2013. január 16., szerda

Négy évre börtönbe küldik az osztrák EP-képviselőt -- Szegedi lesz a következő?

Első fokon négy év börtönbüntetésre ítéltek Ausztriában hétfőn egy volt osztrák európai parlamenti képviselőt megvesztegethetőség miatt. A bíróság bizonyítottnak találta, hogy Ernst Strasser, az Osztrák Néppárt (ÖVP) EP-képviselőjeként ígéretet tett magukat lobbistáknak kiadó újságíróknak arra, hogy pénzért módosításokat javasol bizonyos európai uniós jogszabályokhoz. A vád szerint Strasser évi százezer euró ellentételezésért vállalta, hogy fellép a módosítások érdekében. Az összeg kifizetése nem történt meg, de a vádhatóság érvelése szerint a büntethetőség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy ténylegesen fogadott-e el pénzt a politikus. És feltételezhetjük, hogy korábban voltak már megvalósult üzletek is… 
Ez a téma külön érdekes nekünk magyaroknak és nemzeti radikálisoknak, mert van egy hasonló EP-képviselőnk. Illetve csak volt. Az előzmények ismertek: Szegedi Csanád elárulta a nemzet ügyét, Paulusból Saulus lett, a cionizmus leggusztustalanabb szószólója – ha egyáltalán komolyan gondolta valaha is azt, amit korábban hirdetett. Ráadásul az ízléstelen váltás után az is kiderült róla, hogy egy igazi politikusbűnöző: számlákkal trükközik, közpénzeket ajánl fel magáncélokra, visszaél a szakértői keretével.
Van hasonlóság a két ügy között, de sajnos különbség is. Mint az decemberben kiderült, a magyarországi ügyészség nyomozásra sem hajlandó az Ambrus Zoltán felé tett megvesztegetési kísérlet kapcsán, a jobbikos Kulcsár Gergely képviselőtársammal tett feljelentést jogorvoslati lehetőség nélkül elutasították. A döntés szomorú, de nem lepődhettünk meg, a politikusbűnözők vétkeinek eltussolása rutinszerű az ügyészség részéről. Szintén fontos különbség a magyar és az osztrák jogrend között, hogy amíg Ausztriában már a korrupció előkészülete is büntetendő, addig nálunk a politikusmaffiának sikerült elintéznie, hogy ne lehessen őket emiatt felelősségre vonni. Ez egyébként ellentétes az uniós joggal is. Sajnálatos a magyar „igazságszolgáltatás” hozzáállása az ügyhöz, de az előzmények alapján bízom benne, hogy tőlünk nyugatra sokkal komolyabban veszik az ilyen ügyeket és az Európai Csalásellenes Hivatalnál (OLAF) november végén tett bejelentésem eredményes lesz. A fejlemények megismerése érdekében fel fogom venni velük a kapcsolatot a napokban! 
A Hivatal jelentése szerint 2011-ben 691 millió euró – több, mint 200 milliárd forint – került visszafizettetésre, a tagállamok bíróságai összesen 511 év börtönbüntetést szabtak ki. A bejelentések alapján elindult 178 ügyből 144 eset vezetett érdemi vizsgálat lefolytatásához. A közelmúltban pedig egészen nagy kutyát fogtak: az óriási hatalmú Európai Bizottság egyik tagjának kellett távoznia korrupció gyanúja miatt. Kíváncsi lennek, hogy a nagy elszámoltatás ígéretével indult Fidesz-kormánynak hány államtól ellopott forintot sikerült visszaszereznie az utóbbi években – persze azon sem lepődnék meg, ha egyetlenegyet sem.
Sokakkal együtt őszintén hiszem, hogy a bűnözők elszámoltatása a nemzeti oldalnak elemi érdeke. Az ilyen esetekben magunkkal szemben sokkal kritikusabban kell eljárnunk; Szegedi Jobbikból való távozásával nem ért véget a történet, felellőségre kell vonni a tetteiért! Nem véletlen, hogy most csendben meglapul, amíg a vihar „dühöng”, de ne legyen kétsége a Jobbik-katonáknak, akkor fog támadni, amikor a legjobban sebezhető lesz a párt. Ezért kellene megelőzni és közösen eltiporni, amíg még lehet. 
dr. Lenhardt Balázs
nemzeti radikális országgyűlési képviselő

Pert nyert a keresztje miatt elbocsátott nő, Hárman viszont vesztettek

Megnyerte a strasbourgi emberi jogi bíróságon indított perét Nadia Eweida, akit a British Airways brit légitársaság azért akart elbocsátani, mert keresztet viselt a nyakában – írja a BBC. Három, hasonló ügyben Strasbourghoz forduló sorstársa viszont vesztett.
A 61 éves, kopt keresztény Naida Eweida ügye 2006 szeptemberében kezdődött, amikor hazaküldték, mert látható módon viselte nyakában kis ezüstkeresztjét, a cég vezetése kérésének ellenére. A BA 2007 februárjában módosította az egyenruha viselésére vonatkozó szabályozást, ekkor a nőt adminisztratív munkakörbe vették vissza, addig azonban nem dolgozott.
Az asszony viszont bírósághoz fordult, mivel szerinte a légitársaság megsértette az Európai Emberi Jogi Egyezmény 9. és 14. cikkelyét, amelyek megtiltják a vallási megkülönböztetést, valamint elismerik a szólás- és vallásszabadságot. A hölgy hazájában végigjárta a bíróságokat, de mindegyik pert elvesztette, mivel a munkaügyi bíróságtól a Legfelsőbb Bíróságig mindenhol úgy ítélték meg, hogy a nőnek nincs joga viselni a keresztet a társaság kérésének ellenére, mivel az hitének nem központi része – azaz a keresztényeknek nem kötelező keresztet viselniük.
A strasbourgi emberi jogi bíróság viszont most kimondta, hogy a BA szabályozása diszkriminatív volt, s az új szabályozás is mutatja, hogy annak nem volt központi jelentősége. David Cameron brit miniszterelnök üdvözölte a döntést. A per tétje az volt, hogy viselhetnek-e az emberek a munkahelyükön vallási jelképeket.
Ugyanakkor Naida mellett még másik három is Strasbourghoz fordult, hasonló okokból. Ők viszont elvesztették a pert. Shirley Chaplint ugyancsak arra kérték munkahelyén (Royal Devon and Exeter Foundation NHS Trust), ne viseljen keresztet a nyakában. A kórház biztonsági szabályokra hivatkozott: ha egy beteg megragadja a nyakláncot, az megsértheti viselőjét. Chaplin asszony azonban harminc éve viseli a nyakláncot probléma nélkül. Végül Chaplint adminisztratív munkakörbe helyezték. A munkaügyi bíróságok az ő érvelését is elutasították, ahogy most az emberi jogi bíróság is. Az asszony egyébként 2012-ben a nyugdíjba vonulást választotta.
Lillian Ladele az londoni Islington Borough önkormányzatának dolgozott, és vallási meggyőződésére hivatkozva elutasította, hogy összeadjon azonos nemű párokat, a „civil párkapcsolat” 2004-es állami bevezetése után. Ladele otthagyta munkahelyét, és egy rugalmasabb munkát talált, ahol nem volt probléma vallásos meggyőződése. A bíróságon ugyanakkor azzal érvelt, hogy szembeállították vallási meggyőződését a munkájával, és homofóbnak nevezték. 2008 januárjában a munkaügyi bíróság a javára döntött. Az év decemberében azonban a munkaügyi feljebbviteli bíróság, megváltoztatta az ítéletet, amit a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyott. Ladele ezután fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, ami ellene döntött.
Gary McFarlane-t azért bocsátotta el a munkahelye, a Relate Avon, mert a munkáltató szerint elutasította, hogy azonos nemű pároknak is nyújtson szexuális terápiát. A férfit 2007 októberében függesztették fel, és 2008 márciusában bocsátották el. A Charity Christian Concern nevű szervezet ugyanakkor azt állítja: a terapeuta csupán annyit mondott feletteseinek, hogy ha ilyen esettel lesz dolguk, szeretné megbeszélni velük. McFarlane pert indított, és mint az előző ügyekben is, ő is elvesztette azokat – most az emberi jogi bíróság is munkáltatójának adott igazat.
Magyar Kurír (szg)

ROSSZ CSONT, JÓ CSONT

Az 50 év feletti korosztályban a gyenge csontozat miatti csonttörések azokban az országokban is gyakoriak, ahol sok kálciumot fogyasztanak mesterséges adagolás formában. A csontok kálciumtartalma ugyanis nincs egyenes arányban azok erősségével, hiszen egy tucatnyi különböző ásványokból épülnek fel és ha ezek közül túl nagy arányba kerül a kálcium, a csontok törékenyebbé válnak. Fontos tehát, hogy egy változatos étrenddel biztosítsuk az ásványianyag szükségletünket.

A csonterősség gyengítésén kívül, a túlzott vagy nem megfelelő kálcium bevitel számos más problémát fokozhat vagy okozhat (korai öregedés, alzheimer kór, szív és érrendszeri betegségek, fog- és fogínybetegségek, elhízás és diabétesz, cellulitisz, epekő, vesekő, stb). Tovább komplikálja a helyzetet, hogy a nem-kívánt helyeken lerakódott kálcium az immunrendszer ellen egyfajta pajzsot képez, ami által otthont nyújt a szervezetbe került nehézfémek és egyéb mérgező anyagok. Ha már kialakul egy ilyen, az immunrendszer számára alig megközelíthető kapszula bennünk, egyéb vírusok, baktériumok és gombák is szívesen megtelepednek ott.

Szervezetünk akkor tudja optimálisan hasznosítani a bevitt kálciumot, ha az növényi eredetű. Ilyenek persze a tejtermékek, de a leveles zöldségfélék és fűfélék is, amik ráadásul vasat, magnéziumot, C-vitamint és B-vitaminokat is tartalmaznak. Kiváló kálcium források még a mandula, a mogyoró, a zeller, az avokádó, a karfiol, a hagyma, a zöldbab, a feketebab, a csicseriborsó, a tofu és a szezámmag. A kálcium mellett nagyon fontos a D- és K-vitamin biztosítása: a D-vitamin szükséges ahhoz, hogy a kálcium beépülhessen a szervezetbe, a K-vitamin pedig biztosítja, hogy a felszívódott kálcium a csontokhoz kötődjön és nem például az érfalakra vagy a vesébe. A D-vitamin forrásai a napsütés és, napfény hiányában, a halmáj olajak, májas ételek, tojás, tejtermékek vagy a mesterséges adagolás. A K-vitamin forrásai pedig a brokkoli, fejes saláta, káposzta, paraj, tejtermékek, méz, virágpor, méhpempő, májas ételek vagy a mesterséges adagolás.

Mindemellett, ha megőrizni kívánjuk csontjaink erősségét, végezzünk rendszeresen megfelelő testmozgást (de ne vigyük ezt sem túlzásba 45 éves kor felett), mint például a séta, úszás, kocogás vagy biciklizés és gondoskodjunk elegendő alvásról.


Szélvéső

Gazdag István: A cionizmus patológiája

„A palesztinok két lábon járó állatok. Alig emberek, én mondom!” Amikor 1982. június 25-én Menahem Begin ezekre a szavakra ragadtatta magát a Kneszetben, képviselőtársai lelkesen megtapsolták ítéletének helytállóságát. Távolról sem ő volt azonban az első izraeli vezető, aki ilyen drasztikus formában adott hangot a meghódított ország őslakosai iránti megvetésének.
Chaim Weizmann, a szentföldi latorállam első elnöke például kijelentette: „A britek azt mondták nekünk, hogy néhány százezer néger van itt, és nincs semmi értékük” (idézi Arthur Ruppin, The Central Zionist Archives in Jerusalem, Office of Arthur Ruppin, S55, személyes iratok A107). Zsidó telepesekhez intézve szavait, Jichak Samir miniszterelnök ugyancsak eklatáns bizonyítékát adta a „másság” iránti averziójának: „A palesztinokat eltapossuk, mint a sáskákat..., a fejüket sziklákon és falakon zúzzuk szét” (The New York Times, 1988. április 1.). Ehud Barak miniszterelnökként már több mint egy évtizede arra figyelmeztette az izraeli lakosságot, hogy „a palesztinok olyanok mint a krokodilok, minél több húst adunk nekik, annál többet akarnak” (Jerusalem Post, 2000. augusztus 30.). Úgy tűnik, Ovadia Joszef szefárd főrabbi sem zavartatta magát emberiességi megfontolásoktól, amikor Ábrahámban rokon testvéreiről kijelentette: „Az Isteni Név sújtson le büntetéssel az arabok fejére, térítse el a magjukat (sic) és pusztítsa el őket! Nem szabad megszánni őket! Örömmel kell rakétákat lőnünk rájuk, és ki kell irtanunk őket. Gonosztevők és átkozottak ők! (2001. április 12.). Jahve egy másik szolgálója, Jichak Ginsburg a maga részéről azt állítja, hogy „a zsidó vér és a gojok vére nem ugyanaz”, és hogy „ölni nem bűn, ha az áldozatok nem zsidók” (Jerusalem Post, 1989. június 19.). Avigdor Lieberman külügyminiszter 2009-ben egyenesen azt javasolta, hogy Gázával ugyanazt kell tenni, mint „amit az USA tett Japánban a második világháború végén”, más szóval atombombát kell ledobni rá. Ami pedig Eli Jisai jelenlegi belügyminisztert illeti, aki valóságos hajtóvadászatot folytat „az Ígéret földjére” bevándorolt afrikaiakra, ő egyáltalán nem rejti véka alá, hogy „minden eszközt fel fog használni az idegenek kiűzésére, mert Izrael a fehér embereké!” (Maariv, 2012. június 3.). A fajtisztaság követelménye nem emlékeztet valamire?
Illuzórikus lenne azt hinni, hogy Izraelben az idegengyűlölet csak néhány politikai vezetőre vagy vallási fanatikusra korlátozódik. Amint azt a Ha’aretz napilap által októberben közzétett (és lapunkban is ismertetett) egyik felmérés is megerősíti, a zsidó állam minden szintjén elterjedt ez a jelenség. Az izraeli zsidók 42 százaléka nem hajlandó egyazon épületben lakni arabokkal, és azt sem akarja, hogy gyermekeinek arab iskolatársai legyenek. 33 százalékuk a szavazati joguktól is megfosztaná arab polgártársait, 74 százalékuk egyetért azzal, hogy Ciszjordániában az arabok és a zsidók külön utakon közlekedjenek, 58 százalékuk pedig tudatában van ugyan annak, hogy az arabokkal szemben apartheid rendszer van érvényben, de mégis támogatja azt (Ha’aretz, 2012. október 23.).
Az Izrael kapcsán USrael által erőltetett eddigi struccpolitika ellenére világosan látható, hogy ami ott történik, az egyáltalán nem egy alkalmi vagy egy kisebbségre korlátozott rasszizmus, mint a nyugati országok esetében, hanem a cionista vezetők által propagált ideológia módszeres alkalmazása, és mint ilyen, az egész politikai és oktatási rendszer lényege. Az izraeli oktatási rendszer már gyermekkortól a szegregációt favorizálja, és arról igyekszik meggyőzni a zsidó nebulókat (a jelek szerint sikerrel), hogy ők a „kiválasztott néphez” tartoznak és az antiszemitizmus örökös áldozatai, de a „világ legerkölcsösebb hadserege” vigyáz rájuk.
Nurit Peled-Elhanan, aki összehasonlító irodalmat oktat a jeruzsálemi Héber Egyetemen, az ideológia és a propaganda oktatásban betöltött szerepét vizsgálva megállapította, hogy „az izraeli tankönyvek megfelelnek a rasszista diskurzus egyszerre verbális és vizuális összes kategóriájának”. Eklatánsan példázza ezt a fajta szemléletmódot a Derekh Erekh (Az értékek útja) nevet viselő új egyetemi oktatási program, amely kertelés nélkül deklarálja, hogy „az arab fiatalemberek és a zsidó fiatal nők közötti kapcsolatok fenyegetést jelentenek az ország zsidó többségére nézve”. Hamisítatlan rasszista agymosás folyik az izraeli iskolákban, amelyekben egyrészt a palesztinokat nem emberi lényekként, hanem kezelendő „problémaként” ábrázolják (magát a „palesztin” szót sohasem használják), és archaikus, törzsi szokásokat követő primitív lényeknek állítják be őket, akik mindig „ellenségesek”, „agresszorok” vagy „terroristák”, másrészt a rezsimet „ostromlott várként” dicsőítik, amelyre éppen ezért nem érvényesek a nemzetközi jog szabályai.
Eva Illouz szociológus szerint még az igazságügyi szervek sem mentesek az fajgyűlölettől: „Az izraeli arabok persze állampolgárok, de az állampolgárságuk csak egyszerű adminisztratív tény, nem pedig egy aktív részvételi forma Izrael kultúrájában, politikájában és gazdaságában (Le Monde, 2012. november 4.). Izrael „alaptörvénye” - az ország területi határát rögzítő alkotmány híján - proklamálja, hogy zsidó államról van szó. Az új törvény, amelyet Netanjahu és Lieberman akar elfogadtatni, arra fog kötelezni minden izraeli állampolgárt, legyen bár keresztény, muzulmán vagy ateista, hogy kitoloncolás terhe mellett tegyen hűségesküt az állam zsidó jellegére.
Valójában ez a teokrácia és a demokrácia vadházassága, szalonképesnek aligha mondható „zabigyerekekkel”: az izraeli személyi igazolványban feltüntetik, hogy a birtokosa zsidó vagy arab; egyedül a zsidó vallásos házasságnak van anyakönyvi értéke, a más vallási rítus szerinti házasság csak „elismert”; az igazságszolgáltatás diszkriminál az elkövető faji/etnikai jellege alapján, vagyis egy izraeli palesztin rendszerint súlyosabb büntetést kap, mint egy zsidó; a földterület alig két százaléka van izraeli palesztinok kezében, mert egy törvény felhatalmazza a Zsidó Ügynökséget, hogy megakadályozza a földek eladását nem zsidóknak stb.
Ahogyan Amnon Be’eri Sulitzeanu, az izraeli arabok és zsidók egyenlőségéért küzdő egyik szervezet társigazgatója írja, „2010-ben majdnem teljes a zsidók és arabok közötti szegregáció Izraelben. Számunkra, akik itt élünk, ez magától értetődő dolog” (Ha’aretz, 2010. október 29.). A Human Rights Watch 2010. decemberi jelentése ismételten megerősíti, hogy „a palesztinok szisztematikus diszkrimináció áldozatai fajuk, etnikai és nemzeti eredetük miatt, amelynek következtében megfosztják őket villamosságtól, víztől, utaktól és iskoláktól, miközben a szomszédos zsidó telepesek élvezik mindezeket a közszolgáltatásokat”. A 2011 novemberében Fokvárosban összeült Russel Bíróság Palesztináért - amely eminens nemzetközi jogászokat tömörített abból a célból, hogy megítéljék, Izraelben apartheid rendszer van vagy sem - arra a következtetésre jutott, hogy „Izrael a palesztin népet egy intézményesített uralmi rendszernek veti alá, amely a nemzetközi jog értelmében apartheidnek minősül. Ez a diszkriminációs rezsim változó formákkal és intenzitással nyilvánul meg a palesztinok eltérő kategóriáival szemben, a lakóhelyüktől függően. Izrael palesztin állampolgárai, noha szavazati joguk van, az izraeli jog szerint nem képezik a zsidó nemzet részét, következésképpen meg vannak fosztva a zsidó nemzetiségből eredő előnyöktől, és az elismert emberi jogok széles skáláját érintő szisztematikus megkülönböztetésnek vannak alávetve.”
Vége-hossza sincs a palesztin őslakosokat hátrányosan megkülönböztető izraeli intézkedések sorának. Egyes utak használatát megtiltották a nem zsidók számára, ugyanakkor megalázó közúti ellenőrzésekkel is korlátozzák a forgalmat. A B’Tselem békeközpont 2008-ban 459 útakadályt és 66 ellenőrző pontot tartott számon Ciszjordániában. Az ún. Távollét törvénye lehetővé teszi az elüldözött arabok házainak kisajátítását. A palesztin területeket megfosztják az ivóvíztől, amelyből napi 70 liter jár egy palesztinnak, 300 liter egy zsidónak. Az izraeli belső elhárítás (Sahak) „megszűri” az arab diákokat, hogy kizárhatók legyenek az egyetemekről. A nemzetközi (és az izraeli) jog szerint törvénytelen módon bebörtönöznek kiskorúakat kődobálás vádjával, miközben a 2011-ben életbe léptetett, sztálinista ihletésű „bojkottellenes” törvény megtiltja az izraeli politika bírálatát, és így tovább ...
Izraelben „az idén huszonöt rasszista törvénytervezetet nyújtottak be, és tíznél többet meg is szavaztak, de alig egy maréknyi zsidó állampolgár ment ki tüntetni az utcára. Több mint háromszáz jogellenesen bebörtönzött személy folytatott teljes éhségsztrájkot két hónapon keresztül, és alig egy maréknyi zsidó állampolgár tüntetett. Gyermekek ezrei nem járnak iskolába Kelet-Jeruzsálemben, mert a zsidó oktatási miniszter nem nyitja meg az osztályokat előttük, és mert a rasszista állampolgársági törvény sehonnai állampolgárokká változtatta őket, és senki nem megy ki tüntetni. Családokat választanak szét, lakosokat toloncolnak ki, földeket sajátítanak ki, gyermekeket ágyukból rángatnak ki és kegyetlen vallatásnak vetnek alá, családokat dobnak ki házaikból az utcára, farmereket kínoznak meg kipát viselő vadállatok a hadsereg védelme alatt és a kormány parancsára - és alig néhányan mennek ki tüntetni az utcára. Íme a cionista mozgalom sikerének csúcsa. Izrael Állam, amelyet hivatalosan apartheid államnak nyilvánítottak, azáltal különbözteti meg magát, ami mindig is a rasszizmus legtipikusabb módszere volt: az emberi lények osztályozásával.” Mindezt nem egy megrögzött antiszemita mondja, hanem a már említett Nurit Peled-Elhanan (részlet 2012. június 9-i beszédéből), akinek a 14 éves lánya egy palesztin öngyilkos merénylet során vesztette életét.
Miközben tehát Izrael zsidó lakosait - az előbbiek szerint - többnyire hidegen hagyja a palesztin honfitársaikat sújtó mindennapos államhatalmi atrocitások és vegzatúrák ténye, addig nálunk egy teljesen félreértett és szándékosan félremagyarázott mondat - tehát puszta szavak, nem pedig konkrét tettek - hatására tízezrek mozdulnak meg, sőt létrejön az ad hoc politikai nagykoalíció a „szélsőségesek” karanténba zárása végett és egyes paranoiás agyakban vizionált nácizmus/fasizmus rémképe ellen. Ha az alkalomra teljes létszámban összekolompolt hitfelekezet valóban a fasizmus ellen akart volna tüntetni, akkor a Kossuth tér helyett inkább a Fullánk utcába kellett volna menniük. Valódi fasizmus ugyanis már csak Izraelben létezik, hiszen három fő jellegzetessége: a nacionalizmus, az autoritarizmus és az etnocentrizmus tökéletesen passzol a cionista rezsimre, amely külügyminisztere, Avigdor Lieberman szerint egy „etnikailag homogén” állam létrehozására törekszik (Le Monde, 2010. szeptember 19.)
1948. december 4-én az USA-ba látogató Menahem Begin személye elleni tiltakozásul 26 amerikai zsidó személyiség (köztük Albert Einstein) levelet küld a New York Timesnak. Ebben Begin pártját úgy mutatják be, mint amely „nagyon közel áll a náci és fasiszta pártokhoz ... tagságát a volt Irgun Cvai Leumi palesztinai szélsőjobboldali soviniszta terrorszervezet adja ... a zsidó közösségen belül az ultranacionalizmus, a vallási miszticizmus és a faji felsőbbrendűség keverékét prédikálják ... terroruralmat honosítottak meg ... egy ’vezérállam’ (Leader State) létrehozása céljából. (...) A múltbéli tetteikből megítélhetjük, hogy mit lehet várni tőlük a jövőben.”
2001. december 14-én Németh Sándor, a Hit Gyülekezete guruja imigyen hirdet igét Hetek c. lapjukban: „Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Izraelnek az állami, politikai jelentősége mellett teológiai és szellemi jelentősége is egyedülálló. (...) Mi - sokakkal együtt - Izraelt a jövő kulcsának tartjuk. Azok, akik az isteni és jó oldalra akarnak állni, azoknak a sötétség idejében Izrael és a zsidó nép mellé kell állniuk.”
2012. december 2-án valójában egy keresztény cionista erődemonstráció zajlott Budapesten az Einstein és társai által anno megjósolt, Begin és követői által pedig időközben létrehozott „vezérállam” melletti szimpátia kinyilvánítására. Potenciális hazai kollaboránsainak tömege és fanatizmusa láttán minden okunk megvan aggódni, felháborodni vagy akár rettegni.
MD 2013. I. 9-16.

Alföldi Géza: Üzenem


Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül... 

Bár ma még csak káromkodni hajt is
a tehetetlen, meddő akarat,
megmozgatja a nehéz hidakat is
az ár ereje, ha gátja szakad.

Pedig egyszer ez is bekövetkezik,
elsodor megfontolást, józan okot
a megalázott szívben égiglobbant harag.
S a legény, ki eddig dallal szórakozott

a virágban terhes réteken,
a gazda, aki izzadva kapált,
az asszony, aki kenyeret dagaszt:
eljön kiosztani a megérdemelt halált!

Egyszer minden mocskos patkányra
rászakad az örök rémület,
s ti, akik ma mégis rajtunk rágtok,
tudjátok meg: nincs könyörület! ... 

Kérges markunk ököllé duzzad,
fáradt szemünk mintha villám volna,
s megismeri büszke úrmagunkat,
kifosztott fajtánk minden árulója.

Rabszolgasors – Élmunkások a mai világban

Szerző:
'A komissiózás, a raktározás egyik legnagyobb élőmunka igényű feladata' - A fotó - illusztráció

- Portré egy magyar munkáscsaládról -

Nemrégen egy előadáson azt hallottam; mivel Magyarországon már nem létezik munkásosztály, – ezért nincsenek már élmunkások sem. – Nos, ezt megcáfolom. Én ismerek élmunkásokat, – kapásból kettőt is. Olyan emberek ők, (férfi és nő, – egy pár). – akiknek a munka becsülete, a saját becsületüket jelenti.

Jól dolgozni alapvető kérdés számukra, – még akkor is, ha nem igazán fizetik meg. A lelkiismeretes munka – úgy tartják, – elsősorban tisztesség és becsület kérdése, – és csak másodsorban lehet fontos a pénz.

1. Dermesztő hajnal…

Még sötét van, de azért jól lehet látni, mert az éjjel friss hó esett. Tímea és Zoltán egyszerre kelnek, nem sokkal 4 óra után. A nagyobbik gyerek is kel velük, mert mindhárman egy vállalatnál dolgoznak. A kisebbik gyerek viszont még szundít egy kicsit. Neki elég 6-kor ébredni, iskolába jár, nemsokára érettségizik.
A kis ház kihűlt az éjjel, de nem gyújt be senki, minek is, ha mindenki elmegy? A konyhában viszont jó meleg van. Nemsokára szörcsögve lejön a kávé, mellé elfüstölög majd az első cigaretta is.
Zoltánnak és nagyfiúnak, (bár ő régen nem gyerek, hisz’ már leérettségizett), most külön munkája is akad. A kapuból és a ház elől el kell tolni a havat, hogy el tudjanak indulni a munkába.
Kemény hideg van. De egy-kettőre kimelegszenek. Szabad a kijárat. Az autó bár nyögdécsel, de azért beindul. Öt óra előtt néhány perccel, havas kerékpárokat tolva befut a két kolléga is, akikkel szintén egy helyen dolgoznak. De mindnyájan egy autóval mennek munkába, hogy megosszák a benzinköltséget. A munkáltató persze nem állja az utat.
A villanyokat eloltják, az autó kitolat, – ajtók csapódnak és elindulnak munkába mind az öten, egy Pest melletti logisztikai központba. Hajszálpontosan 5.05.-kor. És remélik, hogy nem akadnak el a friss hóban, míg ki nem érnek a 4-es útra.

2. A nagy hajtás

Dermesztő hajnalAz autó benzinköltsége egy hónapra oda-vissza, minimum 40 ezer forint. De mivel az 5 utas összedobja ezt a pénzt, így azért nem nagy megterhelés. – Ha vonattal ingáznának a munkahelyükre, mely majdnem 50 kilométerre van, – csak fejenként minimum 30 ezer forint lenne a bérlet. Nem beszélve a gyaloglásról, a vasút zsúfoltságáról (és rendszeres késésekről), a plusz buszozásról. A hajnali munkásvonatok nem éppen a kényelmükről híresek. Bár az új vasúti kocsik némileg azért javítottak e helyzeten, ha van ülőhely. De 50 percet állni munka előtt és után, nem kellemes, pláne akkor nem, ha az egész munkaidejét 8-12, és olykor ünnepek előtt 16 órát, szaladgálással, s árupakolással tölti az ember.
Ahogy beérnek a munkahelyükre, egy multinacionális áruházlánc hatalmas raktártelepére, kiszállván az autóból, szétszélednek, mindenki igyekszik a saját helyére. A “gyerek” megy irodai munkára, a számítógépek mellé, hiszen erre taníttatták a szülei, Tímea és Zoltán viszont nehéz fizikai munkát végeznek, amit úgy hívnak; “komissiózás”.
A hivatalos megfogalmazások szerint:
“A komissiózás, a raktározás egyik legnagyobb élőmunka igényű feladata. Ennek során a raktárban tárolt áruválasztékból, az egyes vevői megrendeléseknek megfelelő összetételű és mennyiségű áruválaszték kerül összeállításra.
A komissiózás a legszorosabb kapcsolatban áll a raktározás ellátási funkciójával, így a folyamat lebonyolításának minősége alapvetően meghatározza a raktár minőségi teljesítési színvonalát a vevő felé. A komissiózás a gépesítési és automatizálási eredmények ellenére a legtöbb élőmunka ráfordítást igényli.”
Vagyis teljesen nem lehet gépesíteni, ezért mind a szemet, mind a memóriát és az agyat használva kell összeállítani a kért árukat, a megfelelő mennyiségben és a megfelelő címre. Mindezt persze a lehető leggyorsabban, hiszen, ahogy mondani szokták, “Már a tegnap is későn van!” – A nehéz csomagok, dobozok kiválasztása, raklapra pakolása, és a megfelelő átvevő helyre való szállítása, a lehető legrövidebb idő alatt, – egy olyan versenyfutáshoz hasonlítható, amelyben súlyokat, nehezékeket is kell cipelni, le és felrakni, sőt, futva szállítani.
Na, ez a “komissiózás”. Tímea és Zoltán, mint egy elválaszthatatlan pár, egy munkacsapatot is alkotnak, és saját magukat nem kímélve rohamtempóban végzik a feladatukat. Éspedig azért, hogy a vevők elégedettek legyenek, az áru mihamarabb eljusson hozzájuk. No és azért, mert ez a komissiózás lényege, – és ők a tudásukhoz és erejükhöz mérten a legjobban akarják a feladatukat elvégezni. Ez számukra presztízs kérdés.
A “gyerek” mikor először jött velük az iskola elvégzése után a céghez dolgozni, – nem akarta elhinni, hogy Tímea és Zoltán azok az “előmunkások”, akikhez a teljesítményéhez minden elvárást hozzáigazítanak a munkahelyi elöljárók. Mondván, ha ők  ennyi és ennyi raklapot képesek összeállítani 12 óra alatt, – akkor a többieknek is legalább a ennek a 2/3-át meg kell tudni csinálni. Csak akkor hitte el  a gyerek, hogy ez így van, amikor elvitték őt a munkahelyi teljesítmény tábla elé, s látta hogy saját édesanyja neve van a legfelül. Mint a legeredményesebb komissiós dolgozóé.

3. És mindezt mennyiért?

Mindehhez képest a fizetésük ugyanannyi, mint a többi munkásé, sőt van olyan komissiós, (csókos) akinél jóval kevesebbet keresnek. De szólni persze nem lehet, – mert akármilyen jó munkás az ember, könnyen mondhatják azt neki; “Nem kötelező itt dolgozni! Holnap már nem is kell jönni!” – Hiszen minden melós helyére akár 10 jelentkező is akad.
Bár azért nem mindegy az, hogy az a munkás milyen. Ha kissé buta és kissé lassú, nem fogja megállni a helyét ebben a közegben. Mert itt élénk agyra, jó memóriára, és erős fizikumra van szükség. És nagyon mozgékony testalkatra.
Olyan alkatúak ezek a munkások, mint a sportolók. Vagy mint a katonák. Képesek egész nap sietni, sokszor futni, cipekedni, emelni… igen, olyan ez, mint a mindennapi csata, a munka, a megélhetés, és a saját önbecsülésük frontján. Igen, a becsület is fontos! Mert szerintük rosszul dolgozni becstelenség, akárki is a főnök. nagyon jól tudják, hogy kizsákmányolják őket, – de a munka az munka. Azzal játszani, szórakozni nem lehet. A munka becsülete önmagáért van, ehhez semmiféle nagyfőnöknek semmi köze.
Ezért hát, nagyjából meg is becsülik őket, – azért írom, hogy csak nagyjából, mert azért a kapitalista multi munkaadó, – nem egy emberbaráti intézmény. A komissiósok csak 4 órára vannak bejelentve, fizetésük átlagban 80 ezer forint, nagyon jó hónapban talán 100, de ez ritka.
A munkaidő heti 6 nap. Napi 10 óra átlagban. Ha 8-at dolgoznak, az “Kész Hawaii”, ahogy mondják. Inkább 10-12, olykor 14, vagy 16 óra. Főleg ünnepek előtt.
Tiltakozni a fáradtságra hivatkozva nem lehet, betegállományt nem fizetnek, s az elbocsájtás réme örök pallosként függ a fejük fölött.

4. Rabszolgasors…

Még nincsenek 40 évesek, de már mindkettőjüknek volt egészségügyi problémája a munkájukból adódóan. A felfázás állandó, – a hűtőházban mindig hideg van. Lemerevedett derék, a láb kidagadt erei, nagyon komoly izomhúzódások… és az egyre gyakoribb, egyre erősebb mindent elsöprő fizikai kimerültség a túlterheléstől. Mikor barátok figyelmeztetik őket kicsit talán lassíthatnának a tempón, a válasz egyértelmű: “Nem lehet.” Sem az elbocsájtás veszélye, – de a becsület miatt sem.
És az életük anyagi megterhelése egyre csak nő. Akármennyit dolgoznak, – nem elég a pénz, sohasem. Szeptemberben nem tudtak könyvet venni a középiskolába a kisebbik gyereknek. Nagyon nehezen fizetik ki a villanyt, a gázt, a tüzelőt. – Aztán ott vannak még a mindenféle adók, kommunális, autó, szemét, s ráadásul a hitelek részletei.
Ha hazaérnek a hosszú munkaidő után, jön a főzés, favágás, begyújtás, állatok etetése. Azután úgy zuhannak az ágyba, mint a félholtak. És hamar, nagyon hamar eljön ismét a reggel.
- Ez nem más, mint a rabszolgák sorsa – mondja nem egyszer az asszony. – Az urak rabszolgái vagyunk… De talán már nem sokáig…
***
Bizony talán már nem sokáig, mert a népnyúzó, nyugati típusú rablókapitalista rendszer, lassan már az utolsókat rúgja. Jó nagy rúgások lesznek az igaz, – sokan bele is rokkannak, – de a vég, akkor is vég lesz.
És a változások után, ha elkezdjük felépíteni az új magyar munkásállamot, az ilyen emberek, mit Tímea és Zoltán, már nem lesznek a végletekig kiszipolyozott és halálra fárasztott dolgozók.
Akkor valóban élmunkások lesznek, kiemelt juttatással, megfelelő munkaidővel, példaként állítva az egész társadalom elé. Lehet követni őket!
Az egész állam rajtuk a munkásokon nyugszik majd. Hiszen a lelkiismeretesen dolgozó munkás, és a paraszt, a nép gerince. S az értelmiségből is munkás válik majd. Aki  saját szintjén, saját területén éppen úgy kell hogy teljesítsen, éppen úgy élmunkás kell, hogy legyen, – mint ebben a mai világban is azok a tisztességes nők és férfiak, akik még ilyen mostoha kapitalista körülmények között is fontosnak tartják munkájuk tisztességes elvégzését. Mert ezt kívánja a becsületük.
Fort András – Hídfő, nyomtatott kiadás; 99. szám, 2013. január

Kadarkúti Égi üzenetek 169-170. A SZABADKŐMŰVESSÉG

2013.01.08.

A SZABADKŐMŰVESSÉG I.



Éva: Drága Testvéreim! Ezt a szót: szabadkőművesség mostanában gyakran halljátok, de talán jó lenne ezzel a fogalommal bővebben megismerkedni. Ehhez a tanításhoz felhasználtam Paul Josef Jakobius: „Utolsó harc a fény és a sötétség között” c. könyvét.



A szabadkőművesség keletkezése a régi középkorra nyúlik vissza, amikor a román és gót stílusú díszes templomokat építették. Ezekhez az épületekhez a nehéz, durva munkát, a kövek kifaragását a kőművesek végezték. A finomabb, művészi faragásokat, pl. a díszeket, a kőcsipkézeteket, a szobrokat, ablakokat az úgynevezett szabadkőművesek. Azért hívták őket „szabad”-kőműveseknek, mert szabadon mozogtak, oda mentek, ahol szükség volt rájuk. Míg a durva munkát végző kőművesek helyi céhekbe tömörültek, addig a szabadkőművesek szervezetekbe. Kunyhóikat „loge”-nak, páholynak hívták. A szabadkőművesség Angliából származik. A nevükben szereplő „szabad” szóra építették alapelvüket: Az ember az első és legfontosabb, szabadnak kell lenni Istentől, vallástól, erkölcstől. A szabadkőművességet 3 angol férfi alapította: 1. egy protestáns udvari lelkész, 2. egy protestáns ókor-kutató, 3. és egy londoni protestáns prédikátor. 1717-ben alakultak és hárman létrehozták a nagypáholyt. Hamarosan e páholyok elterjedtek Németországban, Franciaországban és mindenfelé. Akik ezekbe a szervezetekbe beléptek, engedelmességgel tartoztak a nagymesternek. Árulásért vagy kilépésért meggyilkolták őket. Ugye, ez a hitleri gestapóra, a testvérgyilkosságra emlékeztet? Ott is mindenki kémkedett mindenki után, és aki hibát követett el, azt megölték. Hogy ez a szervezet alapelvét, az emberi szabadosságot megteremtse, azok ellen fordult, akik ezt akadályozták: 1. Az állam ellen, mely hozza a törvényeket és betartatja, 2. a pápa és a katolikus egyház ellen, aki a Tízparancsolat törvényeinek figyelembevételére nevel hitre, istenszeretetre. Céljuk lett a királyok és fejedelmek, valamint a pápa és az Egyház megsemmisítése. Azt mondták a szabadkőművesek, hogy minden vallás el fog tűnni, és a tiszta emberiesség vallása, a szabadkőművesség lesz a jövő évszázadok és évezredek vallása. De hát gondoljatok bele, Testvéreim, hová vezet ez az öntörvényűség, a törvény sárba tiprása? A káoszba, a zűrzavarba, a bűn mocskába.



Most azt szeretném bemutatni nektek, hogy a szabadkőművesek hogyan befolyásolták a történelmet. Ők indították el az I. és II. világháborút, és ők fogják előkészíteni a háttérből a III. világháborút is.


Nézzük mi történt az I. világháború előtt! Az angol uralkodó, VII. Edwárd látta, hogy a szabadkőművesség a legnagyobb titkos hatalom. Ezért ő is belépett közéjük, az angol páholy nagymestere lett. Az volt a terve, hogy Ausztriát és Németországot leveri, megdönti a monarchiát és így ebben a 2 országban uralomra kerülnek a szabadkőművesek. Ausztriában ekkor az öreg Ferenc József volt a császár, aki jó katolikus, mélyen vallásos volt. De fiát, Rudolfot a langyos vallású, egyházellenes Erzsébet császárné nevelte. Gyenge jellemű, erkölcstelen fiatalember volt a zseni és az őrült között. Már 18 évesen titkos szabadkőművesek közé keveredett. Angliába került és összebarátkozott VII. Edwárddal, a szabadkőművesek vezetőjével. Ez felbíztatta őt, hogy Ausztriában, apját, Ferenc Józsefet letaszítsa a trónról. De ezt az árulást a császárt védő titkosszolgálat felfedezte és megakadályozta. Erre Rudolf szerelmével együtt főbelőtte magát. Ezzel meghiúsult az angol szabadkőművesség terve, hogy osztrák-magyar szabadkőműves államot hozzanak létre. Elhatározták, hogy Németországot fogják bekebelezni. Sikerült nekik Olaszországot és Franciaországot a németek ellen fordítani és Belgiumot rávenni, hogy náluk landolhassanak az angol csapatok, hogy alkalomadtán Ausztriát és Németországot letámadhassák. Ausztriában még mindig Ferenc József öreg császár uralkodott, de ott volt mellette a trónörökös, Ferenc Ferdinánd, aki erős kézzel rendet akart teremteni. Ráncbaszedte az osztrák-magyar monarchiát. Felvette a harcot a támadó Boszniával. Mint a hadsereg főparancsnoka vezette az ütközetet, amely 1914. júniusában volt. Közben a szabadkőművesek mesterkedései eredményeként a trónörököst, Ferenc Ferdinándot Szarajevóban meggyilkolták. Az osztrák rendőrség kimutatta, hogy a szerb szabadkőműves páholy parancsára ölték meg feleségével együtt. A szabadkőművesség parancsára Oroszország hadat üzent Ausztriának és Németországnak. Folyton a németek győztek, és úgy tűnt, csődöt mondtak a szabadkőművesek. Ebbe a csődbe nem nyugodtak bele. Politikát változtattak: ne legyen háború, de legyen forradalom. Ezzel a forradalommal, amit Wilson szabadkőműves amerikai elnök ajánlott, megdöntötték az osztrák-magyar monarchiát. Így lett vége az első világháborúnak.



Látjátok, Kedves Testvéreim, mit műveltek a szabadkőművesek? Hátulról, a rejtekből egymásnak ugrasztották a nemzeteket, a végén pedig szörnyű forradalmakat szítottak.



Nézzük mi volt a II. világháború előzménye? Vajon kinek fordult meg először a fejében egy új világháború terve? Az akkori amerikai szabadkőműves elnöknek Franklin Rooseveltnek. Azt mondta, hogy egész Európát bombatámadásokkal kell megsemmisíteni. Ez lesz a szabadkőművesek jövendő Országa. De nem úgy lett, ahogy Roosevelt gondolta, hanem Oroszország lett a győztes. Jött a nemzetekre a bolsevizmus. Roosevelt, mint elnök és szabadkőműves nagymester nem tudta elfogadni a vereséget. Ezért Japánt izgatta fel. Japán nem akart háborúskodni, de Amerika sokat bosszantotta őket és végül egy ultimátumot adott nekik. A japánok erre úgy válaszoltak, hogy 1000 repülőgépet küldtek és megsemmisítették az amerikai flottákat. 4000 fiatal amerikai tengerész veszett oda.


A szabadkőművesek szervezik majd meg a III. világháborút is. A Szűzanya az ecuadori Patriciának ezt mondja: „Közel van a harmadik világháború. Imádkozzatok gyermekeim Kínáért, Oroszországért, Csehszlovákiáért. Imádkozzatok a déli országokért. Ott katasztrófák lesznek. Imádkozzatok Pamamáért, Nicaraguáért, El-Salvadorért. Tartsatok bűnbánatot, böjtöljetek, vezekeljetek! Mondd meg nekik, hogy mindegyiküket nagyon szeretem! Imádkozz sokat Latin Amerikáért és Közép Amerika országaiért. Imádkozz értük. Ezek az országok fognak résztvenni a 3. világháborúban. Németország, Anglia is köztük lesz.”


Érdekes, hogy Magyarországot és Lengyelországot az európai államok közül kihagyta a Szűzanya! Talán azért, mert ők felajánlották a koronájukat és országukat Neki?


Most pedig az Úr Jézus szeretne szólni hozzánk. Jöjj, Szentlélek Isten, hogy Megváltónk szavait méltóképpen tudjam közvetíteni testvéreimnek.



Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Elmondom nektek, hogy ezután a tanítás után mi történik Velem. A pusztában vagyok, bűnös gyermekeim közé igyekszem, hogy kegyelmeimmel felébresszem őket. Szembe jön Velem ellenségem, a gonosz. Öntelten és gúnyosan vigyorogva így szól: „Csak nézz körül itt a Földön! Láthatod, hogy az embereket megnyertem magamnak. Már nem hisznek benned és Atyádban. Sárba tapossák parancsaitokat. A gonosz lelkek és földi szolgáim segítségével a bűn útjára léptek. Kiöltük az erényt belőlük. A végén minden ember az Enyém lesz és pokolba kerül. Legnagyobb szolgálatot tette nekem a szabadkőművesség és a bolsevizmus. Látod? Hiába áldoztad fel magad az emberiségért, egy embert se hagyok neked. Az én követőim és neveltjeim: az antikrisztus és a hamis próféta mindent megtesznek, hogy elragadják Tőled gyermekeidet, még a leghűségesebbeket is.”



Én, Jézus erre így reagálok: „Tévedsz, gonosz. Mutatok neked valamit. Jöjj Velem az űrbe. Nézd, itt a Föld bolygó! Sűrűn tele van égő gyertyákkal. Minden gyertyaláng egy engesztelő közösséget jelent.” A Sátán nevet és leheletére a lángok harmada kialszik. Én, Jézus így folytatom: „Szentlelkem hatalmasabb nálad. Azon nyomban leszáll a Földre és Szeretetlángjával újra éleszti a kialvó engeszteléseket. Azt is megmutatom neked, hogy mikor elhatalmasodnak híveimen a te gonosz megbízottjaid, maradék Egyházam tovább él a rejtekekben. Hamarosan cselvetéseidnek vége. A 3 legnehezebb nap után eljövök dicsőségben égi seregemmel és Téged csatlósaiddal együtt megláncolva a pokolra küldelek. Nézd! Mutatom neked az Új Világot. Látod ezt a fehérruhás tömeget? Örülnek, ujjonganak. Ők az Én hűséges követőim, a Mennyország örökösei. Ők az Én Egyházam, mely legyőzhetetlen, örökkön örökké fennmarad.” Azután így szóltam hozzá fenséggel és hatalommal: „Most pedig távozz Tőlem, Sátán, ne merj kísérteni tovább, mert Én vagyok a te Urad, Istened!” Mutató ujjammal megérintettem a mellét és ő azonnal köddé vált.


Drága Gyermekeim! Bízzatok Bennem! Csak imádkozzatok, engeszteljetek, harcoljatok és Én végső győzelemre vezetlek benneteket.



Megáldalak titeket a remény lelkületével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”


       

2013.01.15.

SZABADKŐMŰVESSÉG II.



Éva: Kedves Testvéreim! Ma újra rám bízta az Úr, hogy készítsek egy másik beszámolót is a szabadkőművességről, mégpedig az egyházi szabadkőművességről.



Egy idézettel kezdem a Jelenések Könyvéből. János így szól: „Akkor láttam, hogy egy hatalmas angyal száll le az égből… Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Azután az égi hang újra szólt hozzám: „Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll.” Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” Elvettem és lenyeltem.



Testvéreim! Ez a könyvtekercs a lepecsételt igazság könyve volt, azért kellett Jánosnak lenyelnie, hogy a tartalma ne kerüljön kinyilatkoztatásra egészen az idők végéig, akkor majd felfedhető lesz. Most érkezett el ennek az ideje. Ez a könyv az igazság könyve, az ír látnoknőé, és Isten üzenetei vannak benne, az eddig elrejtett titkai a jövőről. János gyomrának azért volt keserű, mert sokak számára az igazság megismerése keserűséget és félelmet okoz. Szája azért érezte édesnek, mert ez az igazság édes azoknak, akik elfogadják Isten irgalmát, szeretetét, elismerik bölcs terveit. Az Igazság Könyvének egyik titka azt fedi fel, hogy a szabadkőműves csoportok, melyek Angliából indultak és terjedtek szét az egész világban, összeesküvést szőttek Isten és minden terve ellen. Ez az összeesküvés azzal indult, hogy a szabadkőművesek beszivárogtak az Egyházba.



Ugye ismeritek a Szentírásból, a Jelenések könyvéből a két vadállatot? Az egyik a tengerből emelkedett ki, a párduchoz hasonlított, a Sátán erővel és hatalommal ruházta fel: ez Testvéreim, a szabadkőművesség jelképe. A másik vadállat a szárazföldből jött elő, a bárányhoz hasonlított. Ez az egyházi szabadkőművességet jelenti. Beékelődtek a hierarchia tagjai közé, papok, szerzetesek közé. A templomba járó hívek között is van belőlük. A szabadkőművesek az ateista, egyház- és Isten ellenes érzelmű tagjait a papi szeminárum szolíd, tisztaszívű hallgatói közé küldik. Ezek a ravasz, báránybőrbe bújt farkasok hamarosan püspökök, bíborosok lesznek, és belülről bomlasztják az Egyházat. Közülük egyesek tanítani fognak a szemináriumban és a kispapokat félreinformálják. Képzeljétek csak, egyik nap felhívott egy anya, akinek mindkét fia papnak készül. A nagyobbik, aki már utolsó éves, majdnem sírva panaszkodott, hogy az egyik paptanár kifejtette, hogy a meséket nem kell elhinni, ugyanis Jézus személye nincs jelen valóságosan az Oltáriszentségben, mely csak az utolsó vacsora emlékeként van a szentmisén. Megdöbbenten hallgattam ezt a hírt a telefonban. Hiszen az ilyen tanár keze alól kikerült és felszentelt fiatal papok ki tudja, hány százaléka nem fog hinni a valóságos jelenlétben, és ezt a hamis elméletet ülteti bele hívei lelkébe.



Ezek után már nem is kételkedek abban, hogy a múltban is a nem odavaló elemek hozták az Egyházba a reformokat. A pápák a hagyományok hívei, a Szentlélek vezeti őket. Higgyétek el, nem ők találták ki az újításokat. Ti még emlékeztek a szép fehér csipketerítővel borított áldoztató rácsokra. A mi drága Jézusunk milyen boldog volt, hogy mi, az Ő gyermekei szentáldozáskor térdeplésünkkel hódolatunkat fejezzük ki iránta, Ég és Föld leghatalmasabb ura iránt. Az egyházi szabadkőművesek befolyására hamarosan bevezették a másik tiszteletlenséget: a kézben áldoztatást. Szomorúan nézem az elsőáldozók szentmiséjén, hogy a gyermekek ezt a szent cselekményt külső tiszteletadás nélkül végzik. Úgy tanítják meg nekik, hogy a Szentostyát állva és tenyerükkel vegyék magukhoz. Azután tekintsetek a szembe misézésre. A papok, ellentétben a régi évszázadok szokásával, hátat fordítanak a szentségi Jézusnak, aki be van zárva a tabernákulumba. Azután az egyházi szabadkőművesek nyomására megszüntették a latin nyelvű szentmisét, mely azelőtt az Egyház egységét fejezte ki. Régen bármelyik országban elmehettünk templomba, értettük a mise menetét. Megszoktuk a latin szavakat és a fordítását olvashattuk az imakönyvből.



Az is a szabadkőművesek beszivárgását jelenti az Egyházba, hogy a templomokban lecsökkentik a különböző vallásgyakorlatokat. Sok testvér azzal a panasszal fordul hozzám, hogy falujukban vagy városukban egyáltalán nincs szentségimádás. Mások mondják, hogy nem engednek rózsafüzért imádkozni a szentmisék előtt. Sok helyen különböző indokkal megszüntetik az engesztelést Isten Házában. A szentgyónásokat is helyenként elsorvasztják, mondván, ott a közgyónás.



A Sátán hatására az Egyház szerkezetébe is beleszólnak a szabadkőművesek. Nézzük a nemzeti püspöki konferenciákat. A II. vatikáni zsinat után hazatértek a püspökök és saját nemzeti konferenciát létesítettek. Olyan irányba fejlődtek, hogy a Vatikán egyre kevesebb szerephez jusson náluk. Lassan a püspök személyes felelőssége megszűnik, együtt döntenek mindenről. Ez olyan eljárás, amire nem volt példa a történelemben.



Jézus Krisztus utolsó prófétájához, az ír látnoknőhöz így szól: „A katolikus Egyház az Antikrisztus első számú célpontja és ő addig nem fog megállni, ameddig Egyházam vezetőinek legalább a felét el nem térítette ezen a Földön. Olyan felkészületlenek a bíborosaim, püspökeim és papfiaim, hogy nem képesek felismerni azokat a kifinomult változásokat, melyek a saját köreikben észlelhetők. Szegény, szeretett szolgáim! Sokan közülük csak ártatlan gyalogosok az élet sakktábláján, ki vannak szolgáltatva azoknak a sötét erőknek, a szabadkőműveseknek, akik óvatosságból nem fedik fel kilétüket.”



Az Antikrisztus csatlósainak, a szabadkőműveseknek az a feladata, hogy a lelkeket romlásba vigyék, amikor bálványimádásra késztetik őket. Az utóbbi 40-50 évben az emberiség elé undorító bálványokat állítottak: a pénzt, a vagyont, a szabad szerelmet, a homoszexualitást. A legnagyobb bálvány, amit imádtatni fognak mindenkivel: a hamis Krisztus, a tengerből kiemelkedő, párduchoz hasonló vadállat, az Antikrisztus. Az ökumenizmus jegyében az összes vallást világegyházba tömörítik. Ezek az egyházi szabadkőművesek hamis próféták lesznek és próbálják elhitetni velünk, hogy szavaik Istentől valók. Azért küldi őket az Antikrisztus és a Sátán, hogy felkészítsenek titeket a következő pápa fogadására, aki a Hamis próféta lesz. De most még van egy akadály előttük: XVI. Benedek pápa. Tervbe vették, hogy elüldözik vagy megölik. Egyenlőre próbálják rávenni a reformokra: a cölibátus eltörlése, az abortusz törvény, az eutanázia engedélyezése, az egyneműek házasságának bevezetése. Ha a pápa engedne ezeknek a bűnös reformoknak, a 10 parancsolat ellen cselekedne, már nem lenne az a szikla, amelyre Krisztus az Egyházat alapította. Ez soha nem lesz, mert Jézus azt ígérte, hogy a „pokol kapui sem vesznek erőt rajta”.



A szabadkőművesek nemcsak a pápa ellenségei, hanem a Tanítóhivatalé is. Régimódinak, középkorinak, elmaradottnak tekintik. Ha meg akar maradni, át kell alakulnia az új idők szelleméhez. Az evangéliumot is elítélik, korszerűtlennek tartják. El akarják taposni a vallást, főleg a katolikust és az emberiséget hitetlenségbe, pogányságba sodorni.


De ne féljetek, Testvéreim az Egyházat nem lehet eltiporni. Titkos helyeken, pincékben, lakásokban működik tovább. Jézusnak vannak lánglelkű, bátor, elszánt papfiai, akik lángoszlopként vezetnek bennünket. Szentmiséket tartanak majd a rejtekekben és kiszolgáltatják nekünk a szentségeket. Az Egyház Isten oltalma alatt lesz, és új fényben, megtisztulva fog kikerülni a megpróbáltatásokból.


Még a szabadkőműves szimbólumokról szeretnék szólni néhány szót. Az emberiség történetét jelképek, szimbólumok kísérik, melyekkel mutatni akarnak valamit. Pl. ilyen jelkép a kereszt, Krisztus megváltásának jele. A náci uralom szimbóluma a horogkereszt, a szovjet hatalomé a vörös csillag és a vörös zászló. A szabadkőműveseknek is vannak szimbólumai. Ilyen a pentagram, amit boszorkányszögnek neveznek. Ez egy ötágú csillag, a belsejében ötszög van. A sugárzó csillag, Lucifer, a fényhordozó jelképe. Kifejezi az Istentől megszabadított embert, aki széttárt karokkal terpeszállásban áll. Ha a csillag fordított, egy hegyén áll, akkor sátánközpontúságot jelent. Ezt a szimbólumot a szabadkőművesek mindenhová belopják: ruhákba, reklámokba, cipőkbe, játékokba, ékszerekbe, futball-labdákba, még a kegytárgyakra, rózsafüzérekre is igyekszenek rárakni. Olyan kegytárgyakat, rózsafüzéreket ne terjesszünk, amelyeken egyértelműen láthatók ezek a jelképek.





A másik szabadkőműves jelkép az ököl, amely a tengerből kiemelkedő vadállat jelképe, az erőszaké. A nyitott ököl, amikor a mutató és középső új V alakban szét van terjesztve és a többi új bezárva, az a meghamisított Krisztus jelet, a hamis pápa jelét mutatja. Ezt a szimbólumot „Győzelem-jelként” hozták forgalomba.


A negyedik a sarló és a kalapács. A kalapács a hatalom és erőszak, a vadállat szimbóluma. A sarló a hamis papság jele, a hamis ellenegyház szimbóluma, de jót is jelent, a Holdat, a holdsarlót, mely a jelenések könyve szerint Szűz Mária lába alatt van, az Ő győzelmét szimbolizálja az utolsó időkben.


Ezután a Mennyei Atya kíván szólni hozzátok. Jöjj, Szentlélek, segíts nekem, hogy az Atya szavait méltóképpen tudjam közvetíteni!


Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és Éván keresztül szólok hozzátok. Elmondom, mit látok. Szent Fiam hatalmas alakjának körvonalát fényből. Az Ő teste az Egyház. Az igaz, hogy beletartozik a győzedelmes és a szenvedő Egyház is, de most csak titeket, a küzdő Egyházamat mutatom meg benne. Ott hemzseg a belsejében a sok ember, hívők és hitetlenek, tiszták és bűntől feketéllők, férfiak és nők, gyermekek, fiatalok, öregek. Mindenki a szokásos életét folytatja: esznek, isznak, dolgoznak, szórakoznak, imádkoznak, engesztelnek, templomba járnak, rabolnak, fosztogatnak, házasságot törnek, paráználkodnak, betegségekben szenvednek. Látom, hogy a föld mélyéből démonok jönnek fel undorító szörnyalakokban és ellepik őket. Fülükbe vallásellenes, istenkáromló szavakat suttognak és titkos szervezetekbe terelik őket. Ezek a szabadkőművesek. Hamis jelszavakkal, mint szabadság, egyenlőség, testvériség, szeretet, szabad szerelem, önmegvalósítás, sok hiszékeny embert toboroznak maguk köré. Zakójukban jelvényeket hordanak: pentagram, sarló és kalapács, zárt ököl, nyitott ököl. Vezetőjük kimagaslik közülük és egy földgömböt tart magasan a kezében és ezt kiáltozza lelkesen: „Világkormány, egységes világvallás, Új Messiás!” Híveit csatasorba rendezi. Célpontja a Római Katolikus Egyház és feje, a Pápa. Fegyverük a hazug szó, az új bálványok, a szabadosság, a bűn. Az Egyházon mély sebeket ütnek. Jézus szeméből patakokban hullik a könny, Szent Szíve teljesen el van borítva tövissel. Tagjai közül a legbuzgóbb, legbátrabb felszentelt szolgái, a leglángolóbb hitű, imádságos lelkületű hívei és a buzgón engesztelők sokasága odaáramlik Szíve köré. Kihúzogatják töviseit, letörölgetik véres sebeit és csókjaikkal borítják. Ti is köztük vagytok, drága kicsi Gyermekeim. Majd így szól hozzájuk: Köszönöm, Barátaim, az együttérző szereteteteket, vigasztalásotokat. Már sokat enyhítettetek szenvedésemen. Fájdalmaimat akkor tudnátok teljesen elmulasztani, ha imádkoznátok rosszakaróitok, az egyházi szabadkőművesek megtéréséért. Ők is az Én szeretett gyermekeim, és a kárhozat felé haladnak. Kérjétek Szentlelkemet, hogy a Nagyfigyelmeztetéskor az egyházi szabadkőművesek is fogadják el Irgalmasságomat, láthassák meg utálatos bűneiket és bánják meg azokat. Ti vagytok, Kicsinyeim, az Én bátor hadseregem. Fegyveretek a Keresztes imahadjárat füzete és a rózsafüzérek, pajzsotok az Én Szent piros Vérem, mellyel tetőtől talpig beborítottalak benneteket. Győzelemre vezetlek benneteket.


Köszönöm, hogy meghallgattatok és nagy szeretetünkben Atyám és Én egyszerre áldunk meg titeket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.