Döbrögiék 30 milliárdból szépítik a statisztikát a “választások” előtt

A munkaerőpiaci statisztikákra legnagyobb hatással jelenleg a közfoglalkoztatás van. A választások előtt pedig közvetlenül beveti a kormány a téli közfoglalkoztatást is, mellyel amellett, hogy a munkaerőpiacon nehezebb helyzetben lévő állástalanokon segítenek, a kampányidőszakban is jól jöhetnek az impozáns statisztikák. Bár nem tisztünk a politikával foglalkozni, a jövőre esedékes választások tükrében nem minden esetben lehet egy-egy gazdasági esemény/változás alkalmával teljesen elvonatkoztatni tőle, és külön kezelni. Így van ez a jövő évi foglalkoztatáspolitika esetén is.
Az már nem újdonság, hogy a második Orbán-kormány kiemelt szerepet szánt a közfoglalkoztatásnak az első perctől kezdve. A 2011-ben nyilvánosságra hozott Nemzeti Munkatervben ugyanis egy három pilléres rendszert hoztak létre. Első pillér a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedés ösztönzése (ezt a Munkahelyvédelmi Akcióterv segíti az idei év eleje óta), a második pillér a szociális gazdaság, a harmadik pedig a közfoglalkoztatás volt. A munkaterv egyébként a 10 év alatt egymillió új munkahely céljának megvalósítását hivatott támogatni.
Bár a cikkünk témája nem a Nemzeti Munkaterv és a valóság összehasonlítása, arra mindenképpen érdemes kitérni, hogy az új munkahelyek viszonylatában leginkább csak az állam által befolyásolható közmunka alakulása áll összhangban a tervekkel. A versenyszférában 2012-re 15 ezres, 2013-ra pedig 23 ezres új munkahely-bővüléssel számoltak, a valóságot azonban az alábbi grafikonunk jól szemlélteti. 2012-ben közel 138 ezer új munkahely jött létre állami támogatás igénybevétele nélkül, ami 30 ezerrel alacsonyabb az egy évvel korábbitól.

A jövő évi tervekre visszatérve, bár a Nemzeti Munkatervben a kormány 2014-re már alacsonyabb közfoglalkoztatás-bővüléssel számolna, a korábbi évekhez hasonlóan ez marad Orbánék csodafegyvere. A költségvetés tervezete szerint ugyanis a 2014. évi célkitűzés, hogy a Start-munkaprogram keretében mintegy 250-300 ezer ember elhelyezkedjen a munka világában (a 2013-as terv 250 ezer főről szólt). Minderre pedig 183,8 milliárd forintot szánnak, ami az idei előirányzatnál 30 milliárd forinttal több. A kiadásnövekedést a téli közfoglalkoztatás beindítása indokolja, mely 2013. november 1. és 2014. április 30. közötti időszakban, valamint 2014. év végén fog zajlani.
Ahogy azt az mfor.hu a program bejelentésekor már levezette, ennek köszönhetően jócskán javul majd a téli időszak munkanélküliségi és foglalkoztatottsági statisztikája. Ebben az időszakban eddig ugyanis rendre negatív rekordokat döntögetnek a munkanélküliségi számok, mivel a szezonális mezőgazdasági és építőipari munkák kifutnak, és a közmunka-programok is végetérnek. Amellett, hogy a munkanélkülieknek kínál munkalehetőséget és jelent jövedelemforrást a téli közfoglalkoztatás, a kormánypárt hasznára is válik a “feljavított” statisztika. Ráadásul, ha a téli hónapok adatait a kormányváltás évében jellemző számokkal vetik össze, jókora eltéréseket tudnak a kormányzás sikerének elkönyvelni.

Arról azonban, hogy mit is takar majd pontosan a téli közfoglalkoztatás, eddig nem sok információt kaptunk, ám a költségvetési tervezet egyik fejezete erre is kitér. Eszerint “a téli közfoglalkoztatás keretében a kistérségi Startmunka mintaprogramok programelemeiben dolgozó közfoglalkoztatottak téli továbbfoglalkoztatása, szociális segítők téli közfoglalkoztatása (idősgondozás), valamint hagyományos önkormányzati, hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás valósulhat meg”.

(mfor)

Szíriai körkép

Szergej Lavrov a terroristák támogatásával vádolja Szíria szomszédjait. Az orosz külügyminiszter rámutatott arra, hogy több közel-keleti ország hivatalos személyei kapcsolatot tartanak a Szíriában tevékenykedő Dzsabhat al-Nusra terrorista szervezet képviselőivel.

„Híreket olvasunk, különböző forrásokból értesülünk, úgy félhivatalosokból, mint bizalmas közlések útján, hogy a Szíriát környező térség több országának hivatalos képviselői kapcsolatokat alakítanak ki, rendszeresen találkoznak a Dzsabhat al-Nuszra és egyéb terrorszervezet vezetőségével” – mondta Lavrov indiai kollégájával, Szalman Kursiddal folytatott megbeszéléseit követően rendezett sajtókonferencián.

A károk óriásiak

A szíriai hatóságok milliárdokra becsülik a terroristák okozta kárt. Az állam és a magánszektornak a banditák 30 hónap folyamán 16,5 milliárd dolláros kárt okoztak. Ezt Vail al-Halki tette közzé. A miniszterelnök beszámolója szerint a kormány már tárgyalja az ország újjáépítési tervét, melyhez a baráti országoktól kívánnak kölcsönt felvenni.

A vegyifegyver-szakértők Szíriában 

Az ENSZ Vegyifegyver-tilalmi Szervezetének szakértőcsoportja befejezte szerdán első szíriai munkanapját. Előző nap érkeztek meg Szíriába, ahol felállították logisztikai támaszpontjukat. A szakértők fő feladata, hogy segítsenek a szíriai hatóságoknak a vegyifegyver-gyárak megszüntetésének első lépéseiben, beleértve a vegyi fegyverekről szóló adatok ellenőrzését és a megsemmisítés folyamatának megtervezését.

Tervek szerint november elsejére fejeződik be munkájuk.

Szíriai ambíciók

Walid Muallem szíriai külügyminiszter kijelentette, hogy országának kormánya vissza szeretné állítani a Golán-fennsík fölötti ellenőrzést. „A Szíriai Arab Köztársaság megerősíti azon szándékát, hogy visszaszerezze az Izrael által elfoglalt Golán-fennsíkot és elutasít minden Izraeli lépést, melynek az a célja, hogy megváltoztassa a Golán-fennsík geopolitikai képét” – mondta Muallem.

Izraelt a miatt is erősen kritizálta, hogy nem csatlakozott a Nukleáris Fegyverek Elterjedésének Megakadályozásáról Szóló Szerződéshez. A szíriai miniszter szavai szerint „ez meghiúsítja annak a lehetőségét, hogy a Közel-Kelet tömegpusztító fegyverektől mentes területté válhasson”.

Szíriában 2011 márciusa óta fegyveres konfliktus folyik, amely az ENSZ adatai szerint több mint 100 ezer emberéletet vitt el. A kormányzati csapatok fegyveres alakulatokba tömörült banditákkal állnak szemben. Ezen utóbbiak soraiban külföldi zsoldosok is vannak.

(Oroszország Hangja)

Trükkök állnak a “történelmi” foglalkoztatási számok mögött

Nem látja a kormány által emlegetett foglalkoztatási fordulatot az MNB a versenyszférában és jövőre sem várható ilyen – ez derül ki a jegybank Inflációs jelentésből. A cégek elbocsátások helyett inkább átálltak részmunkaidős foglalkoztatásra, csökkent a túlórák száma. A bruttó bérek jövőre 4,5 százalékkal emelkedhetnek, ám a versenyszférában a bérnövekedés csak három százalékra tehető. 2013 második negyedében történelmi szintet ért el a foglalkoztatási ráta, ám mindez nem a versenyszférának köszönhető – olvasható az MNB Inflációs jelentésében. Ez azért is érdekes, mert Matolcsy György jegybankelnök egyebek közt foglalkoztatási fordulatról is beszélt a hétvégén. A vállalati szektor munkakereslete rövid távon visszafogottan alakulhat, szögezik le a jegybanki szakértők. A tavalyi recesszió és a termelési költségeiket emelő adóintézkedések mérsékelték a vállalatok jövedelmezőségét, így a lanyha fogyasztói kereslet korlátozza a cégek áremelési lehetőségeit, ezért a jövedelmezőség helyreállítása érdekében a vállalati szektor bérköltségei visszafogására törekszenek.
A nemzetgazdaságban foglalkoztatottak létszáma 2013 második negyedévében 1,4 százalékkal, júliusban 1,7 százalékkal volt több, mint az előző év azonos időszakában. A foglalkoztatottak létszáma a válság előtti szint fölé emelkedett. A nemzetgazdasági foglalkoztatottságot hosszabb ideje elsősorban a közfoglalkoztatás és a bővülő külföldi munkavállalás emeli, s nem a hazai versenyszféra. Az MNB szerint mintegy százezer olyan munkavállaló van, aki hazai háztartáshoz köthető, ugyanakkor külföldön dolgozik, ők is javítják a foglalkoztatási adatokat.

Az MNB munkaerő-piaci prognózisa

	2013	2013	2014	2014
	régi	aktualizált	régi	aktualizált
Nemzetgazdasági bruttó átlagkereset	3,0	3,3	5,0	4,5
Nemzetgazdasági foglalkoztatottság változása	-0,2	0,8	0,3	0,8
Versenyszféra bruttó átlagkereset	3,5	3,5	3,0	3,0
Versenyszféra foglalkoztatottság	-0,6	0,2	0,4	0,4
Versenyszféra fajlagos munkaköltség	1,5	1,5	1,7	1,3
Lakossági reáljövedelem	0,4	1,1	0,3	1,0
Forrás: MNB

Az MNB tapasztalatai szerint a cégek – élve az új Munka Törvénykönyve adta rugalmasabb foglalkoztatási lehetőségekkel – az elmúlt időszakban a ledolgozott munkaórákat csökkentették, vagyis valójában csökkent a munkaaktivitás. A foglalkoztatás azért nem csökkent, mert a vállalkozások nem elbocsátással kezelték a csökkenő keresletet, hanem a munkaidő csökkentését választották, vagy akár a részmunkaidős foglalkoztatás bővítésével, a túlórák eltörlésével. Így a konjunktúra erősödésével nőhet majd csak a foglalkoztatás, ugyanis addig a cégen belüli munkaerő-tartalékok bőven elegendőek az igények kielégítésre – magyarán a versenyszférában érdemi foglalkoztatásbővüléssel nem számolhatunk a közeljövőben.

Az átlagosan ledolgozott munkaórák 2012 eleje óta érdemben mérséklődtek – szögezi le az MNB. A legalább 60 órában foglalkoztatottak munkaóráinak számában hosszabb ideje csökkenő tendencia figyelhető meg. Ez részben annak köszönhető, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya huzamosabb ideje emelkedik. Ugyanakkor csökkent a munkanélküliség, amit egyrészt a versenyszféra magasabb munkaerő-kereslete, illetve nagyobb részt a külföldön munkát vállalók és a bővülő közmunkaprogramok magyaráznak.
A jegybank elemzői szerint a következő hónapokban csökkenhet a munkanélküliség, ám az továbbra is 10 százalékos szinten marad. A magas munkanélküliség bérleszorító hatása továbbra is érezteti hatását, így a versenyszférában a bérek jelentős növekedésére nem számít az MNB. Hosszabb távon sem kecsegteti a munkavállalókat a jegybank: “A laza munkapiac lehetővé teszi, hogy a vállalatok a béremelések visszafogásával javítsák jövedelmezőségi helyzetüket. Emellett a huzamosabb ideig cél alatt alakuló infláció elősegítheti az inflációs várakozások mérséklődését, ami hozzájárulhat az alacsony bérdinamika fennmaradásához középtávon is.”
Szerény reálbér-növekedés várható – de nem a versenyszférában
Az első félévben a vállalatok visszafogottan emelték a béreket, ami erőteljesebben jelentkezett a piaci szolgáltatásoknál, mint a feldolgozóiparban. Ugyanakkor mindkét ágazatban történelmi mélyponton van a rendszeres keresetek alakulása – írja az MNB. A “laza munkapiac” vagyis a magas munkanélküliség lehetővé teszi a cégeknek a béremelések halogatását. A bérek év elején visszafogottan emelkedtek, ennek köszönhetően 2013 első félévében összességében alacsony bérindexet figyelhettünk meg a versenyszférában. Mivel a cégek az éves teljesítményhez kapcsolódó jutalmakat zömmel az év utolsó két hónapjában fizetik ki, így változás csak mostanában várható.
Az MNB szerint a bruttó bérek 4,5 százalékkal emelkedhetnek 2014-ben, ám a versenyszférában 3 százalékos béremelés lehet. A béremelések jelentős része ugyanis a közszférában következik be – a pedagógus életpálya-modell bevezetésével. A jegybank ugyanakkor mérsékelte a béremelési várakozásait, júniusban ugyanis még 5 százalékos növekedéssel kalkulált – igaz jóval magasabb inflációval.
A versenyszférában várt 3 százalékos béremelkedés azonban még így is meghaladja a vállati szándékokat. Az Inflációs  jelentés által is megemlített, Hay Group 2013. augusztusi felmérése szerint a megkérdezett nagyvállalatok átlagosan két százalékos béremelést terveznek 2014-re. Ugyanakkor bizonytalanságra utal, hogy 2014-re közel felük még nem döntötte el, hogy emeli-e az alkalmazottai bérét. Az MNB szerint összességében a 2,4 százalékos 2014-es infláción felül a reálbérek 1 százalékkal nőhetnek jövőre az idei 0,3 százalék után.

(napi.hu )

Gazdag István: 9/11, avagy az évszázad tabuja

Izrael szerepe a XXI. századot meghatározó 2001. szeptember 11-i eseményekben ádáz viták tárgya még az ezzel kapcsolatos igazságot kutató és követelő mozgalmon (9/11 Truth Movement) belül is. Úgy tűnik, hogy az antiszemitizmus elleni harc örve alatt immáron hét évtizede tartó következetes agymosás következtében a „9/11 belső munka volt” (9/11 was an inside job) jelszóval mozgósított konspiracionista aktivisták többsége képtelennek mutatkozik a szentföldi latorállam titkosszolgálataira mutató bizonyítékok objektív értékelésére.

Pedig azt a felvetést, hogy a 2001. szeptember 11-i ún. hamis zászlós (false flag) műveletet egy szélsőséges likudnyik csoport szervezte meg az amerikai államapparátusba beszivárgott neokon és keresztény cionista elvbarátaik segítségével, a fősodratú média által szisztematikusan elhallgatott tények egész sora támasztja alá, és néhány nonkonformista személyiség nyíltan is hangoztatja.

Köztük van Francesco Cossiga, Olaszország egykori köztársasági elnöke is, aki szerint elhitetik velünk, hogy „bin Laden bevallotta a New York-i Ikertornyok elleni szeptember 11-i támadást, miközben az amerikai és európai demokratikus körök (…) immár jól tudják, hogy ezt a pusztító támadást a CIA és a Moszad tervelte ki és hajtotta végre a cionista világ segítségével, hogy vád alá helyezzék az arab országokat, és rábírják a nyugati hatalmakat az iraki és afganisztáni beavatkozásra” (Corriere della Sera, 2007. november 30.).

Wayne Madsen, az egyik legismertebb amerikai oknyomozó riporter 2002. februári brit titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva írja: „A Moszad számára a sikeres 9/11 ’hamis zászlós’ terrorakció várakozáson felüli sikert hozott. A Blair-kormány által támogatott Bush-kormány megtámadta és elfoglalta Irakot, elmozdította Szaddám Huszeint, és nyomást gyakorolt Izrael más ellenségeire, köztük Iránra, Szíriára, Pakisztánra, a Hamaszra és a libanoni Hezbollahra” (opinion-maker.org, 2011. január 27.).

Alan Sabrosky egykori katonai kiképző (US Army War College) ugyancsak a leghírhedtebb izraeli titkosszolgálatot és amerikai kormányzati tisztviselők egy jól beazonosítható (ti. zsidó neokonzervatívokból álló) klikkjét teszi felelőssé a szeptember 11-i támadásért, amelyet egy „klasszikus Moszad-hangszerelte műveletnek” tart. De az amerikai hadsereg Fejlett Katonai Tanulmányok Iskolájának (US Army School for Advanced Military Studies) egyik jelentése is úgy fogalmaz, hogy a Moszad „alattomos, kíméletlen és ravasz, képes arra, hogy támadást intézzen amerikai erők ellen, és palesztinok/arabok nyakába varrja azt”. A dolog igazi pikantériáját az adja, hogy ez a katonai dokumentum egy nappal 9/11 előtt került nyilvánosságra („U.S. troops would enforce peace under Army study”, The Washington Times, 2001. szeptember 10.).

Mindezen vélemények jóval többek puszta hipotéziseknél. Azt ugyanis, hogy a Moszad és más izraeli elitalakulatok belekeveredtek a szeptember 11-i események „menedzselésébe”, számos kevéssé ismert tény teszi nyilvánvalóvá.

Kevesen tudják például, hogy a terrortámadással kapcsolatban, rögtön azok elkövetése napján, kizárólag izraeli állampolgárokat tartóztattak le. Ezt az információt rendőrségi források alapján Paulo Lima újságíró már a következő napon kiszivárogtatta a The Record c. napilapban. Az északi toronyba való becsapódást követően különböző szemtanúk három alakot láttak egy Jersey Cityben parkoló fehér furgon tetején, amint ujjongtak („celebrating”), örömükben ugrándoztak („jumping up and down”) és egymást fényképezték, háttérben a füstölgő ikertornyokkal. Később továbbálltak egy másik parkolóba, ahol más szemtanúk szerint ugyanilyen kitörő tetszésnyilvánítást produkáltak.

Később a riadóztatott rendőröknek sikerült megállítaniuk a fehér Chevrolet 2000-et, amelyben öt izraeli férfi tartózkodott. Miután kirángatták őket a kocsiból és az amerikai filmekből jól ismert módon hason fekve a földre kényszerítették őket, a sofőr, Sivan Kurzberg ezt mondta a rendőröknek: „Izraeliek vagyunk. Nem mi vagyunk a maguk problémái. A maguk problémái a mi problémáink. A palesztinok a probléma.”

Ennek ellenére a Paulo Limát informáló rendőrségi források meg voltak róla győződve, hogy ezeknek az izraelieknek közük volt az aznap reggeli merényletekhez. Annál is inkább, mert különböző államok útlevelein, 6000 dollár készpénzen és külföldre szóló repülőjegyeken kívül olyan várostérképeket is találtak náluk, amelyeken bizonyos pontokat megjelöltek. Kurzberget és fivérét később formálisan is a Moszad ügynökeiként azonosították, miközben hivatalosan mind az öten egy főleg izraelieket foglalkoztató költöztető cég (Urban Moving Systems) alkalmazásában álltak, amelynek tulajdonosa szeptember 14-én Tel-Aviv úti céllal elhagyta az országot, miután a rendőrség látogatást tett nála és indiszkrét kérdésekkel nyaggatta a tevékenységéről.

A The Recordban megjelent információra a mainstream média is ráharapott, de csak azért, hogy lehetőség szerint bagatellizálja annak hatását. A The New York Times (2001. november 21.) elmulasztotta közölni az illetők állampolgárságát, akárcsak a Fox News és az Associated Press. A The Washington Post megemlítette ugyan, hogy izraeliekről van szó, de elhallgatta a rendőrség gyanúját, miszerint viselkedésük és egyéb jelek alapján nyilvánvalóan előre tudtak a bekövetkező eseményről. A New York-i zsidó közösség magazinja viszont névtelenül nyilatkozó amerikai hírszerzési forrásra hivatkozva felfedte, hogy az ominózus költöztető cég valójában a Moszad fedőszerveként funkcionált (The Forward, 2002. március 15.).

Az FBI vizsgálatot indított az ügyben, és az eredményt egy 579 oldalas jelentésben foglalta össze, amelyet 2005-ben részben feloldottak a titkosítás alól, a teljes szövegre azonban 2035-ig kell várni. Izrael és Szeptember 11.: a nagy tabu (Israel et le 11 Septembre: Le Grand Tabou) c. könyvében Hicham Hamza franciaországi arab újságíró részletesen elemezi ezt a jelentést, amely számos súlyosan kompromittáló tényt tartalmaz a „táncoló izraeliekre” nézve.

Először is, az általuk készített fényképek valóban azt a pillanatot mutatják, amikor örömtáncot járnak, háttérben a lángoló északi toronnyal. Magatartásukat utóbb azzal magyarázták, hogy csak annak örültek, hogy „most majd az USA lépéseket fog tenni a terrorizmus megállítására a világon” – noha akkor még az emberek többsége inkább balesetre gondolt, mintsem terrorakcióra. Még súlyosabb, hogy egy szemtanú szerint már reggel 8-kor elfoglalták a leshelyüket, vagyis még azelőtt, hogy az első repülőgép becsapódott volna a toronyba. Egyébként az öt letartóztatott izraelinek köze volt egy másik izraeli költöztető céghez is, amelynek négy alkalmazottját ettől függetlenül kihallgatták az állítólagos arab légi kalózokkal fenntartott kapcsolatukról.

Hicham Hamza elgondolkodtatónak tartja a jelentés végkövetkeztetését is. Az FBI ugyanis arról tájékoztatja a gyanúsítottakat fogva tartó helyi rendőrséget, hogy a maga részéről „nem áll érdekében tovább nyomozni a fogvatartottak után, és meg kell kezdeni (velük kapcsolatban) a szokásos bevándorlási eljárást”. Ennek ellenére az öt izraeli 71 napot töltött egy brooklyni börtönben, ahol visszautasították a hazugságvizsgálatot, majd többször megbuktak rajta. Végül egyszerűen kitoloncolták őket az USA területéről. (Utóbb beperelték az amerikai államot jogtalan fogva tartás miatt.)

Ugyanakkor az ügy egyik lényeges részlete kiegészítő magyarázattal szolgálhat az izraeliek feltűnő viselkedésére. Egyes tanúk ugyanis kifejezetten arra utaltak a rendőrségi telefonhívásaikban, hogy az autójuk tetején ugrándozó fickók „arabnak” vagy „palesztinnak” néznek ki, és nemcsak a külsejük, hanem az öltözékük is ezt a benyomást kelti. Ezt az információt néhány rádió már déltől sugározta, az NBC News pedig délután megerősítette. Ha tehát az izraelieket nem kapták volna el késő délután, a történet valószínűleg „Táncoló arabok” címmel jelent volna meg a másnapi lapok címoldalán. Ehelyett teljesen elhallgatták, és csak néhányan tudnak róla, még a Szeptember 11-ével kapcsolatos igazságot kutató aktivisták (az ún. 9/11 Truthers) közül is.

Ahogyan arról is keveseknek van tudomásuk, hogy a merénylet idején az amerikai szövetségi rendőrség éppen azzal volt elfoglalva, hogy felgöngyölítse a legkiterjedtebb izraeli kémhálózatot, amelyet amerikai földön valaha lelepleztek. 2001 márciusában a Nemzeti Kémelhárító Központ (NCIC) az alábbi közleményt helyezte el internetes honlapján: „Az utóbbi 6 hét folyamán az egész ország területén lévő szövetségi irodák alkalmazottai gyanús tevékenységeket jelentettek, amelyek olyan egyénekhez kapcsolódtak, akik műtárgyakat árusító vagy leszállító külföldi egyetemistáknak adják ki magukat.”

A Kábítószer-ellenes Ügynökség (DEA), amelynek az alkalmazottjait számos ilyen típusú incidens érte, 2001 nyarán elkészített egy jelentést, amelyet a The Washington Post november 23-án hozott nyilvánosságra. E szerint március óta 140 izraeli állampolgárt tartóztattak le, mert a 4-8 fős csoportokba szerveződött 20-30 év közötti fiatalok „a Védelmi Minisztérium legalább 36 érzékeny helyszínét” felkeresték. Közülük többeket a Moszad vagy az Aman (izraeli katonai felderítés) tagjaként azonosítottak. Szeptember 11. után további 60 letartóztatásra került sor, ami a lefülelt izraeli kémek számát kétszázra növelte. Végül persze mindnyájukat szabadon engedték. A két ország közötti „különleges kapcsolatok” ismeretében az ellenkezője lett volna meglepő.

A DEA jelentése megállapítja, hogy „ezen egyének viselkedésének természete arra utal, hogy az incidensek talán információszerzési tevékenységet alkotnak”. Könnyen lehet, hogy a kémkedés valójában csak fedőfoglalkozást jelentett a lebukott izraeli „képzőművész-hallgatók” számára, tekintettel a katonai kiképzésre, amelyen közülük többen robbantási szakértőként, harcmérnökként, bombaelhelyezőként, elektronikusjel-elfogó operátorként átestek. Vajon ezek az izraeli ügynökök miért palástolták volna valódi küldetésüket egy amennyire feltűnő, annyira improduktív diverzáns akcióval?

Erre a kérdésre az általuk alkotott hálózat és a szeptember 11-i merényletek közötti zavarba ejtő földrajzi kapcsolat adhat választ. A DEA jelentése szerint ugyanis „a floridai Hollywood tűnik ezen egyének fókuszpontjának”. A szeptember 11. előtt letartóztatott izraeli álegyetemisták közül mintegy harmincan tehát éppen azon a floridai településen éltek, ahol a 19 állítólagos iszlamista légi kalóz közül 15. Az egyik izraeli, egy bizonyos Hanan Serfaty két lakást is bérelt a légi kalózok bandavezérének kikiáltott Mohamed Atta szomszédságában.

Efféle véletlenek normális esetben persze nincsenek, a mainstream média azonban ezúttal is előrukkolt az alkalomhoz illő dajkamesével, miszerint az előbbiek csupán szemmel tartották az utóbbiakat. Izrael vétke így legfeljebb annyi lenne, hogy a tudomására jutott terrortámadásról elmulasztotta tájékoztatni amerikai szövetségesét, és nem akadályozta meg annak elkövetését. Valószínűleg azonban az izraeliek nem megfigyelték, hanem manipulálták és finanszírozták az iszlamista „légi kalózokat”. Valószínűleg az sem lehet véletlen, hogy a UA 93-as járatát állítólag eltérítő Ziad al-Dzsarrah unokatestvére, Ali al-Dzsarrah 25 éven át a Moszad ügynöke volt (The New York Times, 2009. február 18.).

Mára az is kiderült, hogy a floridai Mohamed Atta valójában bitorolta a személyazonosságát. Az igazi Mohamed Attát, aki a merénylet másnapján felhívta apját (amit ez utóbbi a Bild am Sonntag német magazinnak is megerősített), szolid és jámbor fiatalemberként ismerték, aki kerülte a nőket, a repülőgépektől irtózott, nem mellesleg pedig 1999-ben ellopták az útlevelét Hamburgban. Floridai fals alteregója viszont egy sztriptíztáncosnővel élt együtt, disznóhúst evett, kaszinókba járt és drogozott. Négy másik állítólagos légi kalóz hasonló életmódot folytatott, szöges ellentétben azzal, ami a halálra készülő fanatikus iszlamistáktól elvárható lett volna. Erre a furcsaságra a South Florida Sun Sentinel már szeptember 16-án felhívta a figyelmet „A gyanúsítottak tettei nem stimmelnek” (Suspects’ Actions Dont’t Add Up) c. cikkében, és véleményéhez utóbb több tekintélyes újság is (Boston Herald, San Francisco Chronicle, Wall Street Journal stb.) csatlakozott.

Victor Ostrovsky renegát Moszad-ügynök szerint az izraeli kémszolgálat hatékonyságát az ún. szájánok nemzetközi hálózata biztosítja (A Moszad szolgálatában, Magyar Világ, 1995). Ez a héber kifejezés az Izrael érdekében illegális cselekmények elkövetésére is hajlandó diaszpóra-zsidókat jelöli. Az Egyesült Államokban – már csak az ottani galut nagyságából következően is – nyilván tízezrével élnek, legtöbben New Yorkban, ahol az amerikai zsidóság koncentrálódik.

Larry Silverstein, aki 2001 júliusa óta birtokolta a Világkereskedelmi Központ (WTC) ikertornyainak haszonbérletét, a szeptember 11-i szájánok archetípusának tekinthető. A United Jewish Appeal (UJA) New York-i elnökeként aktív szerepet vállalt a szentföldi latorállam számára történő amerikai pénztarhálásban, nem mellesleg pedig belsőséges baráti kapcsolatot ápolt Ariel Saronnal és Benjamin Netanjahuval, akivel a Ha’aretz izraeli napilap szerint minden vasárnap telefonon csevegett. Üzlettársa az Ikertornyok bérletében Frank Lowy volt, egy másik cionista „filantróp”, aki viszont Ehúd Barakhoz és Ehúd Olmerthez állt közel. Ugyanakkor a New York-i Kikötői Hatóság főnöke, aki a WTC-tornyokat privatizálta, egy bizonyos Lewis Eisenberg volt, „civilben” a leghatalmasabb amerikai zsidó lobbi (AIPAC) egykori alelnöke. Független források szerint ők hárman minden bizonnyal kulcsszerepet játszottak az ügyben.

Rajtuk kívül a „nem létező lobbi” más New York-i tagjai is könnyedén azonosíthatók. Az északi toronyba a 93. és 99. emelet között becsapódó Boeing annak a Marsh & McLennan nemzetközi biztosítónak az irodáit találta telibe, amelynek elnök-vezérigazgatója akkoriban Jeffrey Greenberg volt, George W. Bush választási kampányának egyik bőkezű támogatója. Persze az Ikertornyokat is ez a társaság biztosította, és 2001. július 24-én – vagyis 6 héttel a terrortámadás előtt! – gondjuk volt rá, hogy viszontbiztosítást kössenek saját felelősségvállaló szerződésükre konkurens biztosítóknál, amelyeknek utóbb kártalanítaniuk kellett Silversteint és Lowyt.

A Marsh & McLennan bölcs „előrelátását” bizonyítja az is, hogy 2000 novemberében igazgatótanácsa tagjai közé fogadta az ismert neokon héját, Paul Bremert, aki a szeptember 11-i terrortámadás idején a Terrorizmus elleni Nemzeti Bizottságot elnökölte, 2003 után pedig az iraki bábkormány fejeként vált hírhedtté, főleg annak kapcsán, hogy kongresszusi vizsgálat indult ellene az iraki államkincstárból eltűnt potom 9 milliárd dollár miatt.

De cinkosságot lehet feltételezni a merényletben érintett repülőterek részéről is. A két repülőtér, ahonnan az American Airlines 11-es, a United Airlines 93-as és 175-ös járatai elindultak fatális útjukra (a bostoni Logan és a New York melletti Liberty Newark), egy izraeli tőkéből gründolt céget (ICTS) bízott meg a biztonsági feladatok ellátásával, amelynek vezetője nem volt más, mint Menahem Atzmon, a Likud kincstárnoka. Ha alapos és főleg objektív vizsgálat indult volna az ügyben, akkor bizonyára további cinkosságokat is feltárhattak volna.

Például érdeklődhettek volna a Zim Israel Navigational tengeri szállítmányozási cég iránt, amely részben izraeli állami tulajdonban van, és többé-kevésbé nyílt titok, hogy alkalomszerűen titkosszolgálati akciók fedőszerveként szolgál. Érdekes véletlen, hogy ennek amerikai képviselete alig egy héttel a merénylet előtt sebtében evakuálta Ikertoronybeli irodáit 200 alkalmazottjával együtt, „mintegy isteni cselekedetként”, ahogyan utóbb a cég vezére kommentálta (USA Today, 2001. szeptember 17) – nem mindennapi hücpéről téve tanúbizonyságot.

Mindezen terhelő momentumok ellenére javában folyik a figyelem elterelése az izraeli szálról, ahogyan már korábban a Kennedy-gyilkosság esetében is történt. Ennek ellenére a hivatalos szervek és a média által sulykolt „magányos gyilkos” (ld. Lee Harvey Oswald) teóriára már az amerikaiak sem vevők. Egy 2004-es Fox News felmérés szerint 66 százalékuk gondolja azt, hogy összeesküvés állt Kennedy meggyilkolásának hátterében, 74 százalékuk pedig arról is meg van győződve, hogy eltussolták az igazság kiderítését. Más kérdés, hogy a potenciális merénylők lehető legszélesebbre (a CIA-tól a KGB-ig, Castróéktól a Castro-ellenes miami emigrációig, Lyndon B. Johnsontól az idősebb George Bushon át J. Edgar Hooverig, az amerikai Cosa Nostrától a „korzikai kapcsolaton” keresztül a francia drogkartellig, a Fedtől a katonai-ipari komplexumon át a texasi olajlobbiig, az FBI-tól a Ku Klux Klánig stb.) tágított skálája csak arra szolgál, hogy a választék bőségébe fojtsa az Izrael szerepével kapcsolatos elmélkedést, mindenekelőtt Michael Collins Piper alaposan dokumentált monográfiáját.

Végső ítélet: a hiányzó láncszem a JFK-gyilkosság vitájában (Final Judgment: The Missing Link in the JFK Assassination Controversy) c. könyvében az amerikai szerző nem kevesebbet állít és bizonyít, mint hogy Izrael akkori miniszterelnöke, David Ben-Gurion azért határozta el az amerikai elnök likvidálását, mert az atomsorompó egyezmény rendületlen híveként Kennedy ellenezte Izrael atomfegyverkezését is. Meggyilkolása tehát a CIA legfelsőbb vezetése, a Meyer Lansky-féle zsidó bűnszindikátus, valamint a Moszad közvetlen és mélyreható részvételével megvalósított „közös vállalkozás” (joint venture) műve. Piper tézisét Mordechai Vanunu is hitelesíti. Az egykori izraeli nukleáris szakember – aki 18 évet töltött börtönben, miután a Moszad Olaszországban elrabolta és Izraelbe hurcolta, mert a brit sajtóban leleplezte a zsidó állam atomfegyverkezését – ugyancsak azt mondja, hogy Kennedynek azért kellett meghalnia, mert „nyomást gyakorolt Ben-Gurionra, hogy fényt derítsen a dimonai atomreaktorra” (AFP, 2004. július 26.).

Természetesen a 9/11 kapcsán is üzemszerűen zajlik a ködösítés, amelyben – mások mellett – Bob Graham ex-szenátor, az amerikai szenátus hírszerzési bizottságának volt demokrata párti elnöke jeleskedik, aki az amerikai közszolgálati tévének (PBS) adott interjújában bizonyítékokat emlegetett az egyik külföldi kormány érintettségét illetően. Mondani sem kell, hogy nem Izraelre, hanem Szaúd-Arábiára gondolt.

Bob Graham immáron egy évtizede azt szajkózza úton-útfélen, szóban és írásban (például 2011-ben publikált The Keys to the Kingdom c. regényében is), hogy a szaúdi királyi család titokban azért segítette Oszama bin Ladent, mert attól tartott, hogy máskülönben az al-Kaida felkelést robbantott volna ki a monarchia ellen. Ennek a nevetséges teóriának csak egyetlen célja van: elterelni a gyanút az egyetlen valóban gyanús „külföldi kormányról”, az izraeliről, ellensége, Szaúd-Arábia felé. Azt állítva, hogy a szaúdi nyomot a George W. Bush és a Szaúd család közötti barátság miatt tussolták el, Graham és a hasonszőrű hasznos idióták Busht használják villámhárítóként. És a stratégia kifizetődő, mivel a 9/11-el kapcsolatos igazságot kutató mozgalom szinte egy emberként acsarkodik a volt elnökre, miközben Izrael nevét említeni sem igen hajlandó.

Teljesen világos, hogy mire megy ki a játék. Amikor majd a közvélemény nyomására a fősodratú média is kénytelen lesz ejteni a hivatalos tézist, addigra már a „9/11 belső munka volt” szlogennel alaposan megdolgozták a lelkeket a Bush, Cheney és néhány másik keresztény cionista balek elleni indulatkitörésre, maguk a cionista főkolomposok pedig szokás szerint megússzák a felelősségre vonást. De ha a nagy kipakolás napján esetleg mégsem sikerül tisztára mosni Izraelt, akkor ez utóbbi még mindig kijátszhatja a Chomsky-féle kártyát, hogy ti. „Amerika kényszerített rá, hogy megtegyem” (America made me do it).

Noam Chomsky ugyanis – aki a szélsőbaloldalon vert tanyát azóta, hogy a trockista Irving Kristol a jobbszélre sasszézva létrehozta a neokonzervatív mozgalmat – rendületlenül azt a rögeszméjét visszhangozza, miszerint Izrael csak végrehajtja az USA akaratát, amelynek valójában az 51. tagállama és a közel-keleti csendőre lenne. Chomsky és az amerikai radikális baloldal más reklámarcai szerint a Közel-Kelet destabilizálása inkább Washington, mintsem Tel-Aviv akarata. Az iraki háború? Szerintük nyilvánvalóan az olajért zajlott, és semmi másért.

Mindezt – másokkal együtt – az ismert antiimperialista író és aktivista, James Petras is határozottan cáfolja: „A nagy olajvállalatok nemcsak hogy nem bátorították az inváziót, de egyetlen olajmezőt sem sikerült megvédeniük a 160 ezer amerikai katona, a Pentagon és a Külügyminisztérium által fizetett 127 ezer zsoldos és egy korrupt bábkormány jelenléte ellenére sem” (Zionism, Militarism and the Decline of US Power, Clarity Press, 2008). Valójában a kőolaj nem magyarázza az iraki háborút, ahogyan nem magyarázza az afganisztáni intervenciót, a Szíria ellen iszlamista martalócok közbeiktatásával indított agressziót (war by proxy) és az Irán ellen tervezett háborút sem. Arról nem is beszélve, hogy az USA-ban nem az állítólagos olajlobbinak, hanem egyes egyedül a nagyon is valóságos „cionista ötödik hadoszlopnak” (Petras dixit) van elég hatalma ahhoz, hogy az Izraellel kapcsolatos nagy tabut ráerőszakolja a média csaknem teljes spektrumára.

A 9/11 történelmi kontextusba helyezéséhez nem árt emlékeztetni rá, hogy az Egyesült Államoknak régi gyakorlata van a hamis háborús ürügyek kreálásában, egészen 1845-ig, a Mexikó elleni expanzionista háborúig visszamenően, amelyet a Texasszal határos vitatott területen végrehajtott amerikai provokációk robbantottak ki, alkalmat adva James Polk elnöknek, hogy kijelentse: „A mexikóiak amerikaiak vérét ontották amerikai földön.” A háború után aztán egy Abraham Lincoln nevű képviselő elismertette a Kongresszussal a casus belli hazug jellegét. Ezt a sémát követte az USA csaknem valamennyi későbbi hadüzenete is. Így a Maine csatahajó havannai felrobbanása az 1898-as spanyol-amerikai háborúhoz, a Lusitania megtorpedózása az első, Pearl Harbor a második világháborúba való belépéshez, a Tonkini-öbölbeli álincidens pedig Észak-Vietnam megtámadásához szolgáltatott hamis ürügyet.

Történelmi tény viszont az is, hogy a zsidó állam jelentős tapasztalatra tett szert a hamis zászló alatt elkövetett – tehát a zsidó tetteseket más nemzetiségűeknek álcázó, provokatív célú – támadások és merényletek terén, olyannyira, hogy az efféle hadifurfang világtörténetének legalább a felét Izrael írta. Még a cionista entitás megalakulása előtt, 1946. június 22-én sor került egy főpróbára, a brit gyarmati hatóságok főhadiszállását befogadó jeruzsálemi Dávid Király Hotel felrobbantására, amelyet a Menahem Begin (Izrael későbbi miniszterelnöke) által vezetett Irgun terrorszervezet – önmagukat araboknak álcázó – tagjai követtek el, kioltva 91személy, köztük 15 zsidó életét.

Hamis zászló alatt zajlott az 1954-es Susannah-hadművelet is, azzal a céllal, hogy megakadályozza a britek kivonulását a Szuezi-csatornaövezetből, ahogyan azt Nasszer egyiptomi vezető követelte Eisenhower támogatásával. Ennek érdekében az izraeli katonai hírszerzés (Aman) egyik egyiptomi szájánokból álló sejtje robbantásos merényleteket hajtott végre helyi közhivatalokban és angol-amerikai érdekeltségű közintézményekben, azt a hamis látszatot keltve, hogy kommunista vagy nacionalista elemek követték el azokat. A diverzánsakció azonban gyorsan lelepleződött, miután az egyik izraeli ügynök fel-, pontosabban eladta társait az egyiptomi kémelhárításnak, akiket vagy felakasztottak, vagy öngyilkosságot követtek el cellájukban. Előbb Lavon hadügyminiszter, majd Móse Sarett miniszterelnök is belebukott az Izraelben mindmáig csak „rossz bizniszként” emlegetett titkosszolgálati fiaskóba.

Sokkal jobb „üzlet” volt viszont a szentföldi latorállam számára Líbia 1986. április 14-i amerikai megbombáztatása, amely a palesztin ügy egyik legelkötelezettebb támogatójának számító Kadhafi nemzetközi elszigetelődését eredményezte, vagy a Cole amerikai romboló ellen 2000. január 12-én az Ádeni-öbölben végrehajtott robbantásos merénylet, amelyet az al-Kaida számlájára írtak, így kényszerítve Ali Szaleh jemeni elnököt USrael terrorizmusellenes hadjáratához való csatlakozásra. Ez csak két példa a sok közül. Több mint 50 évnek kellett eltelnie, mire Móse Kacav elnöksége idején Izrael végre hallgatólagosan beismerte a Susannah-hadműveletben játszott szerepét. Vajon a 9/11 esetében mikor fog erre sor kerülni?

MD 2013. IX.11-X.2.

Meglepő döntés: Visszaadták a palesztinoknak földjeiket

Úgy tűnik, hogy a zsidó állam is tart az amerikai csődtől, mert az izraeli kormány váratlan döntéssel visszaszolgáltatta több tucat palesztin földjét. A palesztin földművese 30 évvel ezelőtt kényszerültek elhagyni otthonaikat, mert Homesh zsidó település építése céljából a zsidó állam elkobozta azokat.

A helyi televízió által közölt képeken a földművesek traktorokon, kapákkal és zászlókkal térnek vissza a köves dombokra, ahol megkezdték a föld művelését. Amennyiben az amerikai válság nem oldódik meg hamarosan és a teljes fizetésképtelenség beáll, abban a pillanatban reális esély teremtődik a palesztinok összes elfoglalt területének visszaszerzésére.

Amerikában a hatóságok még a helyükön vannak, az emberek feszültek, de még nem mozdulnak. Amint az első (várhatóan szociális, majd etnikai) összetűzések megtörténnek, a fizetést nem kapott rendőrök is el fognak gondolkodni, hogy szembeszálljanak-e azokkal az éhező, feldühödött emberekkel, akik számára már "minden-mindegy".

Az erőszakhullám megindulása után már egyenes lesz az út az etnikai háborúnak, mely előrevetíti már Amerika felbomlását. Ezek után dominósorként dőlnek majd össze azon hatalmak is, amelyek jelenleg az Egyesült Államod hadi és politikai erejére támaszkodva léteznek.

Szóval ennek fényében meg lehet érteni a jótékonykodó zsidókat, mert azok sem hülyék csak gonoszak. A világ politikai, gazdasági és itt-ott területi térképe is egy csapásra megváltozhat! Semmi nem fog számítani, hogy az adott helyzetben mely országokban lesznek politikailag és katonailag felkészült és egységes hazafias szervezetek, melyek a saját kezükbe tudják venni a gyeplőt és nemzeteiket a túlélés, majd a szebb jövendő irányába tudják irányítani.

Kárpáti Tamás

1855 milliárd forint ment az államadósság csökkentésére

Alig 200 milliárd forint van már csak a 3 ezer milliárd forintnyi államosított nyugdíjvagyonból. Legutóbb az önkormányzatoktól átvett adósság törlesztésére költött belőle az állam. Két évvel a magánnyugdíj-pénztári rendszer államosításának kezdete, és szűk másfél évvel a vagyon államhoz kerülése után alig van már meg valami az egykori megtakarításokból. Az Államadósság Kezelő Központ honlapján szereplő adatok szerint a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap (NYRA) vagyona július végén már csak 218,7 milliárd forint volt, ennyi maradt abból a több mint 3 ezer milliárdból, amit a pénztártagok után a kasszák az államnak átadtak.
Az idei évet egyébként már az eredeti vagyon alig tizedével, 316 milliárd forinttal indította az alap, amiből mintegy 100 milliárd forintnyit apránként használtak fel. Áprilisban egy kisebb tételt, árfolyamértéken számolva nem egészen 87,5 millió forintnyi állampapírt vontak be, ez a pénz a Pénztárak Garancia Alapjától (PGA) származott a tavaly visszalépett magánnyugdíj-pénztári tagok után. Júniusban a tavaly és idén megszűnt magánnyugdíjpénztárak végelszámolása során az alaphoz került mintegy 11,7 milliárd forintnyi állampapírt vásárolt vissza az állam. Júliusban pedig azért csökkent a vagyon jelentősebb mértékben, mert a helyi önkormányzatoktól átvett hitelek részleges előtörlesztésre 81,3 milliárd forintot használt fel az alapból az állam.
Az alapban 2011 májusának végén 2945,3 milliárd forint volt, ennyit utaltak át az első körben visszalépett pénztártagok után a magánkasszák. Tavaly is történtek átutalások az alapba, az Országgyűlés elé beterjesztett jelentés szerint a kasszák és a PGA második körös visszalépők után 33,8 milliárd forintban és némi euróban, valamint fontban denominált állampapírt, emellett 15,5 milliárd forintot, 5,6 millió eurót és 3,65 millió dollárt adott át az alapnak. Emellett a végelszámolással megszűnt Erste és Aegon pénztárak után is kapott az alap összesen csaknem 5 milliárd forintot.
A pénz egy részét reálhozam és tagdíjkiegészítés címén vissza kellett fizetni a tagoknak. 2011 nyarán 233,2 milliárd forintot költött el így az állam. A vagyon legnagyobb része az államadósság csökkentésére ment el. Az idén ugyan csak kisebb tételekkel járult már hozzá az alap az adósság mérsékléséhez, 2011-ben viszont több mint 1400 milliárd forintnyi állampapírt vontak be ennek érdekében, és tavaly is 355 milliárd forintot fordítottak erre a célra, ebből 243 milliárd forint az IMF felé fennálló tartozásunkat csökkentette.
2011-ben az alap összesen 460 milliárd forinttal támogatta a központi költségvetést és a nyugdíjkasszát. Tavaly év végén pedig az csökkentette vagyonát, hogy a részvények egy részét átadták az MNV részére 136,2 milliárd forint értékben. A vagyonra hatással volt még ezenkívül a piacok alakulása is, 2011-ben 18,4 milliárd forintot bukott az állam a kényszerből eladott értékpapírokon. Tavaly már szerencsésebben alakultak az értékesítések, 5,8 milliárd forintnyi árfolyamnyereség keletkezett.
(vg.hu )

Vigye a viz a magyarokat! Nem segit az EU

Magyarország nem kap segítséget az Európai Szolidaritási Alapból, mert az Európai Bizottság úgy találta, hogy a magyar igény nem felel meg az uniós segítségnyújtás feltételeinek, valamint, hogy az okozott árvízkár nem elég jelentős ahhoz, hogy az alap forrásait mozgósítani lehessen – közölte csütörtökön a brüsszeli testület. Johannes Hahn, a bizottság regionális politikáért felelős tagja úgy fogalmazott, hogy bár minden euró okozott kár rossz hír, Magyarországon összesen 27 millió euró (8 milliárd forint) kárt okozott az árvíz, ami az Európai Bizottság szerint csak nagyon korlátozott mértékű károkat jelent, és nem elegendő ahhoz, hogy Magyarország segítséget kapjon a szolidaritási alapból.
(MTI)

Magyarország betiltja a privát ivóvíz kutakat ( SZARVASEMBER.TK

Ma reggel érkezett szerkesztőségünkbe a hír miszerint az Orbán kormány be akarja tiltani a privát személyek, ház körüli ivóvíz kútjait. A törvényrendelet abból az okból született meg, mivel francia és német vízügyi szakemberek figyelmeztetéseket küldtek a magyar államnak, hogy takarékoskodjon nyers ivóvízkészleteivel mivel az utóbbi pár évben a talajvíz hihetetlen módon lecsökkent. Továbbá korlátozni akarják háztartásonként a havi ivóvíz használatot. Az, hogy milyen korlátozások és ezen korlátozások megszegéséért milyen büntetések és szankciók várhatók még nem tudhatóak, mivel nem történt döntést róluk.

A pofátlanság netovábbja: Betiltják a privát ivóvíz kutakat

Internetes híradások szerint az Orbán kormány be akarja tiltani a privát személyek, ház körüli ivóvíz kútjait. A törvényrendelet abból az okból született meg, mivel francia és német vízügyi szakemberek figyelmeztetéseket küldtek a magyar államnak, hogy takarékoskodjon nyers ivóvízkészleteivel mivel az utóbbi pár évben a talajvíz hihetetlen módon lecsökkent. Továbbá korlátozni akarják háztartásonként a havi ivóvíz használatot. Az, hogy milyen korlátozások és ezen korlátozások megszegéséért milyen büntetések és szankciók várhatók még nem tudhatóak, mivel nem történt döntést róluk.

Ha a megszellőztetett információ valós, akkor kisemberem százezrei kerülnek ismét nehéz helyzetbe. Megint a leginkább rászorultak szenvedik meg a kormány sanyargató intézkedéseit. Ha a szabályozás valóban a természeti kincseink védelme érdekébe történne, még valahol el is tudnánk fogadni a dolgot, de mivel nem kötöttek ki semmiféle minimum fogyasztási korlátot, így félő, hogy szimpla bevételnövelésről van szó. Ugyanis a Kormány centralizálni, majd államosítani szándékozik a vízszolgáltatókat. Az új rendelet pedig ezen szolgáltatók bevételeit hivatott maximalizálni.

Tölgyesi Péter

Újabb információk szivárogtak ki, miszerint a privát ivóvíz kutakat betiltó törvényt már Orbán Viktor aláírta és 2014 májusától hatályba lép. Minden településen a polgármesteri hivatalok feladata lesz a meglévő kutakat feltérképezni, majd ezeket véglegesen betömetni. A továbbiakban ellenőrizni a rendőrség szúrópróba szerűen fogja, hogy minden a törvényszerűen van a ház körül és nincsenek kihágások. A büntetések 500.000 és 25.000.000 forint között fognak mozogni.

http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php?readmore=5507

Meggyilkolták az iráni internetes hadviselés főnökét

Iránban agyonlőtték az ország elektronikus hadviselési programjának parancsnokát, amelynek nyomán ismét olyan vádak hangzottak el, hogy idegen országok hajtanak végre gyilkosságokat iráni illetékesek ellen. Az eset árthat Róháni iráni elnök diplomáciai kezdeményezéseinek is.

Mozstaba Ahmadit, az Iráni Elektronikus Hadviselési Központ parancsnokát egy Teherántól észak-ra fekvő város menti erdőben holtan találták. 2007 óta öt iráni atomtudóst és az ország ballisztikus rakétaprogramjának parancsnokát gyilkolták meg - emlékeztet rá a Telegraph című lap.

A teheráni kormány Izraelt vádolja - Netanjahu izraeli miniszterelenök épp a napokban figyelmeztette a nemzetközi közösséget: ne higgyjen Róháni új iráni elnök diplomáciai mosolyoffenzívájának, mert ő valójában "báránybőrbe bújt farkas".

Az internetes hadviselésért felelős Mozstaba Ahmadit szombaton látták utoljára, amikor munkába indult. Az Iráni Forradalmi Gárdához közeli Abolz weboldal szerint két golyóval a szívében találták meg. A portál szerint sebesülései arra utaltak, hogy közvetlen közelről végeztek vele.

Egy helyi rendőr szerint két motoros támadó követte el a gyilkosságot.

A Telegraph megjegyzi, hogy a korábbi gyilkosságok komoly kárt okoztak az iráni biztonsági gépezetnek. Az elit egyes tagjai félelemben és a gyanakvás légkörében élnek, mert a fenyegetés miatt szigorították a fontosabb parancsnokok és atomtudósok védelmét. Legutóbb tavaly januárban gyilkoltak meg egy autója mellé rejtett bombával egy tudóst, aki a natanzi urándúsító telepen dolgozott.

Előfordulhat, hogy a mostani gyilkossággal, - melynek során Irán egyik vezető elektronikus hadviselési szakemberét likvidálták - valakik vissza akartak vágni a nyugati intézmények ellen elkövetett internetes támadásokért - amelyekért Iránt tartották felelősnek. Néhány éve viszont az iráni atomprogramot próbálták megbénítani Irán ellenségei az országba csempészett számítógépes vírussal.

A mostani gyilkosság árthat az otthon is ellentmondásosan megítélt Róháni elnök diplomáciai kísérleteinek. Az új elnök azt mondta: kész tárgyalni és reméli, hogy hónapokon belül rendezni lehet Teherán és a Nyugat vitáját az iráni atomprogram kérdésében.

Szvetnik Endre összefoglalója
Inforádió

A svájci hadgyakorlatok a gazdasági összeomlást és a menekültáradatok kezelését modellezik

Svájc nyilvánosságra hozta a hadseregének legutóbbi hadgyakorlata során szimulált forgatókönyvek részleteit. A gyakorlat során egy kiterjedt gazdasági összeomlást, erőszakos és tömeges tüntetéseket és a menekültek tömeges beáramlását modellezték.

Nigel Farage, az Európai parlament képviselője, még az év elején arról beszélt, hogy az európai és tulajdonképpen a globális gazdasági hangulat könnyen kiterjedt, erőszakos forradalomba torkollhat a pénzügyi katasztrófa eredményeként.

Svájc minden bizonnyal odafigyelt szavaira, ahogyan azt a mostani hadgyakorlat forgatókönyve is mutatja, aminek részeként például azt is szimulálták, hogy mi történne, hogy az országot elárasztanák a szomszédos Franciaországból érkező menekültek.

A hadgyakorlathoz használt forgatókönyv igen könnyen valósággá válhat, amennyiben az Európai Unió az összeomlás szélére, Franciaország pedig csődbe jut. A London Telegraph a következőket írta:

Csődbejutott franciák egész hordái szállják meg Svájcot, hogy visszaszerezzék „ellopott” pénzüket. Ilyen és ehhez hasonló képzeletbeli helyzetek megoldását gyakorolta a svájci hadsereg a múlt hétvégén nyilvánosságra hozott hadgyakorlat forgatókönyve szerint.

A Lausanne-i Matin Dimanche napilap cikke szerint az augusztusban lefolytatott gyakorlat során egy olyan helyzetet „játszottak el”, amiben a pénzügyileg megrogyott Franciaország háborúzó régiókra szakadt. Ezek közül az egyik, „Sanonia” fedőnéven futó (a valóságban a Jura régió), támadásra készült Svájc ellen, hogy visszaszerezze a Franciaországtól állítólag ellopott pénzeket.

A „Duplex-Barbara” fedőnevű hadgyakorlatban egy háromfrontos megszállást szimuláltak, Neufchatel, Lausanne és Genf felől, írta a svájci lap.

„A svájci hadseregnek muszáj felkészülnie a XXI. század veszélyeire ahhoz, hogy hiteles maradhasson,” nyilatkozta Antoine Vielliard, Hauate-Savoie városi tanácsának tagja a Matin Dimanche lapnak.

Nem ez volt az első ilyen képzeletbeli forgatókönyvön alapuló hadgyakorlat a svájci hadseregben. A tavalyi gyakorlat során az európai fizetőeszköz összeomlását és a kontinensen kialakuló káoszt követő menekültáradat kezelését szimulálták.

A „Stabilo Due” nevű hadgyakorlathoz egy 2010-ben készült kockázati térképet használtak és különböző egymással háborúzó frakciókat modelleztek, valamint a Görögországból, Spanyolországból, Olaszországból, Franciaországból és Portugáliából várható menekültek kezelését gyakorolták.

Az erőszak Európán belüli terjedésére és erősödésére figyelmeztetve, Ueli Maurer svájci védelmi miniszter akkor azt mondta, hogy „nem zárhatjuk ki, hogy az elkövetkezendő években szükség lehet a hadseregre.”

Svájc, amely 155 ezer sorkatonából álló hadsereggel rendelkezik és állampolgárai katonai besorolású fegyvereket is tarthatnak otthon az ország honvédelmi intézkedéseinek részeként, pontosan tudja, hogy mi történik.

Bár a hadsereg által szimulált helyzetek bekövetkezése jelenleg nem valószínű, még véletlenül sem mondhatók pusztán képzeletbelinek, mint ahogyan azt a Telegraph állítja.

Svájc a világ bankbirodalmának fővárosa és nyilván tisztában van vele, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer fenntarthatatlan. Az sem kerülhette el a figyelmét, hogy a bankok szerte a világon aktívan készülnek a pénzügyi rendszer összeomlására.

Amikor ez megtörténik, ahogyan arra Nigel Farage és mások figyelmeztettek, Európában erőszakos forradalmak kitörése is elképzelhető, ahogyan az korábbi évszázadokban nemegyszer megtörtént már.

Svájc nem bízza magát a véletlenre és felkészül az ország szó szerinti lezárására, hogy megakadályozzon egy esetleges megszállást egy külföldi hadsereg, lázadó erők vagy a menekültek által, amennyiben valamelyik európai ország tényleg fizetésképtelenné válna.

Az Egyesült Államokban is tartottak hasonló hadgyakorlatokat, amelyek során a pénzügyi összeomlást és a polgári felkelések veszélyét szimulálták.

Az amerikai kormány is tudja, hogy mi közeledik és fokozott ütemben készíti elő a hatalmi hálózatot, hogy képes legyen megbirkózni a következményekkel.

A világ a szakadék szélén táncol, és aki egy kicsit is figyeli az eseményeket, követi ezeknek a kormányoknak a példáját, hogy személyesen is felkészüljön a közeledő viharra.

Forrás: shtfplan.com

http://idokjelei.hu/2013/10/a-svajci-hadgyakorlatok-a-gazdasagi-osszeomlast-es-a-menekultaradatok-kezeleset-modellezik/

Megtámadták az orosz nagykövetséget Líbiában

Ismeretlen fegyveresek támadtak az orosz nagykövetségre Líbia fővárosában, Tripoliban. Az orosz külügyminisztérium közlése szerint egy ismeretlen csoport lőni kezdte az orosz nagykövetség épületét Líbiában, majd megpróbáltak betörni a követségre.

Körülbelül tíz ember két autóval tört be az orosz követség területére. Lőni kezdték a követség épületét és felgyújtottak egy követségi autót, majd a biztonsági személyzet beavatkozása után a támadók elmenekültek a helyszínről. Az egyik támadó meghalt és további négy megsebesült.

A líbiai belügyminisztérium megerősítette, hogy nem voltak sérülések a nagykövetség munkatársai és a helyi biztonsági erők tagjai között, de a követségi épület elülső része kissé megsérült.

Baranyai Gábor

Burkolt kiutasítás?

A líbiai hatóságok azt javasolták az orosz diplomatáknak, hogy hagyják el az országot, mivel nem tudják garantálni biztonságukat. A történtek után Oroszország úgy döntött, hogy evakuálja diplomatáit és családtagjaikat Líbiából, akik már meg is érkeztek Moszkvába. Ilyen körülmények között az orosz Külügyminisztérium azt javasolja az orosz állampolgárok, hogy ne utazzanak Líbiába – közölte Alekszandr Lukasevics külügyminisztériumi szóvivő. A líbiai sajtó szerint a támadás ürügyéül az szolgált, hogy egy feltehetően orosz nő megölt egy líbiai katonatisztet, és szúró sebeket okozott annak édesanyjának is. A nőt letartóztatták, és büntető eljárást indítottak ellene.

Az orosz diplomaták akkor térnek vissza Líbiába, amikor helyreállt már a rend. „Amint helyreáll valamennyire a helyzet, visszatérünk Líbiába”. "Oroszország nem szakította meg diplomáciai kapcsolatait Líbiával, a diplomaták evakuálása egy kényszercselekedet volt, hogy biztonságba kerüljenek az orosz állampolgárok." – közölte Ivan Molotkov orosz nagykövet. Az orosz nagykövetség elleni támadás Líbiában logikus következménye annak, hogy a rendszerváltás céljából a Nyugat átgondolatlan lépéseket tesz, ami káoszhoz vezet – jelentette ki Alekszej Puskov, a Duma Külügyi Bizottságának vezetője.

Logikusan tehetjük fel a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy Líbiában nem tudják biztosítani az orosz követség munkatársainak biztonságát. Mert ilyen a valóságban nincs! Háborús, polgárháborús helyzetben ez talán elképzelhető, de jelenleg ilyenről nincs szó. Moammer Kadhafi rendszerének erőszakos megdöntése óta amerikai báb kormány van hatalmon Líbiában. Az ország értékeit kiárulták Amerikának és Franciaországnak, az orosz érdekeltségeket megszüntették.

Minden jel arra utal számunkra, hogy a líbiai katonatiszt halála csak ürügy volt arra, hogy kiutasítsák az orosz diplomatákat Líbiából. Mivel a támadás elkövetői a biztonsági erők fellépése után azonnal távoztak, így felmerül a gyanú arra vonatkozólag is, hogy a támadók valójában zsoldosok voltak, akiknek mindössze annyi volt a feladatuk, hogy zavart keltsenek. Talán egyszer majd minderre is fény derül.

Fenyvesi Attila

A Szír külügyminiszter az ENSZ előtt védte a kormányát

Az ENSZ Közgyűlésben tartott beszédet Walid al-Muallem szír külügyminiszter, aki szerint Szíriában nem polgárháború dúl, hanem egy terrorizmus elleni háború. A miniszter azzal vádolja az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy vegyi fegyverekkel támogatják a terroristákat, akik a szír népet írtják. A nyugati országok szerint az Asszad-rezsim vetette be a vegyi fegyvereket, Oroszország viszont bizonyítékokkal rendelkezik ennek ellenkezőjéről. Hétfőn az ENSZ Közgyűlés előtt tartott beszédében Walid al-Muallem szíriai külügyminiszter azzal vádolt meg idegen hatalmakat, hogy vegyi fegyverekkel látták el az ellenzéket, amelyeket a felkelők többek között egy több száz halálos áldozattal járó augusztusi támadás során használtak fel.

A külügyminiszter külön kiemelte, hogy a szír kormány segítette azt az ENSZ által vezetett vizsgálatot, amely az augusztus 21-én, Damaszkusz közelében elkövetett támadás hátterét volt hivatott feltárni, ugyanakkor azt amerikai, brit és francia nyomás miatt nem vizsgálták, hogy az USA és szövetségesei oldaláról ki vonható felelősségre a támadásért. Al-Muallem szerint Szíria komolyan gondolta, amikor csatlakozott a vegyi fegyverek tilalmáról szóló egyezményhez, és elhivatottan küzd bevetésük ellen. Hozzátette, hogy azok, akik ilyen fegyverekkel látják el a terroristákat, nem tesznek eleget jogi kötelezettségeiknek.

A külügyminiszter kijelentette, hogy a Szíriában nem polgárháború, hanem terrorizmus elleni háború folyik, amelyet a szír kormány alkotmányos jogából fakadóan vív nyolcvanhárom országgal, akik Szíriában a szír népet gyilkolják a dzsihád jelszava alatt. A terrorista csoportok egy része az al-Kaidához tartozik, és kegyetlen eszközökkel sértik meg az emberi jogokat. Azokat a szíreket pedig, akik nem hajolnak meg előttük és szélsőséges ideológiájuk előtt, hanem egy szekuláris és modern államot akarnak, megcsonkítják és meggyilkolják. Ezek a terroristák nem törődnek sem értékekkel, sem igazsággal, sem egyenlőséggel, és figyelmen kívül hagyják a jogot és a törvényeket is.

Al-Muallem szerint a televízióban olyan felvételeket is mutattak, amelyeken al-Kaidához köthető terroristák emberi szíveket esznek, ezeket a képeket azonban teljesen figyelmen kívül hagyták. Arra is volt példa, hogy egy még élő ember végtagjait levágták és erőfitogtatás gyanánt elküldték a családjának. A külügyminiszter arra hívta fel a nemzetközi közösség figyelmét, hogy azonnali intézkedéseket kell tenniük, hogy megakadályozzák, hogy a terroristák szövetségesei pénzügyi és fegyveres segítséget nyújtsanak számukra, továbbra is képezzék őket, illetve menedéket biztosítsanak nekik.

Al-Muallem azt is kiemelte, hogy mennyire erkölcstelennek és embertelennek tartják azokat a szankciókat, amelyeket az USA és az Európai Unió Szíria ellen vetett be, hiszen amellett, hogy ezek az intézkedések a nemzetközi jog és a szabad kereskedelem alapelveibe ütköznek, a menekült és a még Szíriában tartózkodó szírek millióinak helyzetét is ellehetetlenítették. A külügyminiszter megemlítette még a Venezuela, Belorusz, Irán, Kuba és Észak-Korea ellen alkalmazott egyoldalú intézkedéseket, és felszólította az Egyesült Államokat, hogy azonnal vessen véget jogellenes tevékenységeinek.

A külügyminiszter szerint a szír kormány már többször bejelentette, hogy politikai úton szeretné megoldani a jelenlegi krízist, és most elérkezett a megfelelő idő arra, hogy mindenki, aki így vélekedik, abbahagyja ellenséges politikáját Szíriával szemben és Genf felé vegye az irányt, hogy békésen, előfeltételek nélkül keressenek megoldást a válságra. Asszad elnök és a szír kormány készen állnak arra, hogy részt vegyenek egy Genf-2 nevű ENSZ által támogatott békekonferencián, amelyen Oroszországot, az Egyesült Államokat és egyéb regionális hatalmakat is szívesen látnának. A Szíriai Nemzeti Koalíció (Syrian National Coalition, SNC) elnöke, Ahmad Jarba levélben fejezte ki együttműködési hajlandóságát az ENSZ felé, ugyanakkor kikötötte, hogy az átmeneti kormányban nem kaphat helyet Asszad.

Egy nappal korábban azonban al-Muallem azt nyilatkozta a libanoni székhelyű al-Mayadin csatornának, hogy a damaszkuszi tisztviselők nem hajlandóak egy asztalhoz ülni az SNC-vel. A csoport szerintük egyáltalán nem elfogadott Szíriában, és népszerűségét még jobban elvesztette akkor, amikor katonai beavatkozásra szólította fel az Egyesült Államokat. A külügyminiszter szerint a szabad és tisztességes választások az egyetlen módja annak, hogy a szír nép kinyilváníthassa akaratát. Felkérte a menekülteket, hogy térjenek vissza otthonaikba, hiszen biztonságukat a kormány képes biztosítani. Hozzátette, hogy készek minden erőfeszítést megtenni annak érdekében, hogy a nemzetközi szervezetektől kapott segélyeket minden szíriai állampolgárhoz eljuttassák, függetlenül attól, hogy épp hol tartózkodnak.

Mindeközben a vegyi fegyverek használatát vizsgáló ENSZ munkacsoport elhagyta Szíriát, és várhatóan jövő hónapban adja ki jelentését a vegyi fegyverek állítólagos használatáról. Egy másik csoport, amely az augusztus 21-én történt támadás kivizsgálásáért felelős, megerősítette, hogy egy szarin nevű ideggázt vetettek be a harcok során, amely több száz ember életét követelte. A nyugati hatalmak szerint a jelentés vajmi kétséget hagyott arra vonatkozóan, hogy Asszad emberei felelősek a gáz bevetéséért, Oroszország azonban ezt megcáfolta. „Olyan bizonyítékokat mutattunk be, amelyek arra engednek következtetni, hogy az ellenzék vetette be a vegyi fegyvereket. Komoly a gyanú arra vonatkozóan, hogy ezek a kísérletek folytatódni fognak”, nyilatkozta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Kommersantnak.

(kitekinto.hu )