2012. augusztus 1., szerda

Washingtoni jelentés a közel-keleti ügyekről

Sok éven át az amerikai média azt mondta, hogy „Izrael 1,8 milliárd dollár katonai támogatást kap”, vagy, hogy „Izrael 1,2 milliárd dollár gazdasági támogatást kap”. Mindkét állítás igaz volt, de mivel soha nem adták össze őket, hogy megtudjuk a teljes éves amerikai segély mértékét Izraelnek, ezek is hazugságok voltak, igazi hazugságok.
Nemrégiben amerikaiak azt olvashatták és hallhatták, hogy „Izrael 2 milliárd dollár éves amerikai és külföldi segélyt kap”. Ez igaz. De még így is hazugság. A probléma az, hogy Izrael csupán az 1997-es pénzügyi évben 525,8 millió USD-vel több támogatást kapott különféle szövetségi költségvetésekből, mint a 3 milliárd dollár a külföldi segély költségvetésből, és további 2 milliárd dollárt kapott szövetségi hitelgaranciák formájában. Így tehát a szövetségi támogatások és hitelgaranciák összesen 5 525 800 000 dollárt tettek ki az 1997-es pénzügyi évben.
Joggal okolható a fősodratú média mindezért, hogy sosem túrta elő ezeket az ábrákat. Ezeket a Washington Report on Middle East Affairs foglalta össze (washingtoni jelentés a közel-keleti ügyekről). De a fősodratú média nincs egyedül. Bár a kongresszus ítéli oda az amerikai külföldi segély teljes összegét, az a tény, hogy ennek több mint harmada egy olyan országba kerül, melynek mind lakossága, mind területe kisebb Hong-Kongénál, még sosem került megvitatásra a Szenátus előtt, bár már több mint egy generáció óta így megy ez.
Feltehetően Kongresszusnak is csupán azon tagjai sejtik az évente Izraelnek juttatott pénz teljes összegét, akik ténylegesen kijelölik azt, és e bizottság szinte minden tagja zsidó, s hatalmas kampánytámogatást kaphattak Izrael washingtoni lobbi szervezeteitől, az AIPAC-től (Amerikai-Izraeli Külkapcsolati Bizottság - American Israel Public Affairs Committee), vagy mindkettőtől. Ezeket a bizottsági tagokat azért fizetik, hogy cselekedjenek, nem pedig azért, hogy beszéljenek, így tehát hallgatnak is.
Ugyanez vonatkozik az elnökre, a külügyminiszterre és a külföldi segélyek államtitkárára. Ők mind egy olyan költségvetés nyújtanak be, mely tartalmazza a segélyt Izrael számára, melyet a Kongresszus jóváhagy, vagy megnövel, de sosem csökkent. A végrehajtó hatalomban senki sem teszi szóvá, hogy az a néhány még megmaradt amerikai segély kedvezményezett mind fejlődő ország, melyek vagy katonai támaszpontokat bocsátanak az USA rendelkezésére, vagy kulcsfontosságú tagjai olyan katonai szövetségeknek, melyeknek az Egyesül Államok is tagja, avagy olyan szörnyű természeti csapásokat volt kénytelen elszenvedni, hogy nem tudja lakossága élelmezését biztosítani.
Izrael, melynek problémái csupán abból fakadnak, hogy nem kívánja feladni az 1967-es háborúban megszerzett területeit a szomszédjaival való békés viszonyért cserébe, ellenben nem esik ezen kategóriák egyikébe sem. Valójában az izraeli egy főre eső GDP 15800$ volt 1995.-ben, mely Nagy-Britannia 19500$-ja és Olaszország 18700$-ja alá, és Írország 15400$-ja és Spanyolország 14300$-ja fölé esik.
Mindezen európai országok jelentős részét adták az Egyesült Államokba bevándorlóknak, mégsem szervezett nemzetiségi lobbit egyik sem amerikai segélyek szerzése céljából, sőt, mindnyájan inkább pénzt és önkénteseket küldenek gazdasági fejlesztéseket és katasztrófa elhárításban segítséget nyújtani a világ balszerencsésebb részei számára.
A lobbi, melyet Izrael és támogatói kiépítettek az USA-ban, hogy lehetővé tegye ezt a segélyezést, és meggátolja ennek a nemzeti szinten párbeszéd, vita tárgyává válást, messze túlmutat az AIPAC-on, annak 15 millió dolláros költségvetésén és 150 alkalmazottján, és öt vagy hat bejegyzett lobbistáján, akik egyenként egyszer vagy kétszer, ha fel tudnak keresni minden kongresszusi képviselőt évente.
Az AIPAC ellenben számíthat az “Amerikai Zsidó Szervezetek Elnöki Konferenciájára” erőforrásaira, egy csúcsszervezetre, mely körülbelül 52 amerikai zsidó szervezet vezetőit tömöríti, pusztán azon célból, hogy koordinálja az izraeli-érdekű erőfeszítéseket.
Ezek közt megtalálható a “Hadassah”, a cionista nők szervezete, mely amerikai zsidók biztos áramlását biztosítja Izraelbe. Az Amerikai Zsidó Kongresszus, ami a zsidóság tradicionálisan bal-közép politikai irányultságú tagjait mozgósítja, valamint az Amerikai Zsidó Bizottság, mely zsidóság növekvő számú centrum és jobbközép irányultságú tagjait szólítja meg, valamint ez a szervezet adja ki a Kommentár (“Commentary”) című folyóiratot, mely az izraeli lobby egy alapvető amerikai lapja.
Valószínűleg a legvisszásabb mindezen csoportok közül a B’nai B’rith Rágalmazás Elleni Ligája. E szervezet eredeti, igen dicséretes célja (legalábbis az eredeti szöveg szerint - a szerk) az volt, hogy védje az Amerikai Zsidók polgárjogait. Az elmúlt generáció során azonban az ADL (Anti-Defamation Leage - Rágalmazás Elleni Liga) egy összeesküvő és a 45 millió dolláros költségvetésével rendkívül jól támogatott gyűlöletcsoporttá vált.
Az 1980-as évek során, Seymour Reich vezetése alatt, aki az Elnökök Konferenciájának elnöke is lett később, az ADL évente két pénzgyűjtő körlevelet küldött szét a zsidó szülők között, figyelmeztetve őket a gyermekeiket állítólagosan veszélyeztető növekvő arab jelenlétre az amerikai egyetemi kampuszokon.
Később az ADL Los angelesi és San franciscoi irodáiban tartott FBI rajtaütések felfedték, hogy az ADL ügynöke olyan a San franciscoi rendőrségtől lopott rendőrségi aktákat vásárolt, melyeket a bíróság megsemmisítendőnek ítélt, mivel azok sértették a jogait a bennük leírt személyeknek. Az ADL, amint bebizonyosodott, az illegálisan megszerzett aktákat a saját titkos aktáihoz adta, melyeket az amerikai arabok, feketék és apartheid ellenes valamint béke- és igazság-párti csoportokba beépített ügynökei segítségével gyűjtött össze.
Az ADL beépített emberei feljegyezték a felszólalók neveit és megjegyzéseit, valamint a tagokat és a hallgatóságot az ilyen programokon. Az ADL ügynökök még a résztvevők autóinak rendszámtábláit is felírták, és korrupt közlekedésügyi dolgozókat és rendőrtiszteket megvesztegetve azonosították a tulajdonosokat.
Bár az egyik főbűnös elmenekült az Egyesült Államokból, hogy elkerülje a büntetést, semmilyen jelentős büntetést nem foganatosítottak. Az ADL észak-karolinai irodáját felszólították, hogy teljesítsék azon személyek felszólításait, akikről dossziékat tároltak, hogy megtekinthessék a róluk gyűjtött információt, de senki sem került börtönbe és bírságot sem kellett senkinek sem fizetnie.
Nem meglepő módon egy elmenekülő dolgozó fedte fel egy cikkben, a Washington Report „a köze-keleti ügyekről” című cikkében, hogy az AIPAC-nak is vannak efféle „ellenség aktái”. Ezeket Izrael-párti újságírók, mint például Steven Emerson, és más úgynevezett „terrorizmus szakértők” számára állítják össze, valamint hivatásos, akadémiai vagy zsurnalisztikai riválisai is használják a bennfoglaltaknak, hogy megzsarolják, rossz hírét keltsék, hiteltelenítsék őket. Amire sosem derül fény, hogy ezen rágalmazó anyagok forrása az AIPAC „ellenállás kutató” részlege, Michael Lewis vezetésével, aki a híres Princeton egyetemi orientalista Bernard Lewis fia.
De nem ez az AIPAC legvisszásabb tevékenysége. Az 1970-es években, mikor a Kongresszus egy korlátot hozott az egy tagja által beszédek és könyvek honoráriumaként, jogdíjaként évente kereshető összegre, ezzel gátolva meg az AIPAC leghatékonyabb eszközét, mellyel a tagjainak AIPAC javaslatok szerinti szavazását díjazta. Az AIPAC nemzeti tanácsának tagjai ezt úgy oldották meg, hogy hazatértek a honállamaikba, és ott politikai akcióbizottságokat hoztak létre (PAC – Political Action Comitte).
A legtöbb érdekcsoportnak van PACja, amint a nagyobb cégeknek is van, a szakszervezeteknek is, a kereskedelmi kamaráknak, és a közösségi érdekképviseleti csoportoknak is. Az Izrael-párti csoportok azonban megvadultak. A mai napig 126 pro-izraeli PAC került regisztrálásra, és nem kevesebb, mint 50 volt aktív minden nemzeti választáson az elmúlt emberöltő során.
Egy egyéni szavazó 2000$-t adhat egy jelöltnek egy szavazási ciklusban, és egy PAC 10000$-t adhat egy jelöltnek. Azonban egy egyéni, különösen fontos személy, aki egy kemény ellenféllel találja szembe magát, 50 PAC által megtámogatva akár félmillió dollárt is kaphat! Ez elég arra, hogy elég televíziós szereplési időt vásároljon, hogy az ország nagy részében megválasszák.
Még azok a jelöltek is, akik ugyan nem szorulnak erre a pénzre, nem szeretnék, ha egy saját pártjukbéli riválisuk kapná meg, avagy egy rivális az szembenálló pártból, így tehát egy maréknyi szenátoron kívül mind az 535 Szenátustag úgy szavaz, ahogy az AIPAC utasítja őket, amint Izrael megsegítése, vagy a közel-keleti politika egyéb aspektusai kerülnek szóba.
Van azonban más nagyon különleges is az AIPAC politikai akcióbizottságai körül: szinte mindnek megtévesztő neve van. Ki tudhatná például, hogy a philadelphiai Delaware Völgyi Jó Kormány Társaság, a San-franciscoiak a Jó Kaliforniai Kormányért, vagy a Hód PAC Wisconsinban vagy az Icepac New Yorkban valójában Izrael-párti PACoc erős álcában? (a szervezetek nevei a szemléletesség kedvéért lefordítva – a szerk.)
Az AIPAC nyomainak elrejtése
A kongresszus tagjai tudják ezt, amikor beszámolnak a Szövetségi Választási Bizottság számára a támogatásokról melyeket a kampányhoz kaptak. A választóik azonban nem tudják, amikor ezeket a beszámolókat olvassák. Így tehát egy másik különleges érdekcsoport sem tud annyi pénzt pumpálni a jelöltek választási kampányába, mint az Izrael-lobby, és egy másik érdekcsoport sem oly gondos, s ment oly messze, hogy a nyomait elfedje.
Bár az AIPAC Washington legfélelmetesebb lobbycsoportja el tudja rejteni a nyomait annak, hogy szédíti és vesztegeti meg a szenátorokat, de mindent nem tud elrejteni.
Bárki kérhet egy képviselőjüktől a Kongresszusban egy táblázatot melyet a Kongresszusi Kutató Szolgálat állít össze, a Kongresszusi Könyvtár egy ága, mely megmutatja, hogy Izrael 69,5 milliárd dollárt kapott az 1949-es pénzügyi évtől az 1996-os pénzügyi évig bezárólag. A nemzeti fővárosban felkereshetik az emberek az Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség könyvtárát (USAID – U.S. Agency for International Development) Rosslyn-ban, Virginiában, és ugyanezt az információt beszerezhetik, valamint olyan táblázatokat is, hogy mennyi támogatást adott az USA más országoknak.
A látogatók épp azt fogják találni az 1949-1996-os időintervallumról, hogy az USA által folyósított külföldi segély együttes összege szaharai Afrikára, Latin-Amerikára és a Karibi térségre 62 497 800 000 dollár volt, ami közel azonos az aprócska Izrael számára folyósított összeggel.
A washingtoni Népességszámlálási Hivatal szerint a szaharai országok együttes népessége 568 millió fő volt. A körülbelül 24,5 milliárd dollár segély 42,99$-t tesz ki fejenként.
Hasonlóképp számolva a latin-amerikai és karibi országok 486 millió főnyi lakosságával és a számukra folyósított 38,25 milliárd dollárnyi segéllyel ez fejenként 79$-t ad.
Az azonos időtartam alatt az 5,8 millió lakosú Izrael számára folyósított segély összege lakosonként 10775,5 $-t ad. Ez azt jelenti, hogy minden az USA által egy afrikaira költött dollárra 250 $ jut egy izraelire, és minden a nyugati féltekén elköltött segélydollárra 214 izraeli segélydollár jut.
Megdöbbentő összehasonlítások
Bár ezek a hasonlatok már eleve megdöbbentőek lehetnek, de még így is távol vannak a teljes igazságtól. A Kongresszusi Kutató Központ munkatársának, Clyde Marknak a munkáját, valamint más forrásokat is felhasználva Frank Collins szabadúszó író Washingon Reportnak összeszámolta az az 1993-as pénzügyi év összes extra kiadását Izrael számára, melyek mélyen el vannak temetve a Pentagon és más szövetségi ügynökségek költségvetéseiben. A Washington Report hírszerkesztője, Shawn Twig, ugyanezt elvégezte az 1996-os és 1997-es évekre.
Az 1993-as pénzügyi évben 1,271 milliárd dollár plusz kiadást találtak; 355 milliónyit 1996-ban és 535 millió dollárnyit 1997-ben. Ezek átlagosan 12,2%-nyi többletet jelentenek a hivatalosan bejelentett összegekhez képest az azonos években, és valószínűleg még így sem teljes a lista. Ezek alapján logikusan feltételezhető, hogy hasonló módon 12,2% volt elrejtve minden évben, amikor Izrael segélyt kapott.
1997. október 31-ig bezárólag Izrael összesen 3,05 milliárd dollárnyi amerikai segélyt kapott az 1997-es pénzügyi évre, és 3,08 milliárd dollárt az 1998-as pénzügyi évre. Ezeket is hozzáadva az 1949-től számított évek adataihoz ez összesen 74,15 milliárd dollárnyi segélyt, jóváírást és hitelt jelent. Ezt a feltétezhető 12,2%-nyi többlettel megtoldva 83,2 milliárd dollárnyi végösszeget kapunk.
Azonban még ezzel sem értünk a végére! Mivel a pénzügyi év első hónapjában kapja meg a segély juttatását, szemben a többi kedvezményezettel, akik negyedévenként kapják a támogatásukat, Izrael ezzel egy további kedvezményben részesül. Ez lehetővé teszi Izrael számára, hogy amerikai kincstárjegyekbe fektesse a segélyt, mely azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak, aki kölcsönbe veszi így a pénzét, kamatot kell fizetni Izrael számára, azért a pénzért, melyet maga adott Izraelnek, miközben Izrael ugyanennek a pénznek a kamatát fölözi le! Ez a kamat, mely az előre fizetésből származik, így további 1,65 milliárd dollárt ad a végösszeghez, mely így 84,854 milliárd dollárt tesz ki. Ez az az összeg, melyet Izrael segélyként kap, és ez 14346 dollárt tesz ki minden férfire, nőre, gyermekre Izraelben.
Az is érdemes megjegyezni, hogy ez még nem tartalmazza az amerikai kormány hitelgaranciáit Izrael számára, melyekből a mai napig 9,8 milliárd dollárnyit tesznek ki. Ezek nagyban csökkentik az Izraeli kormány gazdasági hitelek után fizetendő kamatjait, és további terheket rónak az amerikai adófizetőkre, különösen, ha az izraeli kormány ezekre hagyatkozva nem fizeti ki tartozásait. Mivel azonban sem az izraeli megtakarítások, sem az amerikai adófizetőkre háruló költségek nem számszerűsíthetők pontosan, ezeket most kihagyjuk a számításokból.
Mindezeken túl pedig Izrael barátai sosem fáradnak el annak hangoztatásában, Izrael még sosem késedelmeskedett egy amerikai állami kölcsön visszafizetésében sem. Ezzel egyenértékű lenne azonban azt mondani, hogy Izraelnek még sosem kellett egy amerikai kölcsönt sem visszafizetnie. Az igazság e téren bonyolult, és úgy tervezték meg, hogy elrejtsék az amerikai adófizető elől.
A legtöbb Izraelnek folyósított hitelt leírásra került, és a legtöbb még azelőtt, hogy Izraelnek el kellett volna kezdenie törleszteni. Ily módon a juttatásokat hitelnek álcázhatták a Kongresszus ebben együttműködő tagjai, ily módon vonva ki Izraelt olyan vizsgálatok alól, melyeknek juttatások esetében alá kellett volna vetnie magát. Más kölcsönök esetében Izraeltől elvárt a kamat és idővel a tőket törlesztése, ám az úgynevezett Cranston módosítás miatt, melyet a Kongresszus minden 1983 után folyósított külföldi segélyhez csatolt, az Izraelnek biztosított gazdasági segély összege nem lehet kisebb, mint az Izraeli állam hiteleinek kamata. Összefoglalva: függetlenül, hogy az USA segélyét juttatás vagy hitel formájában adja, az soha többé nem fog az Államkincstárba visszakerülni.
Izrael azonban további kivételeket is élvez: Míg a legtöbb amerikai katonai segélyt kapó országnak amerikai fegyverekre, lőszerre és kiképzésre kell azt elkölteni, Izrael ennek az összegnek egy részét izraeli fegyverekre költheti el. Mindezeken túl amikor pedig Izrael amerikai fegyvert vásárol, gyakran megköveteli az amerikai szállítóktól, hogy izraeli beszállítóktól származó alapanyagokat vagy alkatrészeket használjanak fel. Erre azt mondják az izraeli vezetők, hogy a saját gyártóik és exportőreik révén egyre kevésbé függnek az amerikai segélytől, de a valóság az, hogy a hazai gyártóik nagyban az amerikai segélyre szorulnak.
Bár messze túlmutat ezen írás témáján, de mindenképp említésre méltó az is, hogy Izrael más országoktól is kap segélyt. Az Amerikai Egyesült Államok után a legfőbb támogató Németország, mind gazdasági, mind katonai téren.
A német segélyek messze legnagyobb része a náci atrocitások áldozatainak kártérítése formájában érkezik, de szintén jelentős katonai segítséget is nyújtott Németország az Öböl háborúban, és azóta, valamint különféle oktatási és kutatási juttatásokat is folyósítanak izraeli intézeteknek. Mindezen kategóriákban az összesített német juttatások az izraeli kormány, magánszemélyek és magán intézetek számára mintegy 31 milliárd dollárt azaz állampolgáronként 5345 dollárt tesznek ki. Ezzel az együttes amerikai és német támogatás közel 20000 dollár fejenként, azonban mivel igen kevés pénzt költ Izrael a népesség mintegy 20%-át kitevő muzulmán és keresztény lakosságra, az egy főre zsidó eső támogatás összege így még számottevően magasabb is lehet.
A valódi ár az amerikai adófizetőknek
Bár már így is igen nagylelkű támogatást kaptak az izraeliek, de ez jóval kevesebb, mint amibe ennek biztosítása került az amerikai adófizetőknek. Az alapvető különbség az, hogy amíg az USA költségvetésében hiány van, addig minden dollár segély melyet Izraelnek ad az amerikai kormány által felvett hitelekből van fedezve.
A Washington Report egy 1991. decemberi vagy 1992. januári cikkében Frank Collins megbecsülte a kamatok költségét, az 1949 óta fennálló kamatlábakkal. Ezt kibővítettem egy nagyon konzervatív 5%-os kamatlábban az azt követő évekre, és ezt csak a juttatásokra, kölcsönökre és hitelgaranciákra nem számítottam ezt.
A 84,8 milliárd dollár juttatás, kölcsön és egyéb javak melyeket Izrael kapott az 1949-es év óta mintegy további 49,9 milliárd dollárjába kerültek az Egyesült Államoknak.
Izraelnek vannak egyéb az amerikai adófizetőkre háruló költségei is, mint például mindaz a 45,6 milliárd dollár segély, melyet Egyiptomnak folyósít az Egyesült Államok, amióta Egyiptom békét kötött Izraellel 1979-ben. (szemben a 4,2 milliárd dollárral az azt megelőző 26 évre). Az Egyiptomnak folyósított segély maximálva van az Izraelnek folyósított segély kétharmadában, és átlagosan 2,2 milliárd dollárt tesz ki évente.
Az Egyesült Államoknak jelentékeny politikai és katonai költségekkel járt Izrael folyamatos támogatása a fél évszázadnyi konfliktusa során a palesztinokkal, és az Arab szomszédjaival. Ezeken túl pedig közel 10 milliárd dollárnyi amerikai kölcsöngarancia és feltehetően 20 milliárd dollárnyi az amerikai zsidók által adóból leírt támogatást is kapott Izrael a fennállása fél évszázada során.
Még ezen extra költségeket is leszámítva, az inflációt nem, de a kölcsön kamatokat számítva, körülbelül 134,8 milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek Amerika 84,8 milliárd dollárnyi támogatás 1949.-től 1998.-ig. Avagy másként fogalmazva: A közel 14650 dollár melyet az 5,8 milliónyi izraeli mindegyike után kifizetett az amerikai állam, annak ez 23240 dollárjába került fejenként, 1997. október 31.-ig.
Érdekes lenne tudni, hogy hány amerikai adófizető érzi úgy, hogy ők, és családjaik annyi támogatást kaptak az Amerikai Államkincstártól, mint amennyit azok kaptak, akik azt választották, hogy Izrael állampolgárai lesznek. Ez a kérdés azonban sosem fog felmerülni az amerikai közvéleményben, mivel ameddig az amerikai fősodratú média, a Kongresszus és az elnök fenntartják hallgatási egyezményüket, addig igen kevés amerikai fogja megtudni Izrael valódi árát az amerikai számára.
Fordította: Me
Forrás: ifamericansknew.org

Kadarkúti Égi Üzenetek 154. Jézus: A megigazulás

ÉGI ÜZENETEK
2012-07-31
Jézus:  A megigazulás
Jézus: Drága Gyermekeim! Először tisztáznunk kell ezt a fogalmat. Mi a megigazulás? Tévedés lenne azt hinni, hogy ha megigazul valaki, akkor a hazudozás emberéből őszinte ember lesz. A megigazulásban elnyeritek Isten természetfölötti ajándékát, a megszentelő kegyelmet, amely nemcsak eltörli bűneiteket, hanem megújít és megszentel benneteket. A megigazult ember részesül az isteni természetben: Isten fogadott fia és örököse lett, Jézus testvére és társörököse.
Van két lány, Erzsike és Ilonka, akik már gyermekkoruk óta barátnők. Szüleikkel egymás-melletti házban laktak. Vidám, boldog gyermekkoruk volt. Erzsike 32 éves, Ilonka 30. elsodorta őket az élet egymástól. Ilonka most is ott él szüleivel a családi házban, de Erzsi egy közeli városba került, háziorvosként dolgozott. Ilonka a falu iskolájában tanít. Egyik se ment még férjhez. Erzsinek alkalmi barátai vannak. Nagyon csinos, mutatós nő, és ha megunja, jön a másik. Ilonka vallásos, katolikus családban nevelkedett. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik önmegtartóztató életet élnek. A szombati napot együtt töltik. Hosszú beszélgetést folytatnak munkájukról, sikereikről, eredményeikről. Közben Ilonka zongoráján mindketten bemutatják egymásnak, hogy a régi zeneórák után még mindig tudnak néhány klasszikus darabot. Szó esik a fiúkról és a szerelemről is. Erzsi megkérdezi: „Ilonkám, te még mindig tartod a régimódi elveidet? Miért nem használod ki az életet, a fiatalságodat? Hiszen olyan hamar elröppen. Látod, nekem mindig vannak barátaim. Ilonka így válaszol: Tudod, én várok egy vallásos, tisztalelkű férfira, aki szintén családot akar. Nekem fontos, hogy a megszentelő kegyelem állapotában legyek. Csak így nyugodt a lelkem.
¾ Mi az a megszentelő kegyelem?
¾ Isten természetfeletti ajándéka, mely megtisztít minket a bűntől és az üdvösségre vezet.
¾ Hát már a szerelem is bűn?
¾ Ha szentségi házasságon kívül történik, akkor halálos bűn.
¾ Ilonkám, akkor én a pokolba kerülök, mert nincs az az Isten, aki nekem megbocsátaná azt a rengeteg bűnt, amit elkövettem a barátaimmal. Némelykor nős emberrel is foglalkoztam.
¾ Nem úgy van. Isten végtelenül irgalmas, és szeret téged, nem akar elveszíteni. Ha a bűneidet szívből megbánod, és meggyónod, azonnal mindent megbocsát. Ha viszont nem fordulsz feléje és folytatod eddigi életedet, akkor valóban elkárhozhatsz. A pokol borzalmas, Erzsikém! Nem kell hozzá gyilkosnak lenni, hogy valaki oda jusson. Elég egyetlen meg nem bánt halálos bűn.
¾ Ugye tudod, hogy 10 éves koromban gyóntam utoljára?
¾ Az nem számít! Sose késő elkezdeni a jó útra lépést.
Drága Gyermekeim! A párbeszéd közben beleláttam Erzsike lelkébe. Megindult a felismerés benne utálatos bűnei láttán. Elhatározta, hogy új életet kezd. Bűnbánata egyre jobban fokozódott, és megkérte Ilonkát, mondja el, hogyan kell gyónni, mert már elfelejtette. Erősen elhatározta, hogy holnap elmegy a vasárnapi szentmisére és gyónni fog. Látjátok? Egy lélek megint megszabadult a gonosz karmaiból.
Kedves Engesztelőim! Hogy jobban megértsétek a „megigazulás”-t, el kell mondanom, hogy két oldala van: a negatív és a pozitív oldal. A negatív oldal bűneitek eltörlése, melyeket Isten gyökerestől kitép, megsemmisít. A megigazulás pozitív oldala: hogy Jézus Krisztus megújít és megszentel titeket. Így a bűnösből szent lesz, Isten ellenségéből Isten barátja lesz. Mindezt a Szentlélek adja nektek, mint hatalmas változást, amely a megszentelő kegyelem révén megy végbe bennetek. Éljetek mindig a megszentelő kegyelem állapotában! Soha ne kövessetek el halálos bűnt, mert az megszünteti bennetek a megszentelő kegyelmet. Fontos tudnotok, hogy nem az a keresztény ember, aki sohasem követ el bűnt, hanem aki nem érzi jól magát benne, és igyekszik minél hamarabb szentgyónásban megszabadulni tőle.
A megigazulás újjászületés. A keresztség szentségben születtek újjá. Az első születés, mikor világra jöttök, az e világi életre van. A második újjászületés az Örök Életre van. A keresztségben Isten a szülő, az ember pedig Isten szülöttje. Isten nem adja át egész isteni természetét nektek, csak részesít belőle titeket. Ezért ti csak fogadott gyermekei vagytok. De Én, a ti Megváltótok, mikor az idők kezdete előtt Atyám megszült, megkaptam tőle teljes isteni természetét, tehát természetszerinti fia vagyok. A második újjászületéssel egészen átváltoztatok, megigazultatok. E csodálatos változás révén az emberből Isten fogadott fia lett, a bűnösből szent, a kárhozat fiából pedig, Isten örököse lett.
Most tekintsünk a megigazulásra a halál és feltámadás szempontjából! Én kínhalállal haltam meg a kereszten. Ti is, Gyermekeim a megigazulással meghaltatok a bűnnek. Én feltámadtam, nemcsak visszaéledtem, hanem romolhatatlanságba, isteni dicsőségbe öltöztem. Ti, akik megigazultatok, nemcsak meghaltatok a bűn számára, hanem új, tiszta életre támadtatok, szentek lesztek, az isteni élet részesei. És ha életetek végéig megőrzitek ezt a megigazulást, akkor az utolsó napon ti is feltámadtok dicsőségben, romolhatatlanságban és halhatatlanságban.
A mai tanításom elején említettem, hogy a megigazult ember Isten örököse lett, és az Én társörökösöm. Kifejtem előttetek, mit jelent ez az örökség. A Mennyországot jelenti, ugyanis Isten megosztja vele örök javait, Isten országát. Részesültök Isten végtelen tudásában, szeretetében, boldogságában, mert színről-színre fogjátok látni Őt ti is engesztelő Gyermekeim!
Ti, drága, forró szeretett Gyermekeim, akik hűségesen idejártok, akik ebbe az engesztelő közösségbe tartoztok, mindannyian a MEGIGAZULÁS útján lépegettek. Ez egy fényes, keskeny út, mely felfelé vezet egy magas hegyre, melynek a tetején egy ragyogó, átlátszó kristálypalota van. Aranykapuja ki van tárva és ott áll várakozva a Mennyei Atya. Látom, hogy az Út tele van szúrós bogáncsokkal, tövises bokrokkal, mély gödrökkel, sziklákkal. Látlak benneteket, kicsi engesztelőim, ahogy óvatosan haladtok fölfelé, keresgélve a simább helyeket, ahová léphettek. Az Őrangyalotok a hátatok mögött kísér és segít, ha kell. Ebből a fényes, keskeny útból elágazások mennek lefelé, és mindegyik ilyen mellékúton áll egy démon. Ezek az utak csábítóak, mert kényelmesek, simák: kétoldalt árnyas fákkal, bokrokkal, virágokkal díszített sétányok. Minden démon tart egy táblát, melyre cifra, fekete betűkkel a következő szavak vannak kiírva. Az egyiken „gazdagság”, a másikon „siker”, a harmadikon „hatalom”, a negyediken „szex”, az ötödiken „mámor”. A táblát tartó démonok nem ijesztőek, hanem fehér ruhába öltözött, vonzó külsejű, mosolygó angyalok és táblájukra mutatnak. Ti csak haladtok a göröngyös úton, amely egyre meredekebb. Egyiketek megbotlik egy kiálló sziklába és elesik. Hiába figyelmeztette őrangyala, hogy ne a táblákat, hanem az utat nézze. Ez a szikla a hiúság jelképe. Az Én gyermekem azon gondolkodott, mennyivel jobb és különb a szomszédasszonynál, aki kicsapongó életet él, nem imádkozik, nem jár templomba. Az őrangyala bűnbánatra indította, erre elszégyellte magát, bocsánatot kért Tőlem, és Én, az ő Jézusa már ott is álltam előtte és felemeltem. Egy másik testvéretek ruhája beleakadt egy tüskés bokorba. Próbálta kiszabadítani magát, de a tüskéktől csupa vér lett a keze. Mielőtt elesett nagyon fájt a beteg dereka, és hirtelen zúgolódni kezdett, Engem hibáztatott a szenvedése miatt. Ez a bokor a káromkodás jelképe. Az egyik táblát tartó démon bemerészkedett hozzá és mutatta, hogy az ő útján nincs tüskés bokor és csábította, hogy menjen vele. Megfogta a karját és rángatta. De az őrangyal ennek a gyermekemnek is felébresztette lelkiismeretét. Belátatta vele, hogy testi fájdalmai érdemszerző kincsek, lelke javára válnak. Odaléptem hozzá, és mikor megláttam, hogy sír, kiszabadítottam a tüskés bokorból, letöröltem könnyeit, felállítottam és csókjaimmal begyógyítottam a tüskék okozta vérző sebeit. A harmadik gyermekem lába beleakadt egy mély gödörbe és nagyot esett. Ez a kényelemszeretet szimbóluma. Miközben haladt a nehéz úton elkezdte sajnálni magát: „Az én életem csupa kényelmetlenség, fáradozás, áldozatvállalás, családom örökös kiszolgálása, egy taposómalomban vagyok. Mindig csak a munka, imádkozás, engesztelés, semmi pihenés, szórakozás. Elegem van!” Ahogy ott feküdt nagy dühösen, a „Gazdagság” táblát tartó démon beszökött hozzá és fülébe súgta: „Gyere velem! Gazdag leszel, mások fognak kiszolgálni, annyit szórakozol, amennyit csak akarsz.” Már vitte volna magával, de őrangyala átölelte, megsimogatta az arcát, és arra bíztatta, hogy ne lázadozzon az áldozatok és lemondások ellen, mert a kényelemszeretet komoly gátat jelen a lelek fejlődésében, hosszú tisztítóhelybeli szenvedésekbe torkollik. Mivel Én a keskeny, göröngyös úton mindig veletek vagyok, ehhez a gyermekemhez is odaléptem. Felemeltem, talpra állítottam és bátorításul egy kis láncot tettem a nyakába arany kereszttel, melyen felfeszített testem is rajta volt. Csak ennyit mondtam neki: „Kövess Engem, Én se a kényelmet kerestem!”
Gyermekeim! Ez a göröngyös út egyre fárasztóbb. A kiálló sziklákba kapaszkodva, egymást felsegítve, verejtékezve haladtok. De már csak néhány lépés a kristálypalota, a Mennyország. Aki megérkezik a kitárt kapuhoz, azt az Én végtelenül szerető Atyám fogadja. Karjaival átöleli és Atyai Szent Szívére szorítja. Egy kicsi angyal áll mellette és felnyújt Istennek egy gyönyörű színes virágokból álló koronát. Ezt szeretett gyermeke fejére helyezi, és őrangyala kíséretében beengedi az aranykapun.
Drága Gyermekeim, akik a MEGIGAZULÁS útján jártok, le ne térjetek erről a nehéz, de szép útról, mert csak így nyerhetitek el az örök boldogságot.
Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.

7 milliárd emberből 6 milliárdot akarnak elpusztítani védőoltásokkal.

Itt egy videó, ami bemutatja, hogy mire készülnek a hatalmas cégek vezetői, a tudósok, a gyógyszergyártó cégek.


A világon ma 7 milliárd ember él, de ezt 1 milliárd fő alá szeretnék csökkenteni a tudósok. Bill Gates azt mondja, hogy ő nem adna 3 hónapot a haldoklónak az életéből, mert helyettük rengeteg munkahelyet lehetne megmenteni.

Megdöbbentő a videó. A videó bemutatja, hogy mire készülnek a hatalmas cégek vezetői, a tudósok, a gyógyszergyártó cégek.
Bill Gates a munkákban tevékenyen részt vesz és a videóban beszél is arról, hogy a védőoltásokkal csökkenteni lehet az emberiséget.

A Szeretláng kegyelmi hatásairól

A 2012. július utolsó szombatján a törökbálinti Szeretetláng kápolnában elhangzott előadás - az elején röviden hírek a mozgalomról, utána az előadás. (Sipos Gyula)s