2013. február 7., csütörtök

Egyre több kutya az utcán és a telepeken

Az ebadó után a mikrochip kötelezővé tételével sarcolja az állam az amúgy is nehéz anyagi körülmények között élő lakosságot. Az ebadót sok településen egyszerűen nem merték bevezetni, tisztában lévén a lakosság életkörülményeivel. Itt van hát a kötelező chip! Tekintsünk most el attól, milyen, állatbarátok által is elismert gyakorlati előnyei vannak a chipnek, és milyen előkészítést látnak ebben a nem alaptalan összeesküvés-elméletek hangoztatói. Van azonban egy kisszerűnek tűnő, de annál lényegesebb szempont: ez embereknek egyszerűen nincs pénzük erre!
A kutyát - ami sok portán nélkülözhetetlen a vagyon- és sajnos ma már a puszta életvédelem szempontjából - etetni kell, ami napi költséget jelent. Ha két vagy három kutya van - mert van ahová kell, vagy csak egyszerűen befogadnak az emberek egy szerencsétlen párát - az többszörös költség. Az ebeket évente oltatni kell, ami több kutya esetén már jelentős költség. Ahol az ebadót bevezették, pedig már egyszerűen irreális éves költségekről beszélhetünk! Ehhez még a chip is - egyszerűen vállalhatatlan!
Aki azzal jön, hogy aki szereti az állatot, az rászánja a pénzt, annak szívből javasoljuk, hogy költözzön le mondjuk Ózdra, vagy még inkább költöztesse le a tisztességben megöregedett mamáját! Aki gyalázatos munkásnyugdíjból chipeztesse a kutyáját, ha pedig valahogy mégsem tudná kigazdálkodni a heti kenyér és az elmaradt villanyszámlák mellett, akkor várja csak a városszéli kis házában, mikor rúgják rá az ajtót, és vágják el a torkát 500 forintért!
Köszönhetően a lakosság körülményeit teljesen figyelmen kívül hagyó intézkedésnek, újabb hullámban kerülnek utcára a kutyák. A Miskolci Állatsegítő Alapítvány (MÁSA) szerint tavaly 220 kutyát tartottak a telepen, ma 300 ebük van, plusz 50 várólistán, 10-15 pedig ideiglenes befogadóknál. Nem titkolják, hogy ennek oka szerintük is a gazdasági helyzet és a chipeztetés.

Kutyasétáltatás a MÁSA szervezésében - minap.hu
Az alapítvány leterheltségét önkéntesek bevonásával igyekszik enyhíteni, vasárnapi kutyasétáltatási akciót hirdettek meg. Az elmúlt hétvégén 270 jelentkező sétáltatta a telephely kutyáit, azok nagy örömére.
A MÁSA játékgyűjtést is hirdetett. A kutyáknak szánt labdákat, rágóalkalmatosságokat, stb. a népkerti állatorvosi rendelőben, vagy az alapítvány Sajószigeti úti telephelyén lehet átadni.
Bányai Péter

A "Big Brother" és a globális ellenőrzés


A "Big Brother" és a globális ellenőrzésAmíg a költségvetéseket megnyirbálták a kormányok szerte a világon, a nemzeti hírszerző ügynökségekét nem, és csak egy kiegészítő a pénz, de a hálózati erőforrásaikat megnövelték a "fenyegetések" ellen. Mi ez a fenyegetés? Ezt a nemzeti vezetők és kormányaik hozzák létre, sok esetben kollektív döntéseik alapján, hogy legyen olyan hivatkozási alap, amit már senki sem hisz el, de folyamatosan az emberek arcába fröcsögmek. Egyik nap az "al-Kaida", másnap Irán, utána Észak-Korea, majd a globális kábítószer-terroristák, de hamarosan mindenki ellenség lesz, aki nem hódol be, nem hagyja magát kirabolni és megölni, és a legnagyobb ellenségük mindig a gondolkodó nép lesz, amíg létezik. Ellenünk hirdetnek háborút saját, másokra kent bűncselekményeikre és ezek takargatásához általuk hozott törvényekre hivatkozva. A világon jelenleg terroristákat a parlamentekben, kormányokban és a bankok palotáiban kell keresni. A maffiákat politikusok irányítják és fedezik, és a "befektetőknek" nevezett államilag támogatott tolvajok, rablók, hiénák.

Csakúgy, mint az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), egyre inkább egy globális katonai múlt nélküli külön ellenség, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), a brit MI-6, illetve a többi hírszerző ügynökségek. Egyre szorosabb összevonásukat a közös intelligencia és a (bűnszervezeti) hálózatba való információ-megosztás vezérli. Milyen célt szolgál az ilyen fellegvárak együttműködési titoktartása? A válasz egyszerű. Egy olyan világban, ahol a kisebbségi "gazdagok", a szuper-többség "nem birtoklókat", a hírszerző ügynökségek által, és a nemzeti fegyveres erők közreműködésével elnyomva, csak megváltoztatható arányszámokat jelentenek. A konfliktus a kisebbségi szuper-gazdagok és a társadalom többi része között, a hírszerző ügynökségek és vállalatok, bankok, "befektetők" védelme, egyre jobban az utóbbiak érdeke és nem az országoké. A hírszerző ügynökségek ezért úgy döntöttek, hogy globálissá vált a "panoptikum", ahol senki semmit sem tud elrejteni, és a titkokat sem lehet megtartani.

Sok éven át folyó próbálkozás, hogy létrehozzanak egy világméretű adatbázist a személyes adatokból, kezdve az alapvető bűnügyi információkig, megelőzve azt a tényt, hogy a fő promoter egy ilyen kombinált on-line információs tárházban az Egyesült Államok. Az amerikai Interior Department-nek semmi köze sem volt a belső biztonsághoz. A 9/11 támadás lendületének utóhatásaként az Egyesült Államok hozta létre a globális kommunikációs hálózatokat és adattár-központokat az által használt hírszerző ügynökségekkel, az új Department of Homeland Security amerikai változatával a Belügyminisztériumban.

A Homeland Security Department, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Központi Hírszerző Ügynökség, valamint a Szövetségi Nyomozó Iroda jelenleg az a masszív kormányzati adatgyűjtési behemót, amely kiépíti a hagyományos és az új kapcsolatokat a külföldi hírszerző és nemzetbiztonsági szervekkel. Cél, hogy kiépítsenek egy hálózatot megosztott adatbázisokkal. Mindazonáltal ez a hálózat egy egyirányú utca. Az amerikai egyoldalú bővítésre szeretnék felhívni a világ "intelligenciájának" figyelmét, és csak azt teszi lehetővé partnerei számára, beleértve a régi hírszerzési szövetségeseit, mint Nagy-Britannia és Kanada, hogy korlátozva férhessenek hozzá az adatbázisokhoz. Csak egy kis részéhez, az amerikai tárolt és felügyelet személyes adatokból.

2012-ben az Európai Unió és az Egyesült Államok megállapodott, hogy az amerikaiak, hogyan tárolják a legfeljebb tizenöt éves utas-nyilvántartási adatállományt (PNR), minden európai uniós polgárról, aki repült. Annak ellenére, hogy állítólagos "biztosítékok" vannak beépítve, hogy megakadályozzák a visszaéléseket, az adatokkal kísérleteket végzők eredményeiről az Európai Parlament néhány tagja elsűlyesztette a dokumentumokat, nehogy a megállapodás az Európai Bíróság elé kerüljön. Az adatokat eltüntették az eurokraták Brüsszelben. A PNR-adatok, mint például a nemzeti azonosító számok, kulcsok, kinyitnak számtalan fájlt a magánszemélyekről. A PNR-adatok az utas vallási megyőződését, étkezési szokásait is azonosítja. Ezek az információk nyitnak további linkeket a további adatokat tartalmazó adatbázisok adataira mutatva, az egyén etnikai csoportjára, egészségi állapotára, és szexuális irányultságára vonatkozóan is. További finomítással személyesen azonosítható információkat nyithatnak az egyén telefon-és e-mail forgalmáról.


Jelenleg a National Security Agency építi az Utah Data Centert, a Nemzeti Gárda bázisát Bluffdale-ben, Utah egy hatalmas adattároló központjában, amely mérete 17 focipálya. A központ tartalmaz tárolt hírközlési nyilvántartásokat, valamint tranzakciós adatokat, beleértve a pénzügyi, utazási és orvosi információkat, esetleg több milliárd emberről a világon. A központ célja, hogy tárolja a yottabyte-nyi adatokat - ami egyenértékű 500 trillió (500.000.000.000.000.000.000) oldalnyi szöveggel (ami 7 milliárd emberre személyenként 710 millió oldalt jelent).

Az adatok tartományában a viszonylag nyílt forrásokból is kinyerhetők "mély adatok". Mély adat az, amelyek a kifinomult számítógépes kémprogramok révén kinyerhető információ, beleértve a biztonsági réseken megszerezhető jelszavak, titkosítási rendszerek, és hozzá tudnak férni a rejtett adatokhoz is (még ha pixel szteganográfiát, vagy más kifinomult módszert is alkalmaznak). A Microsoft a "csendestárs". Az NSA begyűjtésével hatalmas mennyiségű tárolt adathoz jut, és az interaktív hálózatokon, mint a Skype is, a Microsoft átvette irányítást 2011-ben. Számos adatvédelmi szakértő szerint, a cég rendszeresen megosztja az ügyfelek adatait a NSA és a többi hírszerző és biztonsági ügynökségekkel.

A helyszín, az NSA adatközpont, az erősen mormon Utah állam is problematikus. A mormonok, Jézus Krisztus Egyháza, Az Utolsó Napok Szentjeinek "állították fel" a világ legnagyobb származástani adatbázisát, akár megkeresztelt halottról, vagy élőkről van szó. A nyilvántartásokat egy gránit hegyben tárolják, 20 mérföldre délkeletre Salt Lake City-től. Öt milliárd dokumentumot mikrofilmen és számítógépes adatbázisokban, nukleáris robbanás-biztos hegyi létesítményben. A Mormon Bluffdale-i adatgyűjtő információkat tartalmaz minden népről a bolygón. A "mindent látó szem" vagy számítógépes "Panopticon" nem csak ismeri minden részletében az egyének életét, de hatalmas mennyiségű információt tárol az elhunyt ősökről is. Ezekre az információkra sóvárgott a zsarnoki vezetés.

Az EU-USA PNR-megállapodást kiterjesztették Ausztráliára és Kanadára, a demokrata Party 66-os, Sophie in't Veld szerint. A szponzorálást visszavonták a PNR-megállapodásnál, mert kétségek merültek fel, hogy adatvédelemmel vezérelten kapják az adatokat. Az Ms. in't Veld-et extra biztonsági átvilágítás alá vették minden alkalommal. Az Egyesült Államok hatóságai megtagadták, hogy elmondják, miért. A jövőben, a hatalmas nemzetközi kémhálózat csatlakozik a rácsra, hogy hasonló döntéseket hozzanak, esetleg emberi beavatkozás nélkül. Magánszemélyek találhatják magukat letartóztatásban a mesterséges intelligencia által, az adatbázisok elemzése során. Egyes jogrendszerekben, az embereket már célzott felügyeleti és elfogatóparancs alapján minősíthetnek üldözendő bűnözőnek, hogy ők bűncselekményt követtek el. A tároló nagy mennyiségű személyes adatokból "pre-bűnözési" végrehajtási gyakorlatot generál.

Az Egyesült Államok egyirányú utca lesz az olyan hírszerzési szövetségesek számára, mint Nagy-Britannia, Ausztrália, Kanada és Új-Zéland; és "harmadik félként" a "barátok", mint Németország, Dánia, Norvégia, Japán, Dél-Korea, Thaiföld, Görögország és Hollandia. A "4. party" partnerekként, Svédország, Svájc, Ausztria, Szingapúr, Franciaország, Finnország, India, Tajvan, Írország, Spanyolország, Olaszország és Magyarország részesül kisebb mennyiségben, igénybe véve a hatalmas adattárakat.
Az 1980-as években, egy belső dokumentumban, az NSA megosztására ajánlott fel kis mennyiségű elfogott jelfelderítési adatokat, a harmadik fél szintű partnereknek cserébe a bázisjogokért. Az európai gyarmatosítók, mint az amerikai indián törzseknél egykor, "felfűzött indián kagylópénzekkel", általában olcsó gyöngyök, ajándékok ellenében szerzik meg a törzsi földeket. Magyarul, a saját országukban biztosítják a részleges lopási lehetőséget a hazaáruló vezetőknek, cserében az országukért, népük életéért, kiszolgáltatásáért.

Amellett, hogy a Microsoft az NSA adatközpontjait fogja táplálni adatok tömeges kereskedelmével, beleértve az Apple iDataCentert Észak-Karolinában, az EBay Utah beli adatközpontja, valamint a Microsoft hatalmas San Antonio-i, adatközpontja is Texasban, amely közel van egy másik NSA hírszerző létesítményhez, az NSA Texas nevűhöz.


Geo-térbeli elemzési programjai kapcsolódnak NSA adatbázisokhoz, és biztosítani fogják, hogy aki elhagyja lakóhelyét, az elektronikus ujjlenyomat segítségével, mobiltelefonnal, hitelkártyával, útlevéllel, vagy minden olyan eszközzel, beleértve a rádiófrekvenciás azonosítási (RFID) chipet, azonnal ismert lesz, a hírszerző és rendőri szervek számára. Nem lesz sehol a világon olyan hely, ahol a végtelenségig rejtőzködni lehetne.Mi már az úgynevezett "Brave New World" árnyékában élünk, az " Új Világrend "hosszabb spekulatív valóságában, és ez a valóság azt mutatja, hogy a Big Brother létezik Utah-ban, és kémkedik minden egyes ember után a bolygón. Néhány sérülékeny pontja azonban van a rendszernek, és kikerülhetetlenül lesz is...

Figyelmeztetés: A ma még milliárdosok, bennfentes, korrupcióban jártas politikusok, vállalkozók és pénzügyi csalók még időben kezdjék el okosan felhasználni összelopott zsákmányukat, mert csak két lehetséges út áll előttük. Vagy egymással is összefogva visszaadják a népnek amit elloptak tőle, és velük, valamint a külföldi hasonszőrűekkel együtt kihúzzák a talajt az NWO alól, vagy fokozatosan elszegényedve téglával törölgethetik a könnyeiket, bánkódva a tőlük is elrabolt, általuk is lopott vagyon miatt. Harmadik lehetőség nincs, mert a bolygóról nem tudnak elmenekülni. Ez utóbbi lehetőség árát a kormányok fegyverre, egymás kiirtására fordították, de az "ellentáborba" sem kellenek, mert azoknak is bőven több van árulókból, mint amennyi elfogadható lehetne.
Tulok 

Európa süllyed a liberális fertőbe

Az egykor szebb napokat is megélt öreg kontinens kétségtelenül végnapjait éli, már ami a jelenlegi társadalmi berendezkedést illeti. Annak idején a Római birodalom gyakorlatilag már kevesebb szenny és mocsok közepette kilehelte a lelkét, azonban ma már a világot irányító zsidó szabadkőműves páholyok a rendelkezésükre álló médiák segítségével képesek sokkal tovább nyújtani az elkerülhetetlent, és elfogadtatni az emberek tömegeivel az elfogadhatatlant. Dacolnak a természet törvényeivel, dacolnak Isten törvényeivel, mert úgy hiszik, hogy övék lehet az egész világ, ők uralhatják azt, csak mert pénzük van.
Mi is a pénz? Papír, és újabban digitális számok halmaza, egy virtuális nagy semmi. Csak azért ér valamit, mert az emberek még nem jöttek rá, hogy minden bajuk forrása a zsidók papírja, a verítékes munkájukkal saját maguk tesznek értéket mögé. Azok, pedig akik már rájöttek, hogy hogyan is működik a világ, azok ráeszméltek egy nagy és örök igazságra: A természet törvényei szerint kell élnünk, szimbiózisban az Isten teremtette világgal.
Persze számtalan módon próbálják féken tartani a túlnépesedett bolygót, hiszen Földünk erőforrásai korlátozottak, és természetesen ők úgy gondolják, hogy az általuk létrehozott fogyasztói társadalmat egyszerűen a kukába dobhatják, miután az utolsó pénzt is kicsavarták a gój népességből. Éhínség, mesterségesen generált járványok, a természetbe való beleavatkozás mind-mind a torz agyszüleményük végeredményei.
Mindezek mellett az abortusz legalizálása, a fiatalok elrettentése a gyermekvállalástól, mely anyagi ellehetetlenítéssel is jár, mind-mind beavatkozás az élet rendjébe, úgy hogy közben a kezük „tiszta marad”.
És említsünk meg még egy gyöngyszemét a liberális szemét társadalomnak, mégpedig a buzik piedesztálra emelését, divattá tételét, mert abból még véletlenül sem születhet gyermek. Mostanra már odáig merészkedett több európai állam kormánya, hogy törvényi szintre emelte a buzik házasságát. Olyan dolgot engedélyeztek, melyért például Iránban (jogosan) kötél jár.
Az elmúlt egy hét alatt két országban is engedélyezték ezt a förmedvényt. Először Franciaország, majd Anglia volt a soros.
Természetesen az angol törvényhozásban több képviselő is felszólalt, akik vállalták másságukat (magyarán: buzik), demonstrálva ezzel az emberek felé, hogy bizony nem is olyan rossz dolog ez, hiszen több képviselő is homokos. Még a gazdaságra gyakorolt „jótékony hatásait” is prezentálták. A miniszterelnök, David Cameron pedig egyenesen azt mondta, hogy: „olyan fontos előrelépést jelent, ami megerősíti a társadalmat”. Nyilván a sajátjára gondolhatott, mert egészséges gondolkodású embernek felfordul a gyomra attól, amit ezek itt művelnek.
Az előttünk álló összeomlásnak ezek a tünetek is az intő jelei, és aki nyitott szemmel jár a világban, pontosabban fogalmazva lát, nem csak néz, azok már tudják, amit még a zsidóknak is megparancsoltak:
„És ha valaki férfival hál, úgy ahogyan asszonnyal szoktak hálni: mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérük rajtuk.” Mózes 20.13
Bánhegyi László


A liberális ló másik oldala

Kopaszra nyíratta a fejét egy japán popzenei lánycsapat tagja, úgymond vezeklésként. Ekként könyörög a menedzsereinek, hogy ne rúgják ki. Abba a bűnbe esett ugyanis, hogy randevúzott. Egy fiúval. 
A tinicsapatnak ugyanis "ártatlan és tiszta" imázst alakítottak ki, és ezzel a cselekedetével bizony "megszegte a banda szabályait". A csapat, illetve menedzsereik, az ún. szingli rajongótáborra építenek. A randevúzás pedig tiltott. 
Az eset nagy médiavitát váltott ki a szigetországban. (Függetlenül attól, hogy ez a cirkusz lehet egy egyszerű marketingfogás is.) 
Az a kultusz, amit ezzel a példával ráerőltetnek a fiatalokra, a liberális ló másik oldala. Vagy közösülj fűvel-fával (kortól, nemtől és származástól függetlenül), vagy légy "szingli". Mindegy, csak egészséges, harmonikus életet ne élj! 
Egészséges országban az ilyen elfajzások hirdetőit egyszerűen betiltanák, akik pedig még ezen keresnek is, kényszermunkára ítélnék! Mert az ifjúságnak pozitív példaképeket kell adni! 
Bányai Péter

A MAGYAR HÍMZÉS

Őrizzétek meg régi értékeinket, hagyományainkat, mesterségeinket, művészeteinket! Keressétek fel az öregeket, akik még meg tudnak benneteket tanítani ezekre a régi dolgokra!

A hímzés, hímvarrás mûvészete sok ezer éves múltra tekint vissza. A legrégibb sírleletek között hímzéssel díszített szöveteket találtak. Hímzés gazdagította Babilóniában, Asszíriában az elõkelõ személyek ruházatát, indiai és föniciai templomok kárpitjait. Az etruszkok, görögök és rómaiak is kedvelték a hímzést ruháikon. A Noin Ula-i halomsírokból (kurgánok) Észak-Mongóliában és a délszibériai Pazyrykban csodálatosan díszített hun textilek, rátétes hímzések kerültek elõ. A jég 2500 évig õrizte a hun-magyarok fejlett mûvészetét.
A jelenkori magyar munkák nagyon hasonlatosak és részben azonosak a réges-régi jég-sírokból elõkerült anyaggal úgy mintakincsben, kivitelezésben és színösszeállításban. Csak egy pillantást kell vetnünk a piros és fehér bõrrátétes magyar ködmönökre, mellesekre, és azonnal megállapíthatjuk, hogy a magyarok ugyanennek a kultúrának hordozói. Igy nyugodt lelkiismerettel kijelenthetõ: a magyar hímzéskúltúra több ezer éves. A magyar nemzet egész életútján nyomon követhetõ a hímvarrás iránti szeretet. Honvisszafoglalás elõtti idõkbõl származó arab és idegen krónikákban olvasható, hogy a magyarok pompakedvelõk, környezetük és viseletük gazdagon hímzett és díszített. Kevés nép alkalmazott olyan sokféle motivumot, készített annyi feltûnõen szép és nagy mennyiségû hímzést mint a magyar. A hímzés mûvészetének elsajátítása hozzátartozott minden leány neveléséhez bárhol nõtt fel. Egyformán meg kellett tanulják akár a királyi udvarban, kastélyokban, nemesi udvarházakban, kolostorokban vagy falusi parasztházakban éltek. A lányokat aszerint itéltek meg, milyen ügyesen hímeztek, szõttek, fontak. Írott források szerint már a 11. században voltak szövõ és hímvarró iskolák Magyarországon. Azonban nem csak lányok, asszonyok varrtak. A középkorban férfiak, hívatásos hímzõ mesterek gyönyörû kézimunkákat készítettek. Ezerszáz évvel ezelõtt, a honvisszafoglalás idején nem volt nagy különbség a társadalmi rétegek mûvészete között. Ezért hímzéseik is hasonlatosak kellett legyenek. A minták párhuzamai nyomon követhetõk a régi magyarok igen fejlett, ragyogó ötvösmûvészetében, a középkori építészetben, illetve kõfaragásokon. A különbség a nemesi és paraszti társadalom hímzései között csak az anyag minõségében mutatkozott. Ez sok száz évvel késõbb is megfigyelhetõ országszerte. A nemesi réteg himzésein késõbbi évszázadok divatos mintái is megjelennek, igy észlelhetõ török és renaissance hatás. Az új mintákat megtanulták úrnõiktõl az udvarukban szolgálók és továbbadták saját falusi környezetüknek. Az úgynevezett úrihimzést és az új mintákat a magyar nép saját ízlésének megfelelõen beolvasztotta meglévõ mintavilágába. Sok esetben viszont ellenálltak, és továbbra is az õsi mintákat alkalmazták. Ez érthetõ, hiszen ezek mind sokezer éves vallásuk és hiedelemviláguk jelképei voltak. Mélyen gyökereztek a nép lelkében és tudatában. Nem is olyan régen még tisztában volt a magyar ezen minták jelentésével. Ennek köszönhetõen alig változtak a minták az évszázadok folyamán. Mára ez a tudás sajnos részben elveszett, de a jelképrendszer megmaradt. Bízunk abban, hogy a magyar hímvarrók hagyomány iránti tisztelete és ragaszkodása megõrzi ezt az õsi kincset az utókor számára. Magyarország egész történelme alatt a földjére és kincseire áhítozó népek útjában állt. Az állandó háborúk következtében mérhetetlen sokaságú érték elpusztult. Kevés régi himzés maradt meg. A legkorábbiak a 15. és 16. századból való, egyházak által féltve õrzött miseruhák, oltárterítõk. Ugyanebbõl az idõbõl megmaradt néhány dúsan hímzett nemesi nõi- és férfiviselet, nyereg, melyeket családi ereklyeként féltve õriztek sok nemzedéken át. A legrégebbi népi vagyis paraszti hímzések 18. századiak. A szegényebb néprétegek addig hordták, használták hímmel díszített ruháikat, varrottasaikat, míg azok a használhatatlanságig el nem koptak. Viszont számtalan gyönyörû kézimunka maradt ránk a 19. és 20. századból. Õsi és magas szintü hímzéskultúránkbizonyítékaként, csodával határos módon, megmaradt egy igen értékes darab: a magyar királyok koronázó palástja. Ez egész Európában a létezõ legrégebbi hímzés. 1031-ben készült Veszprémben, feltételezhetõen Szent Imre herceg koronázására. Magyar hölgyek készítették az arany selyem- és fémszállal dúsan hímzett selyembrokát palástot. Vannak öltések a paláston, melyeknek magyar öltés a neve. Nyugat-Európában sok idõ telt el, amíg megközelítõleg hasonlót tudtak alkotni úgy mûvészileg mint technikailag. Tehát a magyarok adták át ezt a tudást is. A palást Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban megtekinthetõ, és mindenki meggyõzõdhet az ezer évvel ezelõtt élt magyarok fejlett hímzõmûvészetének színvonaláról. Szent István királyunk idejében híre volt a magyar hímzett miseruháknak. Elsõ szent királyunk és felesége a pápának és magas rangú idegen egyházi méltóságoknak ajándékozott ilyen áhított és nagyrabecsült miseruhát. Egy értékes darabot közel 800 évig Franciaországban õriztek, amely végül a francia forradalomban eltûnt. A magyar népi hímzésnek megvannak az általános sajátosságai. Ezektõl eltekintve azonban különbözõ képpen alakult illetve fejlõdött egy-egy tájegységnek hímzése. Más az alapanyag, a fonal, az öltéstechnika, a színezés, és mások a minták. Eltérések vannak a hímzés méreteiben, aprolékosságában vagy elnagyoltságában. Azonban a több mint húsz számontartott tájegységnek jellegzetes mûvészete egytõl egyig ízléses. A magyar népi hímzésre jellemzõ sajátosságok: a díszítõelemek fínoman stilizáltak, elhelyezésük világos és arányos, általában sûrûn betöltik a díszített felületet anélkül, hogy a túlzsúfoltság hatását keltenék. A nagyobb és kisebb díszítmények kellemesen váltogatják egymást. Kedveltek az élénk, tiszta színek, gyakoriak az erõs színellentétek, amelyek ennek ellenére csodálatos összhangot mutatnak. A magyar népi hímzésnél a színek és öltések mindig egyensúlyban vannak. Sok színû hímzésnél kevés és egyszerû öltésfajtát használnak, míg az egyszínû munkákat sokfajta öltéssel színezik. A magyar népi hímzésnek két nagy csoportja van, amelyek egymástól teljesen függetlenül fejlõdtek ki: a) Férfi hímzések: bõrre és szûrposztóra dolgozott rátétek, bõrrátétek és hímzések. Szûcsök és szûrszabók készítették mûhelyeikben a gazdagon díszített színpompás ködmönöket, bundákat, subákat, melleseket, szûröket, zekéket. A szövés mesterségét, amely egyidõben fejlõdött a hímzéssel, szintén a férfiak ûzték. Ezek a nagyrabecsült mesteremberek keresettek voltak úgy a királyi udvar, magas rangú papság, nemesség és az átlag népesség körében. Kitünõ szakemberek voltak, akik már a középkorban céheket alapítottak, és élénk kereskedelmet folytattak. b) Nõi hímzések: mindennemû vászon és vékony szövethímzés. Nõk készítettek fehér- és többszínû kézimunkákat, szálszámolásos-, vagdalásos-, lyuk- és írás utáni hímzéseket, varrottasokat. Szõttek és fontak saját használatra, vagyis amire szükség volt egy háztartásban. Mindkét hímzés fajta államalapításunktól a mai napig megtalálható Magyarországon. A magyarság hímzéssel díszítette nõi- és férfi viseletét, otthonának számos használati tárgyát: párnavégek, lepedõszélek, falvédõk, asztalterítõk, rúdra való kendõk, törülközõk. Ide tartozott a jegykendõ és szemfedõ is. És sohasem felejtkezett el templomairól, melyeket napjainkig gyönyörû hímzésekkel díszít. Ez különösen Kalotaszegre jellemzõ. Kõrösfõn még a plafont is hímzéssel fednék be a lányok és asszonyok, ha engednék. A hímvarrás mûvészete állandóan változik, fejlõdik a rendelkezésre álló anyag, hímzõfonal, tehetséges íróasszonyok, és a nép ízlésétõl függõen. Azonban az õsi jelképek, a sokszáz éves díszítõelemek mind a mai napig ott ragyognak hímzéseinken. Bár felhasználasuk új alakot öltött és változott, de továbbra is díszítik a hagyományaihoz ragaszkodó magyar ember ruházatát, otthonát, környezetét, és regélnek nekünk elmúlt évezredekrõl...

Kerkay Emese