A judaizmus nem pusztán "vallás",
mert sok zsidó ateista vagy agnosztikus, és emiatt egyáltalán nem
tartják magukat kevésbé zsidóknak. A zsidóság nem is faj, noha a
gyakorlott szem legtöbbször észre tudja venni a zsidós megjelenést, azaz
azokat a jellemzőket, melyek sok századnyi beltenyészetből jöttek
létre. A zsidók magukat "Isten kiválasztottjainak" tartják, és
határozottan rosszallják a közösségen kívüli házasságot. De vannak
vegyes házasságok, és ezek segítettek a zsidóság vérének
felfrissítésében a gettókban töltött évszázadok alatt, ahol a zsidók a
lakosság többi részétől elzárkózva éltek.
A
vegyes házasságok alapvető feltétele, hogy az anya zsidó, mivel ortodox
rabbik csak zsidó anya gyerekét tartják zsidónak. Ennek ellenére
egyetlen zsidó nagyapa elég ahhoz, hogy valaki teljesen zsidóként
azonosítsa önmagát (ld. Nicolas Sarkozy, a francia médiában
következetesen "magyar" származásúként emlegetett ex-köztársasági elnök -
AD-kommentár). A zsidóság ennél fogva "szellemi faj", melyet a századok
folyamán a héber vallás és a judaizmus egyesítő projektje tartott
össze.
•
A judaizmus politikai projekt
•
A judaizmus politikai projekt
A
judaizmus alapvetően politikai projekt. Fontos a zsidóknak hogy a
"világbéke" irányában tevékenykedjenek, általános és maradó béke
irányában. Nem véletlen, tehát, hogy a szó "béke" (héberül salom)
gyakori zsidó beszélgetésekben világszerte. A tökéletes világban, melyet
építenek, a nemzetek minden konfliktusa el fog tűnni. Ezért akarják a
zsidók fáradhatatlanul sok év óta megszüntetni a határokat, és
fáradoznak a nemzeti azonosság megszűnésén, és egy globális
"Békebirodalom" létrehozásán. A nemzetek létét háborúk és feszültségek
gerjesztőjének tartják, így ezeket gyöngíteni kell, és világkormányt
kell létrehozni, "Egy világ kormányt", "Új világrendet", egyetlen
világuralmi szervet, mely boldogságot és gazdagságot fog hozni, zsidó
stílusút, a Földre.
Ez
a gondolat többé-kevésbé megtalálható minden marxista értelmiség
írásaiban, magában Marx Károlyéiban, a francia nyelvű zsidó filozófus
Jacques Derrida műveiben, liberális gondolkodók mint Karl Popper, Milton
Friedman és a francia nyelvű Alain Minc írásaiban. A cél a világ
egyesítése minden szükséges eszközzel, kulturális konfliktusok
létrehozása a nemzeti államok gyengítésére. Ezért az egy világért
fáradoznak zsidó értelmiségiek világszerte. Mindegy, hogy jobb vagy
baloldaliak, liberálisok vagy marxisták, hívők vagy ateisták,
mindannyian lelkes szószólói a pluralisztikus társadalomnak és az
általános keveredésnek, azaz a fajok keveredésének.
Így
zsidók minden erejükkel -alapvetően a világ összes zsidaja- támogatja
színesek bevándorlását azokba az országokba, melyekben tartózkodnak,
nemcsak azért, mert a multikulturális társadalom egyik politikai céljuk,
de azért is, mert minden nemzet nemzeti azonosságának lerombolása és
fehérellenes bevándorlók jelenléte megelőz minden zsidóellenes
forradalmat a zsidó gazdasági, politikai és média uralom ellen.
Valamennyi zsidó értelmiségi, kivétel nélkül a "pluralista társadalom"
felépítésén ügyködik, és állandóan "éber ellenségei minden
rasszizmusnak".
Franciaországban
befolyásos írók és újságírók mint Bernard-Henri Levy, Jacques Attali,
Jean Daniel, Guy Sorman és Guy Konopniki megegyeznek a pluralizmus és az
antirasszizmus kérdéskörében, ha politikailag nem is képviselnek
teljesen azonos irányvonalat. Ez a megszállottság, mely nagyon jellemző a
zsidókra, megtestesül a mozifilmekben, ahol sok filmes és rendező
befolyásos zsidó. Amikor egy film védi és támogatja a fajkeveredést a
"toleranciát" és a pluralizmust, biztos lehetünk benne, hogy előállítója
zsidó.
Most
már jobban értjük, hogy az 1970-es évek volt baloldalijai és
kommunistái nem is ugrottak olyan nagyot, hogy a ma
"neokonzervatívjaivá" legyenek, csupán más stratégiát választottak a
régi cél elérésére: fajzsidók uraljanak egy kevert fajú társadalmat.
Miután
a palesztin intifáda megkezdődött 2000 októberében, a franciaországi
zsidók és a nyugati világ többi része észrevették, hogy manapság
érdekeiket és projektjüket elsősorban az iszlám és fiatal afrikai
bevándorlók veszélyeztetik, mind arabok, mind feketék. Céljuk, hogy
erősítsék a modern fajkeverő és fajtakargató társadalmat, melynek
létrehozásáért annyit fáradoztak Franciaországban. A keverék azzal
fenyeget, hogy független alcsoportokra bomlik, és ezt a zsidók nem
akarják. Nem akarnak külön egységeket és egyáltalán különállást, kivéve a
különálló zsidó identitást és zsidó elkülönülést. Volt marxisták
Franciaországban, mint Alexandre Adler, André Glucksmann és Pascal
Bruckner ma Alain Finkielkrauttal együtt a jobbszélső, Washington és
cionista-párti Nicolas Sarkozy pártját támogatják. Mégsem lettek francia
hazafiak. csak a zsidóság kizárólagos javát kívánva reagálnak, és
minden cselekedetük előtt, hasonlóan az amerikai zsidókhoz, megkérdezik:
Jó ez a zsidóknak?"
“Tolerancia" mint fegyver
A
zsidó szekta tagjai a Föld legtérítőbb emberei, de nem mint a
keresztények és mohamedánok, akik minden embert saját hitükre akarnak
téríteni, a zsidók nem akarják a világ népeit zsidókká tenni, csupán
arra ösztönzik őket, hogy adják föl nemzeti és vallási azonosságukat, és
csak a "toleranciának" éljenek. A folyamatos kampánynak, mely a
fehéreket rabszolgatartónak, gyarmatosítónak, a harmadik világ
kifosztójának, és Auschwitz üzemeltetőjének állítja be, nincs más célja,
mint az ellenfelet sarokba szorítani, térdre kényszeríteni, nem
erőszak, hanem sugallt bűnösség segítségével. Ha a zsidók az egyetlenek a
Földön, akik megtartják hitüket és hagyományaikat, akkor végül mindenki
"Isten kiválasztottainak" fogja őket tekinteni.
"Missziójuk",
és a zsidók gyakran használják a misszió szót, hogy lefegyverezzék a
többi embert, hogy megsemmisítsenek mindent, ami nem zsidó vagy nincs
zsidó irányítás alatt, hogy az embereket átdarálják, azonosság nélküli
munkaerővé degradálják, és így, az általános "béke" érdekében az
embereknek nincs "megosztó" azonosságuk.
Ahogy
Izsák prófétájuk mondta: "A farkas a báránnyal fog élni, a tigris a
gyerekekkel, az oroszlán és a kos együtt él, és egy fiatal gyerek fogja
vezetni őket." (Izsák 11: 6-9). A messiás, aki Izraelből jön, akit
háromezer éve várnak, újra megalapozza Dávid király birodalmát és a
zsidók birodalmává teszi a Földet. Bizonyos zsidó szövegek kifejezetten
erre hivatkoznak.
Így
a zsidókat folyamatosan arra bátorítják fel, hogy bárhol is élnek,
támogassák a világ egyesítését, és így mozdítsák elő a nagyszerű messiás
jövetelét. A propaganda a zsidók erőssége, nem véletlen, hogy a zsidók
olyan befolyásosak a médiáknál. Kezükben a "tolerancia" és "emberi
jogok" hihetetlenül hatásos fegyverekké lettek a fehér bűn és vádak
terjesztésénél, a többségi kultúra ellen. Ténylegesen nem is a zsidó
hangzású nevek vagy a zsidós külső segít a zsidók felismerésében, hanem,
az hogy mit mondanak vagy írnak le, bárhol is vannak a Földön.
Szelektív emlékezethiány és mesemondás
Mint
ez köztudott, sok zsidó játszott vezető szerepet az 1917-1991 közötti
szovjet tragédiában és a legalább harminc millió gyilkosságban, amely ez
időben történt. Emlékezzünk vissza, hogy Karl Marx zsidó, Lenin anyai
nagyapja zsidó, Leon Trocki születési neve Bronstein, Kamenyev
(Rosenfeld) és Zinovjev (Apfelbaum) vezették a bolsevik uralta
nagyvárosokat, Moszkvát és Szent Pétervárt, bolsevista nevén
Leningrádot. A kommunizmus hatalmas bűneinek élén álló zsidók listája
végtelen. meg kell mondani, és meg kell ismételni: Zsidó hivatalnokok és
zsidó kínzók felelőssége hatalmas ebben a tragédiában. A "tökéletes
világ", melyet kifőztek az első pillanattól kezdve rémálom volt az orosz
lakosság számára. csak 1948-tól kezdett a zsidó szellemi elit
eltávolodni a sztálinista kormánytól, és ez csak azért, mert Sztálin
anticionista kampányba kezdett, azaz bizonyos cionista-párti vezetőket
eltávolított vezető állásaikból.
A
vitathatatlan zsidó bűnösséget a bolsevizmus hatalmas bűneiben ma
rendszeresen leöblítik a memórialyukba (A kifejezés Orwell 1984
regényéből származik). Alexander Szolzsenyicin 2002-ben megjelent könyve
"Két évszázad együtt", mely a 11 évig a bolsevik gulágban szenvedő
Nobel-díjas író könyve, haraggal ír arról, hogy zsidó értelmiségek ma
sem vállalják faji felelősségüket keresztények millióinak
lemészárlásáért. Szolzsenyicin korunk zsidóit is vádolja, akik
áldozatként pózolnak egy szerintük "antiszemita" bolsevik kormány
idején, amikor valójában a kormány többségében zsidókból állt, és a
legkegyetlenebb üldözők és rendszeremberek zsidók voltak.
Ez
a szelektív emlékezethiány szükséges olyan emberek számára, akik
szüntelenül "ártatlanságukat" hajtogatják minden provokatív akcióban,
melyet folyamatosan látunk írásaikban, például a 2003 áprilisi "Izrael"
újságban, amely "Az első izraeli havilap francia nyelven", egy bizonyos
André Darmon a következőket írja: Egy zsidó vagy egy gyerek megölésekor
Isten sír, mert (a zsidóban) megöljük az általános etika és bűntelenség
viselőjét
Nem kevesebbet ír!
Mivel
elméjüket arra állítják be, hogy ők mindig teljesen ártatlanok, nem
képesek a felelősség vállalására semmiféle bűnükért vagy aljasságukért. A
zsidók csak áldozatok, "bűnbakok" egy rossz és ellenséges világban. De a
messiás hamarosan megbünteti a "bűnösöket" és visszaadja Izrael
áldozatnak használt fiainak teljes jogukat.
Az
Izrael magazin ugyanebben a számában egy bizonyos Frederick Stroussi
elmondja, hogy a nemzeti szocialista kormány rosszabb volt, mint Sztálin
rendszere. Idézte a kegyetlenségeket, melyeket szerinte SS emberek
követtek el. Például megtanuljuk Stroussitól, hogy a lett SS ember,
Cukur hobbija az volt, hogy zsidó csecsemőket dobott fel és fejükbe
lőtt, mint az agyaggalamb-lövészeten. Más történeteket is leír, melyek
szerint SS emberek gyerekeket megerőszakoltak, mielőtt megölték őket. A
II. világháború nyilvánvalóan megihlette Izrael gyerekeinek termékeny
fantáziáját.
Vagy
ezek az elképzelések megint csak a zsidó "kivetítési" szindróma esetei,
azaz rendszeresen másokat vádolnak saját bűneik elkövetésével,
rendszeres önkép-bemutatási eljárásuk keretében, jelszavuk: mindig
támadj! Ismeretes, noha a média soha nem említi, hogy sok zsidó és
rabbijaik hódolnak a pedofília csúf bűnének (lásd: Psychanalyse du
Judaisme, 2007).
Gyerekgyilkosságok
inkább zsidó különlegességek, mint az SS elme jellemzői. Ariel Toaff,
az izraeli Bar Ilan egyetem professzora, Róma volt főrabbijának a fia
ezt alátámasztotta 2007 februárjában 147 oldalas "Véres húsvét" című
művében leír néhány rituális gyilkosságot, melyeket askenázi
(kelet-európai) zsidók követtek el.
Érzelmi törékenység
Nekünk
kívülállóknak tehát meg kell értenünk, hogy a zsidók szenvedése senki
máséval nem mérhető össze. Következésképpen föl kell háborodnunk mint
nekik, mikor egy komoly történész, mint Stephane Courtois ezt állítja
híres könyvében a kommunizmus fekete könyvében: "Egy ukrán kulák (jómódú
paraszt) gyermekének halála, akit a sztálinista kormány akarattal
halasztott éhen, éppen olyan fontos, mint egy zsidó gyerek halála a
varsói gettóban." Ezek az egyszerű szavak annyira provokálják Frederic
Strousst, hogy elmondja, megdöbbentette ez a támadás. Véleménye szerint
egy ilyen támadás "megvetendő" és közönséges támadás Izrael ellen: "Mit
keres itt ez az összehasonlítás?" írja. "Miért kell egy zsidó gyerek
lemészárlását használni arra, hogy ilyen alattomos, hamis és gyűlölködő
híresztelést terjesszünk, hogy a zsidók felülmúlnak áldozatokat illetően
minden totális rendszert, és a figyelmet csakis maguk számára akarják
fönntartani?"
A
cikk írója, ahogy észrevesszük, dühösen és teljesen aránytalanul reagál
Stephane Courtois mérsékelt és biztosan jogos észrevételére. Stroussi
bemutatja "a frusztráció nagy intoleranciáját", amely annyira jellemzi a
zsidó értemiségit. Az ilyen reakciók nyilvánvalóan nem "normálisak".
Megjegyezzük,
hogy az Izrael újság a zsidó közösség számára tervezett havi újság,
ezért nem lehet Frederick Sroussit azzal vádolni, hogy a goj olvasóknak
hazudik, vagy elrejti a gojok elől a bolsevizmus igazi mivoltát és
eléjük festi az SS állítólag gonosz kegyetlenségét. Szövege nem hamis
dialektika, ahogy antiszemiták állítanák, de itt, ebben a zsidóktól
zsidóknak szóló újságban egymás között mutatja be lelkük alapvető
lényegét:
• Mi mindig ártatlanok vagyunk
• A zsidók értékesebbek bárki másnál
• Mi mindig ártatlanok vagyunk
• A zsidók értékesebbek bárki másnál
Egy
"antiszemita támadás" néha nem érti a zsidó önazonosságot, és előre
megfontolt aljasságot gyanít ott, ahol mély egzisztenciális aggodalom
van, amit mélyen hibás lelki működés hoz létre.
Hisztérikus nép
A
zsidók soha nem merték megközelíteni a tükröt, melyet a freudi
pszichoanalízis állít elő belső életükről, egy prizma, melyen keresztül a
zsidók azt állítják, hogy az emberiséget látják, de amely közelebbről
nézve sokkal inkább a zsidóság speciális neurózisait mutatja be. A
pszichoanalízis, ugyanúgy, mint a marxizmus, zsidó "tudomány", a zsidó
elme terméke. Ezért logikus annak keresése, hogy hogyan felel meg a
zsidó különlegességeknek ez a freudi "fölfedezés".
A
válasz eredetileg nem volt nyilvánvaló az író számára, és sokféle
könyvek százait kellett elolvasni, melyeket többnyire zsidók írtak
ahhoz, hogy meglássa, hogy a vérfertőzés a zsidó kérdés központi
kérdéseinek egyike, és nem elméleti dolog.
Zsidó
anyák szeretik fiaikat, mint ismeretes, de a kifejezett vérfertőzés egy
jól ismert elmebaj gyökerében van, olyan elmebaj, mely előszeretettel
támad meg zsidókat, a "hisztéria".
A
vérfertőzés hamar érdekelni kezdte Freudot, amikor elméleteit
kifejlesztette. A párhuzamok a zsidóság és a hisztérikus patológia
között egész természetesek.
Ismeretes,
hogy a zsidók közt gyakori tünetek: Hisztéria, depresszió, befelé
fordulás, kóros felejtés, manipulálás, patologikus hazudozás, kétértékű
azonosság, prófétikus csalás, nemi eltévelyedés, stb...
A hisztériában minden zsidó tünet megtalálható.
Freud,
a hű zsidó egy közösség jellemzőit az emberiségre vetítette ki.
Valójában nincs Ödipusz-komplexus, hanem Izrael-komplexus (az összes
zsidó Izrael, nemcsak a közel-keleti állam). Valójában úgy tűnik, hogy a
zsidók nem kívánják a vérfertőzés témát a családon belül megvitatni.
Másfelől a pszichiáterek úgy vélik: "A hisztérikus nő annyira gyereket
akar saját apjától vagy orvosától, hogy meggyőzi magát arról, hogy
terhes, és így "ideges terhességet" fejleszt ki.
Érdekes,
hogy minden zsidó író ugyanazt a kifejezést használja a messiás
jövetelére, a messiás "szállítását". Az egész zsidó közösség, ezt meg
kell értenünk, "Isten felesége" (a kabbalista sekinája), aki valamikor
megszüli a messiást, és így az egész zsidóság "ideges terhességben"
szenved, ami hasonlít az ideges nő képzelt terhességéhez.
Karl
Kraus ausztriai zsidó író, akinek a véleménye nem egyezett meg
Freudéval, ezt írta gúnyosan: "A pszichoanalízis az az elmebetegség,
amelynek állítólag a gyógyszere", de a helyes és legjobb formula a
következő szavakkal fejezhető ki: "A zsidóság az a betegség, amelyet a
pszichoanalízis szándékozott meggyógyítani."
A nemi forradalom
Freud
után más zsidó gondolkodók jöttek, akik szimbiózist (együttélést)
hoztak létre a freudi elv és a marxizmus között. Wilhelm Reich és
Herbert Marcuse nemi forradalmat javasoltak a patriarchális család
megszüntetésére és a "szabadszerelem" felszabadítására. Elméletük az
1968 májusi diákforradalmak egyik alappillére volt. Az 1970-es években a
freudo-marxizmus új hulláma indult el, vezéralakjai zsidó nők voltak,
mint Gisele Halimi és Elisabeth Badinter Franciaországban és Bella
Abzug, Betty Friedan és Gloria Steinem az USA-ban.
Az
idő múlásával egyre újabb zsidók inspirálta törvények jelentek meg a
család szétzüllesztésére. Franciaországban a Neuwirth-javasolta törvény
1967-ben legalizálta a terhesség-elleni pirulát, 1970-ben jött az apa
mint családfő szerepének megszüntetése, 1974-ben a válás közös
megegyezéssel, majd az abortuszhoz való "jog" 1975-ben, melyet Simone
Veil "holokauszt-túlélő" javasolt. Pornómozik hulláma kísérte a családi
értékek bomlasztását. Itt ki kell mondanunk, hogy zsidó tulajdonosok és
rendezők nagyon fontos szerepet játszanak a szexfilm-iparban. Ezzel
egyidőben a freudi biszexualitás elve is előre tört a nyílt "homokos
büszkeség" és homoszexualitást dicsőítő rendezvényeken.
Háborús gépezet az emberiség ellen
Ténylegesen
az erkölcsi "fölszabadítás" egyetlen kézzelfogható eredménye a fehér
ember rendszeres demoralizálása és bűnösként való beállítása, akit
filmek, irodalom és történetek folyamatosan azzal vádolnak, hogy ő a
bolygó betegségeinek és a nyugat összeomlásának okozója. Az egyenlősdi a
zsidóság akarata szerint megszüntet minden faji különbséget és
azonosságot és ezek lassú tönkremenését okozza.
Yitzhak
Attia, a Yad Vashem Holokauszt intézet francia nyelvű szemináriumainak
vezetője ezt írta magáról az Izrael magazin említett kiadásában: "Még ha
az értelem mondja sőt minden erejével kiáltja a harc értelmetlenségét a
kis jelentéktelen izraeli nép (értsd: A világzsidóság, nem csupán
"Izrael állam") és a világ többi népe között... mely abszurdnak,
zavarosnak és gyalázatosnak tűnik, mi csatát vívunk Izrael és a népek
között- és ez csak is népirtó és teljes lehet, mivel az ő és a mi
azonosságunk harcol egymással."
Helyesen
olvasta: A harc a zsidóság és a többi nép között csak is "népirtó és
teljes" lehet. A "béke" Izraellel nem többet vagy kevesebbet,
"népirtást" jelent, az emberiség kiirtásának biztosítéka - kivéve
azokét, akiknek megengedik, hogy kultúra, múlt és hagyományok nélküli
rabszolgákként éljenek.
Az ördög semlegesítése
Kérdés,
hogy lehet-e a judaizmus agresszív voltát semlegesíteni, hogy megvédjük
az emberiséget annak szörnyűségeitől, olyan borzalmak, melyek
túlszárnyalhatják a pszichoanalízist, a marxizmust és a globalizmust.
Először is tisztában kell lennünk a tényekkel: A kölcsönös félreértések
századai után az antiszemita keresztények, a mohamedánok és Hitler sem
volt képes megoldani a zsidó kérdést. Tény, hogy a zsidók számban
növekszenek és éltetik gyűlöletüket a világ többi népe iránt. Ez a
gyűlölet alapvető túlélésük számára és lelki genetikájukhoz. Ez tette
lehetővé számukra, hogy összefogjanak a közös ellenség ellen, míg más
civilizációk eltűntek.
A
rabbik a maguk részéről mindent megtettek, hogy génjeik zsidók
maradjanak. Még egy hitehagyott zsidó is zsidó marad, ezért teljesen
fölösleges megkísérelni elhagyni a zsidó börtönközösséget. A zsidóság
tényleg börtön. Az az állítás, hogy egy zsidó nem képes megszűnni zsidó
lenni, a zsidóság túlélésének érdekében működik.
Feladatunk,
hogy elszállásoljuk ezeket a betegeket magunk között, mivel a zsidók
nem annyira gonoszak, mint inkább betegek, akiket meg kell gyógyítani.
A
zsidókat egyenként és komolyan kell szeretni ahhoz, hogy kiszabadítsuk
őket börtönükből. Csak akkor szabadulnak meg az őket fogva tartó
kultusztól, és attól a veszélytől, melybe az emberiséget akarják
belerángatni.
Csak
akkor leszünk szabadok egyszerre mindannyian, ha megszabadulnak a
belsejükben levő ördögtől, mely az egész emberiséget fenyegeti.