2014. június 15., vasárnap

Dr. David Duke: A szakadék széléről

Dr. David Duke-nak a moszkvai Európa és Oroszország: Új Perspektívák konferencián előadott tanulmánya.
Ennél megfelelőbb nem is lehetne, mármint, hogy a Föld európai népének legnépesebb városába gyűlünk össze. Moszkva utcáin látható csodálatos népünk tömege bizonyos fokig reménnyel tölt el minket. Másrészt viszont a világos szemek és fehér arcok elhomályosítják előttünk azt a sötét veszélyt, ami fenyeget. Moszkvában sétálva bárki azt gondolhatja, hogy népünk nincs válságban. Pedig valójában hosszú létünk legsötétebb veszélyével kell szembenéznünk.
A fehér európai rassz a biológiai feledés szakadékának szélén áll. A Föld minden fehér országa katasztrofálisan alacsony születésszámokat produkál. Az európai származásúak születési aránya világszerte mindössze 1.2 gyermek minden potenciális szülőpárosra. Ez a népesség több, mint negyven százalékos csökkenését jelenti minden egyes generációban, és akkor még nem számoltuk hozzá a nem-európaiakkal kötött faji vegyes házasságok tényezőjét, ami szintén jelentősen csökkenti az európai genotípus születési arányát.
A fajpusztító születési arányok, kiegészülve a fehér országokba irányuló nagyarányú, nem-európai bevándorlással garantálják, hogy amennyiben a fehér világban hamarosan nem tör egy forradalom a túlélésünkért, népünk néhány rövid generáció alatt csak egy kisebbségbe szorult, elszórt maradékká válik – létszámban elnyomva és a kipusztulás szélére taszítva még a saját országaiban is. Szükséges azt hangsúlyozni, hogy e helyütt most nem a számos kulturális, szociális, kormányzati és vallásos szertartásunk kiirtására utalok, amelyek egyértelműen ennek a forgatókönyvnek a következményei, hanem sokkal inkább örökségünk szó szerinti eltörléséről.
A hanyatló születés arányok néhány meghatározó tényezője
1. A család egységének elpusztítása az abortusz és a tömeges születésszabályozás népszerűsítésével együtt.
2. A pornográfia, a szexuális promiszkuitás és a szexuális devianciák átfogó reklámozása, amelyek egészségkárosító és meddőséget okozó STD (Szexuális Úton Terjedő) betegségek terjedéséhez vezet.
3. Olyan meddő, egészségtelen és romboló hatású szexuális életmódok népszerűsítése, mint a homoszexualitás vagy a nőtlenség.
4. Az alkohol és a tiltott drogok elterjedt használata, ami népünk tízmillióinak elfajulásához vezet.
5. A karrierizmus radikális feminista népszerűsítése, kiegészülve az anyaság elleni rosszindulatú fellépéssel éppúgy, mint a két nem között szított szexuális konfliktussal és versengéssel. Ezeket a tényezőket súlyosbítják azok a gazdasági faktorok, amelyek a nőket anyaszerepükből és otthonaikból munkahelyükre űzik.
6. Nagyarányú nem-európai bevándorlás a fehér államokba, amely nem csak gazdasági nyomást gyakorol az európai családokra, de bűnözéshez és más szociális problémákhoz vezet, amelyek elpusztítják az egységes fehér születési arány pszichológia alapjait. Hisz hányszor hallani európaiak szájából a következőt: ki akar erre a tébolyult világra gyereket szülni?
7. A nem európaiakkal kötött vegyes házasságok növekvő száma.
Önmagukban ezek a tényezők mérsékelt formában és rövid távon nem szükségesen katasztrofális hatásúak. A történelem során a népességek növekedését és hanyatlását számos dolog befolyásolta. Ám amikor a népesség megfogyatkozását kiegészíti a nem európaiak nagyarányú megszálló bevándorlása az európai anyaországokba, akkor az európai emberek életveszélyes válsággal néznek szembe.
A színes bőrű világ folyamatosan szilárd születési számokat produkál, és a Föld legnépesebb országa, Kína már 1.3 milliárd embernek ad otthont. Ez egy valóban tisztán kínaiakból álló ország, egy nyíltan a kínai embereknek, kultúrának, hagyományoknak és érdekeknek elkötelezett kormánnyal. Megfontoltan őrzi határait, védi a kínai identitást és rendeltetést. Érdemes összehasonlítani a keresztények és nem vallásos európaiak negatív születési arányait a muzulmán világ bámulatos születési mutatóival is.
Masszív bevándorlással kiegészülve a katasztrofális születés adatok tulajdonképpen nem jelentenek mást, mint az európaiak ellen irányuló etnikai tisztogatást saját otthonaikban. Ezt a fajirtást nem pisztolylövések éles pufogásai vagy robbanó bombák jelentik, de ettől még fajirtás, mivel ha nem állítják meg, ez a csendes génkiirtás ugyanazzal a végeredménnyel jár népünkre nézve, mint a fajirtás hagyományosabb formái: létünk megszűnésével.
Válságunk oka
Ami a múlt század során az európai néppel történt, nem egy olyan jelenség, ami természetesen fakadna népünk lelkéből és szelleméből. Ilyen önpusztító viselkedés igazából egyetlen embernek sem lehet a sajátja. Emlékezzenek: a múlt század fordulóján népünk tagjai erőteljesek, hódítók, magabiztosak, termékenyek voltak, és tökéletes tudatában voltak faji hovatartozásuknak és rendeltetésüknek. Hasonlítsák össze a népünk tagjaiban mostanában felbukkanó öngyűlölet jeleivel.
1998-ban az USA akkori elnöke, Bill Clinton beszédet tartott a Portlandi Állami Egyetem végzős hallgatóinak. Amikor bejelentette a diákoknak, hogy a fehérek hamarosan kisebbségben szorulnak Amerikában, spontán taps tört ki. Nem nagyon volt rá példa eddig a világtörténelemben, hogy emberek megünnepeljék a saját pusztulásukat. Ez a tömeg csak azért tapsolta meg a saját megsemmisülését, mert egy ideje már a média, a politika és a tudományos világ Európa-ellenes propagandájában fürdik. Ennek a propagandának a kitalálói alattomos, idegen megszállókra hasonlítanak, ahogy talán egy sci-fi film ábrázolná őket. Európa-ellenes elkötelezett nem-európaiak szivárogtak be és nyertek hatalmat népünk idegközpontja, a média felett. Amellett, hogy a legbefolyásosabb intézményt irányításuk alatt tartják, ezek a betolakodók arra is képesek voltak, hogy elhelyezzék saját fajtájukat a politikai, szociális és gazdasági hatalom kulcsfontosságú csomópontjaiba és ágazataiba. A hatalom eme pozícióiból terjesztik minden elképzelhető politikai elvüket, amely mérgezi az európai nép fennmaradását. Megtanítottak arra, hogy gyűlöljük magunkat, hogy megéljenezzük saját halálunkat, és mosolyogva nézzük saját gyermekeink sanyarú jövőjét. Ezzel egy időben megtanítottak minket arra is, hogy szeressünk fajunk eme megszállóit és elpusztítóit. Bizonyos helyeken még arról is meggyőzték népünk számos tagját, hogy ezeket a pusztítókat magának Istennek a követeiként, vagy ha úgy tetszik, kiválasztott népként imádják.
Bevándorlás
Az összes ügy közül, amely az itt jelenlévőket érinti, a legtöbbek számára a bevándorlás kérdése a kulcsfontosságú. Ahogy látták a Zsidó Szupremácizmus című könyvemben található dokumentáció alapján, egy Európán kívüli, zsidó kisebbség állt a bevándorlási törvények megváltoztatásának élvonalába az Egyesült Államokban, Európában és valójában a fehér világ minden egyes országában. Zsidó szervezetek és zsidó pénzügyi, politikai és tömegtájékoztatási hatalmak vezetik Amerika és Európa átalakítását Európán kívüli nemzetekké. Ezzel a ténnyel kapcsolatban még komoly viták sincsenek, hiszen zsidó szélsőségesek hencegnek is örökségünk elpusztításával. Earl Raab, a Zsidó Képviselet Perlmutter Intézetének a főigazgatója, az ADL (B’nai B’rith Rágalmazás-Ellenes Szövetség) munkatársa, és a San Francisco-i Zsidó Közlöny írója a következőket írta:
"A bevándorlási törvény csak a második világháború után változott meg drasztikusan… Politikai térnyerésének egyik legkorábbi bizonyítékaként, a zsidó közösség szerepet játszik ezeknek a változásoknak a végrehajtásában."
Raab a továbbiakban ünnepli a fehérek eljövendő kisebbségi státuszát Amerikában. "A statisztikai hivatal épp most jelentette, hogy az amerikai népesség körülbelül fele hamarosan színes bőrű vagy nem-európai lesz. És ők mindannyian amerikai állampolgárok lesznek. Átlendültünk azon a ponton, hogy egy náci-árja párt képes legyen érvényesülni ebben az országban."
Barátaim, a kapuinkat nem kívülről rombolták le, belülről nyitották ki! Jacob Javits szenátor, a megszállók egyike, aki az USA szenátusában hosszú időn át vezetője volt a határok megnyitására irányuló törekvéseknek, egy a New York Times magazinban megjelent cikkének címében tisztán megfogalmazta tervüket: „Nyissuk meg kapuinkat”. Ám Javits nem annak a nemzetnek a kapuiról írt, amelyhez igazi hűség köti: vagyis Izraeléről. Ő természetesen támogatta Izrael szigorú „Csak zsidók” bevándorlási törvényét, ő Amerika kapuinak megnyitását támogatta, nem pedig Izraelét. (Javits J. (1951). „Nyissuk meg kapuinkat.” New York Times Magazin Július 8. 8. old. 33.)
Még jóval az előtt, hogy Amerika, Európa, Ausztrália és Új-Zéland "megnyitotta kapuit", a zsidó tudomány és média könyörtelenül lerakta faji kiirtásunk alapjait. Amíg befolyásuk drámaian meg nem nőtt a XX. század elején, az európai nép nyilvánvalóan emelkedő pályán mozgott. Az antropológia nem csupán egy tudományág volt, amely tudomásul vette a fajok létezését, az akkori vezető antropológusok a fajok tudományának tartották. Szinte minden európai ország szigorú, megszorító bevándorlási törvényeket foganatosított, hogy megvédje népe örökségét. A legtöbb európai állam még fajegészségtani törvényeket is beiktatott, hogy fenntartsa lakosságának genetikai minőségét és egészségét.
Ma, ha egy több, mint évszázados egyenlőségről szóló agymosás után valaki genetikai minőségről mer beszélni, akkor az vészjósló visszhangot vált ki népünk nagy részének fejében és szívében, holott az 1930-as években a legtöbben normálisnak és egészségesnek tartották megbeszélni népünk biológiai rendeltetését. Manapság egy főiskolai professzor beszélhet Cocker Spániel kutyája fajtisztaságának és genetikai vérvonalának fenntartásáról, ám ha nyilvánvalóan kifejezi aggodalmát saját gyermekei és unokái értékes genetikai felépítésének ügyében, a tudományos élet páriájává válik.
A faji egyenlőségi mozgalmat egy zsidó emigráns, Franz Boas alapította, aki számos zsidó tanítvánnyal vette körbe magát, mint például Gene Weltfish, Isador Chein, Melville Herskovits, Otto Klineberg vagy Ashley Montagu. Montagu igazi neve egyébként Israel Ehrenberg volt és ő írta az egyenlősdi, a média és a tudományos élet által népszerűsített bibliáját, Faj: Az Ember Legveszélyesebb Mítosza címmel, ami felvilágosított bennünket, fehér embereket, hogy tulajdonképpen nem is létezünk és hogy az emberi fajok között egyáltalán nincs különbség. Hát nem csodálatos érzés tudni, hogy nem létezik eltérés köztünk, és a hottentották vagy az ausztrál őslakók között? Mozart és Puff Daddy vagy Beethoven és Snoop Doggy Dog gyakorlatilag egyformák. Franz Boas, követői, és a zászlóvivő zsidó média lerakta az alapjait annak a faji propagandának, ami ebbe a válságba sodort minket.
Sajnálatos módon a faji egyenlősdi Boas után is fennmaradt. Az egyenlőségre törekvés modern gurui ugyanarról a tőről fakadnak. Stephen Rose, Richard Lewontin, Leon Kamin, Jared Diamond és a néhai Stephen Jay Gould természetesen öt öntudatos zsidó, akik szintén az egyenlőség vezető tudományos támogatói.
Ezek a szélsőséges zsidók persze nem csak az egyenlőségi mozgalmat vezették. Egzisztenciális válságunk minden aspektusának nyilvánvaló, nem-európai értelmi szerzője van. Az egyenlőség újkori mozgalmai, a freudizmus, a feminizmus, a kommunizmus, a multikulturalizmus, a szexuális devianciák és az elkorcsosulás népszerűsítése, a szabad bevándorlás, az abortusz, a fajok közötti keveredés, a nulla népességbeli növekedés – ezek közül mindegyik élén alapvető és uralkodó nem európai vezetőség áll. Ismétlem: nem európai.
Ezek az egyenlőségpártiak nem mások, mint szélhámosok, akik legbelül szikráját sem hiszik el azoknak a hazugságoknak, amit a gojoknak prédikálnak. Például a "Faj Egy Mítosz" halandzsa kimagasló támogatója Jared Diamond. Diamond, a Natural History magazin egyik közelmúltbeli számában publikálva állítja: genetikai kutatások igazolják, hogy a zsidók genetikailag különböznek a többi embertől. A következő elképesztő kijelentést teszi: "A zsidó génekkel kapcsolatos érdeklődésnek praktikus okai is vannak. Izrael állama nagy költségekbe veri magát, hogy támogassa olyan zsidók bevándorlását és munkaügyi újraképzését, akik más országokban üldözött kisebbségek voltak. Ez azonnal hatállyal felveti annak a problémáját, hogy meghatározhassuk, ki a zsidó." Diamond szerint nincsenek igazi különbségek az emberiség főbb fajtái, egy afrikai hutu és mondjuk egy szőke orosz között, de nyilvánvaló genetikai eltérés van egy zsidó és egy nem-zsidó és egy nem-zsidó között. Ugyanitt kifejezi csodálatát azzal kapcsolatban, hogy Izrael most már képes lesz genetikailag azonosítani a zsidókat, és így eredményesen érvényre juttathat genetikára alapuló, faji szempontból kizárólagos bevándorlási törvényeket!
A család szempontjából egy személyiség emelkedik ki toronymagasan a többi közül. Ő természetesen nem más, mint Sigmund Freud. Ő volt az első jelentős hangadó Nyugaton, aki megtiporta a házasság intézményét és a céltalan szexet valamiféle vallássá emelte. A zsidó befolyás alatt álló média ikonjaként ténylegesen leírta, hogy önmagát egy idegen faj egyedének tekinti, azzal a küldetéssel, hogy elpusztítsa az európai erkölcsöt, megsemmisítve a keresztény egyház által lerakott erkölcsi alapokat. Pusztán idéznem kell őt önöknek:
"Hannibál… a kedvenc hősöm volt iskolás éveim vége felé… Első ízben döbbentem rá, milyen érzés lehet egy idegen fajhoz tartozni… a szemita tábornok alakja még magasabbra nőtt a szememben. Fiatal elmém számára Hannibál és Róma, a zsidóság szívóssága, és a katolikus egyház szervezete közötti konfliktust szimbolizálta…"
Freud elég világossá teszi a zsidó szupremácista nézőpontját egy zsidó asszonynak küldött levelében, aki egy nem zsidótól szeretett volna gyereket. Freud "felsőbbrendű zsidó fajról" írt neki és arra ösztönözte, hogy csakis zsidó gyermeket szüljön. Freud ezt írta: "Én, mint tudja, megszabadultam az árja ügy iránti részlehajlásom legutolsó morzsájától is, és merem remélni, hogy ha fiú gyermek lesz, akkor kőkemény cionista válik belőle. A kislánynak vagy kisfiúnak mindenképpen sötétnek kell születnie, nincs szükség több szöszkére. Oltsuk ki mindenestől ezeket a lidércfényeket!"
Freud öröksége a pornográfia térnyerésével folytatódott. Nathan Abrams professzor a The Jewish Quarterly 2004. téli kiadásában megjelent "Tripla E(x)tnika" című cikkében gyakorlatilag hencegve említi a zsidók kimagasló szerepét a pornográfia főáramlatú kultúrává alakításában az Egyesült Államokban és Európában. Vezető zsidó pornográf írókat is idéz, felfedve a motivációkat. A következőképpen: "Van a puszta anyagiaknál mélyebb oka annak, hogy különösképpen a zsidók miért keveredtek bele a pornóba?" I. Goldstein, a Screw magazin kiadója ezt mondta: "az egyetlen ok, amiért a zsidók a pornográfiában tevékenykednek az, hogy Krisztus egy szopás. A katolicizmus egy szopás. Nem hiszünk a tekintélyelvűségben."
Abrams, egy valószínűsíthetően zsidó olvasótábornak szánt folyóiratban publikálva magától értetődően ír a zsidó pornóírók irántunk fennálló őstől örökölt gyűlöletéről és késztetésükről, hogy erkölcsi bomlasztással gyengítsék az uralkodó kultúrát Amerikában. E szerint az érvelés szerint, a zsidók jelenléte a pornográfiában a keresztény hatalom atavisztikus gyűlöletéből fakad: erkölcsi bomlasztással próbálják meggyengíteni a fennálló kultúrát Amerikában. "Ahogy menekültem vagy harcoltam a gimnáziumban, zsidó voltam. Lehet, hogy a pornókarrierem részben egy bekaphatod ezeknek az embereknek". Goldstein a továbbiakban így ír:
"A zsidók az 1960-as évek szexuális forradalmának is az élharcosai voltak. Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goddman lépett Marx, Trockij és Lenin helyébe, mint kötelező forradalmi olvasmány… Pacheco volt az egyik olyan zsidó pornósztár, aki Reich, Freud és Marx intellektuális összeházasítását olvasta…miért szégyelljük a zsidók szerepét a pornóiparban? Tetszik vagy sem, a zsidó jelenlét ezen a fronton jelentős volt, és itt az ideje, hogy valaki komolyan írjon erről."
Kereskedelem asszonyainkkal, lányainkkal
Egy olyan témára kell most rátérnem, melyről még beszélnem is nehezemre esik: a fehér rabszolga-kereskedelemre: tízmilliónyi fehér nő – köztük sokan innen Moszkvából, egész Oroszországból és Kelet-Európából – szörnyűséges lealacsonyítására és tragikus elvesztésére. Akad talán bárki ezen a konferencián, vagy bárhol a fehér világban, aki nincs tudatában annak, hogy ennek a gyalázatos kereskedelemnek Izrael a központja, és New Yorktól Los Angelesig, Vlagyivosztoktól Dublinig az ő hittestvéreik irányítása alatt áll? Egy a New York Times hírrovatában 1998. január 11-én "A rabszolga-kereskedők szláv nőket csalogatnak" címmel megjelent cikkben Michael Specter főnként kelet-európai fiatal nőként azonosítja ezeknek a felfoghatatlanul lealacsonyított áldozatoknak a millióit, gazdáikat pedig zsidóként dokumentálja. Egy izraeli fehér rabszolga-kereskedőt, Jacob Golant idézi: "A nők, akik ott dolgoznak, mint ahogy szinte az összes prostituált Izraelben, orosz nemzetiségűek, a főnökük nem az. Az izraeliek szeretik az orosz lányokat, szőkék, csinosak és nagyon mások, mint mi".
Specter rámutat, hogy kelet-európai nők millióit aljasították le ennek a sötét zsidó szélhámosságnak a keretében. Jól hallották: azt mondtam milliókat. Hát nem elképesztő, hogy még mindig akadnak a sorainkban, akik megbélyegzik néhányunkat, amiért megnevezzük a gonoszokat, akik elrabolják, leigázzák, megerőszakolják és lealacsonyítják asszonyainkat az emberiség történetének talán legkegyetlenebb legembertelenebb módján? Könyvében, a Prostitúció és Előítéletben, a zsidó történész, Edward Bristol arról ír, hogy a zsidó prostitúciós világhálózat hogyan működött nem csak évtizedeken, hanem évszázadokon át.
Állandóan a németek és kelet-európaiak kollektív bűntudatáról hallunk a zsidókkal szemben; de mennyit lehet hallani erről a legszentebb emberi jogok ellen elkövetett undorító, tömeges erőszakról? Lányaink és asszonyaink ellen kegyetlenségek folynak, most ebben a percben is, ahogy itt beszélek.
Ha már az etnikai bűntettekről esik szó. Moszkvában vagyunk, és alig egy kilométerre innen található minden idők néhány legnagyobb tömeggyilkosának otthona. Jó oroszok millióit és más, európai embereket gyilkoltak meg. Szolzsenyicin, korunk egyik legnagyobb elméje, akit az irányított média mára szinte egy nem létező személyiséggé degradált, felfedi az orosz emberek tömeggyilkosainak személyazonosságát. A Gulag Szigetcsoport II. 79. oldalán találhatóak a Gulagnak, a világtörténelem legnagyobb gyilkoló-gépének vezető ügyintézői. Aron Solts, Jakov Pappaport, Lazar Kogan, Matvei Berman, Genrikh Yagoda és Naftalij Frenkel. Mind a hatan zsidók. Miért titkolják az emberiség legnagyobb holokausztját minden a fehér világ homályos tudata elől?
(…)
Az abortuszpárti mozgalom
Az európai életek millióinak megszakítása nyilvánvalóan nyilván valóan hatással van a katasztrofális születési arányainkra. Vessék össze az összes jelentős keresztény egyház abortuszellenes álláspontját a legbefolyásosabb zsidó szervezetek aktív abortusz-támogatásával. Az alábbi zsidó szervezetek pártoskodnak az abortusz "jogok" mellett:
Amerikai Zsidó Bizottság;
Amerikai Zsidó Kongresszus;
B’nai B’rith Nők;
Amerikai Rabbik Központi Konzíliuma [Reform]
Rekonstrucionalista Gyülekezetek Szövetsége;
Hadassah Nők;
Zsidó munkabizottság;
Na’amat USA;
Templomos Nővérek Nemzeti Szövetsége [Reform];
Zsidó Nők Nemzeti Tanácsa;
Új Zsidó Tervezet;
Észak-Amerikai Egyházi Fiatalok;
Rabbinikus Gyűlés;
Amerikai Héber Gyülekezetek [Reform];
Amerika Egyesült Zsinagógái;
Nők Konzervatív Zsidó Szövetsége
Hogy egy prominens szerzőt idézzek az abortuszpárti mozgalomról:
"…emberek, akik magukat zsidókként azonosítják, vezették, és mai napig is vezetik az abortuszpárti mozgalmat, nem csak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világon… Az 1960-as évek végén életvédő aktivisták észrevételezték, hogy az abortuszjogi mozgalmat elsősorban olyan emberek mozgatták és vezették, akik zsidónak vallották magukat. Az abortuszpártiak és abortuszklinika-tulajdonosok körülbelül fele zsidónak vallja magát, amely arány messze meghaladja a zsidó lakosság arányát, hiszen az kevesebb, mint 2 százaléka az Egyesült Államok népességének."
Nem pusztán csak a zsidók jelenlétére utalok ezekben a mozgalmakban, amelyek pusztítják az európai embereket. A zsidók minden egyes ilyen mozgalomban megalapozzák azt a hatalmas, egyedülálló etnikai egységet, ami a túlélésünket veszélytetető mérgezés mozgatórugója. És mindegyik ilyen zsidó vezette pusztító mozgalom óriási támogatást kap a hittestvéreik által uralt nyugati szórakoztatóiparból, könyvkiadásból, hírközlésből és a médiából.
A zsidók kiemelkedő szerepet játszanak az összes fehér nemzetet érintő kábítószer-problémában. Nem csak, hogy vezető szerepük van a szervezett bűnszövetkezetekben a kábítószerek behozatalára és eladására, hanem még a zsidó befolyás alatt álló Hollywood és irányításuk alatt álló lemezkiadás is népszerűsíti a testet és lelket pusztító kábítószerek használatát.
Természetesen a zsidók által készített filmek, könyvek, színdarabok vagy akár televíziós reklámok és kampányok központi témája a fajok közötti keveredés. A zsidó média rasszistának bélyegez minden ellenállást az európaiak vegyes házasságával kapcsolatban, ám ugyanakkor egyetlen becsmérlő szót sem ejt, egyik fő zsidó szervezet ellen sem, amelyek programjában szerepel a zsidók vegyes házasságának visszaszorítása. Természetesen Izrael az az állam, ahol a zsidók és nem-zsidók közötti házasság tilos.
Nem elég, hogy a zsidók uralta média körmönfontan öngyűlöletet olt népünkbe, de néhány zsidó tudós már nyíltan fel is szólít a fehér faj elpusztítására. A Harvard Egyetem egyik jeles zsidó professzora, Noel Ignatiev, aki a Race Traitor (fajáruló) magazin kiadója, lényegében a fehér faj eltörlését és elpusztítását kívánja. El tudja képzelni azt bárki, hogy milyen felháborodás törne ki, ha egy nem zsidó a zsidó nép elpusztítására szólítana fel?
Ki kell hangsúlyoznom, hogy nem a világ nem-európai lakossága — akár a muzulmán tömegekről vagy az áradó kínaiakról beszélünk, akár a növekvő barna és fekete bőrű tömegekről, amelyek bámulatos módon szaporodnak az egész világon — okozza azt az egzisztenciális válságot, amellyel most szembe kell néznünk.
Nem ők azok, akik rávettek minket puszta létezésünk megtagadására, hogy kijelentsük: a faj, vagyis tulajdonképpen saját, fehér fajunk nem is létezik. Nem ők utáltatták meg velünk saját magunkat, nem ők beszélték tele gyermekeink fejét propagandájukkal, miszerint azzal fogják megoldani a világ problémáit, hogy vegyes házasságokat kötnek és a fehér fajt nemzés útján tüntetik el. Nem ők voltak azok, akik, hogy Jacob Javits szenátor örökbecsű szavaival éljek, "kinyittatták velünk a kapukat", ám kétséget kizáróan úgy özönlöttek át felforgatással kitárt kapuinkon, mint több milliárd liter sáros víz a kiszakadt védőgáton.
Történelmünk kezdete óta, európai anyaországaink folyamatos külső fenyegetettséggel voltak kénytelenek szembenézni, olyanok inváziójával, akik szerettek volna részesülni az európai civilizáció mannájából. Nem egyszer sikerült is betörniük Európa szívébe, legalábbis egy kis időre. Ám hősies elődeink visszaverték őket, és fajunk védelmében nem kis szerepe volt annak a földnek, ahol most összegyűltünk: az oroszokénak.
Az utóbbi századokban a nyugati technológiai és katonai hatalom a külső katonai megszállást már megoldhatatlanná, ha nem elképzelhetetlenné tette. Belső fajirtásunk közepette, tömegtájékoztatásunkat és politikánkat irányító ősi ellenségünk most arra utasít minket, hogy idegen harcmezőkön költsük pénzünket, harcoljunk, gyűlölködjünk és haljunk meg. Van itt olyan, aki még mindig elhiszi, hogy az Irakban hozott áldozat, és a nagyon valószínű katasztrofális háború Iránnal bármi jót hoz népeinknek és fiainknak?
Ami a terrorveszélyt illeti... el tudna bárki is képzelni egy hitelt érdemlő terrorfenyegetést az 1961-es év Európájában vagy Amerikájában, mikor azok, akik beleillettek a "terrorista profilba" oly kevesen voltak, hogy könnyen lelepleződtek, így a társadalom védve volt? Még csak fémdetektoros ajtón sem kellett keresztülmenni ahhoz, hogy valaki felszálljon egy nemzetközi járatra. Természetesen a hatóságoknak ma már nehéz dolguk van, ha ki akarnak szúrni egy bombamerénylőt egy londoni metróállomáson, ahol az utasok fele potenciális terroristának látszik.
Harsogják, hogy külföldi terroristák fenyegetnek bennünket, ám mélyen hallgatnak a nem-európaiak által elkövetett bűncselekmények járványszerűen magas arányáról saját városainkban. Népünk tagjai közül sokkal többet ölnek vagy sebesítenek meg a mi utcáinkon nem-európai bűnözők, mint Irakban vagy Afganisztánban. Állítólagos "terrorfenyegetésről" beszélnek. Akkor hogy lehet az, hogy a 13 éves kislányok, akiket nem-európai bandák erőszakolnak meg Stockholmban vagy Lyonban, nem néznek szembe terrorral? Kérem, mondja meg nekem valaki, hogy lehet az nem "terror", amikor egy idős, rokkant fehér nőt egy afrikai banda öngyújtó-folyadékkal lefröcsköl, majd meggyújt?
Azt halljuk tőlük, hogy a terroristák az úgynevezett piszkos bombáikkal akarnak elpusztítani minket, ám ugyanez a banda támogatja a tömeges bevándorlást, amely legalább ilyen biztosan semmisít meg bennünket "piszkos génjeivel", hatásosabban, mint bármilyen piszkos bomba. Egy bombatámadás után újjá lehet építeni egy várost, ám ha fajunkat egyszer genetikailag lerombolták, akkor az örökre eltűnik; olyan mintha egy megfőtt levest újra nyerssé próbálnánk tenni. Ha biztosítani akarjuk önnön létezésünket, és gyermekeinkét, akkor gyűlölködőknek titulálnak, a népünk elleni fajirtó eljárásmódokat pedig az emberi idealizmus magaslatainak tartják.
Félelmünket most Iránra, és annak nukleáris energiaprogramjára irányítják. Ám olyan országok, mint Pakisztán vagy Kína éveken át rendelkeztek atomfegyverekkel, mégsem dobott át egyetlen kínai vezető sem belőlük Vlagyivosztokba vagy Seattle-be. És nem is valószínű, hogy megteszik, mivel tisztában vannak vele, hogy ha csak egyetlen nukleáris bombát ledobnak ránk, válaszunk gyakorlatilag eltörli őket a Föld színéről. Természetesen szükséges fenntartani éberségünket, technológiánkat és hatalmunkat.
Kié a felelősség?
Vannak, akik azt mondják: ne hibáztassuk a zsidó szélsőségeseket, hiszen egyedül mi vagyunk felelősek azért, ami történt; hogy van valami alapvetően önpusztító a népünkben. Igazuk van abban, hogy felelősek vagyunk, felelősek, amiért nem akadályozzuk meg az idegen hatalomátvételt a médiában és a tudományos életünkben. Ám önök, akik bennünket okolnak, mivel magyarázzák tetteink és hatalmunk hihetetlen lajstromát, amely egészen addig bővült, amíg el nem kezdődött kultúránk idegen birtokbavétele? Hát nem a mi népünk hozta létre az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland csodálatos országait? Nem mi másztuk meg a föld legmagasabb hegyeit, ereszkedtünk le az óceánok legmélyére, vagy küldtük fiainkat még a Föld határain is túlra, hogy a Hold sárga homokjában hagyják az európai nép lábnyomait? Talán nem mi találtuk fel a tranzisztort, vagy indítottuk útjára a számítógép korszakát, fejtettük meg az emberi genomot, vagy köveztük ki az utat az összes emberi betegség meggyógyításához? Ne beszéljenek nekem népünk veleszületett fogyatékosságairól! Hát nem a mi génjeink voltak ott a Thermopülai-szorosnál, Tours-nál vagy Alamonál? Nem, bajtársaim, nincs bennünk semmi öröklött tulajdonság, ami ehhez a létválsághoz vezetett volna. Hatalmas bátorság van bennünk, ám közülünk túl sokakat megfertőzött már az idegen kórokozó mérge, és soha, ismétlem, soha nem óvhatjuk meg fajunkat testestől-lelkestől, amíg nem védekezünk ez ellen az ördögi forrás ellen.
Engedtük, hogy népünk létének ellenségei átvegyék tömegtájékoztatásunkat, nagymértékben befolyásuk alá vonják kormányainkat és manipulálják gazdaságainkat. Meg kell bélyegeznünk a közöttünk élőket, akik még mindig védik ezt az évszázados ellenséget, amely ebben a pillanatban a kihalás szélére sodor minket.
El kell ítélnünk ennek az idegen ellenségnek a segítőtársait, akik azzal etettek minket, hogy halálos ellenségeink barátok, és nem jelentenek veszélyt számunkra. Igen, tényleg van egy nagy hibánk: mégpedig az, hogy nem ismertük fel és nem kezeltük megfelelően a zsidó szupremácizmus veszélyét.
A felelősség azoké, akik engedték, hogy az udvariasság a saját túlélésünk útjában álljon, azoké, akiknek sokkal inkább érdeke volt, hogy az igazságot zárt ajtók mögött mondják csak ki, és így tiszteletre tegyenek szert a szépelgő társadalomban, és nem vállalták fel, hogy ők is nyíltan kinyilatkoztassák azokat a dolgokat, amelyeket vezetőinknek ki kellett mondani, saját gyermekeik túlélése érdekében. Elődeink távol tartották ellenségeinket társasági klubjaiktól, sőt még sznob szállodáiktól is, ám engedték, hogy átvegyék az uralmat a kultúránk felett, és hogy megtanítsák gyermekeinket saját szüleik utálására. Soha nem leszünk képesek megoldani egyes nemzeteink fenyegetettségének problémáját, anélkül, hogy szembenéznénk az egyetlen, hatalmas veszéllyel, amely központi forrása az összes többinek.
És még most is, miután népünk egyik veszteséget szenvedte el a másik után, mindig csak a tünetek, és nem az okok ellen harcolva, vannak olyanok közöttünk, feltehetően még bajtársak is a sorainkban, akik elítélik, ha valaki ki meri mondani a létfontosságú igazságot olyanokról, akik a pusztítás lehetőségét keresik, és akik minden áldott nap pusztítanak minket. Vannak néhányan, akik fehér nacionalistáknak nevezik magukat, és állítják, hogy ugyanaz az ellenség, amely a gonosz bolsevik forradalom alatt milliókat ölt meg vagy igázott le közülünk, most a barátunk. Ez ugyanaz az ellenség, amely ma a hollywoodi filmeket készíti, hirdetve, hogy fajunk gonosz, bűnbánatként pedig ki kell irtanunk értékes genetikai örökségünket azzal, hogy hagyjuk lányainkat kóbor kutyák módjára szaporodni.
Mint ahogy a jó oroszok millióinak halálával kapcsolatban az örökbecsű zsidókérdés volt a kulcsfontosságú, így van ez a zsidó szélsőséges fenyegetéssel kapcsolatos elhatározásban is, ami majd megadja a választ az örök kérdésre: lenni vagy nem lenni.
Amikor a zsidó szélsőségesség védői arról beszélnek, hogy a fehér faj felelős saját, küszöbön álló haláláért, önmagukról beszélnek.
Jegyezzék meg jól: én nem azt javaslom, hogy mindenki beszéljen hozzám hasonló nyíltsággal. Őszintén szólva, egyiküknek sem kívánom ezt, hacsak nem rendelkeznek különleges erővel. Mert amikor szembekerülnek az igazi hatalommal, az igazi gonosszal és rosszakarattal, amely valóban veszélyt jelent népünkre, akkor ők a pokol összes fajzatát önökre uszítják majd. Vannak itt olyan emberek, akik megjárták korunk modern várbörtöneit, pusztán csak azért, mert megkérdőjelezték megszállóink mítoszait. Egy ember ötlik most fel szemeim előtt, aki évekig szenvedett ellenségeink kezében, ám soha nem ingott meg, soha nem tört meg, és soha nem adta meg magát, aki kősziklaként áll, miközben már a 9. évtizedébe lép, és ő Manfréd Roeder. Tisztelgek Ön előtt. Mindannyian tisztelgünk Ön előtt, éljen sokáig és legyen mindig az ihletőnk. Dr. Roeder meg merte kérdőjelezni korunk új vallásait: az egyenlősdit, a megtámadhatatlan zsidó szentséget és a "szent holokausztot".
Tehát nem azt mondom, hogy ismételjék el Dr. Roeder szavait; ennél sokkal nagyobb irgalommal vagyok önök iránt. Néhányan önök közül, az ellenséges területek legmélyén, egyszerűen nem is beszélhetnek ilyen dolgok­ról. Ennek a küzdelemnek sok hadszíntere van; egy háborúban az összecsapások több szinten zajlanak, sok hadműveletben az óva­tosság és a megtévesztés legalább olyan fon­tos, mint a szervezettség vagy a hatalom. A Mossad jelmondat, „Megtévesztéssel vívod majd a háborút" minden sikeres háborús hadjárat alapvető eleme. Tehát nem kell min­denkinek, aki részt vesz az európai túlélésért és rendeltetésért létrejött mozgalomban, ma­gával az ellenséggel frontálisan megütköznie, sokkal inkább azokkal, akik az igazság kimon­dásáért elítélnek minket, vagy azt a gonosz hazugságot terjesztik népünk körében, hogy halálos ellenségünk igazából a bará­tunk. Ők rosszabbak, mint az idegen ellen­ség, hiszen ők a háború legbetegebb te­remtményei: árulók, akiket sem Isten, sem ember nem visel el.
És meg kell, hogy mondjam önöknek, mindannyiuknak itt a konferencián, és azok­nak is, akik a világ egy másik részén hallgat­ják, vagy olvassák ezeket a szavakat: hiszem, hogy semmi nem fontosabb, mint leleplezni az igazi hatalmat, amely létünk fenyegetése mögött áll. Tudom, hogy igazi győzelmeket nem érhetünk el, amíg ezeket az ellenséges idegeneket ki nem űzzük a Nyugaton való uralmukból!
Válságban vagyunk, mert a faji háború már sokkal régebb óta dúl, mint a terrorizmus elleni harc; régebb óta, mint a Balkán muzul­mán megszállásai, a keresztes háborúk, sőt an­nál is régebben, hogy ugyanezek az európai keresztes lovagok az európai beékelt területe­inken lappangó héber megszállók ellen har­coltak. Ez a háború korábbi, mint ellensége­ink kiemelkedő szerepe a gyűlölettel teli lég­kör megteremtésében, amely a huszadik szá­zad nagy gén- és lélekromboló testvérgyilkos háborúihoz vezetett - olyan háborúkhoz, amelyeket nem szabad többet megvívnunk. Jócskán előrevetítette az izraeli-arab konflik­tust a Közel-Keleten, az iraki háborúnak nevezett esztelenséget, és ezt a katasztrofális háborús agitációt Irán ellen.
A múlt évszázad során azért álltunk vesz­tésre a túlélésünkért folytatott háborúban, mert saját népünk nem ismerte fel igazi ellenségét, a belső, örök ellenséget, amely a pusztulás szélére taszított minket. Ám lassan, szerte a fehér világban, férfiaink és asszonyaink ráébrednek a túlélésünkért dúló igazi háborúra. Ez a háború nem vala­milyen Európán kívüli földön dúl; hanem otthonainkban, otthon Oroszországban és egész Kelet-Európában, otthon Németor­szágban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Új-Zélandon és igen, még Kanadában és az én szeretett hazámban, az Egyesült Államokban is. Az idegenek oly mértékű befolyással bírnak a kormányomra, hogy testvéreimet ölni és megcsonkítani, meghalni és megnyomorodni küldhetik az iraki homokban harcoló ezrekkel szemben. Pofátlanul kirobbantottak egy pusztán hazug­ságokra épülő háborút. Egy háborút, amely elrabolja az amerikai emberek nehéz munká­val létrehozott milliárdjait. Az amerikai kor­mányt használják fegyverként nem csak Irak, a palesztinok és líbiaiak ellen, ám ma már kü­lönféle módon a nagyszerű orosz nép ellen is. Ezek az irányvonalak egyetlen tőről fakadnak, hiszen Amerikát zsidó szélsőséges rituálé irá­nyítja.
Amerika nem ellenség
Sokan mondták már, hogy Amerika ma­ga az ördög. Én ezzel vitába szállnék. Hi­szen nem Oroszország volt az, a zsidó bol­sevizmus idején, amit az ördögnek állítot­tak be a jó orosz emberek előtt? Nem Oroszországot kiáltották ki Sátánnak a Kelet-Európában meggyilkolt milliók előtt? Amikor manapság Németország bör­tönbe vet olyan embereket, mint Manfréd Roeder, Germar Rudolf vagy Ernst Zündel, hát nem Németország maga az ördög? Én azt mondom, nem, nem Oroszország, vagy Németország, vagy Nagy-Britannia, vagy Franciaország, vagy Amerika, vagy bárme­lyik fehér ország a megtestesült Sátán, ha­nem a zsidó szélsőséges hatalom, amely testvérháborúkba és faji megsemmisülésbe hajszol minket. Fegyverként használják az USA kormányát a régóta szenvedő saját­jaink, az európai amerikaiak ellen is. Ne felejtsék el, hogy Amerika határain belül még mindig annyi fehér ember él, mint Oroszország teljes lakossága. Ők az önök testvérei, ahogy én is az vagyok.
Ahogy a palesztinoknak és más közel-ke­leti népeknek is mondtam már, azért nem szabadok, mert az európai amerikaiak sem szabadok; nem szabadok, mert földjüket és az életüket a cionisták irányítják. Mi, Ame­rikában nem vagyunk szabadok, mivel az amerikai kormányt a cionisták uralják, és számos módon felhasználják arra, hogy nekünk, „a népnek" ártsanak. És fájdal­masan tisztán látom az USA kormányának káros hatását Európára, keleten és nyuga­ton egyaránt. Ám hadd mondjam el önök­nek, hogy a kormány politikájának semmi köze az európai amerikai emberek jólétéhez, kizárólag Amerika megszállóit szolgálja és nem Amerika alapítóit. Azt mondom a kö­zel-keletieknek, hogy igazi ellenségeik nem az igaz amerikaiak vagy igaz európaiak. Hiszen csak, ha népünk már igazán szabad lesz, ha már igazán hazaszerető néppé válunk, akkor tekintjük majd végre Izraelt nem egy úgynevezett szövetségesnek, hanem egy terro­rista országnak, amely az Egyesült Államok el­len is követett el terrortámadást, itt van a Lavon-ügy vagy a U.S.S. Liberty.
Ha van alapelv, amit szeretnék átadni ezen a konferencián, akkor az a következő: a háború az otthonunkban zajlik. Az ellen­ségünk a kapuinkon belül található. Száll­janak szembe az ellenséggel, amely meg­gyilkolta, leigázta és lealacsonyította népe­ink millióit. Szabadítsák fel és erősítsék meg magukat, nyújtsák ki erős karjaikat, acélozzák meg bátor szíveiket és törjék le a láncokat megbéklyózott fivéreinkről és nővéreinkről. Rengessék meg a világot génjeik hatalmával, igazságukkal és akara­tukkal.
Dr. David Duke
Fordította: Horváth Barbara

Újvilágrend módszertan 1.: Az ellenzéki erők létrehozása és megerősítése

Az amerikai rendszerváltó tervek első szakaszában nincsen különösebb különbség a hatalomváltás szavazó urnákkal vagy alkotmányellenes módon történő megvalósításában. Ezeknek az eljárásoknak és módszereknek zömét a II. Világháború után dolgozták ki azzal a céllal, hogy elkerüljék a baloldali erők hatalomra jutását Európa és Ázsia megszállt országaiban. A módszerek közt szerepel konzervatív politikai pártok, diákszervezetek, szakszervezetek és tömegtájékoztatási eszközök alapítása és pénzelése, valamint egy igen jól megszervezett és megfizetett propagandahadjárat végrehajtása úgy az áldozatul kiszemelt országban, mint a helyi, nemzetközi és amerikai tömegtájékoztatásban.


A fentiekre jó példa a háború utáni Itália. Ekkor Franciaországban és Itáliában az "American Federation of Labor" (szakszervezeti szövetség az Államokban...a ford.) ügynökeit használták fel arra, hogy a helyi nem kommunista irányítású szakszervezetek közvetítésével pénzeljék a konzervatív jelölteket és politikai pártokat. Az 1946-os választásokon azonban szavazattöbbséget szereztek a szocialisták és a kommunisták. (Azóta szerepel Olaszország címerében az ötágú vörös csillag...a ford.) Az 1948-as választásra készülve egyesítették erőiket, és megalakították a Népi Demokratikus Frontot. Az USA a katolikus egyházzal karöltve nagyarányú propagandahadjáratot folytatott olyan olasz-amerikai hírességek bevonásával, mint Frank Sinatra. Kinyomtattak 10.000.000 propaganda levelet, s felkérték az olasz gyökerekkel rendelkező amerikaiakat, hogy azokat magánpostájukkal küldjék el otthon maradt rokonaiknak. Az USA azzal is megfenyegette a háború által hiszterizált - a szövetséges bombázásoknak 50.000 civil áldozata volt, sok város romokban hevert - országot, hogy beszünteti a segélyezést.

1946-ban a Népi Demokratikus Front tagjai összességében a szavazatok 40%-át kapták, 1948-ban ez 31%-ra csökkent. Ennek eredményeként az USA támogatása felhasználásával Itália egy egyre korruptabbá váló koalíció kezébe került. Az elkövetkező 46 éven át ez a kereszténydemokraták vezette koalíció irányította az országot. Olaszországot megmentették a kommunista diktatúra veszélyétől, de ami ennél sokkal fontosabb, "megmentették" a szociáldemokraták független programjától is, akik a munkások jogaiért küzdöttek és védték az itáliai kis- és középvállalkozásokat az amerikai transznacionális korporációk ellen.

Az 1960-as évek környékén az USA hasonló módszereket alkalmazott Chilében is, hogy megakadályozza Salvador Aliende megválasztását. 1958-ban a szavaztok 3%-a hiányzott ahhoz, hogy elnök legyen. Ezért Kennedy adminisztrációja egy 100 fős, kormányzati és CIA munkatársakból álló csapatot vezényelt Chilébe. Az volt a feladatuk, hogy -az egyik csapattag kifejezésével élve "rámenősen és a pofátlanság határát súrolva"- felforgató tevékenységgel kísérletezzenek az 1964-es választások előtt. A CIA csaknem a felét állta a kereszténydemokraták kampányköltségeinek, valamint tömeges propaganda akcióba kezdett a mozi, televízió, rádió és újságok bevonásával, plakátolt és röplapokat terjesztett. Ez egy klasszikus, a "vörös fenyegetésen" alapuló kampány volt, bőségesen adagolta a szovjet harckocsikat és kivégző osztagokat, s elsősorban a nők megfélemlítését célozta. A CIA naponta 20-20 híranyagot készített, amit minimum 45 rádióadó sugárzott a tucatnyi hamis hír mellett. Gyermekeket homlokukon sarló-kalapácsos pecséttel ábrázoló plakátok ezrei jelentek meg. A választáson Eduardo Frei, a kereszténydemokraták vezetője a női szavazatoknak köszönhetően 17%-kal megelőzte Aliendét.

Azonban a folyamatos amerikai propaganda ellenére 1970-ben Aliendét mégis elnökké választották. 1973-ban, amikor is megerősítette helyzetét a kongresszusi választásokon, függetlenül az amerikai embargótól és az egyre erősödő destabilizációs kampánytól, sorsa megpecsételődött, arról az USA támogatását élvező Pinochet tábornok vezette hadsereg és titkosszolgálat döntött.

Ukraját 1991-ben vette kezelésbe az USA, amikor az kinyilvánította függetlenségét. Előtérbe tolta a nyugatbarát pártokat és képviselőjelölteket, ez vezetett 2004-ben az ukrán "narancsos forradalomhoz". Azonban a Nyugat által támogatott Viktor Juscsenko és Julia Tyimosenko kormánya ugyanolyan korrupt és népszerűtlen volt, mint elődei, ezért 2010-ben Janukovicsot választották elnöknek.

Az USA bevetette minden hagyományos eljárását és módszerét, s 2014-ben megtörtént a választott hatalom leváltása. A "National Endowment for Demokracy" (a demokráciát támogató amerikai nemzeti alapítvány) részben átvette a CIA szerepét az ellenzéki képviselőjelöltek, pártok és politikai mozgalmak felkészítésének területén. Az alap évi 100 millió dollárral gazdálkodik, tevékenysége az egész világra kiterjed. Nem is titkolja, hogy fő működési területe Ukrajna, ahol 65 projektet finanszíroz. Ennyit egyetlen más országban sem támogat. Az alap neokonzervatív elnöke, Carl Gershman a Washington Postban 2013 szeptemberében megjelent cikkében Ukrajnát "fődíjnak" nevezte, s ezzel azt jelezte, hogy az ott folytatott amerikai művelet második szakaszába lépett.
Várhegyi Kálmán összeállítása

A Föld tudatos mérgezése - Géntechnológiával az emberiség ellen

A világ legnagyobb vegyipari vállalatai, akik a múlt század során dioxinokkal és egyéb vegyszerekkel mérgezték meg az élővilágot, földjeinket, vizeinket, a levegőt, most az élelmiszereinkre akarják rátenni a kezüket. Géntechnológiai úton olyan növényeket állítottak elő, amelyek minden sejtje rovarölő hatású mérget termel, vagy pedig ellenállóvá vált valamilyen - általában a vállalat által előállított - totális gyomirtószerrel szemben. 

Az Agent orange: Vietnám mérge


Az amerikai hadsereg a vietnami háborúban lombtalanítószerként vetette be az Agent Orange nevű gyomirtószer-keveréket, amelynek egyik fő gyártója a Monsanto volt. Az esőerdőkre kiszórt lombtalanító, amelynek gyártása során mérgező dioxinok keletkeznek, több tízezer Vietnamban harcoló amerikai katona rákos megbetegedését eredményezte, de a helyi lakosság körében is súlyos születési rendellenességeket okozott.

A Monsanto ebben az esetben is megtett mindent, hogy eltitkolja a dioxinok egészségkárosító hatásait, s elkerülje a felelősségre vonást. A vietnami veteránok által indított perek során derült ki, hogy a Monsanto tudatosan meghamisította a dioxinok egészségügyi kockázatait vizsgáló jelentéseket, és a cég összefonódott a legmagasabb döntéshozói körökkel.

Fehérgalléros bűnözés

A kormányzati szervekkel, hatóságokkal való szoros együttműködés szinte végig jellemzője a történetnek. A Monsanto mindig is megtett mindent, hogy emberei ott legyenek a kormányban, az engedélyekért felelős intézményekben. Gyakori volt az átjárás a cég vezetéséből a kormányszervekhez és visszafelé (vállalati forgóajtók).

A tudományos kutatási eredményeket nemcsak a PCB-k és a dioxinok esetében hamisították meg, de ezt a módszert vetették be a génmódosított szarvasmarha növekedési hormon (rGBH) esetében, továbbá a génmódosított szója és kukorica egészségügyi hatásainak, valamint a cég által gyártott totális gyomirtószer, a glüfozát káros hatásainak eltitkolása érdekében is. Lényegében ezt nevezik fehérgalléros bűnözésnek.

Azok ellen pedig, akik megpróbálták felhívni a figyelmet a cég termékeivel vagy a génmódosított növényekkel kapcsolatos problémákra, mint például Pusztai Árpád professzor (Rowett Intézet, Skócia) vagy Ignacio Chapela (Berkeley Egyetem), lejárató hadjáratot indítottak, megpróbálták őket elhallgattatni.

Ahogy későbbiekben belső levelezésükben is megfogalmazták: egyetlen dollár haszonról sem mondhatnak le. Így történhetett, hogy csaknem egy egész kisváros lakossága lett rákos az alabamai üzemük folyószennyezése miatt. Ebben az ügyben a bíróság a Greenpeace által gyűjtött adatokat is felhasználva, példátlan, 700 millió dolláros kártérítés megfizetésére kötelezte a konszernt. A megbetegedéseket a PCB-k okozták, az anyag káros hatásáról már a múlt század '40-es évei óta tudott a Monsanto. Ennek ellenére egészen 1977-ig, a teljes betiltásig gyártották azt.

"Volt idő, amikor a tudomány és az egyetemek büszkék voltak arra, hogy függetlenek a kormányszervektől, a katonáktól és az ipartól. De ennek már vége, nemcsak azért, mert a kutatók az ipar által nyújtott finanszírozásból élnek, hanem azért is, mert maguk is részei az iparnak. Ezért mondom, hogy totalitárius társadalomban élünk, amelyet a multinacionális cégek érdekei igazgatnak, amelyek pedig csak és kizárólag a részvényeseknek tartoznak felelősséggel" - fejtette ki Ignacio Chapela.

Monsanto szerint a világ - film (2007)


A vegyszereik betiltása után sem adták fel


Miután az általa gyártott vegyi anyagokat sorra betiltották, a Monsanto úgy döntött, hogy belevág a génmanipulált organizmusok (GMO) üzletébe. Így amellett, hogy az éhezés elleni harc úttörőiként tetszeleghetett, hatalmas piacot hozott létre saját vegyszerei számára. Bár az éhezés ügyében semmilyen eredményt nem produkáltak, a haszon nem maradt el. Részben maguk a magok biztosították azt, amiket tilos újra elvetni, ezért a gazdáknak minden évben meg kell vásárolniuk azokat. Részben pedig az a kitétel, hogy csak Monsanto vegyszerekkel permetezhetik a terményeket.

De szóljunk pár szót arról mit is hoztak létre a vállalat kutatói. Egy új, minden eddiginél szárazságtűrőbb növényt? Nem, erről megfeledkeztek. Egy bőven termő fajtát, ami reményt adhat az fejlődő világ szegényeinek? Úgy tűnik rájöttek, hogy az éhezők nem elég fizetőképesek, így lemondtak róluk. Végül olyat kísérleteztek ki, amely korlátlanul ellenáll saját vegyszerüknek, így bármennyit is permeteznek ki a gazdák – minél többet annál jobb – nem befolyásolja azt, miközben minden más életet elpusztít.


Gyilkol a "környezetkímélő" gyomirtó


A Monsanto a hetvenes években fejlesztette ki a glüfozát hatóanyagú Roundup totális gyomirtószert, amelyet úgy reklámoz, mint biológiailag lebomló, környezetkímélő szert. Ehhez képest a könyvben ismételten fény derül a kutatási adatok meghamisítására - valahogy el kellett kendőzni a kísérleti egerek és patkányok pusztulását.

Megrázó történeteket olvashatunk arról, hogy Argentínában és Paraguayban a génmódosított
szójaültetvények környékén a repülőgépekből kipermetezett Roundup miatt több gyermek is meghalt, vagy súlyosan megbetegedett.

Titkos rendőrökkel a gazdák ellen


A génmódosított (Roundup Ready) szója kifejlesztésének egyik fő oka volt, hogy a Monsantonak a glüfozátra vonatkozó húsz éves szabadalmi védelme az ezredfordulón lejárt, s azóta elvileg bárki gyárthatja ezt a totális gyomirtószert. Ezért a cég szabadalmaztatta a Roundupra tűrőképességgel rendelkező génmódosított növényeket, s ma már egy csomagban árusítja a vetőmagot és a gyomirtót. Hogy a bevételeit biztosítsa, a gazdáktól megköveteli, hogy minden évben vegyék meg tőle a vetőmagot. Nem adhatnak belőle a szomszédnak, s ellentétben a több ezer éves gyakorlattal, nem vethetik el újra a következő évben.

Aki ezt nem tartja be, vagy akár a szomszéd földjéről a szél útján történő beporzással a mag átkerül a gazda földjére, és ott kikel, az ellen a Monsanto pert indít. Sok esetben a vállalat hírhedt magánnyomozó céget is felbérel, hogy így szerezzen (vagy gyártson) bizonyítékot egyes gazdák ellen. A Monsanto évente több száz gazda ellen indít eljárást az Egyesült Államokban, s csak ebből évente több mint 15 millió dollár bevételre tesznek szert. A gazdák a perek költsége miatti félelmükben a legtöbbször peren kívül megegyeznek a vállalattal, de csak 2005-ben 90 ilyen per volt, s átlagosan 412 ezer dollár kártérítést kapott a Monsanto. A kártérítési perek miatt csődbe ment gazdák egyre nagyobb részben kényszerülnek arra, hogy eladják földjüket, s ezáltal még inkább növekszik a birtokkoncentráció.


A génpiszkált gyapot öngyilkossági hullámhoz vezetett


Indiában a Monsanto agresszív reklámkampányban hitette el a gazdákkal, hogy a génmódosított gyapot sokkal többet terem, mint a hagyományos. A gazdák a jó termés reményében négyszeres áron megvették a génmódosított gyapotot, majd amikor kiderült, hogy a helyi éghajlati viszonyok között a génmódosított gyapot kudarcot vallott, a gyenge termés következtében nem tudták visszafizetni a kölcsönöket, és csődbe mentek. Emiatt csak Maharastra államban több mint ezer génmódosított gyapotot termesztő gazda lett öngyilkos.

E néhány példa is világosan mutatja, hogy milyen világ vár ránk, ha a Monsanto tervei megvalósulhatnak. Hogy ezt megakadályozzuk, nagyon fontos, hogy minél több ember megtudja, valójában miféle céggel is állunk szemben.
Hírfigyelő Szolgálat

Közösség: Had, nemzetség, rokonság

A kis- és nagycsalád azonos nevet viselő gazdasági egység, mely az esetek többségében azonos telken, házban él. Ezzel szemben a nemzetség, a had gazdaságilag nem tartozik együvé. A szorosabb vagy lazább kapcsolatot a közös családi név, azonos apai őstől való származás pontos számontartása, a településen belül a közös érdekek megvédése jelenti. A nemzetség és a had között nagyon nehéz különbséget tenni, mert egyes esetekben csak vidékenként megmutatkozó azonos jelentés szinonimái, míg máshol egymás mellett élve közöttük bizonyos különbségek állapíthatók meg. Az előbbi általában nagyobb, az utóbbi kisebb egységet foglal magába. 
A nem, nemzet, nemzetség vidékenként, de nem egy esetben azonos területen belül is, több kis- vagy nagycsaládot magában foglaló rokonsági intézmény elnevezése. Jelenlétét a nemesek esetében egészen a honfoglalásig, míg a jobbágyoknál elsősorban a XVI. századig tudjuk nyomon kísérni, amikor a családi nevek egyre inkább állandóvá váltak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sokkal korábban is ne ismerhették volna általánosan. 
A nemzetséget régebben hetedízig tartották, ez a múlt században már állandóan csökkent, míg az utóbbi időben csak harmadízig terjedt (vö. 582. l.). A nemzetségbe az élőket és a holtakat egyaránt beszámították, általában a dédszülőktől elkezdve egészen a harmadik-negyedik unokatestvérekig. A nemzetség idős tagjai ezt mind számon tartották, és tudunk egy olyan bukovinai székelyről, aki 273 név szerint megnevezett személyt sorolt fel, akik nemzetségéhez tartoztak, illetve tartoznak. A magyar nemzetség szigorúan exogám volt, vagyis a keretén belüli házasságot nem engedték meg. Ez a tilalom a nemzetség határának szűkülésével együtt korlátozódott, és később már csak a második unokatestvérekre terjedt ki. A feleség általában nem tartozott bele férje nemzetségébe, hanem megtartotta a magáét. Ahhoz való kapcsolata elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a falu szóhasználatában megtartotta leánykori nevét. Nemzetsége legfeljebb akkor nyújtott számára védelmet, ha férje részéről valami rendkívül nagy méltánytalanság érte. A nemzetségen belül a patriarchális szenioritás elve erőteljesen érvényesült, vagyis a legidősebb, vagyonilag és erkölcsileg legkiemelkedőbb tagok tartották azt össze. Mivel a nemzetségek szerepe a paraszti társadalomban területenként, etnográfiai csoportonként különböző, ezért általánosítás helyett inkább két archaikus formát mutatunk be a nyelvterület keleti feléből.
A bukovinai székelyek a XVIII. században vándoroltak ki a Székelyföldről, és 1945-ben foglalták el mai településüket a Dunántúl délkeleti szögletében (l. még 43. l.). Itt a nemzetséget a XVIII. század közepétől kezdve számon tartották, és ez csak az utóbbi évtizedekben kezdett elhomályosulni. A nemzetségek között elsősorban a vagyoni helyzet alapján tekintélyi sorrendet különböztettek meg. Mindegyik élén nemzetségfő állt, aki az egész közösséget képviselte. Kiemelkedő szerepet {H-59.} játszott a lakodalmak, temetések alkalmával, bemutatták neki az újszülöttet, az új asszonyt. Disznóöléskor kóstolót küldtek számára. A fiatalokat képviselte a törvényben, a vásárokon helyettük és számukra is vásárolt lovat, tehenet. Időnként fontosabb kérdések megtárgyalására összehívta a nemzetség kiemelkedő tagjait. Itt igazították el a nemzetségen belüli ellentéteket, torzsalkodásokat. A nemzetségfő a község igazgatásába is bekapcsolódott, mert nagyobb egységet képviselt. Közülük kerültek ki, mint legtekintélyesebb emberek, a bírák is.
A nemzetségtudat elsősorban egymás segítésében nyilvánult meg. A közösen végzett munkára házépítéskor, nagy betakarítás idején került sor. Ha valamelyik tagot elemi csapás ért, azt igyekeztek talpra állítani. A beteget meglátogatták, az elhaltat közösen kísérték ki, és a lakodalomban együttesen vettek részt. A nemzetségek különleges jelekkel is rendelkeztek, így a Csibi családban a férfiak kalapjuk mellett pávatollat hordtak, amit csak megöregedve adtak át a fiatalabb nemzedéknek. Még századunkban is élt a vérbosszú, mely sok halálos áldozatot szedett. A nemzetség egy tagját ért sérelmet a másik nemzetségen igyekeztek megtorolni, sok esetben olyan tagon, akinek tulajdonképpen köze sem volt az egészhez.
7. ábra A temető a falu településének tükörképe.
Rákosd, Hunyad m. XX. század eleje.
1. Idegenek, 2. Bertalan, 3. Jakab, 4. Balázsi, 5. Dávid, 6. Farkas, 7. Gergely. 8. Váradi–Pető családok, 9. Vendégek, 10. Papok, 11. Bikfalvi-Farkas, 12. Másod-rendű famíliák
Az erdélyi Rákosdon a nemzetségek között ugyancsak vagyoni helyzet szerint tettek különbséget, de számon tartották azt is, hogy az régi vagy pedig újonnan betelepülőket foglal-e magába. Itt még a településben is kimutatható az egyes nemzetségek elkülönülése. Az elsőbbek, az előkelőbbek a falu alsó részén, a tágasabb, termékenyebb területen éltek, míg a később jövők, a szegényebbek a Felszegen szakítottak maguknak helyet, melynek nemcsak talaja volt gyengébb, hanem az erdő közelsége miatt a vadaktól, rablóktól is több kárt szenvedett. A nemzetségek egymás között a templom körül elterülő temetőt is felparcellázták, és itt is a falu települési rendje érvényesült. Ugyancsak ennek megfelelő szigorú rendet tartottak a templomi ülésben is, mert minden nemzetség csak a maga padját használhatta
{H-60.} a férfiak és nők oldalán egyaránt. Már a templomba történő bevonulás is ebben a rendben történt, míg az idegenek, vendégek a számukra kijelölt helyet foglalhatták el. A fiatalasszony elhagyta saját nemzetsége padját, és anyósával, sógornőivel ült egy helyre.
Míg a nemzetségfogalom az egész nyelvterületen ismert, addig a had viszonylag kis területen, a palócoknál, a Jászságban, Kunságban, Hajdúságban, a Bodrogközben és a Nyírségben található meg. Ugyancsak apaági leszármazás alapján fogja össze a családokat, de mintha kisebb egységnek látszódnék a nemzetségnél. Sok esetben a nagycsalád fogalmával keveredett, sőt azonosult. Az újabb megfigyelések azt bizonyítják, hogy időben is kisebb területet ölel fel, mert csak az élőket foglalja magába, míg a holtakat nem számítják a hadba. A terjedelme az élők között is három, legfeljebb négy generációra terjed, így a Bodrogközben az egyik faluba a Tisza túlsó oldaláról betelepült vőként egy Hegedűs nevű ember, és felnövő fiaival, unokáival együtt mintegy hat évtized alatt megalapítója lett a Hegedűs hadnak. Vagyis a had ezen a területen olyan fogalom, mely az adottságoknak megfelelően mindig újabb és újabb tartalommal telhet meg.
A had azonban kapcsolatban lehet a kunok, hajdúk bizonyos katonai szervezetével is, mely lényegében egészen a múlt század közepéig érvényesült. Erre utal e területeken az ún. hadas település, amikor az egymással rokonságban álló családok a falu vagy mezőváros egy-egy helyét szállták meg, és sok esetben 4–20 házban is azonos nevű, egy hadhoz tartozó család élt önállóan gazdálkodva, de a munkában és bármilyen nehézségben kölcsönösen segítve egymást. A Jászságban a had elnevezést használják akkor, amikor az öregek benn laknak a településen, míg a fiatalok kinn a tanyán gazdálkodnak, pedig ez esetben együtt gazdálkodó, de külön élő nagycsaládról van szó.
Az előbbinél szélesebb körű a rokonság, mely nemcsak az apai, hanem az anyaági leszármazottakat is magába foglalja, sőt helyenként a műrokonságot is beleértik. Sohasem számolják ide azonban a már elhaltakat. A rokonság jelentősége különösen az utóbbi évtizedekben nőtt meg, amikor a nemzetség erőteljesen háttérbe szorult. Általában harmad- vagy másodízig számolják a rokonságot, de a legtöbb esetben az első unokatestvérrel befejeződik. Eddig hívják meg lakodalmakra, eddig illik elmenni a temetésekre, és a szükségnek megfelelően eddig igyekeznek a családok egymáson segíteni.
Várhegyi Kálmán gyűjtése

A Minerva projekt – A Pentagon készül a társadalmi összeomlásra

Úgy egy hónappal ezelőtt, az esetleges munkáslázadások leverését szimuláló kínai gyakorlatról készült képek láttán azon elmélkedtünk, vajon mit tud Kína, amit az Egyesült Államok nem. Kiderült, hogy semmit.
Az amerikai védelmi minisztérium már 2008-ban, jóval a gumilövedékes szimulációk előtt, több tanulmányt rendelt a polgári elégedetlenségi mozgalmak dinamikájáról és a hadsereg legoptimálisabb válaszlépéseinek feltérképezéséről.
A projekt neve „Minerva Kutatási Kezdeményezés” célja pedig „az Egyesült Államok számára stratégiai fontosságú területeket alakító társadalmi, kulturális, viselkedéstani és politikai erők megértése”.
A részleteket elsőként közzétevő Guardian a következőket írja:
A multi millió dolláros program célja, hogy azonnali és hosszú távú, „háborús helyzetben is alkalmazható betekintést” adjon a „védelmi közösség” magas rangú tisztségviselői és döntéshozói számára, valamint, hogy a „harcosok által követett parancsok” irányelveit kommunikálja.
A Minerva célja egyszerű: feltérképezni, hogy miként mennek végbe az erőszakos politikai felforgatások, értsd, társadalmi összeomlások, a közösségi hálózatok korában és felkészülni a válaszlépésekre a „békés tevékenységeket és tiltakozó mozgalmakat célozva”.
A 2014-2017 között megfinanszírozott projektek között volt az a Cornell Egyetem által vezetett, de az amerikai légierő tudományos kutatási részlege által felügyelt tanulmány is, ami „a társadalmi mozgalmak mobilizációjának és terjedésének dinamikájára fejleszt” tapasztalati modellt. A projekt célja meghatározni a társadalmat megfertőző eszmék/folyamatok kritikus tömegét, az ezeket kiváltó személyek digitális lábnyomának tanulmányázásával. Ilyen események például a 2011-es egyiptomi forradalom, a 2011-es Duma választások Oroszországban, a 2012-es nigériai üzemanyagválság vagy a 2013-as Gazi parki tiltakozások Törökországban.
Megvizsgálják a Twitter bejegyzéseket és párbeszédeket, a „társadalmat megfertőző folyamatok során mobilizált személyek azonosítása és a mobilizálás időzítésének meghatározása érdekében.
A Washington Egyetem által elnyert másik projekt azt hivatott meghatározni, hogy milyen körülmények közül erednek a nagyszabású politikai és gazdasági változásokat elérni akaró politikai mozgalmak. Az amerikai hadsereg által felügyelt projekt olyan tartósan jelenlévő mozgalmakra összpontosít, amelyek legalább 1000 résztvevővel rendelkeznek és összesen 58 országot vizsgál.
A Minerva tekintélyes finanszírozást tudhat maga mögött. Legalább 75 millió dollárt terveznek elkölteni öt év alatt. Az amerikai kongresszus egyedül ebben az évben 17,8 millió dollárt irányzott elő rá.
Egy másik, csaknem 2 millió dolláros projekt a klímaváltozás miatti társadalmi zavargások kockázatait vizsgálja.
Ennyit tehát a projekt égisze alatt folyó kutatásokról. Ami azonban leginkább aggasztó, hogy egy ilyen, pusztán elméleti társadalomtudományi kísérlettől az ember semmilyen gyakorlati alkalmazást nem várna. Sajnos a valóság mást mutat.
Bár a haditengerészet kutatórészlegének felügyelője, Dr. Harold Hawkins, a kezdetektől arról biztosította az egyetem kutatóit, hogy csupán „alapvető kutatási erőfeszítésről van szó, így nem kell aggódni esetleges alkalmazott tényezőktől”, az érintettek találkozóján mégis kiderült, hogy a védelmi minisztérium konkrét „alkalmazásokba” kívánja önteni a kutatás által feltárt eredményeket, írja a kutatásban résztvevő egyik professzor. A professzor arra ösztönzi kutatóit, hogy „az eredményeket, jelentéseket, stb. oly módon tálalják, hogy a [védelmi minisztérium] egyértelműen lássa azok gyakorlati bevetésének lehetőségeit.”
Egyre több tudós nézi kritikus szemmel az amerikai kormány azon erőfeszítéseit, amelyek a társadalomtudományok militarizálását célozzák a háború érdekében.
Az összekötőkapocs a láncszemek között? Természetesen az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA).
Az egyik hadgyakorlat forgatókönyve szerint a Sierra Club nevű ismert szervezet környezetvédelmi aktivistái egy Missouri közeli szénerőmű által termelt szennyezés miatt tüntettek. A résztvevők feladata „a ’problémamegoldók’ és a ’problémaokozók’ azonosítása volt, valamint, hogy az információs stratégia célpontját képező lakosságot azok felé a nézőpontok és értékrendek felé húzzák, amelyek a katonai stratégia végcélját képezték”.
Az ilyen hadgyakorlatok teljes összhangban állnak a Pentagon más dokumentumaival, amelyek szerint az NSA tömeges megfigyeléseinek elsődleges motivációja a környezetvédelmi, energiaügyi és gazdasági sokkok destabilizáló hatásaira való felkészülés.
Ahogy a Guardian újságírója nagyon is találóan összegzi:
„A Minerva tipikus példája a katonai ideológia súlyosan beszűkült, önmaga ellen dolgozó gondolkodásmódjának. Ami pedig ennél is rosszabb, hogy a hajlandóság teljes hiánya a védelmi minisztérium részéről a legalapvetőbb kérdések megválaszolására, egyértelműen bizonyítja, hogy a katonaság tántoríthatatlanul védelmez egy növekvő népszerűtlenségnek örvendő globális rendszert egy elenyésző kisebbség érdekében, miközben a titkosszolgálatok minden lelkiismeret furdalás nélkül potenciális terroristának bélyegeznek mindenki mást.”
Miért nem vagyunk meglepve, hogy mire a tömeges társadalmi összeomlás beindul, szinte mindenki, aki egy kicsit is veszélyezteti az összeomló rezsimet, már terroristának fog számítani?
minorit reportA korábban tudományos fantasztikumnak számító elkövetés előtti letartóztatást megvalósító technológia érkezését szemlélve, már csak idő kérdése, hogy mikor jelennek meg az első szürkeruhás ügynökök, vagy drónok, hogy csendben letartóztassák a közösségi hálózatok potenciális terroristának kikiáltott tagjait, azzal vádolva őket, hogy puszta jelenlétük a status quo még gyorsabb összeomlását okozhatja.
És most felejtsd el a fent olvasottakat. Inkább vegyél néhány részvényt, mert minden rendben van. Biztos nem ezeket a droidokat kerested.

Forrás: zerohedge.com

http://idokjelei.hu/2014/06/a-minerva-projekt-a-pentagon-keszul-a-tarsadalmi-osszeomlasra/

Már a diplomácia frontján is kezdődik a háború

Karlovka Marinszkovo térségében a DNR erői megállitották, és szoritják visszafelé a Krasznoarmejszk ellen inditott zsoldostámadást.
Az ENSZ BT nyugati tagjai: Nagy-Britannia, USA, Franciaország elutasitotta, hogy a BT foglalkozzon a tegnapi kijevi incidenssel, amikoris megtámadták fasiszta elemek az orosz nagykövetség épületét.
Viszont az a furcsa helyzet alakult ki Mariupolban, hogy ma délelőtt a “terroristák” tegnapelőtti megsemmisitését követően prolongálni kellett az akciót. A magyar idő szerint délután kettő óra tájban véget ért lövöldözés után nyolc halott milicistát találtak, mig a “nemzethy” 31 latorja már nem fog jelentkezni a zsoldért.
A jelenleg is Mariupolban tartózkodó Makszim Ravreba szerint még igy sem tudták a fenevadak teljes mértékben eluralni a várost, hiszen még mindig vannak ott donbasszi erők.
Ravreba azt a meglepő hirt is közölte, hogy ma reggel a város mellett ukrán határőrök RPG-vel belelőttek egy kijevi konvojba, és megöltek három “nemzethy” gárdistát. Hogy a “baráti tüzet mi váltotta ki?-még nem tudni.
A RIA Novoszty hirügynökség ma megerősitette a Gorlovka fölött tegnap lelőtt SzU-24-es repülőgép történetét. A gép személyzete a város egyik kórházában van.
Vlagyimir Putyin orosz elnök tegnap késő este “szűk körben” valóságos ultimátumot fogalmazott meg Kijev és nyugati felbujtói számára. Fizetnek Oroszországnak az elhasznált gázért?-vagy sem? Ha nem fizetnek?-nincs gáz!
Ha pedig Ukrajna társul az EU-val, Oroszország azonnal SAJÁT PIACAI ÉS GAZDASÁGA VÉDELME ÉRDEKÉBEN lehúzza a rolót az eddig vámmentes ukrán export előtt.
(B-R)

Európa megosztottságát számolták fel, és a “szabadságnak nyitottak szabad utat” a “vasfüggöny” és a berlini fal lebontásával.


vasf

Nos-akik anno bőszen munkálkodtak ezen létesitmények lebontásán, a szabadság és a demokrácia kiterjesztésén-az azóta eltelt idő során nem pihentek.
Épitgetnek falakat. Meg “vasfüggönyöket”! Izrael meg az USA védelmében. Természetesen a szabadság és a demokrácia védelmében, a “terrorizmus” meggátolása céljából.

                            Fal Izrael köré! A Gonosz ellen! Fő a biztonság! Meg a demokrácia!

Fal a mexikói-amerikai határon! A demokráciát védeni kell!
Nem is csoda, hogy a Közel-keleti és az óceánon túli falépitési láz átragadt Kolomojszkijra is! Ő is álmodott egy szép, nagy, hosszú valamit. Elválasztandó Ukrajnát Oroszországtól. Egy Ukrán Nagy Falat! Jó 2000 km. hosszút. De fő a biztonság!-nem csak falban gondolkodik Dnyepropetrovsz korlátlan ura. Komplexebb létesitményt óhajt. Már terveket is készitetett. Ime:

Hirek szerint az ötlet elnyerte Valcman Nyalókakirély tetszését is! Hitestárs ötlete csak jó lehet! Az érdekközösség is megvan. A rávalót meg majd kiizzadják az ukránok.
Meglehet már a kivitelezés fővállalkozója is megvan. Nem lennénk meglepve, ha Kolomojszkij neve a konzorciumban szerepelne.
https://balrad.wordpress.com/2014/06/15/az-ukran-nagy-fal-otlete/

Pakisztán visszautasította az IMF javaslatát

Az IMF szerint Pakisztánnak az aranytartalékából 2 millió unciányit (kb. 62 tonna) érdemes lenne tartalékvalutára váltania, hivatalosan a "fizetőképesség javítása érdekében". Ez a tartalékvaluta természetesen dollár lett volna.
Hídfő.net | Pakisztán visszautasította az IMF javaslatát
Pakisztán nemzetbiztonsági okokra hivatkozva visszautasította ezt a javaslatot. Mindenesetre jó tudni, hogy az IMF már ott tart, hogy az országok aranytartalékát is szívesen felszámolná. Ennek más oka nincs, mint a nemzetgazdaságok véglegesen a dollárrendszerhez való hozzákötése. A felvilágosult országok, mint Kína és Oroszország folyamatosan, évről évre növelik az aranytartalékaikat, emellett Oroszország már bejelentette az arany alapú rubelre való visszatérést.
Emlékezzünk: egy ország dollártól független nemzeti pénzének felállítása a NATO számára háborús indok. A legutóbbi ilyen eset az volt, amikor Moammer Kadhafi, Líbia volt vezetője kihirdette az ország aranytartalékához kötött független líbiai pénz, az aranydínár bevezetését. Líbia addig egy erős szociális hálóval rendelkező, jól működő ország volt, ahol a Kadhafi-rezsim ingyenessé tette a lakosság számára az ivóvizet - ennyit az állítólagos Kadhafi-diktatúráról, röviden. Országát porig rombolták és polgárháborúba taszították, a demokrácia nevében.


http://www.hidfo.net/2014/06/15/pakisztan-visszautasitotta-az-imf-javaslatat

Novorosszija hirei

A körbezárt és ostromlott luhanszki repülőtérre az éjjel behatoltak a Népi Milicia egységei.
A jelentések szerint a dnyepropetrovszki ejtőernyősök kivonulásával alaposan meggyengült, és az utánpótlás szállitó repülőgép lelövése miatt egyre reménytelenebb halyzetbe került latorhorda végső felszámolása megkezdődött.
Az éjjel egy óra tájban kezdődött harcok reggel nagyon intezzivé váltak. Az egyre szűkebb területre szoruló banditákat már nemcsak kivülről lövik aknavetőkkel, hanem már a kézifegyverek is ritkitják soraikat. Veszteségekről egyenlőre nincsenek hirek.
Szlavjanszkban kora este találat érte ismét az egyik klinikát. Egy hatéves kislány, és egy nővér életét vesztette.
Kozák Babaj még ez előtt a támadás előtt “baráti” beszélgetést kezdeményezett a Karacsun-hegyen rekedt horda alfahimjével. Telefonon közölte vele, hogy 72 óra időt adnak a körbezárt hordának a teljes és feltétel nélküli kapitulációra. Babaj “igérete” szerint “mindazok után amit tettek, ez az utolsó és egyetlen esélyük az életben maradásra”

A visszaszámlálás tegnap este hét órakor elindult. Az éjszaka Szlavjanszkot ért újabb tüzérségi tűz akár válasz is lehet.
A város tüzérségi bombázása egész éjjel zajlott. Magyar idő szerint reggel nyolc órakor több lakóépület lángolt, ám a vizhálózat üzemképtelensége miatt az oltás lehetetlen.
A Szlavjanszkra kilőtt gránátok között találtak VEGYI TÖLTETTEL felszereltet.
Éjfélkor Alekszandr Borodaj a Donyecki Népköztársaság miniszterelnöke bejelentette: hajlandó tárgyalni Valcman-Porosenkoval, amennyiben az ilyen-olyan kijevi erőket kivonja a hiénahatalom Donbasszból. “Amennyiben Kijev ezzel nem ért egyet, úgy nincs értelme a tárgyalásoknak”-jelentette ki Barodaj.
Nem sokkal korábban Valcman Nyalókakirály MINDEN TERRORISTA SZIGORÚ MEGBÜNTETÉSÉRŐL álmodozott!
Zaporizzsjában amerikai katonai szakértők vették át az ottani atomerőmű irányitását. Igen sok alkalmazottat “pihenőre” vezényeltek, helyettük “ismeretlen egyének” tevékenykednek.

(B-R)

Az ukrán külügyminiszter szerint Putyin egy köcsög

Újra megmutatta a nyugat az igazi arcát, ezúttal a kijevi külügyminiszter személyében, aki az újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy Putyin egy köcsög. Miután provokátorok megrohanták Kijevben az orosz nagykövetség épületét és felborogatták, szétverték a követségi alkalmazottak autóit (úgy általában, a környéken található gépjárműveket megrongálták), megjelent a helyszínen a kijevi junta külügyminisztere is.
Az épület környékén randalírozó csoport akkor még a helyszínen tartózkodott, ahol igencsak oldott volt a hangulat. Az ott megjelentek esetleg korábban valamilyen pszichoaktív anyagot tartalmazó süteményt kaphattak, ahogy korábban a Majdanon, mert láthatóan semmiféle józan belátással nem rendelkeztek, fergeteges hangulatban verték szét a nagykövetség járműparkját. Majd megjelent a kijevi külügyminiszter, aki a jelenlévőkhöz hasonló, oldott hangulatban volt. Alább egy kép az esetről készített videofelvételből:
Láthatóan oldott a hangulat, mindenki maga mögött hagyja a gáltásokat. Kábítószeres sütemény, vagy valamilyen gáz?
A külügyminiszter az ott tartózkodó újságíróknak elmondta, hogy egyetért a tiltakozókkal, "Oroszország takarodjon Ukrajnából". Majd az újságíró kérdésére azt felelte, hogy "Putyin egy köcsög", amit a tömeg láthatóan derűsen fogadott. Nehéz eldönteni, hogy mivel magyarázható ez az eset. A nyugati politikusok esetében egyre inkább látható, hogy ahogy mélyül a válság, elkezdik maguk mögött hagyni a civilizáltság maszkját, több esetben felelős pozícióban lévő politikusok is olyan reakciókat adnak, hogy ahelyett akár a játszótéren a gyerekeket is megkérdezhetné az újságíró.
Tehát az ukrán kormányt a nemzetközi diplomáciában képviselő, felelős külügyminiszter szerint az orosz államfő egy köcsög. Mit fog nyilatkozni erről az EU külügye? Támogatásáról biztosítja a kijevi kormányt? A harmadik Orbán-kormány külügye is támogatásáról biztosítja?
Felmerül továbbá az a nem elhanyagolható kérdés, hogy milyen rendezvényen vett részt a külügyminiszter, mielőtt megjelent a tüntetők közt, és ott mit evett. Korábban a Majdanon részt vevő tüntetők is valamilyen pszichoaktív anyagot kaptak, a szervezők rendszeresen osztogatták a süteményt. A külügyminiszternek ki adta?

http://www.hidfo.net/2014/06/15/az-ukran-kulugyminiszter-szerint-putyin-egy-kocsog



Az új szabadkőműves ukrán külügyminiszter


Ahogy emelkedett hangulatban köcsögözte Vlagyimir Putyin orosz elnököt Ukrajna külügyminisztere a kijevi orosz nagykövetség előtti zavargáson. De ki is az az ember, aki azt az embert hívja neveken, aki a homoszexuálisokat olyan törvényi keretek közé szorítja, hogy az egész nyugat emiatt nem tud vele mit kezdeni?
Hídfő.net | Az új szabadkőműves ukrán külügyminiszterVakolók egymás közt - John Kerry az Államok külügyminisztere, és Andrii Deshchytsia, az új "ukrán" külügyminiszter.
Természetesen egy szabadkőművesről beszélünk, ismét. Andrii Bohdanovich Deshchytsia, az új "ukrán" külügyminiszter szülei funkcionáriusok voltak a Szovjetunióban abban az időben, mikor a Gorbacsov erősen megkérdőjelezhető bandája ragadta kezébe az irányítást, és szétverte az országot - zárójelben jegyezzük meg, hogy meghatározó részük másvallású. A kis szabadkőműves palánta -hasonlóan a nyugat által megkaparintott volt szocialista területek kormányaihoz, lásd akár Szakashvili, vagy éppen a komplett magyar kormány- a rendszerváltások idején mint akkori pártfunkcionáriusok nagy lábon élő fiacskái mind kint tanultak, nyugaton. Ő éppen Kanadában járt egyetemre és doktorált le politológiából - University of Alberta. Ezek után a szabadkőműves pályája a szokásos, mondhatni klasszikus úton haladt, kisebb - nagyobb kormányzati megbízások, nagykövetség, minisztériumi munkák, egészen addig, amíg a mostani junta elő nem rángatta a kalapból. Most éppen külügyminiszter - meglehetősen alpári viselkedéssel.
Az ukránok most készülnek belekóstolni az igazi nyugati demokráciába. Nagy lesz a meglepetés még egyes cionfasiszták között is, ha nemsokára egy ilyen kijelentésért a szőnyeg szélére állítják. A buzik már vonulgatnak Kijev utcáin, ez ugye az "új" kormány egyik első intézkedése volt, nemsokára majd követelni is fognak a homoszexuálisok. Az egész kretén ukrán jobboldal pedig ezekért harcol, verekszik, sőt gyilkol ártatlanokat, fosztogat és erőszakol Ukrajnában és Új-Oroszország területén - és segíti az ilyenhez hasonló cionistákat a hatalomba.

http://www.hidfo.net/2014/06/15/az-uj-szabadkomuves-ukran-kulugyminiszter




Irán 2000 katonát küldött Irakba harcolni a terroristák ellen

Az iráni elnök Hasszán Rouhani megerősítette, hogy Irán kész támogatni a szomszédos Irakot a terroristák jelentette halálos fenyegetés leküzdése érdekében. Eközben az iraki miniszterelnök Nouri al-Maliki felszólította országa lakosait, hogy vegyenek részt Irak fegyveres védelmében.
Hídfő.net | Iráni Forradalmi Gárda szemlénIráni Forradalmi Gárda szemléje
Eddig 1500 főnyi iráni különleges katona lépte át a határt Khanaqin városánál, Közép Irak térségében. Az éjjel további 500 iráni harcos érkezett Badra Jassan környékére. A katonák a Quds (Kúdsz - Jeruzsálem egyik elnevezése) elit alakulathoz tartoznak, akik az Iráni Forradalmi Gárda 15 ezer fős speciális egysége. Ők kizárólag az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjének Ali Hoszajni Hámenei-nek tartoznak engedelmességgel. Az egység katonai parancsnoka Qasem Soleimani vezérőrnagy már Bagdadban van, hogy tanácsaival segítse az ISIL erői elleni iraki-iráni közös harctéri műveleteket.
Hídfő.net | Qasem Soleimani vezérőrnagyQasem Soleimani vezérőrnagy
Az országban folytatódik a Sííta Milíciák újraszervezése is, a sajtó értesüléseik szerint két alakulatuk a Bagdadtól 110 km-re lévő Samarra városában két sííta szentélyt is védelmez a szunnita terroristák támadásaitól. Jelenleg teljes elszigeteltségben, mivel az ISIL erői körbevették őket.
Budai Vendel