2012. február 26., vasárnap

Adrian Salbuchi: A készülő világkormány

A dinamika

A konfliktusok egy másik komoly forrása, hogy a pénzügyi, gazdasági és társadalmi folyamatok egymástól eltérő dinamikával és úgymond saját „ütemezéssel” rendelkeznek.
Pénzügyek (gyorsütemű változások) – A modern technológiáknak köszönhetően a pénzmozgások valósidőben történnek, miközben a világ pénzügyi játékosai spekulációikat vagy befektetéseiket egyik piacról a másikra, egyik valutából egy másikba irányítják, szuperszámítógépek, összetett szoftverek és telekommunikációs hálózatok segítségével a nap 24 órájában a hét minden napján.
Dinamika: A pénzügyek „ütemezése” másodpercben, esetleg percben történik és javarészt automatikus. Ez a hatalmas előny magyarázza, hogy miért uralkodik a pénzvilág mindenek felett.
Gazdaság (közepes ütemű változások) – A gazdasági folyamatok a pénzügyeknél sokkal lassabban mennek végbe, hiszen egy autó, repülőgép, TV legyártásához, egy ruha megvarrásához, egy szolgáltatáshoz, az ezekhez szükséges tudás elsajátításához idő és energia kell.
Dinamika: A gazdaság „ütemezését” napokban, hetekben, hónapokban, sőt években mérjük. A valós gazdaság sokkal lassabban működik, mint a természetellenesen fölé rendelt virtuális pénzvilág.
Társadalom (lassú változások) – A mentális paradigmákat, morális értékeket, társadalmi szokásokat, stílusokat, stb. vezérlő kollektív folyamatok a gazdaságnál is lassabban mennek végbe. Manapság hihetetlen társadalmi és kulturális „átformálás” megy végbe globális szinten. A társadalmi változásokat két fő eszköz segítségével érik el:
Az oktatási rendszer: A globális elit terveinek támogatása szempontjából fontos társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai témák oktatását eltorzították, megfertőzték, lebutították és fejtetőre állították.
A média: Világnézetünk és a „valóság” torzítása mellett a média, a szórakoztatóipar segítségével, demoralizáló, destruktív, sokszor perverz tartalmakat közvetít az ókori „cirkuszt a népnek” elv alapján, a modern technika újításaival megspékelve.
Dinamika: A társadalmi és kulturális változások igen lassúak. Ütemezését évtizedekben, generációkban, sőt évszázadokban mérjük.

A világhatalom „kerekei”

A globális geopolitikai hatalom szerkezete nagyjából a következőképpen néz ki:
Vezető multinacionális társaságok – Az ipar, szolgáltatóipar, kiskereskedelem, olajipar, energiaipar, bányászat, R&D, hadügy, légiközlekedés, élelmiszeripar, mezőgazdaság, vegyipar, építőipar, szállítmányozás, tanácsadás, stb. Fortune 500 cégei.
Magán pénzintézetek – Inter- és transznacionális bankok, pénzügyi tanácsadók, hitelminősítők, tőzsdék, alapkezelők, biztosítók és viszontbiztosítók, nyugdíj és befektetési alapok, stb.
Országos és nemzetek feletti többoldalú entitások – Nemzetközi valutaalap (IMF), Világbank, Inter-American Development Bank (IADB), Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), minden központi bank, kiemelve a Federal Reserve bankot és az Európai Központi Bankot, az ENSZ, stb.
Egyetemek és akadémiák – A politikatudományokra, nemzetközi és kormánykapcsolatokra és a közgazdaságra specializálódott intézmények (például: Harvard, MIT, Columbia, Princeton, Yale, Johns Hopkins, Chicago, Stanford, Georgetown, Oxford, Cambridge, London School of Economics).
Multimédia monopóliumokThe New York Times, Washington Post, Newsweek, CNN-Time Warner, CBS, MSNBC, Fox, BBC, The Economist, Der Spiegel, Foreign Affairs, Reuters.
Kormányok – Kulcsfontosságú helyi és külpolitikai, gazdasági, pénzügyi és monetáris pozíciók.
Ahhoz, hogy az Új Világrend elérje céljait ennek a hatalmi keréknek a megfelelő irányba kell forognia, amit az agytrösztök és geopolitikai tervezőközpontok hálózata a vezetőfülkéből diszkréten, de nem titokban, viszont rendkívül következetesen irányít. A rendszer a hatalom minden egyes fontos fogaskerekének konkrét forgatókönyvet készít, hogy az előírt ütemezés szerint tegyék a dolgukat.
Ez egy igen összetett hierarchiával rendelkező, rendkívül fegyelmezett, piramisszerű rendszer és megfigyelhetjük, hogy a piramison lefelé haladva a működtetők és szereplők száma egyre nő és ezzel arányosan egyre kisebb fogalmuk van az összképről, a terv egészéről. A titkosszolgálatokhoz hasonlóan mindenki csak annyit tud, amennyire szerepe betöltéséhez szüksége van és csak a csúcson állóknak van rálátásuk az egész helyzetre, illetve csak ők tudják hol állnak a legfőbb terv teljesítésében. Akiket érdekelnek a szimbólumok azoknak az amerikai egydollároson látható mindent látó szemet tudnám felhozni példának.

A pénzhatalom

A pénzhatalom rendkívül demokráciaellenes. Számomra mindig meglepő, amikor politikusokat, a médiát, egyes értelmiségieket, akadémikusokat vagy más véleménynyilvánítókat hallok a demokráciáról beszélni, azt sürgetve, hogy mindenki mindenhol a demokrácia elvei szerint cselekedjen, de soha egyetlen szót sem szólnak a pénzügyek vagy a gazdaság demokratizálásáról.  Ez tabu téma, annak ellenére, hogy mindenki látja, a pénzvilág és a gazdaság a lehető leg demokráciaellenesebb és kifejezetten diktatórikus elvek alapján működik. Az a baj, hogy azok, akik megtehetnék – újságírók, elemzők, politikusok – nem mernek felszólalni.
Poderoso Señor es Don Dinero” – A pénz nagy úr – írta Don Francisco de Quevade y Villegas spanyol költő négy évszázaddal ezelőtt, és valóban hihetetlen látni, hogyan menetel előre ez a „nagyúr”, egyre nagyobb hatalom birtokában a jelen vészterhes században is.
A világkormány a küszöbön áll. Évtizedeken keresztül amolyan globális árnyékkormányként működött, mindvégig készülve az igazi, nyilvános színrelépésre, a hivatalos, „törvényerejű” világkormány megalakulására. Olyan rendszert kényszerítenek a világra, amelyben a „demokráciának” és a kapitalizmusnak sajátos értékei vannak, amelyeket a részvételhez el kell fogadnunk, beleértve olyan transzcendentális értékeket is, mint az igazság vagy a boldogság. A világkormány állampolgárainak fel kell adniuk saját gondolkozásukat ennek a tudati (tehát nem politikai vagy gazdasági) rendszernek a javára.
A demokrácia és a kapitalizmus tudati rendszerek. A legtöbb ember észre sem veszi, hogy gondolkodását is ezek a rendszerek befolyásolják. Ezért a demokrácia és a kapitalizmus egy diktatórikus rezsimet képviselnek. A diktatúra, vagy parancselvűség a társadalom feletti teljes irányítást jelenti és ez soha nem volt még olyan erős a történelem folyamán, mint most. A demokratikus és kapitalista rendszerek parancselvűsége olyan kifinomult, hogy még a vágyainkat is a rendszer határozza meg. Azt kívánjuk, amit a rendszer akar, hogy kívánjunk.
Ennél egyértelműbben nem fogalmazhatunk. Amennyiben az igazi demokrácia a nép, azaz a többség érdekeit hivatott képviselni, a közjó és közérdek védelme mellett, akkor kimondhatjuk, hogy ma sehol sincs demokrácia a világon, mert az a színdarab, amit demokrácia néven játszunk, teljes mértékben demokráciaellenes és kizárólag a pénzhatalom érdekeit szolgálja.
Aki ezt nem érti meg, az nem értheti meg, hogy miként is működik ma a hatalom a világon és így soha nem értheti meg mi a baj és miért tartunk ott, ahol tartunk. Enélkül pedig nincsenek válaszok  és nincsenek megoldások.

Adrian Salbuchi, argentin politikai elemző, író és rádiós műsorvezető. Számos geopolitikai és gazdasági témájú könyve jelent meg spanyolul és a legutóbbi, „Az eljövendő világkormány: Tragédia vagy reménység?” angol nyelven, ami saját weboldalán megvásárolható. A szerző, a Second Republic Project alapítója, jelenleg számos argentin és nemzetközi vállalat stratégiai tanácsadója.


Adrian Salbuchi – Forrás: New Dawn

Adrian Salbuchi: A készülő világkormány

A nyitott szemmel járó, logikusan gondolkozó emberek a világ elmúlt éveinek, mondjuk úgy 2001. szeptember 11 óta bekövetkezett eseményeit látva mind azt kérdezik: Mi történik? Egyre erősödő erőszakhullám, háborúk, kézzelfogható hazugságok, megszállás, megrendezett támadások, társadalmi zavargások, elszegényedés, romlás és halál. A világ egy veszélyes és szánalomra méltó hely lett és nincs jele a javulásnak…
A logikus kérdés: Miért? Miért történik mindez? Magyarázhatjuk-e az emberi gonoszsággal? Esetleg a tudatlansággal? Lehetséges, hogy csupán egy sor rossz döntésről van szó fontos ügyekben?
Szinte mindenkinek van saját filozófiája szerinti kész válasza ezekre a kérdésekre. A legracionálisabban gondolkozók azt mondják csupán teljesen normális emberek rossz döntéseiről van szó, ebben a mai, egyre összetettebb világban. Az optimisták vállat vonnak és azzal söprik félre a problémát, hogy háborúk, üldöztetés, szegénység és korrupció mindig is voltak a világban. A pesszimisták, mint mindig, sajnálkozva hangoztatják, hogy mindennek vége, különösen, ha a „térj meg, mert 2012-ben itt a világvége” kategóriához tartoznak. Mit higgyünk akkor?

Elöljáróban néhány szó az „összeesküvésekről”

Akinek a fenti magyarázatok egyike sem nyerte el a tetszését, és úgy érzi, a világ problémáit szándékosan idézték elő, az események folyását pedig egy maroknyi ember irányítja, vigyázzon, mert könnyen összeesküvés elméleteket gyártó őrültnek bélyegezhetik.
Túlságosan ne aggódjunk emiatt, mert akik számára a globális hatalmak működésének alternatív magyarázatai csupán „összeesküvés elméletek” azok a) vagy teljesen tájékozatlanok, és szerintük a világ olyan, amilyennek a tévé mutatja, vagy b) rövidlátóak a kulcsfontosságú, hosszú távú geopolitikai kérdésekben, vagy c) szándékosan próbálnak másokat megtéveszteni és érdekeltek a globális hatalmi elit védelmében, amely mindig kényelmetlenül érzi magát, ha valaki reflektorfény alá helyezi őket. Ebben a cikkben csupán az utolsó kategóriának szentelünk néhány sort.
Az „összeesküvés elmélet” vádját megcáfolni egyáltalán nem olyan nehéz feladat, mert legtöbbször normális emberi viselkedéseket bélyegeznek ezzel a kifejezéssel. Mi lenne, ha összeesküvést kiáltanánk minden alkalommal, amikor kettő vagy több ember közös érdekből vagy egy közös cél érdekében összeül, hogy tevékenységüket koordinálják és egyesítsék erőiket céljaik gyorsabb és biztosabb megvalósításáért? Ilyesmit nap mint nap látunk saját környezetünkben, az iskolában vagy akár saját családunkban. Az ilyen emberi viselkedés annyira hétköznapi, hogy senki sem tartja említésre méltónak, kivéve, ha a világ hatalmasai teszik ugyanezt.
Minden alkalommal, hogy valaki kijelenti, néhány hihetetlenül gazdag és befolyásos ember összefogott, hogy együtt elérjenek egy közös célt, bizonyos emberek, bizonyos csatornákon azonnal kiáltozni kezdik, hogy „Összeesküvés elmélet!” és mindent megtesznek, hogy az ilyen következtetéseket csírájában elfojtsák és ellehetetlenítsék.
Hogyan képzelheti bárki, hogy a hatalmasok összefogtak saját érdekeiket előmozdítandó? Tenne ilyet egy befolyásos helyzetben lévő ember? Egy politikus, üzletember vagy vállalkozó? Ilyen nem történhet! Hogyan merészeli bárki is azt állítani, hogy a globális bankárok összeesküdtek, hogy a pénzügyek manipulálásán keresztül minden gazdaságot, piacot, kormányt és a médiát hatalmuk alá hajtsanak? Hogyan állíthatja bárki, hogy a világ hatalmasai a Trilaterális Bizottsághoz vagy a Külkapcsolatok Tanácsához hasonló szervezeteket hoznak létre, hogy legfontosabb tervüket, a világkormány megalakítását támogassák? Hogyan lehet bárki annyira paranoiás, hogy azt feltételezze, a hatalom arra használja erejét, hogy „saját embereit” helyezze a Fehérházba, a parlamentbe, a Downing Street-be, a Casa Rosada-ba (argentin elnöki palota) vagy a világ legnagyobb médiumainak főszerkesztői székébe? Hogyan feltételezhetnénk, hogy a hatalmon lévők még több hatalmat akarnak?
Ez a fővonalas média és az utca emberének reakciója, amikor az egyértelműen közös célokkal, érdekekkel rendelkező bankárokról, olajmágnásokról, hadipari cégekről, politikusokról és szervezeteikről, bankjaikról, lobbijukról és hadseregeikről van szó, akik azért szövetkeznek, hogy vagyonukat és hatalmukat felhasználva teljhatalmat szerezzenek társadalmunk felett. Mindez annyira egyértelmű, hogy csak a rendkívül naiv emberek (vagy az elit által fizetett szemtelen elemzők) hiszik ennek ellenkezőjét. Naiv lenne azt gondolni, hogy Soros György soha nem veszi fel a telefont, hogy terveit megbeszélje Henry Kissingerrel vagy Christine Lagarde-dal, vagy, hogy David Rockefeller soha nem vacsorázik a Rothchild, Morgan vagy Warburg családok tagjaival.
Ne hagyd, hogy az „összeesküvés” szó megtévesszen! Akik ezzel a címszóval akarják elhallgattatni a nyitott szemmel járó és logikusan gondolkozó embereket, azért teszik, mert tudják, nincs rájuk nézve veszélyesebb, mint a nyitott szemmel járó és logikusan gondolkozó emberek.
Most nézzük meg hogyan is működik a világ. Hívhatod összeesküvésnek, vagy aminek tetszik.

A világkormány

A maroknyi, igen befolyásos és gazdag kisebbség által megálmodott világkormány felállításának terve több évszázadra vezethető vissza. Gyökerei a politika színpada mellett, a társadalmi, kulturális és vallási körökből erednek, gyakran szimbolikusan „okkultista” felhanggal.
A törekvést a jelenkorban leginkább „Új világrendként”, „Egységes világként” vagy mostanában egyszerűen „globalizációként” emlegetik. Mindegy minek nevezzük, a tény, hogy a nemzeti szuverenitás – ami nem más, mint a nép szabadsága, hogy a saját sorsukat befolyásoló döntések meghozataláért felelős nemzetállamokat alkosson – mára annyira elmosódott fogalommá vált, hogy alig akad, aki jelentését képes lenne megfogalmazni. Ez a tendencia talán elfogadható lenne, ha a nemzeti szuverenitás háttérbe szorulása elősegítené az emberiség egészét érintő globális problémák megoldását, azonban az egyre növekvő szegénység, az éhezés, a terjedő betegségek és az egyre több térséget érintő háborúk egészen más képet mutatnak. Miért?  Azért mert a világkormány nem a közjót előtérbe helyező, erős globális intézmények munkájából, hanem egyes szektorok hasznát és érdekeit előnyben részesítő magánintézményekből ered. Ha létezik egyetlen, szinte soha nem említett jellemző, amivel leírhatnánk a szemünk előtt felemelkedő világkormányt az az, hogy „privát”.

Magánhatalom

Kezdjük az alapoknál: A világot ma nem az igazság, nem a közérdek iránti elkötelezettség, nem a nemzetközi jog vagy a morális értékek, és nem is a demokrácia irányítja. A világot jelenleg a hatalom irányítja és ezt a hatalmat egy apró, zsarnoki kisebbség jogtalanul ragadta magához. Mit értünk hatalom alatt?
Először is a hatalom azt a képességet jelenti, amellyel a megtervezett, támogatott, megszervezett és végül kivitelezett tettek a kívánt rövid, közép és hosszú távú eredményeket hozzák. A hatalom az az erő, ami az ellenállás erejétől függetlenül is képes véghezvinni céljait, illetve képes bizonyos események megtörténtét megakadályozni, függetlenül azok erejétől, ha kell háború által.
Ez magában foglalja a politikát, a gazdaságot, a pénzügyi és üzleti világot, a technológiát, a kultúrát, a pszichológiát és (a legvégső esetben) a háborút. A hatalom gyakorlásához az összes rendelkezésre álló erőforrás összehangolt és intelligens felhasználására van szükség a konkrét célok elérése érdekében.
Másodszor, fontos megkülönböztetni a formális hatalmat a valós hatalomtól. A médiában a formális hatalom, mint például a kormányok vagy pénzpiacok által magas szinten elért eredményeket mutatják nekünk. A dolgokat ténylegesen mozgató valós hatalmi erők azonban ritkán láthatóak. Ők tervezik meg, hogy mi, mikor, hol és ki által történik. Most a valós és formális hatalom közötti szimmetriák segítségével vizsgáljuk meg, hogyan működik ez a globális rendszer:
A valós hatalom politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokat hajtó diszkrét, proaktív szerkezetek és szervezetek köré összpontosult. Ezek a folyamatok vonatkozhatnak egy nemzetre, területre, társadalmi rétegre, köz- vagy magánintézményre, vagy ezek kombinációjára. A valós hatalom hatékonysága a folyamatosságban rejlik, ami lehetővé teszi, hogy erejét a hatalom összpontosítására használja. A valós hatalom olyan, önmagukban sokszor láthatatlan eszméket fűt, amelyek azonban nagyon is látható eredményeket hoznak.
A formális hatalom a valós hatalomtól eredő stratégiákat és döntéseket kivitelező szerkezetek köré összpontosult. Ide tartoznak a vezető multinacionális cégek, transznacionális bankok, média monopóliumok, a legfontosabb egyetemek és az egyes országok legmagasabb szintű kormánytagjai (elnökök, kabinettagok, kongresszusi képviselők, bírák). A formális hatalom szerkezetei felelősek az alacsonyabb szintről eredő magas szinten bekövetkező hatásokért.
A hatalomért folyó harc sok szempontból hasonlít a szörfözésre. Mindkettő esetében fontos egyensúlyban maradni, nem szabad leesni a deszkáról, rugalmasan kell irányítani a sebességet, az irányt és a dőlésszöget. A jó szörfösök megtanulják meglovagolni a hullámokat.
Fontos megértenünk a hatalom alapvető és kegyetlen törvényét: Akik a hatalom birtokában vannak, céljaik elérésére és érdekeik előmozdítására használják hatalmukat és a hatalmat nélkülözők kénytelenek viselni a hatalommal bírók tetteinek következményeit.
Ebben rejlik a legtöbb ország problémájának gyökere is, hiszen a hatalom már a nem a közös emberi érdekekért küzdő szerkezetek kezében van.

A piramis

A hatalmat legkönnyebb az üzletvilághoz hasonlítva megérteni, hiszen a modern vállalat több évszázad alatt fejlődött kulcsfontosságú „privatizált” hatalommá, átvéve az irányítást a közintézményektől, alapvetően privát, három szintre osztható gazdasági szerkezetek kezébe helyezve azt:
A részvényesek a cég valós tulajdonosai, de nem folynak bele a cég irányításába és inkább a pénzügyekre, mint a gazdasági termelésre koncentrálnak.
Az igazgatók a részvényeseket képviselik és a cég működését az ő érdekeik szerint felügyelik. Legfőbb feladatuk a részvényhozamok minél kisebb költséggel elérhető növelése, így a kapitalista vállalat alapvetően társadalomellenes szerkezet.
A menedzserek a vállalat napi szintű vezetésével megbízott jól fizetett alkalmazottak. Általában jól kiképzett, keményen dolgozó szakértők, akik tehetségükkel viszik előre a céget.
A világkormány alapvető szerkezete már ma is létezik, de egyelőre még kevésbé észrevehető, mert a „kormány” koncepciójához köthető minták még nem láthatóak. Mivel a hatalom magánkézben van, a világkormány inkább hasonlít a fent leírt hagyományos magánhatalmi szerkezetre. Ez a globalizmus alapja is, ahol a hatalom szintén magánkézben van és a demokrácia az előnyben részesített politikai rendszer, amivel a privát hatalmi szerkezetek a kormányt, például a pénzen keresztül irányítják.
Éppen ezért a nyilvános hatalom – a „kormány” – a legtöbb országban csupán a döntéshozói szerkezet (elnök, miniszterelnök, kongresszus, parlament, stb.) alacsonyabb szintjén helyezkedik el.  A közép- és magas szintű döntéshozói hatalom a nemzeti kormányok és országok felett áll, így nekünk, a népnek nincs beleszólásunk a minket érintő döntésekbe. Vizsgáljuk meg, hogyan néz ki a globális hatalom hierarchiája a gyakorlatban:

Legfelsőbb szintű döntések (értsd: a világ „tulajdonosai”) – a geopolitikai szint

Az üzletvilágban a felső szintű döntéseket a részvényesek hozzák. A világkormányban ez a hatalmi elit kiváltsága. Néhány nagyhatalom kivételével, mint az USA, Nagy-Britannia, Oroszország, Kína vagy Franciaország, a nemzeti kormányoknak nem sok beleszólása van a felső szintű döntésekbe, ahol az igazi hatalom a világ urainak kezében van. Ezt a hatalmat a következő főbb, geopolitikai tengelyek koordinálják:
Agytrösztök – Kompakt, hierarchikus, nagyhatalmú tervezőközpontok globális hálózata. Közülük néhány ismertebb a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR), Trilaterális Bizottság, Bilderberg csoport, Chatham House, Világgazdasági Fórum vagy az Új Amerikai Évszázad Projekt (PNAC). Feladataik közé tartozik az összetett politikai, gazdasági, pénzügyi, technológiai, katonai és kulturális folyamatok hosszú távú alakítása, egy konzisztens, fenntartható és összetett geopolitikai modellbe integrálva őket, a hosszú távú nemzeti, regionális és globális hatalom elérése érdekében.
Pénzügyi dinasztiák – Sok generáció óta óriási gazdasági, pénzügyi és társadalmi hatalommal rendelkező családok, mint a Rothchild, Rockefeller, Morgan, Mellon, Bin-Laden, Buffet és hasonlók.
Királyi és nemesi dinasztiák – Évszázadok óta óriási társadalmi, gazdasági, vallási és pénzügyi hatalommal rendelkező családok (mint a brit, holland, spanyol, belga uralkodócsaládok, vagy Franciaország, Németország, Ausztria, Olaszország és Portugália koronázatlan nemesei). Szoros kötelékek fűzik őket iszlám megfelelőikhez és az USA vagy a távol-kelet pénzügyi „nemességéhez”.
Vallási szervezetek – A kulcsfontosságú vallások politikai szerkezetei, különösen a Vatikán, az Anglikán egyház, a Lutheránus és Kálvinista egyházak, a Zsidó Szanhedrin vagy számos Evangéliumi szervezet, amely nyíltan cionista elveket vall. [Fontos megjegyezni, hogy itt szervezetekről és azok bizonyos befolyásos, sokszor beépült vezetőiről, tagjairól nem az egyes vallások tagságáról van szó. „Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (I. Sámuel 16:7) – Idők Jelei]
Nemzetek feletti politikai szervezetek – Idetartozik a szabadkőművesség, a cionizmus, a nemzetközi szociáldemokratizmus, a nemzetközi kereszténydemokratizmus és számos civil és lobby szervezet. Ez a globális hatalom piramisának legmagasabb lépcsőfoka. Az „illuminátus” hagyomány minden részét megtalálhatjuk itt: a pénzhatalmat képviselő „öregek” egész kerekasztala ez, a híres dinasztiák, királyi családok, sejkek, vatikáni és egyéb papok, rabbik és nemesek egész sora, akik közül a „világ királya” egy napon felemelkedik. Ez az utolsó lépcsőfok.
Szervezett bűnözés – Nem meglepő, hogy a szervezett bűnözés együttműködik a törvényes hatalommal, sőt előfordulhat, hogy a hatalom hozta létre különféle „operatív megállapodások” keretében. A határok igen homályosak, mivel számos szervezett bűnözői csoport sikeresen beágyazódott a törvényes szervezetekbe, beleértve olyanokat, mint a CIA, MI6, Mossad, DEA, FBI, SEC, egyes pénzintézetek, tőzsdék és katonai vagy biztonsági erők.

Középszintű döntések (a „döntéshozók”) – A stratégiai szint

A privát üzletvilágban az ilyen jellegű hatalom az igazgatók kezében van. A világkormány esetében ez néhány nagyjátékosra, például multinacionális cégekre, transznacionális pénzintézetekre, média monopóliumokra, nagy egyetemekre és a nemzeti kormányok egyes szektoraira (különös hangsúllyal a külpolitikai, gazdasági és védelmi ügyekre) utal.
Óriási források felett rendelkeznek, amelyekkel, többek között, előre jóváhagyott jelöltek és pártok politikai kampányait finanszírozzák, ügyelve a hitelesség látszatának megőrzésére, hogy a szavazók úgy érezzék, ők választják meg azokat, akik irányítani fogják őket. Hívjuk ezt mondjuk a „demokrácia színjátékának”.
A monopóliumot élvező médiaszervezetek intenzív rövidtávú pszichológiai hadműveleteket hajtanak végre (például választások előtt), miközben az oktatási rendszer közép- és hosszú távú pszichológiai nyomást gyakorol, hogy a lakosság nagy része higgyen, elfogadja és megkérdőjelezés nélkül magáévá tegye a „demokrácia színjátékát”.

Alacsonyabb szintű döntések (napi szintű ügyek) – az „ügyvezetői” szint

Az üzletvilágban ezek a dolgok az ügyvezetők vagy menedzserek kezében vannak. A világkormány szemszögéből nézve ez a szerep a „hatóságok”, értsd kormányok, rendfenntartó szervezetek, fegyveres és biztonsági erők, felügyeleti szervek, stb. kezében összpontosul. Ide tartozik az „elnök”, az ügyvezető hatalom fejeként, a „miniszterelnök”, a képviselők, a bírák és a kormány törvényhozói szervezetei.
Éppen ezért egy nemzet elnöke vagy miniszterelnöke, kormányzása rövid ideje alatt csupán rövidtávú ügyvezetői, döntéshozói hatalommal bír. Országaink szárnyaszegett elnök-vezérigazgatói ők, akiket az elit által gondosan előre kiválasztott ellenzék folyamatosan szorongat.


10 pont - egy zsidó színvallása a szellemi szolgaság fenntartásáról


"1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.
2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a "fehér" propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a "szürkét" (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a "feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.
4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet ("majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk") évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.
5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.
6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.
7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.
10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell."

Noam Chomsky - zsidó származású nyelvészprofesszor, filozófus

Emberi aggyal működő kiborg technológia már idén?

Úgy tűnik, a jövő megérkezett. A Cyborg Projekt hamarosan olyan robotot mutat be a nyilvánosságnak, ami neuronokból növesztett emberi aggyal rendelkezik.
Kevin Warwick, ismert brit tudós úgy gondolja „egy másik ember idegrendszeréhez kapcsolódva a lehetőségek új világa nyílik meg az ember számára,” például „telefonok helyett a gondolatokon keresztül történő kommunikációval.” A „W” magazin januári számában bejelentette, hogy hamarosan bemutatja a „kiborg” technológia legújabb, „forradalmi áttörését: egy olyan kiborg robotot, ami neuronokból növesztett emberi aggyal működik.” A „kiborg” szó a „kibernetikus organizmus” kifejezés rövidítése, ami egy biológiai és egy mesterséges rendszer kombinációja, elektronikus és mechanikus robotalkatrészekkel. Warwick, akik 2002-ben látott a „Cyborg Projekthez”, azzal a céllal, hogy „a Parkinson kór, a vakság, az ízületi gyulladás és a skizofrénia leküzdésére alkalmas módszereket találjon.”
„Hamarosan a vegyi orvoslás helyett az elektronikus orvoslás lesz az elfogadottabb,” magyarázza Warwick professzor. „Például egy fájdalomcsillapító az egész testet érzésteleníti, akkor is, ha csak a fejünk fáj, ezzel szemben az elektronikus gyógymódok célzottan a beteg területet kezelik.”
2012-re maga a professzor is kiborggá válhat
Warwick professzor a W magazinnak elmondta, hogy „nemcsak a betegek gyógyítása érdekli,” mert azt reméli, hogy „az általa kifejlesztett technológia lehetővé teszi majd az ember számára, hogy bármire képes legyen.”
Az 58 éves professzor szerint új kiborg teremtménye „30 millió agysejttel rendelkezik majd és minden nap új képességeket taníthat magának.”
Ugyanakkor a professzor elmondta, hogy „hamarosan a Cyborg Projekt harmadik fázisához is hozzákezd, aminek lényege, hogy saját agyába egy rendkívül összetett chipet ültet majd.”
A kiborgok már köztünk vannak
A kiborg technológia megszállottjai talán emlékeznek rá, hogy a Cyborg Projekt keretében Warwich professzor 100 elektródát juttatott idegrendszerébe, hogy azt összekapcsolhassa az Internettel.
A Reading Egyetem sajtónyilatkozata szerint Warwick „több sikeres kísérletet hajtott végre, többek között saját idegrendszerét az Internettel összekötve képes volt egy robotkezet, egy hangosbemondót és egy erősítőt irányítani. Ez a kiterjesztett érzéki bevitel egyik formája és az első direkt elektronikus kommunikáció két emberi idegrendszer között.”
Neil Harbisson, ír művész pedig leginkább attól vált ismertté, hogy ő igazi kiborg.
Ismertebb képességei közé tartozik, hogy hallja a színeket és az emberi látást meghaladó spektrumban lévő árnyalatokat is látja.
A művész tevékenységével kapcsolatban kiadott sajtónyilatkozat szerint Harbisson volt az első „szemborg” (eyeborg) viselő, aki „2010-ben létrehozta a nemzetközi Kiborg Alapítványt, amelynek elsődleges célja, hogy segítsen az emberek kiborggá válásában.”
Warwick jelentős áttöréseket jósol a kiborg technológiában
Warwick professzor szerint a mesterséges intelligenciával, a biotechnológiai gyógyászattal és robotikával kapcsolatos korai kutatásainak köszönheti kiborg technológiai fejlesztéseit.
A kutató ezenkívül a brit kormány által támogatott mérnöki és fizikai agytröszt vezetője is, amelynek célja „az élőkultúrás ideghálózatok elektromos aktivitásának stimulálása és értelmezése a gépi tanulás és mesterséges intelligencia segítségével, hogy ezáltal fejlesszék a mobil robotok irányítását.”
Ehhez kapcsolódik legutóbbi kijelentése is, amely szerint lehetséges lesz egy igazi „biológiai agyat” ültetni ezekbe a „Terminátorszerű” kiborgokba, amelyek szerinte egy napon ember módjára fognak gondolkodni és viselkedni.
Míg Warwick professzor kiborg csapatának tagjai olyan orvosi áttöréseket várnak munkájuk eredményeként, amellyel idegrendszeri károsodást szenvedett betegeknek segíthetnek, kritikusaik attól tartanak, hogy fejlesztéseik egy új veszélyforrást hoznak létre az emberiség számára és amolyan modern Frankenstein-teremtményeket eredményezhetnek.
A „W” magazin 12 évvel ezelőtt írt először arról, hogy Warwich professzor egyik célja, a világ első géppé alakított emberévé válni. A Cyborg Projekt 1998-ban indult, amikor elsőként a világon kollégái mikrochipet ültettek testébe. A sebészek több üvegházba zárt mikro-processzort ültetek karjába és az általuk leadott jeleket kilenc napon át rögzítették az egyetem gépei.
„Vajon ez a szerény kinézetű angol a világ megmentője vagy romba döntője lesz? Tudását jóra vagy eddig csak „B” kategóriás filmekből ismert szörnyek létrehozására használja majd?” tették fel a kérdést kritikusai.
Egy biztos. Lehetetlent nem ismerő hozzáállásának köszönhetően rendkívüli hírnévre tett szert. Bár a szkeptikusok szerint a Cyborg Projekt inkább reklámfogás, mint igazi tudományos munka, a Harvardon, a Stanford és MIT egyetemeken a professzor munkája továbbra is a tananyag része.


Forrás: Huliq.com
http://idokjelei.hu/2012/02/emberi-aggyal-mukodo-kiborg-technologia-mar-iden/

A NATO lerohanta Szíriát - Orosz, fehérorosz, kínai és iráni békefenntartókat Szíriába!

A Vörös Kereszt első konvojai szombaton elérték Homsz városát amerikai, török, brit, francia és olasz csapatokkal, illetve Katar és az Egyesült Arab Emírségek közös fegyveres erőivel. Az amerikai és török vadászgépek biztosítottak légi fedezetet a konvojnak a Homszba vezető úton. Washington és Ankara figyelmeztette Asszádot, hogy "megvédik a konvojt, ha a szír csapatok beavatkoznak az orvosi útvonal biztosításába".
Ez az Európát és Észak-Amerikát irányítás alatt tartó cionista mocsok jellemét igazolja csak. Gyakorlatilag hónapokon keresztül próbálták egy ENSZ határozattal legitimálni Szíria lerohanását, de ebben a kínai és orosz vétó mindvégig megakadályozta őket. Demokratikus látszat ide vagy oda, ha meg akarnak szállni egy országot akkor megszállják. ENSZ határozat az nem született, de az úgynevezett humanitárius beavatkozás folyamatban van.
A Vörös Kereszt elkülönített egy negyedet Homsz városában azzal az ürüggyel, hogy onnan evakuálják a sérülteket Törökországba. Persze a Vörös Kereszt az ország több részében is tervez elkeríteni területeket erre a célra, kifejezetten olyan helyeken, ami stratégiailag fontos a NATO számára, hogy ki tudják venni az ország feletti ellenőrzést a kormány kezéből.
A NATO beavatkozást gyakorlatilag hivatalosan is elismerték. Az USA korábban bejelentette, hogy katonai segítséget nyújt a szír kormány ellen harcoló fegyvereseknek.
A NATO újabb pofátlansága egyben nyílt kihívás Oroszországnak is. Asszád nem bombázhatta porig a Vörös Kereszt zászlaja alatt bevonuló NATO alakulatokat, mert azzal a nemzetközi közvélemény előtt azonnal okot adott volna arra, hogy a NATO lerohanja a teljes országot. Szíriának még egy esélye van. Ha az orosz haderő azonnal bevonul az országba, hogy segítsen a kormányerőknek a rendfenntartásban. Még mielőtt a NATO elfoglalja a stratégiailag fontos területeket. Ha ez nem történik meg, Szíria elveszti függetlenségét, Oroszország pedig elveszti minden szír érdekeltségét. A döntés most az orosz fél kezében van.
Fenyvesi Áron


A nyugati hatalmak vöröskeresztesnek álcázott katonai akcióba kezdtek Szíria területén. Ezzel megsértik egy független állam szuverenitását, hadüzenet és mindenfajta felhatalmazás nélkül gazdasági alapú terrorista háborút folytatnak.
Minden felelősség, minden egyes halott csak és kizárólag a nyugati bujtogatók számláját terheli, amelyért így, vagy úgy, de méltó büntetést fognak kapni. Egy újabb agresszió, és újabb halottak tízezrei lesznek miattuk.
Eközben Afganisztánban és Pakisztánban egyre nagyobb tüntetések zajlanak. Az afgán hadsereg a lázadók mellé állt sok helyen, felfegyverzett járműveikkel együtt. Két magas rangú amerikai tanácsadót kivégeztek saját irodájában. Az ok a Koránok égetése volt az egyik USA bázison. Egyre jobban kifolyik a kezükből minden, de csak azért is lázítanak. Az afganisztáni küldetés éppen most bukik meg végérvényesen. De Szíriát is nyomorba akarják dönteni. Meg Iránt is. Utána következne Oroszország... Szisztematikusan halad a cionista bűnbanda.
Nincs oly méltó büntetés, mely elég nagy lenne, hogy kellőképpen visszakapják azt a sok szenvedést, amit okoznak. De a sok háború és gyűlölködés ellenére az a hatalom, amit olyan görcsösen markolnak, egyre jobban folyik ki az ujjaik közül.
A szíriai háború ezzel az akcióval új fázisba lép. Az USA és szövetségesei nyílt katonai provokációt hajtanak végre. Már nem is titkolóznak.
Kemény Gábor


Népszavazást tartottak Szíriában az alkotmányról


A mai napon népszavazást tartottak Szíria új alkotmánytervezetéről. A részvétel nagy volt, szavazást érvényesnek nyilvánították, így már csak a szavazatok összeszámlálása maradt hátra. A fő változás a kormányzópárt, a Baas pozícióját leíró 8. cikkely, mely, ha megszavazták a tervezetet, minden politikai pártnak egyenlő jogokat fog biztosítani.
Ezzel a lépéssel elvileg pontot is lehetne tenni a lázongások végére. Ezért folytak tüntetések, tehát ha tényleg csak a "demokratikus átalakulás" a cél, két napon belül vége a polgárháborúnak Szíriában. Ha pedig leszavazzák, akkor el kell fogadni, hogy a többség demokratikus jogával élve elvetette a demokráciát... Persze a tűzszünet szinte bizonyosan nem fog bekövetkezni. A lázadók tovább harcolnak, ezzel is bizonyítva, hogy magasból tesznek arra, amiért elvileg tüntetnek, nekik csak a harc számít, amiért szép kis zsoldot kapnak külföldi megbízóiktól.
Okos, és taktikus döntés volt ez a szír elnök részéről, mert így az eddig bizonytalan szír lakosságot is rá tudja ébreszteni, hogy mire megy ki a "játék". Természetesen az USA meglátta a veszélyt, és minden civil szervezetet a népszavazás bojkottjára szólított fel, és az elnök lemondását követelte, ezzel is megcáfolva saját "elveit" (csak idézőjelben, hiszen tudjuk, hogy nincsenek neki). Aki nem teljesen vak, vagy nem teljesen hülye, már látja mi történik a világban. Szíria fontos ugródeszka lehet mind Irán, mind később Oroszország felé az izraeli-amerikai/NATO hadsereg számára. Hogy egy klasszikust idézzünk: "A nemzetközi helyzet egyre fokozódik!"
Kiss András


A szíriai referendum megerősítette a hatalom legitimitását


A szíriai referendumban részt vevők 90 százaléka az új alkotmány mellett voksolt. A szavazásban mintegy 8,5 millió választópolgár vett részt, vagyis a szavazásra jogosultak 57,4% – jelentette hétfőn a szíriai televízió.
Az új alaptörvény eltörölte a Baathpárt monopóliumát a hatalomra, bevezette a többpártiság és a politikai pártok egyenjogúsága elvét. Az alkotmány szavatolja a honpolgárok jogait és szabadságjogait, Szíriát pedig „demokratikus országként” határozza meg.
Üdvözlendő, hogy a szíriai politikai rendszerben megszűnik az egypárti monopólium – mondta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter. Lavrov a demokratizálás irányába tett lépésnek nevezte a referendumot és kiemelte, hogy a további reformokról maguknak a szíriaiaknak kell dönteni.
Washington egyértelműen elfogult álláspontra helyezkedett a szíriai referendum kapcsán. Még az eredmény közzététele előtt Hillary Clinton amerikai külügyminiszter Basar el-Aszád „cinikus fogásának” minősítette a népszavazást, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok célja az, hogy a szíriai elnök távozzon a hatalomból. Ez a nyilatkozat tükrözi Washington megközelítését a referendumhoz – véli Vlagyimir Szotnyikov politológus.
„Némely nyugati partnerünk abszolút elfogadhatatlannak tartja a mostani szíriai rendszert, vagyis Basar el-Aszád rendszerét. Vonatkozik ez egyes arab országokra is. A népszavazást megelőzően elhangzott lépések és nyilatkozatok is erről tanúskodnak. Basar el-Aszádnak a demokrácia irányában tett bármilyen cselekedeteit elhallgatják, illetve tagadják.”
Damaszkusz nyugati ás arab opponensei arra számítanak, hogy Basar el-Aszád megbuktatása ügyében az ellenzék játssza majd a főszerepet. De Hillary Clinton is kénytelen volt elismerni, hogy az USA nincs felkészülve arra, hogy katonai segélyt nyújtson a szíriai ellenzéknek, mivel nem tudja, mely erőknek és milyen módon nyújtson segélyt. Washington nem látja, kire építhet egy szíriai katonai akció esetén.
Közben közlemény jelent meg arról, hogy több mint 20 neves ellenzéki tag kilépett a Szíriai Nemzeti Tanácsból, vagyis abból a szervezetből, amelyet „Szíriai barátai” tunéziai ülésükön az egyedüli törvényes hatalmi szervnek minősítettek. Ez idáig a nagyrészt külföldön élő ellenzékiekből álló Szíriai Nemzeti Tanácst tartották a leginkább egységes csoportnak, amelyik politikai harcot folytatott Damaszkusz ellen. Most pedig ennek soraiban is komoly szakadás történt.
ruvr.ru

Lukra futottak a franciák Szíriában – és az egész NATO...


Némi problémába ütközött a NATO szíriai akciója. Február 26-án a szíriai, majd az orosz hírforrások is jelentették, hogy összesen 18 francia katonát fogtak el Homsz városában. A francia hírügynökség tegnap megerősítette a hírt, de ők már 19 katonáról beszélnek.
Nagy most a felfordulás a francia politikai körökben (is). Ugyanis két lehetőség van. Az egyik, hogy Franciaország elismeri azt, hogy a 19 katona francia. Ebben az esetben a genfi egyezmény védi őket, és nemzetközi bíróság előtt kell felelniük, ahol valószínűleg kapnak pár évet. Ha azonban Párizs letagadja őket, akkor a szíriai törvények értelmében felforgató illetve kémtevékenységért kivégzik őket.
Az első lehetőség szerint, ha elismerik azt, hogy a francia katonák fogságba esettek, akkor onnantól kezdve a lázításért, bujtogatásért, hadüzenet nélküli hadviselésért, a 3000 (vagy ki tudja mennyi) halottért és a legitim kormány elleni műveletekért Franciaországnak kell felelnie. Az egész világ előtt bizonyított lesz, hogy a kormányok elleni lázítások nem spontán forradalmak voltak, hanem nagyhatalmak által gerjesztett és irányított lázadások, agresszió egy-egy szuverén ország legitim vezetése ellen. A második lehetőség viszont, ha nem ismerik el a katonákat és ezért kivégzik őket, az a jelenlegi francia kormány egyértelmű bukását hozza magával.
Nagy hát a riadalom. A damaszkuszi francia nagykövet azonnal visszatért Szíriába. Párizs három vonalon indított kapcsolatfelvételeket olyan országokban, amelyekről segítséget remél katonái kiszabadítása érdekében. Omán, Egyesült Arab Emirátusok, és Moszkva. Szíria viszont nem fogja egykönnyen kiadni a katonákat, mert olyan ütőkártya, de inkább aduász van a kezében, amely az egész rendszer fennmaradásának a biztosítéka lehet.
Franciaországnak utoljára Új Zélanddal volt ilyen kellemetlen incidense, ahol a Rainbow Warrior nevű hajót süllyesztették el francia ügynökök. A természetvédők elleni merénylet elkövetőit azonban elfogták. Az akkori kormány bele is bukott az akcióba, mivel kiderült, hogy a politikai vezetés parancsára történt a támadás. Ezért Franciaország több millió dolláros kártérítéseket fizetett, valamint számos Új Zéland számára előnyös szerződést írt alá. Pedig csak egy vitorláshajó elleni támadásról volt szó, nem egy egész országról.
Nicolas Sarkozy, ez a magyaros nevű zsidó-származék a cion-imperializmus legfőbb provokátorává lépett elő napjainkra. Azonban tudnia kell mindenkinek, hogy 'okosságát' nem a saját kútfejéből meríti, amikor nagyívű ökörségeit terjeszti, vagy éppen háborús agressziókra ösztönzi a nyugati imperialista tömböt. De még csak antenna sem nőt a ki fején, hogy valamilyen titkos háttérhatalom közvetlenül távirányítsa ámokfutása közben. Nem. A tényállás sokkal prózaibb. Nicolas Sarkozy legfőbb szellemi vezetője és mentora egy franciaországi zsidó "filozófus", aki Bernard-Henri Levy névre hallgat (páholybeli hovatartozásának még nem néztünk utána), és a nyugati szellemi életben (értsd: zsidók egymás közt) 'nagy jelentőségű' filozófusként van méltatva - ennek persze valódi értékét mindannyian jól ismerjük... -, nos, ez a Levy(ta) díszpéldány volt a Líbia elleni agresszió egyik fő ösztönzője. Mondhatjuk, hogy Obamához hasonlóan (neki több is van, Rahm Emanuel, Cass Sundstein) a francia elnöknek is megvan a maga házi zsidaja, aki madzagon rángatja az egész világ nagy boldogságára.
Várhatóan a francia vezetés nem fogja elismerni a katonákat. Azzal olyan nemzetközi folyamatok indulhatnak meg, amelyeknek a következményeit megjósolni sem lehet. Az viszont biztos, hogy a francia választások küszöbén az egész szabadkőműves Sárközy-banda belebukik (Bernard-Henri Levy persze hivatalos - választott - pozíciót nem visel, így tovább lázít majd a páholyból...).
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy állítólag a szír hadsereg homszi akciójában angol, katari és más nemzetiségű katonákat is elfogtak. Ezek közül eddig egyedül a francia katonák kilétét, mint francia állampolgárokat ismerte el Franciaország. Azt, hogy katonai feladatot parancsra hajtottak végre még nem, tehát hivatalosan zsoldosoknak tekinthetőek. De ez mindegy is, a kötélre így is, úgy is esélyesek.
Tálas András