Aknavetők védik a kolostort
Noha kevesen hallottak róla, a Himalája keleti láncolatának jeges tájain több mint 3000 méter magasban fekvő Tawang nem csupán a tibeti buddhizmus egyik legszentebb kolostorának otthona, hanem nagy indiai katonai készültség színhelye is - írja elemzésében a The New York Times.
Ez
talán a katonailag legjobban megerősített buddhista enklávé a világon,
katonai teherautók aknavetőket húznak maguk után a hegyekbe vágott
utakon, a sáros földeken katonák gyakorlatoznak, fél mérföldenként
követik egymást a katonai létesítmények őrtornyai. A város északi
kijáratánál látható útjelző tábla segít megérteni a nagy jövés-menés
okát: a kínai határ alig 23 mérföldnyire van, Lhásza, a tibeti főváros
316 mérföldnyire - Peking 2676 mérföldnyire.
„A kínai hadsereg
nagy erőt állomásoztat a határon, Bumla városánál" - mondta el a lapnak
Madan Szingh indiai katonatiszt. „Ezért vagyunk itt."
Tawang a
legnagyobb puskaporos hordó, amely a világ két legnépesebb országa
közti kapcsolatokat veszélyezteti. Ez Kína legkényesebb szárazföldi
határvitájának fókuszpontja, amely a történelmi Tibet egészére formált
kínai szuverenitási igényben gyökerezik.
Az elmúlt hónapokban
mindkét ország fokozta erőfeszítéseit a nehezen járható hegyvidéki
területre formált igényének alátámasztására. Kína megkísérelte
blokkolni az Ázsiai Fejlesztési Bank által Indiának ígért kölcsönt azon
az alapon, hogy annak egy része Arunácsal Pradés indiai állam vízügyi
projektjeit pénzelné - ennek az államnak a területén fekszik Tawang. Ez
volt az első eset, hogy Kína egy nemzetközi intézmény révén próbálta
befolyásolni a területi vitát. Ezután jelentette be Arunácsal Pradés
kormányzója, hogy India csapaterősítéseket és vadászgépeket irányít a
térségbe.
Az egyre harciasabb vita megkeserítette a két ázsiai
óriás közötti vitát és oda vezetett, hogy egy indiai katonai vezető
kijelentette: ma már nem Pakisztán jelenti a legnagyobb fenyegetést
Indiára, hanem Kína.
Pedig az utóbbi időben a gazdasági
kapcsolatok erősödtek a két ország között. Tavaly Kína és India
kereskedelmének értéke elérte az 52 milliárd dollárt, ez 34
százalékos növekedés 2007-hez képest. Az üzletemberek szerint azonban a
határfeszültségek nyomán növekedett a hivatalos beavatkozás az üzleti
ügyletekbe, és ez visszafogta a kínai és az indiai cégek kölcsönös
befektetési készségét.
Kína kitart ama álláspontja mellett, hogy
Észak-kelet-India e része történelmileg Tibet része és így egyben
Kínához is tartozik. A sűrű erdővel borított terület, amelyen fehér
sztupák magasodnak és meredek domboldalakon teraszos földművelés
folyik, a monpa nép otthona, amely a tibeti buddhizmust követi, egy a
tibetihez hasonlító nyelvet beszél és valaha Lhásza urainak adózott. A
17. században itt született a hatodik dalai láma. A kínai hadsereg
1962-ben rövid időre megszállta a várost, amikor a két ország háborút
vívott érte és a 2521 mérföld hosszú közös határ más térségeiért.
A
határháborúban több mint 3100 indiai és 700 kínai katona vesztette
életét és ezrek sebesültek meg. Az indiai turisták szemében Tawang
egyik fő látnivalóját azok az emlékművek jelentik, amelyeket „a Tawang
elleni kínai agresszió" emlékére emeltek.
„Az egész határ
vitatott" - jelentette ki Ma Csia-li (Ma jiali), a Pekingben
kormánytámogatással működő Jelenkori Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének
Indiával foglalkozó kutatója. „Ez a megoldatlan probléma nagy akadály a
kínai-indiai kapcsolatokban".
Bizonyos értelemben Tawang a Kína
és a tibetiek száműzetésben élő szellemi vezetője, a dalai láma közötti
konfliktus egyik „proxy" csatatere. A dalai láma ezen a völgyön
keresztül menekült az indiai száműzetésbe 1959-ben. A távoli indiai
hegyi településből, Dharamszalából, ahol él, óriási hatást gyakorol
Tawangra. Ő nevezi ki a befolyásos kolostor elöljáróját, és pénzügyi
támogatást nyújt a térség intézményeinek. Tavaly a dalai láma először
jelentette ki, hogy Tawang India része, erősítve India területi igényét
és feldühítve a kínaiakat. A hagyományos tibeti kultúra nagy szerepet
játszik Tawangban, a kolostor a tibeti kultúra fontos központja. Az ott
élő szerzetesek tiltakoznak a Tibet fölötti kínai uralom ellen - a
kínai hadsereg 1951-ben foglalta el Tibetet.
Kevesen gondolják,
hogy Kína erővel próbálná bekebelezni Tawangot, de az elemzők szerint
tényleges veszélyt jelenthetnek a határvillongások. Az indiai katonaság
tavaly 270 határsértést és csaknem 2300 „agresszív határőrözést" rótt
fel a kínai katonáknak. Brahma Chellaney indiai stratégiai elemző és
kormánytanácsadó szerint „az indiai-kínai határ forróbbá vált az
indiai-pakisztáninál".
Tawang akkor vált a modern India részévé,
amikor a tibeti vezetők 1914-ben szerződést írtak alá angol tisztekkel
egy határvonalról a Tibet és a britek által kormányzott India között,
ez McMahon vonal néven vált ismertté. Tawang a vonaltól délre került. A
vonalat kijelölő szimlai egyezményt Kína nem ismerte el.
„Mi
elismerjük, mert mi kötöttük róla a megállapodást" - jelentette ki a
száműzött tibetiek kormányának miniszterelnöke, Szamdhong Rinpocse. „Ha
ma Kína is elismerné, ez az akkori tibeti kormány hatalmának
elismerését is jelentené".
Kína a 2008 évi tibeti etnikai
zavargások óta egyre ellenségesebb magatartást tanúsít a dalai láma
iránt. Idén márciusban diplomáciai ágyúit India ellen fordította Tawang
ügyében, blokkolta az Ázsiai Fejlesztési Bank 2,9 milliárd dolláros
Indiának szóló kölcsönét, mert az összegből 60 millió dollár Arunácsal
Pradés vízszabályozását segítette volna. A kölcsönt június közepén Kína
heves tiltakozása ellenére jóváhagyták, Peking pedig írásos
nyilatkozatban szögezte le: „Kína erőteljesen tiltakozik a lépés ellen,
amely nem befolyásolhatja sem a Kína és India közötti kiterjedt
területi vitát, sem Kína alapvető álláspontját Indiával fennálló
határkérdéseit illetően."
Májusban az indiai légierő azóta
nyugdíjba vonult parancsnoka, Fali Homi légimarsall az egyik vezető
indiai lapnak azt mondta, hogy Kína nagyobb fenyegetést jelent, mint
Pakisztán. Júniusban J. J. Szingh, Arunácsal kormányzója Pradés, az
indiai hadsereg nyugalmazott főparancsnoka bejelentette, hogy az
elkövetkező években két hadosztállyal, mintegy 50-60 ezer katonával
növelik a határtérségben az indiai fegyveres erőt. négy Szuhoj bombázót
azonnal egy közeli légitámaszpontra vezényeltek.
Ven Csia-pao
kínai miniszterelnök 2005 évi indiai látogatása óta a két ország 13
tárgyalási fordulót bonyolított le a határról. A legutóbbi találkozóra
az elmúlt hónapban került sor, minden eredmény nélkül. Az állandó
tárgyalások Taylor Fravel, a Massachusetts Institute of Technology, a
MIT kínai határokkal foglalkozó szakértője szerint önmagukban is
„jelzik, mennyire kezelhetetlen ez a vita."
http://www.nytimes.com/2009/