A Steadfast Jazz hadgyakorlaton Magyarország is részt vesz.

Egyhetes hadgyakorlatot kezdett az Észak-atlanti Szövetség szombaton Lengyelországban. A gyakorlaton húsz NATO-tagállam és több partnerország mellett Magyarország is részt vesz.

Lengyelország 1999 óta a NATO-tagja. A mostani az első jelentősebb hadgyakorlat lengyel földön, és 2006 óta az atlanti szövetség legnagyobb manővere.
A Steadfast Jazz fedőnevű hadgyakorlat egyes elemeit a varsói védelmi minisztérium közleménye szerint a szomszédos balti államokban tartják.
A november 9-ig tartó manőverben hatezer katona vesz részt, egyedül Lengyelországból háromezer. A hadgyakorlaton mindhárom haderőnem, azaz a szárazföldi haderő, a haditengerészet és a légierő is képviselteti magát.
A nagyszabású hadgyakorlat a tagállamok közötti együttműködés erősítését célozza, különös tekintettel a rendkívüli válságok esetén bevethető, 13 ezer fős gyorsreagálású erőre (NRF).
A jövőben kétévente kerül sor hasonló hadgyakorlatra, változó helyszínekkel.

- See more at: Magyar Hírlap

Zavargások törtek ki Bretagne-ban

Zavargások törtek ki a francia adópolitika elleni újabb tüntetésen szombaton Bretagne közigazgatási székhelyén, Quimper városában.

Az összecsapások a tüntetés legelején történtek, a tiltakozók egy része kövekkel kezdte dobálni a rohamrendőröket, akik vízágyúval és könnygázzal válaszoltak. A rendőrség szerint mintegy 10 ezer, a szervezők szerint 30 ezer helyi gazda, kamionsofőr, vállalkozó, kiskereskedő, munkás és önkormányzati képviselő vonult utcára Franciaország legnyugatibb régiójának székhelyén, hogy tiltakozzon a francia és külföldi teherszállító járművekre tervezett környezetvédelmi adó terve ellen, és több munkahelyet követeljen.

A tiltakozók piros sapkát viseltek, amely a 17. századi breton adóellenes forradalom szimbóluma volt, és sokan az egykor önálló Bretagne zászlóit lengették. A magasba tartott táblákon “Munkához való jog”, “A francia ember nem fejőstején”, “Elég volt az adókból”, “Bretonok igen, bárányok nem” feliratok voltak olvashatók, egyesek pedig Francois Hollande államfő lemondását követelték.

A rendőrség nagy erőkkel készült a tiltakozás biztosítására, miután tartani lehetett attól, hogy szélsőjobboldali és szélsőbaloldali csoportok szándékos rendbontásra készülnek. A kormány az egy héttel ezelőtt összecsapásokba torkolló tüntetés nyomására határozatlan időre felfüggesztette az ökoadó bevezetését, Jean-Marc Ayrault miniszterelnök pedig pénteken óva intett “az erőszakspirál folytatásától”.

Múlt szombaton mintegy ezer helyi gazda körülbelül 250 teherautóval, valamint káposztával, tojással, és autógumival megrakott utánfutós járművekkel és traktorokkal demonstrált, követelve a tervezet visszavonását. Az elégedetlenség az autópályákon az akkora már felállított elektronikus ellenőrző kapuk körül koncentrálódott, amelyeket azóta a hatóságok felszámoltak. A gazdák több helyen össze is csaptak a rendfenntartó erőkkel, megdobálták őket, és az autógumikból tüzet raktak. A rendőrök könnygázzal oszlatták szét a tömeget. A gerillaharcokra emlékeztető kisebb összecsapásokban összesen hatan sérültek meg.

A 3,5 tonnánál nehezebb járművekre vonatkozó környezetvédelmi adó még az előző konzervatív kormányzat döntésének értelmében, 2014. január 1-jén lépett volna hatályba. Az intézkedés bevezetését a szocialisták egyébként korábban már kétszer elhalasztották, s a mostani döntést a jobboldali ellenzék is üdvözölte. Az ökoadó ellenzői – amely egymillárd euró (300 milliárd forint) bevételt jelentett volna az államkasszának – azt hangsúlyozták, hogy a breton gazdák a térség földrajzi helyzete és a régiót sújtó élelmiszer-ipari nehézségek miatt nem bírnának el egy újabb adót.

(MTI)

Schmidt Gábor: GettÓcsa margójára – avagy a szándékosan elszúrt állami beruházás

Álljunk meg, és nézzünk körbe, hová jutott a világ.
Szinte észre sem vettük, de pár évtized alatt akkora fordulatot vettek a dolgok, hogy az ember esze megáll. Engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy történetet, az anyai Nagymamám igaz történetét.

1939-et írunk, amikor az én kedves Nagymamám mindössze 11 éves volt, de nagyon jól emlékszik az akkor történtekre. Egerszalók községből költözött az akkori 8 gyermekes család apraja, a szintén hevesi Nagyútra, s azért csak az apraja, mert időközben már a három idősebb testvér kirepült a családi fészekből.

Akkoriban minden településen volt egy államilag megbízott vezető, Telepfelügyelőnek hívták. Ő intézte a telep (falu) lakosainak ügyes – bajos dolgait egy személyben.
Nagyúton az állam épített a földműves családoknak egy-, illetve kétszobás lakóingatalanokat, s ahhoz minden családnak 12 hold földet adtak. A kapott földön vetésforgót alkalmazva, búzát, árpát, kukoricát, cukor-, és takarmányrépát, valamint takarmányborsót termeltek. A ház konyhából, egy vagy két nagy szobából, kamrából állt, valamint hozzá tartozott egy fészer (kocsiszín) és egy 8 marha befogadóképességű istálló.

A családok minden évben 2db sőrét (növendék marhát) kaptak szintén állam bácsitól, valamint takarmányborsó vetőmagot. A feladat csupán annyi volt, hogy a marhákat fel kellett hizlalni, a borsót (1 hold) meg kellett termelni, s visszaadni annak, akitől mindezt kapták. S most kapaszkodjon meg mindenki; a házat és a hozzá tartozó földet ezen a módon 4 év (!!!) leforgása alatt törlesztették, fizették vissza az akkori államnak! Hihetetlen de igaz, 8 db vágómarha, és 4 hold takarmányborsó volt az ára.

Vajon manapság, amikor egyeseknek 2 – 3 szakmájuk/diplomájuk van, és még így sem tudnak boldogulni, hol lehet a hiba? Amikor 25 – 30 évig adósrabszolgaságban vannak tartva az emberek, akkor hol van a hiba? Ami a negyvenes években működött, ma miért nem tud? Elárulom a titkot, de már biztosan rájött a kedves olvasó is: azért volt anno lehetséges 4 év alatt kitermelni és kifizetni a lét alapjául szolgáló házat és földet, mert VALÓS ÉRTÉKÉRT – VALÓS ÉRTÉKKEL fizettek!

Napjainkban, amikor a magánkézben lévő bankok a semmiből teremtett pénzükkel sem tudnak boldogok lenni, abban lelik örömüket, hogy tönkreteszik azokat az embereket akik a valós értéket létrehozzák, azokat az értékeket amit ők is megesznek, megisznak, s nélkülük elképzelhetetlen lenne az élet.
Akaratunk ellenére, egy óriási átverő show kellős közepébe cseppentünk, s nagyon nem tetszik ez nekem. Munkánk gyümölcsének 80 %- át ezer féle adó formájában elveszik tőlünk, s akkor még nem beszéltem az uzsorahitelekről. Multijaink tudatosan elkényelmesítettek bennünket, s kiszolgáltatott helyzetünkben elárasztották az országot hulladék külföldi élelmiszerekkel, olyanokkal amit mi magunk is könnyűszerrel meg tudnánk termelni…

A fentiekről mindig ez a német találós kérdés jut eszembe:

– Hogyan lehet megfőzni az élő békát?
– Ha forró vízbe dobjuk lehetetlen, mert kiugrik belőle, de ha viszont hideg vízbe teszed és szép lassan felforralod alatta, a siker garantált!

Emberek, a víz már legalább 80 fokos, nagyon zúg, csak az nem hallja aki nem akarja. S a kérdés csak az, hogy olyan együgyűek vagyunk-e mint a szerencsétlen béka, vagy még időben kiszállunk ebből a levesből?!

A lehetőség adott, csak választás kérdése félelem és szeretet között:

http://kaslerarpad.hu/?p=5518

USA-Új-Zéland megbeszélés: középpontban a csendes-óciáni biztonság

A napokban Chuck Hagel, amerikai védelmi miniszterhez érkezett látogatóba új-zélandi kollégája, Jonathan Coleman. A két állam kapcsolata több évtizedes szoros együttműködésen alapul, amit az ANZUS-paktum megkötése alapozott meg. A háromoldalú megállapodás – Új-Zéland, Ausztrália, és az Amerikai Egyesült Államok – részvételével azért jött létre, hogy a Csendes-óceán térségének békéjét és biztonságát garantálják.

A két ország kapcsolatát a tavalyi évben kezdte még jobban elmélyíteni, melynek keretében a Csendes-óceán térségében előforduló kalóztámadások lecsökkentését és felszámolását tűzték ki célul. Erről a megállapodásról fognak a közeljövőben megbeszélést folytatni több csendes-óceáni állam részvételével Honoluluban. A kalóztámadások felszámolására létrejött egyezmény az egyik legnagyobb, melyben részt vállal Új-Zéland.

A mostani látogatás egy összehangolt felkészülési folyamat része is, amellyel a két állam a következő csendes-óceáni hadi játékokra készül fel, amit minden évben RIMPAC néven rendeznek meg. A következőnek éppen Hawaii ad majd otthont.

Kitekintő

Új szelek fújnak a négy évvel ezelőttihez képest a Jobbiknak hazudott párt háza táján.

Míg négy éve ilyenkor masírozott a Magyar Gárda mindenhol, ahol a semmirekellő cigányok rontották a hangulatot, addig most ilyen cselekményeknek se híre se hamva. Vona is megjelent akkor még mindenütt, ahová küldték főnökei Szabó Gábor (Szaszi) és a zsidó Szegedi Csanád. Négy éve a sajtó tele volt cigányok ellen fellépő jobbikos és gárdista tömegekről írt cikkekkel, azonban most még ha nagyítóval keresnénk sem találnánk ilyet vagy ehhez hasonlót. Pedig alig négy éve volt a sajóbábonyi kis polgárháború is, amely jól hozott a konyhára, pontosabban az urnákba szavazatokat a Jobbiknak 2010 tavaszán. Kevés az olyan párt, ami ilyen nagyot fordult ennyire kevés idő alatt. Elfordultak azoktól, akik bejuttatták őket, értjük ezalatt a szavazókat és a párt aktivistáit is.

Míg korábban a cigányok által fenyegetett tömegekre fektették a hangsúlyt és cigányoztak éjjel és nappal, most határozottan eltávolodtak ezektől az emberektől és néha vartyognak valamit arról, hogy a közbiztonságot meg kell erősíteni. A jobbikosok és vezetőik a cigánysort messzire elkerülik már.

A legutóbbi olaszliszkai megemlékezésen, ahol Szögi Lajosra a cigányok által agyonvert tanárra emlékeztek, mindössze 30 ember jelent meg. Egy rajnyi szedett-vetett jobbikpárti gárdista és a Jobbikot Borodban vezető zsidópárti-csanádista jobbikos mini csapat.

A jobbikos „ tömeg” Olaszliszkán 2013

Most a szeptemberre tervezett devizahiteles demonstrációt átcsúsztatva október 23-án ünnepelt, demonstrált a busszal Budapestre szállított Jobbik. Vona minden idők legnagyobb felvonulására készült, de a buszok segítségével is csak maximum 3000 főt szedett össze. Azonban már az új szavazórétegre építve a mikrofonjaikhoz vezették Léhmann György devizahitelek ellen harcoló ügyvédet és Tatár Józsefet az Otthonvédelmi Tanács szóvivőjét azért, hogy megnyerjék céljaiknak a kisemmizettek tömegét a következő választásra. Mindenre van a képükön bőr. Négy éve a cigányok által most pedig a hitelek által megnyomorítottak szavazata a cél. A valódi cél azonban nekik a parlamenti szék és a zsíros pénzek.

Az egyetemeken is nyomulnak mostanában a jobbikos pondrók, ahol kellően meg akarják hülyíteni a hallgatók tömegét, hogy tavasszal az egyetemek is szavazatgyártó ezreket adjanak mögéjük.

És persze a nagy kongresszus, ami éppen a hétvégén zajlott.

Vona természetesen miniszterelnöknek lett jelölve és beszélt a dadogós arról, ami természetesen nem igaz, csak megvezeti azokat, akik még hisznek a jobbikos hazudozásnak.

Vona valamiféle szabadságharcról beszélt, amiben a Jobbik vállalja egyedül a történelmi jogfolytonosságot, hogy "mindannyian Attila unokái vagyunk". Persze Vona csak arról feledkezett meg, hogy jó néhányan Izrael unokái, mint Csanád testvérük és még néhányan, akik ott álltak a kongresszuson mellette. Persze nem beszélt hazug módon az alapszervezetek, szervezetek eltűnéséről. A ködbe vesző megyékről és a négy évvel ezelőtti jelöltek jelentős részének eltűnéséről és eltüntetéséről sem.

Az első sor: Novák a ripacs, aki családi vállalkozást csinált a Jobbikból, Gyüre a szabolcsi karrierista, Vona és mellette a zsidó Morvai, majd Szaszi az igazi vezető, Murányi a kirakat 56-os és Farkas az IT vezér

És Szaszi, azaz Szabó Gábor kiállt a nagyközönség elé és bejelentette, hogy nem lesz képviselő-jelölt. Marad a párt igazi vezetője, aki szürke eminenciásként hátulról irányítja a folyamatokat. Meg Csanád híveként mit is tehetne? Főleg azután, hogy a húgocskája közel egy millát keresett havonta Szegedi brüsszeli titkáraként. Az üzletnek azonban mennie kell tovább és az a legjobb, ha valaki irányítja ezt szakszerűen, mint Szaszi.

És a Jobbik langyosítója Balczó Zolika is megszólalt és hála Istennek igazat mondott.

Hangsúlyozta: a Jobbik nem antiszemita párt, a jelzőt hiába aggatják rájuk. „Nem, nem vállaljuk, mindig fogunk ellene küzdeni” – mondta. A Jobbik „empatikus a zsidóság vészkorszakbeli áldozatai iránt” (Az empátia az embernek az a képessége, hogy egy másik ember szempontját felfogni és megérteni képes. Másképpen az empátia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy átéljük mások érzelmeit.)

A régiek újra szeletelik a tortát, természetesen maguknak

Egy szóval a szombatot meg nem sértve lándzsát tört a zsidók mellett, valószínűleg hízelegve Szegedinek és fajtársainak még akkor is, ha nem is volt jelen az egykori nagy vezető zsinagógabeli elfoglaltságai miatt. Az biztos, hogy az ilyen kijelentés nem tűri a náci gyanúsakat a pártban. A zsidó kártya ezennel kifújt.

Pongrátz Gergelyről elnevezett érdemkeresztet is kiosztották. Sajnos egy köpönyegforgató és gárdistákat eláruló huszonhatodik gárda főkapitány és az önmagát a Jobbikkal megvezető Szaniszló Ferenc kapta ezt. Kár, hogy ilyen ember a magyarokat elárulókkal fog össze. Őszintén sajnáljuk.

Közben már saját berkeikben zsidó módon nácinak titulált tagjaikat háttérbe tolják és kiszelektálják. Jó előre megtisztítják a pártot, nehogy megint valami borsodi történet kerekedjen ki a következő ciklusban. Hol van már Endrésik és a borsodiak? Lenhardt és zsidóellenes harca? És itt vannak az új kiesők a kegyvesztettek. Rubi Gergő, Zagyva, vagy a Gyüre-féle szabolcsi ámokfutás miatt eltüntetett szabolcsiak. Nem látnak mást, mint olyanokat, akik jó katonaként és képviselő jelöltként bejuttatja majd őket, persze listán a kényelmes székbe, ha még lesz szék a kisebbre szabott parlamentben. De lehet, hogy nem kell majd a plakátjaikon leírt jövőt megállítani, hiszen nem lesz jövőjük egyáltalán. Tavasszal pedig sok minden kiderül majd róluk valószínűleg, a Fidesz, az Mszp, Csanád, Magyar Hajnal és a kirúgottak tömegei sem fogják kímélni az információkat róluk.

Szabó Gábor

Komoly harcok következnek

Athén külvárosában az Arany Hajnal pártirodája előtt, egy motoros gépkarabéllyal két fiatalt lőtt le. A párt képviselője a médiában közölte, hogy a két húszas éveinek elején járó áldozat, az Arany Hajnal tagja volt. A heves politikai történések mellett, egyre jobban kiéleződik a fizikális harc a hazafiak és ellenségeik között.  Az Arany Hajnalt minden lehető eszközzel meg akarja törni a cionista hatalom.

A szélsőjobboldali párt hét képviselője ellen szeptemberben nyomozás indult bűnszervezet létrehozásának gyanújával. A büntetőügy tanúi arról számoltak be, hogy a képviselők részt vettek a párt tagjainak katonai jellegű kiképzésében, amelyen bevándorlók és baloldali aktivisták elleni támadásokra készítették fel, illetve fegyverekhez juttatták őket. Az Arany Hajnal alkotmányellenes összeesküvésnek tartja az ellene folyó eljárást, és hirdeti, hogy a szervezet politikai üldözés áldozata. Az események kiéleződését fokozta egy antifasiszta rapper megölése, mellyel egy pártagot gyanúsítanak a hatóságok.

A párt más tagjai ellen is folyik nyomozás bevándorlók, kisebbségek tagjai és politikai ellenfeleik ellen elkövetett támadások miatt.

Kitartás a harchoz!

Alföldi Pál

Malmö szindróma: a svédországi antiszemitizmus kivándorlásra késztet

Svédország híresen semleges volt a második világháborúban, és biztonságos menedékhelyül szolgált sok zsidónak, kivált a Dániából érkezőknek, akik csaknem mindegyikének sikerült megmenekülnie. A zsidó vallású emberek svéd földön mindig biztonságban érezhették magukat.

Csakhogy mostanában egyre gyakrabban érkeznek aggasztó hírek a svéd jóléti államból is: hiába a sokszor és sokaknak példaként emlegetett svéd tolerancia, hiába a nagy politikai korrektség, az országban jó ideje szaporodnak az antiszemita incidensek. Az amerikai Tablet magazin szerint a harmadik legnagyobb svéd városban, Malmöben oly’ gyakoriak a zsidóellenes megnyilvánulások, hogy sokan jobbnak látják kivándorolni. A zsinagógák felgyújtása, a zsidó temetők megszentségtelenítése és a „Heil Hitler!”-féle ordibálások arra késztetik a svédországi zsidók egyre nagyobb táborát, hogy Izraelbe költözzenek. A probléma korántsem új keletű. A Forward magazin már 2010-ben részletes tudósításban hívta fel a figyelmet arra, hogy Malmö Rosengard nevű negyedében – ahol a város muszlim vallású polgárainak többsége él – igencsak gyakoriak a zsidó- és Izrael-ellenes megnyilvánulások. Ennek okát egyesek a közel-keleti helyzetben vélték és vélik megtalálni, mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy Rosengardban nyolcvan százalékos a munkanélküliség. Malmö korábbi, baloldali polgármesterét kritizálták is: nem védi eléggé a város egyébként sem nagy (alig hétszáz lelket számláló), de folyamatosan apadó lélekszámú zsidó közösségét. Ilmar Reepalu, a polgármester azzal replikázott, hogy az, amit antiszemitizmusként érzékelnek, nem más, mint a szomorú, de érthető következménye az izraeli politikának a Közel-Keleten. Az új, szociáldemokrata polgármester, a 39 éves Katrin Stjernfeldt Jammeh viszont azt ígéri: keményen fellép a gyűlöletbeszéd, illetve a gyűlölet-bűncselekmények ellen.
Csakhogy Svédországban nem csupán Malmőben vannak gondok. A Los Angeles-i Jewish Journal idézi például a svéd írót és politikai tanácsadót, Annika Hernroth-Rothsteint, aki arról ír, hogy az ő közösségében, amely Stockholm tradicionális, hagyománytisztelő közössége, állandóan az Izraelbe történő kivándorlás lehetőségeiről és következményeiről beszélgetnek, s a legfőbb ok, amiért sokan mégis maradnak a szülőföldjükön, Svédországban mindössze az, hogy a költözködés hosszú távon sokba kerülne. S nyilván nem csak anyagi értelemben. Hiszen – így Annika Hernroth-Rothstein – fejlett országból kellene elköltözni, és sokan aggódnak, hogy így csökkenne az életszínvonaluk, és rosszabbodnának a munkakörülményeik is.
Az írónő egyébként rossznak tartja a svédországi zsidóság helyzetét. „Svédországban tilos a kóservágás… Az antiszemita támadások állandóak, de többségüket nem veszik nyilvántartásba, nem folytatnak eljárást… Csöndes terrorban élünk” – fogalmaz a Jewish Journal hasábjain is idézett levelében az írónő. Aki szerint a helyzet cselekvést követel, legalább azt, hogy a svédországi zsidóság nyilatkozatot tegyen közzé, amelyben visszautasítja, hogy választania kelljen félelem és asszimiláció között.
És Magyarországon?

Közben a Jewish Telegraphic Agency globális hírportál Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és igazságügyi miniszter fotójával illusztrált cikkben arról tudósít: a magyar kormány arra készül, hogy szembeszálljon azzal a szerinte pontatlan imázzsal, miszerint az ország lanyhán száll szembe a szélsőségekkel. A JTA munkatársa, Ron Kampeas beszámol arról is, hogy Kumin Ferenc – akit Orbán Viktor kormányfő nemzetközi tájékoztatásért felelős tanácsadójának nevez – a napokban felvette a kapcsolatot a JTA-vel is. „Az amerikai közbeszédben sok szó esik az antiszemitizmusról és a rasszizmusról Magyarországon, s az ezzel kapcsolatos aggodalmakról. Mi megpróbálunk realista képet kialakítani. Nem azt mondjuk, hogy ilyesmi nincs, de bizonyos elbeszélésekben ez eltúlzott” – idézi Ron Kampeas Kumin egyik interjúját.

Majd hozzáteszi, hogy Kumin kezdeményezése része annak az elmúlt hónapban tapasztalt intenzív erőfeszítésnek, melynek célja, hogy visszaszorítsa azon percepciókat, miszerint Magyarországnak nem sikerült szembenéznie az antiszemitizmus erősödésével, különösen a Jobbik felemelkedésével. A JTA ezzel összefüggésben idézi Navracsics Tibor felszólalását a zsidó életről és az antiszemitizmusról Budapesten rendezett minapi konferencián, ahol a miniszterelnök-helyettes azt mondta: eljött az ideje, hogy a magyarok elfogadják felelősségüket a holokausztért. A JTA megszólaltatja Andrew Baker rabbit, az Amerikai Zsidó Bizottságok nemzetközi ügyekért felelős direktorát, aki szerint észben kell tartani Navracsics mondatait, ám a kérdés az, hogy ezek pusztán szavak maradnak-e, avagy cselekvésben is megnyilvánulnak. Baker rabbi szerint Orbán Fidesze nem nyíltan antiszemita, de a szavazókért folyó küzdelemben flörtöl olyan témákkal, amelyek aggasztják Magyarország százezres zsidó közösségét; például azzal, hogy felélesztenek és megtisztelnek Horthy Miklóshoz köthető antiszemita figurákat.
Michael Salberg, a Rágalmazás-ellenes Liga nemzetközi ügykért felelős igazgatója úgy gondolja, hogy Navracsics beszéde egyértelmű volt az antiszemitizmus elleni küzdelem iránti elköteleződésben, de „az igazi kemény munka ennek az elkötelezettségnek a társadalmi megvalósítása, az, hogy a civil társadalom is elkötelezett legyen a demokrácia javításában”. Salberg szerint a magyarországi roma kisebbség továbbra is megkülönböztetéstől és erőszakos támadásoktól szenved.
Ron Kampeas idézi Csáki Juditot, akit „a magyar kormány zsidó kritikusaként” aposztrofál, s a színikritikus szerinte úgy vélekedik, hogy az antiszemitizmus elítélése a kormány részéről csupán színház, melynek célja, hogy elvonja a világ figyelmét azokról a törvényekről, amelyekkel Orbán gyöngíti az alkotmánybíróságot, és korlátozza a magyar nemzet „méltóságát” (idézőjel a JTA megfogalmazásában – a szerk.) fenyegető kijelentéseket. „Az a taktikájuk, hogy amíg mi a Jobbik antiszemita kommentárjain háborgunk, legalább addig sem panaszkodunk az ellenzék kriminalizálásának kísérletei miatt” – mondja Csáki Judit a Jewish Telegraphic Agency szerint.

Végül megszólal Kovács András, a Közép-európai Egyetem zsidó tanulmányokkal és nacionalizmussal foglalkozó programjának vezetője is. Kovács szerint a magyar kormánynak hitelt kell adni, mert legalább szembenéz az antiszemitizmussal. „Az antiszemitizmus Magyarországon nagyobb, mint más országokban, Európában. A deklarációk már megvannak. Most lássuk, mi történik” – mondja Kovács András.
(HV)

Bal-Rad komm : “…A zsinagógák felgyújtása…a zsidó- és Izrael-ellenes megnyilvánulások…Svédországban tilos a kóservágás…-és hasonló svédországi történések.
Ezzel szemben Magyarországon?
Itt is gyújtogatnak zsinagógákát? Tény, hogy verbálisan Magyarországon is néha-néha “bántják” a zsidókat. Néha-néha “gondozott” zsidótemetőkben ledönt néhány részeg gyerek egy-egy követ. Az is előfordult már, hogy Szegeden szappant raktak a zsinagóga keritésére.
Ugyanakkor-tudomásunk szerint-Svédországban nincs zsidó televiziós és rádiócsatorna. Magyarországon van!
Tudomásunk szerint Svédországban-pl. Malmöben-nem lepik el a város főterét hanukaidőben a zsidók. Budapesten igen.
Ugyanakkor mégis a következő állitással kell szembesülnünk: “Az antiszemitizmus Magyarországon nagyobb, mint más országokban, Európában.”
Honnan is igyekeznek kivándorolni a zsidók?
Svédországból!
Honnan NEM akarnak kivándorolni a zsidók?
Magyarországról!

Akkor hát hogy is van ez? Ahonnan menekülnek-ott kisebb az antiszemitizmus mint ott-ahonnan nem akarnak menekülni?!
Akkor hát hogy is van ez?

Washington megerősitette: izraeli harci gépek sziriai célpontokat támadtak.

A latorállam harci gépei szerda éjjel mértek légicsapást a Földközi-tenger partján fekvő Latakia város melletti szir légvédelmi állásokra-jelentette a CNN egy amerikai kormányzati illetékesre hivatkozva.
A névtelenül nyilatkozó hirforrás szerint a zsidók afölötti félelmükben támadtak, hogy a célponton tárolt fegyverek a libanoni Hezbollah siitáinak a kezébe kerülnek.
A sziriai és libanoni médiák eddig a beismerésig is a zsidó államot nevezték meg, mint az agresszió elkövetőjét.
A jelek szerint a latrok nem nyugszanak! Izrael és az USA tovább élezik a sziriai helyzetet. Mindaddig, amig azt nyilt nemzetközi háborúvá nem eszkalálják.

Valószinűleg az a nap lesz Izrael utolsó napja!

Újabb pofon Magyarországnak – futunk a szlovákok után

Újabb listán szerepelt a visegrádi országok sereghajtójaként Magyarország. A vizsgált államok gazdasági, oktatási, szociális és egyéb teljesítményét összehasonló jóléti rangsorban csak balkáni szomszédaink többségét tudtuk megelőzni.

Borús kilátások!

Súlyos pénzügyi problémái ellenére Szlovénia bizonyult a legjobb életkörülményeket biztosító országnak a kelet-közép-európai régióban a londoni Legatum Institute friss éves Prosperity Reportja szerint. Az öt éve készülő összehasonlítás célja, hogy szakítson a jólétet egyszerűen a gazdasági mutatókkal – például az egy főre eső GDP-vel – mérő megközelítéssel, összetettebb módon vizsgálja, mely országokban a legjobb, illetve a legrosszabb élni a világon. Ennek megfelelően a 142 országot felsoroló rangsort az anyagi jelzőszámok figyelembevételén túl olyan ismérvek alapján állítják össze, mint a mindennapi élet biztonsága, a személyes szabadság biztosítása, az egészségügyi ellátás és az oktatás színvonala, az emberek szociális helyzete stb. Az intézet munkatársai összességében azt igyekeznek megmutatni, hogy az egyes államok milyen esélyt kínálnak átlagpolgáraiknak életük jobbra fordítására, gyermekeik jövőjének megalapozására.
Nem az USA az első

Jóléti top10

1. Norvégia

2. Svájc

3. Kanada

4. Svédország

5. Új-Zéland

6. Dánia

7. Ausztrália

8. Finnország

9. Hollandia

10. Luxemburg

Forrás: The Prosperity Index 2013

Hiába a világ leggazdagabb országa, nem került a Legatum listájának élére az Egyesült Államok. Csupán a 11. helyet szerezte meg, és a gazdasági teljesítményt mérő mutató alapján összeállított listán az első 20-ba sem fért be. Norvégia viszont öt éve tartja első helyét – ránézve a táblázatra senki sem lepődik meg, mely országok kerültek be a top 10-be…
Korrupció, munkanélküliség
Magyarország ugyan a 2009-es listához képest három hellyel visszacsúszott, ám ez abból fakad, hogy a rangsorba bekerült 32 új ország közül három előtte landolt. A legjobb, amit elmondhatunk eszerint az, hogy ezen a Prosperity Report listáján stagnál a helyezésünk. Az elmúlt évhez képest tíz helyet javult az oktatás alapján elért magyar besorolás, mivel jobb lett a lányok-fiúk arány és nőtt az alapfokú és a középfokú oktatásba bekerülők száma. Megjegyzendő, hogy ez az idei tanévben indult oktatási reform előtti állapotot tükrözi, mivel a Legatum szakértői 2010-2012-es statisztikai adatokat építették számításaikat.

Magyar mutatók

Index	Helyezés*
Átlag	41.
Alindexek
Gazdaság teljesítménye	83.
Vállalkozási környezet és lehetőségek	52.
Kormányzás színvonala	38.
Oktatás színvonala	22.
Egészségügyi helyzet	38.
Közbiztonság helyzete	32.
Személyes szabadság biztosítása	68.
Szociális helyzet	71.
*az egyes mutatók szerinti helyezés az országok rangsorában
Forrás: The Prosperity Index 2013

Óriásit zuhant a magyar gazdaság amúgy is átlag alatti teljesítménye. Ebben az összevetésben 17 hellyel került lejjebb az ország, részben a magas munkanélküliség, részben a jelentős behajthatatlan hitelállomány, részben a high-tech tartalmú export visszaesése, részben a pénzügyi szervezetekbe vetett bizalom csökkenése és az GDP halvány növekedése miatt. Ezt az alindexet 2011-2012-es adatok alapján számolták ki.
Jó hír, hogy a magyarok úgy látják, tudnak kire támaszkodni, ha bajba kerülnek. A felmérésben a válaszadóknak több mint 90 százaléka vélekedett így. A megkérdezettek több mint kétharmada barátságosnak tartja Magyarországot: úgy látják, hogy jó lehetőségeket kínál a bevándorlóknak. Ugyanakkor mindössze hét százalék azok aránya, akik szerint könnyű munkát találni és válaszadók több mint négyötöde úgy látja, hogy kiterjedt korrupció fertőzi az vállalatok és a kormányzat munkáját.
A Legatum elemzői vásárlóerő-paritáson (ppp) kalkulált bő 22,1 ezer dolláros egy főre eső GDP-vel számoltak Magyarország esetén. Az életkörülményekkel való elégedettséget egyetlen számba sűrítő mutató 1-től 10-es skálán átlag 4,7 lett.
(Forrás: napi.hu )

“Egyeztet” a MÁV, megpróbálnák elkerülni a vasutassztrájkot

A tervek szerint 2014 januárjában induló egységes személyszállítási vállalat kollektív szerződéséről folyamatban vannak az egyeztetések, ebbe a törvény szerint meghatározott módon a szakszervezeteket és a központi üzemi tanácsokat is bevonja a vasúttársaság – közölte a MÁV Zrt. csütörtökön az MTI megkeresésére annak kapcsán, hogy sztrájkbizottságot alakított a Mozdonyvezetők Szakszervezete.
Az érdekképviselet közlése szerint azért alakították meg a sztrájkbizottságot, mert a munkáltató 2014. január 1-jei hatállyal felmondta a 10 éve folyamatosan alkalmazott mozdonyvezetői bértáblát, valamint az integrált személyszállító társaság kollektív szerződését úgy kívánja módosítani, hogy csökkenti a jelenleg a mozdonyvezetőket megillető műszakpótlék mértékét, illetve más jövedelmi elemeket.
“A MÁV a szervezeti változásokkal kapcsolatos egyeztetéseken való konstruktív részvételt javasolja a Mozdonyvezetők Szakszervezete vezetőségének, az utazóközönség sztrájkkal való fenyegetése helyett” – fogalmazott a MÁV Zrt. írásos válaszában.
A tájékoztatás szerint a nemzeti vasúttársaság vezetőségének célja a MÁV vállalatcsoport előző kormányok alatt széttördelt szervezetének újbóli egységesítése, ami hatékonyabb működést és az utasok igényeinek emelkedő színvonalú kiszolgálását eredményezi.
A személyszállító MÁV-START Zrt., a járműjavító-karbantartó MÁV-GÉPÉSZET Zrt. valamint a vontatási MÁV-TRAKCIÓ Zrt. összeolvadásával a vállalatcsoport szervezete egységesebbé válik. Már eddig is jelentősen csökkent a vezetői szintek száma, letisztultabb lett a három nagyvállalat irányítási struktúrája – emelte ki a vasúttársaság.
A MÁV válaszában hangsúlyozta azt is: cáfolja a Mozdonyvezetők Szakszervezetének kijelentését, miszerint a munkáltatónak célja lenne a “mozdonyvezetői foglalkoztatás szabályainak rontása”. A vasúttársaság szerint az átalakítás a munkahelyek megőrzését is célozza. Ezt mutatja, hogy a vállalat vezetősége írásos megállapodásban vállalta, nem hajt végre csoportos létszámleépítést az elkövetkező időszakban – olvasható a válaszban.
(MTI)

Polgárháborúra várunk? Mert ha várunk-meglesz!

Nem hozott megbékélést Alsózsolcán a helyi roma kisebbségi önkormányzat és a metodista lelkész szervezésében augusztusban megtartott tüntetés, amelyen másfél száz helybeli roma kért bocsánatot Alsózsolca lakóitól, miután négyen bántalmaztak egy idős férfit a saját udvarán. A hatezer lakosú városkában rendszeresek a kis értékű lopások, betörések, és emelkedőben van az időskorúak elleni bűncselekmények száma. Általános vélemény, hogy ezek többségét néhány gyerek a “cigánytanyáról” (Alsózsolca-Ótanya) és a 2010-es árvízkor ideköltözött két felsőzsolcai, “beilleszkedésre képtelen” család, valamint a nevelőotthon fiatalkorú lakói követik el. A romák sérelmezik, hogy a “többségi társadalom” mégis az egész alsózsolcai cigányságot bélyegzi meg.
Mindennapi sérelmek

Az augusztusi segélyosztás napján egy négyfős csapat egyik tagja levizelte egy 70-es éveiben járó férfi kapuját. ‘ távozásra szólította fel a férfit, aki ehelyett önhatalmúlag kinyitotta a kaput, és a saját udvarán megverte az idős embert. A segítségére siető szemközti szomszédra már négyen támadtak; őt is úgy megverték, hogy a sebeit kórházban varrták össze.
Ahogyan egy helybéli asszony megfogalmazta, a veréssel “elszakadt egy gát”. Másfajta, a mindennapokat megkeserítő bűncselekményekről is beszámol a neve elhallgatását kérő beszélgetőtársunk, aki egyedül élő özvegyasszonyként többszörös elszenvedője a kisebb lopásoknak. “Helyben nincs rendőrőrs, a rendőrség nem is tud róla, milyen feszültségben élünk. Az egyik asszony kezéből az utcán kiszaggatták a szatyrot, bármiért leköpnek, a gyerekektől elszedik a mobiltelefont. Az orvosi rendelőben nem várják ki a sort, és ha az ember szólni mer, azt nem kívánom senkinek hallani, milyen szavakkal teszik helyre” – sorolja az idős asszony. Mégsem általában “a” cigányokról beszél, mert, mint mondja, egy kezén meg tudja számolni, hány családból “mérgezik itt az életet”.
A Coop Áruház elé kerékpárral érkező asszonyokat kérdezzük, kell-e félni Alsózsolcán, tényleg olyan rossz-e a közbiztonság? A válasz: nem “kriminális”, de azért sötétedés után ajánlatos legalább párban járni az utcán. “Törvény kéne és segítség. A Margó (Zsíros Sándorné polgármester – M. I.) egymaga tehetetlen. Főleg a nevelőotthonból járnak ki bandázni, leszaggatják, széttörik, ami a kezük ügyébe kerül. Nem igaz, hogy rasszisták vagyunk. Én még együtt dolgoztam az itteni idősebb cigányokkal, és most is megadjuk egymásnak a tiszteletet” – mondja egyikük. (A megyei önkormányzat fenntartásában lévő Alsózsolcai Gyermekotthonban sajátos nevelési igényű gyermekek laknak. Tíz gyermekre jut egy nevelő, aki a házimunkát is végzi.)
Zsíros Sándorné, a várost tizenkét éve irányító független polgármester – aki a romák szerint “szigorú, de igazságos” – a folyamatosan romló közbiztonság miatt már 2008-ban panaszlevéllel fordult a Belügyminisztériumhoz. Hiába. A 2010-es kormányváltáskor abban bízott, hogy az új kormány állja a szavát, és “rendet tesz” a hozzájuk hasonló problémákkal küzdő településeken. Nem így történt. Az idős férfi megverése után a polgármester lakossági nyomásra ismét levelet írt a Belügyminisztérium (BM), az országos, megyei és városi rendőri szervek és a parlamenti frakciók vezetőinek, arra kérve őket, tegyenek valamit a település közbiztonságáért, és állítsák vissza a helyi rendőrőrsöt, amelyet a 2010-es árvíz idején Felsőzsolcáról átmenetileg ideköltöztettek. A BM válaszában biztosította ugyan az alsózsolcaiakat, hogy megerősítetten odafigyelnek a településre, és az országos rendőrfőkapitány két munkatársa is járt a helyszínen, de érdemi változás nem történt. Pedig az önkormányzat külön épületet is kijelölt a rendőrség számára, ahova Zsírosné szerint az informatikai rendszer kiépítése után beköltözhetne a körzeti megbízott. “A probléma az, hogy általában kevés a rendőr. A felsőzsolcai rendőrőrshöz, amellyel nagyon jó a kapcsolatunk, 13 település tartozik, nálunk azonban 24 órás szolgálatban legalább két rendőrnek mindig itt kéne lennie. A statisztikák nem mutatják a valódi helyzetet, hiszen a nyolcvanéves Józsi bácsi nem buszozik át bejelenteni, hogy ellopták öt bokor krumpliját. Ezek az esetek felőrlik az idegeket” – panaszolja a polgármester, aki az augusztusi verekedés után lakossági fórumot hívott össze.
Ezen a helyi cigányok is képviseltették magukat; Horváth Henrik kisebbségi vezető bocsánatot kért a bűncselekmény elkövetői helyett, ám “az egész átment cigányozásba, miért járnak a romák tömegesen a postára, a takarékba, a boltba, el kell venni tőlük a segélyt, a polgármester asszony körlevelet indított, hogy ezt a környékbeli polgármesterek is írják alá” – emlékezik. A kisebbségi vezető a később megtartott békítő demonstráció megszervezéséért is kapott kritikát mindkét oldalról. “Az enyéimnek el kellett magyarázni: az, hogy bocsánatot kérünk Alsózsolca lakosságától, nem azt jelenti, hogy csak a magyarságtól, hanem azoktól a romáktól is bocsánatot kell kérni, akik semmit sem követtek el, és emelt fővel akarnak az utcán járni” – mondja Horváth Henrik, aki Erdei-Nagy László helyi lelkésszel közösen szervezte a felvonulást. A polgármesteri hivatal előtt megtartott demonstráción Horváth azt hangoztatta, hogy nem tősgyökeres alsózsolcai lakosok, hanem betelepültek követték el a “szégyenteli agressziót”, és hogy “egységben szeretnénk élni a többségi társadalommal, nem háborúskodni”.
A polgármester “a kisebbség politikai húzásának” tartja a bocsánatkérést. “A felvonulásról nem értesítettek, a hivatal már zárva volt, így nem volt kitől bocsánatot kérni, egyébként sem ide, hanem a megvert és megalázott bácsihoz kellett volna menni” – kommentálja a történteket a polgármester, aki megjegyzi: az elkövetők nem voltak a felvonulók között.
Helyben nincs megoldás
A fórum után napok alatt nyolcszáz aláírás gyűlt össze az Alsózsolcán kialakult közbiztonsági helyzet javításáért, “pedig nem álltunk ki az utcára”, mondja a polgármester, aki szerint a segélykifizetés napján egyszerűen élhetetlen a település, mert ilyenkor a vendéglátóegységekben a segélyezettek egy része – sokszor a családtagjaikkal együtt – iszik, majd hazafelé botrányosan viselkedik. “A saját szemünkkel látjuk, hogy a segélyek, szociális juttatások jó része az italboltokba kerül. Az egyre bővülő támogatások – ideértve a gyermekek után járó juttatásokat is – semmit nem javítottak az érintett réteg helyzetén. Éppen ezért kértük többek között, hogy a segélyekért ne lehessen italt venni, a segélyezés ne ösztönözze a felelőtlen gyerekvállalást” – sorolja a polgármester, aki levelében a családi pótlék intézményének teljes megszüntetését javasolta. “Hároméves kor alatt egyáltalán nem adnék családi pótlékot, afelett pedig az óvodák, iskolák kapnák az erre fordított pénzt. Ebből el lehetne látni minden gyermeket élelemmel, ingyen tankönyvekkel, iskolaszerekkel. Tudom, hogy a jogvédők rögtön kiforgatják, amit mondok, de én benne élek a rögvalóságban, és innen azt állítom, hogy mindenkinek felelősséggel csak úgy lehet gyereket vállalnia, ha annak az anyagi biztonsága meg van teremtve. El tudnám vinni oda, ahol egy kalyibában 15-en laknak, két ágy, aztán semmi. Az anyuka az apa gyámja, mert az apa szellemileg enyhén sérült, és most jön nekik a 14. baba. Sok helyen a gyerekek csak későn mennek haza aludni, mert akkor van nyugalom, gyakran előfordul, hogy éjszaka az utcán kóborolnak. Ki menti meg ezeket a gyerekeket?”
Horváth Henrik szerint egyáltalán nem fedi a valóságot, hogy amikor pénzosztás van, cigányokkal van tele a kocsma. “Vannak ilyenek, úgy tíz-húsz család. De azt is megnézheti, hány család megy taxikkal bevásárolni azokon a napokon a nagybevásárlóba. Én sem foglalkozom vele, hogy hány magyar üldögél már hajnalban a kocsma előtt” – mondja. Szerinte eléggé árulkodik a romák anyagi helyzetéről, hogy a “tanya” mellett álló kocsma is kénytelen volt bezárni, mert nem volt vendég.
“Több pénzt nem lehet elvenni a romáktól, azzal pedig nincs baj, hogy a romák szeretik a gyereket, csak egyet elfelejtettek, és lehet, hogy amit mondok, ezért megköveznek, de amikor a régi rendszerben szültek nyolc-tízet, akkor volt munka, most meg nincs. Mindenkinek önvizsgálatot kéne tartania a családalapításnál, hogy hol a határ. Ingyen ne adjanak semmit a mai világban, mert az gyerekszinten tartja a felnőtteket.” A felelős életvitelhez viszont három dolog kell: munkahely, munkahely és munkahely – teszi hozzá. A kisebbségi vezető úgy véli, amíg nem valósul meg a pozitív diszkrimináció, hogy a cigányokat is kötelező legyen felvenni legalább az állami fenntartású intézményekbe, addig a békés egymás mellett élés csak hiú remény marad. “Az apám évtizedeket húzott le gyári munkásként a Sajóhúsnál. Én alig kezdtem el dolgozni a Betongyárban, már be is zárt. Pedig jó érzés volt, hogy együtt tudtuk le a műszakot a többségiekkel, együtt ültünk le reggelizni az ebédlőben, megkínáltuk egymást hazaival, munka után együtt zuhanyoztunk, együtt vártuk a buszt, közben rengeteget beszélgettünk, ugrattuk egymást, délután együtt söröztünk. De most magyar állampolgárként nincs olyan jogom, hogy ugyanolyan feltételekkel elhelyezkedhessek, mint aki nem született cigánynak. A romák között is vannak karbantartó, kőműves, asztalos, jogosítvánnyal rendelkező emberek, de nekik reménytelen az elhelyezkedés, ők csak közmunkára kellenek” – állítja a 32 éves Horváth, aki maga sem talál munkát évek óta. Amikor legutóbb megjelent a munkaügyi hivatalnál, épp “kosártolót” kerestek. Az előtte álló fiatalember nem fogadta el az állást, neki viszont azt mondták, hogy betelt a létszám, és egyébként sem térítenek a 15 km-re lévő Miskolcra bérletet. “Nemcsak a romák élnek így, sok többségi magyarnak sincs megélhetési lehetősége. Nemegyszer hallom, hogy ma éppen hogy vettem három zsömlét, azzal kell kibírnom, és ez magyar volt.”
Abban a polgármester és a kisebbségi vezető is egyetért, hogy a közmunkaprogram nem motiválja tanulásra a fiatalokat, és nem lehet vele tömegeket foglalkoztatni. Zsíros Sándorné szerint eljutottak odáig, hogy mindenki az önkormányzatot hibáztatja, mert képtelen 400 segélyezettnek munkát adni az év minden napján. “130 ember folyamatosan dolgozik, de ez évente fejenként egy-két hónap közfoglalkoztatást jelent. Mindenkit igyekszünk legalább egy hónapig foglalkoztatni, mert egyébként elveszti a 22 500 forint segélyt. Van olyan roma közmunkás, akit senkire sem cserélnénk el, mégsem biztathatom, hogy később majd teljes állásban dolgozhat. Az viszont, hogy valaki egy évben megbízható munkaerőként is legfeljebb néhány hónapig kapja a 49 ezer forintot, nem fogja az életét megoldani” – magyarázza. A polgármester szerint a közfoglalkoztatás csak a munkanélküliségi statisztikák szépítésére alkalmas. “Ha megnézzük az alsózsolcai önkormányzat adatait arról, hány segélyezett volt 2006-2010 között évente, és mennyi van most, látjuk, hogy évről évre jóval többen jelentkeznek segélyért.”…
(magyarnarancs)