2013. november 27., szerda

Ezer dollár fölött a Bitcoin árfolyama

A Bitcoin árfolyama az előrejelzéseknek megfelelően folyamatosan emelkedett, így szerdán elérte az 1044 dolláros szintet, átlépve az ezerdolláros határt. A 2010 óta létező virtuális pénzt januárban még csak 13 dolláron jegyezték. Az online valuta korántsem mondható stabilnak, a novemberben korábban elért 900 dolláros rekord nagyjából 28 óra leforgása esett vissza 600 dollárra. A befektetők ezért sem ajánlják, hogy a portfolió 1 százalék­át meghaladja a Bitcoin. A netpénz kiszámíthatatlansága ellenére mégis nagy népszerűségnek örvend, ami a legnagyobb kínai keresőoldalon, a Baidun már bizonyos szolgáltatások fizetésére is használható. Nem csak a Baidu­n fizethetünk online valutával, egyes helyeken Subway-szendvicset vagy hajvágást kapunk Bitcoinért cserébe.

Az Egyesült Államokban a döntéshozók a törvényi szabályozást sürgetik, ugyanis az online kereskedelemben sokszor drogok és illegális termékek vásárlására használják a fizetőeszközt. A hatóságok azonban eddig csak részeredményeket tudtak elérni, a kábítószer egyik legnagyobb online lelőhelyét, a Silk Road­ot is csak néhány hétre sikerült kivonni a körforgásból. Ebből látszik, hogy a törvény szigora nem mindenre jelenthet megoldást, az elemzők egy része szerint pedig egyenesen káros lenne a nyílt forráskódú rendszer szabályozása.

Vannak olyanok is, akik a Bitcoin bukását jósolják. Egy neten terjedő grafikon a híres holland tulipánpiaci összeomlást hasonlítja össze a Bitcoin árfolyamának alakulásával. A interneten debütált pénznem fejlesztői névtelenségbe burkolóznak. Részletesebben itt olvashat a Bitcoinról.

Index

A grafikon: http://index.hu/chart/2013/11/27/ugy_pukkad_ki_a_bitcoin_mint_a_tulipan/

Nincs jogod a lakhatáshoz

A deviza-, és forintkölcsön-ügyleteket, a pénzintézeti követeléseket, illetve a végrehajtást érintő népszavazási kérdéseket utasított el keddi ülésén a Nemzeti Választási Bizottság (NVB). Így nem lesz népszavazás arról sem, hogy a lakhatáshoz való jog alkotmányos jog legyen. Hogyisne! A kapitalizmus nem erről szól. A kapitalizmus nem az emberekért van, hanem a pénzért.

Német tőkések kirúgják a magyar szakszervezet embereit

Az MSZOSZ tiltakozott az ellen, hogy a pécsi Honsa Kft szakszervezeti tagokat, tisztségviselőket, dolgozókat bocsátott el „munkaátszervezésre” hivatkozva. Egyetértünk! Felháborító disznóság! A magyar hatóságok járjanak el a törvénysértések ellen! Magyarország nem német gyarmat, a törvényeket a német tőkéseknek is be kell tartaniuk!

http://balrad.wordpress.com/2013/11/20/a-mi-szavunk-a-tietek-ellen-83/

Tájékoztató kampányt indít a kabinet a pénzügyi rezsicsökkentésről, többek között a havi kétszeri ingyenes készpénzfelvételről.

A szerdai kormányülés napirend előtt meghozott döntését Giró-Szász András ismertette az MTI-vel.
A kormányszóvivő úgy fogalmazott, “az emberek megfelelő tájékoztatása érdekében” indítanak kampányt, amelynek részleteiről később adnak bővebb információt. A parlament november 11-ei döntése értelmében jövő februártól minden banknak biztosítania kell, hogy ügyfelei havonta legalább kétszer ingyen vehessenek fel készpénzt, összesen százötvenezer forintot az automatákból.
Giró-Szász András közölte továbbá, hogy a szerdai kormányülésen – szintén napirend előtt – foglalkoztak a téli időjárásra felkészüléssel is.
(inforádió)

Gazdag István: Svéd nők, avagy a feminizmus járulékos veszteségei

"Hölgyeim és Uraim, Ingrid Carlqvist a nevem, és Svédországban születtem 1960-ban, amikor a szociáldemokraták uralkodtak örökkön-örökké, és a mi országunk volt a legkellemesebb, legbiztonságosabb és leghaladóbb a világon. Most Abszurdisztánban élek, egy olyan országban, ahol legmagasabb a bejelentett nemi erőszakok száma a világon, több száz ún. 'kirekesztett területtel', ahol az emberek a svéd társadalmon kívül élnek, és újságokkal, amelyek eltitkolják ezeket a rettenetes tényeket...", kezdte felszólalását a Civil Szabadságjogok Nemzetközi Szövetségének (ICLA) 2012. június 9-i konferenciáján az ismert svéd újságíró, fellebbentve a fátylat a svéd jóléti társadalom egyik leginkább eltitkolt és a külföldiek által talán legkevésbé ismert árnyoldaláról: az ország nőnemű lakóit sújtó "nemierőszak-dzsihádról".
Döbbenetes tény, de a civilizált országok közül a legtöbb nemi erőszak relatíve Svédországban történik, ahol az utóbbi két évtizedben négyszeresére nőtt a bejelentett esetek száma, a 15 évnél fiatalabbak sérelmére pedig hatszor annyi erőszakos közösülést követnek el, mint egy nemzedékkel korábban. Ann Christine Hjelm svéd jogász 2005-ben kimutatta, hogy a nemi erőszak miatt elítélt tettesek 85 százaléka "külföldön vagy külföldi szülőktől született", és állítását a Svéd Bűnmegelőzési Tanács (Brå) ugyanazon év júliusi jelentése is megerősítette azzal a kitétellel, hogy az erőszakos közösülések négyötöde észak-afrikai arab országokból (Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia) érkezett (muszlim) bevándorlók számlájára írható. Maria Bäckman antropológus a nemi erőszakok számának drasztikus növekedéséhez kapcsolódó "muzulmán láncszemet" vizsgáló tanulmányában ("Amikor a többségből kisebbség lesz. Svéd lányok egy többetnikumú külvárosban", Oslói Egyetem, 2005) arról számolt be, hogy a svéd főváros Rinkeby nevű elővárosában kisebbségbe került svéd lányok közül sokan sötétre festették a hajukat, így próbálva elkerülni a harmadik világbeli bevándorlók szexuális zaklatásait. Egyesek még ennél is szigorúbb óvintézkedéshez folyamodnak. Néhányan egy olyan övet terveztek, amelynek levételéhez mindkét kézre szükség van, és amely reményeik szerint megvédi őket az erőszaktól. "Ez olyan, mint egy fordított erényöv", mondja a tervezők egyike, Nadja Björk (19) az AFP francia hírügynökségnek. Ezek az önvédelmi reflexek cáfolják a bevándorlók körében igencsak elterjedt előítéletes sztereotípiákat, miszerint a svéd lányok szexuálisan provokatív módon viselkednek, vagy hogy a szőkék könnyen megkaphatók.
Egy 2009-es tanulmány szerint a 6 százalékuk bevallotta, hogy az előző évben megerőszakolták, minden harmadikat pedig zaklatták vagy fenyegették (Aftenposten, 2009. szeptember 20.). Ezek után nem csoda, hogy az Aftonbladet napilap online-felmérése alapján 82 százalékuk retteg az utcára menni sötétedés után. Nem mintha világos nappal nem fenyegetné őket a szexuális támadás veszélye, éppen ellenkezőleg. Nemrég például az egyik közfürdőben legalább harmincan nézték végig egy 17 éves lány megerőszakolását anélkül, hogy a kisujját is mozdította volna érte bárki. A stockholmi Husbybadet élményfürdőben 20 muszlim menekült követett el csoportos erőszakot egy 11 éves kislányon (friatider.se 2011. február 25.). Olyan svéd lányokról is jelentek meg beszámolók, akiket a táncparketten támadtak meg és kaszaboltak össze késsel vagy borotvával bevándorló fiatalok. Az egyik 21 éves muszlim fiú, aki elismerte, hogy rossz véleménye van a svéd lányokról, vagy ahogyan ő nevezi őket, "kurvákról", legutóbb azért került bíróság elé, mert a gyanú szerint kilenc lányt késelt meg különböző szórakozóhelyeken.
A svéd lányok és asszonyok sanyarú sorsa az ismert amerikai feminista író és aktivista, Naomi Wolf figyelmét is felkeltette, aki egy sajátos aspektusból tárgyalja a témát, nevezetesen a WikiLeaks-alapító Julian Assange elleni nemierőszak-vádak kapcsán a svéd hivatalos szervek részéről tanúsított feltűnő buzgóság és ugyanezen szervek által az egyszerű halandó panaszosok iránti szokásos nemtörődömség dichotómiájában. Mint írja, "a svéd nők egyharmada vált szexuális támadás áldozatává tizenéves kora végére. Valójában egy 2003-ban közzétett tanulmány és további 2009-es tanulmányok szerint Svédországban legmagasabb a szexuális támadások gyakorisága Európában, és legalacsonyabbak között van a megoldott esetek aránya. Amikor kapcsolatba léptem a nemierőszak-áldozatokat támogató Terrafem stockholmi részlegével, egy önkéntes elmondta, hogy sok évnyi tapasztalata alapján a svéd rendőrséget, ügyészséget és bíróságot sohasem mozgósították egy állítólagos tettes üldözésére megközelítőleg is hasonló mértékben, mint Assange üldözésére. (...) Igaza van: az Amnesty International 2008-as jelentése szerint, noha a bejelentett nemi erőszakok száma 20 év alatt megnégyszereződött Svédországban, csupán az esetek 20 százalékában indítottak nyomozást, és miközben az üldözési ráta némileg növekedett az előző évekhez képest, amikor az esetek kevesebb mint 15 százaléka végződött a bíróságokon, a bejelentett nemi erőszakok tetteseinek elítélési rátája 'ma kifejezetten alacsonyabb, mint 1965-ben volt', aminek eredményeként 'gyakorlatilag sok elkövető büntetlenséget élvez' ".
Naomi Wolf egy meglehetősen pikáns momentum feltárásával szemlélteti a svéd rendőrség Assange elleni aktivitásának abszurditását. "Az uppsalai nők 2006-ig egy rendkívüli akadállyal szembesültek az igazság keresése során: a város rendőrfőnöke, Göran Lindberg maga is egy sorozat-erőszaktévő volt, akit 2010-ben több mint egy tucat vádpontban találtak bűnösnek, köztük 'súlyos szexuális támadások' elkövetésében. Az egyik áldozat tanúvallomása szerint azt mondták neki, hogy őt a rendőrfőnök erőszakolta meg, és hogy vádat fognak ellene koholni, ha bárkinek is szól az esetről. Lindberg a rendőr-akadémia nemi erőszak elleni szóvivőjeként is szolgált. Az uppsalai rendőri erők, amelyek most Assange ellen nyomoznak, vagy sikertelenül nyomoztak, vagy egyáltalán nem voltak hajlandók nyomozni a szadista erőszaktévő ellen, akivel minden nap együtt dolgoztak" ("Sweden's Other Rape Suspects", Project Syndicate, 2012. augusztus 31.).
2013 első hét hónapjában több mint 1000 svéd nőt erőszakoltak meg muzulmán bevándorlók Stockholmban, közülük 300-an 15 éven aluliak voltak. Egyedül júliusban 149 nemi erőszak vált ismertté a svéd fővárosban. Tavalyhoz képest 16 százalékkal nőtt a bejelentett nemi erőszakok száma, a növekedés jelentős részét a gyermeklányok sérelmére elkövetett erőszakos közösülések adták. A Svéd Bűnmegelőzési Tanács (BRÅ) jelentését idéző közrádió persze mélyen hallgat az elkövetők faji-vallási hovatartozásáról ebben a szélsőbalosok által már régóta túszul ejtett országban. Inkognitóban nyilatkozó rendőrségi és kormányzati források azonban megerősítik, hogy ezek az adatok zömmel muzulmánokat képviselnek, és ráadásul csak a jéghegy csúcsát mutatják: a hivatalos szervek Svédország valós nemierőszak-statisztikáját 400-900 százalékkal magasabbra becsülik. A BRÅ weboldala szerint "az összes szexuális erőszakcselekmény kevesebb mint 10-20 százaléka jut a rendőrség tudomására".
Mára Svédország egy megerőszakolt és erőszak sújtotta országgá vált, amely a nemzetközi összehasonlítás élmezőnyébe tartozik. Az ENSZ Kábítószer és Bűnügyi Hivatalának (UNDC) statisztikája szerint az elkövetett nemi erőszakok száma tekintetében (a dél-afrikai Lesotho után) világviszonylatban a második helyen áll, százezer lakosra 53,2 bejelentett esettel. Ugyanakkor a BRÅ legutóbbi jelentéséből az is kitűnik, hogy a jelenlegi statisztikák ismeretében minden negyedik 16-79 éves svéd nő, életében legalább egyszer, nemi erőszak áldozatává válik. Mindez szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy 2004 és 2012 között, tehát alig nyolc év alatt drámai mértékben, 9 millióról 9,5 millió főre növelte Svédország lakosságát a muzulmán bevándorlók áradata, akik elsősorban olyan országokból érkeztek, mint Afganisztán, Irak és Szomália. Jelenleg már a svédországi csecsemők 16 százaléka harmadik világbeli anyától születik. Tavalyra és idénre mintegy 175 ezer új honfoglalót (politikailag korrekt szóhasználattal: menedékkérőt) prognosztizálnak Svédországban, amely rendkívül magas szám az ország lakosságához viszonyítva, különösen annak tudatában, hogy a foglalkoztatási ráta már jelenleg is csak alig 54 százalékos a bevándorlók körében, miközben a szüleik nélkül érkező migráns fiatalok ellátása, akik az utóbbi két évben több mint ötezren voltak, fejenként és naponta 16 ezer svéd koronába (kb. félmillió forint) kerül a svéd államnak (forrás: Weekendavisen, 2012. május 5.).
Talán mondani sem kell, hogy a svéd média nagyon diszkréten kezeli ezt a témát, és igyekszik elkerülni általában a bevándorlással, különösen a bevándorlás anyagi terhével, mindenekelőtt pedig a bevándorlás és a bűnözés kölcsönhatásával kapcsolatos minden negatív reklámot. A svéd újságíró-szövetség lapjának egyik legutóbbi különszáma több cikkben is teljesen kendőzetlenül azt ecseteli, hogy miként hárítható el az ún. internet-gyűlölet az médiumok honlapjairól. Ha ugyanis lehetőség van a cikkek kommentálására, akkor az olvasók körében általában tömeges igény mutatkozik a bevándorlással foglalkozó anyagok pro és kontra (sokkal inkább kontra) megvitatására is. A téma kezelésében megnyilvánuló hivatalos struccpolitikához híven a médiumok úgy vágják szét a gordiuszi csomót, hogy egyszerűen nem adnak lehetőséget az efféle "rázós" témák kommentálására.
Tragikus társadalom-lélektani paradoxon, hogy az egykor Európa-szerte rettegett viking harcosok svéddé korcsosult utódai hétvégeken egyfajta "nemzeti sportként" fojtják alkoholmámorba frusztrációjukat, amelyet az extrém feminizmus pörölycsapásai alatt szétporladt hagyományos férfiszerepük elvesztése miatt éreznek, ugyanakkor asszonyaikat-lányaikat az országukat elözönlő és ugyanezen feminizmus "vívmányaira" láthatóan nagy ívben tojó muzulmán martalócok szabad prédájának engedve át.
Egyenjogúságukért folytatott harcukban a svéd nők alaposan túllőttek a célon azzal, hogy - mentálisan legalábbis - sikeresen kasztrálták a saját férfijaikat, és így nolens-volens megkönnyítették harmadik világbeli macsó riválisaik térhódítását, akik a svéd társadalomban tátongó erő-vákuumra természetes módon erőszakkal reagáltak, és mostanra kíméletlenül legázoltak mindenkit, mindenekelőtt a "gyöngébb nem" - öntudatlan kollaboránsaikból mindennapos áldozataikká vált - képviselőit, a maguk drasztikus módján téve világossá, hogy noha a svéd nők kétségtelenül erősebbek őshonos férfitársaiknál, náluk azonban mindenképpen gyöngébbek.
"Az erő azt jelenti számomra, hogy a svédeknek rám kell nézniük, a földre kell előttem borulniuk, és meg kell csókolniuk a lábaimat", mondja egy 15 éves fiú Petra Åkessonnak, aki a Malmö városát rettegésben tartó muzulmán tinédzserbandákról készített szociológiai tanulmányt, amelyből kiderült, hogy ezek a fiatalok saját bevallásuk szerint valójában "háborút folytatnak a svédek ellen" ("Vi krigar mot svenskarna", Lunds Egyetem, 2006). Egyébként a svédek körében történelmi-szociológiai okokból szinte már-már járványos népbetegségnek számító és egyértelműen feminista gyökerű Stockholm-szindróma tipikus terméke a világsikert aratott Millennium-ponyvatrilógia is, amely egy vulgárisan androgün külsejű és így a nordikus nőideál szöges ellentétét képviselő "tetovált lány" nagytőke-, kispolgár- és persze náciellenes ámokfutását szublimálja a hegeli értelemben vett abszolútummá. Trockista, férfi (?) létére feminista, legfőképpen pedig nyilvánvalóan etnomazochista szerzője, Stieg Larsson olyan helyként ábrázolja Svédországot, ahol úgymond a "látens fehér felsőbbrendűség az élet minden területén megnyilvánul", a magafajták rosszvoltából Európára szabadított színes bőrű bevándorlók által - mintegy a fehérek civilizációján vett történelmi revánsként - meggyalázott svéd szőkeségek tömegjelensége azonban nem érte el az ingerküszöbét. Érthető. Ha netán ennek szentelte volna a könyvét, akkor a szükséges médiareklám híján biztosan nem lett volna belőle nemzetközi bestseller. Elvégre kit érdekel a svéd nők kálváriája? Legfeljebb egy magyar tévés stábot?
MD 2013. XI. 20-27.

A bionövényekben több a vitamin és az ásványianyag

Ha már többet fizetünk a bio zöldségekért és gyümölcsökért, jó lenne tudni, tényleg jobban járunk-e velük. A viták ellenére biztosnak tűnik, több ásványi anyaghoz és vitaminhoz jutunk, ha biót eszünk.


Fajtától, érettségi állapottól, évjárattól, talajviszonyoktól, a szüretelés időpontjától és sok minden mástól függ, hogy a zöldségek és a gyümölcsök mennyire értékesek szervezetünknek. A szakzsargon szerint eltérő „beltartalmi tulajdonságokkal” rendelkeznek. Kérdés, hogy a beltartalmat tekintve hogy állnak a bionövények a versenyben. A biohívők szerint az ökológiai gazdálkodásban a növény fejlődése a megfelelő ideig tart, ami előnyös a tápanyagok beépülése szempontjából. Ezért az ökoterményekben több tápanyag van, és alacsonyabb nedvességtartalmuk miatt hosszabb ideig tárolhatók. De mit mond erről a tudomány?
2009-ben nagy vihart kavart és a biogazdák nemzetközi tiltakozását is kiváltotta a brit élelmiszer-biztonsági hatóság (Food Standards Agency) tanulmánya, amely szerint bár a biotermények jóval kevesebb növényvédőszer-maradványt tartalmaznak, beltartalmi értékük nem magasabb, mint a többié. Utóbbi állításukat számos eredmény cáfolja.
Ugyanabban az évben zárult például a QLIF (Quality Low Input Food) elnevezésű ötéves európai uniós kutatás, amely több országban kutakodva azt állapította meg, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó termények vitamin- és antioxidáns-tartalma kedvezőbb, mint versenytársaié.
A biókban ráadásul jóval kevesebb nehézfémet és növényvédőszer-maradványt találtak. A projekt részeként a Newcastle-i Egyetem kutatói mintagazdaságukat két részre osztották. Az egyik részben hagyományos, a másikban ökológiai gazdálkodást folytattak, így lehetőségük nyílt a két termesztési módszert azonos talajtani és földrajzi adottságok között összehasonlítani. Az így termesztett biozöldségekben és -gyümölcsökben körülbelül negyven százalékkal több antioxidánst mutattak ki, illetve magasabb volt az ásványianyag- (vas, réz, cink) és C-vitamin-tartalmuk.
Az eredménynek voltak már előzményei. Egy 1993-as tanulmány a bio fejes salátáról, fejes káposztáról, sárgarépáról, spenótról megállapította, hogy magnézium-, foszfor- és vastartalma magasabb, mint a hagyományos terményeké. Többen is mértek magasabb C-vitamin-tartalmat is a bioterményekben (fejes salátában, spenótban, fejes káposztában, paradicsomban és almában). Magyar kutatások pedig a biolevek magasabb ásványianyag-tartalmáról számoltak be.
Úgy tűnik tehát, nem csak hit kérdése, hogy a bionövények fogyasztása egészségesebb. Valóban megérik a pénzüket.
Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 18. számában.

Kevesebbet esznek a magyarok: Újabb európai lista, ahol hátul kullogunk

Magyarországon 0,3 százalékkal nőtt az élelmiszer-kiskereskedelem bevétele a harmadik negyedévben, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva. Ezzel pozitívra fordult a trend, az idei második negyedévben mért mínusz 0,2 százalék után. Idén július-szeptember között hazánkban az élelmiszerek, háztartási vegyiáruk és kozmetikumok átlagára 3,0 százalékkal emelkedett, a múlt évi harmadik negyedévhez képest, ami közel áll a vizsgált huszonegy európai ország 2,8 százalékos átlagához. Ugyanakkor a fogyasztás mennyisége csökkent. Többek között ezt állapítja meg a Nielsen fogyasztói információkat és ismereteket szolgáltató vállalat „Growthreporter” című, negyedévenkénti nemzetközi elemzése.
„Örvendetes, hogy az európai élelmiszer-kiskereskedelem forgalma értékben a második negyedévi átlag 1,2 százalék után most 3,0 százalékkal bővült. De ezt kizárólag annak köszönhetjük, hogy emelkedtek az árak” – mutat rá Jean-Jacques Vandenheede, a Nielsen európai kiskereskedelmi tanácsadási igazgatója. „Elmaradt azonban a mennyiségi növekedés, és ezzel a szigorú ténnyel egész Európa kénytelen szembenézni, ami különösen aggasztó az olyan nagy piacokon, mint az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország. A fogyasztók érzékelhetően nagyobb mennyiséget, mint egy évvel ezelőtt csak a skandináv országokban, Törökországban és Portugáliában vásároltak”.
Fontosnak tartja a Nielsen szakértője, hogy szemmel láthatóan kezd helyreállni a fogyasztók bizalma: „Általában azt tapasztaljuk, hogyha a fogyasztói bizalom változik, akkor két negyedévig tart, amíg hatása érvényesül az eladásoknál is. Így kedvezőbb képet a kiskereskedelmi trendekről várhatóan a jövő évi első negyedévben láthatunk majd”.
A napi fogyasztási cikkekből (élelmiszer, háztartási vegyiáru és kozmetikum) az eladott mennyiség Magyarországgal együtt nyolc európai országban csökkent, negyedéves összehasonlításban. Nálunk a harmadik negyedév során 2,7 százalékkal adtak el az élelmiszerboltokban kevesebb árut; ennél nagyobb mértékű a csökkenés Írországban (-3,9), Szlovákiában (-3,7) és Csehországban (-3,3). Rajtuk kívül 1 százaléknál kisebb mértékben csökkent a mennyiségi forgalom Hollandiában, Lengyelországban, az Egyesült Királyságban és Olaszországban.
Az európai élelmiszer-kiskereskedelem forgalma mennyiséget tekintve a vizsgált országokban átlag 0,2 százalékkal lett kevesebb, ami jóval kedvezőbb a második negyedévben mért 1,5 százalélkos csökkenésnél.
A napi fogyasztási cikkek érték szempontjából mért forgalmának növekedését jelentősen befolyásolja a drágulás mértéke. Ezzel kapcsolatban Jean-Jacques Vandenheede hangsúlyozza: “Európában az átlagárak a görögországi átlag 2,6 százalékos csökkenés és a 7 százalékos törökországi növekedés között változtak. Ebből a szempontból eléggé eltérnek az egyes országok trendjei. Például Törökország mutatóját Portugália követi az átlagárak 4,5 majd az Egyesült Királyság 4 százalékos emelkedésével”.
(vgo)

Áfacsalás a Parlamentben: a legfelső vezetés is tudott róla

Varga Mihály és a Fidesz-frakció is tudott az áfacsalási ügyről – állította Horváth András. A volt adóellenőr végül beszélhetett az ellenzéki képviselőknek. Bemutatott egy olyan dossziét, amelyben konkrét bizonyítékok is vannak, például egy 29 milliárdos nem megfelelően feltárt adócsalásról. Szerinte a csalók mögött az oligarchák állnak. Nem mondta, kik.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és a Fidesz-frakció is tudott az áfacsalások felderítésével kapcsolatos problémákról – állította Horváth András, a NAV egykori dolgozója az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának ellenőrző albizottsága “konzultációs jellegű” ülésén. Az ülés nem lehetett hivatalos, hiszen a Fidesz jelezte, távol marad. Így a napirend elfogadása híján a jobbikos Z. Kárpát Dániel elnöknek nem volt más módja, mint konzultációnak nevezni a nem hivatalos ülést – de legalább meghallgatták az elnököt. A jelen lévő és kérdező ellenzéki képviselők (Boldvai László – MSZP, Vágó Gábor – LMP és a vendégként odalátogató Mesterházy Attila, valamint Ángyán József) annak bizonyítékát látták a vizsgálat korlátozásában, a hallgatásban, hogy a kormánypárt érintett az ügyben.
Horváth András azt mondta, hogy ciklusokon átnyúló problémáról van szó, hiszen a szervezet 2007-es átalakításakor kerültek olyan emberek a meghatározó vezetői posztokra, akik rontották az ellenőrzés hatékonyságát, és olyanokat állítottak félre, akik addig segítették a munkát. Abban reménykedtek, hogy a kormányváltás után ők elkerülnek onnan, de megerősödtek – hangsúlyozta a volt adóellenőr. “Tele van az adóhivatal parkolópályán lévő emberekkel” – közölte, azokkal, akik hozzá hasonló lelkiismerettel próbálták megállítani az adócsalásokat, de vagy elküldték, vagy parkolópályára állították őket: lefokozás után alibifeladatokat adtak nekik.
Felvezetőjében azt mondta, azért van szükség a politikai szintű beavatkozásra, mert rendszerszintű visszaélésekről van szó, amelyek makrogazdasági szinten is problémát okoznak. “A rendszerszintű korrupció feltárására nem elegendő sem a Számvevőszék, sem az Ügyészség, politikai akaratra van szükség” – utalt arra, hogy miért nem él a kormánypártok azon érve, hogy ezt az ügyet nem egy bizottságban kell megvitatni. (Az ülésen többször szóltak arról, hogy az ÁSZ vizsgálhatná az adóhatósági eljárásokat, de nem teszi, és felkérni se tudják erre, hiszen nem határozatképesek).
Horváth András szerint az olajügyek nem értek véget, csak áfalánccsalásokká alakultak át, és ezek teljesen szétziláltak termelési és kereskedelmi szektorokat. “Olyan emberekkel állunk szemben, akiket a háttérben álló oligarchák is támogatnak” – hangsúlyozta, és leszögezte: mindenkinek szüksége van arra, hogy tisztulás álljon be a területen. Két szektort említett, mint az áfacsalásban kiemelten érintett területet: a kiskereskedelem mellett – ahol multinacionális cégek és magyar tulajdonú láncok is érintettek – az exportvállalatokét. Utóbbiaknál kiutalás előtti ellenőrzés nélkül utalják át az áfát a cégeknek.
A konkrétumokat firtató kérdésekre válaszul az adóellenőr egy nála lévő zöld dossziét mutatott fel, mondván: ebben vannak a bizonyítékok. Ezek adótitkokat tartalmaznak, de akár egy zárt bizottsági ülésen, akár az ügyészségnek a nyomozáshoz, vagy a számvevőknek a vizsgálathoz átadja azt. Ebben – mondta – egy 29 milliárdos feltáratlan gabonakereskedelemmel kapcsolatos áfalánccsalás szerepel, illetve olyan céges adatok, amelyek megmutatják, az élelmiszeriparban milyen csalások folytak 2011 és 2013 között.
Horváth András hangsúlyozta: az adóhivatalon belül az ellenőrzési főosztály vezetőjéhez és az illetékes elnökhelyetteshez ment el felvetéseivel. Tagja volt annak a munkacsoportnak, amely a lánccsalások felderítésére dolgozott ki új módszereket, de hamar jelezték neki: nem kerülheti meg a szolgálati utat. Ez után fordult Rogán Antalhoz, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnökéhez (jelenleg a Fidesz-frakció vezetőjéhez) is. Egy év múltán – amikor nem történt semmi – megkereste Révész Máriusz képviselőt (Fidesz), és őt arra kérte, észrevételeit jutassa el Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági és Lázár János miniszterelnökségi államtitkárhoz is. (Az NGM tagadta, hogy ez az írás eljutott volna az államtitkárhoz). Utalt arra, hogy más kollegája fordult a szaktárca helyettes államtitkárához is hasonló ügyben, és azt mondta: Varga Mihályhoz is eljutottak hasonló információk, sőt a Fidesz-frakció is tárgyalt az ügyről 2011-ben.
(NOL)