2009. június 15., hétfő

Szaakasvili felelőssége

Európai tényfeltáró jelentés az orosz-grúz háborúról
Der Spiegel

A tavaly augusztusban kirobbant orosz-grúz háború óta folyik a vita arról, hogy melyik fél felelős a konfliktusért. A Der Spiegel beszámolója szerint az Európai Unió tényfeltáró bizottságának júliusra elkészülő jelentése elsősorban Mikhail Szaakasvili grúz elnököt hibáztatja a történtek miatt.
Micheline Calmy-Rey svájci külügyminiszter tavaly októberben az EU elnökségének felkérésére megbízta Heidi Tagliavinit a 2008 augusztusában kirobbant orosz-ukrán háborús összecsapás körülményeinek kivizsgálásával. A Tagliavini által vezetett tényfeltáró bizottság legfontosabb célja annak megállapítása, hogy melyik fél milyen mértékben felelős a fegyverek konfliktusért. Tagliavini korábban a svájci külügyminisztériumban dolgozott, majd az EBESZ csecsenföldi és boszniai missziójának volt tagja. Egy rövid ideig Moszkvában nagykövet-helyettesként is működött, és az ENSZ képviseletében Grúziában is tevékenykedett. Elismertségét jól jelzi, hogy a Neue Zürcher Zeitung Madame Bátorságként aposztrofálta nemrégiben. Tagliavini 1,6 millió eurós költségvetést és tucatnyi tanácsadót kapott az EU-tól a jövő hónapban esedékes jelentés elkészítéséhez.
A Der Spiegel birtokába jutott bizalmas információ szerint a tényfeltáró csoport tagjai körében egyelőre nem alakult ki egységes álláspont azzal kapcsolatban, hogy melyik fél tehető inkább felelőssé a háborúért. Vannak, akik szerint Oroszország a hibás: Moszkva célja Dél-Oszétia elszakítása volt a NATO-ba igyekvő volt szovjet tagköztársaságtól. Jörg Himmelreich amerikai diplomata szerint az orosz támadás a nemzetközi normákat megsértő agresszió volt.
A bizottság szakértőinek többsége azonban inkább arra hajlik, hogy Grúzia provokálta ki az orosz támadást. A Tagliavini által összegyűjtött dokumentumok cáfolni látszanak a Szaakasvili állítását, miszerint Grúzia az orosz agresszió áldozata. „Grúzia csak magát okolhatja" - idézi a német hetilap a bizottság egyik tagját, Christopher Langtont, a Brit Hadsereg ezredesét. Otto Luchterhandt hamburgi nemzetközi jogi szakértő szerint szó sem volt orosz agresszióról: a Dél-Oszétiában nemzetközi felhatalmazással békefenntartó missziót teljesítő orosz csapatok elleni támadás volt jogtalan, és ezen az sem változtat, hogy Oroszország aránytalan erővel válaszolt. A bizottság többsége egyetért abban, hogy Oroszország jogosan indított katonai akciót, de a hadműveletek során többször megsértette a hadviselés nemzetközi normáit: tiltott fegyvereket vetett be és nem kímélte a polgári lakosságot, ami háborús bűncselekménynek számít.
A bizottság egyelőre semmilyen bizonyítékot nem talált, amely igazolta volna Szaakasvili állítását, miszerint a háború azzal kezdődött, hogy augusztus 7-én éjjel 150 orosz tank nyomult be a grúz területekre. Sőt, a Der Spiegel úgy tudja, hogy a bizottság arra viszont bizonyítékot talált, hogy egy nappal az orosz csapatok augusztus 8-i bevonulása előtt 12 000 főből és 75 tankból álló grúz alakulat sorakozott fel a dél-oszét határvonalon. Minden jel arra mutat, hogy Szaakasvili hosszú előkészületek után meg akarta kezdeni a szakadár dél-oszét tartomány katonai visszafoglalását. A bizottság tagjainak tudomására jutott az is, hogy a hadsereg vezetése elkészítette a hadműveletek részletes tervét is, de a grúz kormány nem volt hajlandó a többek által hivatkozott dokumentumok bemutatására. A német hetilap szerint ez is a bizottság azon gyanúját erősíti, hogy Szaakasvili titkol valamit.
A bizottság tagjait leginkább annak kérdése osztja meg, hogy Szaakasvili miért akart az orosz nemtetszés ellenére katonai akciót indítani a dél-oszét területen. Vannak, akik valószínűsítik azt is, hogy Szaakasvili vakmerősége hátterében a nyugati hatalmak bátorítása állt. Bruno Coppieter brüsszeli politológus szerint nyugati országok fegyverekkel is támogatták a grúz elnököt. Mások szerint azonban nem kellett külföldi ösztönzés: a grúz választók azt várták az elnöktől, hogy vessen véget a szakadár tartomány függetlenségi törekvéseinek. Akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint Szaakasvili egyszerűen elvesztette a józan ítélőképességét.
A Der Spiegel szerint a bizottság jelentése nem fog fényt deríteni arra, hogy az Egyesült Államok támogatta-e Szaakasvili akcióját. A német napilap mindenesetre megemlíti, hogy Amerika George W. Bush elnöksége idején jelentős katonai segélyt folyósított a volt szovjet tagköztársaságnak. Elgondolkoztató az is, hogy az amerikai külügyminisztérium augusztus 8-án, az orosz csapatok megindulásakor nem fogadta Gregorij Karasin orosz külügyminiszter-helyettes telefonhívását.

http://www.spiegel.de/international/world/0,1518,630543,00.html