2011. február 10., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 92. Jézus:„…Aki fogantatott Szentlélektől…”

2011. február 09.
Jézus:„…Aki fogantatott Szentlélektől…” (Hiszekegy)
Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Lángoló szívem összes szeretetével köszöntelek benneteket. Isteni áldásom adom rátok, hogy újra összejöttetek engesztelni. Folytatom a „Hiszekegy”-ről szóló tanítást. Amikor így imádkoztok: „… és a Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban", akkor mindjárt utána ezt valljátok: „ … "Aki fogantatott Szentlélektől.” Nektek katolikusoknak mindig is külön imertetőjele volt és ma is az, hogy különös buzgalommal tisztelitek Édesanyámat. Egyesek félremagyarázzák a ti különös tiszteleteteket és aggályoskodnak vele szemben. Egy példával szeretném ezt nektek bemutatni. Van két barátnő: Jolán és Mariann. Mindketten özvegyek. Barátságuk régi, még valamikor osztálytársak voltak. Gyermekeik már rég kirepültek, egyedülállók. Gyakran találkoznak, Jolán most is meghívta barátnőjét egy kis délutáni beszélgetésre. Közös az érdeklődési körük, ugyanis mindketten vallásos, hívő emberek: Jolán katolikus, Mariann református. Idősek már, nem a divatról, politikáról, tv filmekről, szakácskönyvekről szeretnek beszélgetni, hanem a hit kérdéseiről. Eddig mindig kerülték a két különböző vallást elválasztó, kényes kérdéseket, de most Mariann megkockáztatta:
-Jolikám! Miért hívjátok Jézus anyját Szűz Máriának? Hogy lehetne Szűz, amikor megszülte a Fiát? No meg azt sem tudom elfogadni, hogy férfi nélkül áldott állapotban került. Oly logikátlannak tűnik előttem ez az állítás, hogy valaki teherbe esik, és mégis szűz marad, azután szűzen szül egy gyermeket. Jolán így válaszol:
-Tagadhatatlan, Mariannám, hogy az Úr Jézus születése körül ez egy olyan tétel, amelyen talán még a vallásos és jóindulatú emberek is megbotránkozhatnak. Katolikus tanításunk szerint ugyanis Jézus nem úgy fogant és született, mint más emberek. Szent József nem az Ő földi apja volt, Jézus fogantatása a Szentlélek ereje által történt, hiszen József és Mária nem éltek házaséletet. Bizony ez nem az általános emberi törvények szerint történt, de a Szentírás ellentmondást nem tűrően állítja ezt: Mikor Mária azt hallja az angyaltól, hogy neki fia fog születni, zavarodottan kérdi: „Miképpen lesz az, mikor férfit nem ismerek?” (Lukács 1,34) Az angyal pedig világosan feleli: „A Szentlélek száll reád és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged, azért a Szent is, ki tőled születik, Isten Fiának fog hivatni” (Lukács 1,35) Szent Máténál meg ezt olvashatjuk: „Mikor el volt jegyezve az Ő anyja, Mária Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna úgy találták, hogy méhében fogant a Szentlélektől.” (Máté 1,18) És mikor emiatt Szent József megijed, az angyal így nyugtatja meg: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon.” (Máté 1,20) Ezek a szentírási helyek, mondja Jolán,  azt tanítják nekünk, hogy Krisztus egész másképp született a földre, mint mások. Ő nem volt alávetve a születés általános módjának, törvényének. Édesanyjától kapta ugyan testét, de nem oly módon, mint a többi emberek, mert az Ő anyja, Mária szűz és érintetlen volt születése előtt, és az maradt születése után is.
Igaz, hogy ezt megérteni emberi eszünkkel nem bírjuk, ezt hinnünk kell, de kell! Ha Mária szűzi anyaságát meg nem is értjük, mégis erre kell, hogy gondoljunk: Valóban az Isten fiának így kellett közénk érkeznie. Mariann így kérdez:
− Jolikám! De hát miért ne születhetett volna Jézus rendes, megszokott földi fogantatás következtében?
− Azért, kedves Barátnőm, mert Ő sokkal de sokkal magasabb rendű nálunk, Ő maga Isten. Ugye ismersz becsületes, buzgó vallásos szülőket, akiknek züllött, iszákos, kábítószerező, bűnöző gyermekei vannak? Mikor a szülők új gyermeknek adnak életet, abba az új kis emberkébe, már fogantatása pillanatától kezdve bele vannak oltva a legtávolabbi ősök hajlamai is. Jó vagy rossz tulajdonságaikat örökli. Senki, aki erre a földre születik, senki többé már nem az az eredeti, tiszta, ideális alkat, amilyennek az első ember kikerült a Teremtő kezéből, hanem keverékei vagyunk őseink hajlamainak. Isten nem engedhette, hogy az Ő Fia valamelyik ősétől rossz tulajdonságokat örököljön. Isten Fiának új utat kellett választania a fogantatásban, mely függetleníti Őt az emberiség korhadt, beteg törzsétől. Új utat, mely közvetlenül Isten kezéből jön, mint „új Ádám”. Mint valamikor az első Ádám is közvetlenül Istentől jött.
− Joli! Ez bámulatos! Ez az érv tökéletesen meggyőzött engem. Szűz Mária szűzen fogantatott, ez most már nem kétség. Hiszen Jézus Urunknak, Megváltónknak egészen tökéletesnek kellett lenni, ősei hibái nélkül születni.
Ezzel véget ért az értékes beszélgetés a két jó barátnő között és Mariann mindenütt a Szűzanyaként emlegeti Máriát.
Drága Engesztelőim! Ezzel kapcsolatban még felvetődhet ez az újabb kérdés bennetek: Vajon Én, a ti Megváltótok ezen az alapon anyai ágon valamelyik ősömtől nem örökölhettem rossz hajlamokat? Az emberi logika bizony feltételezhet ilyesmit.
Ezt igyekszem megnyugtatóan megmagyarázni nektek. Mindenekelőtt Édesanyámtól semmi rosszat nem tudtam örökölni, mert szeplőtelenül fogantatott, bűn nélkül jött a világra. Az Ő közeli vagy távoli ősei között is akadtak gyenge, bűnös, rosszindulatú emberek. De a Szentháromság egy Isten mindenhatóságánál fogva nem engedte, hogy fogantatásom pillanatában bármilyen hibás hajlam öröklődjön. Viszont ahhoz, hogy isteni tervünk megvalósuljon és Én mint Isten Fia emberré váljak, kellett egy tökéletesen tiszta, szeplőtelen földi leány, aki elfogad Engem, és anyámmá lesz.
Drágáim! Ez a tanítás arra volt jó, hogy ezután még nagyobb tisztelettel és odaadással mondjátok ki, hogy Szűz Mária vagy Szűzanyám, mert Ő volt a legtisztább Szűz ezen a világon. Ne higgyetek az Őt beszennyező könyveknek, filmeknek, gúnyolódásoknak, mert Ő valóban szűzen, a Szentlélektől fogant Engem.
Kedves Engesztelőim! Ma újra mind a négyen köztetek vagyunk: a Szentháromság és Édesanyám. Hogy érezhessétek jelenlétünket, szavaimmal próbálom bemutatni nektek. Itt áll középen, veletek szemben Mennyei Édesanyátok. Most nagyon fiatal, törékeny, karcsú. Fehér, hosszú ruha van rajta és a fején nincs fátyol. Szép hullámos gesztenyeszínű haja vállára omlik. Hirtelen felette eltűnik a mennyezet, a kékszínű ég megnyílik, és a magasból egy ragyogó, fehér fénysugár érkezik Édesanyám alakjára, ez a Mennyei Atya jelenlétét jelenti. A fényben egy fehér galamb repül lefelé és leszáll a kezére. Ő megfogja, szívére öleli és a madár, mintha beleolvadna, eltűnik, majd kis idő múlva újra ott van a fényben, kitárt szárnyakkal lebegve, az Atyánál. Közben Édesanyám így szól hozzátok:
„Drága Kicsinyeim, hűséges Gyermekeim!
Én a Szentlélek jegyese vagyok. Nagyon különleges, bensőséges kapcsolatban vagyok vele. Ami történt köztünk, az az Isten és ember közötti szeretetnek egy egészen egyedülálló aktusa, melyhez hasonló soha nem volt és nem is lesz. Ez az aktus tette lehetővé a ti Megváltótok emberré válását. Tehát Jézus a gyümölcse Isten irántam való végtelen szeretetének. Úgy tetszett Neki, a Magasságosnak, hogy Engem, az Ő egyszerű szolgálóleányát szűzen és érintetlenül Isten anyjává tett.”
Most pedig Én, a ti Üdvözítőtök átveszem a szót és elbúcsúzom tőletek. Azt kérem, hogy Édesanyámat mindig a legnagyobb tisztelettel vegyétek körül és védjétek meg a kételkedőktől, a rágalmazóktól. Megáldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.