2013. október 8., kedd

Drága napfény: Spanyolország a napenergia megadóztatását tervezi

Amikor a politikusok már a nap, vagy jelen esetben a napenergia megadóztatását fontolgatják, tudhatjuk, hogy az adott ország bajban van.
Ahelyett, hogy más országokhoz hasonlóan különféle engedményekkel jutalmaznák a leleményességet, az önellátást és a takarékosságot, Spanyolország azt fontolgatja, hogy inkább megadóztatná azokat, akik saját maguk állítják elő az otthonuk működtetéséhez szükséges energiát.
35 milliárd dolláros adósságának lefaragása érdekében a spanyol energiaszektor azt szeretné, ha a napelemet használó fogyasztók „tartalékdíjat” fizetnének, tulajdonképpen arra kényszerítve őket, hogy fizessenek a saját maguk által megtermelt áramért.
„Mi leszünk az egyetlen ország a világon, ahol fizetni kell a nap használatáért,” nyilatkozta Jaume Serrasolses, a SEBA nevű fenntartható energiákra specializálódott cég igazgatója a BBC-nek. „Furcsa dolgok történnek Spanyolországban. Ez az egyik.”
A napelemek saját áramellátásra történő használatával átlagosan nyolc év alatt térül meg a kezdeti befektetés. A tervezett új napadóval ez az időtartam 25 évre emelkedne.
A javaslat azon a logikán alapul, hogy a növekvő „saját fedezetű fogyasztás miatt a hagyományos energiarendszerek bevétele csökken, miközben a hálózat fenntartásának költségei változatlanok maradnak,” írja a BBC.
„Ha én előállítom saját energiaszükségletemet, de továbbra is rá vagyok kötve a hálózatra, hogy legyen tartalékopció bármilyen termelési probléma esetére, hozzá kell járulnom a rendszer költségeihez,” magyarázza Alberto Nadal, energiaügyi miniszter.
Tehát bár maga a spanyol kormány hat évvel ezelőtt hatalmas kampányt indított a napenergia népszerűsítése érdekében, most ugyanez a kormány azzal vádolja azokat, akik csatlakoztak a kezdeményezéshez, hogy megrövidítik az öt legnagyobb spanyol energiaszolgáltatót, így ismét az adófizetők lesznek kötelesek orvosolni a helyzetet.
Peit Hotrop, holland ügyvéd vállalta el annak az 1000 embernek a védelmét, akik az új javaslat miatt akár otthonukat is elveszíthetik, mivel ingatlanuk a toxikus befektetés kategóriába kerülhet.
„Többségük olyan ingatlantulajdonos, mint például saját szüleim is, akiknek volt egy kevés megtakarított pénze, amit olyan hasznos dologba akartak fektetni, aminek elég jó a megtérülési ideje,” mondja Holtrop.
„Sokan közülük el fogják veszíteni házukat (amit fedezetként kellett adniuk a napelemek megvásárlásakor). Nem tudják visszafizetni a banknak a felvett hitelt. A napelemeket és egyéb berendezéseket pedig nem tudják eladni, mert a kormány ezzel a döntéssel toxikus befektetéssé minősítette őket.”
Bár az adó még nem lépett hatályba, Serrasoles szerint a fényelektronikai szektor már most érzi a helyzet negatív hatásait.  „Senki nem fog ilyen befektetésbe vágni, ha a megtérülés több mint 20 évre emelkedik.”
Eközben az öt legnagyobb spanyol energiaszolgáltató fogyasztásnövekedést tapasztalt, valószínűleg azért, mert hirtelen kevesebben érdeklődnek a napelemek telepítése és használata iránt, és Richard Jornet, a Barcelonai Autonomous Egyetem professzora szerint valószínűleg pontosan ez volt a cél.
„Azt hiszem (a kormány) tisztában van azzal, hogy ennek a javaslatnak semmi értelme sincs. Csak időt akarnak nyerni,” nyilatkozta Jornet. „És ezek alatt a hónapok alatt az energia oligopólium sok millió eurót keres.”
A BBC szerint legalább négy másik EU tagállam, Lettország, Olaszország, a Cseh Köztársaság és Görögország is szoros figyelemmel kíséri a spanyol fejleményeket, valószínűleg, hogy kövesse példáját, amennyiben a tervezett adó bevezetése viszonylag zökkenőmentesen megy végbe.
A javaslat tökéletes példája annak, hogy miként próbálják a hatalmi kormányok ellehetetleníteni saját állampolgáraikat, miközben váltig állítják, hogy a köz érdekében cselekednek. Mi jöhet még? Oxigénadó?
Ugyanakkor miért is csodálkoznánk az ilyen megalomániás próbálkozásokon, amikor George W. Bush már 2006-ban kijelentette, hogy a világűr az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozik.
Forrás: Infowars.com

Fejpénz a doktoroknak a hullák után!

Férjem májusban itthon halt meg: sajnos, tudtam, hogy ez be fog következni, nagybeteg volt. Mindent beszereztem, hogy a halál beálltát követően tudjam, mit kell tennem: egy ismerősömmel – aki temetéssel foglalkozik – megbeszéltem, kit kell majd felhívnom, hogy elvigyék a holttestet, s kivel fogom majd eltemettetni. Felhívta a figyelmem arra is, hogy nagyon legyek észnél, mert a gyász nagy üzlet, s igyekeznek lehúzni majd, hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a gyászban meggyötört ügyfelek mindenre kaphatók. Nos, a halál beálltát követően kihívtam a kerületi ügyeletet, egy nő és egy férfi érkeztek a helyszínre, és nekiálltak kitölteni a nyomtatványokat. A hölgy felém fordult:
— ééééééés, a temetésen gondolkodtak már?!
Mondtam, igen, és átnyújtottam a telefonszámot, kit kell felhívnia a szállítás ügyében. Ezen kis huzakodás alakult ki, mert a hölgy nem fogta fel, hogy kész helyzet elé állítottam, de a végén csak felhívta a számot és így történt, hogy a halál beállta után két órával el is szállították a holttestet. (Mint megtudtam, máshol ez több óra – jelentős többletköltséggel.)
Ezek után el kellett mennem a helyi ANTSZ-hez, hogy beszerezzem a hamvasztáshoz szükséges engedélyt. Ott Leültettek, majd a hölgy megkérdezte:
- éééééés, a temetésen gondolkodtak már?
Mikor újfent biztosítottam őket, hogy minden sinen van, csak az engedélyre várok, akkor előjött egy doktornő és közölte velem:
- Van egy kis probléma. A helyszinen a kollegák nem töltöttek ki egy mezőt, ami nélkül nem tudom kiadni az engedélyt!
Ránéztem, és megkérdeztem:
- Ön szerint ehhez nekem MI közöm? Kellett volna talán vezetnem a kezét? Vagy leellenőriznem, helyesen töltötte-e ki a nyomtatványt?
Öt perc múlva kezemben volt az engedély….
(Megtudtam, hogy egyes temetkezési cégek a helyszinelő és közreműködő orvosoknak fejpénzt, 25 ezer forintot fizetnek, ha kuncsaftot küldenek.)
Ahogy lezajlott a temetés, kezdődött egy újabb procedúra, a szolgáltatások lemondása illetve névátírása. A mobiltelefon lemondása külön tortúrával járt, hiába mutattam be a halotti anyakönyvi kivonatot, a számlák tovább érkeztek, elhunyt férjem nevére, mintha MI se történt volna. A harmadik ilyennél eluntam, és irtam egy levelet nekik: megírtam, hová van eltemetve, és ha úgy gondolják, hogy halálában is szüksége lehet a mobiltelefonjára, oda sziveskedjenek a számláikat küldeni, aztán majd értesítsenek, ha sikerült vele felvenni a kapcsolatot.. Ezután az elnézést kérő levelek jöttek, amit időnként az megszakított néhány számla…

Mindezekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy itthon egyáltalán nincs kultúrája se a temetéseknek, se a körülötte lévő ügyintézéseknek, nem elég a gyász, ha valaki nincs a topon, könnyen találhatja a legmélyebben magát.

http://balrad.wordpress.com/2013/10/08/fejpenz-a-doktoroknak-a-hullak-utan/

A simogatás fejleszti a babákat

A dajkabeszéd, a szemkontaktus, a simogatás olyan ingerek, amelyek fejlesztik a baba társas képességeit, mivel oxitocin hormon termelődését indítják el az agyban - mondta el a babák viselkedésének biológiai okait kutató MTA-program vezetője.
Topál József biológus, a Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetében folyó kutatás vezetője hangoztatta, azt a folyamatot vizsgálják, ahogy a kisbaba egyre rátermettebben kezdi el használni kommunikációs és érzelemfelismerő képességeit.
A csecsemőnek nagyon korlátozottak az elmeképességei, alig néhány percig tud figyelni, nem beszél, szavakban, nyelvi formákban tehát nem gondolkodik, igazából hiányzik az elméjéből a legtöbb olyan, ami az embert a gondolkodás szintjén emberré teszi. Ám a maga módján nagyon kifinomultan érti és dekódolja a környezetében lezajló kommunikációt és társas információkat. A másfél évtizede kezdődött kutatás során megállapították, hogyan zajlik ez a folyamat nagyon egyszerű biológiai kulcsingerek révén - magyarázta Topál.
 
A kutató szerint ha felveszik a szemkontaktust a babával, az olyan, mintha hirtelen felvillant volna egy lámpa a fejében - azt jelzi számára, hogy tanuló üzemmódba kell kapcsolnia. Ugyanilyen érzékenyek a kicsik a dajkabeszédre, melyet a babához forduló felnőtt ösztönösen alkalmaz, mikor lassabban, magasabb hangon, éneklőbb hanglejtéssel kezd beszélni. Ilyenkor szintén tanulásra kész állapotba kapcsol a baba.
A gyermekpszichológia régóta vizsgálja, hogyan tanul hatékonyan a baba ezekkel az igen egyszerű eszközökkel, hogyan képes bonyolult következtetéseket is levonni - például akár azt is, hogy ki tartozik kulturális értelemben az ő csoportjába, és ki nem.
A kutatás megállapította, ha azt látja egy néhány éves gyerek, hogy valaki egy eszközt nem megfelelően használ, például ollóval vágja a banánt, és késsel próbál papírt vágni, "akkor hajlamos ezt a fajta, a kulturális normáktól eltérő viselkedést más területekre is általánosítani, így például kevésbé lepődik meg, ha ez a személy számára idegen nyelven szólal meg - vagyis a nyelvhasználatban is eltér az adott közösség szabályaitól."
Az MTA kutatói ennek a társas érzékenységnek a biológiai lehorgonyzását is vizsgálják, vagyis azt, hogy a kisbaba agyának idegi információ-átvivő anyagai közül melyek játszanak fontos szerepet a folyamatban. Bár a kutatás félúton jár, az eddigi vizsgálatokból is kiderült, az agyban termelődő oxitocin hormon szerepe kulcsfontosságú lehet.
Kimutatták, hogy a természetes kulcsingerekkel, vagyis simogatással, szemkontaktussal, testi kontaktussal serkenteni lehet az oxitocin agyi termelődését, ezzel pedig - a kutatás eddigi adatai alapján - növekszik a kisgyermekek szociális befogadó készsége.
A biológus elmondta, az oxitocin az agyban úgy fejti ki a hatását, hogy receptorokhoz kötődik, amelyek az egyes embereknél különböző hatékonyságúak lehetnek. Az MTA csecsemők viselkedését vizsgáló csoportja azt kutatja, a különböző hatékonyságú oxitocin-receptorok mennyiben felelősek az egyes gyermekek társas fogékonyságában megfigyelhető eltérésekért.
A kutatás, amelyre az MTA szakemberei kisgyermekes édesanyák jelentkezését várják, úgy zajlik, hogy kísérletvezető segítségével megvizsgálják, a baba és édesanyja, illetve a jelen lévő szakember különböző helyzetekben hogyan játszanak egymással.
Kétféleképpen indul a vizsgálat, az egyik út az, amikor a kísérleti szituáció előtt az édesanya hosszabb ideig foglalkozik a babával, megadja neki azokat a biológiai kulcsingereket, amelyek előkészítik a társas befogadásra. A másik út ennek a kontrollja: ilyenkor nem történik meg az úgynevezett előérzékenyítés - magyarázta a kutató.
Fontos része a vizsgálatnak, hogy egy kis vattadarab segítségével szájnyálkahártya-mintát, sejteket vesznek a gyermektől. Ez a genetikai vizsgálatokhoz szükséges, hogy megtudják, milyen típusba tartozik a baba oxitocin-receptora.
Az érdeklődő édesanyák a  babalabor.mtapi@gmail.com címben jelentkezhetnek, ha részvételükkel támogatni szeretnék a tudományt. Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
(index)

Az uzsora nem más, mint megengedhetetlen hozam

Az uzsora szó századok óta megengedhetetlen hozamot jelent. Az emberiség évezredek óta tudja, elpusztul az a közösség, amelyiknek egyik része elsajátítja a többiek javait. A szerzés elsorvasztja az összetartó munkát és a szerzőket is.

Ezért bűn a lopás, a csalás és az uzsora. A középkorig a kereszténység tiltotta a kamatot, az iszlám még ma is. A nyugati kultúrába a kamattal visszatért a rászedés, majd jött a korlátozás és a kijátszás, újabb korlát, újabb kijátszás… Századokon át hatszázalékos kamatot engedett a törvény, de – szigorú büntetést kockáztatva – időnként az átadottnál nagyobb összeget is ráírtak az adóslevélre. Ma ezt nem büntetik, nálunk „természetes”. A neve: devizaalapú hitelezés és változtatható kamat. A devizában számolással és az emelhető devizakamattal bármennyi adósság követelhető. Vagy mégsem?

Amikor még az igen igen volt, a nem pedig nem, 1715-ben így törvénykeztünk: „minthogy igen sokan, az üdvösségről s emberszeretetről megfeledkezve, az uzsorás gonoszságnak és fösvénységnek hódolva, kölcsönadott pénzeikért, kamat vagy elmaradt haszon neve alatt, avagy ajándék címén a megengedett hat százalék kamattal meg nem elégszenek, hanem nyolc, tíz s még több száztólit is köteleztetnek és fizettetnek, a jövőben az uzsorás gonoszság és fösvénység megszüntetése végett senkinek sem szabad hat százaléknál nagyobb kamatot elkérni, és e törvényes kamaton felül semmiféle címen nem szabad bármit kicsikarni vagy elfogadni.”

Másfél század múltán, 1883-ban pedig ekként szólt a törvény az uzsoráról és a káros hitelügyletekről: „aki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva olyan kikötések mellett hitelez, melyek neki vagy egy harmadiknak túlságos mérvű vagyoni előnyöket eredményeznek, és ezáltal mások anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasok, vagy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik: elköveti az uzsora vétségét, és egy hónaptól hat hónapig terjedő fogházzal büntetendő. Aki az uzsora előnyeit színlelt ügyletbe rejtve kötteti ki, vagy uzsorás ügylettel üzletszerűleg foglalkozik, két évig terjedő fogházzal büntetendő – hivatal és politikai jogok vesztése mellett, és ha az elkövető külföldi, a magyar állam területéről kiutasítandó.”

Ma a polgári törvénykönyvre hagyatkozhatunk, amely szerint az a szerződés uzsorás, és ezzel semmis, amelyben az egyik fél a másik helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt köt ki. Tehát az uzsora a másik fél kiszolgáltatott helyzetében, célzott magatartással elért feltűnő előny. A magyar bankhitelezés döntő mértékben ilyen volt 2003 és 2008 között.

Az árfolyamot a pénzpiac alakítja, halljuk, ami nem más, mint a hitelezők közössége. 2003 és 2008 ősze között a svájci frank árfolyama stagnált, holott az állam és a háztartások devizában számolt adóssága nagyon megemelkedett, tehát a kockázat is, így gyengülnie kellett volna a forintnak. Mégsem ez történt, mert akkor észbe kapnak a kölcsönt felvevők. A válsággal leállt a hitelezés, ezért nem volt ok visszatartani a forintgyengülést, ötven százalékkal drágult a svájci frank, majd amikor az adósok láthatóan belerokkantak, újra stabil lett, holott ezzel tovább nőtt a kockázat. A válsághisztériával minden bank emelte a svájci frank kamatát, miközben a frank alapkamata a tizedére csökkent – ismét bizonyítva, hogy nincs piac. Ekkor a forintkamat növekedése volt a hivatkozási alap, csak annak közlése maradt el, hogy a bankközi kamatlábat is ezek a bankok állapítják meg, mondják be a hivatalos közlő Magyar Nemzeti Banknak, bár ez a kamat csak ajánlat, nincsenek ilyen áron üzletek közöttük – írta nemrég a felügyelet.

A bankok csak vissza akarják kapni a pénzüket – halljuk. Nem, a banki érdek az adós minél hosszabb lekötése. Emlékezzünk, mennyire szabotálták a végtörlesztést. Nem lehet újra ilyen előnyösen pénzt kihelyezni, a szorult helyzetű adós a jó adós, mert neki az állam is besegít. Ezt a rabláncot annuitásos kölcsönnek nevezik. Az első hat-nyolc évben a havi törlesztés döntően kamat, díj, járulék, alig csökken a tőke a törlesztéssel, az árfolyamhatás pedig emeli. Ha pár év után belerokkan az adós, akkor fizetett, de megmarad a követelés, vihető a fedezet, vagy ha átstrukturálás jön, az nagy tőkéről indul, és ismétlődik a sok kamat.

Ilyen biztos banki érdek az árfolyamgát, mert külön követelés lesz az árfolyam-különbözet, kamattal és állami garanciával, ha a tőkekövetelés az ingatlanfedezet 95 százalékáig terjed. Így a tőkét vagy az ingatlant az adós átadja, az e feletti árfolyam-különbözetet, amelynek nincs fedezete, pedig az állam fizeti meg – kamattal. Tökéletesen kiszolgált banki érdek.

Társadalmunk még nem fogta fel a lényeget, holott számtannal előretekinthető. Ez a rendszer uzsorával felépült egyéni és közösségi rabság, amelyből nincs pénzügyi kiút. Az Európai Központi Bank elnöke pedig üzent, nehogy megkérdőjelezzék a devizában számolást, mert megnézhetik magukat, ha elszáll az árfolyam. De ki téríti el? A hitelezők?

4,3 millió magyar otthon negyedén, 1,1 millión van jelzálog, mögötte soha ki nem fizethető adósság, amely devizából eredő hányadát fel sem vették. A devizában számolt lakáskölcsönök 52 százaléka, a szabad felhasználásúak 67 százaléka késve fizetett, az összes otthon tíz százaléka már árverezési veszélyben van. Mégis, miként hiheti bárki, hogy az elszegényedett, idegenek uralta gazdaságban olcsó bérért dolgozók – ha van munkájuk – a jövedelmükből kifizetik az így alakítható banki adósságaikat? Hogy képesek az otthonuk árát akár többször megfizetni a húszéves futamidő alatt? És persze kifizetik az államadósságot is, amelyet ugyanígy formálhat árfolyam? Garantáltan nem megoldás a pénzügyi rendezés. Akkor viszont alkudni kell. Az alkuhoz erkölcs és jog, no meg bátorság kell.


Mit tehetünk?

A tízparancsolat, az előző alkotmány, a mai alaptörvény, a régi és új polgári és büntető törvénykönyv, mások tapasztalata rendelkezésre áll.

Kiiktatandó az uzsora három eleme: a deviza, a díjak és az egyoldalú emelés. Marad a kölcsön és kamata – azaz a rend.

Nem nagy ügy egy jogállamban. Az uzsorás jelleg igazolható. A hitelintézetek eltagadták az árfolyam-alakító képességüket, elhallgatták, hogy a hitelezés előtti két évtizedben nyolcszorosan drágult a svájci frank. Ráadásul nincs ok arra, hogy a jövőben ne dráguljon, hiszen a magyar gazdaság nem körözi le a svájcit. Különösen ezzel a hatalmas eladósítás-hátizsákjával nem. A forint jelentős áresését kizárták a szakmai megfontolások ellenére – mintha a gombaszakértő saját pincéjéből mérges gombát árult volna a piacon.

Senki nem mutatta be, hogy mennyivel nő az adósság, a törlesztés, a kamat, a díj az árfolyamváltozással. Holott ez egyszerű diagram, csak nem vették elő. A bankok célzatosan kihasználták az ügyfél pénzszakmai ismereteinek hiányát, csupán aláíratták, hogy megértette a kockázatot – azt, amit be sem mutattak neki. Továbbá aláíratták, hogy kifizették azt a devizát, amelyet nem fizettek ki. Mintha egy építész eltagadná, hogy a betonba fűrészport tett, de elismertetné, hogy kitűnő a cement.

Nem kétséges, a tudás visszatartásával alakult ki az aszimmetrikus informáltság a két szerződő fél között, ebből ered az egyik feltűnően aránytalan, nagy értéktöbblete. Nem kétséges, hogy az oda sem adott összegre kamatot kérni, és díjat, költséget felszámítani, mindezt devizában számolni és még utólag szabadosan emelni is – ugyancsak feltűnő aránytalanság, amely célzatos magatartásból származik. Az uzsora bemutatása nem nehéz jogászi feladat – bár lehet, hogy felesleges egy ennél még súlyosabb jogsértés felismerése után.

Nyelvek összezavarásával Bábel tornya után a gazdaságok is omlaszthatók. Az elszigetelt magyar nyelvben a pénzügyi szakszavak összekeverése könnyű, ha jelentős érdek fűződik hozzá. A polgári törvénykönyvben a hitel és kölcsön fogalmak jelentése egyértelmű. Senkinek sincs joga e szavak értelmét elvenni és mással helyettesíteni, vagy akár felcserélve használni. A törvénykönyv bevezetésként elrendeli, hogy más törvények alkotása és értelmezése e törvénykönyv szerint történhet, a szavak társadalmi, gazdasági rendeltetésének megfelelően, jóhiszeműen és tisztességesen. Nos, ez nem teljesül a hitel és kölcsön szavak mindennapi alkalmazásakor – és ebből erednek az országot megnyomorító devizahitel, devizaalapú hitel fogalmak.

A hitel, a hitelezés egy bankon belüli intézmény, illetve intézkedés, amely csak megalapozza a kölcsönzést, nem helyettesíti. A hitellel nem történik pénzátadás! A hitel egy megállapítás: a bank képes és hajlandó a kölcsönzésre, a jövőbeli adós pedig képes azt fogadni és visszafizetni a tervezett feltételekkel. A bank el is különíthet pénzt a kölcsönzésig, erre az időre rendelkezésre tartási díjat kérhet. A kölcsön pedig a hitelt követő önálló gazdasági aktus, ami egy konkrét összeg átadása az adós rendelkezésére, amelyet vissza kell adnia, és ha banktól jön, akkor kamattal. Fogalmilag a hitelezés és a kölcsönzés egymást követő esemény, nem egymást helyettesítő. A hitelnek lehet díja, a kölcsönnek van kamata, a hitelnek nincs kamata, és a kölcsönnek nincs díja. Ezeknek a pénzügyi szavaknak az összekeverésével alakult ki a sokféle jutalék, a kamat, a kamat jellegű költség és a devizahitel kölcsönként való értelmezése, mind-mind jogellenesen. A hitelintézeti törvény rossz fogalomhasználata jogellenes, abban nincs szó arról, hogy a törvényhozó eltérhet a polgári törvénykönyvtől. A nemzeti javak, az otthonok átcsoportosításának eszköze a jogellenes fogalomzavar.

A devizahitel, devizaalapú hitel tehát a kölcsönzést megelőzően csak a hitelező érdekkörébe esik, nem a kölcsönzés része. Miután az adósok nem devizát kaptak, így azt nem tudják visszaadni. Az árfolyam-különbözet nem eshet az adós terhére, semmi sem terhelheti a kölcsönt nyújtó gazdálkodásából eredően, tehát nincs ok a kamatemelésre. A kölcsönző a kamatot kérheti, ezzel kapja a költségei megtérítését és érdekeltségét. Vissza kell térni a polgári törvénykönyv tisztes, a társadalmi rendeltetésének és a Nemzeti hitvallás szellemének és az alaptörvény betűjének megfelelő értelmezéséhez. Törvényhozásunk történelmi léptékű feladat elé néz: még ez évben egy új hitelintézeti törvényt kell alkotnia, ami kitűnő alkalom a fogalmak helyretételére. Ha nem, századokra kihatóan a történelem szégyenlapjára kerülünk.





Varga István – Megjelent: Magyar Nemzet, 2013. október 08.

A CIA fokozza a terroristák kiképzését

A CIA növeli az erőfeszítéseit az egyre nehezebb helyzetbe kerülő nemzetközi terroristák támogatása érdekében.
Miután orosz nyomásra az Obama-kormányzat végül nem mert légitámadást indítani Szíria ellen, a "beszélő majom" (értsd: Barack Obama) végül úgy döntött, hogy a CIA által megalkotott Szír Nemzeti Koalíciót továbbra is fegyverekkel látja el és a terroristák kiképzésével segíti törekvéseiket.
A fegyverszállítmányok megindítását és a kiképzések megszervezését még júniusban jelentette be hivatalosan az Egyesült Államok. Azóta havi szinten több száz terroristát képeztek ki titkos CIA-bázisokon Jordániában. Amerikai hivatalnokok szerint az elmúlt egy évben az Ügynökség kevesebb, mint ezer embert képzett ki, aminek az lehet az oka, hogy a terroristák nem akarnak elutazni a kiképzésre.
Az amerikaiak célja - saját bevallásuk szerint - nem a terroristák katonai győzelmének elérése, hanem "egy patthelyzet kialakítása, amelyben lehetővé válna a politikai rendezés." Ezen nyilatkozatuk meglehetősen álságos annak fényében, hogy az Aszad-kormányzat eddig is hajlandó volt tárgyalni és a novemberi genfi Szíria-konferencián is részt vesznek majd a képviselői. Pontosan a fegyveres banditák csoportjai azok akik többször is kijelentették, hogy nem hajlandóak tárgyalni csak a feltétel nélküli megadásról. 
Az amerikai erőfeszítéseket Katar is támogatja, mely szintén tagja a Szíria Barátai elnevezésű országcsoportnak, akik az amerikaikhoz hasonlóan fegyvereket küldenek a terroristáknak. A CIA forráshiánya és Jordánia tiltakozása a CIA-jelenlét ellen valamelyest gátat szab a fegyveres banditák erősítésének, de a Szír kormány így sem lélegezhet fel.
Az egyre jobban visszaszoruló terroristák támogatására folyamatosan küldi az USA a kiképzett banditákat. A szíriai Honvédelmi Minisztérium közlése szerint a szíriai csapatok Homsz külvárosában mintegy 200 fegyverest öltek meg, amelynek túlnyomó többsége a muszlim világ zsoldosai voltak. Rá két napra Libanonból mintegy 100 fegyveres terrorista próbálta meg átlépni a határt Tel Kalah kerületben, hogy csatlakozzanak azokhoz a zsoldosokhoz, akik a Homsz közeli csatában szenvedtek vereséget. A szíriai hadsereg nehéz tüzérséggel fogadta a fegyvereseket, arra kényszerítve őket, hogy visszavonuljanak a libanoni térségbe, hátrahagyva néhány halottat és 20 sebesültet.
Mivel katonai sikereket egyre inkább képtelenek elérni, a szíriai gerillák mostanában a puszta rombolásban élik ki beteges hajlamaikat. A napokban az Al-Kaidával kapcsolatban álló Iraki és Levantei Iszlám Állam gerillái lerombolták a Harun Ar-Rashid ismert arab kalifának és felvilágosítónak emelt szobrot Er-Rakka városban. Szemtanúk elmondása szerint ezek a barbár cselekmények a helyi lakosság haragját váltották ki és több százan tüntettek ellenük. A terroristák tüzet nyitottak a tömegre. Korábban Er-Rakkában két templomot raboltak ki a fegyveres banditák, ledöntve a kupolán lévő kereszteket is.
Közben Aszad elnök ismételten elutasította a vegyi fegyverek használatáról szóló vádakat. A szíriai kormány hadserege nem használt vegyi fegyvereket – nyilatkozta Bassár el-Aszad, Szíria elnöke. ”Nem használtunk vegyi fegyvereket. Ez egy hazugság. És a gyilkos képe, amivel engem illetnek, miszerint a saját népemet gyilkolom, szintén valótlan” – hangsúlyozta az Arab Köztársaság elnöke.
Aszad továbbá jelezte szándékát, hogy kész szorosan együttműködni a nemzetközi vegyifegyver-szakértőkkel. Elmondása szerint a szakértők ”minden szükséges információt megkapnak a szíriai kormánytól”.
Szíria mindent megtesz, hogy eleget tegyen a vegyi fegyverek megsemmisítéséről szóló határozatnak. A Szíriai hatóságok a vegyi anyagok készleteiről és az azokat gyártó üzemeiről szóló további anyagokat adták át az OPCW-nek – jelentette ki Martin Nesirky, az ENSZ-főtitkár képviselője. Nesirky szerint az OPCW Végrehajtó Tanácsa a közeljövőben tanulmányozni fogja a kapott információkat.

Balatonyi Csaba

A BRICS-net véget vetne az USA ciberuralmának

A BRICS országok egy olyan alternatív optikai kábelrendszer kifejlesztésén dolgoznak, amely felhasználók millióinak nyújthat olcsó és gyors internet-hozzáférést, véget vetve részben az észak-amerikai ciberuralomnak.

www.latimoport.hu/images/BRICS-Cable-Map-592.jpg

A BRICS-kábel stratégiai fontosságú alternatív távközlési rendszerként vonulhat be a történelembe, mivel jelenleg Indiát, Kínát, Brazíliát, Oroszországot és Dél-Afrikát, európai és észak-amerikai adat- és kommunikációs központok szolgálják ki, ami az adatvédelmi kockázatok mellett igen magas költségeket is jelent.
A közel 34.000 kilométer hosszú és 12.8 terabit per másodperc kapacitású hálózat a BRICS-országok felhasználóit gyors, és olcsó internet hozzáféréshez juttatná, illetve e rendszeren keresztül csatlakoznának az említett országok az USA által működtetett kommunikációs csatornákhoz is. A kábel Brazíliát elhagyva az Atlanti-óceán alatt futna Fokvárosig, ahonnan Mauritius érintésével ágazna el az indiai Chenai felé, illetve Szingapúron keresztül a kínai Shantou városát érintve ékrezne az északi Vlagyivosztokba.
A BRIC-kábel fejlesztői helyesen felismerve a világ netpiacának szűz területeit, egy csapásra 21 afrikai országot is ellátnának szélessávú internettel, ezzel is élénkítve Fekete- Afrika és a feltörekvő ötök gazdasági kapcsolatait.
Az új kommunikációs hálózat megvalósíthatósági tervei már 2011-ben készen álltak, és ha minden a kivitelezők elképzelései szerint megy, akkor a 2014-es év második felében már üzembe is helyezhetik a BRICS-kábelt.
A projekt egyéként több nemzetközi befektetői csoport érdeklődését is felkeltette – amint azt a Planet Infowars portál nyilatkozata sejtetni engedte „a közvélemény még mit sem sejt a BRICS-országok jövőbeli gazdasági terveiről, legfőképpen pedig azok volumenéről.”
Amióta napvilágra került, hogy az észak-amerikai NSA több latin-amerikai ország internetes kommunikációját is lehallgatta, feltörte a Petrobras számítógépes rendszerét, illetve többek között megfigyelte Dilma Rousseff brazil kormányfőt, az érintett országok kiemelt fontossággal kezelik digitális távközlési rendszerük védelmét, valamint annak függetlenítését az északi nagytestvértől.
http://www.latimoport.hu/index.php/gazdasag/brazilia/4554-a-brics-net-veget-vetne-az-usa-ciberuralmanak


Az Ázsia- Csendes óceáni térségében Kína Oroszországgal együttműködve szeretné megvalósítani a stabilitást és a biztonságot:
http://europe.chinadaily.com.cn/world/2013-10/08/content_17012802.htm

Az Egyesült Államok szerepe gyengül

Amennyiben tovább folytatódik a pénzügyi válság, úgy az jelentősen gyengítheti az Egyesült Államok szerepét a világban – jelentette ki John Kerry amerikai külügyminiszter. Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter szintén úgy véli, hogy a szövetségi kormány leállása aláássa az ország nemzetközi színtéren való megítélését.
A "beszélő majom" megpróbálta menteni a még menthetőt és erélyesen felszólította a képviselőházat, hogy fogadják el a 2014. évi költségvetést, mely a pénzügyi válságot generálja. ”Szavazzanak és hagyjanak fel ezzel a cirkusszal” – mondta Obama
A húr egyre feszül Amerikában, mert emberek milliói ülnek otthon fizetés nélkül. A társadalmi feszültség csökkentése érdekében a kongresszus elfogadott egy törvénytervezetet, amely szerint a költségvetési válság miatt hazaküldött mintegy 800 ezer dolgozót a válság felszámolása után kifizetik. A képviselők a tervezetet egyhangúan fogadták el, amelyet várhatóan a szenátus is jóváhagy. Ugyanakkor a felek egyelőre nem állnak készen a kompromisszumra, amely segíthetne dűlőre jutni a költségvetés kérdésében.
A Fehér Ház és a Kongresszus közötti kompromisszumnak a hiánya az október 1-én kezdődő új költségvetési évet illetően ahhoz vezetett, hogy leállt az államapparátus finanszírozása.
Miközben az amerikai képviselők a költségvetésről vitatkoznak Washingtonban, addig Afganisztánban hullanak az katonáik. Afganisztán déli részén, egy házi készítésű bomba felrobbanása következtében négy amerikai katona halt meg, egyet pedig egy nappal korábban lelőttek, jelentette be a NATO parancsnoksága. Hivatalosan a NATO nem nevezi meg a katonák nemzetiségét, de a Press TV híradása leírja, hogy a robbanás négy áldozata amerikai volt. Így csak a lelőtt katona nemzetisége ismeretlen.
Mészáros Tamás


A leállás bele van kódolva a rendszerbe

Egy nagyon érdekes cikk az Indexről az USA hanyatlásának okairól, a vétokráciáról, szerzője Felcsuti Balázs, közgazdász, egy amerikai biotechnológiai cég stratégiai igazgatója.
„Amerika politikai rendszere morális válságban van, demokráciája vészesen erodálódik. Az USA hanyatlása megkezdődött, ráadásul ezt csak magának köszönheti” – Noam Chomsky, amerikai tudós, filozófus, politológus.
2011 nyarán az Indexen megjelent egy cikkem az amerikai politikai rendszer diszfunkcionalitásáról. Akkor amellett érveltem, hogy jelen formájában a rendszer lelkét adó fékek és ellensúlyok (checks and balances) szervező elve mára oly mértékben bénítja a politikai döntéshozási folyamatot, amely hosszú távon veszélyezteti Amerika vezető szerepét.
A mostani politikai vihar a kormányzati intézmények leállása (government shutdown) körül újabb bizonyítékot szolgáltat a rendszer sebezhetőségére. Felszínesen nézve nem tűnik úgy, hogy nagy tragédia történt volna. Egy darabig bezár egy-két múzeum, nincs útlevél-kibocsátás, szünetel a diákhitelek folyósítása, pár százezer ember fizetés nélküli szabadságon van néhány hétig. Történelmi léptékkel nézve ebbe még nem kell egy szuperhatalomnak belebuknia.
A gond az, hogy a mostani válság egy olyan jéghegy csúcsa, ami szerintem azt bizonyítja, hogy az amerikai politikai rendszer képtelen érvényesíteni a többség akaratát, és még kevésbé tud hosszú távú stratégiai döntéseket hozni. Ez viszont már alááshatja más országokkal szembeni versenyképességét. A híres politológus, Francis Fukuyama vétokráciának (vetocracy) nevezi az amerikai rendszert, ahol a kisebbségnek nincs meg az eszköze akarata érvényesítésére, de meg tudja vétózni a többség javaslatait.
A government shutdown esetében pontosan ez történik. Leegyszerűsítve a következő a helyzet. A képviselőház republikánus többségének (akik a szenátust és az Obamára adott szavazatokat is beszámítva a törvényhozók – és a választópolgárok – kisebbségét képviselik) nem tetszik az Obama nevével fémjelzett és a Legfelsőbb Bíróság által jóváhagyott új egészségügyi törvény (Obamacare). Ezért csak úgy hajlandóak megszavazni a kormány működését biztosító finanszírozási törvényt, ha az egyben megvonja az Obamacare életbelépéséhez szükséges költségvetési támogatást. Magyarul a kisebbség zsarolja a többséget. Akaratát ugyan valószínűleg nem fogja tudni keresztül vinni, mert ahhoz nincs meg a kellő számú szavazata, de vétójával sikeresen megbénítja a rendszert. Vétokrácia.
A látszattal ellentétben a gond nem a republikánusok vagy a demokraták viselkedésével van. Ők csak élnek a rendszer adta lehetőségeikkel. A szereplők pártállása is teljesen lényegtelen. Ugyanez megtörténhetne fordított szereposztásban is. A probléma ott van, hogy a rendszer megengedi, hogy egy ilyen helyzet egyáltalán előállhasson.
A politikai rendszer más területeken is ezer buktatóval hátráltatja a többségi döntéshozást. Az ország borzadva figyelte néhány hónapja, ahogy egy elmebeteg tinédzser védtelen gyerekeket mészárol le egy connecticuti iskolában. Közvélemény-kutatások szerint a többség szigorúbb fegyverszabályozást követelt, és 90 százalékos volt a támogatottsága annak, hogy legalább a fegyvervásárláshoz szükséges háttérvizsgálat (background check) legyen általános. Azonban a jelentős törvényhozási befolyással bíró fegyverlobbi miatt a javaslat elvérzett a kongresszusban.
Nagyjából hasonló véget ért a pénzügyi szektort szabályozni hivatott törvény, pedig a bankok deregulációja 2008-ban túlzás nélkül állíthatóan majdnem gazdasági apokalipszisbe rántotta Amerikát és vele az egész világot. Esély sincs olyan hosszú távú célok jelentős kormányzati támogatására, mint az infrastruktúra fejlesztése, alternatív energiaforrások kutatása és gazdaságossá tétele, a globális klímaváltozás megfékezése, vagy az oktatási rendszer megreformálása.
A rendszer védelmezői szerint ez a fajta politikai berendezkedés kompromisszumra késztet, a fékek és ellensúlyok megakadályozzák, hogy bármelyik párt vagy hatalmi ág túlzott befolyást szerezzen, a piac majd megoldja, hogy a tőke a leghatékonyabb megtérülést eredményező ágazatokba áramoljon, az Amerikába bevándorlók esze és tehetsége pedig kompenzálja az oktatási rendszer esetleges hiányosságait.
A gond az, hogy ezek mind csak részigazságok. A politikai rendszer jó ideje nem kompromisszumokat, hanem a gazdaságra igencsak káros kaotikus krízishelyzeteket eredményez. A tőke valóban a legmagasabb megtérülést ígérő befektetéseket keresi, de a lehető legrövidebb távon. A hosszú távú versenyképességet biztosító jelentős technológiai áttörések és a rájuk épülő új ágazatok kormányzati támogatás nélkül gyakran nem jöhetnének létre.
A mikrochip azért lehetett az elektronika forradalmasítója, mert a 60-as években az állam űrkutatási célokra jelentős mennyiséget vásárolt fel, ami levitte a chip gyártási költségét. A lézer, a GPS, az MRI mind-mind állami vagy az állam által támogatott fejlesztési projektek eredménye, amely újabb és újabb gazdasági szektorok születését eredményezték. A bevándorlók pedig oda mennek, ahol a legjobb lehetőségeket remélik. Példaként említhető, hogy, mikor George Bush 2001-ben megvonta az őssejtkutatástól az állami támogatást, Szingapúr, Dél-Korea és más országok boldogan csaptak le a pénzt és laboratóriumokat kereső tudósokra.
A Szovjetunió összeomlása óta az USA-nak nincsen igazi versenytársa. Amerikában a politikusok és az emberek hozzáállásában érezhető egyfajta arrogancia, amellyel saját értékrendszerük felsőbbrendűségét hirdetik. A maximális szabadságjogokon és a piac mindenhatóságán alapuló társadalmi-gazdasági rendszer a legjobb, Amerika egy különleges ország, a világ minket irigyel – hangzanak a szlogenek.
De vajon mindig így lesz-e? A versenytárs-nélküliség és az arrogancia önteltséghez, ellustultsághoz, az pedig a teljesítmény romlásához vezet. A jelek már láthatóak. Nemzetközi felmérésekben az amerikai diákok egyre rosszabbul szerepelnek, egyre kevesebb az innovációt mérő amerikai szabadalmak száma, az iszonyatos mértékű egészségügyi kiadások ellenére az USA egyre lejjebb csúszik az országok között várható élettartam tekintetében. A legnagyobb gyárak Kínában vannak, a legnagyobb olajfinomítók Indiában, a legnagyobb repülőgépet Oroszországban gyártják. A világ lassan felzárkózik.
Míg az USA törvényhozása képtelen egy költségvetést elfogadni, addig Kína, Dél-Korea, Szingapúr és más országok agresszívan támogatják legversenyképesebb iparágaikat. Félreértés ne essék: Amerika ma még az egyetlen valódi szuperhatalom, messze a világ legbefolyásosabb szereplője, a demokráciát mélyen tiszteli és az állampolgárainak széleskörű szabadságjogokat biztosít. Az USA politikai rendszere azonban rendkívül megnehezíti az ország hosszú távú stratégiai érdekeinek érvényesítését. Mindeközben látszanak már azok a társadalmi kísérletek (Kína, Oroszország, Szingapúr), ahol a nemzetek polgáraiknak sokkal szűkebb szabadságjogokat biztosítva, sokkal korlátozottabb demokrácia mellett (vagy anélkül), de flexibilisebb stratégiaalkotással és bénító kompromisszumkényszer nélkül versenyeznek gazdasági és politikai befolyásért. Semmi nem garantálja, hogy hosszú távon az USA rendszere lesz sikeresebb.
Steven Strauss, a Harvard-i Kennedy School of Government professzora egy érdekes cikkben hasonlítja össze a Római Birodalom bukását megelőző helyzetet a mai Amerikával. A teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány tényezőt, amelyek Strauss szerint döntő szerepet játszottak Róma hanyatlásában:
  1. háborúk, amelyek elterelik a figyelmet és az erőforrásokat a belpolitikai kihívásoktól
  2. a középosztály gazdasági ellehetetlenedése, és az ezzel járó növekvő társadalmi elégedetlenség
  3. az egyre drágább és kétes finanszírozású választások, amelyek csökkentik a vezetőkbe vetett bizalmat
  4. a gazdasági elit profitjának „külföldiesedése”, amely konfliktusba hozza a nemzeti érdekeket más népekével, illetve
  5. a politikai rendszer kompromisszumképtelensége.
Ezek a tényezők kisebb-nagyobb mértékben mind fellelhetők a mai Amerikában is. Persze ahogy a Római Birodalom sem néhány nap alatt omlott össze, az sem valószínű, hogy Amerika egyhamar elvesztené vezető szerepét. Ugyanakkor az ellenkezője is igaz: azért, mert Amerika ma még nagy és erős, korántsem biztos, hogy ez mindig így lesz. A történelemben még egy nemzet dominanciája sem tartott örökké. A government shutdown-t előidéző politikai válság szereplőinek ezen kéne elgondolkodniuk.
(Felcsuti Balázs, index)

Milyen amerikai mutánsokat tenyésztenek Grúziában?


Az amerikai hadi biolaboratorium Grúziában még mindig akadályt jelent az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok további építésében. Grúzia régi partnerei, Örményország, Azerbajdzsán és Irán rendkívül meglepődtek azon, hogy nem kaptak felkérést a köztársaság kormányától arra, hogy ebben a laboratóriumban közösen dolgozzanak.
A Lugar nevét viselő kutatóközpontot az egyik legelzártabb magánszervezettként tartják számon Grúziában. Az USA által finanszírozott, 5 évig tartó építkezést követően a kutatóközpont megjelenését legendák kezdték övezni. A helyi lakosok azt találgatták: vajon minek kellett Amerikának 270 millió dollárt belefektetni abba, hogy egy másik országban nyisson laboratóriumot?
Az egyik legelterjedtebb feltevés a következő: Grúziában az amerikaiak biológiai és vegyi fegyvereket gyárthatnak. Így a központ megnyitóján részt vett az USA védelmi miniszterének helyettese, aki az anti-nukleáris, vegyi és biológiai védelem szakértője, az alkalmazottak fele, pedig katonai szakértők. Szóval ez a rendkívüli figyelem az USA részéről nem véletlen, hogy nyugtalanítja a grúz lakosságot, mondja Grúzia egykori állambiztonsági minisztere, Valerij Khaburdzania:
Ez azért nem vált ki bizalmat a lakosság részéről, mert az amerikaiak nem mutattak semmiféle érdeklődést a grúz gazdaság iránt, és hirtelen megjelenik a kíváncsiság az ország területén folyó biológiai kísérletek felé. És egyáltalán nem világos, hogy a civil objektumon miért katonák dolgoznak?
A 2011-ben történt madárinfluenzát, 2012 végén a kanyaró járványt és 2013-ban a sertésinfluenzát a grúz lakosság összefüggésbe hozza a laboratórium létezésével. A médiában néhány közleményben megjelent az az információ, hogy az amerikaiak a grúz lakosságon tesztelik a különböző vírusokat. Senki sem hiszi már el a hivatalos verziót arról, hogy a kutatóközpontnak semmi köze ehhez, és, hogy az USA a központot Grúziában csak azért építette, hogy megfigyelje a járványügyi helyzetet az országban, mondja a grúz politológus Arcsil Cskoidze:
Minden évben a mezőgazdasági lakosság több száz sertést veszít. A veszteség oka a vírus, ami ahogy a kormányban mondják, több éven keresztül nem került rögzítésre. Elengedhetetlen, hogy tanulmányozzuk ennek a vírusnak az eredetét. És jó lenne, ha mindezt az orosz szakértőkkel együtt valósíthatnánk meg. Hiszen tudnunk kell, hogyan keletkezett ez a vírus.
A grúz laboratórium – még egy láncszem a hasonló szervezetek között, amiket az amerikaiak megépítettek Európa több országában, Thaiföldön, Egyiptomban, Kenyában, azért, hogy elterjessze hatását a világ geopolitikailag fontos régióiban. A saját érdekeiket követve az amerikaiakat kevéssé izgatja, hogy mennyire szükségesek ezek a gyanús és érthetetlen célokat szolgáló biolaboratóriumok a helyi lakosság számára.

(Oroszország Hangja)