
Az audiencián a
szentszéki szóvivő tájékoztatása szerint mintegy hetven bíboros volt
jelen, köztük Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, magyar
prímás. Jelen volt Böcskei László nagyváradi püspök is egy
zarándokcsoport élén, akiket a Szentatya a kihallgatás végén külön
köszöntött.
Az általános kihallgatás – mint mindig
– most is szentírási szakasz felolvasásával kezdődött. Ez alkalommal a
Szentatya Pálnak a kolosszeiekhez írt leveléből vett következő idézethez
fűzte elmélkedését, az egész világgal megosztva rendkívül személyes
gondolatait, érzéseit.
„Amióta erről
hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy
akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel.
Így majd az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden
jótettben gyümölcsöt hoztok, és az Isten ismeretében gyarapodtok.
Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy
mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az
Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek
örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából,
és áthelyezett szeretett Fia országába”.
Pál
apostolhoz hasonlóan Benedek pápa is úgy érzi szívében, hogy
mindenekelőtt Istennek kell hálát adnia, aki vezeti és növeli az
Egyházat, aki elveti igéjének magvát, és így táplálja a hitet népében.
Ebben a pillanatban lelke szélesre tárul, hogy magához ölelje az egész
világon jelen lévő Egyházat. Hálát ad Istennek az újabb
„tapasztalatokért”, amelyeket péteri szolgálatának évei során kapott az
Úr Jézus Krisztusba vetett hitről és arról a karitatív szeretetről,
amely az Egyház testét átjárja és élteti a szeretetben, valamint a
reményről, amely megnyit bennünket, az élet teljessége, a mennyei haza
felé irányítva minket.
A Szentatya mindenkit
imáiba foglal a jelenben, amely Istené, amelyben összegyűjt minden
találkozást, minden utazást, minden lelkipásztori látogatást. Mindent és
mindenkit összegyűjt imáiban, hogy az Úrra bízza őket; azért, hogy
teljesen megismerjük akaratát, minden lehetséges bölcsességgel és
spirituális értelemmel, és hogy Őhozzá, szeretetéhez méltó módon tudjunk
viselkedni, minden jótettben gyümölcsöt hozva (vö Kol 1,9-10).
„Ebben
a pillanatban nagy bizalmat érzek, mert tudom, mindnyájan tudjuk, hogy
az evangélium igazság szava az Egyház ereje, élete. Az evangélium
megtisztít és megújít, gyümölcsöt hoz mindenütt, ahol a hívek közössége
meghallgatja és befogadja Isten kegyelmét az igazságban és megéli azt a
szeretetben. Ez az én bizalmam, ez az én örömöm” – mondta XVI. Benedek.
„Csaknem
nyolc évvel ezelőtt, április 19-én elfogadtam, hogy magamra vállalom a
péteri szolgálatot. Ez a szilárd bizonyosság továbbra is mindig elkísért
engem. Abban a pillanatban, amint azt már több ízben kifejtettem, a
következő szavak visszhangzottak szívemben: Uram, mit kívánsz tőlem?
Nagy terhet helyezel a vállamra, de ha Te kéred ezt tőlem, szavadra
kivetem a hálókat, annak biztos tudatában, hogy Te vezetsz majd engem.
Az Úr valóban vezetett, mellettem állt, mindennap érezhettem jelenlétét.
Az Egyház útjának olyan szakasza volt ez, amelyben voltak örömök és
fények, de nem könnyű pillanatok is.
Úgy éreztem
magam, mint Szent Péter az apostolokkal a bárkában a Galileai-tavon: Az
Úr olyan sok napfényes és könnyű szellővel kísért napot ajándékozott
nekünk, amikor bőséges volt a halfogás; voltak olyan pillanatok is,
amelyekben a vizek háborogtak és ellenszél fújt, csakúgy, mint az Egyház
egész történelmében, és úgy tűnt, hogy az Úr alszik. De mindig tudtam,
hogy abban a hajóban jelen van az Úr, és mindig tudtam, hogy az Egyház
hajója nem az enyém, nem a miénk, hanem az övé, és nem hagyja, hogy
elmerüljön; Ő az, aki kormányozza a hajót, természetesen az általa
kiválasztott emberek révén is, mert ő akarta így. Ez a múltban is
bizonyosság volt és ma is az, amelyet semmi nem homályosíthat el. Ezért
ma szívem telve van hálával Isten iránt, mert soha nem vonta meg az
Egyház egészétől és tőlem sem vigaszát, világosságát, szeretetét”.
A
hit évében vagyunk – folytatta katekézisét a pápa az utolsó általános
kihallgatáson. „Ezt azért hirdettem meg, hogy megerősítsem hitünket
Istenben, egy olyan kontextusban, amely úgy tűnik, egyre inkább második
helyre kívánja szorítani Istent. Mindenkit szeretnék felszólítani, hogy
újítsa meg szilárd bizalmát az Úrban. Gyermeki módon bízzuk magunkat
Istenre annak a bizonyosságában, hogy karja mindig támaszt nyújt, és
lehetővé teszi, hogy mindennap előrehaladjunk a fáradságok közepette is.
Szeretném, ha mindenki érezné, hogy szereti őt az az Isten, aki Fiát
adta nekünk és megmutatta határtalan szeretetét. Szeretném, ha mindenki
érezné annak az örömét, hogy keresztény.
Egy szép
ima, amelyet minden reggel el kell mondanunk, így szól: 'Imádlak,
Istenem, és teljes szívemből szeretlek. Köszönöm, hogy megteremtettél,
hogy kereszténnyé tettél.' Igen, örüljünk a hit ajándékának; a
legértékesebb javunk, amit senki nem vehet el tőlünk! Köszönjük meg az
Úrnak ezt a napot imával és következetes keresztény élettel. Isten
szeret bennünket, de azt várja tőlünk, hogy mi is szeressük őt.”
XVI. Benedek pápa így folytatta búcsúbeszédét:
„Nem
csak Istennek szeretnék ebben a pillanatban köszönetet mondani. Egy
pápa nincs egyedül Péter hajójának vezetésében, bár ő az első számú
felelős; soha nem éreztem magam egyedül a péteri szolgálat örömének és
súlyának hordozásában; az Úr olyan sok személyt helyezett mellém, akik
nagylelkűen, Isten és az Egyház iránti szeretetből segítettek nekem és
közel álltak hozzám”.
A Szentatya mindenekelőtt a
bíborosokhoz fordult: „bölcsességetek, tanácsaitok, barátságotok
értékesek voltak számomra.” Munkatársai közül elsőnek kiemelte Tarcisio Bertone
bíborost, államtitkárát, aki hűségesen kísérte ezekben az években. „Az
Államtitkárság és az egész Római Kúria, csakúgy, mint mindazok, akik a
különböző munkahelyeken a Szentszéket szolgálják: sok személy arca, akik
nem tűnnek ki a tömegből, árnyékban maradnak, de éppen a csöndben, a
mindennapi odaadó munkában, a hit és az alázat lelkületével biztos és
megbízható támaszt jelentettek számomra” – mondta Benedek pápa.
Ezután
egyházmegyéjéhez, a római egyházhoz fordult: „Nem feledhetem el püspök-
és paptestvéreimet, az Istennek szentelt személyeket és Isten egész
népét: a lelkipásztori látogatások, találkozók, kihallgatások, utazások
során mindig nagy figyelmet és mély szeretetet éreztem részükről. De én
is szerettem mindenkit és minden egyes személyt, kivétel nélkül, azzal a
lelkipásztori szeretettel, amely minden Főpásztor szívében jelen van,
különös tekintettel Róma püspökére, Péter apostol utódára. Mindennap
mindnyájatokat imáimban hordozlak, atyai szívvel.
Szeretném,
hogy üdvözletem és köszönetem mindenkihez eljusson: a pápa szíve
átöleli az egész világot. Hálámat fejezem ki a Szentszéknél szolgáló
diplomáciai testületnek, amely a nemzetek nagy családját jeleníti meg.
Gondolok továbbá mindazokra, akik a jó hírközlés érdekében végeznek
fontos munkát, amelyért szintén köszönetet mondok.
Szívből
jövő hálámat fejezem ki a világ különböző részein élő sok-sok embernek,
akik az utóbbi hetekben megható üzeneteket küldték nekem a figyelem, a
barátság és az ima jeleként. Igen, a pápa soha sincsen egyedül, most
ismét csodálatos módon megtapasztalhatom ezt, ami megérinti a szívet. A
pápa mindenki hozzátartozója, és sokan érzik közel magukat Péter
utódához.
Igaz, hogy számos levelet kapok a
világon fontos szerepet betöltő emberektől – államfőktől, vallási
vezetőktől, a kulturális élet neves képviselőitől. De sok-sok levél
érkezik az egyszerű hívektől, akik szívből írnak nekem és kifejezik
szeretetüket, amely a Jézus Krisztussal való szeretetközösségből
születik meg az Egyházban. Ezek az emberek nem úgy írnak, mint ahogyan
pl. egy hercegnek vagy híres személynek szokás. Úgy írnak nekem mint
testvérek, gyermekek, egy szeretetteljes családi kapcsolat jeleként.
Szinte kézzelfoghatóan érezhető, hogy mi valójában az Egyház – nem egy
vallásos vagy humanitárius célú szervezet, szövetség, hanem élő test,
testvérek közössége Jézus Krisztus Testében, aki mindenkit egyesít. Az
Egyházat ily módon megtapasztalni, vagyis konkrétan érezni igazságának
és szeretetének erejét, nagy örömet jelent elsősorban egy olyan
korszakban, amelyben mindenki hanyatlásáról beszél. De figyeljük meg,
hogy mennyire élő ma az Egyház!
Az utóbbi
hónapokban úgy éreztem, hogy erőm csökken, és imáimban azzal a kéréssel
fordultam folytonosan Istenhez, hogy világosítson meg döntéshozatalomban
nem a magam, hanem az Egyház javát szolgálva. Lépésemet a döntés
súlyosságának és újdonságának teljes tudatában tettem, mély lelki
nyugalomban. Szeretni az Egyházat azt jelenti, hogy nehéz, fájdalmas
döntéseket is bátorsággal hozunk meg, mindig az Egyház javát szem előtt
tartva, sosem a magunkét.
Szeretnék visszatérni
2005. április 19-éhez. Döntésem súlyosságát az jelentette, hogy ettől a
naptól kezdve mindig és mindörökre az Úr szolgálatába álltam. Mindig,
mert aki a péteri szolgálatot vállalja, annak nincs többé magánélete. A
pápa mindig és teljesen az emberekhez és az Egyházhoz tartozik. Életéből
eltűnik a magánszféra. Megtapasztaltam és most is ezt tapasztalom, hogy
akkor kapjuk meg igazán az életet, amikor felajánljuk azt. Akik
szeretik az Urat, szeretik Szent Péter utódát is és kötődnek hozzá; a
pápának valóban fivérei és nővérei, lelki fiai és lányai vannak az egész
világon. Ezáltal biztonságban érzi magát e szeretetközösség ölelésében;
nem saját magához tartozik, hanem mindenkihez és mindenki őhozzá.
A
„mindig” azt is jelenti „örökre” – nem lehet többé visszatérni a privát
életbe. Szolgálatomról való lemondásom nem ellentmondás ezzel. Nem
térek vissza a magánélet berkeibe, az utazásokkal, találkozásokkal,
fogadásokkal, konferenciákkal teli mindennapokhoz. Nem hagyom el a
keresztet, hanem új módon maradok a keresztre feszített Úr mellett. Nem
gyakorlom az Egyház kormányzásával járó hatalmat, hanem az imán
keresztül Szent Péter mellett állok. Szent Benedek, akinek nevét
pápaként viselem, nagy példát jelent számomra ebben. Ő megmutatta nekünk
azt az utat, legyen az aktív vagy passzív jellegű, amely Isten művéhez
vezet.
Köszönetet mondok mindenkinek azért a
tiszteletért és megértésért, amellyel ezt a fontos döntést fogadtátok.
Én továbbra is elkísérem az Egyházat útján imával és elmélkedéssel, az
Úrnak és Jegyesének való odaadással, amelyet eddig és ezután is megélek.
Arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek meg rólam az Úr előtt,
imádkozzatok a bíborosokért, akik fontos feladatra lettek meghívva,
továbbá Péter apostol következő utódáért: az Úr kísérje el őt
világosságával és Lelkének erejével.
Kérjük Szűz
Mária, Isten és az Egyház Anyja közbenjárását, hogy mindannyiunkat és az
egész egyházi közösséget vezesse, Őrá bízzuk magunkat.
Kedves
barátaim! Isten vezeti Egyházát, mindig támogatja, elsősorban a nehéz
pillanatokban. Ne veszítsük el soha ezt a hittel teli látásmódot, amely
az egyetlen és igaz az Egyház és a világ történetének hosszú útján.
Szívünkben legyen mindig jelen az örömteli bizonyosság, hogy az Úr
mellettünk van, nem hagy el minket, közel van hozzánk és szeretetével
áraszt el bennünket! Köszönöm!”
XVI. Benedek pápa a
szokásos nagy nyelveken is összefoglalta tanítását, majd köszöntötte az
egyes zarándokcsoportokat, közöttük a nagyváradi híveket. A kihallgatás
végén a szokásosnál hosszabb ideig járta körbe pápamobilján a Szent
Péter teret, hogy elbúcsúzhasson a hívektől.
Ezután
került sor az Apostoli Palota Kelemen termében a gyűrűcsókra, amelynek
során a Szentatya elé járult többek között Ivan Gašparovič szlovák
köztársasági elnök, továbbá Gianni Alemanno, Róma polgármestere,
valamint Teodoro Lonfernini és Denise Bronzetti, a San Marino
Köztársaság régenskapitányai.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír„Isten legyen a középpontban” – Schönborn bíboros a pápaválasztásról
Christoph
Schönborn bécsi érsek bizalmát fejezti ki, hogy „Isten velünk van”, és
hogy a bíborosok a konklávén a megfelelő személyt választják meg
következő pápának.
„Isten
legyen a középpontban” – emelte ki az érsek. Kifejtette: a következő
pápa nagy feladata, amit XVI. Benedek újra és újra hangsúlyozott, hogy
Istent állítsuk a középpontba. Az ember édekében szükséges Istenre
irányítani a figyelmet. Mert ahol Istent háttérbe szorítják, az ember is
rosszul jár – fogalmazott Bécs főpásztora.
A bécsi érseki palota
Szent András-kápolnájában elhangzott rövid beszédében Christoph
Schönborn bíboros Andrej Sinjawski szovjet költő és író alakját idézte,
aki ugyanezt fogalmazta meg egy embertelen szovjet büntetőtábor
foglyaként: „elég szó esett az emberekről; beszéljünk végre Istenről”.
Magyar KurírP. Federico Lombardi SJ február 27-i sajtótájékoztatója
Az
utolsó pápai kihallgatást követően a szentszéki szóvivő rövid
eligazítást tartott a nemzetközi újságírógárdának. A kihallgatáson
négyezren kaptak akkreditációt, hogy élőben tájékoztathassanak a
történelmi eseményről.

A február 27-i katekézis volt XVI. Benedek utolsó pápai beszéde.
Március
elsején Sodano bíboros összehívja a bíborosok általános kongregációját,
ezt követően valószínűleg március 4-én lesz a következő összejövetel. A
találkozók során megállapítják a konklávé időpontját.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír