Kína új gyarmatosító Afrikában?

Kína már több éve hajt végre Afrikában gazdasági expanziót. Pénzzel támogatva a fekete kontinenst, Kína nem csak Afrika készleteihez jut hozzá, de kiterjeszti politikai befolyását is.

Kína és Afrika között az áruforgalom a 2000. évben elért 20 milliárdról 200 milliárdra nőtt 2012-ben. A múlt évben Kína közvetlen afrikai befektetése közel 20 milliárd dollár volt, a kontinensen működő kínai cégek száma pedig elérte a kétezret. Peking egyébként szívesen hitelez kedvező feltételekkel az afrikai országoknak. Jevgenyij Zajcev,a moszkvai Lomonoszov Egyetem orosz – kínai kutatási központjának vezetője így látja a helyzetet.

Kína alapvető, kulcsfontosságú és egyre erősebb befolyást gyakoroló játékos az afrikai kontinensen, ha összevetjük e folyamat hagyományos résztvevőivel: az Európai Unióval, a volt Szovjetunióval (ma: Oroszországgal) és az Egyesült Államokkal.

22 afrikai országban működnek Konfucius Intézetek, amelyeket a kínai „könnyed erő” alapvető megvalósítóinak tekintenek. Sok ezer afrikai diák kapott kínai állami ösztöndíjat, és végzi tanulmányait Kínában. Vagyis néhány év múlva az afrikai elit már Mao Ce-tung nyelvén beszélhet a kínai partnerekkel.

Feltételezem, hogy Kína és kínai vezetők, akik évekre előre kiszámítják a lépéseiket, stratégiai feladatot tűztek ki maguk elé: hosszú távra berendezkedni az afrikai kontinensen – véli Jevgenyij Zajcev.

Kína ilyen fokú afrikai aktivitása aggasztja a nyugati országokat, elsősorban az Egyesült Államokat. Tavaly nyáron afrikai körutat tett Hillary Clinton, akkor még külügyminiszteri minőségben. Bírálta azokat az országokat, amelyek pénzt adnak Afrikának, de nem aggasztja őket, hogy „ezek az összegek tekintélyelvi vezetőkhöz jutnak”. Közvetlenül nem nevezte ugyan meg Kínát, de senki nem kételkedett abban, melyik országra is gondolt Clinton. Vlagyimir Subinnak, a moszkvai Afrika Intézet tudományos főmunkatársának véleménye:

Kína gyakran ad kedvező feltételek mellett hitelt, és ezeket nem köti politikai kérdésekhez. Sokszor azok az országok, amelyek nyugati szemszögből számkivetettek, Kína számára elfogadhatók.

A kínai aktivitás az afrikai elit egy részét is aggasztja. Nemrégiben Lamido Sanusi, a nigériai Jegybank vezetője cikket közölt a Financial Times-ben. Cikkében gyarmatosítással vádolta Pekinget. Véleménye szerint az afrikaiak a korábbi szokásnak megfelelően fejlődő országnak tekintik Kínát, ezért jobban bíznak benne, mint a nyugati országokban, pedig ehhez már régen nincs meg az alap. Szerinte a kínai partnerségből közel sincs mindig előny. Így például az afrikai infrastruktúrával kapcsolatos projekteket Kína saját polgáraival, és nem a helyi lakossággal valósítja meg. Azaz, nem hoznak létre új munkahelyeket az afrikaiak számára.

Artyom Kobzev, Alekszej Ljahov - hungarian.ruvr.ru

A Szabad Riport megjegyzése:

Ezen cikknek a címe ugyan kérdőjellel íródott, – azonban mára már nem lehet kétséges, hogy fekete Afrikában is komoly befektetéseket eszközöl a Kínai Népköztársaság.

Persze lehet ezt akár gyarmatosításnak is hívni, – a tény, attól még tény marad. Ezt Kínában újabban “Sárkány projektnek” nevezik.

Információink szerint Kína befolyása lassan kiterjed a kontinens legnagyobb részére, – különös tekintettel a délebbre fekvő, feketék alkotta államokra. Persze az érdek ütközéseket nem mindig tudja elkerülni, a már hagyományosan itt befektető nyugati államok vállalataival, érdekszféráival.

Úgy tudjuk, ez a legmarkánsabban Dél-Afrikában mutatkozik meg, – ahol a gyémántbányák termelése, hagyományosan nyugati (pontosabban; amerikai és zsidó), koncesszió. Dél-Afrikánál több gyémántot, csak Oroszországban bányásznak, a szibériai lelőhelyeken. – Ám ezek persze természetesen nem hozzáférhetők sem Kína, sem pedig a nyugatiak számára.

Marad tehát Afrika, és leginkább a leggazdagabb lelőhelyekkel rendelkező, – de a lassanként teljesen káoszba süllyedő Dél-Afrika, – ahol a politikai helyzet a jelek szerint közel sem akadályozza a gyémánttermelést.  És mivel az egyre súlyosabb pénzügyi válsággal küzdő világgazdaságban a befektetők egyre inkább az értékállónak gondolt befektetéseket keresik, például az aranyat, – s, ami még ennél is többet ér, a drágaköveket, de leginkább a gyémántot. – Ezért fontosabb mindegyiküknek manapság már a gyémánt bányászata.

Kína, a hihetetlenül domináns tőkeereje révén, egyre több és több gyémántkoncessziót szerez meg, – mely számára kitűnő befektetés lehet, az egyre labilisabbá váló világgazdaságban. – Ám ezért komoly küzdelmeket vívnak az amerikai és a zsidó cégekkel, a gyémánt bányák birtoklásáért…

Na és még valami. Ugye nem gondolja senki sem, hogy Kína csakis fekete Afrikát gyarmatosítja? (Vagy pontosabban: Eszközöl befektetéseket). – Erősen jelen van Amerikában, Nagy Britanniában, és Közép-Európában, s itt is leginkább Magyarországon. Hogyan is írták feljebb az orosz újságírók?

“22 afrikai országban működnek Konfucius Intézetek, amelyeket a kínai „könnyed erő” alapvető megvalósítóinak tekintenek.”

Nos, ez “könnyed erő” már hazánkban is megvalósult:

Érdekesen összecseng ez az információ, a mi ismereteinkkel, – a Magyarországon tevékenykedő kínaiakkal kapcsolatban. Ám ez már egy másik cikk témája lesz. Pontosabban sorozat témája, melyet hamarosan elindítunk a Szabad Riport hasábjain: “Kínai negyed” címmel…

Fort András – Szabad Riport Tudósító Iroda

A pusztítás kultúrája, avagy a szörnyetegek agressziója

Noha a külföldi kozmopolita médiák ontják magukból a Magyarországgal kapcsolatos elképesztő vádakat és rágalmakat, a hazafias elköteleződéssel szembenálló kultúrhányadék virágkorát éli hazánkban. Az ország ellen irányuló agresszív propaganda tulajdonképpen az egészséges, hazafias, közösség iránti elköteleződésű szellemiség csíráit akarja eltaposni. A kultúra pusztítását a pusztítás kultúrájával megvalósító sötét politikai erőtömbök napjainkra óriási teret nyertek, elviselhetetlenül sivárrá téve a modern élet mindennapjait. Ez nem más, mint az egészséges gondolkozás elleni agresszió, melynek nyomán a jót rossznak, a rosszat pedig jónak állítják be; a kozmopolitizmus szennyes átka mindent ellenkező előjellel lát el.

Zajlott a minap valamiféle tanácskozás Budapesten, ahol a se Istent, se embert nem ismerő körök hordtak össze mindenfélét a magyarság embertelenségéről. A gonoszság netovábbjának egy erősödő parlamenti párt puszta létezését tartották, annak ellenére, hogy ezek a figurák - a népakarat helyességéről győzködve a világot - folyton folyvást a parlamenti demokrácia terjesztésének jelszava alatt destabilizálnak államokat és térségeket. Annak aki magát embernek nevezi, fel kell ismernie, hogy a budapesti tanácskozók a történelem legsötétebb alakjai, s az, aki ezeknek a pokoli szörnyetegeknek hajbókol, biztosan a pokolra kerül majd. Márpedig gerinctelen hajbókolókból nem volt hiány az utóbbi napokban.

Valóban embertelen lenne a magyarság? Határozott nemmel válaszolunk erre a kérdésre. Noha a magyarság hanyatlik, mert mély szellemi, erkölcsi és demográfiai szakadékba lökték a gonosztevők politikai fenegyerekei, a „magyar tiszta és hősies nép, s jobb sorsra érdemes” (Győrkös István). A magyarok nem embertelenek, hiszen hagyják, hogy azok, akik romba döntik a világot, terjesszék kultúrhányadékukat, megalapítsák és működtessék pártjaikat, cégeiket, hátországaikat.

A tömegmédiák agymosó tevékenységének folyományaként az átlag ember - tudtán kívül - a rendszer fenntartójává válik. Ez azért van, mert a pokoli szörnyetegek minden elképelhető területen kifejtik tevékenységüket. Szembetűnő példa számunkra a könyvkiadás ügye, hiszen jól látjuk, milyen eltorzult, beteges könyveket reklámoznak mindenhol. Émelyítő szemetük pedig egyre hozzáférhetőbb. Egyik könykiadójuk most egyet fizet, kettőt kap akciót tart, szellemtelen és erkölcstelen könyvekről van szó. A földalatti söpredék beteges - még állatiasnak se nevezhető - gondolati világát, a másság és a mocsok kultuszát propagálják ezek az égetnivaló, köpedelem firkálmányok. Ám máshova tekintve, a politika világára pillantva is látható, hogy nemrég alapított pártot a magyarokat gazdasági sokkterápiával elsöpörni kívánó Bokros, de Fodor is feltűnt a homoszexuálisok és pedofilok új, liberális drogpártjával. Tehát itt is élhetnek, mint hal a vízben.

Hogy miért félnek mégis a gonosztevő szörnyetegek? Azért, mert tudják, hogy a rendszerüket veszély fenyegeti. Rendszerük csupán egy illúzió, melyet fedezetlen pénzből és hazugságból építettek fel. Igaz, hogy még tombol a liberális mocsok, de a rendpártiak Magyarországon éledeznek a leginkább. Ezért hozták most Budapestre a szörnyetegek tanácskozását, érzik a vesztüket. Aki nem látja, hogy lassan mindennek vége, annak ideje végre kinyitnia a szemét. Nem egyszerű a helyzet, hiszen a megtévesztés erői gondolati mocskukat olyan helyekre is be tudják gyűrűztetni, melyek zártak voltak nagyon sokáig. Ez mutatja azt, hogy lassan minden felborul. És nemsokára eljön az idő, hogy vége az agymosó rendszernek, a végén pedig az fog életben maradni, aki közösségéért akár az életét is képes lenne feláldozni. Új idők jönnek!

Kovács Balázs

Ózd nem kér a cigánysátorból!

A Fidesz-kormány és a Fidesz-önkormányzat három éve alatt Ózdon munkahelyteremtés gyakorlatilag nem történt, csak az ígérgetésekig jutottak. Az ígérgetések egyik eleme az úgynevezett Manda-projekt, vagyis a Magyar Nemzeti Digitális Alapítvány keretében egy olyan nagyszabású intézmény víziója, amelyet uniós pályázati pénzekből hoznak majd-majd-majd létre, és ahol a magyar kultúra kincseit digitalizálják. Hétszáz új munkahelyet, informatikai csúcstechnológiát, Európa kulturális GPS-térképére felkerülést ígértek. A projekt tartalma zavaros volt és folyamatosan változott, a pénzügyi forrásokat senki sem látta még, a műszaki terveket sem, de Riz Gábor (Fidesz), Ózd országgyűlési képviselője mindig is nagy magabiztossággal szavalt és szónokolt róla. 

Mindenesetre huszonnégy hónap alatt egyetlen kapavágás sem történt. 

Május 8-án, szerdán az ózdi önkormányzat képviselőtestülete zárt ülést tartott. Ezen a nyilvánosság kizárásával megszavaztattak a fideszes szavazógépezettel egy dokumentumot, amelyben a beígért digitalizációs intézet csiribí-csiribá immáron mint Nemzetközi Roma Központ szerepelt. 

Ejnye, de ismerős! 

Mi is ez? 

Sokan emlékszünk a Cigány Világsátorra, amit Miskolcra akartak ráerőltetni, de az ottani közfelháborodás és széles körű aláírásgyűjtés hatására meghátráltak. Aztán ezt a cigány világsátras központot Sárospatak nyakába akarták akasztani, de ott is rendkívül heves ellenállásba ütköztek vele. 

Nos, amit Miskolcról is, Sárospatakról is elzavartak, az most suttyomban megérkezett Ózdra. Fű alatt, csendben, mondvacsinált ürügyekkel a nyilvánosságot kizárva, az eredeti nevét eltitkolva, és úgy, hogy a sehogyan sem haladó digitális intézet eredeti tartalmát erre a cigányközpontra cserélték ki. Sunyin, gyáván, mindenféle mellébeszélésbe elrejtve. Munkahelyteremtés gyanánt... 

A hír gyorsan elterjedt Ózdon, és Miskolchoz, Sárospatakhoz hasonlóan óriási a lakosság felháborodása. Mindenki attól tart, hogy tömegesen érkeznek majd újabb cigányok a meglévő kb. 15 ezerhez, és Ózd mindörökre cigányrezervátummá válik. Rögtön megalakult egy Facebook-csoport a tiltakozásra Ózd nem kér a cigánysátorból! címmel (https://www.facebook.com/groups/171245849701603 /), ide várják a csatlakozni kívánókat, és máris megkezdődött a demonstrációk szervezése. 

Ózd élet-halál harca új állomásra érkezett, és minden eddiginél nagyobb szükség van az összefogásra. A város elemi érdekeit semmibe vevő cinikus fideszes „képviselőknek” pedig számot kell adniuk arról, miért akarják Ózdot végképp cigányteleppé tenni. 

(magyarremeny.hu)

Putyin megfeddte Netanjahut

Az orosz elnök felhívta az izraeli miniszterelnököt és tudtára adta nemtetszését a Szíria elleni rakétatámadás miatt. Izraelnek sincs joga, mint ahogy más országnak sem, rakétatámadást intézni kénye kedve szerint, főleg nem ENSZ felhatalmazás nélkül. Ezeket a szabályokat mindenkinek be kell tartania. Mivel Izrael nem hajlandó betartani, ezért Putyin közölte Netanjahuval, hogy az orosz szakértők megkezdték a szíriai légvédelem kiképzését a legmodernebb légvédelmi rendszerek használatára, és rövid időn megkapja Szíria az S-300-as légvédelmi komplexumokat. Ahogy Putyin elnök fogalmazott, "nem tűri tovább a Damaszkusz elleni izraeli támadásokat, és lépéseket fog tenni".

Izrael azonnal Washingtonhoz futott, lépjenek közbe Moszkvánál, hogy ne szállítsák le ezeket a légvédelmi rendszereket. Az izraeli légierő ugyanis tisztában van vele, hogy a jelenlegi szíriai légvédelem (15-20 éves modernizált orosz technológia) megfelelő képességekkel rendelkezik a repülőgépek ellen, azonban úgy mint a legutóbbi támadást is, repülőről indított műholdvezérlésű rakétákkal hajtották végre, és ez ellen a szíriai légvédelem nincs felkészülve. Az S-300 azonban képes UAV-ok, lopakodók, szárnyas rakéták, és hasonló eszközök leküzdésére. Így gyakorlatilag a zsidó légierő nem tud majd hatékonyan célpontokat támadni Szíria területén, sőt, komolyabb együttműködés esetén Libanonban sem.

Ami még lényegesebb, hogy Moszkva folytatja Szíria számára az Iskander rakéták telepítését. Ezek a rakéták a nyugati légvédelmi képességeket ismerve megfelelő manőverező képességgel bírnak, vagyis a vaskupola teljességgel hatástalan ellene, 300 km-es távolságban 5 méteres pontossággal találja el a célt. Ez a rakéta nukleáris harci résszel is felszerelhető.

Putyin közölte Netanjahuval, hogy nem fogják eltűrni az Asszad rendszer megdöntését sem Izraelnek, sem Katarnak, vagy Törökországnak, ezt vegyék figyelembe a politikai lépéseik során. Tény, hogy Jordánia területén az Egyesült Államok kiképzői már folytatják a terroristák kiképzését, a modern amerikai fegyverek használatára. Ezek még egyelőre nem jelentek meg Szíriában, mivel az embargó fékezi a folyamatot. Csakhogy az embargó feloldása, amelyet elfogadott az amerikai szenátus, már lehetővé teszi a fegyverek eladását. A nyugat terve szerint a szomszédban állomásozó izraeli légierőnek annyi lenne a feladata, hogy kényes pillanatokban egyengeti az utat a fegyveres terrorista csoportok előtt. Ezt a szándékot húzza keresztbe Putyin, miszerint minden eszközzel fel fognak lépni a jelenlegi rendszer megdöntése ellen, és ha kell a legmodernebb csapásmérő fegyvereket is rendelkezésre bocsájtják.

Ez a telefonbeszélgetés éppen azon a napon hangzott el, amikor John Kerry Moszkvában tartózkodott. Érthető tehát, hogy miért nem sikerült az amerikai külügyminiszternek elérnie semmit Moszkvában.

Netanjahu ráadásul újabb pofont is kapott sanghaji látogatása alatt, ahol a kínai vezetőkkel találkozott. A Damaszkusz elleni rakétatámadások előtt ugyanis a kínaiak a palesztin vezetőkkel tárgyaltak, és azért hívták meg a zsidó miniszterelnököt, hogy átadják Kína Palesztinával kapcsolatos béketervét. A béketervre azonban egy napot várnia kellett Netanjahunak, mivel a támadás hírének hallatára a tervet módosította a kínai vezetés. A tervet már a találkozó előtt nyilvánossá tették, jelezve, hogy azon semmit nem fognak már módosítani, Netanjahunak nincs tárgyalási lehetősége, sem beleszólása a kínai dokumentumba. Izrael ezzel zsinórban a harmadik hatalmas politikai öngólt lőtte mindössze egy hét leforgása alatt. A kínai béketerv alapja, a zsidók visszatérése az 1967-es határok mögé. Ezen kívül számos emberi jogi és civilekkel szembeni kitételt tartalmaz.

Hídfő.net

Újonnan felfedezett középkori krónika a magyarok történetéről

Egy mindeddig ismeretlen, valószínűleg Mátyás király uralkodása idején született krónikát talált egy történész az Országos Levéltárban. A krónika azon kevés késő középkori híradások közé tartozik, amelyek megemlítik, hogy Imre hercegen kívül Szent István királynak létezett egy másik fia is: Ottó. Ezen kívül a magyarok két honfoglalásáról tud... de valóban hihetünk-e az erre vonatkozó forrásoknak?

 

Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik,   (…) úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz.

Így kezdődnek István király nevezetes Intelmei a trónörökös Imre herceghez, aki 1031-ben bekövetkezett halálakor az egyedüli várományosa volt a keresztény magyar királyság trónjának – hiszen a nála feltehetőleg néhány évvel idősebb fiútestvére, Ottó akkor már rég nem volt az élők sorában. De tényleg volt-e Imrének (más fiú- és lánytestvérei mellett) Ottó nevű fivére, és ha igen, ennek miért csak évszázadokkal később íródott krónikáink őrzik a nyomát? Van-e egyáltalán remény arra, hogy valaha is előkerül a levéltárak mélyéről olyan szöveg, amely hitelesen bizonyítja Ottó létezését?  

Szent István és Gizella ábrázolása a Képes Krónikában

Szent István király másik fiára vonatkozó új források több mint egy évszázada, 1880 óta nem bukkantak elő. Ezért is igen jelentős annak a minden bizonnyal a 15. század második felében keletkezett krónikának a felbukkanása, amely nemrégiben került Mikó Gábor történész kezébe. A kutató függelékként a latin nyelvű krónika szöveghű leiratát is közlő tanulmányában („Élt-e valaha Szent István fia, Ottó herceg?”, Történelmi Szemle 2013/1.) az eddig ismert krónikák összehasonlító elemzésével megkísérelte elhelyezni a szöveget a magyar királyokra vonatkozó források kronológiai és logikai hálójában.  

A magyarok két bejövetele

Az új krónika egy 15–16. századi törvények másolatait tartalmazó kódexben lappangott eddig, amely a herceg Esterházy-gyűjteményből került a Magyar Országos Levéltárba. Az összeállítás számos középkori dekrétumot tartalmazott, ezek között bújt meg nem is egy, hanem mindjárt két krónika másolata – méghozzá mindkettő ugyanazon kéz munkája. A scriptor elsőként Gregoriánczi Pál kalocsai érsek Origo gentis Hungarorum című rövid krónikáját jegyezte le, amelynek több változatát is ismerték a középkortörténészek. Mivel a krónika egészen 1577-ig kíséri nyomon korának eseményeit, ez segítséget nyújt ahhoz is, hogy időben körülhatárolhassuk az írnok munkásságát – és a másik, számunkra lényegesebb krónika lejegyzésének idejét.

Az eredetileg Sequitur de regibus címet viselő krónikát a másoló egy további címmel is kiegészítette, amelyben megmagyarázza, hogy a szöveget Mátyás király 1464. évi koronázási dekrétumának végéről ültette át. A dekrétumok fennmaradt eredeti példányain azonban az idézett tanulmány szerzője nem találta meg az ominózus krónikát, így ez a 16. század végi másolat létezésének egyetlen tanúbizonysága. A kópia tehát jelenlegi ismereteink szerint közvetlenül Mátyás 1464. márciusi megkoronázása után keletkezhetett, a most megtalált másolat azonban 1577-nél korábban nem születhetett. 

A magyarok Kárpát-medencébe történő „két bevonulását” és a királyok cselekedeteit felsoroló középkori híradás államalapító Szent István uralkodásáról lakonikus tömörséggel számol be, és mintegy mellékesen megemlíti Ottó és Imre hercegek nevét is, István más „ismeretlen” fiai mellett. A vonatkozó szövegrész Mikó Gábor fordításában így hangzik: Szent Istvánt, Géza fiát, a magyarok első királyát, miután áttért a keresztény hitre, az Úr 1001. évében megkoronázták. 46 évig uralkodott; több fia is volt, így Imre, Ottó és még mások is, az ő nevüket nem ismerjük, hiszen fiai utód és koronázás nélkül haltak meg. Szent István király az Úr 1047. évében hunyt el, és a fehérvári egyházban temették el, amelyet ő alapított.

Ottó említése azért is különleges, mert napjainkig a szakemberek csak két másik forrást ismernek, amelyben előfordul István idősebb fiának neve. Mindkettő a 15. század legvégén keletkezett, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel Ottó létezésének legkorábbi bizonyítéka került elő most a levéltárak mélyéről. Bár számtalan középkori krónikát ismerünk a magyarok korai történetéről, csupán Laskai Osvát minorita szerzetes és hitszónok (1450 k. – 1511) prédikációi között, valamint a bajor Jakob Unrest (1430 k. – 1500) német nyelvű krónikájában leljük nyomát Szent István fia Ottónak.

Egy elveszett forrás

Az új középkori krónika a kutatók által korábban elemzett, hasonló stílusú eseménylisták közül több fontos jellegzetességgel is kitűnik. Az egyik ezek közül, hogy furcsa módon kétszer kezdi meg elbeszélését: a magyarok „második” pannóniai bevonulásával indít, majd egy genealógiai leírást közöl, ezután rátér az „első” pannóniai bevonulásra, Attila uralkodására, ismét a „második bevonulásra”, s így tovább egészen Mátyás uralkodásáig. A másik vonás az, hogy megemlít hét dalt is, amelyek a magyarok hét honfoglaló „kapitányáról” szólnak – ezt az információt egyetlen ismert krónika sem tartalmazza.

A harmadik igen lényeges jellegzetesség, hogy az egyes királyokat nem pusztán kronologikus sorrendbe állítja, hanem szelektál is közülük annak alapján, hogy legitimnek tartja-e uralkodásukat vagy sem, és ehhez magyarázó megjegyzéseket is fűz. Így például elvitatja II. László és IV. István trónhoz való jogát, megemlíti, hogy Géza és Szent László „Salamon uralmának idején” regnáltak, hogy I. Ulászlót bizony nem koronázták meg, s hogy még Mátyást is „a magyarok akaratából” választották királlyá.

Annak a kérdésnek a megválaszolásához azonban a krónikát most közzétevő és elemző kutató szerint nem jutunk közelebb, hogy valóban létezett-e Szent Istvánnak Ottó nevű fia, hiszen – a többi ismert említéshez hasonlóan – az Esterházy-kódex eredeti variánsa is csak több évszázad távlatából ad hírt egy olyan személyről, akiről a Szent István korához közelebb eső források egyáltalán nem tudnak. Az ismeretlen Mátyás-korabeli szerző valószínűleg más 14–15. századi szövegek alkotóihoz hasonlóan egy bővebb, ám azóta „elveszett” krónikaváltozatból dolgozott.

Természetesen a jövőben előfordulhat, hogy a levéltárakban, köz- és magángyűjteményekben lapuló számtalan, alaposan még át nem tanulmányozott kéziratok némelyike fényt derít majd a homályos részletekre, köztük arra is: volt-e valaha Szent István királynak Ottó nevű fia?

(index)