Milyen feltételek mellett válhat nemzetközi pénzzé a jüan?
A párizsi Le Monde hasábjain olvasható írásában Alain Batrow
amerikai valutaszakértő azt vizsgálta, milyen feltételek mellett válhat
a jüan nemzetközi fizetőeszközzé. A G20 legutóbbi, április elején
Londonban tartott csúcsértekezletén a kínai hatóságok aggodalmuknak
adtak hangot a dollár egészségét illetően és egy nemzetek feletti
tartalékvaluta mellett tették le a garast. Szóba került az, hogy ismét
szerepet biztosítanak az SDR-nek (különleges lehívási jogok). Ezt a
nemzetközi tartalékeszközt 1969-ben hozta létre a Nemzetközi
Valutaalap, hogy feltöltse tagállamainak tartalékait. Értékét egy
valutakosár alapján számítják ki.
Peking magatartása azt jelzi,
hogy nem mondott le az amerikai devizától való függőségének
csökkentéséről. Így például a pénzügyi válság elleni küzdelem címén
megsokszorozta a swap valutacsere-egyezményeket. Ez egyben lehetővé
tette, hogy nemzetközi téren erősítse valutáját, amely ma még
egyáltalán nem konvertálható.
Alain Batrow emlékeztet arra, hogy
2005. július 21-én a kínai Nemzeti Bank már bejelentette, hogy a jüan
de facto dolláralapja helyett a jövőben a kínai pénz értékét egy
valutakosár alapján fogják kiszámítani. A reform része volt a dollárral
szemben elért kezdeti 2 százalékos felértékelődés és egy keskeny napi
árfolyamingadozási sáv létrehozása. Ezt követően a Nemzeti Bank
bejelentette, hogy a dollár, a jen, a koreai won és az euró lesznek a
kosár fő valutái az olyan további pénznemek mellett, mint a maláj
ringgit, a thaiföldi baht, az orosz rubel, az ausztráliai és a kanadai
dollár, valamint a brit font. Nem közölték viszont az egyes valuták
súlyozását a kosáron belül.
A legfrissebb ideiglenes
swap-egyezményt Kína Argentínával kötötte, az összeg elérheti a 70
milliárd jüant (7,72 milliárd eurót) három év alatt. A Dél-Koreával,
Hongkonggal, Malajziával, Fehéroroszországgal, Indonéziával és
Argentínával kötött megállapodások összesen 650 milliárd jüant (71,7
milliárd eurót) érintettek.
Más hasonló megállapodásokról is
folynak tárgyalások. Ezek az egyezmények jelzik, hogy Kína befolyása a
világgazdaságra, főleg annak pénzügyi területeire egyre jelentősebb,
bár persze hiba lenne az is, ha túlbecsülnék ennek következményeit. A
swap révén jüant injekcióznak a nemzetközi pénzrendszerbe - egy olyan
valutát, amelynek árfolyamát szigorúan ellenőrzik és amelynek
konvertibilitása túl korlátozott ahhoz, hogy betölthetné a nemzetközi
tartalékpénz szerepét.
A legtöbb olyan ország, amely ilyen
megállapodásokat kötött Kínával, még nem használta fel ezt az eszközt.
A jüan a kereskedelem finanszírozásán túl nem érdekli őket, mert Kínán
kívül nem lehet felhasználni. A swap-egyezmények révén azonban Kína
partnerei számára lehetővé válik, hogy kínai szállítóiknak
fizethessenek vásárlásaikért és finanszírozzák a jövőben a kétoldalú
forgalmat.
Ezek a megállapodások mind arra irányulnak, hogy
csökkentsék a dollártól való függőséget. Mindazonáltal továbbra is a
dollár a nemzetközi kereskedelem legfontosabb számlázási pénze, a
központi bankok fő tartalékvalutája és a pénzpiacok uralkodó pénzneme.
A
kínai monetáris politikában ugyanakkor egyre láthatóbbá válik az a
törekvés, hogy olyan nemzetközi referenciapénz szülessen, amelynek
értéke stabil és nincs alávetve (amerikai) belpolitikai
megfontolásoknak. Ilyen körülmények között feltételezhető, hogy a
dollár viszonylagos hátérbe szorulását az ázsiai valuták fokozott
használata is előidézheti, nevezetesen Délkelet-ázsiai országok
szervezete (ASEAN) tagállamai közötti kereskedelmi és pénzügyi csere
erősítése révén.
Egyes megfigyelők - például Aglietta, a CEPII
szakértője - szerint a térség helyzete az 1970-es évek Európájára
emlékeztet. Akkor hozták létre az európai monetáris rendszer (EMS)
árfolyamrendszerét, hogy fenntartsák az egyes valuták közötti
kapcsolatokat. Feltételezhető, hogy a kelet-ázsiai országok valamivel
rugalmasabb rendszert szándékoznak megteremteni, mint amilyen az EMS
kötelező mechanizmusa volt.
Egy következő szakaszban a kínai
jüan - hivatalos nevén a Yuan Reminbi - a dollár alternatívájaként
jelentkezhet, bár nehéz megmondani, mennyi időbe telik majd ez.
Bizonyosnak látszik azonban, hogy ahogy Kína gazdasági súlya és
kereskedelmi-pénzügyi kapcsolatai nőnek, arra fog törekedni, hogy
nemzetközileg erősítse valutáját.
Mindehhez azonban Kínának teljesíteni kell néhány feltételt:
- - Szanálnia kell bankrendszerét bankjainak feltőkésítésével és a kétes hitelek rendezésével;
- - Erős és hatékony belső pénzügyi piacot kell teremtenie, s főleg olyan tőkepiacot kell kialakítania, amelynek révén a köztartozást finanszírozni lehet, elősegítve a belső megtakarítás felszívását.
- - Teljesen konvertibilissé kell tennie valutáját, rugalmas átváltási árfolyamot érvényesítve a többi valutával szemben.
Ha
mindez megtörténik, érvényesülni fog a Mundell összeegyeztethetetlen
tényezőinek háromszögeként emlegetett törvényszerűség. Ez az elmélet
azt fogalmazza meg, milyen mozgásszabadsága van egy nemzeti banknak egy
adott nemzetközi környezetben. Az önálló monetáris politika, amely a
belső gazdasági egyensúlyt tekinti elsődlegesnek, nem egyeztethető
össze a tőkék szabad külső mozgásával és ugyanakkor a nemzeti valuta
stabil átváltási árfolyamával más valuták irányában. E három elem
egyikéről le kell mondani, mivel egyszerre nem működhet az autonóm
monetáris politika, a tőke mozgásának szabadsága és a fix átváltási
árfolyam.
Manapság, a Bretton Woods-i rendszer összeomlása után
a valuták többségének átváltási árfolyama rugalmas. Ez az egyedüli
lehetőség a nemzeti monetáris politika önállóságának megőrzésére a
globalizált gazdasági rendszerben, amelynek keretein belül, a
liberalizált és nemzetközivé vált piacokon a tőke szabadsága szinte
ellenállhatatlan erejű mozgást képvisel.
Kína tudatában van
ezeknek a kényszerítő tényezőknek és megkísérli kibékíteni ezeket az
összeegyeztethetetlenségeket. Megpróbálkozik a tőkebeáramlás bizonyos
fokú ellenőrzésével, fix, de kiigazítható átváltási árfolyamokat
alkalmaz és erősíti bankrendszerét, hogy hitelessé tegye belső
monetáris politikáját - összegezi véleményét az amerikai valutaszakértő.
http://ecofi.blog.lemonde.fr/