyást biztosít a királyi családnak. Putyin alatt, aki a politika primátusát vallja a gazdasággal szemben, a katonai szuperhatalom olajtermelő szuperhatalommá vált, amelynek az a küldetése, hogy ismét respektált, sőt rettegett erővé tegye Oroszországot.
2003. október 2-én Mihail Hodorkovszkijt, az orosz kőolajkincs oroszlánrészét bitorló Jukosz főnökét letartóztatják az egyik szibériai repülőtéren. Néhány nappal korábban részt vett egy moszkvai üzleti találkozón Lee Raymond, az Exxon amerikai olajcápa egyik fejese társaságában, aki cége nevében hajlandónak mutatkozott 25 milliárd dollárral beszállni a Jukosz és a - Jelcin egykori „rossz szelleme”, Borisz Berezovszkij által gründolt, majd miután Putyin elől kénytelen volt Angliába szökni, „mispóchebelijének”, Roman Abramovicsnak átjátszott - Szibnyeft fúziójába. A Kreml számára ez jelentette az utolsó cseppet a pohárban. Azt a gondolatot, hogy az Exxon-Mobil és a Chevron-Texaco amerikai tőkései 40 százalékos részesedést szereznek a nemzeti energiavagyon szibériai szentélyében, egyszerűen elfogadhatatlannak tartotta Putyin. Így aztán az amerikaiak, akik azt hitték, hogy csont nélkül lenyúlhatják az orosz kőolajat, hoppon maradtak. Nem csoda, hogy ez a letartóztatás döntő fordulatot jelentett az orosz-amerikai kapcsolatokban. Ráadásul Hodorkovszkij politikai ambíciókat dédelgetett magában, ellenzéki pártokat finanszírozott, bensőséges viszonyt ápolt a Bush-adminisztrációval, és bizonyára jelöltette volna magát a 2008. márciusi orosz elnökválasztáson is.
Oroszország sorsa másként alakult volna, ha Putyin nem fojtja el csírájában Hodorkovszkij és az USA álmait. Az orosz állam elvesztette volna ellenőrzését legfőbb bevételi forrása, ti. a természeti kincsei kiaknázásából származó jövedelmei fölött. Különböző legális és illegális mechanizmusok ugyanis lehetővé tették a jelcini korszak vadprivatizációi során létrejött mamutcégeknek, hogy nagy mértékben kivonják magukat az adózás alól, megfosztván az államot bármiféle pénzügyi manőver lehetőségétől. Számos elemző szerint ily módon maga az Orosz Föderáció működése került veszélybe, és egyre több orosz vélekedett úgy, hogy országuk igazából nem is a szétesést kockáztatja, mint inkább azt, hogy végleg elveszíti utolsó sanszát is a feltámadásra.
Putyin meg tudta törni a NATO bekerítési stratégiáját is: Ukrajna és Grúzia többé nem ácsingózik az amerikaiak által felkínált csatlós státuszra, legutóbb Lukasenko Fehéroroszországa is véget vetett a Nyugattal való kacérkodásának, és már nem beszélnek a Lengyelországba tervezett amerikai rakétavédelmi pajzsról sem. Mára helyreállt Oroszország autoritása a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, miközben az amerikaiaknak már csak egyetlen kirgizisztáni katonai bázison van maradásuk, ideig-óráig, arany áron. Könnyen elképzelhető, hogy mi történt volna, ha Oroszország elveszíti a csecsenföldi háborút, és ismét Sztavropolnál találja magát, a XIX. századi orosz gyarmatosítás kiinduló pontján, szemben az iszlamista fergeteggel, és egyúttal megfosztva közép-ázsiai befolyásától és presztízsétől. Ezt ugyanolyan katasztrófaként élték volna meg az oroszok, mint a nyugat-európaiak Bizánc elvesztését 1453-ban a törökök ellenében.
Putyinnak sikerült blokkolnia a CIA által menedzselt és többek között Soros György által pénzelt narancsos forradalmak metasztázisát is. Tisztában lévén az aggasztó népesedési helyzettel, mindent elkövetett a születési ráta javítása érdekében, hiszen Oroszország azt kockáztatta, hogy 2050-re alig 100 millió lakosa marad, vagyis kevesebb, mint Törökországé, kétszer nagyobb területen, mint az Egyesült Államok. Nagy Péter példáját követve Putyin részben helyreállította az orosz katonai hatalmat, ahogyan azt a „grúziai eset” határozott rendezése is bizonyítja, de azt is megértette, hogy elő kell segítenie a külföldi befektetéseket, a jelenleg még túlzottan a nyersanyag-kitermelésre alapozó gazdaság modernizálásához.
Végül pedig megértette, hogy Oroszország feltámasztásához a hagyományos értékek, mindenekelőtt a patriotizmus „rehabilitálásán” keresztül vezet az út, amelyek hatékony ellenpéldát alkotnak a dekadens nyugati demokráciákkal szemben. Az oroszországi paternalista autoritarizmus ugyanis egy amerikai vagy egy nyugat-európai számára csupán az ország ázsiai dimenziójának felel meg, pedig valójában meggátolja annak szétesését. Az „emberi-jogisták” azt szeretnék, hogy Oroszország alkalmazkodjon a nyugati világhoz, holott éppen fordítva: a nyugatiaknak is újra fel kellene fedezniük a saját hagyományos értékeiket, hogy megmentsék magukat a jelenlegi dekadenciától, amely a Római Birodalom végnapjait idézi. Az USA-nak alávetett, atlantista Európai Uniónak egy jövőbeli Párizs-Berlin-Moszkva tengely köré szerveződő eurázsiai blokk az alternatívája. Ennek éppen Putyin lehet az egyik építőmestere, amivel Samu bácsi nagyon is tisztában van. Ezért vicsorog rá szüntelenül.
MD 2012. III. 28.

Minszk végleg kirúgja az EU követeket?

A Fehéroroszország ellen bevezetett szankciók hatására Lukasenko elnök felszólította Lengyelország és az EU nagyköveteit, hogy térjenek haza, és egyeztessenek a szankciók ügyében. Rövid értetlenkedés után Minszk nyomatékosította azon igényét, hogy a nagykövetek hagyják el az országot, és beszéljék át, valóban fontos-e a szankciók meghozatala.
A nagykövetek távozása után az EU újabb szankciókat vezetett be Fehéroroszországgal szemben. Mindennek csak annyi az oka, hogy Minszk nem az EU-tól, hanem Oroszországtól vett fel hitelt, ugyanis az EU átmenetileg nem tudott annyi pénzt rendelkezésre bocsájtani (akkor zajlott legdurvábban a görög mizéria - aminek azóta sincs vége). Mivel Minszknek nagyon sürgősen pénzre volt szüksége, elfogadta az orosz felajánlást. Ezek után már az EU számára Minszk támadási célpont lett. Megpróbálják megszorítani Lukasenkót, amivel csak annyit érnek el, hogy teljesen Moszkva körébe tolják Fehéroroszországot.
Az újabb szankciók bevezetésével Lukasenko elnök kijelentette: semmi szükségünk olyan országok nagyköveteire, akik a szankciók bővítése mellett szavaztak (no és maga az EU nagykövetre sincs). Amennyiben Putyin újra hatalomra kerülésével Minszk megfelelő szövetséget tud kialakítani Moszkvával, semmi szüksége sem lesz az EU bohócaira. Sőt! Sokkal stabilabb és jobb gazdasága lesz, mint lehetne az EU-n belül. A nagyköveteik pedig maradjanak otthon, nem fognak hiányozni Fehéroroszországban.
Minszk jól politizál, csak támogatni tudjuk Lukasenko elnököt.
Kemény Gábor

VIII. kerületi kórkép

A jelen rendszer romboló társadalompolitikájának következményeivel szerte az országban szembesülhetünk. Budapest VIII. kerületében az ebből fakadó problémák mind fellelhetőek. Nézzünk csak meg, egy párat ezek közül.
A kerületben lévő rendőrök létszáma meglehetősen kevés, közel sem elegendő. Néha látni 1-2 rendőrautót elhaladni, hogy a látszat megmaradjon. A rendőrség tevékenységi jogkörét olyan mértékben korlátozták, hogy nem tudnak megfelelően fellépni a bűnözés ellen. A rendőrség tönkre lett téve, működésképtelenné vált, tényleges feladatát ellátni nem tudja. Igazságszolgáltatásnak elrettentő ereje nincs a bűnözők számára, mivel nincsen valódi igazságszolgáltatás. A bűncselekményekre kiszabott ítéletek, felháborítóan enyhék, a luxusbörtönökben eltölött idő, a legtöbb bűnözőt nem riasztja el az újbóli bűntettektől. Mindennek következtében a kerületben hatalmas méreteket öltött a bűnözés. A kábítószer-kereskedelemtől a rendszeres gyilkosságokig a bűncselekmények minden létező formája virágzik a környéken. Az elkövetők nagy része pedig a helyi cigány lakosság soraiból kerül ki.
Közbiztonság nincsen, a jelenlévő cigány-bandák miatt a kerület egyes részein az utcára lépés is egyenlő az életveszéllyel, kifejezetten az éjjeli órákban. A helyi közoktatási intézményekben a helyzet katasztrofális. Az itt tanuló, lassan kisebbségben lévő magyar diákok testi épsége állandó veszélynek van kitéve (arról nem beszélve, hogy tanároké is). Az itt nyíló kis üzletek nagy része halálra van ítélve, a rablások ezekben rendszeresek, ezért gyakran egyszerűen bezárnak, vagy becsődölnek, tovább rontva ezzel az amúgy is nagy mértékű munkanélküliséget. Egyre több bevándorlót lehet felfedezni, a különböző afrikai és ázsiai népek közül. Szerencsénkre velük ritkábban akadnak problémák. Gyakori jelenség, hogy az itt lakó magyar fiatalok hasonulnak a cigányokhoz, csatlakoznak a cigánybandákhoz, és bűnözővé válnak. Ennek a jelenségnek az egyik következménye az egyre gyakoribb cigány-magyar házasság.
Az életszínvonal átlagon aluli, és egyre csak romlik. A lakóházak romosak, omladoznak, van ahol egyenesen életveszélyesek. Felújítani ezeket nincs pénz. Ugyanezen ok miatt a lerombolt lakóházak helyére, gyakran semmit sem építenek. Ezek a területek, a környéki cigányok szemétdombjává válnak. Szintén pénzügyi okok miatt rengeteg félbemaradt építkezéssel találkozhatunk. Az egész kerület egy pusztulófélben lévő város képét tárja elénk. A helyzetet az úgynevezett „fejlődő” országokéhoz lehet hasonlítani, de itt visszafejlődés történik.
Az egészségügyi dolgozók hiánya miatt a rendelőkben akár több órás várakozásra is számíthat az ember. A környéken lakók szabályosan versenyeznek egymással, 10-20 perccel rendelési idő előtt megjelennek, hogy kevesebbet kelljen várniuk.
A kerületben szabadidős tevékenységekre lehetőség nincs. Sem a lehetőség, sem a körülmények nincsenek meg hozzá. A parkok, játszóterek nagy része üres és romos. Többnyire az ide csoportosuló cigánybandák miatt. Aki teheti, a környéktől minél távolabb próbálja meg eltölteni szabadidejét.
A jelenlegi helyzetből a pártok próbálnak minél több hasznot húzni, beleépítve a „programjaikba” a rendteremtést a kerületben, ami részükről, a választások után pár látszatintézkedésben ki is merül.
Ami itt fel lett sorolva, az csak töredéke a jelen lévő problémáknak. Amit látunk ezek alapján: bűnözés, szegénység, nyomor, pusztulás... nem csak ebben a kerületben, hanem országszerte, már most. Ami még jön, annak a mostani helyzet csak árnyéka, és mindenhova el fog érni. A jelenlegi rendszer nem képes ezeket a problémákat megszüntetni, mert magából a rendszerből fakadnak ezek. Magát a jelenlegi rendszert kell megszüntetni, hogy ezek a problémák megszűnjenek. Más megoldás nincs, a kérdés csak az, hajlandóak-e az emberek ezért tenni is valamit? Akik igen... azok tudják hol a helyük.
Nagy Attila

A hit a legnagyobb tudás az ember számára

Batta György „Kik vagyunk mi magyarok? Milyen lehet a magyar jövő?" címmel előadáskörútra indult Felvidéken. Szeretne minél több helyre eljutni. Céljairól és meglátásairól, készülő művéről kérdeztük.
- Az előadásának a címe a Kik vagyunk mi, magyarok? Hogyan épül fel, mi a váza ennek az előadásnak?
- Szeretnék átadni, s majdnem egy képletsort levezetni arról, hogy kik vagyunk mi, magyarok. Most egy nagyon érdekes korszakot élünk. Minden nagyon erőteljesen, erősebb iramban változik, mint bármikor a történelemben. Változik az Istenkép, az emberkép. Nem maga az isten változik, hanem a róla alkotott kép. Nem a büntető Istent érzem át, hanem a végtelenül jóságos Istent, aki azért formálta az embert a saját hasonlatosságára, hogy felemelje. Úgy ahogy Jézus mondja, hogy tökéletesedjünk. Azt szeretném előadásaimon elmondani, hogy a magyarság egyedül a Földön olyan ősmúltat kapott, amelyből a mai napig élő és kifejező nyelv maradt meg nekünk. Ezt idegen országok szakemberei is mondják, hogy a mi nyelvünk teljesen különleges. Van egy egyedülálló Szent Koronánk, amelyben megtestesült egy világmodell. Megvan benne az égi és a földi világ, a menny és a föld. Az ember mikor eléri az értelmi fejlődésének azon fokát, amikor az összefüggéseket össze tudja rakni, akkor rájön arra, hogy miért él a világban, mire teremtették, s mi a feladata.
- A magyaroknak mi a feladatuk?
- Éppen az, hogy ebben a zűrzavaros világban, amikor szinte az egész világ egy nagy vágóhíd lett, amikor az emberi életnek sincs értéke, ráébresszük az emberiséget, hogy mindehhez mi is hozzájárulunk, mert megengedjük, hogy rabigába süllyesszenek bennünket. Egy olyan helyzetünk alakult ki szakrálisan, amikor mi lehetünk azok, akik most beteljesítjük a küldetésünket. Példát mutathatunk a világnak, hogyan lehet itt a Kárpát-medencében a velünk élő nem magyarokkal építeni a szeretetvölgyét, ami nem más, mint az Isten országa. Megmutathatjuk azt, hogy néz ki az a világ, ahol tiszták a folyók, ahol az emberek szeretik egymást, s ahol alázatosan fordulnak ahhoz a teremtőerőhöz, amely lehetővé tette nekünk, hogy emelkedjünk, hogy jövőnk lehessen, hogy ez az egész világ megtisztuljon.
- Van fogékonyság erre az emberekben?
- Nem az egyes embereken fog múlni. Fokozatosan rá fognak döbbeni. De nekünk ahhoz nagyon sokat kell dolgozni. Nem azzal kell mindig foglalkozni, hogy mi az, ami keserűvé tesz bennünket, hogy miket beszélnek rólunk. Ha csak egy ember, úgy, mint pl. Böjte Csaba, elkezdi tiszta szívvel, szeretettel, teljes odaadással azt megvalósítani, ami a mi környezetünkben rendelve van, ha csak két-három ember vallja meg azt, hogy igenis van hit, van Jézus, s az életnek van értelme, s az élet nem a mi kezünkből indult ki, nem mi vagyunk a teremtők, hanem az atya, akkor ezt meg lehet csinálni.
- A rimaszécsei előadással egy körútra indult. Hol tervez még előadásokat, s mi a célkitűzése?
- Mindenüvé el szeretnék menni, ahová elmehetek. Iskolákba is, ugyan a gyerekeknek kicsit másképp kell erről beszélni, de lehet. A Szent Koronával kapcsolatban már van tapasztalatom, abban a témában már több mint negyven előadást tartottam évekkel ezelőtt. El kell mennem felnőttekhez is. Elsősorban azért, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy tíz év alatt ilyen iszonyatosan fogytunk. Vissza lehet magunkat tornászni, ha tudjuk, hogy kik vagyunk. Ha valakiben van egy nemzettudat, egy erős hit, akkor nincs mitől félni. Akkor meg tudunk változtatni nagyon sok mindent, így indult Jézusnak a tanítása is. Nem vetítették százezer vagy millió tévékészülékben azt, hogy hogyan tanít, hanem ment szépen, s példát mutatott, s csinálta. Ez a célom, hogy amikor megint lesz egy olyan történelmi helyzet, amikor meg kell mutatni, hogy itt vagyunk, hogy nem szórványban élünk, hanem ez a mi őshazánk, és mi ezt kaptuk az Istentől, s nem véletlen, hogy a Szűzanya az oltalmazónk.
- Sokszor azok után vágyakozunk, akik nincsenek itt, s azoknak beszülünk, akik itt vannak ugyan, de lehet, hogy ők már erre az útra rátértek. Hogyan tudjuk megszólítani azokat, akik távol maradnak egy-egy ilyen előadástól?
- Azt én nem tudom befolyásolni. Azzal tudom befolyásolni mégiscsak, ha egy ilyen előadás után az emberek, akik láttak ebben valamilyen követhető irányt, hogy ők ezt elkezdik terjeszteni. Elmondják, hogy van ilyen, s megtanulnak egy kicsit ők is érvelni. S nem fogadnak el bármilyen ítéletet, akkor sem, ha a Magyar Tudományos Akadémia mondja is azt, pl. hogy a Szent Korona két részből van összerakva. Most itt pár ember lehet, hogy elhiszi, hogy ez egy olyan nemzetellenes dolog, ami abszurd, mert bizonyítható, hogy nem igaz az MTA állítása. Ez az út járható. Történtek az elmúlt századokban olyan dolgok is, hogy egy ember is, igaz, hogy egy élet munkájával, de ki tudott építeni egy másféle közvéleményt. Mindehhez megkapja az ember a tudást, a támogatást, s megkapja a kellő erőt is, hogy mindig fel tudjon töltődni. Az ilyen előadásokon is hiába fáradna el az ember, de ugyanakkor töltődik is.
- Az előadásból az kiszűrhető volt, hogy mindehhez nagyon fontos a hit és az ima. Szabad arról beszélnünk, hogy min dolgozik most?
- Ha minden jól megy, akkor hamarosan befejezek egy nagy imaszerű vallomást, amelynek azt a munkacímet adtam, hogy Napló a Magyarok Nagyasszonyának. Leírom benne azt, hogyan látom most én a világot, s benne a magyarok helyzetét. Mivel a Szűzanya már annyiszor megsegített bennünket, most is megkérem, hogy vezessen el Krisztushoz, hogy meg tudjuk ismerni őt. Azt kell nézni, hogy nekünk már nem kell a keresztfára menni, nekünk már csak azt kell tenni, amire ő megtanított. Ez az egyetlen út a boldogulás, a békesség, a létöröm felé. Az ő tanítása örök. Ebben az írásban le fogom vezetni, hogy szerintem mi az Út, mi az Igazság, s mi az Élet, azt is talán, hogy kicsoda az Isten. Nem úgy nézem az Istent, aki nem tudom hányadik mennyekben ül, hanem, aki benne van a szívemben, s aki a lelkiismeretemen keresztül állandóan vezetet és irányít. A hit a legnagyobb tudás az ember számára. Hit nélkül nem lehet élni, ha én mindig azon töprengnék, hogy még hány fegyver lesz, hány mérgezett étel, mit fognak majd megint megadóztatni, hogy fogom a következő havi lakbért befizetni, miből veszek benzint, hogy el tudjak menni előadásokat tartani, akkor annak az életnek nem sok értelme lenne. Az értelme a hitet hirdetni, s ez egy örök feladat. Én hálás vagyok az Istennek, hogy ilyen sorsot kaptam, s nagyon örülnék, ha itt a Felvidéken lennének társaim, akik megértették mindezt, s azt mondanák, hogy igen, én is szeretném csinálni...
(felvidek.ma)