Januártól épül a győri aréna

Nincs akadálya annak, hogy Győr legyen az egyik házigazdája a jövő decemberi női kézilabda Európa-bajnokságnak.

budapesti Swietelsky Magyarország Kft., a zalaegereszegi ZÁÉV Építőipari Zrt. és a Fertődi Építő és Szolgáltató Zrt. alkotta Magvassy Konzorcium nyerte a győri aréna építésére kiírt közbeszerzési pályázatot 4,3 milliárd forintos ajánlattal – válaszolta Borkai Zsolt polgármester a Kisalföld kérdésére pénteken, miután kihirdethetővé vált az eredmény.


A politikus hozzátette: az aláírt szerződés értelmében a munka január 6-án kezdődik meg és október 31-re elkészül az épület, amelyet november 15-ig átadnak. Így nincs akadálya annak, hogy Győr legyen az egyik házigazdája a jövő decemberi női kézilabda Európa-bajnokságnak.

A szoros határidőt firtató felvetésünkre a politikus azt mondta, nem számolnak csúszással, mindenkinek az az érdeke, hogy elkészüljön a csarnok.

A beruházást az állam a 4,3 milliárdos összegnél többel, 4,9 milliárd forinttal támogatja, amely szerepel a parlament által a héten elfogadott 2014-es költségvetésben. Kérdésünkre, miszerint ez azt jelenti-e, hogy a pénz egy része megmarad, a politikus azt válaszolta: nem.

Ennek oka, hogy a csarnok mellé parkolót és utakat is kell építeni. „Egyelőre nem tudjuk, hogy az önkormányzatnak mennyit kell hozzátenni az állami támogatáshoz, de a megközelítés gördülékenysége érdekében infrastrukturális fejlesztésekre is szükség van" – fogalmazott a polgármester.

A közbeszerzés eredményhirdetése azért tegnap történt meg, mert az akkor még leendő nyertes konzorcium pályázatában öt százalék előleget kért, amire a törvény lehetőséget biztosít. Ennek a 216 millió forintnak a jóváhagyásához a közgyűlés döntésére volt szükség – a testület erről egyhangúlag határozott pénteki ülésén.

A közbeszerzési dokumentációt egyébként nyolc cég, illetve konzorcium vette ki. Közülük öten indultak az előminősítésen, amelyen hárman maradtak állva. Pályázatot végül a legolcsóbb ajánlatot adó győztesen kívül a biatorbágyi székhelyű, győri telephellyel rendelkező West Hungaria Bau Kft., valamint a budapesti Kalotherm Építőipari Zrt. és Elektro Profi Kft. által alkotott K+E Konzorcium adott be.

Az aréna Győr kiskúti városrészében, a Magvassy Mihály Sportcsarnok mellett, az ETO Park felőli oldalon épül fel. A két épületet összekötik. A multifunkcionális csarnok újdonsága többek között abban rejlik majd, hogy küzdőtere átalakítható lesz, keresztben három szabályos méretű kézilabdapálya fér el.

A létesítmény több mint ötezer ember befogadására lesz alkalmas. Háromezer fix és kétezer mobil férőhelyet alakítanak ki, hogy kisebb érdeklődés esetén kevesebb néző előtt játszhassák mérkőzéseiket a csapatok.

Hancz Gábor

Bolívia mögött messze kullogunk

BOLIVIA SZÁGULD

Jellemező a cionista patkányköztársaságra, hogy Bolivia híreit rendre elhallgatják. Tegnap ugyan egy szennytévé mutatta, hogy Boliviában gyerekek tüntettek, akiket a rendőrség szétzavart, de azt nem mondták, hogy ezeket az ottani zsidók zavarták ki az utcákra botrányt okozni. Pár éva Bolivia Kínától egy műholdat rendelt meg (korábban repülőgépeket is vásároltak Kínától), ami a mai napon kezdett el sugározni. A műholdat a legnagyobb indián szabadsághősükről, Tupac Katari-ról nevezték el... A saját műhold nemcsak tudományos célokra, mezőgazdasági célokra és műsorok adására szolgál, hanem katonai felderítésre is. Olyan nagy a sugárzása, hogy a környező országokban is tudják venni, kisebb részben. Többek között ezen okból is Kínába látogatott Morales elnök, immár harmadszor! Úgy tudjuk, hogy az EU-pojáca Viktort még nem fogadták vörös szőnyeggel, Pekingben. A boliviai elnököt nagy pompával, fogadták, ahol a két elnök egymást agyondicsérte. Morales úgy fogalmazott, hogy „mint barátok és testvérek” beszéltünk egymással, vagyis a kínai elnökkel, aki nem akárhol, hanem a legnagyob díszteremben fogadta tárgyalásra, ahol több gazdasági egyezményt kötöttek. Orbán Viktor figyelmébe ajánljuk a képet. A boliviai zászlók nem kisebb méretűek és a díszítésre is nagyon ügyeltek. Végül egy kép Bolivia másik szövetségeséről, Iránról, akik karácsonyi hadgyakorlattal üzennek a döglődő Amerikának. Kép:ABI, KínaNews

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/bolivia-m%C3%B6g%C3%B6tt-messze-kullogunk

MORALES ELNÖK JELEN VOLT AZ IDÍTÁSNÁL

Az elnök ajándékba kapott egy kínai holdjáró makettjét. A kormány több tagja is jelen volt az indításnál. Jellemző, hogy a hazai hírekben erről hallgattak! Kép: az elnök Facebook oldaláról

[komment] (0)

NAV-botrány: most nem kellett sorban állni, rendkívül gyors ügyintézés!

A rendőrség megerősítette, hogy házkutatást tartottak Horváth Andrásnál, a NAV-bili kiborítójánál. Mint írták, "a Nemzeti Adó- és Vámhivatal feljelentése alapján a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda 2013. december 11-én nyomozást rendelt el visszaélés személyes adattal és hivatali visszaélés bűntett elkövetésének gyanúja miatt. Az eljárás keretében a mai napon nyomozati cselekményeket hajtott végre az eljáró szerv. További részletet az üggyel kapcsolatban jelenleg nem kíván közölni a rendőrség." Lefoglalták és elvitték elemzésre a számítógépének merevlemezét, sok iratot és a zöld dossziét, amely Horváth szerint, azokat az információkat, cégneveket tartalmazza, amelyek a kiterjedt áfacsalásra, az abban részt vevő vállalkozókra utalnak. A házkutatást végző rendőrők átadtak neki egy elismervényt, amelyben az áll, hogy jogosulatlanul vagy a céltól eltérő adatkezeléssel elkövetett, személyes adattal való visszaélés bűntettének alapos gyanújával gyanúsítják.

Gölöncsér Miklós

Bejelentővédelem NER-módra

“Ha bármely, az államhoz köthető gazdasági ügyben jogsértésről van tudomása, tegyen feljelentést, hiszen ez kötelessége is” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2012. május 7-én a Parlamentben Karácsony Gergelynek. Nem először és nem utoljára: ez rendszeresen visszatérő érv, ha az országgyűlésben oligarchavádak kerülnek elő. Tiszta és egyenes beszéd.

2013. novemberében Horváth András volt adóhivatali alkalmazott a nyilvánosság elé állt, kijelentve, hogy az APEH/NAV működésében már az előző kormányzati ciklus óta olyan visszasságok tapasztalhatók, amelynek eredményeként a hivatal nem akar vagy nem tud fellépni éves szinten 1000 milliárdos nagyságrendű áfacsalási ügyekben. Bár konkrét ügyeket nem említett, a csalási eljárás mikéntjét felvázolta. A későbbi hetekben (és talán korábban is, csak akkor még senki nem figyelt fel erre) a NAV több olyan adócsalási ügyben is sikeres felderítésről számolt be, amelyeket ilyen módszerrel követtek el.

Horváth úr azonban itt nem állt meg, és talán a fent idézett miniszterelnöki szavak bátorítására feljelentést is tett. Időközben a NAV is feljelentette Horváth urat, jogosulatlan adatkezelés és személyes adattal visszaélés miatt. Csütörtök reggel aztán megállt a nagy fekete autó Horváth úrnál, és házkutatás keretében a rendőrség begyűjtötte a bizonyítékait a saját, a NAV működését célzó feljelentésének ügyében, hiszen azok a bizonyítékok a NAV ellene beadott feljelentésének ügyében. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek: én azért biciklivel megyek, mondja az államszervezet a kisembernek. Eddig a pontig mi is mindig konzekvensen hozzátettük a sztorihoz, hogy: ha igaz. A mai házkutatás és a bizonyítékok lefoglalása szerintünk hiba volt: anélkül, hogy látnánk a bizonyítékokat, kezdjük elhinni, hogy Horváth úrnak igaza van. Márpedig ez mostantól – ó, milyen ismerős ez már egy jó évtizede – megint hitkérdés.

Ha tudsz egy törvénysértésről, akkor az állam számára fontosabb téged fülöncsípni, hogy jogosan tudsz-e róla, semmint felderíteni az ügyet.

Tegyük még hozzá, hogy a Fidesz eddig milyen lelkesedéssel akadályozta meg Horváth urat abban, hogy a Parlament (al)bizottságai előtt bemutathassa a bizonyítékait, és nehéz szabadulni a látszattól, hogy ebben nyakig benne vannak, és valahogy szeretnék eltussolni. Ezt egyébként valószínűleg az elhallgatással könnyebben elérték volna – a karácsonyi pörgésben eléggé “leült” az ügy, most azért sikerült egy adag olajat a tűzre önteni. A Fidesz remekbe szabott kommentárja szerint “a rendőrség végzi a munkáját a NAV-ügyben, az adóhatóság volt dolgozójának, Horváth Andrásnak pedig minden bizonyítékot át kellene adnia a nyomozóhatóságnak”. Arra azért kíváncsi lennék, a fideszes hívek mekkora része gondolja azt, hogy ez a házkutatás nem “megrendelésre” történt. Horváth úr pedig, ha nem is teljesen önszántából, de “átadta bizonyítékait” a nyomozóhatóságnak, ha nem is pont abban az ügyben, amiben akarta. Majd azt mondhatja nekik, amit az egyszeri autós a rendőrnek, amikor a jogosítványát kéri: már nálatok van, waze…

A sztori további üzenete kettős:

1. A miniszterelnöki biztatást mégsem érdemes szó szerint venni. Ha pedig ez így van, akkor érdemes végignyálazni, milyen ügyekben adott ilyen választ a kormány, és úgy tekinteni, mintha nem válaszolt volna.
2. Márcsak azért sem érdemes szó szerint venni, mert látszik, hogy az állam és üzemeltetői milyen komolyan veszik a bejelentéseket és a bejelentők védelmét: ők maguk – illetve intézményeik – próbálkoznak a bejelentő lejáratásával, ellen-feljelentéssel élnek, majd a személyes szférájukba is hatolva nehezítik, vagy akár el is lehetetlenítik a saját ügyük vitelét. Az üzenet a kisember felé egészen világos: fogd be a szád! Ez valóban hadüzenet sok mindennek, amit fontosnak tartunk.

Innentől pedig mindenki döntse el saját magában, hogy befogja-e? Hogy cenzúrázza-e saját magát? Mindenkinek az egyéni döntése: de ebből fog összeállni, hogy mit tudnak és mit mernek megtenni az állam és annak működtetői.

http://balrad.wordpress.com/2013/12/20/a-kard-a-facebookon-hirdetes-latogatok-free-counter-oket-ajanljuk-bereznay-andras-kibulizott-orszag-1000-a-mi-hazank-progressziv-pezsma-fent-es-lent-hacsaknem-archiregn-2 /

Egyszer volt egy…

Ha megnézik, mi a közös egy évtizedekkel ezelőtti képeslapon és egy mai, okostelefonnal készített nagyvárosi fotón, meglepő felfedezést tehetnek: jó eséllyel a szögletes, csupa üveg Ikarus sziluettje tűnik fel a háttérben. A 200-as sorozat nemcsak nálunk, hanem Oroszországtól kezdve Kuvaiton át Costa Ricáig sokfelé régi ismerős, a Lego-készletként felépített jármű ugyanis egykor a világ busziparának bestsellere volt.

Magyarország minden szegletében beleégett az emberek tudatába, intenzívebben, mint bármilyen más jármű. Néhány részletét, például három-három hátsó kockalámpáját vagy hűtőrácsát sokan húsz másik buszfajta közül is fel tudnák ismerni, másoknak pedig a típusjelzés is rémlik, igaz, a tipográfia okozott némi zavart: könnyű volt Z50-nek vagy Z80-nak olvasni a feliratot, holott az első karakter valójában 2-es, és a 200-as családra utal.

Egy új Ikarusért akár 25 új Zsigulit is adtak a szovjetek
Míg a környező szocialista országokban ontották a szerelőszalagok a Moszkvicsokat, Trabantokat, Polski Fiatokat és Skodákat, addig a keleti blokkban nekünk nem osztottak lapot autógyártáshoz. Cserébe egy hatvanas évek eleji egyezmény értelmében Magyarország lehetett a KGST busznagyhatalma, és az Ikarus javára másoknak le kellett mondaniuk a termelésről, vagy legalábbis az exportról. A béketáborban hasonlóan szigorú szabályok szerint szakosodott a többi iparág is, az Ikarusnak pedig illett egy modern, jó minőségű típussal meghálálnia a bizalmat.

Ehhez először is egy korszerű motorra volt szükség a zajos és gyenge Csepelek helyett, amihez végül Győrből érkezett segítség: a Rába saját kamionjai számára megvette egy nyugatnémet motor licenszét. Ezeket a tízliteres, 192 lóerős, finom járásuk miatt „susogós MAN” becenevű dízeleket kapta meg az Ikarus, egy idő után opcióként erősebb, turbós kivitelben is. Az új jármű dizájnjáért Finta László volt a felelős, aki a funkcionális, szögletes formavilágot nagyszerűen ötvözte a lágy vonalakkal. Ma kevesen tartják ipari műalkotásnak a 200-ast, holott a maga korában az volt: a ötvenes évek díszítettsége helyett már a hatvanas évek letisztult divatját követte, nagy ablakfelületei miatt pedig eleinte mindenki panorámabusznak nevezte.

Az 1967-ben bemutatott 250-es prototípus először Nizzában, majd később Monacóban zsebelte be egy-egy kiállítás serlegét, ami korábban még egyetlen szocialista járműnek sem sikerült. Eközben gőzerővel folytak a gyártás előkészületei, miután az Ikarus az Általános Mechanikai Gépgyár bekebelezésével óriási székesfehérvári üzemhez jutott, saját, mátyásföldi telepén pedig létrehozta a kisszériás változatoknak szánt Egyedi Gyáregységet. Végül négy típussal, 1970-ben lépett a piacra a 200-as sorozat, és viszonylag rövid idő alatt az egészet fenekestől felforgatta. A nyolcvanas évek elejére már évente 13 ezer jármű hagyta el a gyár kapuit, amivel világviszonylatban a legnagyobbak közé emelkedett az Ikarus. Hosszú éveken keresztül kategóriájában bestseller volt a 200-as, sőt Magyarországon gyártották világviszonylatban a csuklós buszok közel kétharmadát, 1993-ban pedig megdőlt egy abszolút rekord: elkészült a kétszázezredik példány.

A szögletes busz természetesen a szocialista tábor országaiban aratta a legnagyobb sikereit, mindenekelőtt az NDK és a Szovjetunió szippantott fel hatalmas mennyiségeket, néha barterek keretében: egy Ikarusért típustól függően 20-25 Ladát adtak. Emellett a Közel-Keletre exportált nagyobb számban az Ikarus, Kuvaitban pedig különösen szerették a típust – így aztán Csernobil evakuálása, majd a kelet-európai rendszerváltások után az öbölháború híradófelvételeiből is megismerhette őket a világ. Kisebb-nagyobb szériában minden kontinensre jutott a 200-asból, még az Egyesült Államokba, Új-Zélandra és Etiópiába is, Kubában és más fejlődő országokban pedig összeszerelő üzemek nyíltak.
Egy kaptafára készültek a városi és a távolsági buszok
A 200-as sorozat felfoghatatlan sikerének egyik kulcsa az építőszekrény-elv volt. Ez azt jelentette, hogy a buszgyártásban szokatlanul minden igénynek ugyanazzal a karosszériával feleltek meg, ezzel hatalmas tervezési és gyártási költségeket takarítottak meg. Egy kaptafára készülnek a városi, a helyközi és a távolsági típusok, csak hosszukban, ajtóelrendezésükben és utasterükben vannak fontos különbségek. Na és persze motorelhelyezésükben. A hathengeres Rába-motor hátul dohog a két távolsági típusban, a 256-osban és a hosszabb 250-esben, így az utastér alatt tágas csomagtartót lehetett kialakítani. Ezek az IBUSZ-utakról, belföldi városközi járatokból és osztálykirándulásokról ismerős buszok fejtámlás üléseket, sőt kiviteltől függően olvasólámpákat és légbefúvókat is kaptak.
Míg a helyközi Ikarusok kézi váltót kaptak, addig a helyi járatok újdonságként automaták voltak, és óriási szeletet hasítottak ki az eladásokból. Közös vonásuk, hogy nem hátra, hanem középre, a padló alá építették be a motorjukat, azért, hogy a normál hosszúságú 260-as mellett csuklós 280-as változatot is ki lehessen alakítani. De nem lett volna jobb, ha a hajtás a pótkocsi részbe kerül, mint ahogy a mai buszoknál szokás? Akkoriban nem, mert a kor technikájával kivitelezhetetlen volt egy olyan rendszer, amely megakadályozta volna, hogy síkos úton megcsúszva bezáródó bicskaként keljen önálló életre a jármű. Így mindvégig húzócsuklós maradt az Ikarus 280, aminek azért előnyei is voltak: lehetett a hátsó szélvédőnél állva bámulni a mögöttes forgalmat, és ami fontosabb, a kormányzott leghátsó kerekek miatt sokkal szűkebb kereszteződésekbe is befordult, mint modern utódai.

Három évtizedet kellett várni az első ráncfelvarrásra
Amikor Széles Gábor 1998-ban átvette az Ikarust, az a logikus döntés született, hogy nem nyugdíjazzák, hanem harminc év után először modellfrissítésre küldik a panorámabuszt. Így született meg az új homlok- és hátfalú Classic széria, amellyel még egy lendületet vett a típus pályafutása, és csak 2003-ban hagyták el az utolsó példányok a szerelőcsarnokokat. Három évvel később maga az Ikarus gyár is bezárt, a hibás gazdasági döntések, a rossz termékpolitika, az átalakuló piacok és új tulajdonosa, az Irisbus stratégiája miatt.

Ettől még viszont nem szabad alábecsülni a 200-as történelmi jelentőségét. Nagyobb szériában készült, mint a múltban és feltehetően a közeli jövőben bármilyen más magyar jármű, ráadásul a tervezőket sem lehet azzal vádolni, hogy évtizedeken keresztül ültek volna a babérjaikon. Millióféle különleges változat, például mozgó bolt, tüdőszűrő állomás, patyolat, könyvtár és versenyautó-szállító készült belőle, nem beszélve az NSZK-s vagy skandináv igények szerint épített különleges szériákról, a Malajziába leszállított sínautóbuszról vagy a rengeteg különféle prototípusról.
Részben biztonsági tulajdonságai, például elsőként bevezetett borulási tesztjei, részben pedig, bármilyen nehezen hihető, környezetvédelmi fejlesztései miatt is előremutató volt e típus a busziparban. Legtöbbször persze csak annyit érzékelünk belőle, hogy a kivénhedt példányok botrányosan füstölnek, ami nem kis részben az üzemeltetők sara. Ellenpéldának ugyanakkor ott van a Szegedi Közlekedési Társaság földgázüzemű 200-as flottája, vagy az eleinte házi barkácsolással, később pedig Ganz-együttműködéssel készített troliállomány, amely Németország keleti részein is jól ismert. De a felsővezetékes busz már egy másik történet.
(Forrás: Origo)

MVSZ: a magyar közösségek január 1-jén emlékezzenek meg közösen Petőfi Sándorról!

Petőfi Sándor különleges helyet foglal el nemzetünk kollektív emlékezetében. Nem csupán a szakmabelieknél – tanárok, irodalmárok, értelmiség – hanem népünk legszélesebb rétegeiben számosan emlékeznek rá, használják, idézik, éneklik a verseit. Honfitársaink jó részének – határon innen és túl – Petőfinek, mint a magyar szabadság költőjének az életével hitelesített munkássága örök értékű. Azon kevesek közé tartozik akiket a világirodalom története is számon tart, s akinek a verseit a legtöbb nyelvre lefordították.

A költő élete és örökségének sorsa szüntelen foglalkoztatja a közvéleményt. Költészetéről újabb és újabb elemzések, tanulmányok születnek, de a származásával, születésével, eltűnésével, halálával kapcsolatos, megválaszolatlan kérdések is másfél évszázada nemzedékről-nemzedékre témát szolgáltatnak a közbeszédnek és befolyással vannak nemzeti tudatunkra, szellemi karakterünk formálódására, népünk közérzetére.

Jövőre lesz 165 éve annak, hogy utoljára látták az erdélyi csatatéren. Most, 2014. január 1-én, szerdán, születésének 191. évfordulóján Budapesten 11 órakor, a Petőfi szobornál, Kecskeméten, Sárospatakon és remélhetőleg sok más helységben előadással, rövid irodalmi műsorral, a szobránál és emléktábláinál koszorúzással emlékezünk rá. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Ajánljuk együtt az új esztendő első irodalmi programját a legnagyobb magyar költő emlékezetének!

Ajánljuk minden magyar közösségnek, hogy 2014. január 1-jén emlékezzenek meg közösen Petőfi Sándorról!

Budapest, 2013. december 20.

A Magyarok Világszövetségének Petőfi Sándor Bizottsága

(MVSZ Sajtószolgálat)

P

Újabb 150 millió eurós hitel

A Fidesz újabb 150 millió eurós hitelt vesz fel. Állítólag olyan jól állunk, hogy nem lehet becsukni a Nemzeti Bank széfjét a sok sok milliárd eurós megtakarításoktól. Akkor minek kell újabb 150 millió eurót felvenni, állítólag a vállalkozások támogatására? Legyen még 150 millió euró, amit majd jól elosztanak a Fideszes cégek között - Orbán kijelentette, miért lenne baj az hogy a sajátjainkat támogatjuk - és amit majd ugyanúgy eltüntetnek amint a többit, és vissza pedig nekünk kell fizetni. Miért nem megy ki a vállalkozó, és veszi fel ő a kinti bankból? Akkor neki kell visszafizetni is. Világít a csalás ezer kilométerről. A 2/3-os manók meg futnak szavazni. Hurrá! Éljenek a visszafizethetetlen hiteleket felvevő pártok! A számunkra érdekes kérdés csupán az, hogy az emberek ennyire tájékozatlanok? Ennyire nem akarják elhinni a tényeket? Ott vannak a számok feketén-fehéren. Bezzeg akkor érthetőek a számok, amikor megjön az a fizetés, aminél többre számítottak, vagy az a rezsiszámla, aminél kevesebbre. Gondolkozz!

http://www.hidfo.net/2013/12/20/ujabb-150-millio-euros-hitel

„A magyarnak vérében van a gyilkolás” – történelemhamisítás szlovák módra

Nem a Szlovákokkal van itt baj, hanem azokkal a megvezetőikkel, akik kiszolgálják a globalizmus népuszító tevékenységeit.

Tudta Ön, hogy az ezeréves Magyarország csupán mese, és egy királyunk sem volt magyar? Hogy a népvándorlás valójában „csavargók fosztogatása” volt, és a teljes magyar kultúrát a szlávoknak, németeknek, olaszoknak és legújabban a zsidóknak köszönhetjük? Hogy a szlovákok 8000 éve lakják a Felvidéket, és olyan kiváló embereket adtak Magyarországnak, mint Liszt Ferenc és Kossuth Lajos? A Jobbegyenes blog exkluzív összeállításából kiderül, Szlovákiában az állami támogatással kiadott könyvek milyen képet festenek rólunk, magyarokról, és miért vagyunk „fekete piszokfolt” Európa térképén.

A Kárpát-medencébe bekergetett magyarok Szvatopluk beleegyezésével telepedhettek meg a Felvidéken, pontosabban Moráviában, ahol az ős szlávok zsoldosokként használták őket, és velük támadtatták meg Észak-Itálitát – derül ki abból a videóból, amelyet az egyik legolvasottabb szlovák napilap, a SME újságírói készítettek még tavaly májusban. A napokban magyar felirattal is elérhetővé vált videó szerint Árpád fiait az itt élő szlovákok civilizálták nomádmentes életvitelre, nekik köszönhetjük az antik kultúrát, a különféle mesterségeket. A rövid összeállítás azzal zárul, hogy a szlovákoknak tulajdonképpen hálásnak kéne lenniük a magyaroknak, mert mi csináltunk belőlük nemzetet azzal, hogy elvágtuk őket déli szláv testvéreiktől.

Európában sok fiatal nemzet küzd azzal, hogy identitást kreáljon magának. Ausztria lakosságának fele még a 70-es évek elején is németnek vallotta magát. Ukrajna polgárainak jelentős részét a mai napig nehéz meggyőzni arról, hogy az államformájuknak bármiféle értelme vagy jövője van, a Bosznia-Hercegovinának nevezett viccországról már nem is beszélve. A múlt újraírásában azonban egy nép sem merészkedett olyan messzire, mint a szlovákok, akik valós gyökereik felkutatása helyett úgy döntöttek, a kronológiájukból hiányzó több mint ezer évet egy az egyben kitalálják.

Ez a szürreális történelmi fantasy fittyet hány a régészeti leletekre, szűrés helyett gyarapítja a mondákat, és ha kell, más népektől lop történelmi hősöket. Az egész mutatvány akár szórakoztató is lehetne, ha a dogmává erőszakolt közös emlékezetet nem hatná át a frusztráció és az ebből fakadó magyarellenesség, amellyel a felvidéki magyarságnak nap mint nap meg kell küzdenie.

Az alább bemutatott könyvek nem egy antikvárium félreeső zugában porosodnak, pár kattintással bárki online megrendelheti őket karácsonyra. A szokatlanul alacsony árak (2-13 euró) a magas állami támogatásoknak köszönhetőek, ilyen áron magyar nyelvű olvasmányhoz nem lehet hozzájutni Felvidéken.

Miroslav Demko Az ellopott szerző c. műve Liszt Ferenc életének ismeretlen mozzanatait mutatja be, amelyek idáig „nem lettek megmagyarázva”. Ezekből kiderül, hogy a zenei géniusz szlovák identitású volt, és európai kisebbségekért vívott harca tüske volt a magyarok szemében. Ára 13,35 euró.

Érdekli a magyar kormány szolgálatába állt renegát tót földesurak története, akik saját nemzetfiaikra rontottak? Lapozzon bele a nevelésért felelős volt államtitkár, Karel Kálal A szlovákok kínszenvedései c. könyvébe, és az is kiderül, hogyan támogatta Európa és Amerika (!) az – egyébként elég költséges – magyarítást.

Ha a fenti remekműért sokallná a 6,28 eurót, 2,10-ért most itt egy másik mű ugyanettől a szerzőtől, hasonló címmel: Magyarítás - A szlovák kínszenvedések bemutatása. Ez már a csúcsok csúcsa, igazi duplacsavar, amikor a rabló tolvajt kiált. „Mesék az 1000 éves Magyarországról. Népvándorlás, vagy a csavargók fosztogatása? Igazat mondanak a történészek?” – sajnos Karel már a bevezetőben lelövi a poént, hogy a Kárpát-medencében a szlávok éltek előbb, és az „uhorországi” (a történelmi Magyarország szlovák elnevezése – a szerk.) királyok nem voltak magyarok.

Kíváncsi, Liszt Ferencen kívül mit loptunk még a szlovákoktól? Akkor be kell ruháznia Ivanka Milan könyvébe, amely a magyarok Duna-menti bejövetelével és a két etnikum történelmi együttélésével foglalkozik. Az ajánlóban felbukkan Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és Madách Imre neve, de ha többet szeretnénk tudni, nincs mese, le kell perkálnunk 2,80 eurót.

Történelmileg eltitkolt tények a szlovák lakosság elnyomásáról, nacionalista gyilkolásról és mészárlásáról. Mindez egy kötetben, Selecký Ján tollából, 6,18 euróért. A cím: Polgárok a magyarítás ellen.

Magyarok gyilkolásai - Magyar fehérterror – a címnél is sokatmondóbb a szerző neve: József Halmi. Idézet az ajánlóból: „Ismeretes, hogy a háborúkat, puccsokat és forradalmakat törvénytelenségek, brutalitások és gyilkosságok kísérik. A Magyarországon elkövetett bestialitások erőteljesen meghaladják az ilyen forradalmi törvénytelenségek minden formáját, melyek e téren Európában ismeretesek. Ráadásul Magyarországon ezen események kapcsán zsidóellenes túlkapások is megjelentek, melyekhez a magyar uralkodó réteg endemikus antiszemitizmusa társult. Hasonló magyar bestialitás bűncselekmények játszódtak le egészen más történelmi események kapcsán is, nem csak az olyannál, amilyen Horthy Miklós fasiszta fehérterrorja volt. Aki elolvassa ezt a könyvet, az látni fogja, hogy él Európa közepén egy nemzet, amely üvölt a korábbi soknemzetiségű Uhorország integritásáért és a trianoni békeszerződés felülvizsgálatáért, miközben ő maga népteleníti el és teszi tönkre azt a föld darabot, mely neki mint nemzetnek meghagyatott!”

Szeretné tudni, miért lódítják azt a magyarok, hogy őket sérelem érte Trianonban? Martin Grečo: Magyar hazugságok című írása lerántja a leplet, és valós képet fest arról, hogyan éltek a magyarok Csehszlovákiában, illetve a szlovákok Magyarországon. Ára 2,80 euró.

Edita Tarabčákovának nem kenyere a köntörfalazás, rögtön a címben kiteszi az indexet: Magyar fantazmagóriák - Ősidőktől fogva itt élünk. A szerző felveszi a harcot a magyar legendákkal, mítoszokkal, kitalált téveszmékkel. Kiderül belőle, hogy a teljes magyar kultúrát a szlávok, németek, olaszok és az újabb korokban a zsidók adták. A genetikusok azt is megállapították, hogy Szlovákia lakosságának 80 százaléka olyan „ősgéneket” hordoz, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy ők már legalább 8000 éve, az újkőkorszak óta itt élnek. Én a maguk helyében nem sajnálnék érte potom 4,28 eurót.

„A magyar sovinizmus feltámadása. Magyarország, az első fasiszta rezsim Európában. Magyar történelmi hazugságok. Miért akarják megszüntetni a Beneš-dekrétumokat? Keserű igazság a magyar politikáról.” A szerző Július Handžárik, a cím Trianoni trauma - A köztársaság elleni összeesküvés? 7,60 euróért most ajándék Jobbik-logóval rendelhető meg.

„Egyes etnikumok legrégibb története az őskor és az ókor sötétségbe merül, az írástudatlanságba, és épp ezért a ’modern’ nemzetek ezekhez a fejezetkehez hozzátoldanak különböző történelmi mítoszokat és legendákat. Ezt nagy előszeretettel teszik pont azok a nemzetek, amelyek olyan területeken élnek, amelyeket az egykori őslakos etnikumtól bitoroltak el, mert saját maguknak és utólagosan a világnak is indokolniuk kell saját jelenlétüket ezen az elbitorolt idegen területen.” A szerző ugyancsak Július Handžárik, könyve azonban nem saját népéről, hanem – a címlapról sejthetik – rólunk szól. A cím: Magyar csalások - „Magyar történelem“ gyártás.

Vlado Clementi: Egymás és a magyarok közt - Történelmi tanulságok című művéből elég csak a címszavakat kiemelnünk: magyarosítás, brutális nemzetiségi elnyomás, ki volt előbb a mi területünkön, magyar hazugságok és a dolgok kiforgatása, börtönök és akasztófák.

Fel a fejjel szlovákok! - Mennyit engedünk meg még nekik? – teszi fel a kérdést Blažena Krivošíková, aki a szlovák öntudatot hiányolja, és felidézi, mi mindent tettek ősei Uhorország fejlődése és kultúrája érdekében.

„Míg Európa valamennyi államába eljutott a demokrácia szelleme, Magyarország a mai napig a feudális középkorban él, és fekete piszokfoltot képez Európa térképén” – olvashatjuk Houdek Fedor Magyarok kapitulációja c. könyvében.

Az öngyűlölő magyar kiváló példáját András Gábor szolgáltatja, aki Vérengző magyarok - A gyilkosok fekete könyve c. művét így ajánlja a kedves olvasó figyelmébe: „Úgy tűnik, a magyaroknak leküzdhetetlen vágyként a vérében van a védtelen, bűntelen civilek gyilkolása. Az, amiről itt olvasni fogtok, valódi magyarok hőstettei, a legnagyobb ’hazafiaké’, melyeket a saját állampolgáraik ellen követtek el. (…) A mai propaganda folyamatosan felemlegeti az állítólagos ’kommunista bűntetteket’, de következetesen hallgat a magyar fehérterrorról. Az 1919-1920-as évek vérengző megnyilvánulásai, melyek ezen publikációban vannak leírva, újra megnyilvánultak a második világháború idején és az 1956-os ellenforradalom idején. Hol a biztosíték, hogy nem nyilvánulnak meg újra?”

A végére hagytunk egy igazi csemegét, Paul Lendvai Magyarországon is megjelent Magyarok – Kudarcok győztesei c. műve, melynek kiadója, a Kalligram a magyar és szlovák kormányoktól is jelentős állami támogatásokat zsebel be. Magvas gondolatok évszázados gyengeségünkről, a nemzeti bezárkózásra való hajlamról és az elénk tükröt tartók hisztérikus kitaszításáról. Amikor egy magyar ostorozza a saját fajtáját, az azért mégis csak hitelesebb, mint amikor egy tót atyafi. Hogy teljes legyen a moral insanity, az osztrák állampolgár Paul Lendvai a könyvet Felvidéken született édesanyja és Erdélyben született édesapja emlékére ajánlja. Lelke rajta.

http://jobbegyenes.blog.hu/2013/12/20/_a_magyarnak_vereben_van_a_gyilkolas_tortenelemhamisitas_szlovak_modra

Tönkre akarják tenni a szentendrei Skanzent

A XIX. század második felétől a Nyugatról Kelet felé érkező kapitalista gazdaság elterjedése a falusi élet végét jelentette. Az urbanizáció, azaz a városiasodás felőrölte a kialakult formákat, vele együtt az organikus, természetközpontú létünket. A XIX. század végén a hanyatlást, de a tudományok fejlődését is figyelembe véve elhatározták, hogy létrehozzák a Skanzent, ahol a lakóházakat, gazdasági épületeket, beleértve a berendezési és gazdálkodási tárgyakat is bemutatják az érdeklődőknek, az utókornak, nekünk. Mivel a magyarság múltját, hagyományait megjelenítő létesítményről van szó, felháborodva nyugtáztuk a hírt, hogy az új igazgató, bizonyos Dr. Sári Zsolt tervei között szerepel a Skanzen liberalizációja. Elmondása szerint a Skanzen látogatottsága az elmúlt időben csökkent, ezért új iránnyal próbál bevonni fiatalokat a programba. Ezen ötleteinek egyike a graffiti (falfirka), amivel az esetenként több száz éves házakat borítanák be. A magyar népmesékből ismert arany szőrű bárány története már ezen a módon lenne megjelenítve, "ifjú művészek" által. A bárány a keresztény vallás szakrális állata is megbecstelenítésre kerül, hiszen az igazgató szerint még két, nagy vallás megjelenítése is indokolt, mivel a bárány náluk is fontos pozíciót tölt be. A fiatal csalogató ötleteinek ezzel nincsen vége. Szerinte a másság toleranciájára, a családon belüli erőszakra is fel kell hívni a figyelmet a jövőben. Furcsa lépésekre korábban is elszánta magát, mikor súlyos demenciában szenvedő betegeknek állított össze programokat.

A Skanzenben így is van elég sok furcsállni való, van például zsidó ház és szatócsbolt. A népi magyar archaikus építészeti remekeket és úgy általában a népünk életét bemutató komplexumban minek helyet adni a számunkra teljesen idegennek? A kisebbségekre, az előítéletek leküzdésére eddig is nagy hangsúlyt fektettek, de a homoszexualitás Skanzenbe való behozatala igazi meglepetés számba megy. Valószínűleg az igazgató "úr" személyes elferdült hajlamai szolgálnak erre magyarázattal. A köztudottan homoszexuális igazgató mindent megtesz a magyar kultúrát konzerváló népi hagyaték megsemmisítésének érdekében. A látogatottság visszaesését lehet, hogy a borsos belépőjegyek árával lehetne magyarázni. A dolgozók elmondták, az új igazgató nem érzi a Skanzen lényegét, minden lépése a megszokott rend és harmónia ellen irányul, vezetésre képtelen személy.

Valószínűsíthetően tudatos provokáció húzódik meg a háttérben, olyan ez a történet, mint amikor a szintén homoszexuális Alföldit tették a Nemzeti Színház élére. A belőle fakadó ártalmas erők mindent lezüllesztenek, mivel benne is csak a káosz az úr, nem is tud mást adni, nem tudja a közösség szempontjait figyelembe venni. Belső információkra hagyatkozva elmondhatjuk, hogy a dolgozók többsége ellenzi az újításokat, persze olyanok is vannak, akik örömmel fogadják a liberalizációt. Vannak olyanok is, akik nem adnak hangot véleményüknek, mert féltik az állásukat, ezért meghúzzák magukat. Mindenesetre el lehet mondani, hogy az igazgató, amolyan belháborút robbantott ki ténykedésével, amiben a Skanzen vezetése a züllesztő métely mellett protestál. Hová fajul még ez? A magyar élet ősi emlékét lecserélik egy multikulturális szeméttelepre? Építenek ide siratófalat is vagy csak homokos bordélyházat terveznek? Az elkövetkező, népi vezetésű berendezkedés nem fog igényt tartani az ilyen igazgatókra és nem fogja hagyni, hogy jött-ment népek, identitászavaros, ez esetben beteges szexualitását vállaló paprikajancsi felforgassa a rendet és meggyalázza kultúránkat.

Dunai István

Szíria - a Nyugat Asszadot támogatná?

Az, hogy valaki elveszít egy csatát, vagy egy háborút, természetes, valakinek veszíteni is kell. A harcban két fél van és nem tud mindkettő győzni. A vesztes legtöbbször megpróbálja ideológialag alátámasztani miért veszít, hősi eposzt gyártani, siratni a holtakat, méltó emléket állítani nekik. Nagyjából ezt láthattuk az orosz-afgán háború után, vagy a szerb-horvát harcok után. Vietnam már nem ilyen mese volt, ott már meg kellett magyarázni, - azóta is magyarázzák, hogy nem veszítettek, hanem hazamentek. A nyugat ilyen, nem bír veszíteni, de hazudni azt nagyon. A helyzet most ugyan ez.

Az atlantista bandák komoly összefogással felfordították a fél arab világot, háborúba döntve Szíriát is. Aztán jött a feketeleves. Szíria helytállt, és a másik oldalon is komoly összefogás bontakozott ki. Lassan de biztosan a nyugat fölé kerekedtek, és ha megnézzük a napi front jelentéseket, azt látjuk, hogy minden helyen a hadsereg van támadásban, és szorítják ki a jobbára külföldi banditákat. MIt tesz a nyugat? Kijelentik, hogy lehetséges akár Asszad támogatása is a vallási fanatikusokkal szemben.

Eleinte a Nyugat csak úgy tett, mintha nem értene, nem tudna semmit. Neki semmi köze semmihez. Aztán a bandita kannibálok, gyerekgyilkos és leánykereskedő botrányok után szépen lassan elkezdődött az Al-Kaida mese. Előhúzzák a fiókból ezt a fantom nyomorék bandát már megint, hogy legyen kire ráfogni miért sunnyognak haza az embereik, miért fejezik be az egész akciót és fejezik be a támogatást. Abban a pillanatban amint elővették az iszlám radikális szöveget, kikotorták a kukából az Al-Kaida sablont, már tudható volt, hogy nemsokára befejezettnek tekintik a szír terroristák támogatását. Most még ezen a határon is túl mentek. Most már akkora gazdasági bajban vannak, hogy elmennének pitizni is. A kis francia meg angol miniszterecskék, Obama küldöttei nemsokára térden fognak csúszni Asszad előtt (és persze áttételesen Moszkva előtt is) egy kis olajáért és üzletért. Majd lesz itt hibás a katari hercegtől kezdve a sivatagi bubunégerig mindenki, csak a cionista nem. Mennek jópofizni, John Kerry előveszi 40.000 fogú mosolyát is, csak némi kis üzletet lehessen kötni, hátha egy kis morzsa lepotyog. Egyre szánalmasabbak kezdenek lenni. Nincs rosszabb, mikor a cionista király meztelen. A világ másik oldala pedig jót kacag rajtuk, és megerősödik bennük a hit, hogy érdemes és kell is ellenálni, mert a szadista zsoldosok hordája megtörik az igazság falanxán. Tologatják még egy kicsit a drónjaikat, meg a repülőiket a terepasztalokon, de a hülye is látja, az a kabát már igen nagy nekik, ők meg picike törpék benne.

Egyre leszünk csak kíváncsiak. Jelen díszes kormányunk, aki elsőnek küldte haza a szír nagykövetét, hányadikként megy majd pitizni. Mert most épp az lesz a parancs Tel-Avivból.

http://www.hidfo.net/2013/12/20/sziria-nyugat-asszadot-tamogatna

Az elefánt-állomány 90%-a már kipusztult

Évente körülbelül 40 ezer elefántot ölnek meg illegálisan. Ez az jelenti, hogy minden negyedórában elpusztul egy állat. Sierra Leone 2009-ben vesztette el utolsó afrikai elefántját, Szenegálban pedig már csak 5-10 példány élhet. Az elmúlt ötven évben az afrikai elefántállomány körülbelül 90 százaléka elpusztult. Ha ez így megy tovább, tíz éven belül a teljes faj kihal – írja az Independent.

Amitől még szörnyűbbek ezek az adatok, az az, hogy a világon már 1989 óta tiltott a nemzetközi elefántcsont-kereskedelem. Ezzel akkor, mintegy húsz évvel ezelőtt elérték, hogy csökkenjen az orvvadászat, és a csontok feketepiaci ára is megállt egy szinten. De tíz évvel később megint enyhítették a szabályozást, legálissá vált az úgynevezett egyszeri értékesítés. Így került 49 ezer kilónyi botswanai, namíbiai és zimbabwei elefántcsont Japánba, vagy 2002-ben 105 ezer kilónyi Japánból Kínába. Ennyi legális elefántcsont mellett az illegálisat is könnyebb lett elpasszolni, a bűnözés mértéke ismét nőni kezdett. 1989 óta 2011-ben volt a legrosszabb a helyzet.

Az elefántcsontból készült dísztárgyakra, kefékre és pálcikákra Kínában a legnagyobb a kereslet. Az elefántok és a rinocéroszok agyarai ráadásul annál jobb befektetések, minél kevesebb állat él a Földön, hiszen a csontok ára, értéke minden lelőtt példánnyal növekszik. A brit külügyminiszter szerint ez a feketepiac növeli a korrupció mértékét is, és aláássa az egyes államok közti, egyébként is érzékeny stabilitást.

Az sem utolsó szempont, hogy az orvvadászatból származó hatalmas összegek bűnözői csoportokat tartanak életben, és ezzel a terrorizmust is táplálják. Az Independent felidézi: az al-Kaida által támogatott al-Sabáb terrorcsoportot, amely a szeptemberi nairobi plázatámadásért is felelős, negyven százalékban elefántcsont-kereskedelemből tartja fenn magát.

A brit kormány kiemelten kezeli az elefántok ügyét, a brit hadsereg például tréningeket tart a Kenyában dolgozó, az orvvadászokra vadászó vadőröknek, februárban pedig Londonban tartják majd a kapcsolódó magas szintű nemzetközi konferenciát. Itt valószínűleg megújítják majd az Afrikai Elefántok Akciótervet is, amelyet az érintett 38 afrikai állam már korábban elfogadott. Ez a terv lehet a vadon élő állatok utolsó esélye.

(index)

Televiziós csatornaajánló: M3

Ma késő délután, 18 órakor, egy verssel indít az M3. A vers után mindjárt egy tévéjáték következik, a Templom egere, aztán jön egy Híradó, remélhetőleg nem valami egykori Híradó, aztán egy kabaré, majd megint egy vers és még éjfél után is lesz műsor: egy fotóválogatás.

Az első napi összeállításban valószínűleg érvényesül az adó reklámszlógene: “Az érték marad.” Ez így van, ami érték, különösen a kultúrában, az nemcsak érték marad, ha valóban az volt, akkor az idővel még növekszik is az értéke. Csakhát ez a jelszó a köztévé “száján” – ha szabad így fogalmazni – eléggé hamisan cseng, mert az elmúlt “átkos” korszakra szünet nélkül visszaköpködnek, és lám most kiderül, hogy a rendszerváltás előtt is olyan sokféle érték született, hogy erre egy egész csatorna műsorát építeni lehet.
Abban az “átkos” Kádár-kori televízióban legalább 50-szer egyórás zenés mű született, sokáig minden héten láthattunk színházi közvetítést, olyan rajzfilmsorozatokat rendeltek, mint a Vuk, vagy a  Magyar népmesék. De születtek olyan kerekasztal-beszélgetések is újságírókkal, akiktől a betelefonáló nézők kérdezhettek. (Nyilvánvalóan – és ezt nem is tagadták – szűrték ezeket a nyilvánosság elé kerülő kérdéseket, mégis ezek az alkalmak egy résnyire kinyitották a TV ablakát a hazai és külföldi valóságra.
Gondolom persze, hogy ilyesfajta politikai produkciókat nem válogatnak be az új adó műsorába, de korabeli dokumentumfilmeket azért ígérnek. Ami aztán igazán felháborító, hogy januártól fizetni kell majd ezért a nosztalgia-csatornáért, amelyben csupa olyan műsor megy majd, amit korábban a mi, azért már akkor is adózó, közönség pénzéből készült, reklámbevétel akkor még igen csekély volt a TV büdzséjében.
Fizessünk hát ezután Hofiért, a kabaréért, majd a Templom egeréért, a számtalan zenés darabért, mindazért amit a nosztalgia-adó kínál. S bár nem szeretnék jó jós lenni, van egy olyan érzésem, hogy ez a csatorna sem fog túl sokáig élni előfizetőkből.
(Népszava)

Magyarország menedéket biztosít Malina Hedvignek és családjának

Magyarország természetes kötelességét teljesíti azzal, hogy a magyar állampolgárság és a magyarországi letelepedés által menedéket biztosít Malina Hedvignek és családjának – közölte a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes csütörtökön.

Semjén Zsolt az MTI-nek küldött közleményében azt írta: Malina Hedvig nehéz döntése ugyanakkor önmagában vádirat a szlovák politika és hatósági zaklatás embertelenségével szemben.
A miniszterelnök-helyettes szerint Malina Hedvig emberi jogainak durva és sorozatos megsértése okozta azt, hogy kényszerből el kell hagynia szülőföldjét. Az ő kálváriája felkiáltójel a szlovák társadalom és “a kisujját nem mozdító európai uniós bürokrácia felé is” – fogalmazott Semjén Zsolt.

A politikus közölte: Magyarország minden magyarnak hazája, és így megbecsüléssel fogadja Malina Hedviget. “Egyúttal kifejezzük teljes szolidaritásunkat az üldözött Malina Hedviggel, családjával és minden felvidéki sorstársával” – fűzte hozzá.

Malina Hedvig ügye 2006. augusztus 25-én kezdődött, amikor az
akkor 23 éves diáklányt Nyitrán két férfi megverte, vallomása szerint azért, mert magyarul beszélt.

Robert Fico akkori kormányfő és belügyminisztere, Robert Kalinák később nyilvánosan azzal vádolták meg, hogy az eset vagy nem történt meg, vagy nem úgy, ahogy elmondta. 2007 májusában hamis tanúzás vádjával a hatóságok eljárást indítottak ellene. 2012 februárjában a szlovák kormány nyilatkozatban fejezte ki
sajnálkozását Malina Hedvig ügye miatt, mondván: bizonyos körülmények arra mutatnak, hogy sérülhettek a panaszosnak az általános emberi jogi charta által biztosított jogai. Ugyanakkor a Malina Hedviggel szembeni eljárás nem zárult le, az ügyészség ennek keretében elmeorvosi vizsgálatot indítványozott.
(MTI)