Magyarország jobban teljesit?! Új csúcson a bedőlt hitelek!

Talán soha nem volt még olyan nagy a devizahiteles csomaggal kapcsolatos lakossági várakozás, mint 2013 harmadik negyedévében. A folyamatos politikai ígéreteknek meg is lett a negatív következményük: új csúcsra ugrott a nem teljesítő hitelek aránya. Az MNB pénteken közzétett adatai szerint a lakossági hitelek 18,5 százaléka 90 napon túl, további 15,4 százaléka pedig 90 napon belül késedelmes, vagyis háromból egy hitelt nem a szerződés szerint törlesztenek. Vészesen magasra emelkedett azok aránya is, akiknek a tartozása meghaladja a lakás értékét. 18,5% a nem teljesítő hitelek aránya a lakossági hitelek körében, 15,4% pedig a 90 napon belül késedelmeseké – derül ki az MNB pénteken közzétett, szeptember végére vonatkozó adataiból. Előbbi, vagyis a lakossági NPL-ráta soha nem volt ilyen magas, az év első felében még “csak” 18,0%-on tartózkodott.

A bankok 6571 milliárd forintnyi lakossági hiteléből szeptember végén 1216 milliárd volt nem teljesítő, 1013 milliárd pedig kisebb mértékben késedelmes. A nem teljesítő hitelek összege volt már ennél nagyobb is: március végén 1240 milliárd forinton állt. Időközben viszont csökkent a lakosság teljes tartozása, így emelkedett új csúcsra a nem teljesítési arány.

Korábban az volt a jellemző, hogy a kisebb összegű, de fedezetlen (jellemzően fogyasztási célú) hiteleket kevésbé törlesztették a háztartások, az ingatlanfedezetűekre a lakás elvesztésének félelme miatt viszont jobban odafigyeltek. Mára megfordult a sorrend: magasabb a jelzáloghitelek nem teljesítési aránya (18,9%), mint a fedezetlen hiteleké (16,5%). A magasabb törlesztőrészlet legyűrhette tehát az ingatlan elvesztése miatti félelmet.

Ahogy a fenti ábrán látható, a jelzáloghiteleken belül még most sem a devizaárfolyam mozgása, hanem a felhasználás célja dönti el, alacsonyabb vagy magasabb-e a nem teljesítési arány. A forintalapú szabad felhasználású, majd rögtön utána a devizaalapú, szintén szabad felhasználású hitelek nem teljesítési mutatója a legmagasabb. A forintalapú, támogatott forinthitelek teljesítenek a legjobban. A devizahiteles csomag ígéretével kábított ügyfélkör egészében (devizaalapú jelzáloghitelek) 21,7%-os az NPL-ráta.

Pedig az előző negyedévben már megállt a lakossági hitelportfólió romlása: március végéhez képest június végére már nem nőtt tovább a 90 napon túl késedelmes hitelek aránya. Június vége és szeptember vége között azonban 0,5 százalékpontos növekedés következett be. Szerencsés módon ugyanekkor az előző negyedévinél még nagyobb mértékben csökkent a 90 napon belül késedelmes hitelek aránya.

Vessünk egy pillantást a bankok által már átstrukturált hitelekre is, hiszen ezek mutatják a banki adóskönnyítések sikerességét. Sajnálatos módon romlott a sikerességi arány: az átstrukturált hitelek mindössze 28%-a teljesített szerződés szerint szeptember végéig, 48%-a viszont már 90 napon túl késedelmes, holott ez az arány egy éve még “csak” 32,6% volt.

Azért sem tudott csökkenni a harmadik negyedévben a nem teljesítő hitelek összege, mert továbbra is meglehetősen alacsony lángon ég a követelésértékesítési piac. A problémás banki követelésekből a harmadik negyedévben 45 milliárd forintnyit adtak el. A banki könyvekben átlagosan 25 milliárd forintot érő követelésekért 19 milliárd forintot fizettek a követelésvásárlók.

Nem pusztán a nem teljesítő hitelek magas aránya okoz problémát a bankoknak, hanem az is, hogy egyes hiteltípusokban rendkívül magas a lakosság eladósodottsága a lakásfedezet értékéhez képest (ez az ún. hitelfedezeti arány, az LTV-mutató). Az ügyfelek számára is veszélyes a magas LTV-mutató, hiszen fennáll a kockázata, ha értékesítésre is kerül az ingatlan a fizetésképtelenség miatt, a bank további nagy összeget követel az adóson. A lakáscélú devizahiteleknél a legkritikusabb a helyzet: 56,5%-ra emelkedett a 90% feletti LTV-mutatóval rendelkezők aránya az egy évvel korábbi 52,9%-ról.

Mind a nem teljesítési problémát (magas NPL-ráta), mind a hitelfedezeti problémát (magas LTV-mutató) mérsékelheti az a közelmúltban meghozott parlamenti döntés, amely szerint:
1. a 90 napon túli késedelemben lévő, a 20 milliónál nagyobb hitelt felvevő és a banki fizetéskönnyítést igénybe vevő devizahitelesek is beléphetnek az árfolyamgátba
2. ha 95% alá csökkentik a bankok az adott devizahitel LTV-mutatóját, csak akkor kapnak állami garanciát a 90 napon túl késedelmes hitel gyűjtőszámlájára. Az elengedett követelés ráadásul a jövőben adómentes.
Hogy milyen mértékben járulnak hozzá ezek az intézkedések a fenti, drámainak mondható mutatók javításához, és mekkora lesz a bankszektorra gyakorolt hatásuk, egyelőre nagyon nehéz megbecsülni.
(portfolio )

Hitelek és bevétel kiesések

A választások közeledtével eszméletlen mértékben nő a Fidesz reklámhadjárata. Egyfolytában megállás nélkül nyomják a sokkal jobbak, erősebbek vagyunk, nekilendült a gazdaság, és a hasonló hazugságokat. Annak idején, még Gyurcsány alatt már egyszer hallottuk, hogy dübörög a gazdaság, majd kiderült - hazudtak éjjel és nappal. Most sincs másképpen, egy fikarcnyival sem. A recept ugyan az.

A századvég elemzői szerint 444 milliárdot bukott a kormány az egykulcsos adórendszeren. A vicc az egészben az, hogy a kormány "mellett" a kis keresetűek jártak rosszul. Akkor ki járt jól? Hát a milliomos-milliárdos réteg. Ők nyerték meg a 444 milliárdot. Ez a pénz pedig nagyon, de nagyon hiányzik valahonnan. Főleg az iskolákból és a kórházakból. Vagyis összességében a lakosság duplán rosszul járt. Kevesebb bért kapott,de eközben a szociális juttatásai is csökkentek.

Valahonnan azonban ezt a hatalmas összeget pótolni kell. Honnan máshonnan, mint hitelekből. Miután a kormány eljátszotta a hattyú halálát, beadagolva ezzel a lakosságnak a szegény elnyomott magyar kormány szerepét, éppen azt csinálja mint elődei, tovább adósítja az országot. Csak éppen máshogy - értékpapírokkal. A kormány újabb 2 milliárd dollár értékben bocsájtott ki értékpapírokat november 18.-án, magasabb kamat hozamra (majdnem a duplája) mint az amerikai értékpapírok. A legnagyobb felvásárlók kik lettek? A Goldman Sachs és a Franklin Templeton. Ugyan ki más. Felvehetnénk mi hitelt 2.7 százalékos kamatra is, de az a mi kormányunknak nem jó, nekünk 5.5 százalékos kamatra kell a pénz. Elvégeztünk egy szerény gyors fejszámítást csak úgy nagy vonalakban. Ezek szerint havi 10 millió dollárt fizetünk ki a nagy semmire valami cionista bankárnak mi magyar adózók csak kamatra. Köszönhetően a kormány csakazértis politikájának.

Ráadásul a kormány további adócsökkentést akar bevezetni. Nem lenne ezzel baj, örülni kellene neki. Csak milyen áron. Ilyen áron tesz a kormány rezsicsökkenést, adókedvezményt, hogy cserébe a rekordösszegen álló államadósságot tovább emeli? Pillanat alatt elfogyott a magánnyugdíjpénztárak pénze, elfogytak a hitelek, elfogytak az értékpapírok árai, sehol semmi, csak a hatalmas és egyre duzzadó hitel állomány. Őket persze hogy nem érdekli, ha éppen nincs kormányon, jól megél az összeharácsolt vagyonából. A nagy adósság elleni harcról, amelyet egyértelműen elvesztett a kormány egy szó sem esik, nem fér bele az optimista retorikába. Inkább hallgatnak róla mélyen. A csupán népszerűsítő intézkedések (adócsökkentés, rezsicsökkentés) amelyek az ég világon semmit a helyzeten nem javítanak mind mind kieséseket okoztak az államkaszának. A kieső pénzeket pedig 10 - 20 éves lejáratú szintén rekord kamatozású papírokkal pótolja? Büszkén nyilatkoztak, hogy mekkora a kereslet a magyar kincstárjegyekre. Ilyen kamattal? Ott felveszi 2.7 százalékra amivel itt befektet 5.5 re. És havi 6 millió dollár tiszta nyereséget nyomunk a zsebébe. Remek. De fogalmazhatunk kicsit durvábban, csak erre az összegre évi 100 millió dollár kamatot fizetünk. Ez sem elég rémisztő? Akkor mondjuk úgy, hogy még érthetőbb legyen, két milliárdot felvettek, és 10 év alatt három milliárdot kell visszafizetni, plusz egyéb költségeket. A kérdés az, hogy befektetik e úgy, hogy a 2 milliárd hármat összedolgozzon 10 év alatt. Kötve hiszem, ugyanis ha cégekbe fektetnék, ott is van rezsi, fizetések, amortizáció stb, vagyis a 3 milliárdnak a teljesen tiszta haszonnak kellene lennie. Képtelenség. Főképpen azért, mert nem befektetik, hanem a rendszer fenntartására költik, a kieső pénzeket pótolják belőle. Ez pedig semmi egyéb, mint az ország adósságnyomorba döntésének folytatása. Ezt valóban csak megköszönni lehet.

Kemény Gábor

Közel az ukrán államcsőd

A nyár folyamán szinte  valamennyi nyugati hitelminősítő intézet leminősítette Ukrajnát, az IMF pedig egyre sötétebb középtávú előrejelzéseket hoz az ország gazdasági állapotának alakulásáról. Előkerültek az Európai Unióba már behálózott országokból ismert "ajánlások" is; a háztartások terheinek növelése, vállalkozások megadóztatása. Ha az ország november 17-én aláírja a társulási egyezményt az Európai Unióval, arra az esetre az IMF 160 milliárd dolláros hitel felvételét javasolja (megközelítőleg ennyi az ukrán gazdaság éves teljesítménye).

Az ukrán nemzeti bank szerint ebben az évben a GDP 75%-án állt az ország államadóssága. Ezt akarja az IMF közel duplájára duzzasztani, hogy az adósságtörlesztésre hivatkozva megkezdhessék a nép sarcolását. A külső államadósság eddig is nehéz teher volt Ukrajna hátán, miközben a kamatok miatt az ország aranytartaléka is 'rejtélyes módon' elapadt.

A Bloomberg mostanra a tíz leginkább csődveszélyeztetett ország egyikeként tartja nyilván Ukrajnát, ami annyit jelent, hogy az ukrán államcsőd nemsokára bekövetkezik. Ha aláírják a társulási megállapodást, akkor azért, ha nem írják alá, akkor pedig azért. Az IMF ajánlásai és a hitelminősítők mesterkedése ezt jelenti. Nem veszélyeztetett országokat neveznek meg, hanem célpontokat. Ha Ukrajna nem teljesíti a feltételeket és hátat fordít a nyugati blokknak, nyugatról be fogják dönteni az országot. (Aztán a fizetett gazdasági elemzők majd mindent az oroszok nyakába varrnak.)

November 10.-én a Financial Times arról írt, hogy a Franklin Templeton Investments (az USA legnagyobb befektetési alapja) több mint 5 milliárd dollár értékben vásárolt ukrán államkötvényeket, gyakorlatilag felvásárolta Ukrajna államadósságának több mint 20%-át. Az ukrán pénzügyminiszter szerint a Franklin Templeton az ország egyik legnagyobb hitelezője, de a hitelek összege államtitok. Ugyanez azz alap vásárolta fel az európai perifériaországok államadósságainak tekintélyes részét, nem utolsó sorban Magyarországét is. Így ugyanaz a szál fogja rángatni az ukrán kormányt, ami a magyarországi kormányt is rángatja.

Az amerikai befektetési alap pedig nyomott áron jutott hozzá az ukrán államkötvényekhez, amik 200-300%-os hasznot hoznak majd. Emiatt két lehetőség van:

Ukrajna a lehető legrövidebb úton megszabadul a külső (nyugati) adósságállománytól. Ehhez egy olyan harmadik félre lesz szüksége, ami vélhetően nem az Európai Unió, mivel az EU maga is válságban van. Ilyen harmadik félként szó eshet Oroszországról vagy a Valutaalapról (az ukrán belpolitikában ez a két lehetőség kerül szóba). Mivel az európai szabadkereskedelmi övezethez csatlakozás lehetetlenné teszi, hogy az ország Moszkvától kapjon segítséget, Ukrajna csapdahelyzetben találja magát - jöhet az IMF-hitel. Jönnek majd a költségvetési kiigazítások, "megszorítások", magasabb adóterhek, robbanásszerűen emelkedő energia- és élelmiszerárak. Az ukrán nép megtapasztalja (megszenvedi) majd, mit jelent nyugatinak lenni.

Második lehetőség, hogy Ukrajna csődöt jelent, az adósságok egy részét nem fizetik vissza, másik részét újratárgyalják. Ez esetben számolniuk kell a politikai, gazdasági, rosszabb esetben katonai következményekkel.

A globális pénzügyi válság megteremtette annak a lehetőségét, hogy az ilyen "befektetési alapok" keselyűként marcangoljanak szét egy-egy országot. Nem első, de legjobb példa a sorban Görögország, ahol az adósság egy részét ugyan leírták, de azonnal politikai tőkét kovácsoltak belőle és gyakorlatilag pillanatok alatt nyílt gyarmatosítás következett be. Megszorítások sorozata, brüsszeli adószedők, politikai leszámolások (Arany Hajnal párt). Ez vár Ukrajnára is, ha bejelentik az államcsődöt.

Ezek a pénzügyi keselyűk ilyen esetben leírják az adósság egy részét, majd agresszívan a sokszorosát hajtják be olyan módon, hogy politikai, gazdasági és szociális feltételeket szabnak, amiket az ország élén álló bábkormánynak teljesítenie kell. Azt követően pillanatok alatt árusítják ki az állami vagyont, miközben megszorítások sorozatával gondoskodnak róla, hogy az emberek a saját hétköznapi terheikkel legyenek elfoglalva - hogy a nép ne lázadjon. Így volt ez Görögországban és így lesz ez Ukrajnában is, ha aláírják a társulási megállapodást (aminek elkerülésére még mindig, az utolsó pillanatban is van remény).

Abból is valószínűsíthető az ukrán államcsőd közeledte, hogy a Franklin Templeton minden eddiginél nagyobb bevásárlását ejtette meg Ukrajnában. A gyarmatosítók biztosra mennek, ahová pénzt tesznek, onnan haszonra számítanak és kőkeményen be is fogják azt hajtani. Ukrajnára kemény idők várnak - és mindez annak köszönhető, hogy az ország élén politikai prostituáltak állnak, akik jelenleg is azon gondolkoznak, hogy keleten, vagy nyugaton lehet jobban meggazdagodni.

Molnár István

Hatmilliárdból kommmunikál és kampányol a Nemzeti Bank. Annyit költhet, mint a legnagyobb kereskedelmi bankok és gyógyszercégek. Kommunikációs közbeszerzést ilyen összeggel még sosem írtak ki, de a nemzetközi színtéren, piaci alapon is tekintélyesnek számít ez az összeg.

A pénzből jórészt az úgynevezett “növekedési hitelprogram” kampányát kell megszerveznie a pályázat nyertesének. Ekkora kampány eddig egyszer volt Magyarországon, akkor, amikor az egyik mobilcég nevet változtatott. De éves összevetésben is jelentős az összeg. Természetesen magyarázatot igényel, hogy a Magyar Nemzeti Banknak miért kell akkora vásárolt publicitás, reklám, mint a legnagyobb bankoknak, gyógyszercégeknek, vagy élelmiszergyártóknak.

(hir 24 )

Két diplomám van, három nyelven beszélek, közmunkás vagyok

Régész, művészettörténész, építészmérnök, könyvtáros, magyartanár. Ilyen és más diplomával rendelkezők is kénytelenek közmunkásnak jelentkezni. A jelenleg folyó kulturális közfoglalkoztatási programok résztvevői közt rengeteg a diplomás, őket a kormány most újra meg akarja tanítani dolgozni. A közintézményeknek és a munkanélküli diplomásoknak is jól jönnek ezek a programok, de méltatlannak tartják a helyzetet. “Két egyetemi diplomám van, nyelveket beszélek, elhelyezkedni mégsem tudtam, úgyhogy maradt a közmunka” – meséli a negyvenes évei közepén járó István, aki nemrégiben archívumok digitalizálásával foglalkozott egy állami kulturális intézménynél. Összességében örül annak, hogy legalább néhány hónapig kiszámíthatóbb volt az élete, és kapta a közfoglalkoztatottaknak járó fizetést, de tudja, hogy számtalan gond van a rendszerrel. “Örültem ennek a pár tízezer forintnak, de ha már a képzettséget igénylő, társadalmilag fontos munkákat is közmunkásokkal végeztetjük, az semmiképp sem vezet jó irányba. Mi a következő lépés? Mindenki közmunkás lesz?”
Megtanítják dolgozni a mérnököket, tanárokat
Új perspektívát nyitott a kormány a diplomások számára: mehetnek kulturális közfoglalkoztatottnak. Halász János kulturális és Hoffmann Imre közfoglalkoztatási államtitkárok a legújabb közfoglalkoztatási program indításáról szóló sajtótájékoztatójukon elmondták, hogy a projekt “újra megtanítja dolgozni a résztvevőket, olyan tudás birtokába hozva őket, amelynek köszönhetően aztán a munkaerőpiacon is meg tudják állni a helyüket”, de olyan kulturális szakemberek jelentkezését is várják, akik szeretnék felfrissíteni a tudásukat. Mindezért a Nemzeti Művelődési Intézet projektjének hat hónapos időtartama alatt havi bruttó 96 800 forintot kínál az állam. Cikkünk megjelenése után tájékoztatta az Origót a programot koordináló Nemzeti Művelődési Intézet, hogy a programba jelentkezők bizonyos feltételek mellett bruttó 106 480 forintot is kaphatnak.

Fotoalbum digitalizálás! Vajon mit szól a közmunkás a szocializmus korát ábrázoló fényképek láttán? Amikor a diplomás ember megbecsült tagja volt a magyar társadalomnak! Korábban más kulturális közfoglalkoztatási programok keretében már több állami intézmény fogadott közfoglalkoztatottakat, az MTVA archívumaiban digitalizáló közmunkások tapasztalatairól még propagandakiadvány is készült Közfoglalkoztatás másként címmel. A brosúra szerint több tanár és könyvtáros végzettségű munkás vett részt az MTVA programjában, de a felsorolásban szerepel mongol szakos régész és építészmérnök is, sőt van köztük olyan művészettörténész, akinek már több könyve és publikációja is megjelent Gulácsy Lajosról.
Az MTVA tájékoztatófüzete szerint a közmunkásaik több mint fele felsőfokú végzettségű volt, nyelvvizsgával pedig a belső, szerződéses munkatársaknál is nagyobb arányban rendelkeztek. Feladatuk elsősorban az archívumok digitalizálása volt, ami annak ellenére, hogy nem hangzik annak, határozottan fontos feladat: az MTVA kottaarchívuma például olyan zeneművek papírkottáit is tárolja, melyek sehol máshol nincsenek lejegyezve, ha ezek elvesznek vagy megsérülnek, az egész alkotásnak vége.

A kulturális intézményeknek jól jön A november elején indított, új kulturális közfoglalkoztatási program alapjait a Nemzeti Művelődési Intézetben dolgozták ki. Eszerint nagyjából 3700-an kapnak majd lehetőséget közmunkára, az államnak pedig 2,5 milliárdjába kerül mindez. Az ország minden megyéjében hirdettek meg kulturális közmunkás pozíciókat, de információink szerint Nyugat-Magyarországon (ahol eleve valamivel kedvezőbbek a munkaerő-piaci adatok) többnyire aluljelentkezést tapasztaltak, keleten viszont a várakozásoknak megfelelően nagy volt az érdeklődés.
Cikkünk megjelenése után a Nemzeti Művelődési Intézet arról tájékoztatott, hogy a programban 3706 közfoglalkoztatott mellett felvesznek 160 közösségi koordinátort és 134 asszisztenst is, tehát összesen 4000 fő foglalkoztatását biztosítják. A kulturális közmunkások főleg kulturális közösségszervezést végeznek majd.

Sok feldolgozni való van még a Szebb Múltból! (Közben lehet (ne) tervezni a hasonló Szebb Jövőt!)

A kulturális közmunkára jelentkezők legtöbbje eddig digitalizált, az MTVA mellett például a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) is ilyen feladatokra vett fel korábban közfoglalkoztatottakat. A MaNDA továbbra is indít közfoglalkoztatási programokat, a jelenlegibe például 1000 ember jelentkezését várják. Közülük 700 közmunkás vidéken, 300 pedig a fővárosban dolgozik majd. Ujvárossy Andor, a MaNDA projektmenedzsere szerint az anyagi gondokkal és emberierőforrás-hiánnyal küzdő kulturális intézményeknek nagyon jól jön a program, hiszen ingyen kapnak képzett munkaerőt, ráadásul a munkaerőpiac jelenlegi helyzete miatt sok diplomás is kerül hozzájuk. „A vidéki archívumok többsége az utóbbi időben kénytelen volt leállítani a digitalizálási projekteket, mert egyszerűen nem tudták kigazdálkodni a folytatást. Most ez megváltozik. Nyilván nem kellemes, hogy közmunkásbérért csinálja valaki az ilyesmit, de a legtöbb jelentkező már ennek is örül” – mondta. A szívem szakad meg
Számos közfoglalkoztatási program keretében azonban nem központi állami kulturális intézmények és önkormányzatok foglalkoztathatnak közmunkásokat, hanem civil szervezetek. Nagyné Takács Ágnesnek, a Dél-alföldi Teleházak Regionális Közhasznú Egyesülete elnökének is vegyes érzései vannak a programról. „Egyrészről örülök, hogy hat hónapra ingyen felvehetek valakit, mert ennyi idő alatt ki is lehet tanítani. Másrészről viszont szörnyű, hogy ilyen jó képességű emberek kószálnak a munkaerőpiacon, és egy ilyen lehetőségnek is örülnek.”
Több civil szervezet is beszélt arról, mennyivel jobb képességűek most a közmunkások, mint korábban. Öt-hat éve ugyanis szintén mehettek közmunkások civil szervezetekhez, akkor egy teljes évet is ledolgozhattak egy helyen. Viszont  – ahogyan Takács Ágnes is kitért rá – akkoriban csak azok kerültek a közmunkaprogramba, akik kedvezőbb munkaerő-piaci lehetőségek mellett sem tudtak elhelyezkedni. “Pár éve volt egy közmunkásunk, az hol jött dolgozni, hol nem. Szinte sosem tudtuk, hol van. Őt valószínűleg akkor sem alkalmaznám rendes fizetésért, ha módom lenne rá. Viszont ami most van, azon a szívem szakad meg. Mert az egyszerűen nem állapot, hogy bejön ide egy többdiplomás ember, külföldi szakmai tapasztalattal, nyelvtudással, mindennel, és annyit tudok mondani neki, hogy közmunkásnak fel tudom venni. Nem hiszem el, hogy rá máshol, rendes bérért nincs szükség ebben az országban” – mondta egy budapesti civil szervezet irodavezetője.
De hogyan látják a közmunkások?
A közmunkások többsége a ha nincs ló, jó a szamár is filozófia alapján örül annak, ha néhány hónapig kottákat vagy rádiófelvételeket digitalizálhat, vagy a Nemzeti Művelődési Intézet programja keretében népművelőknek nyújthat segítséget. Főleg azért hálásak, hogy valami végre visszacsempészi az életükbe a napi rutint, mert a munkanélkülilét komolyan kikezdi az idegeket. Ezenfelül viszont a problémákat is látják, és tisztában vannak azzal, hogy érdemeik alapján nem a közfoglalkoztatásban lenne a helyük. Van, aki azt is tudni véli, hogy a kulturális közfoglalkoztatási programokat csak azért húzta elő a kalapjából a kormány, mert „jön a tél, és a polgármesteri hivatalok előtt kevesebbet lehet majd kapálni meg gereblyézni, az viszont fontos, hogy télen is sok legyen a közmunkás, mert különben rájönnek az emberek, hogy mennyire magas igazából a munkanélküliség”.
Egy másik, valaha filozófiát és nyelvészetet is tanuló közmunkás pedig így foglalta össze a helyzetet:„Több probléma van. Az egyik az, hogy aljasság fontos kulturális munkát diplomásokkal, közmunkában végeztetni. Két oldalról is aljasság, egyrészt az adott diploma és a diplomás megbecsültségét rontja, másrészt a végzett munka megbecsültségét. Mert persze munka a közmunka, de azért mindannyian tudjuk, hogy nem olyan munka. Ezért nem becsüli senki a közmunkásokat, ezért válik egyre lekezelőbbé a társadalom velük szemben, de ami rosszabb, hogy a kormány is egyre lekezelőbb, pedig ők találták ki ezt az egész mostani rendszert. A kulturális államtitkár is azt mondja, hogy majd megtanít engem újra dolgozni. Hát engem ne tanítson dolgozni, mert én tudok. Nem azért nem dolgozom, mert meg kell tanítani engem dolgozni, vagy mert nem akarok, hanem azért, mert egyáltalán nincs munka.”
(Origo)

Bal-Rad komm : “…de ha már a képzettséget igénylő, társadalmilag fontos munkákat is közmunkásokkal végeztetjük, az semmiképp sem vezet jó irányba. Mi a következő lépés? Mindenki közmunkás lesz?”-teszi fel a kérdést egy közmunkás.
-”Magyarországot Európa legversenyképesebb országává tesszük”-harsogta Döbrögi a falkaforradalom diadala után. Hát igy teszi azzá! Előbb-utóbb közmunkást farag mindenkiből!
„…jön a tél, és a polgármesteri hivatalok előtt kevesebbet lehet majd kapálni meg gereblyézni, az viszont fontos, hogy télen is sok legyen a közmunkás, mert különben rájönnek az emberek, hogy mennyire magas igazából a munkanélküliség”.
-A rendszerváltást követően egy látszatország alakult itt ki. Látszatkormányzással, látszatgazdasággal-VALÓS MAFFIÁKKAL, amelyek a látszat fényezésével vannak elfoglalva-miközben igen sötét dolgokat művelnek! Rabolnak és fosztogatnak, és hazát árulnak!
Csakhát a látszat-az látszat! Előbb-utóbb a látszat máza lehámlik, és a maga valóságában tárul a népek szemei elé a máz által eddig összetartott, korhatag tákolmány.
Ám a valódi kérdés az, hogy ezek az-adott esetben több diplomás-értelmes és értékes emberek, ezek a közmunkás értelmiségiek, miként fognak viselkedni, HA ELJÖN AZ IDŐ!?

Ó mondd, te kit választanál!