2012. január 22., vasárnap

Fürdővízzel a gyerneket

A fiatalok, diákok helyzete is egyre romlik, jövőjük kilátástalan. A középszintű és felsőoktatásban résztvevők egy része már látja ezt. Egyre kevesebb hely van az egyetemeken, a középiskolákban, gimnáziumokban úgyszintén, köszönhetően a sok iskola „összevonásnak”, melynek egyenes következménye a tanárok leépítése is. Az oktatás színvonala pedig évtizedek óta meredeken zuhan. Műszaki szakemberképzésünk szinte alig van, ráadásul, annak minősége meg sem közelíti a 30-40 évvel ezelőttit. A műszaki, a tanári pálya sem vonzó ma már, nem utolsó sorban az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiányának, mely sok más életpályára is jellemző.
Az eltolódott liberális értékrend az oktatásban is megmutatkozik. Szükségtelen tömegtermelés mutatkozik az úgynevezett kommunikációs, marketing és jogi szakoknál, a valódi, a teremtő munka egyidejű leértékelődésével és leépítésével. Ennek köszönhetően a szakemberek is lassan kihalnak – ha csak nem a multi szemlélet és a tömegtermelés érdekét szolgálják.
Mire gondolok? Manapság már lámpással kell keresni a jó szakembereket, mondjuk cipészt, aki nemcsak készíteni tud lábbelit, de javítani is. Ráadásul úgy, hogy az általa készített, javított cipő, tartós anyagból, és tartós munkával is készül. Ugyanez érvényes más, régen megbecsült szakmákra is. Legyen az, asztalos-, festő, műszerész-, autószerelő-, kőműves-, gépész-, vegyész-, gyógyító- ács-, vagy bármi más szakma.
Gyakran hallok embereket, akik arról panaszkodnak, hogy a „mester” által elvégzett munka, nem megfelelő, utólagos javításra szorul, netán másik „szakemberrel ” ismét elvégeztetni a munkát.
A legfontosabb az érték teremtő munka, ezeket a szakmákat pedig nem az egyetemi képzésen oktatják. Felesleges kilószámra gyártani a dilettáns diplomásokat, ellenben a jó szakemberek gyakorlati képzésére és az elhivatottságra minden oktatási formában erős hangsúlyt kell fektetni!
Azokat a képzéseket kell erősíteni, melyre a társadalomnak valóban szüksége van! Ebben azonban semmiféle pártpolitikai vagy multi szemléletnek nincs helye. Amiben egy államvezetés segíthet, csupán az, hogy a szakmák becsületét visszaadják, és nem befolyásolják cionista, multi érdekeik mentén. Az életpályák megbecsültségét, a fiatalok jövőjét, anyagi és erkölcsi szinten egyaránt garantálják, és nem csak 4-16 éves ciklusokra, hanem generációkon át.
Ezzel szemben ma sem jövőképe, sem létbiztonsága nincsen a fiataloknak – igaz, ez utóbbi, a már életük java részét ledolgozott embereknek sincsen.
A liberális politika áldozatul vetette mindannyiunk jövőjét, életét a cionista harácsolásnak, a multinacionális érdekeknek, ezen belül leginkább is a bankoknak, azaz a fosztogatóknak.
Ez jól látszik az eladósítás módszerében. Már nem elégedtek meg a dolgozók, és tisztességben megőszült „nyugdíjas” emberek kifosztásával, további új prédát keresve rátámadtak a fiatalokra is.
Ennek legjobb eszközét bevetve, a szülőket, diákokat alattomosan megtévesztve bevezették a diákhitelt!
Ez, egy jól megtervezett aljas módszer. Ugyanis, ha mégsem akarna a naiv diák, vagy szülő hitelt felvenni a mind drágább (és silányabb) felsőoktatás, továbbképzés, megfizetésére, arra az esetre megalkották az eladósítást. Lakáshitel, dráguló – s ezzel egyenes arányban romló minőségű – élelmiszer- és fogyasztási cikk árak, irreális adónemek, megfizethetetlen közüzemi- és egészségügyi „szolgáltatások”formájában.
A bérből, vagy kisvállalkozásból élők vállára olyan anyagi terheket raktak, melyeket egyre kevesebben tudnak megfizetni, így aztán, akár tehetséges gyermekük oktatásának finanszírozása is ellehetetlenül. (Egy hároméves alapdiploma 1-2 millió, egy ötéves mesterdiploma 3-4 millió forintba kerül átlagosan. A pénzt a hallgatók többsége saját zsebből vagy diákhitelből fizetheti.)
És akkor még nem is beszéltünk, csak az anyagiakról, valamint az oktatásban tetten érhető hangsúlyeltolódásról. A most divatos, ám haszontalan oktatási ágak mesterségesen keltett térnyeréséről, más, a nemzetgazdasági szempontból is fontosabb szakterületek kárára, azok háttérbeszorítása árán.
Holott nem ez az egyetlen gond. Mert fentiekben tetten érhető az anyagi kontraszelekcióin túl – vagyis gazdagok privilégiumává tett oktatásról -, másféle kontraszelekció is, mégpedig a ki-kinek a rokona, barátja effektus is, mely az amúgy is csökkenő férőhelyeket, későbbiekben pedig a jobban fizető munkahelyeket is ezeknek juttatja, háttérbe szorítva, a tehetséget, rátermettséget, elhivatottságot, s nem utolsó sorban a hozzáértést és tisztességet.
A magyar oktatás Magyar (sic) Bálint nyomdokain haladva így liberalizálódik – mondhatnánk. A valóság és a tények azonban ennél is messzebb mutatnak. Ez az irányvonal ugyanis a magyarság kreativitásának, (a „józan paraszti észnek) a hivatástudatának, a munka – főként a kétkezi munka – szeretetének és becsületének a kiirtásáról szól, mely hagyományosan magyar sajátosság.
A pénzértékrendűség, a kufárkodás erre a területre is lecsapott, és magához rántotta a mocsokba, ahogy minden más értéket, amihez csak hozzáfért. Ám ez mondhatni természetes is a részéről, hisz, ha a rabszolga önállóan gondolkodik, azt üldözendő, kiirtandó bűnnek tartja!
Pedig a valódi, és megbocsájthatatlan bűn pont a jövőnk zálogának tartott fiataljaink, szellemi elkorcsosítása.
Félő, hogy amíg ezeket a fosztogatókat és támogatóikat ki nem űzzük, addig nem javul semmi sem.
Már pedig az elvesztegetett idő, behozhatatlan hátrányt rejt.
A legutóbbi „Békemenet” elnevezésű kormánytámogató színjáték azt mutatja, hogy a szükséges irány- és szemléletváltás továbbra is várat magára. Az agyak önálló gondolkodásra, a szemek látásra képtelenek, ugyanazt a moslékot tolják a szánkba továbbra is, mint az elmúlt közel hat, vagy több évtizedben, mindössze a tálalása más.
Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító Iroda

A felsőoktatás nagy átverése

A magyarországi felsőoktatásra úgy kell tekinteni, mint az ország nagy, kissé már elhasználódott gumicsontjára. Figyelemelterelő jelleggel újra és újra előveszik a kérdést, hogy egyeseknek a jó előre elültetett gondolatokon legyen mit gondolkodnia. Tabuk nélkül tekintve erre a kérdésre néhány igen fájdalmas megállapítást kell tennünk, és levonnunk bizonyos kellemetlen következtetéseket.
Az ellenség által mesterségesen létrehozott, táplált és fenntartott magyar felsőbbrendűség- és kiválasztottság-tudat egy olyan formája jelenik meg a felsőoktatásban, amelyet a magyar ember könnyen elhisz, pedig szöges ellentétben áll a valósággal.
A magyar nemzet, amikor a Habsburg időkben keretek közé szorították, elvették önrendelkezését, szabadságharcait leverték, figyelmét jórészt a tudomány megismerésére fordította. Mivel gazdaságilag-politikailag és társadalmilag is ellehetetlenítették, ezért a tudományos élet, mint az egyik utolsó menedék maradt meg a magyar értelmiségnek. A gondolatok tiszta, hazugságoktól mentes világában a nagyobb gondolkodók jól érezték magukat, mivel voltak kiszámítható törvények, játékszabályok, titkok, amelyeket érdemes volt kutatni, és a tisztán szellemi jutalom, a tudás és a felfedezés önzetlen öröme kárpótolta a nagyobb gondolkodóinkat. Sokuk valóban a világ legnagyobb gondolkodói, tudósai közé emelkedett. Ez egy olyan része a történelmünknek, amire most is büszkék lehetünk, de a történet itt még nem ér véget.
A gondolkodóink legnagyobbjai ugyanis az elfeledettség homályában tűntek el. Helyüket azok a zsidó származású emberek foglalták el, akik a történelmet meghamisítva, a felsőoktatásba beszivárogva, szervezetten és tervszerű alapossággal, maffiamódszerekkel ellopták a magyar találmányokat. A nagy magyarországi Nobel-díjasok közt ezért vannak szinte kizárólag zsidók. Ez a gyakorlat már legalább kétszáz éve folyik. Mindezt nekünk úgy állították be, hogy ők a magyarok, akikre büszkéknek kell lenni. Eközben Magyarország szinte semmit sem gazdagodott a találmány-lopások révén, azokat kivétel nélkül az USA-ba vitték, ahol a bankházak pénzéből és a szabadkőművesség kizárólagos felügyelete alatt hasznosították. Az USA szabadkőművesei tehát ugyanazt a gyakorlatot folytatták, mint amit most a távol-keleti országok felvirágzásában kifogásolnak.
Mindezekből egy nagyon fontos tanulságot is le kell vonnunk. A tudomány önmagában semmit sem ér a társadalom számára. Ha ugyanis a kiváló magyar tudósok nem tudták megakadályozni, hogy más ellopja a találmányaikat, nem tudták felvirágoztatni a magyar nemzetet és gazdaságot, akkor mire volt jó ez a sok tudomány? Az utóbbi kétszáz évet áttekintve azt láthatjuk, hogy a magyar történelem katasztrófák sorozata. Ha tényleg ennyire okosak vagyunk, akkor miért nem mi vagyunk a világ urai, de legalább miért nem tudunk rendet tenni saját hazánkban? Az a válasz, hogy mert mindenki ellenünk van, és mert a zsidók milyen gonoszok, nem mentség. Az okos és értelmes embereknek ugyanis erre a problémára meg kellett volna találniuk a megfelelő választ, mégsem találták meg.
Mindezek fényében ideje rátérni az utóbbi húsz év fontosabb kapcsolódó mozzanataira. Legalább egy tucatszor merült fel a tandíj kérdése, és legalább egy tucatszor volt ellentüntetés, óriási társadalmi viták, néhányszor ezek a választási propagandába is bekerültek. A tandíjat viszont ennek ellenére néhányszor bevezették, átalakították, eltörölték. Most éppen a tandíj legnagyobb ellenzői vezetik be újra. Úgy mondják, hogy nem úgy és nem azért, meg hogy válság van, illetve kell a pénz az USA háborúihoz, meg el vagyunk adósodva. Indok mindig van, de ha nem lenne, vagy ha éppen az igazat is kiböknék, az sem változtatna semmin.
Eltekintve a politikai gumicsontoktól, tekintsünk rá a lényegre. A felsőoktatás mesterséges megerősítése az első Orbán-kormánynak nem csak a munkanélküliséget csökkentő tényező volt, de egyben kiváló üzlet is. Egyrészt nem kellett a diákoknak munkanélküli segélyt fizetni, nem mentek az utcára, nem kezdtek szervezkedni, de el is töltötték az idejüket. A felsőoktatás fokozatosan elérte azt a szintet, hogy a megtanulhatatlan mennyiségű tananyagokat csak puskázással lehet valahogy a vizsgákon visszaadni. Aki komolyan vette a feladatot és tanult, puskázás nélkül vizsgázott, idegileg tönkrement. Vagyis a társadalom egy jelentős részének, ami az általános elégedetlenség mellett (ha nem kerülhet be annyi ember a felsőoktatásba) meg tudott volna szervezni egy valóban jelentős kormányellenes, esetleg rendszerellenes szervezkedést, minden szellemi energiáját lekötötték. A felsőoktatásban azután teletömték a fejét száraz, összefüggéstelen tananyagokkal, amiknek az égvilágon semmi haszna nem volt. A gazdaságelméleti, társadalomelméleti, természettudományos könyvek jelentős része egy olyan összefoglaló-keverék, ahol különféle elméleteket kevernek össze, hogy véletlenül se tudja a tanuló kirakni, hogy éppen mit is tanul. Emellett az erkölcsösnek egyáltalán nem nevezhető egyetemi-főiskolai élet megadta a megfelelő neoliberális alapképzést az ott tanulóknak. Magyarul: drogok, kurvák és alkohol, minden mennyiségben. Ha pedig a hallgató végzett az adott szakirányon, szembesült azzal, hogy ha nincs kapcsolata, gyakorlata, rokonai, azaz nem zsidó és nem is sikerült megfelelően átvennie a zsidó felfogást, az égvilágon semmire sem megy. A szüleitől messzire eső felsőoktatási területen lakhatásra, étkezésre és szórakozásra elvert milliók mellett pedig valószínűleg van egy olyan hitele is, amit jelen körülmények mellett sosem tud visszafizetni. Ha nem hülyítették volna meg az ilyen hallgatót a végsőkig a száraz, idegőrlő tananyagokkal, azaz szinte kizárólag zsidók által írt tananyagokkal, valószínűleg rájönne, hogy jól átverték. Csakhogy erre nem szoktak az emberek rájönni. Aki pedig átment a “neoliberális alapképzésen”, az sosem fog rájönni, sőt, még dicséri is a rendszert, hogy milyen jó, hogy az elvert milliókért és a hitelért cserébe kapott egy papírt, amivel talán egyszer lesz munkája. Csakhogy a csapda úgy van kitalálva, hogy ne legyen menekülés. A mai világ feltalálta az “élethosszig tartó tanulás” fogalmát, és a felsőoktatási intézmények reklámozzák magukat a különféle továbbképzési lehetőségekkel. A cél ugyanaz: adni még egy haszontalan papírt a hallgatónak, ugyanolyan száraz anyagok megtanulásáért, és persze sok pénzért, és az illető megint elveszít néhány évet. És most ott tart a társadalom, hogy vannak 3-4 diplomával munkanélküliek, akiknek sosem adatott meg még a lehetőség, hogy szakmájukban dolgozhassanak. Emellett persze azt is megtudhatja az ember, hogy a megfelelő származással, pénzzel és kapcsolatokkal bárkinek lehet diplomája, még be se kell mennie vizsgázni az egyetemre, sőt, elég másolnia a diplomamunkát. Az pedig, hogy vezető beosztásban milliárdokat kereshetnek bizonyos személyek, akiknek diplomája soha nem volt és soha nem is lesz, mindezek ismeretében egyáltalán nem meglepő.
Nem a tandíj ellen kell felszólalni, hanem az egész rendszert újjá kell építeni, a társadalommal együtt. Van 1-2% azok közt, akik belekerültek ebbe a rendszerbe, és ép ésszel túlélték, és látják, hogy mire megy ki a játék.
A régi és az új felsőoktatási átverés valahol összeér. Istenbe vetett hit nélkül, Isten kegyelme nélkül a legokosabb embert is átverik. A “tudás alapú társadalom” egy baromság, amit azok vesznek a legkevésbé komolyan, akik kitalálták. A hit alapú társadalom viszont nagyon is működőképes. A hit megélése magával hozza az erkölcsöt. A hit és az erkölcs fényében az ember elkerüli a neoliberális felfogás által létrehozott útvesztőket, és felismeri, hogy hogyan lehet kiigazítani a rendszert, hogy a tudás valóban a közösség javát szolgálja, és más se lophassa el. A hívő és erkölcsös emberek közösségébe zsidó nem tud bejutni, mert sem hite, sem erkölcse nincs, így nem is tudja kifejteni ártalmas tevékenységét.
A magyarság szellemi és erkölcsi szintje az, amin javítani kell. Ismerjük az elmúlt századok irodalmát, nagyobb gondolkodóinak életrajzát, amikben a korszellem tükröződik. Van min javítani.

Tamási Attila

Súlyos helyzet az oktatásban

A felsőoktatás támogatásának megvonása súlyos gondokat fog okozni. Egyes előrejelzések szerint a főiskolák akár 500 000 forint tandíjakat is beszedhetnek, az egyetemek pedig sokkal többet. A szakmunkásképzők is bajban lesznek, a jelentkezők száma csökkenni fog a szerződési lehetőségek megszűnésével, a munkásképzés újra mélypontra kerülhet. Az ismeretségi körben sokan jelezték, hogy a sportolási lehetőségük ezzel megszűnt, mivel nem tudják tovább fizetni az edzést. Itt több edzőterem is jelezte megszűnését a jövő hónaptól.
A főiskoláknak jövő évtől ezzel a megemelt tandíjjal kell elkezdeniük a működést. Még pontos felvilágosítást nem adtak a diákoknak, csak azt ajánlották, hogy aki tovább akar tanulni, minél több iskolát jelöljön meg, nem csak az irányultság szerintit, hanem az árak miatt is tudjon választani. Az egyetemeken az a szóbeszéd, hogy a diákok fele otthagyja az iskolát, mert ennél magasabb összegeket képtelenek kifizetni. Akinek nincs ösztöndíja vagy milliomos szülője, annak vége. Ez azonban újabb intézmény összevonásokat, és tanár elbocsátásokat fog magával hozni. Ami a legszomorúbb, hogy azok a diákok, akik elhagyják az egyetemeket, az ajtón kilépve egyenesen külföld felé veszik az irányt. Újabb jelentős számú fiatal fogja elhagyni az országot. Nagy részük elkallódik, másik részük haza sem jön többet. Ennek az országnak nem volt elég, hogy egymillió ember kitántorgott Amerikába a XIX. század végén, XX. század elején, majd újabb százezerek a két háború között, most újabb hullám fogja elhagyni az országot. Ezek helyére pedig ha tetszik ha nem, be fog áramolni valaki, valahonnan. Olyanok akikre semmi szükségünk nincs.
A kormány ilyen lépésein pedig csak úgy elsiklik a sok vak ember, mert elhiszik, hogy az EU szorongatja hazánkat. Hazánkat legfőképpen az EU itthoni helytartója, a Fidesz szorongatja.
Emberek, ideje lenne észhez térni!  
Kemény Gábor

A világot irányító elit szándéka és a rafinált eszközei



Részlet David Icke beszédéből:

„Mert nélkülözhetetlen, hogy a lehető legkevesebb ember legyen tudatában a játék lényegének, ami valójában az a végkifejlet, ami felé haladnak, hisz az emberek általánosságban nem akarják, hogy egy rosszindulatú, globális centralizált diktatúra rabszolgaságba taszítsa őket és a gyermekeiket. Ezért a lehető legtöbb embert kívül kell tartani a hurkon. A részekre tagoltság pedig ezt lehetővé teszi számukra.
Találkoztam egy CIA tudóssal, ennek pár éve már 1997-ben. Tudatni akarta az emberekkel, hogy mi vár ránk a jövőben, és az Ő helyzetében ezt lehetetlen volt megtennie.
Mondtam neki, ha annyira ellene vagy annak ami történik, miért nem mondod, hogy nem csinálod többé? – Erre Ő kinyitotta az ingét, és a mellkasán volt egy átlátszó kis nylon zacskó, olyan, mint egy átlátszó shampoonos tasak, narancssárga és aranyszínű folyadékkal töltve, és azt mondta: „Erről nem beszélhetek”. A CIA-n belül ezeket „foltoknak” nevezik, úgy mondják, hogy valakit megfoltoztak. Tehát az történt, hogy ez az ember csatlakozott a CIA-hoz a mágnesesség és elektromosság területén mutatott zsenialitásának köszönhetően. Azt hitte, hogy az országot szolgálja, a zárt piramis rendszert, aztán rájött, hogy ez a globális diktatúrával kapcsolatos terv, a globális rendőrállam terve. Nemcsak az összeesküvés-elmélet hívők fantáziája, hanem a valóság és visszautasította, hogy tovább dolgozzon a CIA-nak.
Aztán egyszer elment otthonról, és időkiesést tapasztalt. Semmire nem emlékezett, amíg fel nem ébredt egy kórháziágy-szerű padon egy szobában, és ahogy visszanyerte képességeit rájött, hogy valamit a mellkasára ragasztottak. És az volt ez az átlátszó tasak a folyadékkal. Az történik, hogy ezeknek az embereknek a testét megváltoztatják a kieső időben, hogy szükségük legyen a zacskóban lévő szerre az életben maradáshoz, és ezt az anyagot 72 óránként ki kell cserélni. Ha ezek az emberek megtagadják a közreműködést, és nem járulnak hozzá a tudásukkal az emberek globális irányításához szükséges technológiai kifejlesztéséhez, akkor nem kapnak új tasakot, és kétségbeesett szörnyű halált halnak.
Ez az ember elmondta nekem, hogy létezik már olyan technológia, amellyel bőséges termést lehet létrehozni a sivatagban víz nélkül. A növények természetes elektromos erőterének rezonálásával, és igen gyorsan nőnek így a növények, optimálisan olyan gyorsan, mint ahogy egy gyorsított felvétel. Nem szükséges az éhezés ezen a bolygón. Nem azért van éhezés, mert így kell, hogy történjen. Szándékosan van így – egy nagyon egyszerű okból kifolyóan. Amikor az emberek bőségben élnek, van választásuk, és ha van választásuk, szabadok.
A bőség egyenlő a választással, és az egyenlő a szabadsággal.
Így aztán az elit hiányt idéz elő. A hiány egyenlő a függőséggel, az pedig egyenlő az irányítással. És mondta ez a férfi, hogy nincs szükség éhezésre, mert megvan a technológia rá, hogy bárhol szükséges termést hozzunk létre.
Azt is kérte, hogy mondjam meg az embereknek, ha csak egyetlen dologra akarnak NEM-et mondani, akkor az a MIKROCHIP legyen. Mert a mikrochipeknek nemcsak az elektronikus cimkézés a funkciója. Arra is szolgálnak, hogy az emberek viselkedését szellemi, lelki és fizikai egészségi állapotát a távolból manipulálják, pusztán azzal, hogy jelet küldjenek a chip-re. Tehát add össze mindezt és ilyen világban fogunk élni, ha megengedjük, hogy a rendőrállam bevezetésének folyamata elérje azt a célt, ami felé már régóta halad. Az emberek manipulálásának a legerősebb formája – valójában két módszer van rá, de ezek összekapcsolódnak – az, amit úgy neveznek, hogy Probléma-Reakció-Megoldás és a diktatórikus lépésről-lépésre módszer. A Probléma-Reakció-Megoldás az a kifejezés, ami egy olyan rendszert ír le, amiben teremtenek egy problémát (klasszikus példa erre a 9/11). De még csak valódi problémára sincs szükség, van ennek egy olyan verziója is, hogy „nincs Probléma-Reakció-Megoldás”, mint pl. az Iraki tömegpusztító fegyverek. Csak egy probléma észlelésre van szükség.
Ráveszed az emberekre, hogy higgyék el,van egy probléma, és kell rá egy megoldás. Aztán szerzel embereket, akik titokban megteremtik a problémát, mint pl. a 9/11-es terrorizmust, aztán valaki mást hibáztatnak, hogy elrejtsék a tényt, hogy valójában ők maguk állnak a dolog mögött. Aztán felhasználsz egy rendkívül szánalmas és vakon engedelmeskedő fősodrású médiát arra, hogy elmondod az embereknek az esemény azon verzióját, - 9/11-et, vagy bármi mást, - amit az elit el akar hitetni az emberekkel. Például, hogy Osama bin Laden egy afganisztáni barlangból szervezte meg a szeptember 11-i támadásokat, tudod mikor!
És ezek után, hogy megvédjék az embereket a „terrorizmustól”, amit „mi teremtettünk, de nem mond el senkinek”, felajánlják az általuk teremtett problémára a megoldást. Ezek a problémák pedig arra hivatottak, hogy a társadalmat pontosan abban az irányban változtassák meg, amit a nagy és a Probléma-Reakció-Megoldás és a naív emberek hatására – hála a naív embereknek, akik elhiszik, hogy az egész az ő védelmük érdekében történik – a társadalomban bekövetkező változások, amiket az emberek normál esetben reflexből elutasítanának, vagy nem váltanának ki ellenszegülést olyan mértékben, mint normálisan megtörténne, szabad utat, mi több támogatást élveznek az emberek részéről, hiszen egy látható problémára jelentenek megoldást. Mindig halljuk az emberektől, hogy „ Tudom, hogy elveszik a szabadságunkat, de mit tehetünk? Az embereket meg kell védeni a terorristáktól.”
Az elkövetkezendő években egyre több káoszt és problémát fogunk látni, amelyeknek a félelemkeltés a célja, mert ez az a szó, ami a világot irányítja. Ha egyszer az emberek félnek, kifelé figyelnek, hogy találjanak valakit, vagy valamit, ami megvédi őket attól a dologtól, amelytől való félelemre programozzák őket. Egy félelmet nem ismerő nép vagy személy a manipulálók és az irányítók rémálma! Aki fél, azzal gyerekjáték elbánni. Tehát minden arról szól, hogy káoszt teremtsenek, félelmet keltsenek, majd pedig felajánlják a káoszból kivezető utakat. Ezek pedig a rendőrállam fokozott bevezetését jelentik, azzal a céllal, hogy az embereket megvédjék, és a káoszból rendet teremtsenek.”
http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2012/08/mit-latsz-meg-ha-kinyitod-az-elmed.html

Antóniosz atya bölcsességeiből

Egyszer megkérdezte valaki Antóniosz atyát: Mit kövessek, hogy Istennek tetszek?
Az idős atya így felelt: Kövesd, amit meghagyok neked; bárhová mész, mindig Isten legyen szemed előtt, bármit teszel, a Szent Írásokból bizonyítsd, és ahol egyszer letelepszel, ne távozz onnan hamarosan. Ezt a három dolgot kövesd, és üdvözülni fogsz!
Egyszer egy ember vadállatra vadászott a sivatagban. Meglátta, amint Antóniosz atya a testvérekkel tréfálkozott. Erre harag fogta el. Mivel az idős atya meg akarta őt győzni arról, hogy időnként tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt:
Tegyél egy nyilat íjadra, és feszítsd meg! És az úgy tett. Akkor ismét azt mondta Antóniosz: még jobban feszítsd meg! Az megfeszítette. Újból így szólt Antóniosz: feszítsd meg!
Erre azt mondta a vadász: ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj!
Az idős atya így szólt: így van az Isten művével is. Ha mértéken felül megerőltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha tekintettel kell lennünk gyengéikre is.
Amikor meghallotta ezt a vadász, bűnbánat fogta el, és nagy lelki haszonnal távozott az idős atyától, a testvérek pedig megerősödve tértek vissza kunyhóikba.

Kétharmados iszlám többség az egyiptomi parlamentben

Egyiptom iszlám pártjai elsöprő győzelmet arattak a Mubarak-rendszer bukását követő első országgyűlési választásokon. A végleges eredmények alapján a Szabadság és Igazság Párt, a Muszlim Testvériség politikai szárnya 235 helyet szerzett meg a 498-ból. A szalafista al-Núr párt 121 helyet, a liberális Wafd párt 36, az Egyiptom Blokk pedig 33 helyet szerzett az országgyűlésben, ami azt jelenti, hogy az ország jövőjébe a liberálisoknak nem lesz beleszólása, így valószínűleg a Sharia-törvényhozás fog érvényesülni. A Sharia elutasítja az egyház és az állam szétválasztását, így Egyiptomban az elkövetkezendő években nem lesz se privatizációnak nevezett szabadrablás, se haderőleépítés, se adósrabszolgaság, se tömeges magzatgyilkosságok, se buzifelvonulás - de a fiatalság sem fog részegen vagy kábítószerezve fetrengeni az utcákon.
Az egyiptomi választásokon az országgyűlési képviselők kétharmada pártlistával került be, egyharmada egyéni képviselőként. Ezen felül Mohamed Husszein Tantawi, a Legfelsőbb Katonai Tanács elnöke kinevezett további tíz törvényhozót, köztük öt kopt keresztényt. Az egyiptomi parlamentben így a Muszlim Testvériség 38%-al, az al-Núr 29%-al van jelen, ami abszolút iszlám többséget jelent a törvényhozásban. A frissen megválasztott, 50 fős alsóház első gyűlését január 23-án tartja, a felsőház (a Szúra Tanács) pedig február-márciusban lesz megválasztva és március 24-én kezdi meg működését.
Molnár István

Olajembargó, vagy iráni olaj dupla áron?

Egyre növekszik az amerikai nyomásgyakorlás az Európai Unió, Törökország, Japán, Kína és India irányába, hogy szüntessék be az iráni olajimportot és függesszenek fel minden pénzügyi kapcsolatot azokkal a cégekkel, melyek nem hagynak fel az iráni olajbeszerzéssel. Múlt héten India és Törökország visszautasították a tőlük elvárt embargó aláírását az iráni nyersolaj importjára vonatkozóan, ahogy pár nappal korábban Kína is kifejezte: esze ágában nincs megfeleltetni saját gazdaságpolitikáját az Egyesült Államok elvárásainak. Miközben az Európai Unió január 23-án készül döntést hozni olajembargó ügyében, egy sor nyugat-európai cég vonakodik felmondani az iráni partnerrel fennálló szerződéseket és igyekszik kijátszani a politikai döntéshozók által kierőltetett szankciókat.
India és Törökország bár hivatalosan elfogadná az ENSZ által előírt megtorlásokat, figyelmen kívül hagynak minden, különálló állam által javasolt Irán ellenes intézkedést. A két ország időhúzásra játszhat, mivel az iráni olajexport India olajigényének 10%-át, Törökország olajfelhasználásának pedig 30%-át teszi ki, így hosszú távon a hiány pótlása jelentős veszteségeket okozna az államháztartásnak.
Az USA kincstára részéről Timothy Geithner így ellenállásba ütközött a két ország esetében, viszont több szerencsével járt Tokióban, ahol azt a választ kapta, hogy Japán csökkenteni fogja az iráni nyersolajimportot. Az Európai Uniót követően Kína a harmadik legnagyobb vevője az iráni olajnak. Dél-Korea közel annyi iráni olajat vásárol mint India, és hivatalosan még nem döntött, hogy Washington mellé áll-e a gazdasági megtorlás ügyében, bár vár várható, hogy az ország az amerikai érdeknek fog alárendelődni. Kína és India továbbra is folytatja az iráni olaj importálását, ami nagyban gyengíti az amerikai gazdasági ármánykodás kényszerítő erejét, ami egyben azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok fokozatosan elveszti ázsiai befolyását.
A hétfői értekezleten az Európai Unió külügyminiszterei várhatóan az iráni olajimport beszüntetéséről döntenek, ami több tagállamnak is komoly kihívást fog jelenteni. Kevésbé valószínű megoldásként az uniós képviselők az időhúzás mellett is dönthetnek, ameddig az Európai Unió Irán helyett új beszállítót nem talál. (az amerikai tartalékok felhasználásával maguk alatt vágnák a fát...)
Felmerül annak a lehetősége, hogy az Egyesült Államok gazdasági stratégiája megváltozott, és az Európai Unió olajembargóra való rákényszerítésével az USA az eurózóna bedöntése mellett döntött, hogy ezzel késleltesse az észak-amerikai gazdasági összeomlást és ellensúlyozza a dollár elértéktelenedését. Mivel az Európai Unió a teljes olajszükségletének 40%-át Iránból szállítja be, az unió nem fog egykönnyen új beszállítót találni, az iráni forrás blokkolása így a stratégiai tartalékok feléléséhez és az olaj árának további emelkedéséhez vezethet. Az olajárak emelkedése és a tartósan magas árfolyam lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy gazdaságosan termeljen ki olyan észak-amerikai olajforrásokat, aminek kitermelése 100 dollár alatti árfolyamon még veszteséges lett volna, így kihasználatlanul maradt.
Ebben az esetben az Európai Unió kényszerből az észak-amerikai olaj felvásárló piacává válna, mert csak két lehetséges forrásból juthatna hozzá a szükséges mennyiségű nyersolajhoz: az észak-amerikai forrásból, vagy a Törökország által felvásárolt, és ráterhelt haszonnal eladott iráni olajat vásárolhatná fel. Törökország így bőséges jutalmat kap a NATO-radar telepítéséért...
Végvári Ákos