Serge Monast 1995-ben publikálja "A torontói jegyzőkönyvek" (Les
Protocoles de Toronto) c. dokumentumot. A szerző szerint a jegyzőkönyvek
1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a
kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a
következő 50 évre szóló stratégiájukat. Miután elolvastátok a
kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 45 évben vajon mennyi
(és hogyan) valósult meg ebből.
A jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetőség
kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de
mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem
eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti(?) változatokhoz képest,
amelyekből dolgoztam.
1. Erősíteni kell a "Szórakozás Társadalmát" (Société des Loisirs),
amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges
ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli
kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat
eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális
technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az
ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni,
mert a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek nincsenek
eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.
2. Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését,
kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a
nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld
gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig,
amíg a fennálló nemzetállami rendet támadja.
3. Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus szemléletmóddal.
4. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell
bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a
külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik
egyik legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre
nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli
szabad-kereskedelem elősegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb
nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos
nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.
5. Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó
területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok
és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy
minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból
(elsősorban Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így
jelentősen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A
sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott
irányba történő befolyásolásával - érde- keinknek megfelelő módon -
mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelő lökést
adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és
háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni,
menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.
6. A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként
át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a
piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb
óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok,
Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a
munkaerőt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s
amint a politikai változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még
keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó
államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi
pénzintézetektől (elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek
gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a
kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell
előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd -
közvetett módon - kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből
válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.
7. Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött
sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle
kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját
(ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé
válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek
bölcsőjénél mi fogunk bábáskodni.
8. A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra,
melybe - óvatosan és kiegyensúlyozott módon - bele kell tenni minden
vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból
és tudományból egy kicsit - hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és
elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és
általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.
9. Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a
békefenntartó és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek - a
lehetőségekhez képest - humanitárius akcióknak kell tűnniük a
közvélemény előtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek
valójában azt a célt szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében
elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó
pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket. A békeműveletek
helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később pedig már az
egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a
világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi
nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy
előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül) rendelkezésre
álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.
10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a
gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a
nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket
(tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor
elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell
(például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor
biztosítani kell az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok,
manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom,
stb.). Érdemes megfontolni olyan - nagy visszhangot és felháborodást
kiváltó - bűncselekmények elkövetésének elősegítését, amelyek hatására
az egyén maga kiált nagyobb biztonság és erőteljesebb rendőri vagy
titkosszolgálati jelenlét után.
11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy
gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet
érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a
mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus
pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron
kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.
12. Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és - lehetőség szerint, a technológiai fejlődés függvényében - számítógépekkel kell helyettesíteni.
13. Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek - változatos
módon, a technológiai fejlődés függvényében - egyre több információt
tárolnak az egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén
összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint
ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek
szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a
tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban
szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi
feltételeit.
14. A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni:
pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s
végső esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses
fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és
időjárás-változtatások, a férfiak és nők termékenységének csökkentése
(akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.
15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy
szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell
lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső
esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.
Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge
Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve
irodájából dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997
januárjában két egykori munkatársai is életét veszti: egyikük
autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag
részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából.
Serge halála előtt ('96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a
jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog
szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.
A jegyzőkönyvekhez kapcsolódó elméletekről a Konteóblogon lehet
bővebben olvasni. A benne leírt dolgok azonban biztosan elindítanak
néhány gondolatot minden olvasóban. Teljesen mindegy, hogy a
jegyzőkönyvek milyen körülmények között keletkeztek, ki írta és miért,
az hamisítvány vagy eredeti... stb. Csak meg kell nézni mi valósult meg a
jegyzőkönyvben leírtakból, és elgondolkodni a jövőnkről...
Forrás: www.konteo.blogrepublik.eu
--
Pax et Bonum