2008. november 30., vasárnap

A családügyi államtitkár kihordaná saját unokáját

A francia képviselők elutasítják a dajkaanyák gyakorlatát
  Más nő gyermekét kihordó dajkaanyák, petesejt-átadás - ilyen kérdésekről készít jelentést a francia képviselőház egyik, tudományos és technológiai kérdésekkel foglalkozó bizottsága, az OPECST a 2004 évi bioetikai törvény jövőre esedékes módosításának előkészítésére.
A Le Figaro című napilapban ismertetett tanulmány arra szolgál, hogy a képviselőket tájékoztassa a tudományos és technológiai jellegű döntések várható következményeiről.         Jean-Sébastien Vialatte UMP-képviselő, a bizottság egyik rapportőre elmondta, hogy júniusban szenátorok egy csoportja javasolta a dajkaanyaság (mère porteuse - a gyermeket kihordó anya) intézményének engedélyezését Franciaországban. A gyakorlat törvényesítésére irányuló kezdeményezés nagy felzúdulást keltett.
Az OPECST jelentéstevői óvatosan közelítették meg a kérdést, felhívták a figyelmet arra, hogy nincsenek tanulmányok arról, milyen lélektani hatást gyakorol más gyermekének kihordása az így születő gyerekre, akit a dajkaanyával kötött szerződés egy üzlet tárgyává változtat - mondja Vialatte. Kérdésesnek tartja azt is, milyen következménnyel jár ez a dajkaanya családjára. „Az anya gyermekei látják, hogy a mama terhes, de nem lesz kistestvérük...".
        Kritikus véleményeket váltott ki az is, hogy Nadine Morano családügyi államtitkár kijelentette: kész lenne kihordani saját lánya gyermekét. Vialatte szerint ez már-már vérfertőzést jelentene, és elviselhetetlen bonyodalmat támasztana a születendő gyerek számára. „Egy olyan nagymama, aki egyben a mama is: micsoda teher a gyermek számára!" A rapportőr szerint különösen nehéz lenne elkerülni azt, hogy a dajkaanya - vagy ilyen esetben inkább béranya - pénz fejében vállalja más gyermekének megszülését.
        A külföldi béranya által szült, de Franciaországban élő  gyermekek ügyét esetenkénti vizsgálat alapján kell eldönteni, a meghatározó szempont a gyermek érdeke - fogja javasolni a bizottság. 2007-ben egy párizsi bíróság például állampolgárságot adott két gyereknek, aki az Egyesült Államokban élő dajkaanyától született.
        Az OPECST amellett foglal állást, hogy az ivarsejtek adományozása maradjon ingyenes és névtelen. A rapportőrök szerint fizetség esetén túl nagy lenne a kockázat, hogy mindez az emberi test kereskedelmére vezet.
        A petesejtek terén Franciaországban hiány mutatkozik, ennek ellenére az ingyenesség megszüntetését ellenzi a bizottság - a fizetség bevezetése ugyanis elkerülhetetlenül a nehéz helyzetbe kerülő nők kizsákmányolására vezetne. A rapportőr ezt Spanyolországban, ahol megengedett, hogy pénzbeli ellenszolgáltatást adjanak a petesejtekért, maga is észlelte: mivel nincs elég spanyol petesejt-adományozó, nehéz helyzetben lévő kelet- és közép-európai nők adják el petesejtjeiket. A névtelenség megszüntetése, állapították meg másfelől a rapportőrök, az adományozások számának csökkenésére vezet.
        A bizottság az anya által a szüléskor állami gondozásba adott, majd nevelő szülőknek átadott gyermekek esetében a biológiai szülő személyét övező titoktartás részleges feloldását. Követni lehetne a spanyol példát, ahol az adományozóról olyan információkat lehet közölni, amelyek nem teszik lehetővé az azonosítást.  A gyermek megismerhetné például szülei fizikai megjelenését vagy szakmáját. Tanulmányozzák a brit gyakorlatot is: Angliában a névtelenség megszüntetését a nagykorúság elérésekor kérhetik a gyermekek, anélkül azonban, hogy módosíthatnák a családi köteléket.

http://www.lemonde.fr/cgi-bin/ACHATS/acheter.cgi?offre=ARCHIVES&type_item=ART_ARCH_30J&objet_id=1059352&clef=ARC-TRK-D_01

"Szűkíteni kell a nemzetállami szuverenitást"

Jürgen Habermas a világgazdasági válságról
A neoliberalizmus és a privatizáció kora véget ért. A politika szerepe nőni fog, mert a szabályozatlan piac nem képes előremozdítani a közérdeket. Új világrendre van szükség - nyilatkozta Jürgen Habermas a Die Zeitnak adott terjedelmes interjúban. A tekintélyes német szociológus és filozófus szerint a piaci kapitalizmus és a demokrácia ellentétes alapelvekre épül. A kapitalizmusban az egyén döntések olyan következményekkel járnak, amelyek mindenki életét befolyásolják. Márpedig a demokrácia alapelve az, hogy mindenkinek jogában áll beleszólni az őt közvetlenül érintő kérdésekbe. A globális piacok feletti ellenőrzéshez globális intézmények kellenek.
Habermas szerint a világgazdasági válság legnagyobb botránya, hogy elsősorban azokat a szegényeket sújtja, akiknek semmilyen szerepe nem volt a pénzügyi rendszer összeomlásában. A tőzsdeindexek zuhanása és a hitelpiaci válság következtében kialakult recesszió árát azokkal fizettetik meg, akik maguk sosem vettek részvényeket. A válság különösen a harmadik világot fogja sújtani, ahol akkora a nyomor, hogy egy kisebb visszaesés is drámai megrázkódtatáshoz vezet. A német szociológus szerint azonban nem lehet csak a pénzvilág szereplőit felelőssé tenni a történtekért, hiszen ők nem tettek mást, mint kihasználták a piac társadalmi és jogi szempontból egyaránt elismert normáit.
A válság azonban egyúttal lehetőséget is rejt magában - véli Habermas. Barack Obama januárban hivatalba lépő elnöknek lehetősége lesz leszámolnia a Bush-kormány neoliberális retorikájával. Sőt, a Clinton-kormány és a brit Új Baloldal mérsékeltebben piacpárti programjához sem kell visszatérni. „Hogy mire számíthatunk? Remélem, hogy a jövőben nem  fogadjuk el a neoliberális politikát. Az emberi életvilágot nem rendelhetjük alá a piaci törvényeknek." A tőzsdei nyereség helyett ismét a társadalmi egyenlőségnek kell a legfontosabb szempontnak lenni. „Az elmúlt évtizedek privatizációs őrülete következtében a társadalmi nyilvánosság a nyereség maximalizálására törekvő pénzügyi befektetők befolyása alá került. Az oktatás és a kultúra így a gazdasági ciklusok és szereplők kiszolgáltatottjává vált." Az állami szerepvállalás csökkenése és a nyakló nélküli dereguláció anyagi, erkölcsi, társadalmi és kulturális értelemben egyaránt rendkívül káros hatású volt. Az állami feladatok - az egészségügyi ellátás, a betegbiztosítás, a tömegközlekedés, az energiaszolgáltatók, az iskolák és a katonai feladatok - privatizálása olyan egyenlőtlenségeket teremtett, amelyek alááshatják az alkotmányos demokráciák egalitárius alapelveit.
Ellentétben a kilencvenes évekkel, amikor legjobb esetben is csak arra volt lehetőség, hogy a piaci kapitalizmus hatásait mérsékeljük, most végre a baloldalnak lehetősége nyílik rá, hogy alapjaiban reformálja meg a rendszert, és szigorúan szabályozza a spekulatív befektetések piacát. A piac mindenhatóságának felszámolása nem csak gazdasági és politikai, de társadalmi értelemben is jelentős változásokat fog eredményezni - jósolja Habermas. Véget ér a korszak, amelyben a sikeres vállalkozók és menedzserek számítottak a társadalom eszményi alakjainak.
A globális pénzpiacok reformjához elengedhetetlen olyan nemzetek fölötti politikai intézmények létrehozására, amelyek segíthetnek a nemzetek közötti hagyományos konfliktusok megelőzésében illetve megoldásában. A német filozófus szerint az alapoktól kell újjáépíteni a nemzetközi együttműködést. Az ENSZ reformja nem elég: globális alkotmányra van szükség. Az ENSZ legjobb esetben is csak a válságok kezelésére alkalmas, ami fontos feladat ugyan, de a nemzetközi stabilitásra ennél többre, szorosabb együttműködésre van szükség. A globális pénzügyi, környezetvédelmi, energiapolitikai és szociális kérdések szabályozásához új nemzetek fölötti politikai intézményrendszer kialakítása kell. Olyan testület felállítására, amely - ellentétben például a G8-al - kötelező érvényű döntéseket hozhat, és amely nem kizárólag a tagállamok érdekeinek érvényesítésére törekszik. Ez természetesen a nemzetállami szuverenitás csökkenésével jár. Az elmúlt évtizedek során azonban az EU bizonyította, hogy lehetséges olyan politikát folytatni, amelyben közvetlenül nem érvényesül a nemzetállami szuverenitás és érdekérvényesítés, bár - ismeri el Habermas - a gazdasági válság kapcsán egyelőre nem sikerült az EU tagállamainak fölülemelkednie a nemzeti érdeken, és közös válságprogramot kidolgozni. A válság rávilágított, hogy még nagyobb együttműködésre van szükség az EU-n belül is, különben Európa teljességgel elveszítheti világpolitikai jelentőségét.

http://www.zeit.de/2008/46/Habermas?page=all

Privatizáló szocialisták, államosító konzervatívok

Visszatérnek az egykor kiátkozott fogalmak
A konzervatív Le Figaro az elmúlt év mérlegét megvonó írásai között helyet adott Jean-François Kahn, az ultraliberális  Marianne volt főszerkesztője egyik publicisztikájának, amelyben a szerző ironikusan kommentálta olyan, nemrég még kiközösített fogalmak visszatérését, mint az állam és az állami beavatkozás.
Ki gondolta volna, hogy a szocialista baloldal fogja megszüntetni a rádió és a televízió állami monopóliumát, engedélyezve a magánrádiók  és -televíziók létrehozását és hogy a liberális jobboldal lesz az, amely a France Télévisions valamennyi csatornáját és a Radio France adóit ismét a politikai hatalom közvetlen ellenőrzése alá helyezi? - indította írását Jean-François Kahn, hozzáfűzve, hogy ez csak egy példa a sok közül.
Még elgondolkodtatóbb, hogy ki bírálja a francia kormány jelenlegi gazdaságpolitikáját, etatista beavatkozásait és költségvetési lazaságát? Nem más, mint a német pénzügyminiszter, aki „szociáldemokrata", tehát a Rajnán túl egy olyan baloldalt képvisel, amely „hivatalosan" szövetségese a francia Szocialista Pártnak.
És ki államosítja vígan a bankokat, növeli nagyvonalúan a hiányt, injekcióz be nagy összegeket a fogyasztás fellendítésére és növeli a gazdagokat sújtó adókat? Az a Gordon Brown, aki Tony Blair kormányában a gazdasági miniszter volt és minden jobboldali kormánynál inkább megtestesítette az új neoliberális kurzust - írta Jean-François Kahn.
A publicista feleleveníti, hogy alig két éve a „keynes-i" jelző még a „mérsékelt" sajtó hasábjain is súlyos sértésnek számított, hogy tíz éve francia baloldali kormánytagok nyitották meg a tőzsdét a különböző, később „mérgezőnek" bizonyult pénzügyi termékek számára.  Egyes centrista politikusok azt javasolták, hogy az alkotmány tiltsa bármiféle költségvetési deficit tervezését, a MEDEF, a francia GYOSZ illetékesei azt követelték, hogy az állam semmiféle módon ne üsse az orrát a magánszektor ügyeibe.
Kahn arra is emlékeztet, hogy a mai francia elnök korábban nem győzte hangsúlyozni, hogy fel kell sorakozni az angolszász modernség mellett és ehhez sürgősen ki kell lépni „a francia szociális modellből" - amelyet ma egy nagyobb katasztrófa elleni pajzsként alkalmaz. Az elnök pártjának, az UMP-nek „reformszárnya" a nyugdíjalapok általánossá tételét sürgette - ami, ha megvalósul, oda vezetett volna, hogy a nyugdíjasok elvesztették volna összekuporgatott pénzük 40 százalékát.
Ez volt az az idő, amikor a mára kipukkadt brit modell volt a csúcs, amikor Franciaországban a jelzáloghitelnek az amerikai „subprime" mintájára való kiterjesztését szorgalmazták és az évszázad pénzügyi zsenijének Alan Greenspant, az amerikai FED akkori elnökét tekintették, aki azóta az amerikai szenátus előtt térden állva ismerte el, hogy hibázott. A kereslet növelésére alapozott gazdaságösztönzés minden formáját dühödten elvetették, Franciaországot azért ostorozták, mert a szárnyaló Írországtól, Izlandtól, Spanyolországtól, Latin-Amerikától eltérőn nem illeszkedett be eléggé a neoliberális globalizációba - azóta furcsa módon mindez szinte az ellentétébe csapott át.
Nem olyan rég még csak a német költségvetési „szigorra" esküdtek, és a francia Szocialista Párt bejelentette, hogy teljes mértékben elfogadja azt a „piacgazdaságot", amelyről Bush amerikai elnök éppen most jelentette ki, hogy - éppen megmentése érdekében - „kilép keretei közül." Nem olyan rég minden olyan elemzés szerzőjét, amely szerint a rossz pályára tévedt neokapitalizmus elkerülhetetlenül átalakításra van ítélve, egzaltált balosnak minősítették.
Paradox módon ma ugyanazok működnek közre az adósság szédítő növelésében és a (nemcsak a szegényeknek, hanem a gazdagoknak is szóló) segélyezési politika általánossá tételében, akik korábban joggal fejezték ki aggodalmukat a gigantikus államadósság miatt és figyelmeztettek a segélyezési politika szélsőségeire. Tegnap a minimális államot sürgették, ma lóhalálában rohannak a maximális állam felé.
Jean-François Kahn ezekből és hasonló példákból - köztük a kínai és vietnami kommunista diktatúrák által alkalmazott vadkapitalista gyakorlatból - azt a következtetést vonja le, hogy egy dogma soha nem örökös érvényű, hogy semmiféle ideológiai elzárkózás nem teszi lehetővé a tényleges változások idejekorán történő felismerését, s hogy hiába nyilvánítják eleve az ördögtől valónak a szembenálló eszméket, ez nem akadályozhatja meg diadalmas visszatérésüket, továbbá hogy a valóság sematikus, manicheus vagy fekete-fehér felfogása alapján semmiféle tisztánlátás nem várható a jövő tekintetében.
A szerző szerint arra ugyan nem lehet arra számítani, hogy az illetékesek levonják ebből a tanulságot, de ez nem ok arra, hogy ne hívja fel a figyelmet erre az igazságra. Legalább remélni kell, hogy a nagy vita után visszatérnek arra, hogy kinek volt igaza és ki tévedett.
Bár hirtelen úgy érzem, jegyzi meg végül Jean-François Kahn, hogy ez az igény kissé túlzott. 

http://www.lefigaro.fr/

2008. november 29., szombat

Régi-új republikánus fiskális szigor


The Washington Post
Miután 1000 milliárd dollárt különített el a pénzpiacok megmentésére, és több bankot állami felügyelet alá vont, a Bush-kormány a választások óta nem hajlandó további segítséget nyújtani a piacoknak. A republikánusok ellenzik a demokrata javaslatot, hogy 25 milliárd dollár segélyt biztosítsanak a csőd szélére jutott három nagy amerikai autógyárnak - írja a washingtoni napilap.
A kormány ismét a régi lemezt vette elő, és a piaci folyamatok hatékonyságát hangsúlyozva áll ellent az állami beavatkozásnak. Bush elnök a G-20-ak hétvégi washingtoni csúcstalálkozóján kiállt a szabadpiac elvei mellett, és ezt fogja tenni a csendes-óceáni térség országainak a napokban kezdődő perui találkozóján is.
A The Washington Post szerint a fordulat hátterében az állhat, hogy számos vezető republikánus politikus bírálta a kormányt a 700 milliárdos állami piacmentő csomagért, és a választási vereséget is annak tulajdonították, hogy a konzervatívok nem tartották be a fiskális szigorral kapcsolatos ígéreteiket.
A lap emlékeztet rá, hogy Bush elnök szabadpiaci retorikája ellenére az állami kiadások az égbe szöktek, és a költségvetési hiány rekordot döntött. David Hamilton, a nagy gazdasági világválság egyik vezető történésze szerint elég furcsa, hogy George W. Bush nyolc évig tartó elnöksége utolsó két hónapjában kezdi a gyakorlatban megvalósítani a kis államra vonatkozó gazdaságpolitikai elképzeléseit.

http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2008/11/19/AR2008111903691.html

Válságfinanszírozás állampapírokból

60 400 milliárdra becsülik az államadósság-piacot

  A gazdaság fellendítésére, az autógyárak, a bankok megmentésére, a pénzpiacok összeomlásának elkerülésére, a kis- és középvállalatok, vagy éppen a fogyasztók támogatására óriási összegeket költenek a különböző országok.
 Ehhez a pénzpiacokon kölcsönöznek pénzt - az Egyesült Államokban a kincstárjegy, Németországban a különféle kötvények, Franciaországban az OAT (Obligations assimilables du Trésor) a megfelelő eszköz, ezeket az egész világon megvásárolhatják a befektetők - írja Claire Gatinois, a Le Monde szakértője, utalva arra, hogy az államok a válság előtt is évente kolosszális összegű államkötvényt és államilag garantált kötelezvényt bocsátottak ki a meglévő köztartozás (a kölcsönök kamata és a felvett kölcsön esedékes törlesztési részlete) fedezésére.         A válsággal azonban a számla megugrik. A Natixis és a Royal Bank of Scotland elemzői szerint 2009-ben az Egyesült Államoknak legalább 1600 milliárd dollár (1240 milliárd euró) további adósságot kell kibocsátania, jóval többet, mint 2008-ban. Az euróövezetben 856 milliárd euró összegű állampapírt bocsátanak ki, ami 30 százalékkal több, mint 2008-ban, az Egyesült Királyságban pedig 114 százalékkal nő az adósságkibocsátás. Képes lesz-e felvenni a piac ezt az óriási adósságnövekedést?
        A Royal Bank of Scotland szakértője, Harvinder Sian szerint kérdések ugyan felmerülnek, de nincs pánikhangulat, a válság kezdete óta is könnyen találnak vevőre az állampapírok. A pénzüket féltő beruházók kerülik a kockázatos és mérgező pénzügyi termékeket, de valósággal megrohanják az állami vagy államilag garantált, kockázat nélkülinek tartott kötelezvényeket. Annak, hogy államok menjenek csődbe, általában kevés a valószínűsége, a G7 országainak esetében pedig különösen csekély.
        A beruházók annyira megriadtak, hogy minden állampapír hatalmas sikert arat, így például a Société de financement de l'économie française nevű, a bankok támogatására létrehozott állami ügynökség által kibocsátott kötvényt alig három óra alatt 12 milliárd euró értékben jegyezték, ami háromszor annyi, mint amennyi szükséges volt.
        Mi több, ezekre az államilag garantált kötvényekre akkora a kereslet, hogy hozamuk - az általuk biztosított kamat - szintje zuhan. Más szóval az államok olcsón vehetnek fel kölcsönt. Az Egyesült Államokban a legrövidebb lejáratú kölcsönök kamata a zéróhoz közelít, a háromtól tíz évig terjedő lejáratú kölcsönöké nem haladja meg a 3 százalékot, amire még nem volt példa, míg Franciaország és Németország kölcsöneinek kamata 2,5 százalék. Az államkötvények árát leszorítja a deflációtól való félelem is. Míg ugyanis az infláció ellensége a kötvényeknek, mivel csökkenti a fix jövedelmek értékét, a fordított hatású defláció éppenséggel a barátjuk.
        A szakértők szerint mindaddig, amíg a válság folytatódik, ez a jelenség fennmarad. Az adósság piaca ugyanis gigantikus tartalékot képvisel, amelyet 2008-ben a nemzetközi elszámolások bankja 60 400 milliárd dollárra becsült! A válsággal egyfajta „közlekedő edény-hatás" érvényesül, a beruházók a kockázatos vállalati tartozások és pénzügyi termékek helyett államadósságot vásárolnak, a kölcsönzött pénz mennyisége változatlan, de a magántartozás helyébe az állami tartozás lép.
        Vannak azonban kockázatok. Ha a gazdaság a vártnál hamarabb áll talpra, a beruházók az államadósságot ismét kockázatos termékekre cserélik, és az államoknak többet kell fizetniük azért, hogy pénzhez jussanak, az adósságszolgálat pedig, ami már ma is teher a jövendő nemzedékek számára, még költségesebbé válik. Ha viszont a gazdaság túlságosan nyomott marad, az adósságvásárlók - ezek többségükben intézményes beruházók, nyugdíjalapok, biztosító társaságok vagy ázsiai és közel-keleti állami alapok - súlyos helyzetbe kerülhetnek. Annál is inkább, mivel beruházási képességük már eleve meggyengült
a kőolaj árának csökkenésével, a világméretű recesszióval és a fejlődő országok válságával.
        Szakértők szerint a köztartozás mindig vevőkre talál ugyan, de például az óvatos beruházók által kockázatosabbnak vélt Olaszország és Görögország nagyon nagy árat lesz kénytelen fizetni azért, hogy gazdaságát kihúzzák a mocsárból. Emellett egyes közgazdászok attól tartanak, hogy a bejelentett válságkezelő programok nem elegendőek, és az államok kénytelenek lesznek még jobban eladósodni: az 1990-es évek válsága idején Japán államadóssága elérte a GDP 180 százalékát.    

http://www.lemonde.fr/cgi-bin/ACHATS/acheter.cgi?offre=ARCHIVES&type_item=ART_ARCH_30J&objet_id=1060316&clef=ARC-TRK-D_01

Válságfinanszírozás állampapírokból


60 400 milliárdra becsülik az államadósság-piacot
  A gazdaság fellendítésére, az autógyárak, a bankok megmentésére, a pénzpiacok összeomlásának elkerülésére, a kis- és középvállalatok, vagy éppen a fogyasztók támogatására óriási összegeket költenek a különböző országok.
 Ehhez a pénzpiacokon kölcsönöznek pénzt - az Egyesült Államokban a kincstárjegy, Németországban a különféle kötvények, Franciaországban az OAT (Obligations assimilables du Trésor) a megfelelő eszköz, ezeket az egész világon megvásárolhatják a befektetők - írja Claire Gatinois, a Le Monde szakértője, utalva arra, hogy az államok a válság előtt is évente kolosszális összegű államkötvényt és államilag garantált kötelezvényt bocsátottak ki a meglévő köztartozás (a kölcsönök kamata és a felvett kölcsön esedékes törlesztési részlete) fedezésére.         A válsággal azonban a számla megugrik. A Natixis és a Royal Bank of Scotland elemzői szerint 2009-ben az Egyesült Államoknak legalább 1600 milliárd dollár (1240 milliárd euró) további adósságot kell kibocsátania, jóval többet, mint 2008-ban. Az euróövezetben 856 milliárd euró összegű állampapírt bocsátanak ki, ami 30 százalékkal több, mint 2008-ban, az Egyesült Királyságban pedig 114 százalékkal nő az adósságkibocsátás. Képes lesz-e felvenni a piac ezt az óriási adósságnövekedést?
        A Royal Bank of Scotland szakértője, Harvinder Sian szerint kérdések ugyan felmerülnek, de nincs pánikhangulat, a válság kezdete óta is könnyen találnak vevőre az állampapírok. A pénzüket féltő beruházók kerülik a kockázatos és mérgező pénzügyi termékeket, de valósággal megrohanják az állami vagy államilag garantált, kockázat nélkülinek tartott kötelezvényeket. Annak, hogy államok menjenek csődbe, általában kevés a valószínűsége, a G7 országainak esetében pedig különösen csekély.
        A beruházók annyira megriadtak, hogy minden állampapír hatalmas sikert arat, így például a Société de financement de l'économie française nevű, a bankok támogatására létrehozott állami ügynökség által kibocsátott kötvényt alig három óra alatt 12 milliárd euró értékben jegyezték, ami háromszor annyi, mint amennyi szükséges volt.
        Mi több, ezekre az államilag garantált kötvényekre akkora a kereslet, hogy hozamuk - az általuk biztosított kamat - szintje zuhan. Más szóval az államok olcsón vehetnek fel kölcsönt. Az Egyesült Államokban a legrövidebb lejáratú kölcsönök kamata a zéróhoz közelít, a háromtól tíz évig terjedő lejáratú kölcsönöké nem haladja meg a 3 százalékot, amire még nem volt példa, míg Franciaország és Németország kölcsöneinek kamata 2,5 százalék. Az államkötvények árát leszorítja a deflációtól való félelem is. Míg ugyanis az infláció ellensége a kötvényeknek, mivel csökkenti a fix jövedelmek értékét, a fordított hatású defláció éppenséggel a barátjuk.
        A szakértők szerint mindaddig, amíg a válság folytatódik, ez a jelenség fennmarad. Az adósság piaca ugyanis gigantikus tartalékot képvisel, amelyet 2008-ben a nemzetközi elszámolások bankja 60 400 milliárd dollárra becsült! A válsággal egyfajta „közlekedő edény-hatás" érvényesül, a beruházók a kockázatos vállalati tartozások és pénzügyi termékek helyett államadósságot vásárolnak, a kölcsönzött pénz mennyisége változatlan, de a magántartozás helyébe az állami tartozás lép.
        Vannak azonban kockázatok. Ha a gazdaság a vártnál hamarabb áll talpra, a beruházók az államadósságot ismét kockázatos termékekre cserélik, és az államoknak többet kell fizetniük azért, hogy pénzhez jussanak, az adósságszolgálat pedig, ami már ma is teher a jövendő nemzedékek számára, még költségesebbé válik. Ha viszont a gazdaság túlságosan nyomott marad, az adósságvásárlók - ezek többségükben intézményes beruházók, nyugdíjalapok, biztosító társaságok vagy ázsiai és közel-keleti állami alapok - súlyos helyzetbe kerülhetnek. Annál is inkább, mivel beruházási képességük már eleve meggyengült
a kőolaj árának csökkenésével, a világméretű recesszióval és a fejlődő országok válságával.
        Szakértők szerint a köztartozás mindig vevőkre talál ugyan, de például az óvatos beruházók által kockázatosabbnak vélt Olaszország és Görögország nagyon nagy árat lesz kénytelen fizetni azért, hogy gazdaságát kihúzzák a mocsárból. Emellett egyes közgazdászok attól tartanak, hogy a bejelentett válságkezelő programok nem elegendőek, és az államok kénytelenek lesznek még jobban eladósodni: az 1990-es évek válsága idején Japán államadóssága elérte a GDP 180 százalékát.  


http://www.lemonde.fr/cgi-bin/ACHATS/acheter.cgi?offre=ARCHIVES&type_item=ART_ARCH_30J&objet_id=1060316&clef=ARC-TRK-D_01

2008. november 28., péntek

Begyűrűző protekcionizmus

The Wall Street Journal
Fredrik Erixon és Razeen Sally, a brüsszeli Nemzetközi Politikai Gazdaságtan Európai Központjának vezetői szerint félő, hogy a gazdasági válság miatt megerősödik a protekcionizmus - csakúgy, mint a hetvenes évek olajválsága idején. Ellentétben a harmincas évekbeli világválsággal, a hetvenes években kirobbant olajválság után a kormányok nem hoztak azonnal drasztikus piacvédő intézkedéseket - írják a New York-i napilapban. A recessziós félelmek következtében fokozatosan bevezetett merkantilista korlátozások miatt azonban így is visszaesett a szabad kereskedelem, és elhúzódott a válság.
Erixon és Sally felidézi, hogy 1979-ben az amerikai kongresszus kisegítette a csőd szélére került Chryslert, a brit kormány a Rolls Royce-nak és a British Leyland-nak dobott mentőövet, a franciák pedig a Reanult-t mentették meg. Az energiaszolgáltatókat, a repülő- és vasúttársaságokat és a bányákat is állami segéllyel húzták ki a bajból. Sok nagyvállalatot államosítani kellett. A támogatott iparágakat „önkéntes exportkorlátozzással" is védték. Kormányközi megállapodások korlátozták a japán autók amerikai és európai exportját és a szórakoztatóelektronikai cikkek behozatalát.
Félő, hogy a jelenlegi gazdasági válságban is hasonló intézkedésekre kerül sor - figyelmeztetnek a szerzők. A nemzetközi tőkepiacok szigorúbb szabályozásával kapcsolatos felvetések már ebbe az irányba mutatnak. Aggasztó az is, hogy a kormányok kisegítik a bajban lévő nagyvállalatokat. Ha ugyanis az egyiket támogatják, akkor előbb-utóbb újabb csődközeli helyzetbe került cégek kérnek állami segítséget. Ez más országokat is arra kényszerít, hogy a kiélezett piaci versenyben támogassák saját stratégiai ágazataikat. A következő logikus lépés az export korlátozása és a külföldi befektetések ellehetetlenítése.
Erixon és Sally szerint nem valószínű, hogy szabad kereskedelem korlátozását bármelyik kormány nyíltan felvállalná. Inkább a minőségi előírásokra és a termékbiztonsági szabályokra hivatkozva lépnek majd fel a külföldi áru ellen.
„Ezt az utat már bejártuk a hetvenes években, így tudjuk, hová vezet. A protekcionizmus a válság elmélyítését okozza."

http://online.wsj.com/article/SB122780298665161755.html

„Robin Hood adóból” – hitelkártya az olaszországi szegényeknek

Neue Zürcher Zeitung
 
A Berlusconi-kormány konjunktúracsomagjának első intézkedéseként bevezetnek egy hitelkártyát, amellyel a legrosszabb szociális helyzetben lévők havi 40 euró értékben árkedvezményt kapnak az akcióban részt vevő szupermarketekben. Maurizio Sacconi szociális miniszter szerdán mutatta be a „kék kártyát", amelyre a római kormány becslése szerint mintegy 1,3 millió ember tarthat igényt.
Ez egy teljesen új kezdeményezés, amely összhangban áll az EU ajánlásaival, hangsúlyozta Giulio Tremonti gazdasági miniszter. Üröm az örömben, hogy egyelőre az üzleteknek mindössze öt százaléka csatlakozott a programhoz.
A „Carte Acquisti" azonnal rendelkezésükre áll mindazoknak az idős korúaknak, akiknek az éves jövedelme nem éri el a 6000 eurót. Ezen kívül kisgyerekes családok vehetik igénybe - elsősorban élelmiszerek vásárlására. A program előképe a második világháború alatti amerikai Food Stamp System, egyfajta segélyezési célú élelmiszerjegy-rendszer. A gazdasági miniszter az államra háruló költségeket éves szinten 450 millió euróra becsüli. A kormány az összeget mindenekelőtt a „Robin Hood adóból" kívánja fedezni, abból a különadóból, amelyet a nagy olajkonszernek és a nagybankok nyereségére vetettek ki.
http://www.nzz.ch/nachrichten/international/kreditkarte_fuer_arme_in_italien_praesentiert_1.1317434.html

Bluetooth-csapda: mindenki mindenkit lehallgathat

Újabb szög a magánszféra koporsóján
  Egy holland informatikus olyan rendszert hozott létre, amelynek segítségével követni lehet a Bluetooth-szal felszerelt berendezéseket: telefonokat, számítógépeket és GPS-eket, -majd további megszállottak bekapcsolódásával ebből egy amatőr mini kémrendszer alakult ki.
         A 35 éves Alex van Es a hollandiai Apeldoornban él barátnőjével, nappal informatikus egy hivatalban, este és a hétvégeken azzal szórakozik, hogy automatizált rendszert épít ki, amely képes észlelni minden Bluetooth-os berendezést, feldolgozza az összes így nyert információt, majd az eredményt közzéteszi saját honlapján - pusztán passzióból.
         Szinte minden új mobiltelefon alkalmazza a Buetooth rendszert, amelynek segítségével vezeték nélküli fülhallgatót használhatnak, vagy fotókat és fájlokat cserélhetnek partnereikkel. Az új hordozható személyi számítógépek és GPS-ek is Bluetooth alkalmazásával létesítenek drót nélküli közeli kapcsolatokat. Mihelyt aktiválták, a Bluetooth két információt sugároz folyamatosan: saját egyedi „címét", azaz azonosító jelét és annak a berendezésnek a nevét, amelybe integrálták. Emellett sok felhasználó személyre szabja készülékét, megadva valódi vagy fantázianevét  - megannyi információ, amelyek révén közvetlenül vagy következtetések révén azonosítani lehet a tulajdonost.
         Ha valaki rákattint Alex van Es honlapjára, megállapíthatja például, hogy egy bizonyos novemberi délutánon 17 óra 42 perckor egy adott Nokia mobiltelefon - a honlapon megjelenik a modell és a Bluetooth azonosító kódja, néhány számot azonban x-szel helyettesítettek rajta - Apeldoornban a Hoofd és a Deventer utca sarkán volt található. Az elmúlt hónapokban Alex még 237 alkalommal észlelte ugyanazt a Nokiát Apeldoornban, mindig reggel 7 és 22 óra között. Ugyanazon a novemberi napon a honlap szerint a rendszer még 558 Blueetooth mozgását követte. Mindegyikük számára automatikusan azonnal külön weblapot hozott létre, egy interaktív Google térképpel, egy összesítő táblázattal és egy grafikonnal, amely órás bontásban tünteti fel a Bluetooth helyváltoztatásait. A rendszer egészét tízpercenként automatikusa frissítik.
         Alex 1998-ban kezdte internetes karrierjét, amikor Európában az elsők egyike volt, aki saját lakásában webkamerákat állított fel, hogy bárki a világon élőben láthassa, mit csinál odahaza, és háztartási és konyhai felszereléseit érzékelőkkel látta el. Mindez ma már kissé elavult, de még működik: Alex tudja, hogy 1998. június 20-tól 2008. november 10-ig hűtőgépét 55 003 alkalommal nyitotta ki, átlag 31,12 másodperces időtartamra.
         A Bluetooth-követéssel áttért az egész világ megfigyelésére. 2007 végén helyezett el hálószobájában egy 20 méter hatótávolságú Bluetooth jelzésfogóval felszerelt öreg személyi számítógépet, amelybe a saját maga által írt megfigyelő programját telepítette, majd egy szervert bérelt az Egyesült Államokban adatbázisának tárolására. Hamarosan rájött, hogy egy megfigyelőpont kevés, így további vevőket helyezett el másutt lakó családtagjainál, majd egy üzletben, ennek segítségével már térben is tudta követni a megfigyelteket. Kis idő elteltével a helyi sajtó is  felfedezte azonban a hálózatot, és hevesen ostorozta az amatőr kémet, hiába védekezett Alex azzal, hogy nem tudja, kik a készülékek tulajdonosai. Azóta honlapján felismerhetetlenné teszi a megfigyelt készülékek adatait, saját adatbázisán azonban a teljes információt megőrzi.
         Külföldről is sok ezren felfedezték Alex rendszerét, és néhányan követni kezdtek példáját - sőt akadt, aki kapcsolatba lépett vele és összekapcsolta saját hálózatát az övével. Két másik Bluetooth-követő Hollandia más településein, egy a  németországi Heidelbergben, két brit, egy indiai és egy új-zélandi kapcsolódik az eredeti rendszerhez. Alex ma már egy világhálózat embriójának élén áll. „Amint egy készülék feltűnik egy másik városban, piros kereszttel jelöljük az én honlapomon. Már volt olyan mobiltelefon, amelyet Új-Zélandtól Hágáig követtünk" - mondja a holland informatikus. Hála új barátainak, Alex adatbázisa ma már 6,4 millió adatot rögzít 460 ezer megfigyelt készülékről.
         A Bluetooth-követés a legváltozatosabb lehetőségeket kínálja. Betörtek egy butikba, a rendszer előbb a bűnözők telefonjának Bluetooth-át rögzítette, majd a helyszínre érkező rendőrökét - a továbbiakban akár a bűnöző, akár a rendőr közeledését észlelni lehet, ha működik a Bluetooth-uk. Az egyik Bluetooth-követő elhatározta: külön megfigyelő programot ír amatőrök számára, ilyesfajta alkalmazásra. Alex egy ízben a parlamentben tett látogatást, és ott jutott eszébe, hogy ha magával hozta volna észlelőjét, számos újságíró és politikus Bluetooth-át is rögzíthette volna - este pedig elsétálhatott volna a prostituáltak negyedébe, megnézni, feltűnnek-e arrafelé ugyanazok a telefonok: az eredmény - mondja - bizonyára érdekelte volna az embereket. Egy autópálya-üzemeltető már felkérte, alkalmazza rendszerét a forgalom megfigyelésére: a mobiltelefonokat ugyanis könnyű követni, ha beszélnek rajtuk, de amikor nem, akkor a Bluetooth-megfigyelés hatásosabb. Alex nem kért pénzt a szolgáltatásért, örült, hogy tökéletesíthette rendszerét a 120 kilométer sebessséggel mozgó Bluetooth-ok követésére.
         Alex-szel vagy nélküle, a Bluetooth-követésre szép jövő vár, hiszen becslések szerint ma az európaiak 15-20 százaléka tart magánál olyan mobiltelefont, amelyen a Bluetooth-t aktiválta. Franciaországban a Majority Report nevű marketing ügynökség a kereskedelmi központok forgalmát figyeli meg egy olyan összetett rendszer révén, amelynek egyik elemét a Bluetooth-követés alkotja. A Bath egyetem kutatói a városi forgalom elemzésére használnak hasonló rendszert, de a sajtó ellenséges hangú támadásai miatt nem közölnek részleteket a médiával. Számos internetező olyan programokat dolgozott ki, amelyek a Bluetooth segítségével hatolnak be a mobiltelefonokba, tartalmuk lemásolására vagy módosítására, vagy éppen arra, hogy teljesen megszerezzék fölöttük az ellenőrzést. Elvileg az elromlott készülékek javítására fejlesztették ki őket, de mindenfajta alkalmazásra szolgálhatnak.

http://www.lemonde.fr/technologies/article/2008/11/28/alex-is-watching-you_1124462_651865.html

2008. november 27., csütörtök

Oroszország ereje az olaj és a gáz árától függ

Kommerszant
Bármely szempontból is vizsgálja az ember a dolgok állását, az orosz kormány valamennyi külpolitikai lépésének hátterében az olaj és a gáz húzódik meg. Ez a kapcsolat korábban is nyilvánvaló volt – írja a moszkvai napilap kommentárja –, de nem annyira, mint napjainkban. A Gazprom egykori elnöke, aki ma Oroszország elnöki székében ül, vagyis Dmitrij Medvegyev valamennyi külpolitikai jellegű tanácskozását egyfajta agresszivitás jellemzi, mely szorosan kötődik a szénhidrogén üzlethez. Ez irányítja a Dél-Amerikával kapcsolatos politikát, a fegyverüzletet és így tovább.
Az amerikai Nemzeti Hírszerző Tanács (NIC) legutóbbi jelentése szerint Oroszország csak akkor képes hatalmának növelésére, ha az olaj hordónkénti ára 50-70 dollár fölé emelkedik. Orosz adatok is azt bizonyítják – írja a Kommerszant –, hogy ez alatt a jóléti remények csak az olaj és gáztartalékok rovására tarthatók. Ebben az esetben sem a gázkitermelő Gazprom, sem pedig az olajkitermelő Rosznyeft nem képes megfelelni a várakozásoknak, hasznuk pedig elvész, hisz eddig is ők voltak az ipar fejőstehenei, az export 65-75 százalékát realizálva.
Ezt elkerülendő nem marad Oroszország számára más lehetőség, mint agresszívan betörni olyan piacokra, ahova a világ többi része nem merészkedik, vagy melyektől politikai megfontolásból marad távol. Például Líbia ilyen ország, melyet a nyugati tőke túl kockázatosnak ítél, vagy Venezuela, mely antiimperialista megfontolásból kiparancsolta területéről a nyugati cégeket. Mindkettő igen attraktív az orosz üzletek számára, különösen, hogy nem kell tartaniuk versenytársaktól.
A mára már gazdaságivá terebélyesedő pénzügyi válság még inkább szükségessé teszi, hogy Oroszország elfoglaljon minden szabadon hagyott helyet. A romló beruházási kedv az olaj- és gáziparban különösen kilátástalanná teszi az állapotokat. Elmélyítette a külföldi tőke részéről érzékelhető bizalmi válságot az orosz törvényhozás azon döntése is, mely külföldi befektetők elől elzárja a gyors haszonnal kecsegtető projekteket. A gáz- és olajiparra rátelepedő állam, a maga monopolhelyzetével visszaélve, máris ellehetetlenített számos kis és középvállalatot, melyekben egymás után áll le a munka. Ez a folyamat visszahat a két nagy energetikai iparágra, csökkentve azok lehetőségét a technológiai megújulásra és a termelés bővítésére.
Az ekként kialakult helyzet nagyon paradox – állapítja meg az elemzés. Az állami monopólium egyrészt tönkreteszi a Gazprom és a Rosznyeft esélyeit, másrészt a kormányzat máris arra kényszerült, hogy kockázatos külpolitikai lépésekkel és agresszív üzletpolitikával segítse lehetőségekhez a két óriást új piacok megszerzésével. Például Venezuelában vagy Líbiában…

http://www.kommersant.ru/doc.aspx?DocsID=1071019

Amerika széthullik – az orosz külügyminisztérium szakértője szerint

Izvesztyija
Egy orosz szakértő az Egyesült Államok gazdaságának összeomlását jósolja, minek következében az ország különböző részei igyekeznek majd egyedi megoldásokkal kilábalni a válságból, így az állami egység jövője is megkérdőjelezhető. Az Izvesztyija által megszólaltatott professzor, Igor Panarin rámutatott, az elképesztő államadósság és a növekvő kiadások miatt elképzelhetetlen más kifejlet, ugyanakkor emlékeztet rá: egy ilyen forgatókönyv lehetőségére már figyelmeztetett egy 1998-ban, Ausztráliában megrendezett nemzetközi konferencián. Akkor is a halmozódó államháztartási hiányban jelölte meg a várható krízis okát. „Pedig akkor ez az összeg még csak 2 trillió dollár volt, ma már 11 trillió.”
A lap ama kérdésére, hogy mikorra várható a tényleges összeomlás, Panarin megerősítette: véleménye szeriont ez már elkezdődött, a teljes kifejlet a szemünk előtt zajlik, elég csak a gazdasági mutatókra figyelni. A Wall Street öt legnagyobb bankja közül három már nem létezik, kettő pedig kétséges, hogy túléli-e a válságot. A világgazdaság szabályozó rendszerének a változásáról van szó – tette hozzá Panarin –, és ennek következtében Amerika nem maradhat már e téren meghatározó tényező. Viszont Kína és Oroszország vehetik át ezt a szerepet Amerikától – jegyezte meg a professzor –, legalábbis Eurázsiában.
Panarin Barack Obama megválasztásában is a megállíthatatlan hanyatlást vizionálja; a fekete elnök győzelme sem mutat mást, mint egyfajta csodavárást, melyben a rendkívül megosztott elit, valamint a munka nélkül maradó városi milliók – gondjaik elől – menedéket keresnek. „De legkésőbb tavaszra számukra is kiderül majd, hogy nincsenek csodák.”
Panarin véleménye szerint nagy esély van arra, hogy Amerika különböző területei kiválnak, így az ország hat részre szakadhat. A Csendes-óceáni rész lehet egy ilyen entitás, a maga növekvő kínai lakosságával; dél a másik, ahol a többséget lassan a hispánok alkotják majd. Texasban is növekszik a függetlenségi irányzat, az Atlanti partszakasz pedig mindig is sajátos jellegű mentalitással bírt, és ez forrasztja majd egybe különálló országgá. A tulajdonképpeni amerikai jelleget egyedül a központi államok képviselik, ez egybentarthatja e területeket. Mindeközben – hatodikként – az Egyesült Államok északi államai csatlakozni fognak Kanadához, elvégre ott máris erőteljes kanadai befolyás érvényesül.
Ennek következtében Oroszországnak minden oka és lehetősége meglesz visszakövetelnie Alaszkát.
A professzornak az amerikai dollár jövőjével kapcsolatban sincsenek kétségei. Már 2006-ban – egy titkos megállapodás keretében – Washington megegyezett Kanadával és Mexikóval egy közös amerikai valuta létrehozásában – állítja. – A százdolláros, melynek oly nagy befolyása volt világszerte, egyszerűen eltűnik majd, amit Washington könnyen elfogadtathat arra hivatkozva: ezzel a terroristákat – melyek köztudomásúan dollárban tartják pénzüket – könnyen megfoszthatják forrásaiktól.
Az Izvesztyija azon kérdésére, hogy Oroszország milyen politikát kövessen egy ilyen helyzetben, a szakértő elmondta: a rubelt az eurázsiai régió szilárd közös valutájává kell tenni, egyebek mellett azzal is, hogy az olaj és gázüzleteket rubelelszámolásúvá teszik.
Igor Panarin az orosz külügyminisztérium Diplomata Akadémiájának megbecsült professzora.

http://www.izvestia.ru/politic/article3122838/

2008. november 26., szerda

Elapadóban a lakáshitelek


The Guardian
Egy év alatt felére csökkent a brit bankok által jóváhagyott lakáshitel-kérelmek száma, és kormányzati beavatkozás nélkül az sem kizárt, hogy jövő év végén már egyáltalán nem folyósítanak a pénzintézetek jelzáloghiteleket - írja a brit napilap.
A Brit Bankszövetség adata szerint utoljára 1997-ben volt ilyen alacsony a jóváhagyott hitelkérelmek száma. A 2007 júliusi rekordnagyságú jelzáloghitel-folyósításhoz képest idén októberre kétharmadával csökkent az aláírt szerződések száma. James Crosby, a brit Pénzügyi Szolgáltatások Felügyeletének elnökhelyettese arra figyelmeztetett, hogy 2009 végére tovább csökkenhet az új szerződések száma, és elképzelhető, hogy az előtörlesztések összege nagyobb lesz, mint az új hitelek összege.
Crosby ezért azt javasolja, hogy a kormány 100 milliárd fontos garanciavállalással segítse a jelzáloghitel-piac újjáélesztését. Alistair Darling pénzügyminiszter ígéretet tett rá, hogy kidolgozza a mentőcsomag részleteit, és még karácsony előtt beterjeszti az EU-nak jóváhagyásra.
A The Guardian figyelmeztet, hogy a jelzáloghitelek elapadása rendkívül súlyos következményekkel járna. Az ingatlanépítések számának visszaesése miatt bajba kerülnének az építőipari cégek. (A liberális lap tőzsdei összefoglalójából kiderül, hogy a Taylor Wimpey, az egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő árfolyama kedden újabb 37 százalékkal zuhant.) Mint azt a The Guardian egy másik írásában kifejti, a bankok által megkívánt önrész mértékének jelentős növekedése elsősorban a szegényeket és az első lakásuk megvásárlását tervező fiatalokat hozza rendkívül nehéz helyzetbe.

http://www.guardian.co.uk/business/2008/nov/26/freeze-on-home-loans-darling

Önbeteljesítő válságjóslatok


The Boston Globe
Egyre több olyan cég jelent be leépítéseket, amely még egyáltalán nem érzi a gazdasági válság hatásait. Gyakran nem a recesszió, hanem a recessziótól való félelem áll az elbocsátások hátterében. A piaci kilátásokkal kapcsolatos pesszimizmus miatt nőhet a munkanélküliek száma, ami fokozhatja a gazdasági válságot - írja a bostoni napilap.
A The Boston Globe beszámol a Philips Healthcare orvosi műszergyártó cég negyedéves jelenéséről, amelyben a vállalat közel 5 százalékos nyereségnövekedésről számolt be. A cég azonban a forgalom és a profit növekedése ellenére bejelentette, hogy jelentős, 5 százalékos leépítést tervez. A Philips Healthcare szóvivője a piaci kilátásokkal, a kereslet várható csökkenésével indokolta a döntést.
Pénzügyi elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy az elmúlt hetekben bejelentett elbocsátások hátterében nem reálgazdasági folyamatok állnak, hanem a recesszióval kapcsolatos félelmek. Sok vállalat elébe akar menni a várható keresletcsökkenésnek, és a visszaesésre számítva már előre leépítésekbe kezd. Korábban ez nem volt jellemző: a gazdasági válságok idején az elbocsátások rendszerint a makrogazdasági hatások jelentkezése után kezdődtek. A piaci szereplők azonban tanultak a korábbi recessziókból, és nem akarják megvárni a termeléscsökkentéssel a keresletcsökkenést.
Szakértők felhívják rá a figyelmet, hogy a recessziótól való félelem miatt elindított leépítéshullám hozzájárulhat a gazdasági válsághoz. Ha nő a munkanélküliek száma, akkor valóban csökkenni fog a kereslet, és a gazdaság lassulni kezd: a félelmek önbeteljesítővé válnak.

http://www.boston.com/business/articles/2008/11/26/companies_are_quick_to_slice_their_workforce/

Ban Ki-moon: Zöld New Deal a válság és a klímaváltozás ellen

The San Francisco Chronicle
A gazdasági válság miatt sokakban felvetődik, hogy a jelenlegi helyzetben a klímaváltozás megállítása nem tartozik a legfontosabb feladatok közé. Ez azonban tévedés: ha nem sikerül megfékezni a globális felmelegedést, akkor sokkal súlyosabbá válhat a gazdasági válság - figyelmeztet Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár a San Fransisco-i napilapban.
Ban Ki-moon elismeri, hogy a legfontosabb feladat a gazdasági növekedés erősítése. Ehhez viszont munkahelyeket kell teremteni, és a környezetbarát technológia támogatása rengeteg embernek biztosítana munkalehetőséget. Az ENSZ közgazdászai ezért a Zöld New Deal programjának mielőbbi meghirdetését  szorgalmazzák.
Az ENSZ által kidolgozott környezetvédelmi akcióterv arra szeretné rábírni a világ vezető politikusait, hogy a spekulatív tőkepiacok kisegítése helyett inkább az alternatív energiaforrások elterjedését támogassák. A környezetbarát megoldások elterjedésével tartósan csökkenteni lehetne az energiaárakat, és így megfékeződne az élelmiszer-áremelkedés.
Az alternatív energiaiparban már most is 2 millió ember dolgozik, és közgazdászok becslése szerint a következő évtizedekben tovább nőhet a számuk: 2030-ra Németországban a környezetbarát technológiai iparban többen dolgoznak majd, mind az autóiparban.
A zöld ipari forradalom azonban csak akkor lehet sikeres, ha a kormányok támogatását is élvezi. Ban Ki-moon szerint a jelek bíztatóak: a január közepén hivatalba lépő Barack Obama már a kampány során is legfontosabb feladatai között említette az alternatív energiaforrások elterjesztésének segítését.

http://www.sfgate.com/cgi-bin/article.cgi?f=/c/a/2008/11/26/EDHN14BDV9.DTL

2008. november 25., kedd

Tyimosenko: Európának egységesen kell fellépnie a válság ellen

The Financial Times
A pénzügyi és gazdasági válságnak súlyos politikai következményei lehetnek a kelet- és a közép-kelet-európai államokban: a kormányokra egyre nagyobb elvárások nehezednek, és megerősödhet a nacionalizmus. Ha keleti térség gazdaságai összeomlanak, akkor az eurózóna is súlyos válságba kerülhet  - figyelmeztet Julia Tyimosenko ukrán miniszterelnök a brit pénzügyi lap véleményrovatában.
Az eurózövezet államait a közös pénz megóvta a devizaválságtól, az Európai Központi Bank támogatásának köszönhetően pedig megmenekültek bankjaik az összeomlástól. Európa keleti régióit azonban rendkívüli módon sújtotta a válság. A problémákat nehezítette, hogy  a nyugat-európai kormányok a bankok kelet-európai leányvállalataira nem terjesztették ki a garanciákat. Ez a keleti térség devizáival szembeni befektetői bizalom megingásához vezetett, és súlyos nehézségek elé állította az euróövezeten és az unión kívüli európai országok kormányait.
Tyimosenko felhívja rá a figyelmet, hogy az euróövezet államainak számára stratégiai fontosságú a kelet- és közép-kelet-európai térség gazdasági és politikai stabilitása. Ha Ukrajna, Lengyelország, Magyarország vagy valamelyik balti állam összeomlik, akkor a nyugat-európai gazdaságok is visszaesnek. Ráadásul a gazdasági válság, a recesszió és a növekvő munkanélküliség hatására az eurózónán kívüli államokban megerősödhetnek a nacionalista szélsőséges politikai erők.
Az ukrán miniszterelnök szerint a térség országainak nyújtott IMF-hitel segíthet a válság legyőzésében. De csak akkor, ha a Nemzetközi Valutaalap által biztosított összegeket adósságtörlesztésre, a költségvetési egyensúlyt megteremtő strukturális reformokra, illetve az euró mielőbbi bevezetésének előkészítésére fordítják.
Önerőből azonban a keleti régió aligha lehet úrrá a válságon - figyelmeztet Tyimosenko. Az eurozóna tagjainak fel kell ismernie, hogy ők is nagy bajba kerülhetnek, ha nem segítenek a bajba jutott keleti országokon.

http://www.ft.com/cms/s/0/8081a790-bb0d-11dd-bc6c-0000779fd18c.html?nclick_check=1

Németország és az európai válság

Die Zeit
Németország tartózkodóan fogadta az Európai Bizottság által előterjesztett konjunktúra-élénkítési programot. A hamburgi hetilap cikke ennek a politikának három különféle bírálatát foglalja össze. A brit The Economist munkatársa Angela Merkel passzivitását bírálja, az olasz La Repubblica berlini tudósítója rámutat ennek az érthető okaira, a párizsi Le Monde munkatársa pedig a belpolitikai összefüggéseket hangsúlyozza. A vélemények azt sugallják, hogy a szerzők német szerepvállalás nélkül nem bíznak a közös elképzelések sikerében.
John Peet felhívja a figyelmet, hogy nemrégiben a német kormány még úgy ítélte meg, hogy a válság csak az Egyesült Államokat fogja sújtani. Emiatt eltartott egy ideig, mire elfogadta, hogy a bankokat a költségvetésnek kell megmentenie. Most pedig lényegében Németország az egyetlen állam, amely nem tartja fontosnak egy összehangolt, világméretű konjunktúraprogram elfogadását. Ennek a The Economist munkatársa szerint két okból van jelentősége. Egyrészt, az elmúlt évek tiszteletre méltó takarékoskodásának hála, a nagy ipari államok közül leginkább Németország van abban a helyzetben, hogy pénzügyi eszközökkel adjon lendületet a konjunktúrának. Másrészt Angela Merkelnek fontos szerepe lehetne a hiperaktív Nicolas Sarkozy olyan kalandos ötleteinek a visszafogásában, mint a szabad piacok felszámolása, a verseny korlátozása vagy az Európai Központi Bank ellenőrzése. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az EU akkor működik jól, ha Németország kordában tartja a franciák államközpontú elképzeléseit.
Andrea Tarquini Németország európai szerepe és súlya szempontjából ártalmasnak tartja, hogy Németország fékezni igyekszik a gazdasági válsággal szembeni közös erőfeszítéseket. A La Repubblica tudósítója három okát is látja ennek a tartózkodó magatartásnak. Először is nincs olyan EU-tagállam, amely akkora terhet viselne, mint Németország a keleti országrészbe áramló évi százmilliárd eurós kiadásokkal. Másodszor: a német vezetők gyanakodva figyelik az olyan országok politikusait, ahol a stabilitás-központú gazdaságpolitika ismeretlen vagy legalábbis népszerűtlen. Harmadszor: az uniós költségvetés jelentős részét Németország finanszírozza. Most azonban Európa világpolitikai súlyáról van szó – érvel a szerző –, amely talán éppen a németeken áll vagy bukik.
A Die Zeit összefoglaló cikkében közölt harmadik vélemény szerint világos, hogy Merkel és Peer Steinbrück pénzügyminiszter tíz hónappal a választások előtt nem akarja kockára tenni a fájdalmas szerkezeti reformok hozadékát. Marie de Vergès szerint azonban ez anti-föderalista fordulatot jelez. Steinbrück a Le Monde berlini tudósítója szerint azzal érvel, hogy a ’70-es évek hagyományos konjunktúra-élénkítő programjai ma már nem működőképesek. Csakhogy az akkori olajválságnak igencsak kevés köze van a mostani pénzügyi válsághoz.

http://www.zeit.de/online/2008/48/wo-ist-merkel-2?page=1

Kadarkúti Hétfői üzenetek -6- A Szentlélek tanít az alázatról

Szentlélek Isten tanít: Az alázatról
Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. Isteni Személy, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma az egyik legfontosabb lelki tulajdonságról szeretnélek tanítani benneteket, az ALÁZATRÓL.
Így imádkoztok Hozzám a Szentlélek Rózsafüzér első hetedében: „Szentlélek Úristen! Add meg nekem az Úrfélelemnek ajándékát, írts ki szívemből minden kevélységet, elbizakodottságot és adj igaz alázatot!" Bizony ezt is Tőlem kell kérnetek, mert Én adom az erényeket a lelketekbe. Ugye a fényt csak akkor tudjátok érzékelni, ha árnyék is van mellette? Ugye a jóság csak a gonoszság mellett látszik? Így van ez az alázattal is. Az alázat is csak az önteltség és gőg mellett érvényesül.
 Hasonlítsuk össze az öntelt, gőgös embert az alázatossal. Az öntelt ember -mint ahogy a fogalom is mutatja - el van telve önmagával. Szerinte ő a legokosabb, a legjobb, a legtájékozottabb, a legügyesebb, a legcsinosabb és a legszebb. Mindenkit lenéz maga körül. Más munkáját nem értékeli, más sikereinek nem örül. Folyton ítélkezik és rágalmaz. Hatalomra, vezető pozícióra törekszik. Halad a széles úton, egyenesen a pokol felé. Az alázatos ember nem kérkedik, nem dicsekszik érdemeivel. Tisztában van értékeivel, de tudja, hogy azokat Istentől kapta. Nem vágyódik hatalomra, sikerre, megbecsüli mások munkáját és örül a többiek sikerének. Van 2 fogalom: a szolgalelkűség  és a hamis alázat, ami könnyen összetéveszthető az igazi alázattal. Ezért ezeket vizsgáljuk meg közelebbről.
A szolgalelkű ember mindent megtesz válogatás nélkül, amire utasítják, még a bűnt is. Felfelé hízeleg, lefelé tapos. Az alázatos ember mások helyett is szívesen dolgozik, mártírkodás nélkül. Egyformán barátságos mindenkivel, akár a főnökével, akár valamelyik köztisztasági alkalmazottal. Ennél is nehezebb felismerni és megkülönböztetni egymástól a hamis alázatot és az igazit. A hamis alázatot képviselő ember, tehát az álszerény folyton hajtogatja, hogy ő csak egy porszem, senki és semmi, de csak azért, hogy mások felmagasztalják. Belül nem így érzi. Folyton a többi emberhez hasonlítja magát, és ha nála értékesebb emberrel találkozik, kisebbségi érzése lesz.
Az alázatos ember sosem méri össze magát a többivel, neki Isten a mérce, ezért valóban porszemnek, kicsinek érzi magát. Az alázathoz kitűnő példát meríthettek Jézus életéből. Alázatosan meghajolt Atyja akarata előtt, ott hagyta a tündöklő Mennyországot, emberré lett és szenvedésével, halálával megváltott titeket. Megmosta apostolai lábát, hogy alázatra tanítsa őket. Az igazságtalan megítéléseket és kínzásokat némán, alázattal tűrte. Tanításai is gyakran az alázatról szóltak. Mikor apostolai azon tanakodtak egymás között, ki a nagyobb közülük, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította és így szólt: „Aki befogadja ezt a gyermeket, az Engem fogad be, és aki Engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb közületek, az igazán a nagy." Máskor így szólt: „Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki magát megalázza, azt felmagasztalják."
Ezt illusztrálja a következő eset, mikor egy farizeus a templomban előre ment és úgy imádkozott, hogy hálát adott Istennek, hogy ő sokkal jobb, mint az a vámos ott hátul. A vámos hátul maradt és könyörgött, hogy Isten irgalmazzon meg neki, szegény bűnösnek. Bizony a vámos imádkozott jól, ő megigazulva tért haza, mert alázatos volt. Egyik legismertebb magyar szentetek, Szt Margit - annak ellenére, hogy királylány volt - a kolostorban a legalantasabb, legpiszkosabb munkákat vállalta el, hogy megalázza magát, és jobban hasonlíthasson Üdvözítőjére. Kaszap István gyakran könyörgött Istenhez, hogy engedje, hogy egyre jobban megalázzák, megverjék, kicsúfolják, leköpdössék, hogy ezzel jobban kedvébe járjon Jézusnak. Ez volt az alapállása Jézus felé: Szeretettel, szenvedéssel szolgálni szeretet Székhelyét, Szentséges Szívedet. Nagy Szent Teréz szerint az önmegtagadás és az alázat édes testvérek. Ugyanis, aki sokmindenről le tud mondani, tehát nem burjánzik el benne az önszeretet, az nem akar mindenben első lenni, nem tartja magát többre másoknál, tehát alázatos. A szentekről is példát vehettek.
Drága Gyermekeim! Az alázat az életszentség alapköve. Az eddigi tanításainkkal, mi Égiek minden alkalommal valami szép erényt ültettünk lelketekbe. Mindegyik erényt nevezzük el egy virágnak. A Mennyei Atya a bűn kapcsán a tisztaságról beszélt - ez a fehér liliom. Jézus és a Szűzanya a szeretetről - ez a piros rózsa. Újra Jézus az áldozatokról - ez a piros tulipán, Én pedig ma az alázatról szóltam -ez az ibolya. Szívetek kertjében csak buzgón ápoljátok, öntözzétek ezeket a nyíló virágokat sok imával, jócselekedettel, szentmisékkel, szentáldozásokkal, szentgyónásokkal, hogy el ne hervadjanak! Ne féljetek a megaláztatásokról, mert Mennyei Atyátok csak azért engedi meg nektek, hogy alázatotok növekedjen általa. A földi életetekben elviselt megaláztatások sokat eltörölnek adósságaitokból megrövidítik vagy eltörlik tisztítóhelyi szenvedéseiteket.
Megáldalak benneteket a mélységes alázat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2008 november 24

2008. november 24., hétfő

Kína és Amerika egymásra vannak utalva


Newsweek
Kína segítsége nélkül megfékezhetetlen a globális gazdasági válság. Rendkívül súlyos következményei lesznek, ha nem sikerül meggyőzni Pekinget, hogy elemi érdeke összefogni az Egyesült Államokkal. Barack Obamának ezért különösen körültekintően kell majd kijelölnie Amerika új kínai nagykövetét - figyelmeztet Fareed Zakaria az amerikai hetilapban.
A tekintélyes publicista szerint egyre inkább körvonalazódik a konszenzus, hogy a gazdasági válságon csak az állami kiadások növelésével lehet úrrá lenni. Az összeomlás megakadályozása érdekében engedni kell a fiskális szigorból: a költségvetési hiány növekedése kevésbé égető probléma, mint a recesszió. A költekezéshez azonban pénz kell, és jelenleg csak Kína rendelkezik a szükséges devizatartalékokkal.
Szeptemberben Kína megelőzte Japánt, és az Egyesült Államok legfőbb hitelezőjévé lépett elő: becslések szerint az amerikai államkötvények 10 százaléka a kínai állam tulajdonában van. Peking 2000 milliárd dollár tartalékkal rendelkezik, amiből futná további hitelekre, csakhogy a kínai vezetés attól tart, hogy az ázsiai ország növekedése is lassul, ezért elsősorban a hazai gazdaság élénkítését tartja szem előtt. A munkanélküliség növekedése miatt ugyanis tüntetések törhetnek ki, és veszélybe kerülhet az ország - és a pekingi vezetés - stabilitása.
A hazai gazdaság védelme mellett azonban Pekingnek az Egyesült Államokat is támogatnia kell. Ha az amerikai gazdaság recesszióba esik, akkor csökken a kereslet a kínai export iránt - írja Zakaria.
A pekingi nagykövetre így rendkívül fontos feladat hárul. Meg kell győznie a kínai politikusokat, hogy ne csak a belső kereslet támogatásával segítsék a kínai gazdaságot, hanem folytassák az amerikai fogyasztás támogatását, hogy a külső kereslet se csökkenjen.

http://www.newsweek.com/id/170357/page/1

Eurót Nagy-Britanniának?


The Independent
A pénzügyi válság miatt felerősödtek az euró bevezetését sürgető hangok Nagy-Britanniában. Sokan Izland példájára hivatkozva állítják, hogy eljött az ideje annak, hogy a szigetország is csatlakozzon az euróövezethez. Andreas Whittam Smith veterán pénzügyi elemző szerint azonban túlzottak a félelmek, és Nagy-Britanniának érdekében áll megtartania a fontot.
Kétségtelen, hogy Nagy-Britannia nagy bajba kerülne, ha a betétesek hirtelen megrohannák a brit bankokat: a szigetország pénzintézetei a nemzeti össztermék négy és félszeresének megfelelő betéttel rendelkeznek. Ha a befektetők megrohanjá a pénzintézeteket, és egyszerre akarják kivenni a pénzüket, akkor a bankok csődjét még a Bank of England sem tudná megakadályozni, hiszen a brit központi bank sem kapna elég hitelt. De ebből nem következik, hogy a brit bankrendszer különösen nagy veszélyben lenne. Izlandon az arány ennél is rosszabb volt: a bankokban a nemzeti össztermék kilencszeresének megfelelő betétet helyeztek el. A svájci bankok pedig az ország GDP-jének hatszorosát őrzik. Nagy-Britannia tehát semmivel sincs rosszabb helyzetben, mint más európai államok.
Sőt, Whittam Smith szerint a jelenlegi helyzetben kifejezetten előnyös Nagy-Britannia számára, hogy nem csatlakozott az eurózónához. A brit kormány a jegybanki alapkamat megváltozásával jelentősen beavatkozhat a gazdasági folyamatokba. Az eurózónában az egyes tagállamoknak nincs erre lehetősége. Miközben az exportra termelő Németország gyengébb eurót, Sarkozy francia elnök alacsonyabb jegybanki kamatot szeretne - de az ellentétes nemzetgazdasági érdeket aligha tudják érvényesíteni, hiszen az euró árfolyamát és az alapkamatot az Európai Központi Bank határozza meg. „A gazdaság talpra állítása nehezebb lesz az euróövezeten belül."

http://www.independent.co.uk/opinion/commentators/andreas-whittam-smith/andreas-whittam-smith-has-the-time-finally-come-for-us-to-join-the-euro-1032224.html

2008. november 23., vasárnap

Az atommentes világ realitása

A teljes nukleáris leszerelés gondolata bekerült az amerikai politika fősodrába
 
A Boston Globe Ideas rovatának állandó szerzője, Drake Bennett,úgy véli, hogy az atomfegyverek megsemmisítése ma már nemcsak az utópista mozgalmak célja, hanem az amerikai nagypolitika is pártolja, legalábbis ez következik néhány kiemelkedő képviselőjének a megszólalásaiból.
Bennett egyenesen új „no-nuke" mozgalomról beszél, amelynek szószólói a külpolitikai körök legjelesebbjei: George Schultz, Henry Kissinger, William Perry és Sam Nunn, akik minden tekintélyüket latba vetik a nukleáris „lenullázás" (getting to zero) még mindig radikálisnak számító gondolata mellett. Ráadásul a megválasztott elnök, Barack Obama többször elmondta választási kampánya során, hogy az atommentes jövő híve. Egyik legfontosabb külpolitikai tanácsadója, Ivo Daalder és Jan Lodal, a Pentagon és a Nixon-, Ford- és Clinton-adminisztráció volt magas rangú tisztviselője a Foreign Affairs november-decemberi számában fejtegetik, hogyan lehet elérni ezt a célt.
Az atommentesítés gondolatának felkarolása a régóta leszerelést szorgalmazó aktivistákat lelkesíti, a nukleáris fegyverek szakértőit azonban megrémíti, mert szerintük épp egy olyan stratégiát dobnánk sutba, amellyel a 20. század második felében sokszor sikerült megakadályozni a vérontást. Kérdés, hogy elég-e megsemmisíteni az atomfegyvereket egy olyan világban, amelyben a korábbi atomhatalmak megőrizhetik a bombakészítés „know-how"-ját. A nulla-pártiak tisztában vannak azzal, hogy nem lesz könnyű végrehajtani a teljes leszerelést, de igyekeznek választ adni a kétkedőknek.
Nem mindig hitték, hogy a világ elképzelhetetlen atomfegyverek nélkül: a Truman-kormányzat 1946-ban egy olyan tervet terjesztett az ENSZ-képviselők elé, amelynek értelmében az Egyesült Államok átadta volna atomfegyver-arzenálját egy nemzetközi ellenőrző szervezetnek, ha a többi ország is vállalja, hogy nem készít ilyen fegyvereket, és rendszeres ellenőrzésnek veti alá magát. A Szovjetunió tiltakozása miatt elvetették a javaslatot, megkezdődött a hidegháború, és az amerikai politikusok úgy vélték, hogy paradox módon csak a nukleáris világégés veszélye biztosíthatja a békét. Hiába írta alá 1968-ban a három nagyhatalom (az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió) az atomsorompó egyezményt, nem jutottak közelebb a teljes leszereléshez. George Schultz az 1986-os reykjavíki csúcstalálkozót tartja mérföldkőnek, amelyen Reagan elnök atommentes jövőről beszélt, de emiatt több vezető politikus (köztük Margaret Thatcher és Richard Nixon) hevesen bírálta. Az akkoriban még szintén kétkedő Sam Nunn, Georgia demokrata szenátora, pártja külpolitikai programjának egyik meghatározója a Wall Street Journal egyik 2007. januári számában közismert szerzőtársakkal - Schultz, Perry és Kissinger - glosszát írt, amelyben hangsúlyozták, hogy minden lehetőt meg kell tenni az atomfegyverek nélküli világ megteremtéséért. Ebben és az egy évvel később közölt írásukban világosan megfogalmazták, mi a teendő: ellenőrizzék szigorúbban a fegyvereket és az elkészítésükhöz szükséges anyagokat, „vegyenek vissza" az állandó készültségből, hogy „véletlenül" ne indítsanak rakétákat, csökkentsék a felhalmozott készleteket és igyekezzenek betartatni a hatályos fegyverzetellenőrzési megállapodásokat. Olyan meggyőzően érveltek, hogy a külpolitikai „establishment" nagy része - Madeleine Albrighttól Robert McNamaráig - felkarolta a teljes felszámolás gondolatát. A pártolók mind úgy vélik, hogy a hidegháborúnak vége, nincs szükség többé nukleáris „elrettentésre". Nemcsak azt kell megakadályozni, hogy emberi tévedés vagy géphiba világégést okozzon, hanem azt is, hogy az egyre több helyen beszerezhető nukleáris anyagok terroristák kezébe kerüljenek.
Ezeket a törekvéseket gátolja, hogy az atomfegyverekkel nem rendelkező országok álságosnak látják az Egyesült Államok politikáját, hiszen nem tesz eleget vállalt leszerelési kötelezettségeinek. A „zéró tartalék" ellenzői hozzáteszik, hogy nehezen tetten érhető, ha valamelyik ország mégis fegyvereket rejteget, és a vezetők is könnyelművé válhatnak, csetepatékba bocsátkozhatnak, ha nem tornyosul a fejük felett a nukleáris háború sötét fellege (például a grúz-orosz összecsapás is eszkalálódhatott volna, ha amerikai csapatokat vetnek be). A fegyverzetellenőrzési szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy nehéz nyomon követni, milyen anyagokat használnak az egyes országok fegyvergyártáshoz, és mit energiatermeléshez. Ezért javasolják, hogy egy nemzetközi szervezet kísérje figyelemmel a hasadó anyagok útját és jelezze a gyanús készletváltozásokat. Jonathan Schell elemző már 1984-ben felvetette a „virtuális" atomfegyver-arzenál lehetőségét: az atomhatalmak szétszednék a fegyvereket, de megtarthatnának mindent (mérnököket, anyagokat, gépeket), ami ahhoz szükséges, hogy gyorsan - néhány héten belül - újra előállítsák azokat. Ma több szakértő támogatja az alaparzenál fenntartását, amely az összehangolt rakétaelhárító rendszerekkel együtt elejét vehetné a véletlen kilövésnek. Maga Schell úgy véli, hogy akár „mínuszba" is mehetnének, ha a szétszerelt állományt földalatti raktárakban tárolják és visszatérnek a technológiai folyamat egy korábbi szakaszába.
A teljes felszámolás pártolói is elismerik: a tudósokat nem lehet rávenni, hogy felejtsék el mindazt, amit eddig felfedeztek. De törekedhetünk arra, hogy a bombagyártási ismereteket minél inkább idejétmúlt tudássá tegyük. Jan Lodal szerint nem lehet visszafordítani az idő és a technológia kerekét, nem lehet „visszagyömöszölni a szellemet a palackba", de készíthetünk nagyobb és erősebb palackot. A cikkhez fűzött olvasói véleményekből látszik, hogy akad támogatója a „bevált" nukleáris fenyegetésnek, aki „röhejesnek", (ön)ámításnak, sőt orwelli gondolatnak tartja az atommentes jövő vízióját, mai szószólóját, Kissingert pedig háborús bűnösnek, aki igyekszik elfeledtetni, hogy az Egyesült Államok alig egy éve „taktikai" nukleáris fegyvereket akart bevetni Irán ellen. A legbiztosabb módszer az, ha az elrettentés nemcsak a fegyverek bevetésének, hanem eleve a beszerzésüknek is elejét veszi. Másrészt az amerikai polgármesterek békemozgalmának (Mayors for Peace) jelmondata az, hogy „a civilizált világban nincs helye tömegpusztító fegyvereknek", és a városvezetők konferenciája nemrégiben elfogadta a Hirosima-Nagaszaki protokollt: a két japán város elöljárói cselekvési tervet dolgoztak ki annak érdekében, hogy 2020-ig valóban megszabaduljon a világ az atomfegyverektől. Úgy tűnik, nem sokat közeledtek egymáshoz az „utópisták" és a „realisták".

http://www.boston.com/bostonglobe/ideas/articles/2008/11/23/no_nukes/?rss_id=Boston+Globe+--+Ideas+section

2008. november 22., szombat

A világ 2025-ig: válság válság hátán


The Times
Amerika világpolitikai szerepének és hatalmának csökkenése, állandósuló terrorfenyegetés, a demokratikus államok meggyengülése, környezeti katasztrófák, víz-, élelmiszer- és energiahiány: ismerteti a londoni lap az amerikai Nemzeti Hírszerzési Tanács ma nyilvánosságra hozott Global Trends 2025 stratégiai előrejelzésének címszavait.
Az Egyesült Államok hírszerzése szerint komoly esély van rá, hogy egyes országok - köztük atomhatalmak is - terrorista szervezetek irányítása alá kerülnek, és több közel-keleti állami is atomfegyvereket fejleszthet. Valószínű, hogy a jövőben sor kerül nukleáris fegyverek stratégiai bevetésére. A globális felmelegedéssel járó víz- és élelmiszerhiány miatt konfliktusok törhetnek ki - áll a kijózanító jelentésben, amelyet a hírszerzés azért állított össze, hogy Barack Obama január közepén hivatalba lépő elnök világos képet kaphasson a legfontosabb kihívásokról és feladatokról.
A stratégiai  elemzés kiemeli, hogy a víz- és élelmiszerhiány népvándorlást indíthat el. A szegény országok leszakadása és a túlnépesedés komoly világpolitikai feszültségeket okozhat.
„2025-re a világrend aligha fog hasonlítani a maira" - figyelmeztet a jelentés. A keleti nagyhatalmak egyre tehetősebbek és befolyásosabbakká válnak. Bár az Egyesült Államok marad a világ legerősebb országa, előnye még a katonai ütőképesség terén is csökkenni fog. A dollár szerepe csökkenni fog. A nagyhatalmak közötti versengés következtében kiújulhat a fegyverkezési verseny. Európa világpolitikai jelentősége gyengülni fog.
A hírszerzési szakértők kitérnek rá, hogy Oroszország és egyes közép-kelet európai államok szervezett bűnbandák irányítása alá kerülhetnek.
A jó hír az, hogy 2025-re elterjedhetnek az alternatív energiaforrások, és megszűnhet az olajfüggőség.

http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/us_and_americas/article5202497.ece

2008. november 21., péntek

Válság az olajáresés nyomában


The Guardian
Néhány hónap alatt harmadára, 50 dollár alá esett az Brent hordónkénti jegyzési ára. Jó hír a Nyugatnak és Kínának, de súlyos válságot okozhat az olajexportőr államokban - derül ki a brit napilap összeállításából.
A jelentős árcsökkenés ellenére Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy az orosz gazdaságot továbbra sem fenyegeti a visszaesés. Az Egyesült Oroszország Párt vezetőivel folytatott tanácskozáson Putyin az Egyesült Államokat okolta a gazdasági válságért, amelyet szerinte Oroszország át fog vészelni. Ígéretett tett rá, hogy a kormányt mindent megtesz annak érdekében, hogy az 1998-as összeomláshoz hasonló helyzet ne álljon ismét elő. Szakértők szerint azonban a csökkenő olajárak miatt fogytán az orosz devizatartalékok, és ha nem áll meg az olaj iránti kereslet csökkenése, akkor Oroszország sem kerülheti el a súlyos válságot.
A recesszió jelei Iránban is mutatkoznak. Az infláció 30 százalékra gyorsult. Az IMF számításai szerint a költségvetés - amelynek bevételei 80 százaléka az olajexportból származik - finanszírozhatatlanná válik, ha a Brent ára 95 dollár alá esik. A gazdasági válság eldöntheti a jövő júniusban esedékes elnökválasztást, és hosszú távon Irán térségbeli szerepének gyengüléséhez vezethet - írja a The Guardian. Szaúd-Arábiában és Kuvaitban valamivel jobb a helyzet, de ezekben az országokban is hiánnyal zárhat a költségvetés, amire hosszú évek óta nem volt példa, hála a magas olajáraknak.
Hugo Chávez venezuelai elnök is kénytelen volt megszorításokat életbe léptetni. Csökkentette a szociális kiadásokat, a hadsereg költségvétését, és a baráti országoknak nyújtott segélyeket is. A venezuelai állam bevételeinek 95 százaléka az olajexportból származik, és a költségvetési egyensúlyhoz legalább 80 dolláros világpiaci árak szükségesek. A brit lap emlékeztet rá, hogy több venezuelai kormány is az olajárak csökkenése miatt bukott meg.

http://www.guardian.co.uk/business/2008/nov/21/oilandgascompanies-globaleconomy

Mese a repülőtéri biztonságról

„A terrorizmus elleni reptéri biztonsági szabályokat csak azért hozzák, hogy az emberek jobban érezzék magukat”
 
A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az amerikai kormány megszigorította a repülőtéri biztonsági előírásokat, és milliókat költött a légi közlekedés biztonságosabbá tételére. De vajon mennyire hatékonyak a szigorú, az utasokat bosszantó szabályok? Vajon egy profi terrorista át tudna-e siklani az ellenőrzésen?
Jeffrey Goldberg, a The Atlantic magazin publicistája utánajárt a dolognak. Kiderült, hogy nem is kell hivatásos terroristának lenni ahhoz, hogy hamis beszállókártyát használva folyadékot, bicskát és tapétavágó kést csempésszünk a gép fedélzetére.
Goldberg gyakran és sokat utazik, így módjában állt számos amerikai repülőtér biztonsági rendszerét tesztelni. Rendszeresen al-Kaida relikviákkal, Oszama bin Ladent ábrázoló trikókkal, Hezbollah-videókkal, dzsihadista zászlókkal és Jasszer Arafatról mintázott babákkal felszerelkezve ment poggyászvizsgálatra. A biztonsági személyzet néha ugyan összeráncolta néha a homlokát, miközben beletúrt a bőröndjébe, de soha nem gyanakodott arra, hogy Goldberg terrorcselekményre készülne. Minden bizonnyal a neve és a bőrszíne győzte meg a biztonságiakat, hogy nem veszélyes figura. Több tucatnyi útja során mindössze egyszer motozták meg.
Az al-Kaida szuvenírek természetesen nincsenek tiltólistán, és egy Hezbollah-zászlóval nem is lehet eltéríteni vagy felrobbantani a repülőgépet. Goldbergnek azonban rendszerint fennakadás nélkül sikerült gyufát, bicskát, tapétavágót és folyadékot csempésznie a gép fedélzetére, bár egyszer elvették a körömvágó ollóját, és multifunkciós bicskáját is elkobozták végül.
Hogy milyen módszerrel játszotta ki a publicista a biztonságiakat? A lehető legegyszerűbb taktikával: egyszerűen zsebre tette vagy táskájába dugta a tiltólistán szereplő tárgyakat. Az esetek többségében minden gond nélkül átment az ellenőrzésen. A testére erősített speciális zacskóban pedig jelentős mennyiségű folyadékot is fel tudott vinni a gépre.
Barátja, Bruce Schneider biztonsági szakértő hamis beszállókártyákat gyártott neki. Schneider korábban többször bírálta a repülésbiztonsági szabályokat, azt állítva, hogy azok csak az utasok bosszantására, és a teljesen dilettáns terroristák kiszűrésére alkalmasak. Goldberg egyetlen egyszer sem bukott le a hamis kártyákkal. Ezzel a módszerrel egy igazi terrorista is bármikor feljuthatna a gépre. A repülőtársaságok ugyanis csak a jegyvásárláskor ellenőrzik a terrorista szervezetekkel álló személyek listáját. Egy kicsit is dörzsölt terrorista lopott hitelkártyával vált jegyet, így nem akad fenn az első ellenőrzésen. A reptéren viszont már nem ellenőrzik újra a listát, így itt saját papírjaival és egy házilag hamisított beszállókártyával minden további nélkül feljuthat a fedélzetre. Valószínűleg nem kockáztatná a lebukást azzal, hogy Godlberghez hasonlóan tapétavágót visz magával. De nincs is rá semmi szükség, hiszen a háztartási boltban kapható kétkomponensű ragasztóval egy a fedélzeten elcsent kanálból negyed óra alatt kést fabrikálhat. Vagy kontaktlencse-folyadéknak álcázott robbanóanyagból készíthet bombát - a szabályok értelmében ugyanis a kontaktlencse-folyadék egészségügyi terméknek számít, így felvihető a fedélzetre. Természetesen az üveg tartalmát nem ellenőrzik. Amikor Goldbergéket egy biztonsági őr megkérdezte, hogy miért kell nekik két nagy üvegnyi folyadék az útra, azt válaszolták, hogy azért, mert két szemük van. A reptéri alkalmazott ebbe a válaszba bele is nyugodott.
„A terrorizmus elleni reptéri biztonsági szabályokat csak azért hozzák, hogy az emberek jobban érezzék magukat - vélekedett Schneider. - Biztonsági szempontból kizárólag a pilótafülkék ajtajának megerősítése ér valamit, és az, hogy az utasok ma már tudják, hogy szembe kell szállniuk a géprablókkal." Schneider szerint a többi intézkedést nyugodtan el lehetne törölni, és a megspórolt pénzből a titkosszolgálat munkáját kellene támogatni.
Goldberg a tisztesség kedvéért ellátogatott a biztonsági szolgálathoz is. Itt megtudta, hogy a terrorizmus elleni küzdelem jegyében a reptéri alkalmazottakat felkészítik, hogy kiszúrják a gyanús utasokat. A biztonsági szolgálat számít az utasokra is: ha valami gyanúsat észlelnek, biztosan jelenteni fogják a személyzetnél - magyarázta a szolgálat egyik vezetője.
Az amerikai publicista tapasztalatai nem erősítik meg a biztonságiak feltételezését. Golberg egyszer a reptéri mosdóban, több utas szeme láttára válogatta a hamis beszállókártyákat. Senki sem tette szóvá a biztonságiaknál, hogy valami furcsát észlelt. Beszálláskor igyekezet a lehető leggyanúsabban viselkedni: Oszama bin Ladent ábrázoló trikót vett fel a kabát alá kánikulában, amitől izzadt, mint a ló. Beszálláskor azt mondta, hogy elvesztette a jogosítványát, és semmilyen fényképes igazolványt sem tudott felmutatni. A személyzet némi tanakodás után a hitelkártyája, egy könyvtári belépő és TAJ-kártyájának felmutatása után felengedte Goldberget a gépre, miután megdorgálták, és megkérték, hogy máskor hozzon magával fényképes igazolványt.

http://www.theatlantic.com/doc/200811/airport-security

2008. november 20., csütörtök

Érdemi amerikai–francia nézetkülönbség a G20 csúcson


Le Monde
A világ legjelentősebb gazdasági hatalmainak vezetői szombaton megegyeztek egy olyan harci terv fő vonalaiban, amelynek célja fellépni az utóbbi évtizedek legsúlyosabb válságát előidéző súlyos torzulások ellen. A G20 országainak állam- és kormányfői megmaradtak az elvi nyilatkozatoknál, a pénzügyminiszterekre bízták, hogy március 31-ig dolgozzák ki a konkrét részleteket, ezt pedig újabb G20 csúcs követi, valószínűleg Londonban.
A résztvevők egy sor „azonnali intézkedést" javasoltak annak megakadályozására, hogy tartós recesszió alakuljon ki: többek között a belső keresletet növelő költségvetési lépéseket, illetve egyes országokban adócsökkentést. Öt területet is kijelöltek a változtatásra: a szabályozásoknak a válságot élező részeit ki kell igazítani, az elszámolási módszereket harmonizálni, a pénzügyi termékek piacának átláthatóságát javítani kell, felül kell vizsgálni a bankvezetők javadalmazásának gyakorlatát, megakadályozandó, hogy túl nagy kockázatokat vállaljanak, és végül a nemzetközi pénzügyi intézmények mandátumának, irányításának és tőkeigényének felülvizsgálatát is kezdeményezték.
A washingtoni csúcsértekezletről kiadott közös közlemény ugyanakkor a gazdaságról és a pénzügyekről alkotott két erősen különböző nézetet rejt magában. A G20 a gazdaság fellendítésére, a világ pénzügyi felügyeletének és a nemzetközi intézményeknek a reformjára hívott fel, de  a tanácskozásra rányomta bélyegét a Franciaországot az Egyesült Államoktól elválasztó távolság is. 
Az első nézeteltérés a világgazdasági modell. Nicolas Sarkozy hetek óta a kapitalizmus újraalkotására (réfondation) hív fel, az amerikaiak erről hallani sem akarnak. „Ez a válság nem a piacgazdaság kudarca. És a válasz nem a rendszer újra feltalálásában keresendő" - jelentette ki Bush elnök a találkozó előestéjén. Pénteken aztán még világosabban beszélt: „Országainknak el kell vetniük a protekcionizmusra, a kollektivizmusra szólító felhívásokat és a defetizmust a mai kihívásokkal szemben." Bush azt kívánta, hogy a közleményben említsék meg azt a célt, hogy az év végéig le kellene zárni a nemzetközi kereskedelem liberalizálásáról folyó tárgyalások dohai fordulóját, a francia vonakodás ellenére is.
A második vitapont a felelősségre vonatkozott. Sarkozy az EU soros elnökeként november 7-én Brüsszelben kifejtette: „Világválságról van szó, de tudjuk, honnan indult el." Ez Elysée-palota egyik tanácsadója megerősítette, hogy az amerikaiak nem örültek Nicolas Sarkozy okfejtésének, miszerint a csúcsértekezletre azért kerül sor Washingtonban, mert náluk kezdődött a krízis. Henry Paulson azzal válaszolt, hogy a tartós egyensúlyhiányok és „túlzások", amelyek a válságra vezettek, „nem tulajdoníthatók egyetlen nemzetnek." E vita nyomán Kína pénteken elutasította, hogy az egyensúlyhiányokról említést tegyen a záróközlemény, Peking a maga alulértékelt jüanjával és kereskedelmi többletével nem volt hajlandó vállalni a bűnbak szerepét.
A harmadik francia-amerikai vitapont a politikai tálalás volt. Az ötoldalas záróközlemény a pénzügyi szakértők nyelvén fogalmazódott. Pozitívuma egy útiterv kijelölése március 31-ig és egy globális egyetértés kialakítása a G20 országai között olyan témákban, amelyekben - emlékeztetnek elégedetten Párizsban - évek óta nem volt konszenzus. Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy azonban sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a szöveg nem politikai jellegű, nehéz kiolvasni a pénzügyi paradicsomokban működő kockázati befektetési alapok spekulációjának bírálatát a „a nem kooperáló entitásoknak"  címzett kritikus szavakból. „Inkább egy éretlen pudingra emlékeztet, mint egy detektívregényre" - jegyezte meg az Elysée a tervezetről.
Maga Bush a minimális szolgáltatásra korlátozta a részvételét. Nem tartott nagy sajtóértekezletét a világ minden részéről érkezett vezetőkkel, az utóbbiakat a szállodáikba küldték. Barack Obama, a megválasztott elnök pedig előre jelezte - Nicolas Sarkozy sajnálatára, aki remélte, hogy az EU elnökeként elsőként találkozhat a megválasztott új amerikai elnökkel -, hogy január 20-i beiktatása előtt nem találkozik egyetlen külföldi vezetővel sem.

Világtörténelmi csúcstalálkozó, érdemi előrelépés nélkül


The International Herald Tribune, The New York Times, The Washington Post, The Wall Street Journal

Miközben az európai vezetők optimistán nyilatkoztak, és történelmi megállapodásként értékelték a G-20-ak csúcstalálkozóját, a világ vezető gazdaságainak szinte semmilyen érdemi kérdésben nem sikerült megállapodásra jutni - értékeli a The International Herald Tribune a hétvégi washingtoni csúcstalálkozót. A francia pénzügyminiszter saját győzelmeként tálalta a közös megállapodást. Gordon Brown szerint a G-20-ak találkozóján megszületett a válság megoldásának forgatókönyve, amely milliók életét könnyíti meg.
Sarkozy elnök egyenesen arra utalt, hogy sikerült meggyőznie az amerikai vezetést a pénzpiacok nemzetközi szabályozásának szükségességéről. A csúcstalálkozón elfogadott megállapodás azonban nem tartalmaz konkrétumokat: az érdemi kérdések megvitatására az áprilisi újabb tárgyalásokon kerülhet sor. A lap által megkérdezett pénzügyi elemzők meglehetősen hűvösen értékelték a csúcstalálkozót. 'Legalább nem fogadtak el meggondolatlan javaslatokat, amelyek tovább mélyítették volna a válságot' - nyilatkozta Julian Jessop, a Capital Economist igazgatója. 'Ezért a megállapodásért teljesen fölösleges volt csúcstalálkozót tartani' - vélte Simon Johnson, az IMF korábbi vezető közgazdásza.
Bár a világ vezető országai egyetértettek abban, hogy összehangolják a gazdasági válság megfékezésével kapcsolatos intézkedéseket, konkrét lépésekről nem esett szó: az érdemi döntéseket jövő áprilisra, Barack Obama amerikai elnök beiktatása utánra halasztották - összegzi a The New York Times a G-20-ak washingtoni csúcstalálkozóját. George W. Bush leköszönő amerikai elnök a találkozón elfogadott közös nyilatkozattal kapcsolatban kiemelte, hogy megállapodás született a pénzügyi szektor nagyobb átláthatóságáról, de hozzátette, hogy a válság megoldását nem remélhetjük egy csúcstalálkozótól. Míg európai politikusok lényeges előrelépésként értékelték a megállapodást, amerikai szakértők csalódottságukat fejezték ki, és megjegyezték, hogy semmilyen konkrét együttműködésről nem született döntés: sem globális gazdaságélénkítő csomagról nem sikerült megállapodni, sem pedig a nemzetközi pénzpiacokat ellenőrző szervezet működésének részleteiről. Az IMF megerősítésében ugyan egyetértés volt, pénzt - 100 milliárd dollárt - csak Japán ajánlott.
Bár érdemi döntés nem született, legalább abban egyetértés volt, hogy tovább kell folytatni a tárgyalásokat, és keresni kell a közös fellépést - írja szerkesztőségi cikkében a The Washington Post. A lap kiemeli, hogy már az is nagy előrelépés, hogy a washingtoni csúcs zárónyilatkozata értelmében a jövőben a nemzetközi hitelminősítők és a derivatív eszközökkel kereskedő befektetési alapok működését átláthatóbbá teszik. A legfontosabb azonban az, hogy a résztvevők ígéretet tettek rá, hogy legalább a jövő év közepéig nem hoznak protekcionista intézkedéseket, amelyek tovább súlyosbítanák a nemzetközi gazdasági válságot. A washingtoni lap szerint még érdemi döntések nélkül is történelmi jelentőségű volt a csúcstalálkozó, hiszen végre sikerült egy asztalhoz ültetni a világgazdaság vezetőit. A The Washington Post egy másik cikkében kitér rá, hogy Kínát nem sikerült rávenni, hogy elkötelezze magát 1900 milliárd dollárnyi devizatartalékának megnyitására. „A kínai vezetők megígérték, hogy együttműködnek a Világbankkal, de hozzátették, hogy Peking elsődleges feladata a kínai gazdaság támogatása."
A The Wall Street Journal szerint a találkozó után aligha enyhül a feltörekvő piacokkal szembeni bizalmatlanság. A konzervatív napilap valószínűsíti, hogy konkrét megállapodások híján tovább folytatódik a feltörekvő országok devizáinak mélyrepülése, illetve a jen és a dollár erősödése. A New York-i lap egy másik írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy elemzők szerint a pénzpiacok ellenőrzésnek szigorítása tovább csökkentheti a hitelezési hajlandóságot, és ezzel a válság elmélyüléséhez vezethet. A lap reggeli számában arról is beszámol, hogy az ázsiai tőzsdék hétfőn eséssel nyitottak, ami szintén arra utal, hogy a hétvégi washingtoni csúcstalálkozón nem sikerült visszaállítani a befektetők bizalmát.