2012. szeptember 28., péntek

Szili Sándor: Kitartani!

Panaszkodásnak és nyögésnek
Ma nincs helye! Ma nincs Önérdek!
Egy kötelesség a mai;
Kitartani!

Hogy elkopott a cipőd sarka;
Hogy nincs jegyed kenyérre, vajra;
Hát ez is oly nagy valami!?
Kitartani!

Házak romokká dűlnek össze?
Csak a Haza álljon örökre
S templomainak tornyai!
Kitartani!

Az ellenséged buldog fajzat
Csak azt lesi, hogy hol haraphat;
Ki akar végleg irtani!
Ezért kell most kitartani!

Magyar vagy? Sorsod mindig ez volt;
Fejed felett a vész, ha tombolt
Törni, de meg nem hajlani!
Kitartani!

Mesék, regékre hát ne hallgass,
Mert nem segít a csodaszarvas,
Ha fénylők is a szarvai!
Csak egy segít: kitartani!

Szűnjön meg hát az ősi átok
A pártütés! Ha összeálltok
Itt senkise tud ártani...!
Kitartani...!

Volt egy idő, mely gyáván fújta:
Nem kell a kard! Nem kell a puska!
Térdet, fejet kell hajtani!
Nem kell a frontot tartani!

S ezért lettünk csonka ország!
A hitünket is elorozták
A Belzebub bitangjai...!
Azért kell most kitartani!

Hogy ez a sors újból ne érjen!
Keresztül minden szenvedésen
Egy szónak kell visszhangzani:
Kitartani! Kitartani!

Összetartás, 1944. november 5.

Hogyan lettem katolikus? -- egy egykori agnosztikus vall megtéréséről

A hit évéhez közeledve néhány személyes megtérés történetét ismertetjük, egykori ateisták, újpogányok, buddhisták, muzulmánok, zsidók, protestánsok interneten közzétett tanúságtételei alapján.

Chad Torgerson

Chicagóban nőttem fel, evangélikus családban. Szüleim nem voltak igazán lelki beállítottságúak, de fontosnak tartották, hogy megismerjem a kereszténységet - hogy azután magam döntsek a hit kérdésében. Konfirmáltam, aztán nem mentem vissza többé.

Éveken át agnosztikus voltam. A vallásnak nem láttam értelmét. A tudományban hittem, és a tudomány látszólag homlokegyenest ellenkezett azzal, amit a hittanórán tanultam. Elemző gondolkodásom mind közelebb vitt a tudományhoz és mindjobban eltávolított a hittől. Hogy hinni tudjak Istenben, létének bizonyítékára lett volna szükségem. Mivel nem találtam, a középiskola végére az agnoszticizmustól a teljes cinizmusig jutottam.   

Középiskola után az életem kicsúszott a kezemből. Sorozatos botlásaim, rossz döntéseim kétségbeesésbe kergettek. Depresszióval küszködtem, de konok maradtam, míg egy alkalommal fel nem adták nekem a leckét. Egy mélyen hívő szabadkeresztény lány, akivel jóban voltam - s akinek sokszor gúnyolódtam a hitén, kétségbe vonva annak tanítását -, megkérdezte: „Chad, olvastad te egyáltalán a Bibliát?” Persze, hogy nem; kinek van arra ideje? – Megmondtam neki, mire azt felelte: „Majd miután elolvastad, akkor vond kétségbe, amiben hiszek.”

Az a lány nem is tudja, hogyan változtatta meg az életemet ez a bölcs válasz. Önfejű huszonévesként elhatároztam: bebizonyítom, hogy nincs igaza. Feltettem magamban, hogy elolvasom a teljes Bibliát, hogy több érvem legyen ellene. Ellenérvek helyett azonban olyan igazságra leltem, mint soha azelőtt.  

1997 őszén neveztem magam először kereszténynek. A következő tizenkét évben – részben a katonaság kötelékében – bejártam a világot. Minden költözéskor új egyházban – többnyire szabadkeresztény gyülekezetekben – próbáltam otthonra lelni, de mire sikerült volna, mennem kellett tovább. Végül hazakerültem a szülővárosomba. Jó volt újra otthon lenni, szeretteimmel. Egyházi közösséget azonban, ahol igazán otthon éreztem volna magam, továbbra sem találtam.

A Katolikus Egyházzal kapcsolatban mindig elég cinikus voltam. Katolikus ismerőseimmel a beszélgetések hamar hitvitává fajultak. Önfejűségemben igazán sohasem voltam nyitott arra, amit mondtak. Megvolt a magam felfogása, amin senki ne változtasson. Ez saját bibliaértelmezésemen alapult, amit egyik-másik mai prédikátor tanításával ötvöztem.

Ezekből a tanításokból azonban hiányzott a teológiai mélység. Valamiféle „jóléti” teológiát közvetítettek, a kemény igazságokról viszont hallgattak. Mélyebb hit után kutatva lassanként eltávolodtam a modern felekezetektől. Érlelődni kezdett bennem a gondolat, hogy talán ideje volna valami hagyományosabbat keresni; talán újra szemügyre vehetném a katolikus vallást.     

Egy hétvégén focimeccsre mentem a sógorommal a Notre Dame katolikus egyetem campusára. Lenyűgöztek az épületek, a freskók, de még inkább a közösség. Rengetegen imádkoztak a campus lourdes-i barlagjánál; mindenfelől érkeztek katolikusok, akik tanúságot tettek a hitükről. A meccs előtt a játékosok is szentmisén vettek részt. Ez volna a hívő közösség, amelyet kerestem? Nem állítom, hogy azonnal döntöttem, de reálissá vált a lehetőség.

Megállapítottam, hogy a környezetemben sok hívő ember katolikus, és érdekelt, hogy miért ragaszkodnak erősebben a hitükhöz, mint a többi felekezet. Elszántam magam a katekumenátusra. Gondoltam, kipróbálom, ártani nem fog; ha nem tetszik, legfeljebb otthagyom.

Rengeteg kérdésem volt, de mindegyikre választ kaptam a papoktól, katolikus családtagjaimtól, barátaimtól. Sok mindennek utánanéztem az interneten, a Katekizmusban, a Bibliában. S mindig vártam a pillanatot, amikor rábukkanok arra a hiányosságra, amitől hiteltelenné válik a Katolikus Egyház. Ám ez a pillanat sohasem jött el.

Elvégeztem a katekumenátust. Maradtak kérdéseim, de sokra választ kaptam. Közeledett a húsvét, döntenem kellett. Sokan már az elején meghozzák a döntést, és csak formálisan járják végig a katekumenátust. Számomra a katekumenátus az értékelés időszaka. Ezért minden témában elmélyültem, és ami még fontosabb, sokat imádkoztam. Biztos akartam lenni benne, hogy jó döntést hozok. A végén nem villogott fényreklám, hogy Légy katolikus! – hanem valami halkan megszólalt a lelkemben. Az életben olykor egy-egy ilyen halk suttogás válik meghatározóvá. Nagypéntekig adtam időt magamnak, hogy a Szentlélek segítségével felismerjem, hol vagyok igazán otthon. Másnap, húsvét vigíliáján befogadott a Katolikus Egyház.

Azóta sokat gondolkodom, elemzem újonnan felfedezett katolikus hitemet. Hogy mit látok? Mélységes teológiát. S miközben egyre többet tanulok a katolikus hagyomány nagy szerzőitől és tanítóitól, egyre jobban rajongok ezért a hagyományért. Felismertem, hogy sokan keresik hozzám hasonlóan az igazságot, a közösséget, Istent. Ezért 2011 februárjában elindítottam a WakingUpCatholic.com weboldalt, hogy másokkal is megosszam mindazt, ami velem történt. Az írás engem is gyarapít; mindennap tanulok valamit a hitről. A katolikus hagyományt, az ünnepektől a búcsúkig, szépség és kegyelem hatja át. Tíz évvel azután, hogy keresztény lettem, Krisztussal való kapcsolatom erősebb, mint valaha, és ezt a katolikus hit szépségének, mélységének, gazdagságának köszönhetem.
Forrás: whyiamcatholic.com
Magyar Kurír (mk)

Hit és gyógyulás útján

Egy szavazattal szavazták meg az abortuszt Uruguayban

A terhesség 12. hetéig legalizálta az abortuszt az uruguayi parlament – egy szavazattal. A szeptember 25-én, ékéső este tartott szavazáson ötvenen szavaztak a javaslat mellett és 49-en ellene. A legalizálásról azonban még a szenátusnak is döntenie kell.
Mindazonáltal Jose Mujica elnök, akinek eldöntheti, hogy aláírja-e a törvényt vagy sem, már korábban kifejezte támogatását az ügyben, írja a CNA ésa BBC.
A javaslat ellen több ezer abortuszellenes tüntető vonult fel a fővárosban, Montevideóban, a kongresszusi vita pedig tizenhárom órán át tartott.
A megszavazott javaslat szerint az abortuszra jelentkező nőnek meg kellene jelennie egy orvosokból és szociális munkásokból álló bizottság előtt, akik tájékoztatnák a veszélyekről, lehetséges következményekről és a beavatkozás menetéről. Ezután öt nap gondolkodási idő következne, ami után a jelentkező szabadon dönthetne arról, hogy továbbra is kéri a magzatelhajtást vagy nem.
Az orvosok, nővérek ugyanakkor jelezhetik, hogy lelkiismereti okokból nem vállalnak abortuszt, illetve abban való segédkezést, ezt pedig minden egészségügyi intézménynek tiszteletben kell tartania. A katolikus és más intézményeknek, amelyek elutasítják, hogy ilyen beavatkozásokat végezzenek náluk, kötelessége lesz a hozzá fordulókat felvilágosítani arról, hogy hol végeznek abortuszt.
Az uruguayi püspöki kar már többször felszólította a parlamentet, hogy utasítsa el az abortusz legálissá tételét. A kongresszus 2008-ban már ugyancsak egy szavazattal, 49-48 arányban megszavazta a törvényt, de az akkori elnök, Tabare Vazquez megvétózta azt.
Magyar Kurír

Az egészségügy felépítése átalakítás után

A közelmúltban Balog Zoltán bejelentette, hogy olyan átalakításra került sor az egészségügyben, amire 20 éve nem volt példa.
Először is, kinevezték a jó arcokat, akikkel lehet reklámozni a példátlan dilettantizmusukat. A jó arcokra leginkább azért lehet szükség, mivel alattuk egyre ingoványosabb a talaj. 20 évig arra volt példa, hogy háziorvosként az az általános orvosi oklevéllel rendelkező orvos dolgozhatott, aki általános orvostan vagy háziorvostan vagy belgyógyász szakképesítéssel rendelkezett. Most ez a példátlan átalakítás abból áll, hogy háziorvostan szakorvosi szakképesítés nélkül is elláthat háziorvosi feladatokat az a szakorvos, aki rendelkezik a következő szakképesítések bármelyikével:
-aneszteziológia és intenzív terápia
-arc-, állcsont-és szájsebészet
-belgyógyászat
-bőrgyógyászat
-csecsemő- és gyermekgyógyászat
-érsebészet
-fizikális medicina és rehabilitációs orvoslás
-üzemorvostan
-fül-orr-gégegyógyászat
-gasztroenterológia
-geriátria
-gyermek-és ifjúságpszichiátria
-gyermeksebészet
-hematológia
-honvéd-, katasztrófa-és rendvédelem orvostan
-idegsebészet
-infektológia
-kardiológia
-klinikai onkológia
-mellkassebészet
-nefrológia
-neurológia
-ortopédia és traumatológia
-oxyológia és sürgősségi orvostan
-plasztikai-és égéssebészet
-pszichiátria
-repülőorvostan
-reumatológia
-szemészet
-sebészet
-szívsebészet
-szülészet-nőgyógyászat
-tüdőgyógyászat
-urológia
 Hatályos 2012. IX. 15-től. Megállapította: 22/2012 EMMI rendelet 14.§.
Most vagy a kórházból eljönnek a maradék orvosok háziorvosnak, vagy előbb-utóbb bárki elmehet orvosnak, lényeg, hogy be legyen töltve az állás, a többit majd elmagyarázzák a „jó arcok”, akik nem csak a MAGYAR egészségügy arcai, hanem az átalakulás arcai is!
Még ez alá is tudnak menni, miszerint bejelentették, hogy OKJ-s tanfolyamokon képeznének át nyolc általánost végzett tartós munkanélkülieket ápolóvá, és velük pótolnák azokat a magas szinten képzett, nyelvet beszélő ápolókat, akik egyre nagyobb számban hagyják el az országot.
Ehhez azért kellenek az arcok, lássuk be! Vagy ehhez már pofa kell?

Pilisi Zsálya

A Szentszék csatlakozott a diplomaták ellen elkövetett bűncselekmények megelőzésére vonatkozó egyezményhez


A Szentszék kinyilvánította, hogy a továbbiakban is hozzájárul a diplomaták ellen elkövetett bűncselekmények megelőzését és büntetését célzó globális elkötelezettséghez.
Szeptember 26-án Dominique Mamberti érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára az ENSZ Főtitkárságán letétbe helyezte azt az okiratot, amellyel a Szentszék csatlakozik a Nemzetközi védett személyek ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban 1973-ban elfogadott egyezményhez. A konvenció 1977. február 20-án lépett életbe.
A Szentszék e lépéssel a saját és Vatikán Városállam nevében kinyilvánította, hogy a továbbiakban is hozzá kíván járulni a diplomaták ellen elkövetett bűncselekmények megelőzését és büntetését célzó globális elkötelezettséghez. A csatlakozási okirat emlékeztet rá, hogy az emberek és népek közötti testvériség, igazságosság és béke értékei különösen fontosak a Szentszék számára. Ezek védelme és megerősítése megkívánja a jogrend elsődlegességét és az emberi jogok tiszteletben tartását.
A bűnügyi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó egyezmények tényleges garanciát jelentenek a békét és az emberi méltóságot fenyegető bűntényekkel szemben. A döntés nemcsak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a Szentszék együtt kíván működni a diplomáciai testületeket megillető védelemben, „in primis” figyelembe véve a Szentszékhez akkreditált személyzetet, hanem a nemzetközi közösséget is segíti abban, hogy magas szinten tartsa az éberséget a terrorizmus veszélyeivel szemben.
A kezdeményezés része annak a már jó ideje tartó folyamatnak, amelynek célja, hogy a vatikáni jogrendet a legmagasabb nemzetközi normákhoz igazítsa a szóban forgó súlyos csapások kiküszöbölésére.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Óriási EU-pénz a dunai gátakra

25 milliárd forintot adott az EU a Duna árvízvédelmére. A vízügyesek nem is hajlandók másra gondolni, mint a gátak magasítására.
Szóba sem kerülhet a szűk árterek megnyitása, a folyó árvizének tározókba engedése, szétterítése - derült ki a gigantikus Duna Projekt tájékoztatóján. A magyar vízügy koncepciója továbbra is az árvizek minél gyorsabb levezetése az egyre magasabb gátak közé szorított folyón.
Soha annyi pénzt nem költöttek Magyarországon egyetlen árvízvédelmi projektre, mint a most induló, közel 30 milliárdba kerülő akcióra, amit 85 százalékban az Európai Unió finanszíroz. A pénzből 12 kilométernyi vadonatúj gátat építenek a Szigetközben, több helyen magasítják, erősítik a töltéseket, szilárd utat építenek a gátkoronán, árvízkaput kap a győri Iparcsatorna torkolata, felújítják a Sió-torok árvízkapuját, sok más fejlesztés és műtárgyépítés mellett. Ezek összesen 200 kilométernyi Duna-partot érintenek hat megyében.
A munkálatokat 2014 tavaszáig fejezik be.
Magyarországon átlagosan 2-3 évente van kisebb vagy közepes, 5-6 évente elég nagy és 10-12 évente durva árvíz. A kétezres években gyorsult a tempó, hiszen 2002-ben és 2006-ban is extra nagy áradás volt.
A projekt indulását ünneplő eseményen Molnár Béla, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatója elárulta, hogy a következő nagy árvízvédelmi beruházást a Felső-Tiszára tervezik.
Láng István, az OVF műszaki vezérigazgató-helyettese azzal magyarázta, hogy a Duna árvizeit magas gátak és keskeny árterek építése helyett miért nem engedik ki időszakos tározókba, hogy ehhez a megoldáshoz két szigetköznyi területre lenne szükség. Arról nem esett szó, hogy önmagában miért riasztó gondolat két szigetköznyi méretű sekély tavak létrejötte.
A Tiszán az utóbbi években a gátverseny helyett, pontosabban mellette már átálltak az árvízi tározók építésére. Igaz, ott harmadannyi vizet kell hosszabb-rövidebb időre szétteríteni, mint a Dunán.
A gátak kiépítése előtt, de egy ideig még utána is a Dunán is úgynevezett fokrendszer működött, ami leegyszerűsítve azt jelentette, hogy bizonyos helyeken csatornát vagy nyílást vágtak az emelkedő víznek, hogy az szabadon kifolyhasson az ártérre, ahol halak szaporodtak benne, illetve az iszap megtrágyázta a földeket. Az ár elvonultával a víz a fokon keresztül visszafolyt a főmederbe.
(Sz.L. index)

Egy sikeres üzletembertől egyszer megkérdezték sikerének titkát. Válaszát három szóban foglalta össze: „és még valamit". Korán megtanulta az életben, hogy az átlagember és az igazán sikeres ember között ebben a három szóban lehet megfogalmazni a különbséget. A jól menő emberek megtették, amit vártak tőlük „és még valamit" azon túl is. Jézus tanította ezt az alapelvet, amikor hegyi beszédében ezt mondta: "Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre!" (Mt 5:41) „És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is?" (Mt 5:47)

Molnár Géza: Áramszünet

Hajlamosak vagyunk azt hinni, megállunk a saját lábunkon, s a történelem során még nem voltunk ennyire függetlenek. Az igazság ezzel szemben az, hogy teljes mértékben kiszolgáltattuk magunkat a technikai civilizáció perverz logikájának. Egy hetes áramszünet, csatatérré változtatná mindennapjainkat, egy hónap után városaink hadi temetőnek és tábori kórháznak tűnnének, egy év után világunkból csak hamu, füst, és romhalmaz maradna!
A Világ történetében eddig sohasem fenyegetett ilyen eshetőség. Mindez sokat elmond az emberi butaságról. A mai embert megbabonázta és rabszolgává tette a haladáseszme, az olcsóenergia. Épp ésszel elképzelhetetlen mértékben szolgáltattuk ki magunkat egy eszköznek, mely segítségével kondicionálhatnak, szolgasorba taszíthatnak valamennyiünket, amely, vagy inkább, amelynek várható hiánya Damoklész kardjaként függ a fejünk felett. Ma már nem a tömegpusztító fegyverektől (atom, vegyi, biológiai) kell félnünk, hanem attól az egyre nyilvánvalóbb eshetőségtől, hogy rövid időn belül lekapcsolják az áramot. Az előállított energia költsége, a számlákban megjelenő adók egyre magasabbak, egyre többen esünk ki a rendszerből, kényszerülünk fogyasztáskorlátozásra, önkéntes áramszünetre. És a helyzet egyre romlik. Maholnap az emberek többségének egy választása marad: lekapcsolódni a hálózatról. Ez végre rákényszerít minket a helyes útra, hogy akarva-akaratlan újra értékeljünk a felhasznált energiát, s újra gondoljuk az életvitelünket, a legszükségesebb mértékűre korlátozzuk az energiafelhasználásunkat.
A GLOBÁLIS ÁRAMSZÜNET, melyről korábban csak katasztrófahipotézisek között olvashattunk, ma már kézzelfogható eshetőség. Ha nem készülünk fel rá, nem marad esélyünk, nem kerülhetjük el a végzetünk. Szükségszerű pusztulásunk a rendszer működésének és összeomlásának logikájából egyaránt következik. Elérkezett tehát a pillanat, hogy leszámoljunk az olcsóenergia táplálta illúziókkal, szakítsunk kényelmes életmódunkkal, és valódi energiát állítsunk elő!
Igen, ma az olcsóenergia ennek a szerencsétlen évszázadnak a rákfenéje. Áttétei megtámadták a társadalom idegközpontjait, hamuvá égették a maradék tudatosság utolsó pislákoló csonkjait! Az egyetlen megújuló és fenntartható energia belőlünk fakad. Tudomásul kell vennünk, a jövőben nem számíthatunk másra, csak amit két kezünk erejével magunk termetünk magunknak.
Sokan nem hisznek az összeomlás lehetőségében. Mások, fanatikusok, próféciák hívői pedig valamiféle vallásos világvégére várnak. Kevesen vannak azok a kiábrándult, ám mégis derűs szemlélődők, akik pontosan tudják, liberális, relativista civilizációnk önmagába fog roskadni és világunk a fájdalom, az őrület és a halál káoszába zuhan. Vannak emberek, talán ők alkotják a túlnyomó többséget, akiket zombinak vagy élőhalottnak hívnék. Ők még ma is azt hiszik, földi paradicsomban élnek, mereven ragaszkodnak az olcsóenergia minden torzszüleményéhez, s ezzel ők maguk idézik elő a pusztulást és a káoszt!
Bármilyen nehéz is elképzelni, a civilizációnk zsákutcába jutott. Ilyen körülmények között utópisztikus és egyben őrültség kitartóan tovább menetelni előre. Az egyetlen járható út vissza, a múltunk felé vezet. Csak a mai rendszer, életmód és gondolkodás gyökeres átalakításával mérsékelhetjük az egyre fenyegetőbb összeomlás végletesen tragikus következményeit.
(ffek.hu)

Goldman Sachs-ESM diktatúra Európában

Goldman Sachs-ESM diktatúra EurópábanLáthatók a gazdasági bérgyilkosok - a Világ mindent felfalni akaró "kisgömböce" a Goldman Sachs, ami az európai ironikus adósságválság nyilvánosságra került forgatókönyve szerint, amerikai "befektetési bankként", fokozódó ütemben csontozza ki Európát - részleteiben ismertté vált tervei, mivel Draghí bejelentése előtt egy nappal a Bloomberg feltárta minden részletét. Európa kifosztásának Goldman Sachs-eszköze az ESM megabank rendszer, ami a német szövetségi bíróság döntése után a tervek szerint megkezdte Spanyolország és Görögország felszámolását, ami burkoltan megfogalmazva "gazdasági felügyelet alá helyezést" jelent. A "megszorító intézkedéseket" heves tiltakozások jelzik. Portugáliában legalább egymillió ember vonult az utcára, de Spanyolországban milliók. A görög tüntetők is összecsaptak a "fizetésükért" megdolgozó rendőrökkel.


A helyzet elég faramuci. Adott egy rahedli országát és népét eláruló politikus, akik védelmét a rendelkezésükre bocsátott, és ezért fizetett bérgyilkosokká züllesztett rendőrségek és katonaságok látják el. A kettős feladatkör, a rend, biztonság fenntartása, és a tolvaj, hazaáruló politikusok elvtelen védelme, egyre több és nagyobb feszültséget okoz.
Általános sztrájk és zavargások Görögországban, sztrájkok és zavargások Spanyolországban, Portugáliában - a mindegyik országban az emberek a fegyverek ellen mennek a megszorító intézkedéseket miatt. Athénban, a miniszterelnök és pénzügyminiszter megállapodott 11,9 milliárd eurós komoly "takarékossági programban" az ország fenyegető csődje miatt. További két milliárd euró folyik be az új adók bevezetésével az államkasszába.
Több tízezer görög tiltakozott az országos tüntetéseken és általános sztrájkot hirdettek a megszorító intézkedések ellen.

A "bankok Európájában" csődbe jutnak az extraprofittal záró, de mindig bajbajutott bankok, majd a néptől kizsarolt adókból "feltőkésítésük" után a "befektetők" megint kilopják a kasszát. Végülis nem nehéz egy bankot csődhelyzetbe hozni. Csak korrupt bíróságok, anyagilag érintett politikusok által aláírt "szerződések", és ezek létrejöttéhez szükséges törvények kellenek, nameg olyan "bankbefektetések", amelyek soha nem kerülnek kiegyenlítésre, mert azok veszik fel, akik megsegíttetik a bankokat. Kialakul egy ördögi kör, aminek az a lényege, hogy bankok feltőkésítése felemészti a nemzeti össztermék jelentős részét, és az ország működésképességének látszata megőrzéséhez nem marad költségvetési keret, amit IMF és EKB hitelekkel "pótolnak" ki. A látszólagos kényszerhelyzetben a "politikusnak" nevezett beépített valaha emberek, "kénytelenek tárgyalásokat folytatni" gazdáikkal/megbízóikkal, hogy hatalmuk és korrupciós lehetőségeik védelme illetve meghagyása érdekében legalább arra legyen "keretük", hogy le tudják verni a kifosztott lázongókat, illetve a médián keresztül tovább tudják hülyíteni az amúgy is hülye megválasztóikat. Az utóbbiak létszámát ki lehet pótolni választási csalásokkal, trükkös választási rendszerrel, amiben a kisebbség a többség, és soha meg nem valósuló ígéretekkel.


Spanyolország "kreatív" számlái esetében az EUSSR most készíti elő a feltétel nélküli gazdasági kapitulációt. A nullákba mindig belegabalyodok. A 40 milliárdos bankszanálási csomaggal Spanyolország lesz az első olyan ország, ahol hasznot húznak a feltételek nélküli szanálásból. Eredménye a pénzügyi rendszer három hónapos felülvizsgálata. A jóváhagyott 100 milliárd eurós banktámogatást államkötvényekbe, és pénzkölcsönben jelenik meg, amivel kapcsolatban a spanyol gazdasági miniszter, a Lehman exbankár, Luis de Guindos tagadta, hogy volt egy ilyen terv. Tudjuk, hogy hazudik...
A klubok Európájában az utolsó, már 2008-2009-ben általunk is előre láthatóan megalakuló "Berlini-klub", az a felszámoló, akit most ESM néven totálisan kifosztja Európát a Goldman Sachs "befektetői" érdekei szerint, a sajnos általunk már évekkel ezelőtt előre sejtett tervek alapján.
A leírtak az EU minden tagországára igazak, így már jobban megérthető az Orbán-rezsim osztogató-fosztogató politikának nevezett néphülyítése, és belső korrupciós ügyletei mellett a haza kiárusítása is.
Ha vicces kedvemben lennék, azt írnám, hogy ez egy olyan színielőadás, amelyiknek olvasatlanul is tudtuk a végét, de végig kellett seggelni, mert nem hagyhatjuk el a "nézőteret"...



És egy kis feszültségoldóként: Szokás szerint zsebemben kotorásztam, és kezembe akadt vagy 200 forint apróban. Úgy döntöttem, hogy most nem rendezek belőle lakomát, eszem-iszomot, hanem befektetem. Tudom, hogy most sokan "kuláknak" tartanak, de esküszöm, nem loptam ezt a kis vagyont.
Gyorsan átnéztem az arany befektetési piacot. Annyit már tudok, hogy New York és London fertőzött aranyügyileg. Manhattanben, a Fifth Avenue és 47. utca környékén az ékszerüzleteknél megrendült a bizalom a kereskedőkben. A 10 unciás aranyrudakat, a Forth Knox-i aranykészlethez hasonlóan, wolfram-töltettel látták el.
A közel 18.000 dolláros rúd esetében az aranyozás pontosan olyan, mint az valódi rudakon. Még a sorozatszámok, és tanúsítványok is stimmelnek.
A Breaking News beszámolt Ibrahim Fadl kísérletéről, amiben 100 ezer dollár értékű "aranyrudat" olvasztott fel, és láthatóvá vált a szürke wolfram. Az érdekesség az, hogy a különbség szinte észrevehetetlen, mivel a wolfram fajsúlya 19,25 gr/cm3, majdnem pontosan ugyanannyi, mint az arany 19,33 gr/cm3-es fajsúlya. Ellenőrzésre a szakirodalom a Vitruvius módszert ajánlja ( http://translate.googleusercontent.com/translate_c?depth=1&hl=hu&prev=/search%3Fq%3DKommunikation%2Bchemtrails%2BDeutschland%26hl%3Dhu%26biw%3D1024%26bih%3D653%26prmd%3Dimvnsfd&rurl=translate.google.hu&sl=de&twu=1&u=http://www.autobahngold.de/erkennendurchberechnenarchimedes.htm&usg=ALkJrhgfvHosxfrzJH3dfpbW1XUfjFPzQw ) vagy a kiszámításos meghatározást ( http://translate.googleusercontent.com/translate_c?depth=1&hl=hu&prev=/search%3Fq%3DKommunikation%2Bchemtrails%2BDeutschland%26hl%3Dhu%26biw%3D1024%26bih%3D653%26prmd%3Dimvnsfd&rurl=translate.google.hu&sl=de&twu=1&u=http://www.autobahngold.de/erkennendurchberechnen.htm&usg=ALkJrhj9i9v4Fvjwb1qyw7Y6UI_8gRdgdA ), de könnyen mérhető, észlelhető különbséget ezek sem adnak.
A "wolframmal töltött aranyrudak" márciusban jelentek meg Londonban. A svájci gyártó, az MTB, mint szakértő, aki a korábban valódi aranyat eladta, azt ajánlotta, hogy vásárolni csak megbízható kereskedőtől szabad, de a probléma az, hogy Ibrahim Fadl is egy megbízható kereskedő. Egy szó, mint száz, nélkülözhető vagyonomat nem fektetem aranyba, főleg nem Amerikában, vagy a briteknél, mert a titkosszolgálatok aranyhamisító bandáról beszélnek. Ilyenekről már korábban beszámoltunk a Rockefeller-családdal kapcsolatban. Woframhoz amúgy is hozzá lehet jutni a kiselejtezett villanykörtékből, aranyra meg eddig sem telt, meg minek is, nem ehető...