Miért tűrjük ezt a terrorbandát Magyarországon? - kérdezi a felelőtlen és gyáva magyar értelmiség.
Magyarországon
gyakorlatilag a zsidók többségét Izrael-ügynöknek tekinthetjük, még
azokat is akik akaratlanul vagy ösztönösen tesznek megbízásokat. Egy
egészséges tudatú és szellemű ember csak egy országhoz, egy oldalhoz
tartozhat. Akik „többlényegűek”, azok eleve bűnözők. A Moszad, az
izraeli titkosszolgálat még 1985-ben, Amerikában figyelt fel az
ambiciózus, törtető, sikerorientált fiatal magyar zsidóra. A Los
Angeles-i toborzótisztjük (katszájuk) többször beszélgetett vele,
kifaggatta terveiről, elképzeléseiről, s végül (Tel Aviv jóváhagyásával)
beszervezte. Első körben az volt a feladata, hogy általános szajjánként
dolgozzon. A szajján a Moszad nem hivatalos és önkéntes segítője; olyan
zsidó, aki a diaszpórában élve bármikor készen áll arra, hogy az
izraeli titkosszolgálat kérésére (ingyen és bérmentve) segítse őket azon
a területen, amelyen dolgozik és amelynek szakértője. Egy orvos szajján
kérdés nélkül elsősegélyben vagy gyógykezelésben részesíti a Moszad
sebesült vagy beteg ügynökét; egy autószerelő megjavítja az operatív
kocsit, az újságíró olyan cikket ír, amely megfelel a zsidó állam
érdekeinek, a panziótulajdonos szállást ad neki, a határőr átsegíti egy
államhatáron, a bankár pénzzel, a katona fegyverrel, az ügyvéd jogi
tanáccsal látja el. Becslések szerint a világon több ezer szajján él és
dolgozik; sokan közülük csak egyszer-kétszer kerülnek olyan helyzetbe,
hogy konkrét esetben segítsenek a Moszadnak, de vannak olyanok, akik
egy-egy ügyben akár hónapokat vagy éveket is őshazájuk hírszerzésének
szolgálatában töltenek - természetesen titokban. LosAngelesi szajjánként
Fenyő János eleinte apró-cseprő feladatokat látott el: autót bérelt,
amelyet aztán pár napra, továbbkölcsönzött, segédfotósként idénymunkát
adott ismeretleneknek, fényképezési tanácsokat adott ügynököknek és
laborját ezek rendelkezésére bocsátotta stb. Miután a hazai helyzet úgy
alakult, hogy világossá vált a hamarosan bekövetkező rendszerváltozás,
azt a feladatot kapta, hogy települjön haza és építsen ki
egysajtóbirodalmat, melyen keresztül Izrael érvényesítheti befolyását a
magyar médiapiacon. Az újrakezdéshez tetemes mennyiségű pénzt kapott a
Moszadtól; több százezer dollárról (egyes források egyenesen milliós
nagyságrendről) beszélnek. Ekkor vált sima, mezei szajjánból a LAP
(Lohamah Psichlogit,vagyis Lélektani Hadviselés) hivatalos közép-európai
rezidensévé. A LAP a Moszad negyedik ügyosztálya; feladata az
Izrael-párti propaganda globális terjesztése, a külföldi műveletek
lélektani előkészítése és támogatása, valamint a megtévesztő-félrevezető
akciók megtervezése és lebonyolítása. Belső szlengben Dezinformnak
becézik. Fenyő eleinte készségesen teljesítette feladatait, de a
könyvelés sohasem volt az erőssége, ráadásul- hogy úgy mondjuk -
nagyvonalú is volt: nála a pár száz dolláros kiadások nem számítottak
tételnek. Ezt a Moszad pénzügyi ellenőrei (akik állítólag a
legkekecebbek az egész szakmában) nagyon nem nézték jó szemmel, de amíg
János szállította az eredményeket és (nem mellesleg) fialtatta a pénzt,
elnézték neki ezt a lezserséget. 1997-re azonban Fenyő egyre inkább
önjáróvá vált. Annyit ismételgette, hogy kizárólag a maga erejéből érte
el mindazt, amit elért, hogy már maga is elhitte. Elkezdett a
sajátjaként bánni a pénzzel, és egyre kevesebbet egyeztetett az
összekötőjével. Komoly tartozásokat halmozott fel (1997 végére már 5-600
millió forinttal lóg különböző üzlettársaknak, 25 polgáriperes
eljárásban alperes, további öt büntetőügyben terhelt), ráadásul
agresszívvé is vált: megfenyegette a Moszadot, hogyha nem szállnak le
róla (magyarán: ha nem teheti azt a VicoRt. pénzével, amit akar),
hatalmas botrányt fog kavarni azzal, hogy nyilvánosságra hozza a LAP
módszereit, technikáit, illetve mindazok nevét (számlaszámmal és
átutalási összegekkel együtt), akik a magyar közéletben (a politikában,
kulturális területen és a médiában) kettős identitásúként inkább Izrael,
semmint Magyarország érdekeit tartják legfőbb vezérlő elvüknek. Ha
ehhez még hozzáadjuk Fenyő azon kósza tervét, amely szerint a 98-as
választási kampányban lapjaival átpártol a jobbközéphez (1997 második
felétől kezdve egyre több fideszessel és emdéefessel szaunázott és
vacsorázgatott), el bírjuk képzelni a Tel Aviv-i reakciót. Adtak még
neki egy esélyt, amikor 1998 januárjának végén (egy nyugat-európai
üzleti út legendájával) Izraelbe repítették és megkísérelték
elmagyarázni neki, hogy miért nem lenne jó mindaz úgy, ahogyan folytatni
kívánja. Akkor (látszólag) engedett, de amint visszatért Budapestre,
találkozót beszél meg a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójával.
Közvetlen környezetének azt mondja, hogy a Gyárfás- és Princz-ügy újabb
fejleményeiről szeretné tájékoztatni Vidus Tibort, de úgy tűnik, hogy a
Falk Miksa utcában akad valaki, aki (talán szajjánként) megneszel
valamit és teszi, amit tennie kell...Az NBH-főnök nagyon elfoglalt, de
Fenyő mégiscsak egy olyan ember, akinek kiváló politikai kapcsolatai
vannak; telefonon még viccelődve vissza is kérdez: Fenyő úr, ha nem
babonás, pénteken, 13-án várom az irodámban. Fenyő János nem babonás,
viszont két nappal a találkozó előtt agyonlövik. (körlevélből) Alább egy részletes cikk Fenyő kapcsolatairól:
Kép:az
első képen egy fotóscég eu-s oldala, ahol a történetük kezdete igen
érdekes. Az Ofotért honlapján semmi sem utal a Fotex-kapcsolatra. Végül
Fotex részvény és Fridike Fenyővel. Fridikének sehogy sem jut eszébe
műsort csinálni Fenyőről. Vajon miért?
