2003. december 8., hétfő

Görögország November 17 Forradalmi Szervezet (Revolutionary Organization 17 November, Epanastatiki Organosi 17 Noemvri, 17 November)

A November 17 Forradalmi Szervezet (Revolutionary Organization 17 November, Epanastatiki Organosi 17 Noemvri, 17 November) a marxista görög állam megteremtéséért harcoló terrorszervezet volt, amely arról a szimbólummá vált napról kapta a nevét, amikor 1973-ban az athéni műszaki egyetem diákjai felkelést robbantottak ki az 1967 és 1974 között fennálló, hét évig tartó görög katonai diktatúra (Colonels Junta) ellen, amely azt tankokkal verte le. A mozgalom megalakulása, 1975 óta legkevesebb 23 embert gyilkolt meg, célpontjai marxista és egyben nacionalista jellegéből adódóan többségükben amerikai, görög és török politikusok, illetve üzletemberek voltak. A szervezet fennállásának 28 éve alatt végzett négy amerikai, két török és egy brit diplomatával, illetve számtalan befolyásos görög közszereplővel. A szervezet első merényletét 1975-ben hajtotta végre, amikor is meggyilkolta az amerikai Richard Welch-t, a CIA athéni igazgatóját. A csoport utolsó akciójára 2000-ben került sor, áldozata pedig Stephen Saunders dandártábornok, brit katonai attasé volt. A szervezet proklamációjában a gyilkosság okaként a Jugoszlávia elleni NATO-támadásban való brit részvételt jelölte meg. Az aktuális világpolitikai események egyébként is gyakran késztették akcióra a csoportot. Így volt ez például 1991-ben is, amikor az Öböl-háború elleni tiltakozásul az USA légierejének egyik őrmesterét, Ronald Stewartot ölték meg. A terroristáknak az amerikai katonák, illetőleg katonai attasék (George Tsantes – 1983, William Nordeen – 1988) iránti rajongása ellenére a November 17 áldozatai között éppen úgy megtalálható volt görög bankigazgató, gyáros, hajótulajdonos és politikus, sőt – a nacionalista jelleget bizonyítandó – még török diplomata is. A görög hatóságok, a közelgő athéni olimpia kapcsán a nemzetközi, főként amerikai nyomásra bevezetett fokozott biztonsági intézkedések eredményeként 2002. június 29. és 2003. január 9. között elfogták a szervezet 19 tagját, köztük annak vezetőjét, Alexandros Giotopoulos-t, egy párizsi születésű 59 éves fordítót. A görög bíróság a szervezet hat vezetőjét 2003. december 8-án kihirdetett ítéletében többszörös életfogytiglani büntetésre ítélte, attól függően, hogy ki hány ember megölésében vett részt, így tehát igazat adhatunk a görög kormányszóvivő azon optimista kijelentésének, miszerint a November 17 mozgalom már a múlt részének tekinthető.

2003. november 26., szerda

AZ UKRÁN NÉP ELLEN ELKÖVETETT KIÉHEZTETÉSES NÉPIRTÁS 1932-33-BAN:

AZ ELKÖVETÉS MÓDSZEREI


"Parlamentáris úton a hatalmat addig lehetett megszerezni, amíg a politikai hatalom nem volt a zsidóság kezében.
Amint a zsidóság a politikai hatalmat is megkaparintotta - teljesen mindegy, hogy közvetlenül vagy közvetve, és hogy politikai hatalmát közvetlenül vagy közvetve gyakorolja - teljesen kizárt, parlamentáris úton a hatalmat átvenni. Az így hatalmat gyakorló zsidóság mindent vérbe vagy anarchiába fojt. Ellenszere: a népmozgalom."
Szálasi Ferenc

VESZELOVA Alexandra,

a történelmi tudományok kandidátusa,

az UTA Ukrán Történettudományi Intézetének

vezető kutatója.



Ma már nagyon sok, az ukrán nép legnagyobb nemzeti tragédiájára utaló történelmi dokumentummal rendelkezünk. Az 1932-33-as ukrajnai éhínség című, 2001-ben megjelent bibliográfia 6 400 címet tartalmaz. A szomorú témát érintő kutatások száma különösen a 70. évforduló tájékán szaporodott meg. Ezzel foglalkozik a közelmúltban megjelent, ukrán történészek által összeállított, és alapműnek számító kollektív monográfia „Az 1932-33-as ukrajnai éhínség: okok és következmények” című kiadvány; valamint az Ukrajnai Éhínségeket Kutatók Egyesülete és az Ukrán Tudományos Akadémia Ukrán Történettudományi Intézetének munkatársai által összeállított könyv, amelynek címe: Éhínségek a szovjet (ZSIDÓ) uralom idején Ukrajnában, és még számos más munka.
Elmondhatjuk, hogy összességét tekintve az éhínség témája feldolgozott. Elérkezett az elmélyült tanulmányozás ideje. Ebből a szempontból időszerű, helyénvaló és szükséges ez a konferencia is. Köszönetét mondok a szervező bizottságnak, hogy a kiéheztetéses népirtás 70. évfordulóján lehetőséget teremtett e tekintélyes összejövetel megrendezésére.
Ismerjük a népirtásra vonatkozó ENSZ konvenciót, amelyet 1948. december 9-én fogadtak el, és „A népirtás bűncselekményének megelőzéséről, illetve büntetéséről” címet viseli. A konvenció kitételei olyan cselekményekre vonatkoznak, amelyek valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjainak szándékos, teljes vagy részleges megsemmisítését célozzák. Röviden: a nemzetiségi politika egyik megnyilvánulását jelentik, amely valamely konkrét népcsoport ellen irányul és a célja az adott csoport fizikai megsemmisítése. A népirtás két alappillére: olyan életkörülmények megteremtése egy meghatározott csoport számára, melyek következtében részben vagy teljesen megsemmisül, illetve olyan cselekedetek, amelyekkel megakadályozzák a születéseket az adott csoporton belül. E két ismérv jellemzi az ukrán nép ellen a XX. század 30-as éveiben elkövetett népirtást is.
Így cselekedett az orosz birodalom, a Szovjetunió moszkvai központja is, mikor az ukrán nép elleni népirtást végrehajtotta.
Soroljuk fel az éhínség már megismert jellegzetességeit. A totális rendszer szándékosan és előre kitervelten hajthatta végre, mert Ukrajna nem rendelkezett önálló államisággal. Az éhínség az erőltetett, mindent átfogó kollektivizálás, a falusi lakosság vagyonfosztása, a járási vezetők, kolhozelnökök, egyszerű kolhoztagok és egyéni gazdák elleni megtorlások, a falvak teljes kirablásának, az embertelen beszolgáltatási politika következménye volt. Tulajdonképpen ez utóbbi okozta az éhínséget. A beszolgáltatás megszervezése és lebonyolítása Sztálin közvetlen utasításai szerint történt, a mezőgazdasági termékek - elsősorban a gabona - szállítását irányító gyeplő az ő kezében volt. A „népek atyjának” és a legmagasabb párt és állami tisztségeket elfoglaló harcostársainak - Molotovnak, Kaganovicsnak és a többieknek - a beszolgáltatásra vonatkozó utasításai párt- és minisztertanácsi határozatok formájában érkeztek a köztársaságokba és megyékbe, többnyire Sztálin aláírásával, aki a kommunista birodalom és a különleges direktívák megszemélyesítője volt.
A gyarmati függésben lévő Ukrajnában az ukrán pártnak és kormánynak zokszó nélkül kellett végrehajtania a szovjet pártállami utasításokat. A moszkvai központ állandó nyomása alatt álló hatalmi vertikum és megtorló gépezet kegyetlen terrorral gyűjtötte be a kolhozokban és a lakosságnál fellelhető minden szem gabonát. Az úgy nevezett „aktivisták” és a párthatározattal létrehozott „segítő brigádok” a porták átkutatásakor erőszakkal elvették a parasztoktól a télire elraktározott élelmet, és ha ellenállással találták szemben magukat, a gyilkosságtól sem rettentek vissza. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága és a kormány ötnaponként, de gyakran naponta foglalkozott a megyékben zajló begyűjtéssel, határozatokat hozott és odafigyelt arra, hogy ezeket a döntéseket végrehajtsák. Koszior, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára egy 1932 decemberében Sztálinnak írt levelében kitért arra, hogy a megyékben gyengén ellenőrzik a központi bizottság és a megyei pártbizottságok határozatainak végrehajtását, minek következtében egy sor komoly intézkedés vagy teljesen elmarad, vagy csak eltorzítva kerül megvalósításra.
A központi bizottság minden megyéből begyűjtötte a különféle megtorlásokra vonatkozó adatokat. íme, egy részlet, az eddig még publikálatlan, 1932. december 3-án kelt, „zárt borítékban, titokban nyújtandó át” megjegyzéssel ellátott Koszior táviratból, amelynek címzettje a központi bizottság megbízottja. „Kérem, röviden tájékoztasson arról, hogyan teljesülnek a KB direktívái. Először: megtorlások alkalmazása a beszolgáltatási tervet nem teljesítő kolhozokkal és egyéni gazdákkal szemben, áruval történő ellátásuk leállítása, természetbeni büntetések kiszabása, a kolhoztagokat megillető természetbeni előlegek kiadásának leállítása, a törvényellenesen kiosztott gabona visszavétele, a jogtalanul eltulajdonított értékek visszaszolgáltatása, bírósági megtorlások, stb. Másodszor: a gabonával való spekuláció, és úgy általában az azzal való kereskedelem elleni küzdelemről, a piacok ellenőrzéséről és a spekulánsok elfogásáról... Harmadszor: milyen hatással vannak ezek az intézkedések a beszolgáltatások menetére.”
A gabona maradéktalan begyűjtését követően a kolhoztagok szinte semmit sem kaptak munkaegységeikre. A megtorlások fokozódását és a gabona piaci árusításának betiltását követően 1931-ben kezdetét vette az éhezés, 1932-ben beköszöntött az éhínség, amely az év végére és 1933-ra tömeges éhhalálhoz vezetett. Egész falvak néptelenedtek el.
A kiéheztetéses népirtás kezdeményezői, a rendelkezésükre álló végrehajtó apparátus révén folyamatosan egyre újabb módszereket dolgoztak ki elképzeléseik megvalósítása érdekében. A „szégyentáblák” bevezetésével, valamint a járásokba és falvakba kirendelt megbízottak révén fokozták a falvakra nehezedő nyomást. A megyékben a KB és a kormány tagjaira hárult ez a feladat. Az UK(b) P KB Politikai Bizottságának 1932. október 30-án kelt 88. számú határozata értelmében Kosziort Odessza megyébe, Csubart és Szkripnyiket Dnyipropetrovszk, Zatonszkijt és Szarkiszt Kijev, Ljubcsenkót és Szuhomlint Vinnyica, Holodot és Karlszont Csenyigov, Petrovszkijt, Mihajlikot és Dudnyikot Donyeck, Hatajevicset pedig Harkiv megyébe irányították. Ugyanezen utasítás végrehajtása érdekében mozgósították a kormányhivatalok vezető tisztségviselőit is.
A gabonát folyamatosan szállították Nyugatra. 1930-ban 4.8 millió tonnát exportáltak, 1931-ben már 5.2 millió tonnát, 1932-ben pedig 5.1 millió tonnát. Idézzünk az Ukrán Kommunista Párt Politikai Bizottságának 1932. november 17-18-ai, Molotov részvételével lezajlott ülésének jegyzőkönyvéből: „5. Kötelezni a Zagotzernót (a beszolgáltatásért felelős intézményt) arra, hogy a jelenlegi export-kötelezettségeken felül, legkésőbb december 8-ig rakodjanak be 99 ezer tonna búzát, ebből Moszkvába - 50 ezer tonnát, Ivanovóba - 10 ezer tonnát, Gorkijba - 10 ezer tonnát, a Krímbe 4 ezer tonnát küldjenek”.
A mezőgazdasági termékek kivitele egybeesett azzal a rendelkezéssel, amely megtiltotta a kiéheztetett parasztoknak, hogy elhagyják Ukrajnát.
A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa, hogy visszatartsa az élelem után kutató parasztok tömeges menekülését, direktívát juttatott el minden megyei pártbizottsághoz és megyei végrehajtó bizottsághoz, továbbá a megbízott közlekedési népbiztoshoz (Lavriscsevhez) és más illetékesekhez, hogy haladéktalanul adják utasításba minden vasútállomásnak: ne adjanak ki vasúti jegyeket azoknak az Ukrajnát elhagyni szándékozó falusiaknak, akik nem rendelkeznek a járási végrehajtó bizottság, ipari vagy építő vállalat olyan igazolásával, amellyel bizonyíthatják, hogy munkavégzés céljából hagyják el Ukrajnát.
Ukrajna egy olyan rezervátummá változott, amelyben ítéleteket hirdettek, sőt még öltek is azért, mert az éhező kolhoztagok és a gyerekek összeszedték az elhullott kalászokat a kolhoz földjei vagy a háztáji telkeken. A tömeges elhalálozások, egyes falusi negyedek, gyakorta egész falvak lakosságának kihalása idején majdhogynem természetessé vált a hulla- és emberevés. Ukrajna egy hatalmas temetővé vált, egyes források szerint 3.5-10 millió ártatlanul meggyilkolt ukrán paraszt és gyermekeik temetőjévé. Az éhínség tömeges árvaságot okozott. Kormányzati utasításra betelepülők érkeztek Ukrajnába Oroszországból, Fehéroroszországból és a Szovjetunió más régióiból.
Tehát, a központi és helyi levéltárakban őrzött dokumentumok és az éhínséget túlélt emberek vallomásai megalapozottá teszik azt az állítást, hogy az ukrajnai éhínség által okozott népirtás a kommunista rendszer bűne. A Sztálin, Molotov, Kaganovics, Koszior, Posztisev, Csubar, Hatajevics által aláírt határozatok jelentették az ukrajnai éhínség megszervezésének jogi alapját. A dokumentumok bizonyítják, hogy az ukrán parasztságot céltudatosan fosztották meg az élelmiszerektől, a cél pedig fizikai megsemmisítésük volt. 1943 januárjában, egy Kijevben elmondott beszédében Posztisev hangsúlyozta: „A párt herkulesi munkát végzett az ukrajnai nacionalista elemek likvidálása érdekében”. Ebben a kijelentésben, akár a tükörben, megjelennek az ukrán nép ellen elkövetett gaztettek kiötlői és végrehajtói. A parasztok nyílt kifosztása - ez volt az éhínség kialakításának mechanizmusa, embertelen módszerei pedig a következők: erőszakos kollektivizálás, kuláktalanítás, a gabonakészletek elkobzása, mértéktelen adóztatás, megtorlások, a munkabérek visszatartása, természetbeni bírságok, „szégyentáblák”, gabona-eladási tilalom, a mezőgazdasági termékek kivitele és egy sor hasonló cselekedet.
Amikor fejet hajtunk a gyilkosságok áldozatainak emléke előtt, nem elégedhetünk meg a tragédia 70. évfordulójával kapcsolatos megemlékezésekkel, mert tovább kell dolgoznunk azon, hogy tudományos munkáink révén hazafiságra neveljük a fiatalokat és a gyerekeket, akik már nem engedik meg hasonló szörnyűségek, a világban népirtásnak elismert éhínség megismétlődését. A népirtás mélyreható tanulmányozását teszik lehetővé a már nyilvánosságra került és a még publikálatlan dokumentumok. A jövőben elősegíthetik ezt azok a dokumentumkötetek, amelyeknek előkészítése most van folyamatban az UTA Ukrán Történettudományi Intézetében és az Régióközi Közigazgatási Akadémián (Kijev).
Mint köztudott, az ukrán nép ellen elkövetett népirtást 1988-ban elismerte az Egyesült Államok Kongresszusa és a Jogászok Nemzetközi Bizottsága. Az ukrán Legfelső Tanács határozata is a népirtás politikájaként definiálta az éhínséget. A szándékos kiéheztetést elitélte Kanada, Argentína és Ausztrália parlamentje, az éhínséggel kapcsolatos közös nyilatkozatot az ENSZ 30 tagállama, köztük Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Egyiptom, stb. írta alá. 

Források:
  1. Ukrajnai éhínség, 1932-33. Bibliográfiai útmutató. Odessza - Lviv, M. P. Koc Kiadó, 2001. 656. old.
  2. Ukrajnai éhínség, 1932-33: okok és következmények. Kijev, Naukova Dumka Kiadó, 2003. 888. old.
  3. Éhínségek a szovjet uralom alatti Ukrajnában. (Az ukrajnai éhínségek kutatóit tömörítő Szövetség tagjainak munkái). Kijev - New York, M. P. Koc Kiadó, 2003. 724. old.
  4. Az emberi jogok és szabadságjogok nemzetközi védelme. Dokumentum- gyűjtemény. Moszkva, Jogi Kiadó, 1990. 99. old.
  5. N (Ismeretlen rövidítés!)
  6. N (Ismeretlen rövidítés!)
  7. XX. századi ukrajnai történelmi karcolatok. Kijev, Heneza Kiadó, 2002. 69. old.
  8. N (Ismeretlen rövidítés!)
  9. N (Ismeretlen rövidítés!)
  10. Idézet az 1932-33-as ukrajnai éhínség áldozatainak emléke előtt tisztel- gő parlamenti ülésen elhangzottakból. 2003. Február 12. Kijev, 2003. 48. Old.
  11. Fakti. 2003. december 14.
  12. Gyeny. 2003. november 26.

2003. november 21., péntek

A kamat most is romlásba dönti a társadalmat!

Minden jobb, mint a kamatos (rabló)pénz használata, még a kockás papír is. A cserekereskedelem azonban nagy lelassulást eredményez, mert nehéz értéket egyeztetni. Éppen erre szolgálna az értékegyeztető csereeszköz, a pénz, de csak addig látja el ezt a funkcióját, amíg egy jól meghatározható csoport háborúk és vér árán ki nem sajátítja magának a kibocsájtás jogát. A semleges közpénzből így keletkezik magánpénz, a bankárkaszt vérszívó eszköze. A még létező közpénzeket napjainkban aljas háborúkkal számolják fel. (Líbia ellen ezért viselt háborút a világ csendőre: az USA) Mára talán már csak Irán rendelkezik közpénzzel, s nem véletlenül acsarkodik rá a sötét oldal.

Közpénzt (csereeszközt) kis közösségek is megalkothatnak, s saját gondozásban (ellenőrzés alatt) tarthatnak. Ezzel az egy közösségben élők cseréiket lebonyolíthatják saját értékmérő eszközükkel, s ezzel kivédhetik azokat a periódusokat, amikor a magánpénzeket a bankok kiszivattyúzzák a gazdaságból, hogy ezzel mélyen ár alatt megszerezzék javakat azoktól, akik azt előállítják. Ezt időről időre ismételgetik.

Sajnálatos, hogy a magyar emberek még nem kezdtek neki tömegesen saját (önkormányzati, szövetkezeti) értékmérőik létre hozásához, hisz azzal nagyon jelentősen enyhíthetnék a kíméletlenül ránk szabadított pénzügyi vákuum rombolását, érték-elszívását.

A már megszületett helyi pénzek sajnos forinthoz kötöttek, vagyis forintért kell megvásárolni őket, ezért alkalmatlanok a helyi gazdaság megpezsdítésére. (Egy rosszat még rosszabbra cserélnek) Ezáltal az ilyen helyi pénzek lényegében magánpénzek maradnak, nem pedig gyógyító KÖZPÉNZEK lesznek.

Egy valódi közpénznek nem kell, hogy élősködő pénz legyen a fedezete, elegendő a munka- és termékfedezet is!

Ilyen KÖZPÉNZ jellegű elektronikus csereeszköz található ITT:

www.koronakor.hu


Minden pénzt az emberek HITE tart életben. Az értékelszívó rablópénzeket is HIT élteti, ám lehet, hogy TÉVHIT! Miért ne lehetne ezt a HIT-et életenergiát kímélő KÖZPÉNZEKBE átültetni a gyilkos magánpénzekből?

Valódi RENDSZERVÁLTÁS akkor lesz, ha a versengők KÖZPÉNZ megteremtését vállalják akár helyi, akár országos szinteken!!!!!!!!!!!!!!!! Addig csak helytartónak jelentkezők lesznek, akiknek kár annyi legitimitást is adni, hogy az ember elmegy rájuk szavazni. (A jelenlegi pÁRTok mind ilyenek)

D. J.
........................................



Az ókori Görögország hanyatlásának oka

Az ókori Görögországban a pénzkölcsönzők a nyújtott hitelekért 36%, illetve ennél is magasabb kamatot követeltek. E követelésük biztosítékaként viszont az árutermelő földműveseknek és kézműveseknek zálogba kellett adniuk a vagyonukat. Ez azzal járt, hogy a parasztok elveszítették földjeiket, házaikat, munkaeszközeiket. Még családtagjaik is kötelesek voltak a rokonaik adósságaiért kezességet vállalni. Ennek az eladosítási folyamatnak az eredményeként a szabad görög polgárok rövid idő alatt adósrabszolgákká váltak. Egy részük külföldre menekült, a többség azonban saját hazájában veszítette el szabadságát. El kellett tűrniük, hogy hitelezőik rabszolgaként adják el őket. A rabszolgaság, amely fenntartotta a rabszolgák, mint áruk létrejöttének a körülményeit, tetemes kamatjáradékot biztosító, virágzó üzletággá vált. A rabszolgák száma idővel sokszorosan felülmúlta a szabad polgárok létszámát. A görög rabszolgákat a görög pénzvagyon-tulajdonosok tehát pénzért vásárolták, és nem a háborúkban szerezték, mint korábban. A rabszolgaság így a tőke szabad mozgását biztosító jövedelmező pénzbefektetési formává vált.
A bányászatban dolgozó görög rabszolgák 33%-tól 50%-ig hoztak hasznot. A bútorgyártást végző rabszolgák pedig 30% biztos járadékhoz juttatták a pénzbefektetőket. Ha bármely görög városállam szükséghelyzetbe került, akkor a pénzvagyon-tulajdonosok ezt felhasználták az állam és a lakosság további eladósítására, kamatjövedelmük növelésére. Az ókori befektető pénzemberek gondoskodtak arról, hogy olyan hitelezési törvények legyenek, amelyek a lakosság többségét belekényszerítik az adósrabszolgaságba.
A görög magas kultúra hanyatlásához vezető első felkelések éppen azért törtek ki, hogy ezeket az igazságtalan hitelezési szabályokat megváltoztassák. Az ókori Görögországban nem egyszerűen a pénzvagyonos elit volt a bajok oka, hanem a kamat-mechanizmussal működtetett pénzrendszer.

A Római Birodalom hanyatlásának oka

A Római Birodalom hanyatlásának oka is a kamatszedő pénzrendszer volt. A Római Birodalom idején mindössze kétezer család birtokolta egész Rómát. A szabad földművelő parasztok helyét a rabszolgák foglalták el. Az önálló iparos réteg sem tudott az olcsó rabszolgamunkával versenyezni, s ezért elszegényedett, majd végleg tönkrement. A Római Birodalom jogrendszere lehetővé tette, hogy az adós – végső soron – a saját személyi szabadságát is zálogba adja. Ha egy kölcsönvevő nem tudta fizetni a kamatokat, a hitelező egyszerűen elvette személyes szabadságát és adósrabszolgává tette. A kamat révén igen gyorsan gazdagodó pénzvagyonos réteg egyre szegényebbé tette a társadalom többi részét, amely gazdaságilag szinte elvérzett. A szabad polgárok helyére rabszolga-munkaerőt kellett szerezni, ezért a gazdasági szükségesség kényszerítette ki az állandó hódító háborúkat. A Római Birodalom központja a meghódított provinciákat könyörtelenül kizsákmányolta. A birodalom központi részei az alapvető élelmiszerek tekintetében egyre inkább a távoli területek terményeire voltak utalva. A nagy távolság viszont bizonytalanná tette az ellátást, amely komoly zavarokhoz vezetett. Az elszegényedett római polgárok olyan segélyezésre szoruló réteget alkottak, amely teljesen ki volt szolgáltatva a gazdagok megvesztegetésének és manipulálásának. E reménytelen tömeg féken tartása érdekében a legkülönbözőbb szórakoztatási módszereket alkalmazták. Ekkor vezetik be, például a gladiátor küzdelmeket. Az érem másik oldala az volt, hogy a pénzvagyonos réteg mértéktelen gazdagodása következtében pazarló luxusban élt.

Gustav Ruhland a Freiburgi Egyetem professzora, aki Bismarck kancellár megbízásából több éven át kutatta a magas kultúrák és birodalmak felbomlásához vezető okokat, megállapította, hogy a pénzvagyon túlzott centralizációja és koncentrációja miatt borult fel a pénzügyi-gazdasági egyensúly. Ez az egyensúlyvesztés tükröződött a politikai viszonyokban, a közélet minden területén és megjelent a kultúra mélyülő dekadenciájában is. Ebben a helyzetben már csak a pénzvagyonosok tudták érvényesíteni akaratukat. Az általános erkölcsi hanyatlás eredményeként eluralkodott a kíméletlen haszonlesés, az örökségvadászat és a korábban megvesztegethetetlen bírák is lepénzelhetővé váltak. A protekciózás és a magánkapcsolatok érvényesítése egyre jobban akadályozta, hogy arra alkalmas, hozzáértő és erkölcsös személyek intézzék a közügyeket és kerüljenek vezető pozíciókba. A kamatmechanizmus destruktív módon befolyásolta a magánszférát is. A korábban szentnek és felbonthatatlannak tartott házasság könnyen megváltoztatható szerződéssé alakult át. Kialakult és iparrá fejlődött a prostitúció. Az átlag rómainak már nem volt lehetősége arra, hogy tisztességesen keressen pénzt, miután a pénzvagyon-tulajdonosok valamennyi termelőeszközt megszerezetek maguknak, és azt az olcsóbb rabszolga-munkaerővel működtették.
A politikai vezetés is fokozatosan a pénzvagyon-tulajdonosok és bankárok kezébe ment át. Polgárháborúk kezdődtek és általánossá vált a társadalmi nyugtalanság. A társadalom hátrányos helyzetű részének a féken tartása – a társadalmi béke megőrzése – egyre több állami kiadást vett igénybe. Az állam eladósodása az adók ugrásszerű növeléséhez vezetett. A rendszer fokozatosan irányíthatatlanná vált, noha egyre szigorúbb jogszabályokat hoztak a kézbentartására. Így például betiltották a szabad foglalkozásválasztást és helyébe a kényszerintézkedések léptek.
Mindez annyira legyengítette belülről az egykor hatalmas Római Birodalmat, hogy a végül néhány gyengén felfegyverzett barbár germán is el tudta foglalni. Így történt, hogy Odoaker germán vezér könnyűszerrel elmozdíthatta a trónjáról a Nyugat-Római Birodalom utolsó császárát, Romolus Agustulus-t Krisztus után 476-ban. A teljesen eladósodott és csődbejutott római államnak nem volt már pénze. Az általános hanyatlás eredményeként a pénzrendszer is eltűnt a gazdasági életből, és átadta a helyét a rossz hatékonyságú naturál-gazdálkodásnak, azaz az autarchiának és a cserének. Az általános társadalmi hanyatlás a kamat-kapitalizmus rendszerének a következménye volt.

A kamat-mechanizmus létrehozta a pénzvagyon példátlan koncentrálódását, de egyben a tőke olyan egyoldalú korlátlan uralmát valósítatta meg, amely az egész rendszert aláásta, és végül felbomlasztotta.

Ha a Római Birodalom hanyatlásának ezt a tünet-együttesét a globális kapitalizmus jelenlegi rendszerére alkalmazzuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kamat-kapitalizmus mai világrendszere is a szétesés és a felbomlás szakaszába érkezett. Ma már a világgazdaság centrum országaiban is eladósodott az állam, a gazdaság és a lakosság. Különösen a parasztságra nehezedik fokozott nyomás. Az élelmiszereket növekvő mértékben külföldről importálják. A felgyorsult monopolizálódás eredményeként az önálló vállalatok egyre nagyobb számban mennek csődbe és tűnnek el. A politikai élet irányítása a pénzrendszert birtokló és irányító szűk réteg kezébe került, amely egyben a világ 400 legnagyobb multinacionális cégének a tulajdonosa is.
A kenyér és a cirkusz ismét szerephez jut. Ma a cirkusz szerepét a látványos sportok, a labdarúgás, az autóvezetés, a tenisz és a művészi igény nélküli silány kultúrtermékek töltik be. A kamatgazdaság eredményeként kialakul az egyes országokon belül, és világszinten is, a kétpólusú rendszer. Ez egyrészt a pénzügyi közösségből, és az általa felnevelt és pozícióba helyezett integrált hatalmi elitből áll, másrészt pedig a bérből és fizetésből élő függő helyzetű százmilliókból, valamint a segélyezésre és szociális támogatásra szoruló tömegekből.
A kamatmechanizmussal működtetett pénzgazdaság – az ókorhoz hasonlóan – most is túlnépesedést idéz elő. Ennek oka az, hogy mindazon személyek munkája feleslegessé válik, akinek tevékenységéből a pénzoligarchia nem tud a maga számára kamatjövedelemhez jutni. Ma is tanúi vagyunk, hogy a gazdagság egy szűk pénzvagyonos réteg kezében halmozódik fel, amely mértéktelen luxusban él. A közerkölcsök vonatkozásában is megjelentek a dekadens jelenségek: a házasságok fellazultak, növekszik a válások száma, illetve azoké, akik sohasem élnek ilyen közösségben, mindez kiegészül az utódnevelés felelősségét mellőző szexuális kapcsolatok beteges kultuszával. Beindult az egyes kábítószerek fogyasztásának legalizálása. Elfogadottá vált a nagy vállalatok vonatkozásában is a korrupció, a csalás és a hazugság, ha pénzügyi sikerrel jár. Folyamatosan nő a munkanélküli segélyre és szociális támogatásra szorulók számra, s ezért egyfajta államszocializmus kialakulásának lehetünk a tanúi. A segélyből élők viszont többé nem nevezhetők szabad polgároknak, mert eltartásukért személyes szabadságuk, azaz önálló akaratérvényesítésük elvesztésével fizetnek.
A jelenlegi kamatmechanizmussal működtetett pénzrendszer összeomlása azért elkerülhetetlen, mert a gazdasági élet egészéhez képest a pénzmennyiség háromszoros tempóban növekszik, mint az előállított termékek és szolgáltatások mennyisége. Egy ilyen belső feszültség elkerülhetetlenül felbomlasztja a rendszer egészét. A válság jelei már mutatkoznak, és ha bekövetkezik, akkor a mi civilizációnk is felbomlik. Mivel a kamatkapitalizmus uzsoracivilizációja globális így, először a világtörténelemben, napjainkban lehetünk tanúi globális méretű gazdasági összeomlásnak.
A birodalmak hanyatlását mindig felgyorsította az államok fokozódó eladósítása, amely végül is elvezetett összeomlásukig. Ezt bizonyítja a Francia Forradalom is. Az állam a forradalom kitörését megelőző évben, 1788-ban, adósságszolgálatra és kamatfizetésre kényszerült fordítani az állami bevételek 70-át. Ezt az óriási pénzügyi terhet az akkori francia kormányzat csak fokozott adóztatással és gazdasági restrikcióval tudta előteremteni. Ezek vezettek végül éhséglázadásokhoz, majd pedig a már megszerveződött nemzetközi pénzügyi oligarchia által mozgatott forradalom kitöréséhez.
A történelemben ez a folyamat újból és újból ismétlődik. Az I. Világháború kitörését felgyorsította az akkori európai államok példátlan eladósodása. Nemcsak Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia adósodott el, de még a dinamikusan fejlődő Németország is. A XX. század elején a német nemzeti vagyon növekedése évi 2 milliárd márka volt. Ez azonban csak a felét tette ki az évi adósság-növekedésnek. Az állam, a vállalatok és az egyes állampolgárok mind eladósodtak. Ennek az adósságnak a kamatjövedelmét a pénzvagyon-tulajdonos oligarchia és a tulajdonában lévő bankok tették zsebre. 1870-ben a Deutsche Bank 15 millió márka alaptökével rendelkezett, amely 1908-ig a tízszeresére növekedett. A németországi bankszektor egészének az ellenőrzése alatt álló vagyon pedig 3 milliárd márkára nőtt. Egyszerű számítással megállapítható, hogy ennek a növekedési ütemnek a megtartásával 1918-ra az egész német gazdaság 150 milliárdnyi vagyona a német bankszektor tulajdonába került volna. Ez csak azért maradt el, mert 1914-ben kitört az I. Világháború.

A tőzsdék egyik előnye: a középréteg elszegényítése
A kamattal működtetett pénzrendszerben a társadalom vagyona – bizonyos idő elmúltával – szükségszerűen a pénzvagyonnal rendelkező szűk csoport tulajdonába kerül. A vagyonkoncentráció már a XX. század elején is olyan méreteket öltött, hogy a világ vezető országaiban csupán néhány család ellenőrizte a nemzetgazdaságokat. Ennek tükörképe az állam és a lakosság súlyos eladósodása. Az irányítási pozíciókat kisajátító pénzvagyonos csoport olyan zárt kört alkot, amelybe rendkívül nehéz bekerülni. Az egyre nagyobb szerephez jutó tőzsdék és pénzpiacok – a részvényekkel való manipuláció révén – különösen alkalmasak az emberek nyereségvágyának és játékszenvedélyének a felkeltésére. A részvénytőke kibővülésével a tőzsdéket irányító nagybefektetők rá tudják tenni a kezüket a társadalom kevésbé tehetős rétegeinek a pénzére is, mivel megfelelő pénzmennyiség és bennfentes tájékozódás hiányában egyedül a nagybefektetők képesek akkor kivonni vagyonukat a tőzsdéről, amikor a részvények ára a csúcson van. Ezzel a kizárólag általuk irányított folyamattal magukhoz tudják ragadni a társadalom jelentős részének a megtakarításait. Minden tőzsde-összeomlás a pénzvagyonos réteg számára előnyösen rendezi újjá a pénzügyi és vagyoni viszonyokat.
Visszatérve a magas kultúrák és birodalmak hanyatlására, legyen szó a görögökről, a rómaiakról, az arabokról vagy az angolszászokról, a hanyatlás és felbomlás végső okai mindig a gazdasági életben, közelebbről a pénzrendszerben lelhetők fel. A pénzrendszer szükségszerű elfajzását pedig a benne működő kamatmechanizmus idézi elő. A szovjet birodalom bukása mélyén is gazdasági okok voltak, bár itt az államkapitalizmus és a tervgazdaság jelenléte miatt másképp működött a pénzmechanizmus romboló hatása. Ha a szovjet sajátosságoktól eltekintünk, a romboló mechanizmus működésének menete szinte mindig ugyanaz volt. A kamatok egyrészt aránytalan vagyonkoncentrációhoz, másrészt egyre növekvő eladósodáshoz vezettek. Ez létrehozta a kamatfüggőség viszonyait, annak összes gazdasági és kulturális következményeivel együtt. A kamatfüggőség a társadalom hanyatlásához, dekadenciájához vezetett. Megjelentek “a kenyér és cirkusz” perverz manipulálási módszerei. Az általános hanyatlás végül pénzügyi, gazdasági és társadalmi összeomláshoz, a birodalmak felbomlásához vezetett.
Befejezésül foglaljuk össze a kamatmechanizmus romboló hatásának a menetét az ókori Rómában.

A kamatmechanizmus romboló hatásának a menete az
ókori Rómában
• A lakosság növekvő eladósodása, a parasztság megsemmisülése, az ország elnéptelenedése.
• A világhódítást követi a rómaiak semmire tekintettel nem lévő nyerészkedése. A helytartó, az adóbérlő, a római kereskedő és pénzkölcsönző egymást szárnyalta túl a tartományok kiszipolyozásában.
• A római parasztság eltűnésével a nép kenyérellátása egyre távolabbról történő gabona behozataltól válik függővé.
• A példa nélkül álló választási megvesztegetések eredményeként a polgárok “kenyérhez és cirkuszhoz” jutnak.
• Az állam fegyveres erejét a magán-kamatjáradék behajtására használják a tartományokban és a szomszéd államokban.
• Mesés mértékben megnövekszik a gazdagság, a luxus, és az élvezetek hajszolása.
• Általánossá válik a közerkölcsök megromlása, az örökség-vadászat, az uzsora, a zsarolás, a bírák, és az állami hivatalnokok megvesztegetése. A korábban szentnek tartott és felbonthatatlan házasság könnyen felbontható szerződéssé válik. Erős mértékben fokozódik a prostitúció, a házastársak elhagyása és felgyorsul az ország elnéptelenedése.
• A nemesség fokozatosan eltűnik, és a politikai vezetés a bankárok kezébe megy át. A világ kereskedői a fővárosban tömörülnek. Megkezdődnek a polgárháborúk. A proletárok állami költségen való ellátása, a kényszerszolidaritáson alapuló államszocializmus gyors kiszélesedéséhez vezet.
• Az államcsőd krónikussá válik. A lakosság létszámának csökkenése tovább tart. A pénzgazdaság fokozatosan eltűnik. Helyére ismét a naturálgazdálkodás lép.
Ha el akarjuk kerülni a kamatkapitalizmus romboló hatásának a modern formában és globális méretekben történő megismétlődését napjainkban, akkor fel kell adni azt a téveszmét, hogy csak kamatszedő magánpénzrendszerrel működtethető a modern gazdaság.

Át kell térni
1. a pénzgazdaságról a termelő gazdaságra,
2. a forgalom elsődlegességéről az érték-előállítás elsőbbségére,
3. a kamatszedő magánpénzrendszerről a kamatmentesen működtetett közpénzrendszerre,
4. a pénzközpontú gazdaságról az emberközpontú gazdaságra,
5. a spekuláció elsőbbségéről a teljesítmény elsőbbségére,
6. az ellenőrizetlen szervezett magánhatalom rendszeréről az ellenőrzött közhatalom rendszerére,
7. a formális demokráciáról a gazdasági-pénzügyi esélyegyenlőséget minden egyes ember számára folyamatosan megújító érdemi demokráciára,
8. a fenntartható növekedésnek – “fejlődésnek” – nevezett fenntartható kamatszedésről a fenntartható erőforrások biztosítására,
9. az önrendelkezés felszámolásáról az önrendelkezés kiszélesítésére,
10. a beolvasztó integrációról az egyenjogú társulásra,
11. a nemzetállam felszámolásáról az egyént védelmező nemzeti és egyházi közösségek – a nagyobb család – védelmére,
12. az egyoldalú technikai modernizációról a társadalmi viszonyok igazságosabbá tételét is megvalósító folyamatos társadalmi modernizációra.
Csak így érhető el, hogy az ember – minden egyes ember -, akit Isten egyedül teremtett a saját képmására és látott el az alkotó értelem szikrájával, optimálisan kibontakoztathassa
képességeit és teljes értékű életet élhessen.

forrás:
2003. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció II.:
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0307.htm

2003. szeptember 5., péntek

Egyetlen vagy

Az egész világon senki, de senki nem olyan, mint te. Az idő kezdete óta soha nem volt még egy olyan személy, mint te.
Senkinek nincs olyan mosolya, olyan szeme, olyan keze, olyan haja, mint neked. Senki nem ír úgy, mint te, és senkinek nem olyan a hangja.
Egyetlen vagy!
Senki sem tudja utánozni az arcvonásaidat. Senki nem ízleli úgy az ételt, a zenét, a táncot, vagy a művészetet, mint te. Az egész világegyetemben senki sem látja úgy a dolgokat, ahogyan te. Soha nem volt senki, aki pontosan úgy szeretett volna, mint te. Ami téged megnevettet, elszomorít, vagy elgondolkoztat, másokból egészen különböző hatást vált ki.
Egyetlen vagy!
Az egész örökkévalóságban senki sem fog úgy sétálni, beszélni, gondolkodni, vagy pontosan ugyanúgy cselekedni, mint te. Egyetlen vagy. Rendkívüli vagy és az egész rendkívüliséged roppant nagy érték. És pont a nagy értéked miatt egyáltalán nincs szükséged arra, hogy másokat utánozzál. Te lehetsz a világon a legjobb Te.
Egyetlen vagy!
Különbözöl minden embertől, aki valaha élt a világegyetem történelmében. Az egész teremtett világon te vagy az egyetlen, akinek olyan képességei vannak, mint neked. Minden ember jobb nálad legalább egyvalamiben. Ugyanígy te is jobb vagy valamiben mindenki másnál. Senki nem tudja elérni az adottságaid, érzéseid együttesének értékét. Mint ahogyan egy szobányi hangszer közül mindegyik kiemelkedik külön-külön, de egyik sem tudja azt a szimfonikus hangzatot elérni, ahogyan együtt szólnak.
Ez a te szimfóniád!
Ébredj tudatára, kérlek, hogy nem a véletlenen múlott, hogy élsz, és nem emberek ötlete volt, hogy lélegzel. Te egy csodálatos terv alapján születtél, Isten zseniálisan, már a világ létrejötte előtt kigondolt téged. Különleges szándékkal teremtett, feladata van számodra, amit senki más nem tud olyan jól elvégezni, mint Te.
Egyetlen vagy!
„Uram, megvizsgáltál, és jól ismersz. Tudod, mikor leülök, vagy felkelek, ismered még gondolataimat is. Mielőtt bármit tennék, már tudod. Szemmel tartod, merre járok, látod, mikor lefekszem, minden utamat ismered! Mielőtt kimondanám, te már érted a szavam, Körülvettél mindenfelől, előttem is, mögöttem is te jársz, rajtam nyugtatod kezed! Mindent tudsz, csodállak érte, fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!” (139. Zsoltár 1-6.)

2003. szeptember 3., szerda

Nátrium-glutamát: az idegméreg, amitől minden finom

A kínai konyha európai és amerikai területen való elterjedésével együtt egy új  „betegség” is megjelent napjainkban, mégpedig a kínai étterem szindróma.
„A tünetek hagyományos allergiás reakció
ra utalnak, piros foltok a mellkason, fejfájás, hányinger, a vizsgált betegek pedig kivétel nélkül mindig kínai ételt fogyasztottak korábban…”
Hatása az idegrendszerre
A nátrium-glutamát (E-621) széles körben elterjedt ízfokozó adalékanyag, érdekessége, hogy teljesen íztelen. Ízfokozó hatását úgy éri el, hogy stimulálja az ízlelőbimbókat. Nem az ételre, hanem az agyra hat, de az intenzív íz mellé fizikai tüneteket is kap a gyanútlan fogyasztó.
A Na-glutamát felhasználásának gyökerei egészen Japánig nyúlnak vissza. A japánok évezredek óta a tápanyagban gazdag tengeri hínárt használták ízfokozónak, egészen addig, amíg 1908-ban Dr. Kikunae Ikeda sikeresen izolálta a tengeri hínárban lévő ízfokozó anyagot. Ez volt a glutamát. Ezután Dr. Ikeda céget alapított az anyag Na-glutamátként való forgalmazására. Idővel a nyugati világba is eljutott ez a színtelen, szagtalan, gyorsan oldódó kristályos por, ami az íztelen ételek „feljavítására” volt hivatott. Az élelmiszeripar kihasználta a nagy lehetőséget, és a jelentős költségcsökkentés reményében minden komolyabb vizsgálat nélkül használni kezdte.
glutamat3
Az 1970-es években, amikor a gyorsétkeztetés megkezdte piaci növekedését, a Na-glutamát használata óriási növekedésnek indult az élelmiszerekben. Ma már szinte mindenben megtalálható. A feldolgozott ételek többségében, valamint a gyorséttermi ételek több mint 90%-ban nagy mennyiségben jelenlévő anyaggá vált, levesporok, leveskockák, mártások, konzervek, fűszerkeverékek, fűszer sók, fagyasztott készételek, virslik, felvágottak, szójatermékek, üdítőitalok, burgonya szirmok, snack-ek, stb. elengedhetetlen alkotóeleme lett. Ez az anyag ráadásul függővé tesz bizonyos ételek fogyasztására.
Nem véletlen hogy a természetes ízű zöldségek, gyümölcsök nem ízlenek sok gyereknek, annyira hozzászoktak ennek az ízfokozónak az ételekben való jelenlétéhez. A média által közvetített reklámok ínycsiklandó ételei a „gondosan válogatott összetevőivel, íz varázslataival, íz rafinériájával”, szintén ezt függőséget erősítik.
glutamat2
Mi a gond vele?
A Na-glutamát egy neurotoxin, vagyis idegméreg. Tönkre teszi az agysejteket és többek között az agyalapi mirigy által irányított funkciókat. A következő tüneteket okozhatja:migrénes fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés, asztmás rohamok, egyensúlyzavarok, mellkasi fájdalmak, erős szívdobogás, gyerekeknél viselkedési zavarok. Jelentkezhetnek allergiás tünetek is: bőrpír, orrfolyás, kiütések. Egyéni érzékenységnek megfelelően van, akinél a legkisebb mennyiség is azonnali reakciót vált ki, van, akinél csendesen a felszín alatt munkálkodik. A gyerekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, mert náluk a vér-agy gát fejletlenebb állapota miatt a mérgező anyagok könnyebben találnak utat az agyba. A legújabb kutatások szerint a Na-glutamát nem egyszerűen csak allergiát okoz, hanem idegi elváltozásokat is így
Parkinson-, vagy Alzheimer-kórt. Káros hatásáról már 1968-ban lehetett cikket olvasni egy neves amerikai orvosi lapban, azóta számos kísérlet bizonyította sejtméreg mivoltát.
A glutamát ingerületátvivő aminosav, az agyi neuronok közötti információ átvitelben játszik szerepet. Ma már ismert, hogy a leggyakoribb daganatfajtáknak: mell, prosztata, bőr, vastagbél, tüdő, petefészekrák, valamint a fej és nyaki tumoroknak vannak glutamát receptoraik. Ha ezek a daganatok sok glutamátot választanak ki, sokkal gyorsabban nőnek és terjednek, valamint a szokásos kezelési eljárást is megzavarják.
glutamat4
Minek köszönhető töretlen lendülete?
Ahol csillapíthatatlan a profitéhség, ott könnyen eltűnnek a tömeges fogyasztói panaszok és könnyű szőnyeg alá söpörni a kutatási eredményeket. Tény azonban, hogy az emberek zöme érzékenyen reagál a glutamátra. A nyugati orvosi modell nem veszi figyelembe az élelmiszer bevitelt és az élelmiszereken keresztül felhalmozódott kémiai anyagok hatását, ezért sokáig az FAO vagy az EU szakértői elbagatellizálták a jelenséget mondván, nincs tudományos bizonyíték a glutamát egészségügyi kockázatára.
A vitatott ízfokozók legújabb megítélése már sokkal szigorúbb. A Független Egészségtanács Fórumában megjelent cikk szerint a glutamát kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Addig is, amíg eltűnik az élelmiszerekből - erre sok esélyt nincs -, figyeljünk az összetevőkre! Ma már sokan tisztában vannak az anyag káros hatásával, ezért a glutamátot cselesen különböző nevek alatt rejtik el az ételek összetevőiben.
Ha ezekkel találkozol, ne vedd meg!
"E-621, hidrolizált növényi fehérje, élesztő kivonat, autogénezett élesztő, ízfokozók, kalcium kazein, nátrium kazein, texturált fehérje."
Ha ezeket látod az élelmiszer-címkén, akkor biztos, hogy glutamáttal akarnak megetetni.
Az egészség nagyon fontos, ezért figyelni kell arra, hogyan táplálkozol, mit teszel kosaradba, mit adsz tovább gyermekednek.

2003. július 23., szerda

A kapitalizmus igazi természete

Sokan a kapitalizmust a szocializmus ellentétének tartják, egyfajta emberbarát rendszernek. A következőkben nem a kapitalizmus szélsőséges változata, hanem lételméleti alapja van bemutatva a tévelygés eloszlatása érdekében.
A kapitalizmus igazi természetét talán nem is lehetne jobban leírni, mint ahogy híres gondolatkísérletében Garett Hardin a "A közlegelők tragédiája"-ként írta le. A dolgozat első változatát 1968-ban tette közé a Science magazinban, és az elmúlt negyven év során e tárgyban talán a legtöbbet idézett eszmefuttatássá vált. A "tanmese" lényege az, hogy egy képzeletbeli falu közlegelője csak akkor maradhat hosszú távú egyensúlyban ("a fenntarthatóság" állapotában), ha minden gazda csak egy tehenet hajt be nap mint nap a közlegelőre. A hatékonyság és "extraprofitszerzés" kísértése azonban mégiscsak megjelenik egy szép napon, és az egyik gazda ettől kezdve suttyomban két tehenet küld be. Ezzel ugyan az egy tehénre eső hozadék csökken, de neki ezek után már két "csökkent hozadékú" tehén hoz hasznot, a többiek meg "csak kibírják" ezt a kis csökkenést! Itt jelenik meg az a mozzanat, amelyről majd még szólunk, és ez az externália, vagy extern költségek fogalma. A fogalmat egyébként a modern közgazdaságtan mint tudományos kategóriát vezette be, holott egyértelműen egy hatalmi törekvés ideológiai talapzatáról, egy jellegzetesen apologetikus képződményről van szó. Egy költség ugyanis csak akkor, és csak úgy tud "külsővé" válni, amikor és ahogyan egy szereplő rejtett többlethatalomra tesz szert, miközben a többi szereplő köteles erről nemcsak hogy "nem tudni", de még csak nem is "feszegetni" a kérdést. Már persze, ha nem akar a politikailag nem korrekt közbeszélés bűnébe esni. Vagyis "nálam a haszon, nálatok a költség" lehetne a törekvés mottója, ami kétségkívül ügyes, de aligha van bármi köze a demokráciához, és/vagy piacgazdasághoz, illetve ezek "eszméjéhez". Következetesen alkalmazva a fő árambeli politológia logikáját, az ilyen "áthárítós" konstrukciót tartalmazó szerveződési mód csak diktatúra lehet, legfeljebb annak egy rejtett, következésképp veszélyesebb formája.
A közlegelőre plusz tehenet beküldő gazda tehát valójában erőszakot tesz az egész rendszeren, rejtett diktatúrát gyakorol a "közlegelő" felett, elindítva ezzel azt a láncreakciót, amely aztán kikerülhetetlenül a rendszer egészének összeomlásához vezet.
Amikor már egyre kevésbé képesek érvényt szerezni a szent, a szakrum tiszteletének, akkor a "hatékonyság és versenyképesség" kísértései általában elkezdik először csak óvatosan, aztán egyre merészebben a szentség sérthetetlenségét támadni, ellenőrző intézményeit lebontani. A Mediterráneum vakító fehér szikláinak látványa ma már kiváló turisztikai attrakció, de azért nem árt rögzíteni: a csupasz szikla nem mindig volt az, és ebben a formájában az esztétikai díszlet funkcióján kívül alkalmatlan volna bármilyen emberi élet fennmaradására. A partok "elsziklásodásának" fő oka az, hogy számos kereskedő-hajós nép veszítette el a szakrális egyensúlyt biztosító intézmények felépítésére és üzemeltetésére való képességét.
Amikor ez a legmélyebb erkölcsi egyensúly megbomlik, akkor tehát jön a hatékonyság csábítása, ami nagyon "racionálisan" hangzik, és piaci logikával szemlélve hibátlan. Miért ne építenénk még több hajót, szállítanánk még több árut, mikor "van rá piaci kereslet"? Hát igen, vannak ezek a szakrális tilalmak, hogy csak bizonyos mennyiségű fát vághatunk ki, meg hogy türelemmel ki kell várni, amíg megnő a fák új nemzedéke, de piaci kereslet most (!) van, és nem a türelemmel kivárt időszak végén!
És még egy megjegyzés: Mikor is kezdődött a szélsőséges, brutális kapitalizmus beüzemelése? Valamikor a XVI. századi Angliában. Nyílván hallott mindenki az eredeti tőkefelhalmozás fogalmáról. De azért mégis célszerű leírni: ugye a textiliparhoz gyapjú kell. A gyapjúhoz birka, a birkához legelő. A kisárutermelőket (parasztokat és kézműveseket) erőszakkal tömegesen megfosztották a termelőeszközeiktől. Így az elkobzott földekből legelőket alakíthattak ki. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra: gyakorlatilag ingyen jutottak termelőeszközhöz, valamint az elszegényedett nincsteleneket véres törvényekkel arra kényszerítették, hogy bérmunkások legyenek, így igen olcsó munkaerőhöz jutottak.
Nincs itt egy érdekes párhuzam? Nem valami hasonlót csináltak a „rendszerváltás” utáni Magyarországon? Amikor külföldi parancsra tönkretették a mezőgazdaságot, a főbb iparágakat (növényolajipar, cukoripar, és még sorolhatnám…) is szépen lerombolták? Magyarország mindig is agrár ország volt, erre ipari országot akartak csinálni belőle. A multinacionális vállalatokat pedig a nyakunkra telepítették, a külföldi tőke aránya az egekbe szökött, ami már önmagában non plus ultra állapot. Így szintén két legyet ütöttek egy csapásra: a tönkretett mezőgazdaság miatt elszegényített magyarok igen olcsó munkaerőt jelentenek a multik számára, és egyben megfosztották az országot attól, hogy önellátó legyen.
Kísérteties hasonlóság.
Természetesen a kapitalizmusnak nem a szocializmus, az ellentéte, sőt, semmilyen ’-izmus’. Mindkettő sátáni rendszer, mert a természeti törvények, a teremtés rendje ellen lázad erőszakkal. Ami mégis közös bennük, hogy mindkettő ugyanattól a háttérerőtől származik, ami már elég régóta jelen van a világban.
Már csak az a kérdés, hogy mikor ébredünk fel, és ismerjük fel a módszereiket.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/2622-a-kapitalizmus-igazi-termeszete

2003. július 4., péntek

Seattle főnök beszéde

Seattle főnök beszéde, amelyet 1855-ben mondott Franklin Pierce-nek, az Egyesült Államok elnökének abból az alkalomból, hogy a fehérek meg akarták vásárolni az őslakók földjét, s rezervátumot jelöltek ki számukra. A beszéd oly gyönyörű és mély értelmű tanításokat tartalmaz létrendi kérdésekről, ember és természet kapcsolatáról, hogy azt „ötödik evangéliumként” emlegetik:
"A washingtoni nagy törzsfőnök azt üzente, meg kívánja vásárolni a földünket. A nagy törzsfőnök elküldte nekünk barátságának és jóakaratának szavait is. Ez megtisztelő számunkra, mert jól tudjuk, őneki a mi barátságunkra nincs szüksége. S megfontoljuk az ajánlatát, mert tudjuk, ha nem fogadjuk el, talán majd eljön a fehér ember, és puskával veszi el a földünket.

Hogyan lehet az égboltot vagy a föld melegét megvásárolni vagy eladni? Ez a fogalom számunkra ismeretlen Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg?
Majd eldöntjük, mitévők legyünk. Amit Seattle törzsfőnök mond, abban a washingtoni nagy törzsfőnök ugyanúgy biztos lehet, ahogy a fehér testvéreink az évszakok váltakozásában biztosak. Az én szavaim olyanok, akár a csillagok, nem enyésznek el.
Népem gondolkodása és tapasztalata szerint e Föld minden darabja: a fenyők fénylő levelei, a vízpart fövenye, a sötét erdőket megülő köd, minden irtás, minden zümmögő bogár szent. A fákban szétáradó nedvek a rézbőrű emberek emlékét éltetik tovább.
Amikor a fehérek halottai útra kelnek, hogy a csillagok közt bolyongjanak, elfelejtik a földet, ahol születtek. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a csodás szépségű földet, mert a föld a rézbőrű embernek édesanyja. Részei vagyunk a földnek, és a föld része mindannyiunknak. Nővérünk minden illatozó virág, és fivérünk az őz, a ló és a nagy szirti sas. A sziklás magaslatok, a termékeny rétek, a ló testének és az ember testének melege – mindez összetartozik. Egyetlen család.
Ha tehát a washingtoni nagy törzsfőnök azt üzeni nekünk, hogy meg akarja vásárolni a földünket, sokat kíván tőlünk. A nagy törzsfőnök azt is tudatja velünk, hogy ad majd nekünk egy olyan helyet, ahol kényelmesen és magunk közt élhetünk. Ő lesz az apánk, és mi a gyermekei leszünk. De vajon lehet-e ez így valaha is?
Isten a fehérek népét szereti, és elhagyta rézbőrű gyermekeit. Gépeket ad a fehér embernek, hogy munkájában segítse, és nagy falvakat épít neki. A fehér törzsfőnök népe napról napra hatalmasabb. Nemsokára elárasztja ezt az egész tájat, ahogy a váratlan esők után a vízmosásokban lezúduló folyóink szokták. Az én népem olyan, mint a visszahúzódó dagály – csakhogy nem tér többé vissza.
Nem, mi két különböző faj vagyunk. Gyermekeink nem játszanak egymással, és véneink nem ugyanazokat a történeteket mesélik. Isten a fehér ember népéhez pártolt, mi árván maradtunk.
A nagy törzsfőnök ajánlatát földünk megvásárlására megfontoljuk. Nem lesz könnyű a döntés, mert nekünk szent ez a föld. Szeretjük ezeket az erdőket. Valahogy mi mások vagyunk. Számunkra a patakok és a folyók csillámló vize nem csupán víz, őseink vére az.
Ha eladjuk a fehér embernek ezt a földet, tudnia kell, hogy szent ez a táj, és gyermekeit meg kell tanítania rá, hogy szent, és hogy a tavak áttetsző vizében minden tovaringó kép az én népem életének hagyományait és eseményeit őrzi.
A víz csobogása az én őseim hangja. A folyók testvéreink – megoltják szomjunkat. A folyók hátukra veszik a kenuinkat, és táplálják gyermekeinket. Ha eladjuk ezt a tájat, a fehér embernek meg kell tanulnia, és gyermekeit is meg kell tanítania, hogy a folyók a testvéreink, a mieink és az övéik, és mától fogva jónak kell lennie a folyókhoz, ugyanúgy, ahogy minden más testvéréhez jó.
A rézbőrű embernek folyvást hátrálnia kell az előrenyomuló fehér ember elől, ahogy a hajnali köd húzódik vissza napkeltekor az erdőbe. De apáink hamva szent, sírja megszentelt föld, s így nekünk szentek ezek a dombok, ezek a fák, szent ez a darab föld.
Tudjuk, hogy a mi érzelmeinket a fehér ember nem érti meg. Számára ez ugyanolyan föld, mint bármely másik, mert idegen, aki éjszaka érkezik, és elveszi a földtől mindazt, amire szüksége van.
Neki a föld nem testvére, hanem ellensége, és mihelyt meghódította, továbbáll. Elhagyja apái sírját – és nem gondol többé vele. Elorozza gyermekei leendő földjét, és nem gondol vele. Elfelejti atyái sírját és gyermekei jogát arra, hogy megszülessenek. Úgy bánik édesanyjával, a földdel, és testvérével, az éggel, mint holmi eladásra vagy zsákmányolásra való dologgal, eladja, akár a juhot vagy a csillogó gyöngyöt. Mohósága elnyeli a földet, és nem hagy hátra mást, csak sivatagot.
Nem tudom, a mi természetünk más, mint az övé. Városai látványa fáj a rézbőrű embernek. Talán azért, mert a rézbőrűek vadak, és nehéz a felfogásuk.
A fehérek városaiból eltűnt a csend. Nem akad bennük egyetlen olyan hely sem, ahol tavasszal meghallani a rügyfakadást vagy a rovarzümmögést. De meglehet, csupán azért vélekedem így, mert én is vad vagyok, és mindezt nem értem. Ez a lárma sérti a mi fülünket.
Mi maradhat meg az életből, ha nem hallani a madarak rikoltozását vagy éjszaka a békák civódását a tóban?
Rézbőrű vagyok, és számomra felfoghatatlan mindez. Az indián szereti a tó tükrét simogató szél suttogását, a déli esőben tisztára mosdott szelet s a fenyvesek nehéz illatát. A levegő becses a rézbőrű ember számára, mert minden egyazon levegőn osztozik. Állat, fa, ember – mind ugyanazt a levegőt szívja.
Úgy látszik, a fehér ember nem vesz tudomást a levegőről, amelyet beszív; akárcsak a napokon át haldoklóé, az ő szaglása is eltompult, érzéketlen a bűz iránt.
Hanem ha eladjuk neki a földünket, nem szabad megfeledkeznie róla, hogy számunkra becses a levegő, mert a föld lelke az, mely megosztja magát minden élővel, melyekben lakozik. A szél volt apáink szájában az első lélegzet, s a szél lesz az utolsó leheletünk. A szélnek kell erősítenie gyermekeinket is. És ha eladjuk a fehér embernek a földünket, úgy kell azt megbecsülnie, mint különleges, megszentelt földet, mint olyan helyet, ahol ő is megérezheti a szélben a réti virágok édes illatát.
Megfontoljuk az ajánlatát, és ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk, akkor csakis egy feltétellel: a fehér embernek úgy kell bánnia e föld állataival, mint a testvéreivel. Vadember vagyok, s én másként nem foghatom fel ezt.
Ezerszám láttam oszló bölénytetemeket, melyeket a fehér ember hagyott maga után – a bölényeket az elhaladó vonatból terítette le.
Vadember vagyok, és nem értem, miként lehet az a füstölgő vasparipa fontosabb a bölénynél, amelyet mi csupán azért ejtünk el, hogy életben maradjunk.
Mit ér az ember állatok nélkül? Ha valamennyi állat kiveszne, az ember belepusztulna lelkének mérhetetlen magányába. Ami ma az állatokkal történik, nemsokára az emberekkel is megtörténik majd. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is.
A fehér embernek meg kell tanítania gyermekeit arra, hogy lábuk alatt őseink hamvai porladnak. Hogy tiszteljék ezt a tájat, mondja el nekik, a földben őseink szelleme lakozik. Tanítsa meg gyermekeit arra, amire mi tanítottuk a mieinket: a föld a mi édesanyánk. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is.
Amikor az emberek a földre köpnek, saját magukat köpik le. Mert tudni való, nem a föld tartozik az emberhez, hanem az ember a földhöz – ezt tudjuk. Minden összetartozik, ahogy a vér tartja össze a családot. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is.
Nem az ember teremtette a mozgást és az életet, ő a mozgásnak és életnek csupán parányi része. Amit a fehér ember ez ellen a mozgás és élet ellen tesz, azt önmaga ellen teszi. Nem, nem élhet együtt a nappal és az éjszaka.
Halottaink tovább élnek a föld édes vizeiben, évről évre visszatérnek a tavasz nesztelen lépteivel, és lelkük ott lebeg a tó tükrét fodrozó szélben.
A fehér ember ajánlatát földünk megvásárlására megfontoljuk. Hanem azt kérdi az én népem: mit akar voltaképpen a fehér ember?
Miként vásárolható meg az égbolt vagy a föld melege, vagy az antilop szökellése? Miként adhatjuk ezt el neki – és miként vásárolhatja ezt meg? Vagy talán azt tehet a földdel, amit akar, pusztán azért, mert a rézbőrű ember aláír egy darab papírt, és átadja a fehér embernek? Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg?
Visszaadhatja a pénze a bölények életét, ha már az utolsót is leterítette? Az ajánlatát megfontoljuk.
Tudjuk, ha nem fogadjuk el, majd eljön a fehér ember, és fegyverrel veszi el a földünket. De mi vademberek vagyunk.
A fehér ember – mulandó hatalmától megrészegülve – tán már istennek képzeli magát, aki birtokolja a földet. De vajon birtokolhatja-e bármely ember is a tulajdon édesanyját?
Megfontoljuk a fehér ember földünk megvásárlására tett ajánlatát, a nappal és az éjszaka nem élhet együtt – megfontoljuk az ajánlatát, hogy vonuljunk rezervátumba. Félrehúzódva és békében fogunk élni.
Nem fontos, hol éljük le maradék napjainkat. Gyermekeink látták apáikat megalázva és legyőzve. Harcosainkat megszégyenítették. Vereségeik után napjaikat henyéléssel töltik, testüket édes étkekkel és erős italokkal mérgezik.
Nem fontos, hol töltjük el maradék napjainkat. Már nincs sok hátra. Még néhány óra, néhány tél – és azoknak a nagy törzseknek, amelyek egykor ezen a tájon éltek, vagy most maroknyi csapatokban kóborolnak az erdőkben, egyetlen gyermeke sem marad már, hogy elsirassa azt a sírba hullt népet, amely valaha ugyanolyan erős és bizakodó volt, mint a fehér ember.
De miért keseregnék népem pusztulásán, minden nép emberekből áll, semmi egyébből. Az emberek jönnek és mennek, éppúgy, mint a tenger hullámai. Még a fehér ember sem, akivel Istene úgy bánik és úgy beszél, mint barát a barátjával, még ő sem menekülhet el mindnyájunk közös rendeltetése elől. Talán mégis testvérek vagyunk. Majd meglátjuk.
Egyvalamit tudunk – azt, amire a fehér ember egy napon még csak rá fog ébredni –, a mi Istenünk és a fehér ember Istene ugyanaz.
A fehér ember most talán azt hiszi, Istent is uralja, ugyanúgy, ahogy a mi földünk birtoklására tör; de ezt nem teheti. Az Isten minden ember Istene – a rézbőrűeké éppúgy, mint a fehéreké.
Ez a táj becses számára, és megsebezni a földet annyi, mint semmibe venni annak Teremtőjét. A fehérek is elenyésznek, talán hamarabb, mint az összes többi törzs. Folytassák csak hajlékuk szennyezését, és egy éjjel belefúlnak majd tulajdon hulladékaikba.
De fényes lesz a pusztulásuk, ha majd elemészti őket Isten haragja, aki ide vezette őket erre a földre, és elrendelte, hogy uralkodjanak e táj fölött és a rézbőrű ember fölött. Ez az elrendelés számunkra rejtély.
Ha majd minden bölény le lesz terítve, és minden vadló be lesz törve, ha az erdő rejtett zugai emberek sokaságának bűzétől lesznek terhesek, és a termékeny dombok látványát beszélő drótok rútítják el, hol lesz akkor a rengeteg, hol lesz a sas, és mit jelent majd búcsút mondani a gyors lónak és a vadászatnak? Az élet végét és a tengődés kezdetét.
Valamilyen különös oknál fogva Isten hatalmat adott a fehéreknek az állatok, az erdők és a rézbőrű ember fölött, ez az ok számunkra rejtély. Talán megérthetnénk, ha tudnánk, miről álmodik a fehér ember – miféle reménnyel kecsegteti gyermekeit a hosszú téli estéken, és milyen látomásokkal népesíti be képzeletüket, hogy folyvást a holnapra vágynak. De mi vademberek vagyunk – a fehér ember álmai rejtettek előttünk. És mivel rejtettek, ő is, mi is a magunk útját járjuk majd.
Mert mindenekfölött tiszteljük az ember jogát, hogy kedve szerint éljen – tekintet nélkül arra, miben különbözik testvéreitől. Nem sok az, ami összeköt bennünket.
A nagy törzsfőnök ajánlatát megfontoljuk. És ha beleegyezünk, akkor csupán azért, hogy biztosítsuk magunknak a rezervátumot, amelyet ígért. Ott talán a magunk módján tölthetjük el rövidre szabott napjainkat. Ha majd az utolsó rézbőrű ember is távozik erről a földről, és emléke már csak egy felhő futó árnyéka lesz a préri fölött, ezekben a nyírfákban és ezekben az erdőkben még mindig élni fog apáink szelleme. Mert ők szerették ezt a földet, ahogy az újszülött szereti anyja szívének dobogását.
Ha eladjuk a fehér embernek a földünket, szeresse úgy, ahogy mi szerettük, viselje gondját, ahogy mi viseltük, őrizze meg emlékezetében olyannak, amilyen akkor volt, amikor birtokába vette. És minden erejével, a lelkével, a szívével őrizze meg a gyermekeinek, és szeresse, ahogy Isten szeret valamennyiünket.
Mert egyvalamit tudunk – a mi Istenünk s a fehér ember Istene ugyanaz. És az Istennek szent ez a föld.
A fehér ember sem kivétel, nem menekülhet el a közös rendeltetés elől. Talán mégis testvérek vagyunk. Majd meglátjuk."
F. Kováts Piroska fordítása,


http://okovaros.com/weblapok/seattle.html

2003. június 9., hétfő

San Martino 2003.6.8

(San Martino 2003.6.8)
Áldjuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket!
Érezzétek át ezen a napon, hogy Jézussal vagytok,
élő cselekvésben és boldogságban,
Jézussal, aki ma is szétküld benneteket a világba:
cselekvéseteket az Ő cselekvésével óhajtja egyesíteni,
és ugyanígy életeteket az Ő életével óhajtja egyesíteni.
Az az új hatóerő, melyet Jézus ma rátok kiáraszt,
eltávolít tőletek minden félelmet,
hogy az Anyával együtt
összegyűjthessétek az Ő Egyházát,
és kölcsönösen így köszönthessétek egymást:
«Béke veletek!» «Béke mindnyájatokkal!»
És ez az Ő békéje lesz bocsánatával együtt!
Drága gyermekeim, köszönetet mondok nektek, hogy
Szeplőtelen Szívemnek szenteltétek magatokat,
amit áhítattal a szívembe fogadok.
Megáldalak és magamhoz szorítalak benneteket!

2003. május 31., szombat

Divattörténet a rendszerváltozás előtt


A cikkben a 70-es és 80-as évek világdivatjának nagyon rövid, mondhatni vázlatos leírása után a magyar jellemzők jelzés értékű felvillantására is sor kerül, majd a sort az interneten fellelhető információk felsorolása zárja.
Az 1970-es évek elején etnikai jellegű, természetes és puritán ruhák uralkodtak. Az előző évtized hippidivatját népies elemekkel dolgozták át, és a hagyományos kézművesmesterségek, mint pl. a kötés, a szövés, a kelmefestés a divat középpontjába kerültek. Ismét virágzott az art deco. A divat és a művészet együttműködéséből új inspiráció született olyan divattervezők munkájában, mint Ossie Clark, Celia Birtwell, Bill Gibb és Zandra Rhodes.
Meghatározó stíluselemek:
- Az 1960-as évek ingruhái és kemény vonalai után ismét nőiesebb ruhák tűntek fel
- A mini kiment a divatból, újra feléledt a midi és a bokáig vagy földig érő maxi szoknya.
- Diana-dekoltázs: a meztelen egyvállas, asszimetrikus nyakkivágást először a XIX. század második felében tűnt fel, alkalmazták a 30-as és az 50-es években is, de népszerűvé ennek az évtizednek a végén vált, különösen Roy Halston kidolgozásában
- Folklórjelleg: az etnikai arculat minden típusa meghatározta a trendet. A csipkés és zsinóros szegélyű, hamis gyöngyökkel kivarrt blúzok népies divatja univerzálissá vált
- Nadrágkosztümök: a nadrágok a trapézszabásból indultak, 1975 körül szélesek és harang alakúak, ezután az egyenes és széles szabásra korlátozódtak, majd az évtized végére ismét szűk fazont kaptak. Népszerű szövetek voltak a nehéz kreppek, a kötött gyapjú- és courtelle-dzsörzék, valamint a szőtt poliészter anyagok
- Minták: rengeteg virágmotívum és természetes minta bukkant fel. A 60-as évekből fenntmaradt geometrikus alakzatok és csíkok inkább nyomásokban és mintákban, mintsem formában, szabásvonalban jelentkeztek
- Forrónadrágok: a 70-es években jöttek divatba a feneket alig takaró, rendkívül rövid nadrágok, amelyek esti viseletre bársonyból vagy lurexből készültek. Gyakran gombos maxi- vagy midiszoknya alatt viselték őket, amelyek elöl nyitottak voltak
- Punk: a Malcolm McLaren és Vivienne Westwood irányította punkmozgalom romboló és intézményellenes volt; rabkellékek, biztosítótűk, feltépett szegélyek és kaotikus, szabálytalan tűzdelések jellemezték
- Diszkódivat: csillogó, fémes, sziporkázó anyagok jellemezték, mint a flitter, lurex és spandex
Az 1980-as években a minőségi divattervezők divatját – olyan nevekét, mint Gianni Versace, Louis Féraud, Claude Montana vagy Chanel – csak a gazdagok engedhették meg maguknak. Az okosabb divattervezők, mint Jean Paul Gaultier, megismerték és átalakították az utcai stílust, a haute couture teljesen elszigetelődött.
Az évtized közepére a dolgok kezdtek rendbe jönni, a világ pénzügyi fővárosai fellendülést mutattak. Calvin Klein, Donna Karan és Ralph Lauren számítottak a nagy neveknek.
A másik szinten a hiphopzenészek elindították a Nike, Adidas és a Reebok márkájú sport- és szabadidőruházat őrületét, ami aranyláncokkal, medálokkal, gyűrűkkel és tréningnadrágokkal kiegészülve a legmaradandóbb utcai divat lett.
Meghatározó stíluselemek:
- Utcai vislet: a betűk, számok és grafikák a nagyméretű pólókat az 1980-as évek legnépszerűbb darabjaivá tették
- Bő szoknyák és rétegezés
- Széles, behúzott övek: az összehúzott derék a 80-as évek öltözékének központi eleme volt. A telt idomú sziluett, amely öv révén tért vissza a divatba, óriási hatást váltott ki
- Asszimetria: elterjedtek a csapot vállak, az átmeneti hosszúságú szoknyaaljak
- Laura Ashley ruhák: Laura Ashley bájos nőiességet vitt az öltözékekbe, ruháit az újviktoriánus, ódivatú romanticizmus jellemezte, amely láthatóan megfelelt a kor konzervatív ízlésének.
Mi volt a helyzet Magyarországon?
A fogyasztás szerkezete a 70-es évek első felében fokozatosan változott, csökkent az élelmiszerek és a ruházati cikkek részaránya. Az áruellátás hagyott kívánni valókat maga után (télen pl. hiány volt télikabátból, pulóverből…). A viselt ruha minősége ismét egyre “láthatóbban” függött a jövedelemtől, az öltözködés újra a személyes helyzet egyik megjelenítőjévé vált. A szegényebbek számára a hiányos ruházat pótlása jelentette a legnagyobb gondot, a jómódúaknak a választékhiány, a luxuscikkek beszerezhetetlensége jelentett problémát, ezt külföldi beszerzésekkel orvosolták (Bécsbe jártak vásárolni).
Markáns különbségek mutatkoztak a különböző foglalkozású és jövedelmi helyzetű csoportok ruházati kiadásaiban. A ruházati fogyasztásban a 70-es években belső átrendeződés ment végbe. Az alacsonyabb minőségű termékek kereslete folyamatosan csökkent, a magasabb minőségűeké viszont ezzel párhuzamosan növekedett.
A 70-80-as években Magyarországon a divat lényegében önálló iparággá vált. A trendek előrejelzése, a várható igények felmérése, a divat formálása a Magyar Divat Intézet feladata volt. A magyar divat lassan követte a nemzetközi divatot.
Az ellátásban és a választékban mutatkozó hiányt az egyre jobban megerősödő magánszektor is enyhítette. A 80-as évek elejére bontakozott ki a “butikkultusz”, ami az érvényes divatáramlatok naprakész követését tette lehetővé.
A 70-es évek magyarországi divatját a különböző irányzatok egymás mellettisége, a sokszínűség jellemezte. A nők ruhatárában a mini és a midi, a kosztüm és a famernadrág egyaránt megtalálható volt. És fokozatosan növekedett a népies, az egykori falusi viselet elemeit felhasználó ruhák népszerűsége is. Az is egyre fontosabbá vált, hogy a viselt ruhadarab valamilyen ismert márkához tartozzon.
A divat és az öltözködés fontosságának a felértékelődését jelezte az is, hogy 1970-ben Ifjúsági Divatbizottság alakult, azzal a céllal, hogy elősegítse a fiatalok “korszerű, praktikus és kulturált öltözködését”. További információk és érdekesességek: Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig.
Mit találunk a neten?
A netes divattörténeti áttekintések általában nem jutnak el a XX. századig, de vannak kivételek.
Mi az első dolog, ami eszébe jut az emberek igen nagy százalékának, ha meghallja azt a szókapcsolatot, hogy 80-as évek divatja? Igen, igen, a méltán híres, egyedülálló és megismételhetetlen trapper farmer, bevezetését példátlan reklámkampány előzte meg: újsághirdetések jelentek meg a Magyar Ifjúságban, az Ifjúsági Magazinban, az Esti Hírlapban, és a Fülesben. A Petőfi rádióban hetente kétszer, a televízióban hetente háromszor sugároztak Trapper reklámot. A mozikban a híradó és a film között az egész ország láthatta a cowboyos reklámfilmet. Az Erkel színház függönyét a 78/79 évadban Trapper hirdetés díszítette. Magyarországon ruhaneműnek még sosem csaptak ekkora hírverést. (forrás)
Másik klasszikus: a Tisza Cipő. A hetvenes évek legendás márkája, és nem is tűnt el végleg: 2003-tól ismét megjelent a piacon. A Tisza Cipőgyár 1971-ben indította el a sportcipők gyártását, mely sok fiatal kedvenc cipőjévé vált. A gyár legrégebbi termékei a gumitalpú – vulkanizált eljárással készült – tornacipők, melyek számos színben kerültek az üzletekbe. Ebben az időben a Tisza Cipőgyár volt Magyarország legnagyobb cipőgyára. (forrás)
Igazi aranybánya a retronom, az öltözködés rovatban igazi gyöngyszemeket találunk. Ezek a reklámok és az abban látható sziluettek (ahogy ezek is) jól példázzák az előzőleg leírtakat.
Egyszerű, frappánsan megfogalmazott szlogenek jellemezték a kort, ízelítő: Röltex, Skála, Pécsi kesztyű, Hablon, Trapper, Párduc. Lássunk címlapokat is: Ez a divat, egy másik Ez a divat, újabb Ez a divat, Fürge ujjak, Pesti divat. További nézelődési lehetőség: test- és szépségápolás rovat. Itt szintén nagyrészt korabeli reklámok és termékek fotója található.
1998-ban a Magyar Filmintézet támogatásával elkészült a Budapest retró – Életképek a 60-as 70-es évekből című film, amely kizárólag archív híradók és propagandafilmek felhasználásával igyekezett felidézni néhány momentumot a Kádár-korszak hétköznapjainak hangulatából. A film öt, egyenként 15-20 perces részből áll, ezek egyike A pesti divat címet viseli. Sajnos eddig még nem sikerült megszereznem a filmet, pedig valószínű hasznos lenne…
És végül: jó sok kérdés a divatról, olyanok, amik egyszer már biztos eszébe jutottak az embernek, de nem tudta, hol keresse a válaszd, most itt a megoldás.

2003. május 21., szerda

A csendes háború néma fegyverei

Fejezetei:

Biztonság
Történelmi bevezetés
Politikai bevezetés
A legfontosabb kérdés az uralom
Energia
A néma fegyverek leírása és bemutatása
Rothschild felfedezés: A látszólagos tőke, mint papiros indukcióstekercs
A gazdasági modell
Az időtényező és az önpusztító ingadozások
A gazdasági sokkok tesztelése
A félrevezetés, mint főstratégia
Beleegyezés, mint győzelem
Egy nemzet politikai struktúrája – függőség





;Köszöntünk a Fedélzeten!

Ennek a publikációnak a megjelentetésére a csendes háborúnak nevezett 3. világháború 25. évfordulója alkalmából kerül sor, amely szubjektív biológiai fegyverek, másrészt néma fegyverek segítségével folyik. Ennek a háborúnak, valamint stratégiájának és fegyvereinek a bevezető ismertetését tartalmazza ez a könyv.


Biztonság

Nyilvánvalóan lehetetlen egy társadalom manipulálását vagy automatizálását, azaz automatizmusok rendszerével (néma fegyverekkel) – nemzeti vagy tágabb keretek között – történő befolyásolását, megvitatni, ha nem feltételezzük, hogy léteznek az emberi élet társadalmi kontrolljára vonatkozó távlati célok, nevezetesen, az alávetés és a lakosság létszámának a csökkentése.

Ez a kézikönyv egy szándéknyilatkozat. Az ilyen írásokat meg kell védeni attól, hogy a nyilvánosság közelebbről megismerhesse őket, különben felismernék az emberek, hogy technikailag egy belföldi háborúra vonatkozó formális hadüzenetről van szó. Továbbá azt is be kell látni, hogy amikor nagyhatalmú személyek, illetve e személyek csoportjai, a nyilvánosság tudomása nélkül alkalmaznak ilyen módszereket gazdasági uralmuk érdekében, akkor belső hadiállapot létezik eme személyek és csoportok, valamint a társadalom többi része között.

A mai problémák megoldása gátlástalan módszereket igényel, amelyek nincsenek tekintettel a vallási, erkölcsi és kulturális értékekre.

Önök azért vesznek részt ebben a programban, mert képességeik révén alkalmasak arra, hogy az emberi társadalmat hűvös tárgyilagossággal szemléljék, megfigyeléseiket és következtetéseiket elemezzék, és más, hasonló képességű intellektuelekkel ezt megvitassák anélkül, hogy diszkréciójukat elveszítenék. Ezeket az erényeket Önök saját, jól felfogott érdekükben gyakorolják. Ne hátráljanak meg előle.”

Az olvasó ebben az idézetben – kommentálja Cooper a kézikönyv most ismertetett részét – egy formális hadüzenetre ismer, amelyet a pénzvagyont birtokló illuminátusok intéztek az Egyesült Államok polgáraihoz. El kell ismernünk, hogy ennek a nyilatkozatnak az alapján egy háborús állapot létezik, és létezett már korábban is az Amerikai Egyesült Államok polgárai, és a támadást indító illuminátusok között. Úgy gondoljuk: ennek alapján Amerika békés polgárai jogosultak arra, hogy a szükséges lépéseket megtegyék, beleértve a polgári engedetlenséget is azért, hogy az ellenséget azonosítsák, és egy ellentámadással megsemmisítsék. Ez arra az isteni eredetű jogra alapozható, hogy valamennyi békés nép védekezhet a támadás és a rombolás ellen, minden ellenség ellen, amely háborúban áll vele. Ezt alátámasztja az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és az Egyesült Államok alkotmánya, továbbá az elismert történelmi precedensek, amelyek igazolják a zsarnokok megsemmisítését.

Történelmi bevezetés

A néma fegyverek technológiája – folytatódik a kézikönyv – az operációkutatásból (Operations Research, O. R.) alakult ki, vagyis egy olyan stratégiai és taktikai metodológiából, amelyet Angliában a II. Világháború idején fejlesztett ki a katonai vezetés. Az operációkutatás eredeti célja a légi és földi védelem stratégiai és taktikai problémáinak a tanulmányozása volt, hogy a korlátozott katonai segédeszközöket hatékonyabban lehessen az ellenséggel szemben bevetni (vagyis logisztika).

Azok, akik hatalmi helyzetben voltak (pl.: The Council on Foreign Relations, CFR, az Egyesült Államokban működő Külföldi Kapcsolatok Tanácsa) hamarosan felismerték, hogy hasonló módszerek hasznosak lehetnek ahhoz, hogy egy társadalmat teljes mértékben ellenőrizhessenek. De ehhez a meglévőknél jobb segédeszközökre van szükség.

A társadalmi manipuláció (azaz a társadalom elemzése és folyamatainak automatizálása) megköveteli a nagy mennyiségű, és állandóan változó gazdasági információknak a gyors egybevetését. Ehhez nagy sebességű adatfeldolgozó rendszerekre van szükség, amelyek előre jelezhetik, mikor kész a társadalom a kapitulációra. A relais-rendszerrel működő computerek túlságosan lassúak voltak, de az az új típusú elektronikus computer, amelyet 1946-ban Presper Eckert és John W. Mauchly feltalált, már alkalmasnak látszott. A következő áttörés 1947-ben volt, amikor George B. Danzig matematikus kidolgozta a lineáris programozás simplex módszerét. (Ez olyan számolási eljárás, amelynek az alkalmazásával adott számú tényező megszabott számú elosztása a legkedvezőbben, leggazdaságosabban oldható meg; főleg a tervezésben van nagy jelentősége. D. J.) Ezután következett a tranzisztor, amelyet Barden, Brattain és Shockley fejlesztett ki 1948-ban, és amely lehetővé tette a computer-kapacitás nagyarányú bővítését a méretek és az energia csökkenésével. Miután a hatalom birtokosainak a rendelkezésére állt ez a három találmány, egyesek azt feltételezték, hogy ezek lehetővé teszik számukra a világ gombnyomással való ellenőrzését. Azonnal színre lépett a Rockefeller Alapítvány, és a Harvard College számára négyéves időtartamra elvállalta egy gazdasági kutatási program finanszírozását, amelynek az amerikai gazdaság tanulmányozása volt a célja.

Egy évvel később, 1949-ben, csatlakozott ehhez a Harvard-programhoz az Egyesült Államok légiereje is. 1952-ben az eredeti kutatási program befejeződött, és ekkor az illuminátusok elitje elhatározta az operációkutatás következő szakaszának a beindítását. A Harvard kutatási program igen sikeres volt, amiként azt néhány eredményének a nyilvánosságra hozatala bizonyította, és amelyekből kiderült, hogy a társadalom gazdasági manipulációja lehetséges.

Amikor 1954-ben színre lép a MASER-technika (Microwave Amplification by Stimulated Emission of Radiation, azaz mikrohullám erősítés stimulált sugárkibocsátással; D. J.), egyesek azt hitték, hogy a nehézvízből és tengervízből nyert atommag-fúzió segítségével néhány évtizeden belül korlátlan energiaforráshoz jut az emberiség, és így a társadalom feletti hatalom is korlátlanul növekedhet. Ez a kombináció ellenállhatatlannak tűnt. A csendes háborút a nemzetközi elit (a Bilderberg Csoport) egy 1954-ben tartott és teljesen elhallgatott tanácskozásán hirdette meg. Noha ez a néma fegyverrendszer 13 évvel később csaknem nyilvánosságra került, a fegyverrendszer kifejlesztése soha nem ütközött nagyobb ellenállásba. Ez a kötet a csendes háború kezdetének a 25. évfordulóját jelzi. Az eltelt időben ez a belső háború már számos győzelmet ért el sok fronton az egész világon.

Politikai bevezetés

Csak idő kérdése volt, esetleg néhány évtizedé – ismerték fel egyesek 1954-ben -, hogy az alulmaradt tömegek megragadhassák a hatalom központját, mivel a néma fegyverek új technikájának az elemei, éppen olyan jól alkalmazhatók egy társadalmi utópia, mint egy magánutópia megvalósítására.

A legfontosabb kérdés az uralom kérdése, amely az energiatudomány területével foglalkozik.

Energia

Minden tevékenység kulcsa a földön az energia. A természettudomány a természeti energia forrásával és ellenőrzésével, a társadalomtudomány, amely elméletileg gazdasági tanításként jelenik meg, a társadalmi energia forrásaival és ellenőrzésével foglalkozik. Mindkettő könyvelési rendszer: matematika. Éppen ezért a legfontosabb energiatudomány a matematika. A könyvelő az úr, ha a nyilvánosság nem tud semmit a könyvelésben alkalmazott módszerek és eljárások összességéről. Minden tudomány csak egy cél elérésére szolgáló eszköz. Az eszköz a tudás. A cél a kontroll. (Vagyis a cél szentesíti az eszközt.) Ezen túlmenően már csak egy kérdés marad: ki húz hasznot ebből?

Ez volt 1954-ben a legfontosabb kérdés. Noha az úgynevezett erkölcsi kérdések is szóba kerültek, egyetértés volt a természetes kiválasztódás törvénye tekintetében, hogy egy nép vagy embercsoport, amelyik nem használja az értelmi képességeit, nem jobb az állatnál, amelynek nincs ilyen intelligenciája. Az ilyen emberek olyanok, mint a tenyészállatok, akik saját választásuk és beleegyezésük alapján a fogyasztásra szolgáló húshoz hasonlóak.

Következésképp szép csendben – a jövőbeni világrend érdekében – elhatározták egy olyan hangtalan magánháború megindítását az amerikai társadalom ellen, amelynek végcélja a természeti és társadalmi energiát (gazdagság) átadni az iskolázatlanoktól és önállótlanoktól a képzetteknek, önállóknak és felelősségteljeseknek, akik méltóak erre. Ennek a célnak az eléréséhez szükség van új fegyverek megalkotására, beszerzésére és alkalmazására, amelyek – miként ez kiderült – olyan fajtájú fegyverek, amelyek használatuk és társadalmi elismertségük tekintetében annyira kifinomultak és magasan fejlettek, hogy méltán megérdemelték a “néma fegyverek” elnevezést.

A kézikönyv ezt követően azt fejti ki, hogy a közgazdasági kutatás célja, amint azt a tőke mágnásai (bankok), valamint a fogyasztási cikkeket és szolgáltatásokat előállító ipar megvalósítja, egy olyan gazdaságnak a bevezetése, amely tökéletesen előreprogramozható és hatékonyan manipulálható. Egy ilyen előre jól prognosztizálható gazdaságnak az eléréséhez szükséges az alsóbb társadalmi osztályok abszolút kontroll alá helyezése, azaz “szobatisztává” tétele, és az ezekhez tartozó fiatalokat már kora ifjúságuktól kezdve olyan terhekkel és hosszan tartó társadalmi kötelezettségekkel kell megterhelni, hogy ne legyen alkalmuk feltenni a kérdést: vajon mindez rendben van-e így? Azért, hogy el lehessen érni egy ilyen konformitást (engedelmes alkalmazkodást és nyájszerű egyformaságot D. J.), az alsóbb osztályok családi kötelékeit fel kell bomlasztani a szülők fokozatos munkábaállításával, közösségi óvodák létesítésével a gyerekek számára, akik így meg lesznek fosztva a szüleiktől. Az alsóbb osztályok számára elérhető oktatásnak annyira alacsony színvonalúnak kell lennie, amennyire csak lehetséges, hogy tudatlanságuk mélysége, amely elválasztja az alsóbb osztályokat a magasabb osztályoktól, ne legyen felfogható a számukra, és erre később se jöjjenek rá. Ilyen korlátozás által az alacsonyabb osztályok intelligens személyei is kezdettől fogva kevés, vagy semmiféle reménnyel sem rendelkeznek majd, hogy a számukra kijelölt helyzetből kiszabadíthassák magukat az életük során. A szolgaságnak és alávetettségnek ez a formája elengedhetetlen ahhoz, hogy bizonyosfokú társadalmi rend, béke és nyugalom fenntartható legyen az irányító felső osztályok számára.

A néma fegyverek leírása és bemutatása

Azt várjuk el a néma fegyverek megalkotóitól a saját működési területükön, amit a szokásos fegyverek készítőitől elvárunk. A néma fegyverek “helyzetekkel lőnek” golyók helyett. Adatfeldolgozást végeznek kémiai reakció (robbanás) előidézése helyett. Adathordozó elektronikus jel keletkezik lőporral töltött golyócska helyett, és egy computer adja le a “lövést” fegyver helyett. A mesterlövész szerepkörébe egy programozó lép. A parancsokat pedig bankvezér adja ki tábornok helyett. A néma fegyverek nem csapnak zajt a robbanásukkal, nem okoznak látható testi vagy szellemi sérüléseket, és nyilvánvaló módon nem zavarják senkinek sem a mindennapi életét.

De a tájékozott ember számára – aki tudja, hogy mire kell figyelnie -, jól felismerhető a zajuk, és az általuk okozott testi és lelki sérülés is, amellyel kétségtelenül megkárosítják a társadalom mindennapi életét. Az átlagember nem képes megérteni ezeket a fegyvereket, és azt sem tudja elhinni, hogy fegyverrel támadtak rá, és erőszakot alkalmaztak vele szemben. A társadalom ösztönösen érezheti, hogy valami nincs rendben. De a néma fegyverek technikai tulajdonságai miatt nem képes érzéseit racionális módon kifejezni, vagy a problémát az értelmével megoldani. Emiatt az érintettek nem tudják, miként kérjenek segítséget, miként cselekedjenek közösen, hogy megvédhessék magukat ezek ellen a fegyverek ellen. Amikor egy néma fegyvert fokozatosan vetnek be, akkor a nyilvánosság hozzászokik a jelenlétéhez, és megtanulja ennek a fegyvernek a támadását türelmesen elviselni. Egészen addig tolerálja, amíg a nyomás – a lelki vagy gazdasági stressz – nem túlságosan nagy, és nem borítja ki őket. Éppen ezért a néma fegyverek egyfajta biológiai hadviselést jelentenek. Megtámadják az életerőt, korlátozzák az egyén választási és mozgási lehetőségeit a társadalomban azáltal, hogy e fegyverek alkalmazói ismerik, értik és manipulálják az ő társadalmi és természeti energiáinak a forrásait, valamint testi, szellemi, érzelmi erőit és gyengéségeit.

Elméleti bevezetés

“Add oda nekem egy nemzet valutájának az ellenőrzését, és az már nem érdekel, ki hozza a törvényeit!” (Mayer Amschel Rotschild, élt: 1743-tól 1812-ig)

A mai néma fegyverek technológiája egyszerű elgondoláson nyugszik, amely az előbb idézett Mayer Amschel Rotschildtól, a pénzdinasztia megalapítójától származik. Ezt az elgondolást Rotschild nemcsak felfedezte és megfogalmazta, de hatékonyan alkalmazta is. Rotschild felismerte a gazdasági elmélet hiányzó passzív alkotóelemét, amely, mint gazdasági induktivitás (a gazdasági folyamatokat gerjesztő, mozgásbahozó hatás D. J.) ismert. Ő természetesen nem a XX. századi szakkifejezésekkel fogalmazta meg felfedezését. Ötletének a matematikai elemzésére a második ipari forradalomig várni kellett, valamint a mechanika és elektronika elméletének a fejlődésére, végül pedig az elektronikus computerek felfedezésére. Csak ezután lehetett a gazdasági élet egészének a totális ellenőrzésére vonatkozó felfedezését hatékonyan alkalmazni a gyakorlatban.

Ezt követően a kézikönyv szerzője összehasonlítja a különböző tudományterületek energiakoncepcióit.


Mechanika


Elektromosság


Gazdaság

potenciális energia


elaszticitás


kapacitás


tőke

kinetikus energia


tehetetlenség


induktivitás


termelési javak

energiaveszteség


súrlódás


ellenállás


szolgáltatások

A szerző azt a következtetést vonja le, hogy a matematikai elmélet, amely egy absztrakt tudományág számára lett kifejlesztve, minden más területre is alkalmazható.

Mayer Amschel Rotschild energia-felfedezése

Amit M. A. Rotschild felfedezett, az a hatalom alapelve volt. Azaz miként lehet az emberek befolyásolásának és ellenőrzésének az alapelvét a gazdasági életben alkalmazni. Az alapelv a következő: “Ha te olyannak látszol, mintha hatalmad lenne, akkor az emberek hatalmat adnak a kezedbe.” Rotschild felfedezte, hogy a készpénz vagy a takarékszámlák a hatalom látszatával bírnak, mert felhasználhatók arra, hogy az emberek reális vagyonukat, a nagyobb gazdagodás puszta ígéretének a fejében (valódi fizetés helyett), feladják. Készek tényleges vagyont adni egy váltóhitel biztosítékaként. Rotschild rájött, hogy több váltót állíthat ki, mint amennyire fedezete van, egészen addig, amíg valakitől aranyat, ezüstöt és más nemesfémeket tud szerezni, és azt az ügyfeleinek felmutatni azért, hogy meggyőzze őket. M. A. Rotschild váltókat adott magánszemélyeknek és kormányoknak. Ez nagy biztonságérzetet okozott. Ezután csökkentette a hitelezés céljából rendelkezésre álló aranyat (nemesfémeket). A rendszert a forgalomban lévő pénz segítségével ellenőrizte, majd elkezdte beszedni a biztosítékul adott valódi értékeket a szerződésben foglalt kötelezettségek alapján a nagy kamatok miatt fizetésképtelenné vált adósoktól. A ciklust aztán megismételte. A gazdasági nyomás alkalmas volt arra, hogy háborút robbantson ki. Ezt követően ellenőrzése alá vonta a rendelkezésére álló pénzt, hogy eldöntse, ki nyerje meg a háborút. Azt a kormányt támogatta pénzzel és hitelekkel, amelyik beleegyezett abba, hogy ő ellenőrizhesse az adott ország gazdasági életét. Az adósság behajtását az garantálta, hogy gazdaságilag támogatta az adós ellenségét. Ez a gazdasági eljárási mód lehetővé tette Rotschild számára, hogy vagyonát megsokszorozza. Rájött, hogy az emberek nyereségvágya lehetővé teszi a kormány számára korlátlan mennyiségű papírpénz forgalombahozatalát, ha a fedezet aranyban, nemesfémben, áruk- és szolgáltatások formájában megvan.

A látszólagos tőke, mint papíros indukcióstekercs

(A villamosságban azt nevezik indukciós tekercsnek, amelynek belsejében az egyes menetek árama által keltett mágneses tér összeadódik. A gazdasági életben, közelebbről a pénzrendszerben, a hitelpénz látszólagos tőkeként funkcionál. Ez a hitelpénz formájában létező látszólagos tőke a reálgazdaságban gazdasági folyamatokat gerjeszt, gazdasági tevékenységet indít be, azaz indukál. A hitellevél formáját, azaz papírformát öltő látszólagos tőke ezért a gazdasági életben működő papíros indukcióstekercsként is felfogható. D. J.)

Ebben a struktúrában a hitel tiszta elemként és pénznemként megnevezve úgy néz ki, mint a tőke, de a valóságban negatív tőke. A hitel emiatt szolgáltatásnak tűnik, valójában azonban eladósodás vagy adósság. A hitelezésnél gazdasági induktivitásról (gazdasági tevékenység beindításáról, a gazdasági folyamatok serkentéséről D.J.) van szó gazdasági kapacitás (meghatározott mennyiségű áru és szolgáltatás előállítása a reálgazdaságban D. J.) helyett, és amikor a hitel más módon nem egyenlíthető ki, akkor az a lakosság fizetési kötelezettségeinek a felmondásával kerül kiegyenlítésre (háború). A szolgáltatások és áruk együttes összege jelenti a valódi tőkét, amelyet nemzeti összterméknek neveznek. Pénzt csak ennek a mértékéig szabad nyomtatni, és gazdasági kapacitást felmutatni. Azt a pénzt, amit ezen az értéken felül nyomtatnak, le kell vonni az összértékből. Ez megfelel a gazdasági induktivitás bevezetésének, mert ez a pénz adóslevelet (azaz kamatozó és visszafizetendő hitelt, kölcsönt D. J.) jelent.

A háború azért hozza egyensúlyba ezt a rendszert, amelyben a hitelezőket likvidálják (azok az emberek, akiket rávettek, hogy igazi értéket cseréljenek be inflálódó pénzért), mert az ipar háborús pusztulása rákényszeríti a gazdaságot az elérhető természetes anyagok használatára, és ezen anyagoknak a pótlására. (Az egyensúlyt átmenetileg az eladósodás megszűnése állítja helyre a reálgazdasági folyamatok és az azokat közvetítő pénzmennyiség között. D. J.). M. A. Rotschild rájött, hogy a pénzáramlás ellenőrzésének a maga részére történő kisajátítása hatalmat adott neki ahhoz, hogy a gazdaság szerkezetét a saját előnyére megváltoztassa, és a gazdasági induktivitást áthelyezze azokra a gazdasági pozíciókra, amelyek elősegítik a legnagyobb mértékű gazdasági instabilitást és ingadozást.

A gazdasági ellenőrzés utolsó kulcsára várni kellett addig, amíg kielégítő adatok és nagy sebességű computerek álltak rendelkezésre a gazdasági ingadozások pontos megfigyelésére, amelyeket a sokkoló áringadozások és a papírpénz által okozott hiteltúltengés okozott.

A következő fejezetekben a kézikönyv szerzője bemutatja, hogy miként tesztelik sokkolás útján a repülőgépeket, és ellenőrzik, hogy az egyes repülőgéprészekben léteznek-e, vagy sem kritikus vibrációk.

Alkalmazás a gazdasági életben

Azért, hogy a repülőgéprészek sokkolási tesztjeinek a módszerét a gazdasági manipulációk céljára alkalmazni lehessen, egyes termékek árait meg kell változtatni, és meg kell figyelni a fogyasztók reakcióit. A gazdasági sokk által kiváltott válaszreakciókat computerek segítségével lehet interpretálni, és feltárni segítségükkel a gazdasági élet pszicho-ökonómiai szerkezetét. Olyan differencia-mátrixok (vagyis két függvényérték közötti különbséget tartalmazó táblázatok D. J.) állíthatók elő, amelyek bemérik a családokat és a háztartásokat, és elősegítik a gazdasági és ipari szempontú kiértékelésüket.

Ez után már megválaszolható, hogy a háztartások miként reagálnak egy jövőbeni sokkra, és a társadalom manipulálható lesz, mint egy jól idomított állat, amelynek a pórázát egy rafinált szociális energia-nyilvántartási rendszer ellenőrzi. A jövőben a struktúra minden egyes elemét egy computerizált rendszer fogja ellenőrizni, a személyi preferenciák (előnyben részesítés D. J.) figyelembe vételével. Az erre vonatkozó adatokat az garantálja, hogy azonosítva lesznek a fogyasztók. Ezt a hitelkártya széleskörű használata teszi lehetővé, később pedig egy állandó jellegű, tetovált szám, amely normális megvilágítás mellett nem látható.

A gazdasági modell

A kézikönyv szerzője ezt követően a Harvard gazdasági-kutatóprogramot és annak eredményét ismerteti: “A gazdasági élet hasonló törvényeknek engedelmeskedik, mint az elektromosság (elektronika), és minden olyan matematikai elmélet, gyakorlati és számítástechnikai ismeret, amely az elektronika terén került kifejlesztésre, könnyen alkalmazható a gazdaság tanulmányozására. … Egy gazdasági modellben az emberi életet dollárban mérik, és az elektromos szikra, amely akkor keletkezik, amikor valaki megnyom egy gombot, amely aktív induktorral (kisfeszültségű egyenáramból nagyfeszültségű váltóáramot előállító berendezéssel D. J.) van összekapcsolva, megfelel egy háború kitörésének.”

A szerző utal arra, hogy nincs szükség magasszintű könyvekre a közgazdaságról, mert minden szükséges ismeret a rendelkezésre áll a matematikai és elektronikai könyvekben. Ezután vázlatosan bemutatja az elektromossággal (elektronikával) és a közgazdasággal foglalkozó tudomány közötti összefüggéseket. Ezek lényegét a következő idézetben lehet összefoglalni: “Az elektromosság három ideális passzív energiakomponense a kondenzátor, az ellenállás és az indukcióstekercs megfelel a közgazdaság három ideális alkotórészének, nevezetesen a tőkének, az áruknak és a szolgáltatásoknak (ebben a sorrendben).”

Az időviszonyok és az önromboló ingadozások

Miután a kézikönyv szerzője még egyszer kitér az elektromosság és a közgazdaság összefüggésére (kereslet = feszültség, kínálat = áram), a következőket fejti ki:

“A közgazdasági rendszerek stabilizálásával az a probléma, hogy a kereslet aránytalanul nagy (1) a túlságosan erős szerzési vágy miatt, és (2) a túlságosan nagy népességszám miatt. Ezekből túlzott méretű gazdasági indukció gerjesztődik, amely csak gazdasági kapacitás (tényleges erőforrások vagy értékek, mint például az árukban és a szolgáltatásokban megjelenő teljesítmények) igénybevételével hozható egyensúlyba.

Egy társadalmi jóléti program nem más mint egy nyílt hitelrendszer, amely hamis tőkeipart hoz létre, hogy a termelésben részt nem vevő emberek feje fölé födélt, és a gyomrukba táplálékot juttasson. Ez azonban szükséges, mert a juttatások igénybevevői ezért az adományért az állam tulajdonaivá válnak, vagyis az elit számára rendelkezésre álló hadsereggé. (Aki a trombitást fizeti, az választhatja ki a melódiát.) Akik ettől a gazdasági kábítószertől függővé válnak, kénytelenek fix fizetésért eladni magukat az elitnek. Ez a módszer szükségessé teszi nagy mennyiségű stabilizáló-kapacitás igénybevételét, hogy megóvja az embert a világ jövőbeni “hitelével” szemben. Ez a mozgás negyedik törvénye – a támadás. Ez abban áll, hogy az ember létrehoz egy akciót, és elhagyja a rendszert, mielőtt a reakció az akcióponthoz visszatér – vagyis egy késleltetett reakció.

A reakció túlélésének eszköze abban áll, hogy az ember a rendszert megváltoztatja, még mielőtt a válaszreakció fellép. Ilyen módon lesznek népszerűek maguk idején a politikusok. Népszerűségüknek a társadalom később fizeti meg az árát. A politikusnak is mérni lehet a kopási (torzulási) idejét. Ugyanezt éri el egy kormány, ha több pénzt nyom, mint a nemzeti össztermék, amely gazdasági jelenség inflációként ismeretes [Figyelem: vegyék tudomásul, hogy az infláció semmi egyéb, mint az, hogy több pénzt nyomnak, mint amekkora a nemzeti össztermék. Az inflációt lehet az olaj, vagy más termék árához kapcsolni, de csak azoknak lehet érvelni ezzel, akik nem ismerik az infláció igazi okát. Az igazi ok, és az egyetlen ok, hogy több pénz kerül forgalomba, mint amennyi a nemzeti össztermék.] Ezáltal nagy mennyiségű pénzhez jutnak az emberek. Ez kielégíti nyereségvágyukat, és hamis önbizalmat adva nekik átmenetileg “távol tartja a farkast az ajtótól.”

Valamikor azonban kitör a háború, és a számlákat ki kell egyenlíteni. A háború a hitelezők likvidálása. A politikusok – a társadalom által alkalmazott végrehajtók – létét az indokolja, hogy a társadalom lelkiismeretét a vértől és a felelősségtől megvédjék. Ha az emberek valóban el akarnak érni valamit embertársaiknál, akkor ellenőrizni kell étvágyukat (szerzési vágyukat, szaporodás iránti igényüket stb.), hogy ne legyen szükséges egy hitelrendszert vagy társadalmi jóléti rendszert bevezetni, amely a munkát végzőktől elvesz azért, hogy a semmittevőket kielégítse.

Mivel a legtöbb ember nem akarja, hogy korlátozzák, két lehetőség van a rendszer induktivitásának a csökkentésére:

(1) A lakosság kölcsönösen kiirthatja egymást egy háborúban, ez azonban az élet totális elpusztításához vezet bolygónkon.

(2) Valakinek fel kell vállalnia a világ ellenőrzését, amennyiben a gazdasági “néma fegyvereket” egyfajta “csendes háborúban” beveti, és a világ gazdasági induktivitását a jószándékú szolgaság és a lakosságcsökkentés segítségével biztonságos szintre hozza.

Nyilvánvalóan a második módszert tekintik jobbnak, és ezt is választották, állapítja meg a kézikönyv beavatott szerzője, aki hangsúlyozza: ezért kell világosan látnia az ugyancsak beavatott olvasónak, hogy miért szükséges a néma fegyvereket teljes titokban tartani. Az emberek általában vonakodnak, hogy mentalitásukat és embertársaikban való hitüket tökéletesítsék. Olyan gyorsan szaporodó barbárok csordájává alakultak, amelyek valóságos méregréteget képeznek a föld felületén.

Nem tanultak eleget a közgazdaságtanból, hogy tudják, miért nem sikerült nekik vallási erkölcsük ellenére elkerülni a háborúkat. A vallásra, illetve az önfeladó beletörődésükre visszavezethető vonakodásuk attól, hogy szembenézzenek a földi problémákkal, lehetetlenné teszi számukra e problémák megoldását. Csak a legéletrevalóbb keveseknek, – akik képesek maguk számára a problémákat megoldani – van fenntartva a túlélés, és ez valóban gondot okoz. A néma fegyverek bevetése különben széttörné egyedüli reményünket arra, hogy megtarthassuk a jövőben a valódi emberiség magját…”

A gazdasági sokk tesztelése

A kézikönyv szerzője rámutat, hogy nem könnyű a szolgáltatási és háztartási ipart matematikai modellekkel előrejelezni, mert minden egyes döntésre más ismérvek vonatkoznak. Ezért kell elvégezni a fogyasztók egy csoportjának, vagy egy meghatározott régiónak a modellezését. Megváltoztatható például egy árunak (cukor vagy benzin) az ára, és megfigyelhető, hogy a fogyasztók magatartása miként változik. Ezután a következőket írja: az ilyen tesztelések célja, hogy szükséges ismeretekhez jussunk a gazdasági élet előre megmondható mozgásának vagy változásának az előidézésére, például egy ellenőrzött, önpusztító folyamat elindítására, amely a társadalmat meggyőzi, hogy bizonyos “szakértőknek” át kell venniük a pénzrendszer feletti ellenőrzést azért, hogy szavatolják a biztonságot (a mindenkit megillető szabadság és igazságosság helyett). Ha az alattvalók képtelenek pénzügyeiket ellenőrizni, akkor alávetett szolgákká és olcsó munkaerő forrásává válnak.

A kézikönyv szerzője ezt követően rátér arra, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a rendelkezésre álló pénz, valamint az emberek jó közérzete és magatartása között. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy lehetséges komputerprogramozás útján az események legvalószínűbb kombinációit (sokkhatásokat) előre prognosztizálni, amelyek biztosítják a társadalom teljes ellenőrzését és a közgazdasági folyamatok általi alávetését (a szilvafa megrázása)…

A kézikönyv ezután a rátér a gazdasági modellek specifikációira, ismertetve a bevételek és kiadások hosszú listáját.

A fő stratégia a félrevezetés

“A tapasztalat megmutatta, hogy a legegyszerűbb módszer a társadalom ellenőrzésének az elérésére egyrészt, ha a társadalom műveletlen és tudatlan marad a legegyszerűbb rendszertani ismereteket illetően, másrészt, ha gondoskodnak róla, hogy lényegtelen dolgok által megzavart, szervezetlen és félrevezetett legyen.

Mindezt a következőképpen lehet elérni:

(1) Ki kell kapcsolni az emberek értelmét; szabotálni kell agyműködésüket; olyan iskolarendszerre van szükség, amelyben a matematika, a logika, a rendszerelmélet és a közgazdaságtan alacsony színvonalú; és le kell értékelni a technikai kreativitást.

(2) Fel kell csigázni az emberek érzelmi-indulati életét; meg kell növelni kényelemszeretetüket, valamint az emocionális és testi tevékenységben való gátlástalanságukat az alábbiak szerint:

(a) könyörtelen érzelmi bántalmak és támadások okozásával (szellemi és érzelmi megerőszakolás); a tömegtájékoztatási eszközökben állandó tűz alatt kell tartani őket a szexszel, az erőszakkal és a háborúval – mindenekelőtt a televízióban és az újságokban.

(b) el kell árasztani őket mindannak a bőséges rendelkezésre bocsátásával, amit akarnak, azaz “tápanyagmentes étellel a gondolkodás számára”, és meg kell tőlük vonni azt, amire valóban szükségük van.

(3) Át kell írni a történelmet, valamint a törvényeket, és a társadalmat ki kell szolgáltatni ezeknek a hamisításoknak úgy, hogy az emberek figyelme el legyen terelve valódi személyes szükségleteikről olyan részükre kiagyalt álszükségletekre, amelyeket tudatosan erőltetnek kívülről rájuk.

Ezáltal el lehet kerülni, hogy érdeklődjenek a társadalom automatizálási technológiájának a néma fegyverei iránt, és hogy ezeket felfedezzék. Általános szabály az, hogy hasznot húzhatunk a zavarbaejtésből: minél nagyobb a zavarodottság, annál nagyobb a profit. Ezért a legjobb módszer figyelemelterelő problémák kreálása azért, hogy aztán meg lehessen oldani őket.”

Összefoglalás a félrevezetés témájához

Tömegtájékoztatási eszközök: a tudatosodó társadalom figyelmét el kell terelni a tényleges szociális kérdésekről olyan dolgokra, amelyek valójában nem fontosak.

Iskolák: a tanuló ifjúságot tudatlanságban kell tartani a színvonalas matematikát, az igazi közgazdaságtant, a valódi törvényeket és a nem-meghamisított történelmet illetően.

Szórakozás: a társadalom szórakoztatását egy hatodik osztályos elemista szintjén kell tartani.

Munka: gondoskodni kell arról, hogy a társadalom mindig el legyen foglalva, az embereknek ne legyen idejük a mélyebb gondolkodásra, vissza kell vezetni őket a farmokra a többi tenyészállat közé.

A beleegyezés: győzelem

A néma fegyverek rendszere olyan adatokat használ, amelyeket az engedelmes társadalomtól legálisan, – ha nem is mindig jogszerűen, – gyűjtöttek össze. A néma fegyverrendszer programozói számára számos adatot az adóhivatal bocsát rendelkezésre… Amikor a kormánynak módjában áll adót szednie, és a magántulajdont kártérítés nélkül kisajátítania, akkor ez annak a jele, hogy a társadalom megérett a megadásra és beletörődött a legális visszaélésekbe, valamint a szolgasorba taszításba. Az aratás idejének jó és könnyen számszerűsíthető jele, hogy mekkora azon polgárok száma, akik hajlandóak jövedelemadót fizetni, noha az állam semmit, vagy csak igen kevés érdemleges szolgáltatást nyújt érte cserébe.

Erősítést szolgáló energiaforrások

A primitív gazdaságot meghatározó energiaforrásokat a nyersanyagok és az emberek munkavégzési hajlandósága alkotja. Az emberek készek munkát végezni a hierarchia különböző fokozatain, hogy ennek segítségével meghatározott rangba, pozícióba, szintre vagy osztályba kerülhessenek ezen a hierarchián belül. Minden osztály ellenőrzi a közvetlenül alatta lévő osztályt, amennyiben garantálja a jövedelmi színvonalát, és így fenntartja a társadalmi struktúrát. Ezáltal gondoskodik a maga stabilitásáról és biztonságáról, és a kormány számára is biztosítja ugyanezt.

Az idő múlásával javul a kommunikáció és a képzés. A társadalmi struktúrában elhelyezkedő alsóbb osztályok tagjai tájékozottabbak lesznek, és irigyelni kezdik azokat az előnyöket, amelyeket a felsőbb osztályok tagjai élveznek. Fokozatosan tudomást szereznek az energiarendszerről, és arról is, hogy miként tudnak felemelkedni az osztálystruktúrán keresztül. Ez fenyegeti az elit szuverenitását. Ha az alsó osztályoknak ezt a felemelkedését sikerül eléggé elhúzni, akkor az elit ellenőrizheti az energiát, és az emberek munkavégzési hajlandósága többé nem tölti be a lényeges gazdasági erőforrás szerepét. Az emberek hozzájárulásával addig kell számolni, vagyis addig kell hagyni őket dolgozni és egyéb tevékenységeket végezni, ameddig az elitnek sikerül az energia feletti uralmát teljesen megszilárdítania. Ennek az elmulasztása azt eredményezheti, hogy az emberek megakadályozhatják az energiaforrások végleges átadását az elitnek. Fontos világosan látni, hogy az emberi tényező egyelőre még lényeges eszköz a gazdasági energia felszabadításában.

A függőség – mint egy nemzet politikai struktúrája

A gyermekkorból hozott függőségi viszonyoknak a fenntartása utáni öntudatlan vágy a fő oka annak, hogy egy ország polgárai politikai struktúrát alakítanak ki. Más szavakkal, azt szeretnék, hogy egy emberi isten levegyen a vállukról minden kockázatot, megveregesse a vállukat, begyógyítsa a sebeiket, sült csirkét tegyen az asztalukra, megölelje, és ágyba fektesse őket, mesét mondjon nekik, hogy minden rendben lesz, amikor reggel felébrednek.

Hihetetlen a társadalomnak ez a kívánsága. Az emberi isten, a politikus, pedig meg is tetézi ezt a hihetetlent még több hihetetlennel, amikor az egész világot megígéri és semmit sem teljesít. Ki most a nagyobb hazudozó? A társadalom? Vagy a “keresztapa”? A társadalomnak ez a magatartása félelemből, lustaságból és célszerűségből fakadó kapituláció. Ez az alapja a jóléti államnak, mint stratégiai fegyvernek, amely szükséges egy akadékoskodó társadalommal szemben.

A kézikönyv ezután következő fejtegetéseit így foglalhatjuk össze:

A nép politikusokat alkalmaz, hogy

1. biztonságban lehessen anélkül, hogy ezzel a biztonsággal törődnie kellene.
2. valamit elérhessen anélkül, hogy szellemi erőfeszítést tenne érte.
3. lophasson másoktól, hogy megsebesíthesse vagy megölhesse őket anélkül, hogy az életről és a halálról el kellene gondolkodnia.
4. a saját szándékaira vonatkozó felelősséget elkerülhesse.
5. élvezhesse a valóság és a tudomány előnyeit anélkül, hogy erőfeszítéseket tenne a valóság pontos megfigyelésére és a tudományos eredmények tanulmányozására.

Hatalmat adnak a politikusoknak háborús gépezet létrehozására azért, hogy

1. gondoskodjanak a nemzet/az anyaméh túléléséről.
2. a nemzetet/anyaméhet bármely oldalról történő támadástól megvédjék.
3. a nemzetet/anyaméhet fenyegető ellenséget megsemmisítsék.
4. a nemzet/anyaméh stabilitása érdekében elpusztítsák saját országuk azon polgárait, akik nem akarnak alkalmazkodni.

A politikusoknak számos “kvázi katonai” foglalkozása van, amelyek közül a legalacsonyabb rangú a rendőri (ők a katonák); ezután jönnek az ügyvédek és a könyvvizsgálók, akiket mint kémeket és szabotőröket alkalmaznak; őket követik a bírák, akik parancsokat osztogatnak és a katonai üzleteket vezetik, hogy eladják, ami a piacon kapható. A nagyiparosok töltik be a tábornokok szerepét. Az egyesített nagyvezérkar elnöksége pedig a nemzetközi bankárokból áll. Az emberek tudják, hogy olyan paródiát játszanak a politika színházában, amelyet a saját adójukból (beleegyezés) finanszíroznak, de inkább alávetik magukat ennek a bohózatnak, semhogy lelepleződjenek, mint álszent képmutatók.

A nemzet két különböző részre válik szét: a tanulékony nemzetrészre (ez a nagy csendes többség) és a politikai nemzetrészre. Ez utóbbi a tanult nemzetrésznél marad, amelyet megtűr, hogy kiszívhassa a velőjét, amíg elég erőssé válik, hogy aztán elszakadjon, és felfalja elődeit.



További oldalain a kézikönyv a katonai szolgálattal foglalkozik.







A “Behold A Pale Horse” c. könyv szerzője, Milton William Cooper, amerikai olvasóihoz fordulva a következő zárómegjegyzéseket fűzi a könyve első fejezetében ismertetett titkos kézikönyvhöz:

“Most már megkapták a felvilágosítást. Ez a fejezet csak könyvem elejére kerülhetett. Az itt megfogalmazott eszmékkel le kell számolni a könyv további fejezeteinek a megértéséhez. Most már láthatják azokat a lépéseket, amelyeket az elit ennek az egykor nagy nemzetnek az alávetésére tett az általa indított háborúban, és azokat is, amelyeket a jövőben kíván tenni. Az elit tagjai többé nem tehetnek úgy, mintha ártatlanok lennének. Összeesküvésük letagadása süket fülekre fog találni. Ez a könyv annak a nevelésnek a része, amely az amerikaiak kezébe adja azokat a fegyvereket, melyekre az elkövetkező hónapokban és években, az új világrend megszületésének időszakában, szükségük lesz

Sokan azzal fognak érvelni, hogy a “Csendes háború néma fegyverei” csalás, egy szóhalmaz, amiért szerzője sem elismerést nem várt, sem felelősséget nem vállalt. Akik ezt teszik, semmibe veszik a dokumentumban található igaz megállapításokat. Azért ignorálják ezeket az igazságokat, mert azok ítéletet mondanak a saját tudatlanságuk felett, és ezt nem képesek elviselni.

Az először 1969-ben fellelt dokumentum helyesen írja le a később bekövetkezett eseményeket. Ezeket nem lehet sem ignorálni, sem letagadni. Igazságai nem tagadhatók, vagy lerázhatók. Üzenete a következő: El kell fogadniuk, hogy birkaként viselkednek, és a birka-lét utolsó következménye a szolgaság. Vagy pedig fel kell készülniük a harcra, szükség esetén a halálra, hogy a szabadsághoz való jogukat megtarthassák. Ez az utolsó mondat az igazi oka annak, amiért az emberek nem veszik figyelembe a “Csendes háború néma fegyvereit”. Az emberek vonakodnak bevallani, hogy birkaként viselkedtek. Nem készek küzdeni a szabadságért, és ha kell, meghalni érte. Ez vádirat az Egyesült Államok polgárai ellen. És a “Csendes háború néma fegyverei”-ben található információknak ez az abszolút bizonyítéka.”

William Cooper szavaihoz a magunk részéről azt fűzzük hozzá, hogy az itt ismertetett kézikönyv a társadalomtudományok matematikai és természettudományos módszerekkel történő kiegészítésének – egzakttá tételének – a szándékával készült. Tudományos program kívánt lenni.

A kézikönyv másik szembetűnő jellemzője, hogy erőteljesen alkalmazza a Freud és munkatársai, valamint a követői által kifejlesztett pszichoanalízis elméletét és módszereit a társadalom és az egyes ember manipulálására. Mivel a lélektan tudománya egyelőre számos versengő iskolából áll, és irányzatainak a terminológiája még nem egységesült, a kézikönyv által alkalmazott pszichoanalitikus terminológia csak fenntartással fogadható el, mert egyrészt egyoldalú szemléletet tükröz, másrészt már a pszichoanalízis is túlhaladta a kézikönyvben is alkalmazott számos megállapítását.

forrás:
2002. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció:
http://mek.oszk.hu/06800/06897/html/0204.htm